Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-15 / 63. szám
HÍRLAP, 1991. március 15., péntek 5. Jókai Mór Az országgyűlési pártok a szabadságharc idején A debreceni országgyűlési pártok működéseiről alig van egyéb tudva, mint azoknak eredményei. (...) Legterjedelmesebb volt ezek között azon párt, mely mindenhez, ami Kossuthtól származott, föltétien pártolásával járult, melynek egyetlen politikai nézete, egyetlen hitágazata, meggyőződése, jelle- messége éz volt: „mindent, mit Kossuth mond, tesz, ír és gondot, föl- tétlen pártolni, (csodálni) és benne megnyugodni”. Előttük kánon volt Kossuthnak minden állítása, mely ellen argumentumokat felhozni herézisnek, hazaárulásnak tartatott. Ezen enthuziáltaknak nagyon hízelgett az, midőn őket Kossuth apostolainak nevezték. Ezen cím mellett minden politikai nézet, minden státustani tudomány, minden kombináció háttérbe szorulhat, ide nem kell egyéb, mint hőn ragaszkodni a kimondott új tanokhoz, azokhoz egy betűt sem tenni, azokból egy betűt el nem engedni, azokat hirdetni a halálveszély közepeit, s ha kell, azoknak mártírjává lenni, s a vértanú-kínhalált eksztázissal, gyönyörrel fogadni el. Különbség csak az volt közöttük: hogy míg az evangéliumi apostolok mesterük mennybemenetele után kezdték el legnatalmasabban hirdetni a népeknek a Megváltó tanait — addig Kossuth apostolai, az ő eltávozásával, őt nemcsak megtagadták, amire tán a körülményekben találhatnának okot, hanem azonfelül oly kisszerűén anekdotáz- tak róla: hogy nemegyszer Kossuth politikai antagonistái kénytelenek őt, kit mint politikust a nagy apostoli zélüs miatt meg nem támadhattak, mint embert tulajdon apostolai ellenében mentegetni. Másik párt volt az enunciált republikánusok pártja. ... A fentebb említett pártnak azért nem tudok semmi címet adni, mert az véleményeit annyiszor változtatta, ahányszor Kossuth különböző nyilatkozatot tett. 1848. júliusban Kossuth a még akkori koronaherceget ajánlotta magyar királynak, és kinyilatkoztatá: hogy a magyar nemzet általánosan monarchiái érzelmű. Ekkor az enthuziaszták pártja határozottan monarchiái érzelműnek vallá magát (s visszhangoztatá mindazon dicséretet, mit Kossuth a koronahercegről mondott): Tíz hónappal később Kossuth elszakadást hirdetett az ausztriai háztól. Az obligát tömjénezők pártja ekkor decidált republikánusnak érzé magát. (...) A régi republikánusok, a sohasem ingadozott, szigorú demokraták pártja mindenha a legnagyobb minoritásban sínylett. Egy klubiok volt: „demokrat republikánus társulat” név alatt, mely szüntelen zárt gyűléseket tartott, szüntelen titkolózott, fontos képeket csinált, de azonkívül sohasem adta életének semmi jelét. Következnek a flamingók. Ó, e párt igen mulatságos népekből volt összeszerkesztve. Nevét úgy szerezte: hogy prozelitái vörös tollat viseltek kalapjuk mellett, merő tollrokonsagnál fogva elneveztettek flamingóknak, mint amely madarak szinte vörös tollat viselnek. Lássuk őket közelebbről. Ama képviselő, ki az országgyűlésen filippikát mond azon kollégái ellen, kik akadályok miatt el nem jöhettek Debrecenbe, s kinek zseb- jében háromféle külföldi passzus fülel, s lakása udvarán éjjel felszer- számozva állnak a lovak, na valami fenyegető hír nesze érkezik... Ez a flamingó. Azon terrorista, ki szüntelen guillotinról, akasztófáról, véleménykiirtásról beszél, s mikor egy követtársa által, kit jellemében megsértett, párbajra hívatik, azt feleli: „neki nem elve a párbaj” — s cravaillt csináltat a kihívó ellen... Ez a