Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-19 / 65. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. március 19., kedd Vendégjáték Egerben Neil Simon: Napsugárfiúk Neil Simon, a szórakoztató, érzelmes vígjátékok termékeny mestere végre eljutott Egerbe, s a sikeres Brodway-szerző egyik legeredetibb darabját, a Napsu- gárfiúk-eA élvezhette a közönség a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház kitűnő előadásában. Neil Simon a lírát, tragédiát és komédiát eredetien egybeol­vasztó Csehov-drámákon nevel­kedett, miként kiváló kortársai Arthur Miller és Ó Neill is. Re­mekül megkomponált vígjátéka­iban az álom és valóság között vergődő Csehov-figurák moder­nizált — esetenként deformált — változatait formázta a ma színpa­dára. A lélektani elemzést sem nélkülöző, mindig napjainkról szóló darabjait teletűzdeli mo­dern dramaturgiai elemekkel, könnyed, szellemes poénokra kihegyezett szójátékokkal, s a tragikus, a bohókás, a pikáns, nemegyszer a bizarr és az ab­szurd pompás ötvözetében tálal­ja fel hangulatos, gördülékeny, mindenkihez szóló történeteit. A csehovi szituációt adaptálja a mába, kibővítve, felduzzasztva azt a modern élet paradox, visz- szás jelenségeivel. A biztos kéz­zel felvázolt, vérbő, mindig a hétköznapok világából mentett sztorikat úgy ábrázolja, hogy az élet színe és fonákja együtt, egy­szerre van jelen műveiben, s az egyiket virtuózán belemasszíroz­za a másikba és viszont. Darabja­iban kiforgatja, megforgatja, ka- rikírozza a valóság apró tényeit, hogy aztán bravúros könnyed­séggel terelje vissza azokat a lan­gyos köznapiság megszokott medrébe. A vázolt írói fogásokat alkalmazza a világhírű szerző a Furcsa pár-ban és a nem kevésbé sikeres vígjátékában, Az utolsó hősszerelmes-ben is. Az elsőben két jóbarát együtt­élése, a rendszerető, háziasszo- nyos hajlamú Felix és a szerte­len-vadas Oscar barátsága — sok izgága groteszk összecsapás után — torkollik végleges szakításba, hogy aztán mindegyik külön-kü- lön folytassa a maga bevált éle­tét. Az utolsó hősszerelmes-ben egy jómódú, öregedő családapa vágyik egy kis friss-buja szere­lemre, de már nem tud hódítani, csábítani. Ügyefogyott kísérletei sorra kudarcot vallanak, s végül — fekete humorral — saját fe­leségét invitálja egy szerelmi ka­landra. A Napsugárfiúk-ban is a be­vált dramaturgiai sablonokat vo­nultatja fel a szerző, megszínezve azokat a paródia és a groteszk változatos eszközeivel. A két szereplőre épült játék a színház varázslatos, megbűvölő világát villantja fel az abból már kiko­pott, kiöregedett színészek, az egykori művésztársak, Willie Clark és A1 Lewis nosztalgikus emlékeinek szemszögéből. A két jeles kabarészínész sok-sok évvel ezelőtt közös show-jukkal, sikert sikerre halmozott. Imádták és gyűlölték, csodálták és szapulták egymást, miközben közösen s egyben külön-külön is verseng­tek a hírnévért, a dicsőségért. Mindegyik túl akarta játszani a másikat, hogy több tapsot aras­son mint partnere. A tébolyult művészi csata szakításhoz és el­lenségeskedéshez vezetett. Clark mogorván visszavonult szegé­nyes hónapos szobájába, Lewis pedig lányánál húzta meg magát. Az élet váratlanul egy nagy lehe­tőséget kínál mindkettőjüknek: egykori sikeres számukkal ismét a világot jelentő deszkákra lép­hetnek. Újra találkozik a két szí­nész, s tétova-naiv közeledési kí­sérletek után