Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-15 / 63. szám

4. 1991. március 15., péntek „A polgári demokrácia hazugság!” Anarchia Magyarországon (Fotó: Gál Gábor) — Helló, nem tudtok a közel­ben egy IB USZ-t? — kérdezi La­jos Pesten a Váci utcában, mi meg csak hüledezünk. Pillanato­kon belül hat óra, kezdődik az Eötvös klubban a Budapesti Anarchista Csoport gyűlése, mi rohanunk is arrafelé, Lajos meg szembe jön és IBUSZ-t keres. Hallatlan. Lajos ugyanis anarchista és is­merős. Egerbe is járt főiskolára, néhány éve még itt készítettem vele interjút, akkor Fidesz alapí­tótag volt. Mondom is neki, hogy látod, akkor alig volt néhány fi- deszes, mostanra meg mi lett be­lőle, még az anarchisták is kinő- hetik magukat. Ezen aztán neve­tünk, de minden hiába, Lajos megy az IBUSZ-ba, s még visz- szaszól, nyugodtan késsünk el, fél hétig úgysem kezdődik sem­mi. Ezzel igazat is mond. Az Eötvös-klubban ott a má­sik ismerős. Igaz, ő csak a Kurír címlapjáról az. A Honvédelmi Minisztérium előtti tüntetésről őt hurcolták el a rendőrök. Ak­kor ugyanis engedély nélkül mozdultak meg, de ezt most sem bánják. Nem tartják lényeges­nek, hogy a tüntetéseiket beje­lentsék. A hadsereg ellen pedig mindenre képesek, egy ilyen de­monstráció szinte csak mazsola a kalácsban. Barátunk például ki­számolta, hogy adójának körül­belül mekkora hányadát fordítja az állam a katonaságra, és azt az összeget nem fizeti, visszatartja. Lajos a sportrendezvények bojkottjára szólít fel az Anar­chista Újságban. Magát a sporto­lást jónak tartja, de hogy a ver­senyzők gladiátorként küzdje­nek mások szórakoztatására — azt már embertelennek. Egy har­madik társuk — aki saját bevallá­sa szerint öko-anarchista — a Mc Donald’s büfékkel nincs kibé­külve, hiszen ott nagy mennyi­ségben állattetemeket árusíta­nak, s ezekhez gyilkossággal jutnak hozzá. A lány szerint alapvető, hogy ezeket az éttermeket ne lá­togassa senki, ám ha ez nem ve­zetne eredményre, akkor ő radi­kálisabb cselekményektől sem riadna vissza: betörné például a kirakatot. Van közöttük idősebb anar­chista is, aki ugyan ennek a cso­portnak nem tagja, ám szimpati­zál velük. Szerinte ez a csapat in­kább politikai társulás, de a köz­napi életben is viselkedhet valaki anarchistaként, megszervezheti például a lakóközössége életét. Elmehet akár odáig is, hogy az IKLV-nek nem fizet lakbért, ha-. nem saját maguk használják fel azt az összeget. — Semmit nem mondtatok, öreg. Össze-vissza beszéltek — szól közbe egy egyetemistának tűnő srác, aki már régóta izeg- mozog a székén. — Hát hogy a fenébe tudjátok ti azt elképzelni, hogy a mostani társadalomban ne legyen szervezettség. A ti ál­láspontotok szerint én nyugodtan berúghatok a munkahelyemen, és fekhetek egész délelőtt, mert nekem úgy jó. — Tévedés — replikázik az őszes úr. — Amiről te beszélsz az nem anarchia, hanem az egyén diktatúrája. Hiszen akadályozod a közösséget a normális életvite­lében, ami nem lehet cél. — Hogy viszonyultok a mos­tani társadalomhoz ?