flamingó. (Részlet az Emléksorok, Napló 1848-49-ből című kötetből.) ITIXiAG iiiifiifi utál« minin uniti «*«** % im *,#■<**,*** TI HONIT ÍNOkfiOl. Iííí i*. ií&fcK. anno ’48-49 Az állampolgárnak éreznie kell: a sorsa a kezében van A jogállam esélyeiről dr. Vass Géza megyei főjegyzővel A történelem díszletei és jelmezei változnak, de sok kérdés visszatér. A forradalmak haladnak a maguk útján, pedig a bennük résztvevők igyekeznek keresztülvinni elképzeléseiket, céljaikat. Mégis, mit tehetünk, hof yan lehet kivívni a demokrati- us jogállamot? Ez a probléma foglalkoztatja a ma gondolkodó emberét is. Heves megye főjegyzőjével, dr. Vass Gézáva/beszel- gettünk erről. — A mi mostani, csendesnek mondott forradalmunk a demokratikus jogállam követelésével indult. Mint a közigazgatásban dolgozó jogász, hogyan látja kialakulásának esélyeit? — Jelenleg értékzavaros állapot, káosz közepén vagyunk — válaszolja. — Elsősorban azért, mert a jogállam kialakítását következetesen végig kellett volna vinnie a törvényhozásnak. Nevezetesen olyan sorrendet kialakítani az Országgyűlés tárgysorozatánál, s olyan programot elfogadni — ilyen az ismereteim szerint máig nincs —, hogy legalább a köztársasági alkotmány elfogadásának második évfordulójára teljes legyen a jogállamiság. Borúlátó vagyok abban, hogy elju- tunk-e idáig. — Nem ellentmondás-e az, hogy egy forradalom ezt a jelszót tűzi ki zászlajára, holott erről mindenkinek először a rombolás, a régi meghaladása jut-e eszébe. Nem szükségszerű-e a káosz ilyenkor? — Általában a forradalmak nem békésen zajlanak le. Logikájuk az ilyen „csendes” átmenetet nem ismeri. Bibó István volt az, aki elemezte a nagy francia forradalom utáni „társadalmi földrengéseket”, s fejtegetéseiből én azt a következtetést vonom le, hogy nagyon szokatlan az, ami nálunk történik. A korábban uralmon lévők szabad választásokat rendeztek, s annak alapján adták át a hatalmat. Az önmagát túlélt vezető csoport egyeduralmát nem megdöntötték, holott történhetett volna ez nálunk is erőszakos módon. Tisztábbak lennének az erőviszonyok abban az értelemben, hogy tudnánk, ki áll a barrikád egyik, s ki a másik oldalán. Ma nemhogy látni, de sokszor érezni sem lehet, hogy egy^egy ember vagy csoport hova tartozik, ahogy azt sem, hogy mit akarnak a tömegek. — Nem elképzelhető-e, hogy azért tűnik így, mert nem látunk túl napi gondjainkon. Ellenben, ha döntési helyzetbe kerülünk, ha a folyamatokat mérlegelnünk kell — mondjuk egy választás során —, jobban kirajzolódik előttünk a kép... — A negyven év után megvalósult első szabad választások a rendszerváltás kérdésére inkább úgy válaszoltak meg, hogy mi az, amire nemet mond a választópolgár. Szerves politikai struktúra azonban még nem alakult ki. Akkoriban is mondtam, s most is úgy tartom, hogy több olyan új art is létezik, amelynek tagjaént el tudtam volna képzelni magam. Egy dologban értettek egyet — az új MSZMP kivételével —, hogy rendszerváltásra van szükség, egy demokratikus jogállam kialakítására. Akkoriban mindenki úgy lett egy-egy politikai párt tagja, vagy úgy szavazott arra — nem akarom ezzel senki érzékenységét sérteni —, mintha egy futballcsapat szurkolója volna. A szimpátia alapján ítéltek, mert nem is találhattak olyan töltést, olyan programot, ami eligazíthatta volna őket. — Ezek a politikai folyamatok a fővárosban játszódtak le, vagy a vidék is adhatott valamit hozzájuk? — Budapest eleve egy másik Magyarországot jelent, amely évekkel, olykor évtizedekkel a vidék előtt jár. Általános