könyörtelen szó­párbajban végigfutják, vissza­idézik az együtt töltött évtizede­ket, nem felejtve semmit, nem tagadván meg művészi hiúságu­kat, nem mondva le életük alko­nyán sem a vetélkedés lázas-iz­galmas örömeiről. Az apró, de éles szurkálódások, a fanyar hu­morral vegyített odamondogatá- sok, az önimádó ömlengések fo­kozatosan lehalkulnak, s belefe­ledkezve a nosztalgikus múlt- idézgetésbe, lassan újraéled ben­nük egykoron zátonyra futott ba­rátságuk. A nyíregyházi Móricz Zsig­mond Színház kiváló érzékkel választotta meg Willie Clark és A1 Lewis megformálód Simor Ottó és Bárány Frigyes szemé­lyében. A két invenciózus szí­nész több évtizedes művészi pá­lyája minden tapasztalatát bele­vitte ebbe az alakításba. Lénye­gében színházat játszanak a szín­házban, s „mindkét” szerepben egyaránt nagyszerűek. Játékuk feszes és kidolgozott, pompásan érzik az ütemet, kerülik a túlzá­sokat, ugyanakkor apró, de hatá­sos egyéni fogásokkal és trük­kökkel megszínezik az egyéb­ként is csattanós vígjátékot. Ki­mondottan eredeti például az, ahogy A1 Lewis, azaz Bárány Frigyes a „Nem fog fájni” című felújított kabaréjelenetükben fellépő statiszta szexbombát a menedzsernél megrendeli. A kí­vánatos, dúsan pompázó keblet egy hanyag kézlendítéssel felvá­zolja. A buja szőkeség hátsó domborzatának ideális méreteit viszont hosszadalmasan, remegő karaival kéjesen, szemléletesen „kacsázva” a levegőben, való­sággal kicentizi. Nem kevésbé bravúros mutat­vány Simor Ottó infarktus utáni lábadozó jelenete. Az ágyban szendergő öreg, lerobbant szí­nész, rögtön erőre kap, formába lendül, amikor feltűnik a fiatalos ápolónő. A gézkötelek segítsé­gével nehézkesen ülőhelyzetbe erőlteti magát, és ártatlan arccal sikamlós szavakba bújtatott, de valójában viccértékű szerelmi ajánlattal lepi-nevetteti meg a sürgő-forgó ápolónőt. Simor Ottó és Bárány Frigyes nagy mesterségbeli tudással áb­rázolta, parodizálta a színészi at­titűdöt, annak fény- és árnyolda­laival együtt. A színpadon nem­csak Clark és Lewis volt, hanem maga a színészet is. Szerző, szí­nész és rendező pompásan egy­másra találtak. Egy jól sikerült vendégjáték óriási élmény, s egyben újabb ta­nulságok forrása is. A helyi szín­ház ötleteket kaphat jövőbeli szerző- és darabválasztásához, a színészek meg titkon-nyíltan ösz- szevethetik művészi pouvoir-ju- kat. A nagyérdemű ugyanakkor betekintést nyerhet más felfogá­sú és stílusú művészi műhelyek­be. Hekli József A Görgey-kérdésről harag és részrehajlás nélkül Beszélgetés dr. Nagy «József történésszel Sokat emlegetik manapság politikusok és újságírók a re­formkort, s a szabadságharcot. Az előbbit okkal és joggal, mivel a történelem olykor ismétli ön­magát. Hasonló időket élünk ma is, ezért gyakran idézzük Széche­nyit, Kossuthot. Szükséges, hogy figyeljünk rájuk hazánk jelenlegi nehéz helyzetében. Érdemes pá­lyájukat, életművüket újra tanul­mányozni. De időszerű az egy­kori magyar honvédsereg főve­zére, a világosi fegyverletetel irá­nyítója, Görgey Arthúr szerepé­nek feltárása, újragondolása is. A kiváló képességű, mégis el­lentmondásos megítéltetésű hadvezérről beszélgettünk dr. Nagy Józseffel, az egri Eszter- házy Károly Tanárképző Főisko­la történelem tanszékének veze­tőjével. — Az ötvenes évek hangadó történészei nem győzték hangsú­lyozni, hogy a szabadságharc bu­kásában mekkora szerepe volt