- kérdez egy újabb érdeklődő. — Elutasítotok mindent? Például Demszkyt is? — A polgári demokrácia hazug­ság, mert rossz elven alapszik — szögezi le a Kuríros. — Embereket választasz parlamenti képviselő­nek, és azt hiszed, hogy azok isme­rik a te érdekeidet. Azt hiszed, hogy Demszky tudja, hogy neked mire van szükséged? Nem is ismer. Hát, ez most már tényleg kép­telenség — kiált fel megint az egyetemistának tűnő. — Szerin­ted be kellene mutatni kétmillió embert Demszkynek? — Tévedsz — hangzik ismét az elutasító válasz. — Azt nem látod, hogy mi nem ellenőrizni, vagy megszerezni szeretnénk a hatalmat, hanem leépíteni. Mondj meg nekem valamit: te egyáltalán felismered a saját ér­dekeidet? Ne haragudj, öreg, ilyet a kom­munisták kérdezgettek tőlem — mondja a gyanúsított, és még hosz- szú percekig kiabálnak egymással. Nyolc órakor aztán mintha el­vágták volna, Lajos mindenkit megkér, hogy menjen el, mert a csoport is szeretne ülésezni, vége a nyílt napnak, egy hónap múlva lesz megint. Nem mondhatni, hogy a tömeg nem húzza a száját, de amíg kiténferegnek, Lajos nyilatkozik. Mindez teljesen szabályosan zajlik, a magnó bekapcsolva, és Csorna Lajos Heves megyei szár­mazású budapesti anarchista a kérdéseimre válaszol. — Lehet, hogy nektek most örülnötök kellene. Ugyanis, ha én most.hazamegyek, és bekap­csolom a televíziót, fél órán belül egészen biztosan közli egy nyilat­kozó, hogy Magyarországon anarchia van. Ti pedig anarchis­ták vagytok. Örültök? — He-he. Hát egyáltalán nem. Magyarországon nincsen anarchia, itt ugyanis teljesen fél­reértelmezik ezt a szót. Éppen ezért nehéz is vállalni, mert min­denki terrorizmusra meg káoszra gondol. Ez pedig egy ostoba tév­hit, ugyanis a szó azt jelenti: ha­talomnélküliség. — Itt voltam most ezen a hosszú vitán, és az volt az érzésem, hogy az anarchia számotokra nem cél, ha­nem életforma. Jól látom ezt? — Az a bajunk, hogy ezt az életformát nem igazán tudjuk megvalósítani, bármennyire is szeretnénk. Egy csomó kompro­misszumot mi is kénytelenek va­gyunk kötni. Inkább szemlélet az anarchizmus. — Itt az egyik felszólaló azt említette, hogy szerinte az a jó, ha egy célra szerveződik egy kö­zösség, és nem az, ha egy közös­ség tűz ki maga elé egy célt. Nála­tok ez hogyan volt? — A miénk egy politikai cso­port, az említett felszólalásban pedig inkább egy társadalmi mo­dellről hallottunk. A mi célunk az, hogy véleményt mondjunk a közösség dolgairól, úgy, hogy mindig kitűnjön, hogy mi is a mi szemléletünk. Ez a cél, és remél­hetően ez egy közösséggé változ­tat bennünket. — Te hogyan élsz? — Valahol én szerencsés va­gyok, bár nekem is időre kell be­járnom dolgozni. Igaz, az állá­som nem munkakönyves, és nem is adózom. Arra sincs szüksé­gem, hogy magamévá tegyem a túlzott főnöktisztelő szemléletet. Én elismerem a szakértelmét, de szerencsére nincs rá szükségem. Persze, tavaly én is dolgoztam egy hülye hivatalban, el is jöttem. De, gondolom, mindenkinek más a tűrőképessége határa. — Van olyan célkitűzésetek, hogy anarchista parlamenti kép­viselőtök legyen? — Röhögni fogsz, de van anarchista képviselő. Nyíregyhá­zán működik a Képmás kör, akik nagyrészt SZDSZ-esek, s egyi­kük a párt listáján be is jutott az Országházba. De most már nem tűnik úgy, hogy anarchista lenne, legalábbis semmi jelét nem mu­tatta eddig ennek. De ha komo­lyan kell beszélnünk róla, akkor természetesen azt mondom, hogy eszünk ágában sincs indul­nunk a választásokon, hiszen mi az egész parlamenti rendszer el­len vagyunk. Itt a beszélgetés folyamán te is többször kijelentetted valamiről, hogy: „leszarod.” De mások is gyakran használták ezt a kifeje­zést. Ez mit jelent: valamiféle ag­resszivitást, avagy inkább kívül­állást? — Az agresszivitás, az erőszak