következtetést csak úgy lehet levonni a hazai viszonyokról, ha külön értékeljük a fővárosi és az azon kívüli történéseket, s a kettő keveréke adja a létrejött hatalmi struktúrát. — Egy kisebb közösség, egy város, egy falu, esetleg egy megyének nevezett közigazgatási egység hogyan tudja saját életét kialakítani ilyen körülmények között? — Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Általánosságok szintjén lehet felelni abban a megközelítésben, hogy a rendszerváltás mottója a helyhatósági választások idején az volt, hogy alattvalókból polgárok legyünk. Célul tűzték ki, hogy meginduljon a civil társadalom felépítése. Azzá váljon a 300 lélekszámú kistelepülés és a nagyobb város is. Nehezen értelmezhető ma, hogy ezt a folyamatot a pártok segítik-e vagy gátolják. Ugyanis nem volna szerencsés teljesen átfogniuk a helyi társadalmat, hanem inkább segíteniük kellene a különböző más szerveződéseket. Csak ez vezethet el ahhoz, hogy valóban polgárokká váljunk minden településen. Az állampolgárnak éreznie kell, hogy a sorsa a kezében van. A pártoknak ezt fel kell ismerniük, saját önmeghatározásukhoz is sokat segít, ha nagyobb részt vállalnak ebnen a feladatban. — A rendszerváltás kezdetében még pártpolitikusként vett részt, az MSZP megyei elnökeként. Azóta közvetlenül nem politizál, lemondott tisztségéről, kilépett a pártból. Most hogyan vélekedik erről a hónapokkal ezelőtti döntéséről? — Úgy látom, hogy ez a pártpolitikával való szakítás — amely lehet, hogy átmeneti, de lehet, hogy tartós — helyes lépés volt. Hozzá kell tennem, hogy 41 évemből kevesebb mint 4 évig voltam tagja politikai pártnak, de akkor kettőnek is. Most úgy érzem, hogy öntörvényűén kell gondolkodnom, mert szerintem a pártok is keresik önmagukat. Például a keresztény erkölcsisé- get valló pártok esetében hiányolom az ökomenikus megközelítést, pedig a nem hívő emberek számára is fontos volna egy ilyen értékrend megtalálása. Á kereszténydemokrácia így működhetne meghatározó politikai erőként európai értelemben. — A megye főjegyzője lett. Ez a fogalom kevéssé ismert még a közvélemény előtt. Mi a feladata? — Mindig azt hangoztattam, hogy pártpolitikai érdekeket meghaladva szeretnék tevékenykedni. A jogtanácsosi végzettségemnek és a közigazgatási gyakorlatomnak megfelelően a hatályos jog értelmezésére és alkalmazásara törekszem. Ez számomra azt jelenti, hogy a települési önkormányzatokat jogi kérdések megoldásában segítsem... Az önkormányzati törvényről az a véleményem, hogy az ezer éves magyar közigazgatás hagyományait, Közjogi es kultúrtörténeti értékeit jobban ki kellett volna fejezni benne. Szeretném, ha működne ez az elképzelés, de számtalan fenntartásom van jog- történeti és napi jogalkalmazasi kérdésekben is. — Kételyei ellenére az a kötelessége, hogy ezt a jogrendszert védje, betartassa, hiszen ennek a következetes alkalmazása teremthet az állampolgár számára biztonságot. — Kialakulásakor általában erkölcsi normákat fogalmaztak meg a jogban. Az viszont megnehezíti a helyzetet, hogy az elmúlt évtizedek után ma nincsenek kialakult erkölcsi normák. Ilyen háttér nélkül kell szolgálni a jogrendet. Ezt kötelességemnek érzem emberileg és jogászként is. Pedig nem tudom, hogy ez a jogrendszer elvezet-e oda, hogy az emberek egy demokratikus jogállam polgárainak érezik majd magukat. Ha formailag így is lesz, az állampolgár számára átláthatatlan hivatali dzsungelt hoz létre. így nehezen fogadják el önkéntesen ezt a szabdaít jogrendszert. Helyeslem, hogy egyenrangúak