Görgey „árulásának," s mind­azoknak a békepártiaknak, akik a nemzeti függetlenség kimondá­sánál jobbnak tartották a Habs­burgokkal való kiegyezést. — Szeretnék előbb visszaka­nyarodni a Világost követő idő­szakra. A szabadságharc bukását követően a többség egyértelmű­en arra az álláspontra helyezke­dett, hogy Görgey nevéhez fűző­dik a szabadságharc elárulása. A bukás traumát okozott a ma­gyarság számára, mind az itthon maradottaknak, mind az emigrá­cióba vonulóknak. Az okok ke­resésekor feltételezték, hogy né­hány embernek érdekében állt a forradalom elárulása. Köztu­dott, hogy Kossuth és Görgey nem voltak a legjobb viszonyban egymással, s ráadásul az utóbbit tekintették a Békepárt egyik ve­zető személyiségének. Nem cso­da, ha Vörösmarty Mihály így írt egyik költeményében: „Görgey- nek hívják a silány gazembert, aki eladta a hazát cudarul.” A ki­egyezést követően már változott a róla alkotott kép, a históriku­A szabadságharc legvitatottabb személyisége (Barabás Miklós alkotásán) sok és az értelmiség árnyaltab­ban fogalmazott. S na a dualiz­mus utolsó évei, valamint a két világháború közötti időszak nem is volt mentes a vitáktól, reáli­sabb értékelések születtek, me­lyek szerint nem lehet a szabad­ságharc bukását egyetlen sze­mély felelősségére szűkíteni. No­ha tény, hogy hadászati szem­pontból több hibát is elkövetett. Mint például Komárom vissza- foglalasa után, amikor nem ül­dözte tovább az osztrák serege­ket. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy Buda alá Kossuth rendelte vissza. Az 1945-60 között eltelt időszakban Görgey ismét bűn­bak lett. Szerintem ehhez jelen­tős mértékben hozzájárult Illyés Gyulának a Fáklyaláng című da­rabja, s a hivatalos történetírás osztotta ezt az álláspontot. A hatvanas évek közepétől részben a bővebb forrásanyag ismereté­ben, részben bizonyos átértéke­lések nyomán ismét sokszínűbbé vált a Görgey-kép, amely szerint a felelősségét nem lehet oly mér­tékben kiélezni, miszerint a bu­kásért csak ő hibáztatható. — Mennyire játszottak szere­pet ideológiai, politikai megfon­tolások 1945 után a Görgeyről alkotott nézetekben? — A hatvanas évek elejéig olyan tendencia jelentkezett, amely híven tükrözte Magyaror­szág korábbi félgyarmati függő­ségét Ausztriával szemben. En­nek alapján hazánk fejlődése 1849 után megrekedt, s ez a bu­kásból, így Görgey „árulásából” eredt. Másrészt jelentkezett az Andics Erzsébet-féle irányvo­nal, amely meghatározta a törté­nész állásfoglalások arculatát. Andics mindenben a negatívu­mot kereste, ráadásul a népi ro­mantika osztályharcos állás­pontja is megmutatkozott. Esze­rint a jobbagymozgalmak segí­tették elő a nemzeti államok ki­alakulását. Minden földbirtokos nemzetárulónak minősült, s eb­be a vonalba jól beleillett, hogy történelmünkben bűnösöket kell keresni, akik vagy a katolikus egyház vezetőiből, vagy a nagy- birtokosok sorából kerültek ki. Ugyanúgy áruló lett Károlyi Sándor 1711-ben, mint Görgey Arthúr 1849-ben. — A feltárt dokumentumok alapján a császári udvarban ké­szült egy széleskörű amnesztia­rendelet a honvédtisztek számá­ra. Miután azonban az osztrákok értesültek a világosi fegyverleté­telről, tervüket is elejtették. Meny­nyiben súlyosbítja ez Görgey fe­lelősségét? — Kétségtelen, hogy Bécsben folytak tárgyalások erről. Vi­szont ezzel nem lehetett tisztá­ban sem Görgey, sem az