egy nagyon nagy probléma, erről mi is sokat vitatkozunk a csopor­ton belül. Alapvetően erőszak- mentesek vagyunk, hiszen ha a hatalmat erőszakosan kívánod megdönteni, akkor semmi mást nem teszel, mint hogy egy újat hozol létre. Inkább az van, hogy hidegen hagynak a hatalöm dol­gai. Nem kívánok velük foglal­kozni, nem ismerem el ezeket, mivel nem az érdekeimet képvi­selik, ezért leszarom őket, nin­csen szükségem rájuk. — Van szerinted valamilyen távlata ennek a szemléletnek az országban? — Ördög tudja. Bár a mosta­ninál biztosan nagyobbak a lehe­tőségeink. A most kiadott újsá­gunk nagyon gyorsan elfogyott. Biztos, hogy teijedni fog ez a szem­lélet, de hogy hol a határ, azt nem tudom. Tőlünk nem lehet várni semmiféle katekizmust, nem tudjuk megmondani, hogy mi lenne az ideális, de azt tudjuk, hogy most rossz. — Na, most itt vége a rendez­vénynek. A kívülállóban esetleg megfordulhat, hogy elindultok haza, és törtök-zúztok, üvöltöz­tök az utcán. így lesz? — Ne hülyéskedj, hát azért lát­tad, hogy mi van itt. Nem vagyunk egy militáns társaság. Néha termé­szetesen tüntetünk, és általában ra­dikális véleményt fogalmazunk meg. A rendőrség pedig a múltkor már rögtön azzal kezdte, hogy elvit­tek bennünket. Akkor sem reagál­tunk erőszakosan, hiszen mi csak véleményt mondunk az utcán. Ez pedig nem irányul emberek ellen. Kovács Attila Mi történt Heves vármegyében? A március 15-ei forradalomtól a választásokig Vármegyénkben a nagy események híre ellenáll­hatatlanul ragadta magával a kedélyeket. Blasko- vics Gyula 2-od alispán márcz. 20-ára kisgyűlést hí­vott egybe, melyen bemutatta a helytartótanács márcz. 16-án kelt leiratát, hogy a censura eltörölte­tik, majd Pestmegye átiratát a folyó átalakulás köz­ben a rend és törvényes állapot fenntartására tett in­tézkedéseiről, hogy a megye is ez irányban tegye meg a szükséges óvó szabályokat; mire nézve a kel­lő utasítás megkészítetvén, a szolgabíráknak kiada­tott. Majd bemutatja gr. Batthyány Lajos „nemzeti ministerelnöknek” márcz. 17-én kelt levelét, hogy egy független magyar felelős ministerium alakításá­ra a nádor által megbízatván, addig is utasítja a vár­megyét a rend és nyugalom feltartására, és ezért a hatóságfelelőssé tétetik. Ennek folytán april 10-ére közgyűlés egybehívása határoztatott. A vármegye kebelében e közben lefolyt esemé- nyekfet, az 1848. april hó 10-én tartott ülésében Blaskovics Gyula 2-od alispán a nagy számmal egy­begyűlt közönség előtt örömtől áradozó jelentésé­ben, „nemzetünknek boldogabb jövőre békés úton történt átalakulásáról” — eképpen ismerteti: „hogy a megye hű fiai élénk részvéttel viseltetnek azon nagyszerű események iránt, melyek néhány hetek alatt Párisból a polgári jogegyenlőség és szabadság gyújtópontjából légtisztító villámként kihatva, csaknem egész Európában a zsarnokok és külön­böző kaszták uralmát lerombolva, a magyar nem­zetet is önmagának visszaadták, és idegen elemek­től függetlenül szabaddá varázsolták, s mindenkit a polgári szabadság és jog élvezhetésében és a közter­hek arányos viselésében egyenlőkké tettek. Nincs te­hát többé a törvény előtt különbség, nemes és nem nemes, polgár és nem polgár, földesúr és jobbágy között, mindnyájan egyenlő jogú és terhű lakosai vagyunk polgári tekintetben a magyar hazának.” Ekképpen tárta elő a rövid idő alatt lefolyt korsza­kot alkotó esemény következményét Blaskovics alispán. Jelenti azután, „hogy Egerben márczius 19-én a városháza udvarán tartatott egy népgyűlés, mely a pesti márczius 15-iki forradalomról értesül­ve, a pesti 12 pont felett tanácskozott, és Eger hű pol­gárai a haza és királyhoz dicső hírnevöket, a forra­dalom első hevében is legújabb törvénytelen eljárás­sal sem szennyezték be; sőt, a polgári szabadság, személy- és vagyonbiztonság érdekében nemzeti őr­sereg felállításáról gondoskodtak.” Majd előadta a márcz. 