orosz hadvezetők, Paszkievics és Rü­diger. így amikor Haynau jelen­tette a világosi eseményeket, megszűntek a tervezgetések. A lehetséges eljárás szerint elsősor­ban azokat a tiszteket vonták volna felelőségre, akik korábban a császári hadseregben szolgál­tak. De ellenük is csak úgy, hogy visszaminősítik és besorozzák őket lefokozott tisztekként vagy közkatonaként a császári hadse­regbe. Augusztusban azonban arról volt szó, hogy a honvédse­reg még vívhat egy ütközetet, ahol ezrek veszíthetik el életüket, vagy feltétel nélkül megadja magát. — Az osztrák terveket ismerve elképzelhető, hogy amennyiben Dembinszky csapatai nem Te­mesvár, hanem az eredetileg megjelölt Arad alá vonulnak egy Haynau ellen megvívott sikeres ütközet, ha a szabadságharc vég­ső kimenetelét nem is változtatja meg, de megmenthette volna a vértanúk életét? — Túl sok a ha. Az igazság az, hogy Temesvár alatt mar egy de- moralizálódott, szétzüllőben lé­vő sereg futamodott meg. Ezt az állítást támasztja alá, hogy az el­lenfél számbeli fölénye csekély volt. Tehát eleve megkérdőjelez­hető, mi több, elvethető volt győ­zelmi esélyük akár Aradnál, akár máshol. — Másfélszáz év távlatából mennyire tűnnek megalapozott­nak Kossuth viddini leveleiben megfogalmazott Görgey-ellenes kirohanásai? — Kossuth évtizedekig nem tett le arról, hogy a szabadság- harc újraéleszthető. Mutatják ezt a Viddinből, Kythaiából és Szumlából írt levelei. Mindvégig állhatatosan tartotta magát a 48- as eszmékhez, s az emigráció évei alatt saját harcostársaitól is eltávolodott. Nem csoda, ha a turini remete úgy „ostorozta” Görgeyt, ahogyan csak tehette. A tórenelmi tényék viszont azt mutatják, ha nem Görgey, akkor más tette volna le a fegyvert Paszkigvics hadserege előtt. — Ön szerint mikorra várható az egykori fővezér esetében egy hiteles, érzelmektől és politikai beállítottságoktól mentes állás- foglalás a történészek körében? — Nagyon nehéz a kérdés. Sze­rintem jo néhány esztendőnek kell még eltelnie ahhoz, hogy a személye körül kialakult viták elcsituljanak, s közel hasonló, egységes álláspontok szülessenek. Molnár Zsolt őrségváltás Boldogon A népművelő nem lesz, hanem születik A költő nem lesz, hanem szü­letik — hangzik a magyarított ré­gi latin közmondás. így van ez a népművelés munkásaival is, akiknek nemes emberformáló ténykedéséhez kevés az iskola nyújtotta száraz ismeretanyag, a kónyvízű tudomány, annál fon­tosabb viszont a fantázia, a pub­likum iránti alázat, a mesterség kitartó szeretete és szenvedélye. Az ilyen népművelő csodákra képes, mostoha viszonyok, rosszindulatú partnerek közegé­ben is. E mesterek családjába tartozik a most nyugdíjazott Majláti Györgyné is, aki húsz esztendeje Hatvanban szegődött el a kultúra szolgálójául, s most, március 1-jével a boldogi művelődési háztól ment nyugdíjba. Úgy vé­lem, érdemes átfutni vele együtt a két évtized eseményeit, ahhoz, hogy megítélhessük igazi nép­művelő mivoltát. Elsősorban szí­vósnak, kitartónak bizonyult el­képzelései megoldásában. Ám ugyanakkor ismerte az embere­ket, az őt körülvevő társadalmi miliőt, amelynek kulturálódását hivatott szolgálni. Mást ne mondjak, indítás­ként: köze van oly értelemben még a Hatvani Galéria létéhez is, miszerint az első nagyszabású képzőművészeti kiállítást 1971 telén az ő védnökségével rendez­hettük meg a régi, Horváth Mi­hály úti kultúrhazban, amelynek klubterme ama időszakban éve­kig helyet biztosított a galéria egyéb tárlatainak, sőt a kultúr- ház adott otthont 1974-ben még az első országos tájfestészeti bi- ennálénak isi Jó érzékkel fogta össze Majlátiné a korabeli szin- játszógárdát, rendezett vendég- színházi produkciókat, előadó­esteket, amelyeknek egyike — Mensáros László okán — a mindmáig első és egyetlen sajtó­peremhez vezetett, mivel a mű­vészt a Népújságban pellengérre állítottam „Teltház — üres szín­pad” című glosszámban Hatvan mellőzése, egy estről történt tá­volmaradása miatt. Majláti Györgynét Boldogon is becsülte, szerette a község né­pe, iskolástól a nagymamákig. Hiszen odaadással szervezte ne­kik és cselekvő részvételükkel az Országos Filharmónia, az Egri Szimfonikus Zenekar, a debre­ceni ütősök hangversenyét éppenúgy, mint a népdalkor fel­lépéseit, a gyermektánccsopor- tot, a Terefere színjátszó együt­test vagy a rendszeres budapesti színházi buszjáratokat. Működ­tette közben mozgásművészeti klubjukat, a TIT támogatásával a munkásművelődésnek, a kerté­szeti szabadegyetemnek és a bib­liatörténeti eíőadás-sorozatnak biztosított hajlékot, a népi ha­gyományőrzés jegyében pedig tavaly immár tizedik alkalommal szervezett nagy sikerű falunapot helybéli és hazánk más tájairól érkezett művészeti együttesek bemutatkozásával. Végezetül hadd említsem visz- szavonulása alkalmából ama tényt, miszerint a Hatvani Galé­riát szintén Majláti Györgyné vette rá, hogy több városkörnyé­ki településhez hasonlóan Bol­dogra is „betörhessen” a képző­művészeti kultúra, hiszen meg­hívására évente három-négy esetben szerepeltek országos hí­rű festők, szobrászok művei a művelődési ház termében. Annyi bizonyos, hogy Majlá- tinét nehéz pótolni. Nem lesz könnyű dolga Kepesné Tóth Ka­talinnak, aki most a helyi önkor­mányzat döntése alapján helyére állt. De nemcsak a község veze­tői bíznak benne, hanem elődje is, s kell-e ennél jobb ajánlóle­vél...? (Moldvay) A magányos harcos közösségi költészete Moldvay Győző: Mint az apostolok Ötvenöt éve ismertem meg Moldvay Győzőt — vidám kis kölyök volt, fegyelmezetlensé­gében a szabadság parttalan vá­gyával. Azóta is ilyen: sose kon­formista, de az alkalmazkodás hiánya mögött egész életében ez: a szabadság vágya dominál. Csakhogy nem csupán saját sza­badságának önző vagy éppen deviáns kiteljesítése eíteti, ha­nem másoké is, mindenkié, lega­lábbis minden magyaré. Ez tette közügyek páratlanul önzetlen harcosává egy oly korban, ami­kor minden egyéni és közös tö­rekvésnek előírásosan kollektív mezt kellett öltenie. Moldvay mindig a közösségért küzdött, de igencsak magányos küzdőként, mindenesetre a maga feje sze­rint. Nem tennejót neki, ha most azt bizonygatnám, hogy ő volt (lehetett volna) az igazi szocialis­ta ember, ha ti. lett volna valódi szocializmus. Hát nem mondom, csak öregebb fővel: meghajtok teljesítmenyei előtt, melyekhez most versei is odaállnak. Nos, negyvenöt éve olvasom verseit is; első kötetkéje éppen­séggel olyan kiadó nevével jelent meg, amelynek társtulajdonosa voltam. Mégis, csak most, új kö­tete elolvastával látom igazán, hogy valóban költő. Mert egy- egy ügyes verset sok értelmes ember tud összehozni, bizonyos szinten a költészet is megtanul­ható, akár a hegedűjáték. Ma­gyarországon különben is, ha ku­g át akarsz ütni, költőt találsz. e ez a közösségi