20-iki közgyűlésen történteket. Jelenti az­után, hogy márcz. 23-án az egri ifjúság hevétől elra­gadtatva a kétfejű sasos czimereket önkénytesen le­szedte, gondoskodás történt, hogy túlcsapongó ne legyen; april 7-én pedig egy tömeg a városból a zsi­dókat szándékozott kiűzni, sikerült azonban ez irányban is a zavart elhárítani. Gyöngyös-Tarján- ban a volt jobbágyok között communisticus mozga­lom támadt, az urak földeit is elakarták foglalni, azonban a nyomban megtett erélyes intézkedésnek 18 lázító elfogatásával, megvoltak következményei, a rend helyreállott. Még egy Atkár és Halász között kóborló 10-12 főből álló rabló csapat garázdálko­dásáról emlékezik a jelentés, melynek üldözésére intézkedés tétetett. íme rövid vázlata a nagy márcziusi napok lefo­lyásának a megyében. ... A május 1-jén tartott közgyűlésben hirdettettek ki a szentesített 1848-iki törvények. Nyomban in­tézkedés tétetett a törvény 5. czikkelye folytán az országgyűlési választások előmunkálataira. A me­gye 8 választókerületre osztatott fel, szolnoki, túri, abádszalóki, tiszanánai, kápolnai, fügedi, gyön­gyöspatai és pétervásári választókerületekre, Éger és Gyöngyös külön választókerületeket képeztek. A most szentesített törvények értelmében az első népképviseleti parlamentaris országgyűlés Pesten júl. hó 2-ára tűzetett ki. A nádor, mint királyi hely­tartó, május 20-án kelt meghívóval hirdette azt ki, mely is a jún. 2-iki megyei közgyűlésen felolvastat­ván, a választás a már megállapított választókerüle­tekben jún. 26-ára tűzetett ki, miután a választók összeírására törvény szerint az intézkedések szintén megtétettek. A megyei nyolcz választókerületben 14131 választó Íratott össze. Nevezett napon meg­választattak: az abádi kerületben Recsky András, Lipcsey Péter ellen; a túriban Borbély Lajos, Pé- czeli József és Békeffy ellen; a szolnokiban Graefl József, Halassy Kázmér ellen, a pétervásáriban Fe­jér Lajos, Madarassy János ellen; a fügediben Puky Miklós, Schaffner János és Molnár Lajos ellen; a kápolnaiban Pap Pál egyhangúlag; a tiszanánaiban Németh Albert, Okolicsányi Gusztáv és Horkay Péter ellen; a pataiban történt zavarok folytán júl. 3-án volt az új választás, melyen megválasztatott Gosztonyi János. Itt Horváth Mihály hatvani pré­post lépett még fel, s a jún. 26-iki választásnál véres verekedés támadt, melynek folytán függesztetett fel a választás, s júl. 3-ára tűzetett ki. Egerben Csiky Sándor, Gyöngyösön Almásy Pál választattak meg. Ezek voltak megyénknek az új parlamentáris rend­szer szerinti első népképviselői. Mint látjuk, az egy kápolnait kivéve, a megyei kerületekben heves párttusák jelentkeztek az első népképviseleti vá­lasztás alkalmával. Valamelyes elvi jelentőség azonban e választási tusában nem észlelhető. (Részlet Szederkényi Nándor Heves vármegye története című munkájából — 1893) Történelmi tabló,

Next

/
Thumbnails
Contents