ember most fogja magát: versbe formálja mindazt, ami mozgatta-mozgat- ja, s amit ő mozgatott — közös ügyeket. Ettől persze még lehetne tan­költészet is, amit létrehozott. Csakhogy van itt egyrészt elmé­lyülés, tartalmi sokféleség, más­részt kifejezésbeli készség, for­maérzék es formakészlet is, mely utóbbi nélkül — versben — az előbbiek sem érnének semmit. Nem hivalkodó, nem modernke- dő, de nem is konzervatív vagy éppenséggel népies költészet ez: jófajta summázat, amely koránt­sem ekletikus. Miért? Mert a sze­mélyiség belső gazdagsága élteti s hitelesíti! Műveltséganyaga éppúgy természetes, csöppet sem erőltetett, mint szép nyelve, a népi kifejezések-fordulatok használata. Nem csatlakozik a Simon, Váci, vagy — hogy kü­lönbet mondjak: — akár a Nagy László, Csoori nevével jelezhető népiséghez, de nem is „nyuga- tos”; ment minden modorosság­tól s egyfajta szintézisre törek­szik, anélkül, hogy többre vállal­koznék, mint amire képes. Akad azért túlméretezett, körülmé­nyes verse (Utolsó levél Pákozdy Ferenchez Debrecenbe), vannak sután eredetieskedő sorai, de sokszor az egyszerű emlékkép­ből vagy más alapképletből meg­lepő gyorsan emelkedik föl az egyszerre érzékletes és absztrakt gondolatiságba (Gúlák a téren). Külön örömét lelheti az olvasó Moldvay verseinek természetkö­zelségében, a természeti élmény friss, s önmagán mindig túlmuta­tó kifejezésében (Szarvasbőgés). Legtöbbször az együttes érdek (Nyár és intelem), a személyes példa (Negyven évig tanyán taní­tott) készteti versírásra, és az egyéni (szerelmi) élmény is ösz- szefonódik a közösségivel (Ki bűnös szóra nyílik), olykor nega­tívan is, midőn — bár mindig halk hangon — a méltatlan bá­násmódot, bizalmatlanságot is fölpanaszolja (Miért tagadná­lak). Volt rá oka, elég. Őröm kézbevenni ezt az ízlé­ses, szép füzetet, amit Reich Ká­roly posztumusz rajzai díszíte­nek, s melynek nyomdai kivitelét sem kellene szégyellnie az isme­retlen nyomdának, amely — el­feledkezett az impresszumról... Kristó Nagy István HEVES MEGYEI UNKAÜGYI HIVATAL 3301 EGER, KOSSUTH L. 9. 36/12-256 állásajánlatai: PÁLYÁZAT A Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal pályázatot hir­det Eger, Rákóczi u. 79. szám alatti kétcsillagos2200 főt befogadó képességű autós camping vezetői állásának betöltésére. Alkal­mazásifeltételek: — szakirányú egyetemi, vagy főiskolai oklevél, — egyetemi, vagy főiskolai oklevél és felsőfokú idegenforgalmi szakvizsga bizonyítvány, — német nyelvből középfokú nyelvvizs­ga. Bérezés: képesítéstől és szakmai gyakorlattól függően, meg­egyezés szerint. A pályázatokat szakmai önéletrajzzal, eddigi te­vékenységének ismertetésével a Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjének címére kell megküldeni. Cím: 3300 Eger, Szar­vas tér 1. FINOMSZERELVÉNYGYÁR: Eger Felvételt hirdet gépi forgácsoló szakmunkások részére NC-CNC megmunkáló központok kiszolgálására, kezelésére. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI IGAZGATÓSÁG: Eger, Eszterházy tér 4. Pályázatot hirdet jogügyi előadói munkakörbe állami- és jogtudo­mányi egyetemi végzettséggel. Jelentkezni lehet a fenti címen. FIGYELEM! A Heves Megyei Munkaügyi Központ Egri Kirendeltségén (Eger, Klapka út 2. sz.) minden szerdán 16-18 óráig díjmentes munkajogi tanácsadás vehető igénybe a lakosság és a munkáltatók részéről.

Next

/
Thumbnails
Contents