az önkormányzatok, de jelentősen megnőtt a centrális kormányhivatalok szerepe — a megyékben gondolkodás rovására. Ez ellentmond az ezer éves hagyományoknak, s nehezen kiismerhető, nehezen járható út... — Visszatérve a kiindulópontunkhoz, vonható-e párhuzam az 1848-as és a mostani forradalmi folyamatok között, egyáltalán van-e tanúsága ma számunkra az akkori történéseknek? — Petőfi sorai jutottak most eszembe: „Európa csendes, újra csendes...” Ma nem keserves ez a csend, mert a szabadságunkat kivívtuk. Csakhogy ez egy olyan labilis szabadság, amiből nagyon könnyen át lehet billenni valamilyen diktatúrába. Ez Közép-Ke- let-Európa nagy veszélye. Itt jogállamot építeni nagyon nehéz lesz. A visszarendeződés minden nép számára káros lehet. Érezzük a szovjet birodalom bomlásának fenyegetését is. Egy másik történelmi párhuzamra hivatkozva: a Szovjetunió átalakulásával kapcsolatban fölsejlik számomra a hajdani amerikai polgárháború. Ennek elkerüléseben mindannyiunknak történelmi felelőssége van. Bölcs és józan mértéktartással kell megközelíteni azokat a kérdéseket, amelyekkel Moszkvának szembe kell néznie. Egy tény: a mostani helyzetünkben több történelmi korszak tanulságait is elemeznünk kell. Ha 1848-at említjük, azonnal mellétehetünk más korszakokat is, mert nekünk, maiaknak múltunk valamennyi időszaka üzen... — Köszönjük a beszélgetést! Gábor László Reneszánsz eskü — mai realitásokkal A polgármester száznál is több ... Még csak sejteni sem tudom, könnyű helyzetben van-e a polgár- mester, akinek — mondjuk, Damoklész kardja helyett — saját esküje lóg a feje felett...? Szép, cizellált, reneszánsz betűkkel vésve minden szava, miszerint „...megbízatásomhoz híven, pártatlanul, lelkiismeretesen járok el, és a legjobb tudásom szerint, minden igyekezetemmel.'' Mert, aki belép a detki polgármester szobájába, elsőként Pelle Sándorra esik a tekintete, majd a mögötte lévő falon díszelgő „fogadalomra”, amely tavaly október 11-én hangzott el hivatalosan. Igaz, hangzott el korábban a polgármesterséggel kapcsolatban más is, amire akkor felzúdultak néhányan a falugyűlésen. — Miért akar polgármester lenni itt olyan ember, aki rég elszakadt a falutól...?! — szolt a pengeéles kérdés. Vágni azonban nem vágott meg senkit, a helybeliek zöme tisztában volt azzal, hogy a jelölt — bár a gyöngyösi városi könyvtár elismert igazgatója — ízig-vérig detki. visszatekintve a családfára, úgy az 1700-as évektől, amikor a Gömör megyei Péterfalváról idesodorta a Pelléket a kor szele. Sok hasonnevű família él ebben a faluban, a mai polgármester — ki ne tudná itt — a Vadász-Pellék közül való, s ha még azt is hozzátesszük, hogy az apja is faluvezető volt'56-ban, akkor már szinte fölöslegesnek tűnik az elhangzott, kétkedő kérdés... — Négy jelölt közül jutott rám a választás — mondja Pelle Sándor. — Igaz, a hivatal egyik dolf ozójával. Körösi Istvánná egy- ori tanácsi hivatalvezető-helyettessel kemény „ellenfelek” voltunk a választási küzdelemben, néhány szavazat előnnyel futottam csak be. Szerencsére egyikünk sem gondolt arra, hogy az akkori küzdelem hosszútávú lesz, így vele — meg egy másik hivatalbeli jelölttel — ma is együtt dolgozunk. Szerintem misem természetesebb ennél... Ebben a faluban úgy döntöttek, hogy a hivatal szakemberei mellett társadalmi polgármester működjék, így a városi könyvtár- vezető „hivatalosan” kedden és csütörtökön érhető el a községházán, amelyre nemsokára visz- szakerül ez az elnevezés: a minap a művelődési ház pincéjében bukkantak rá az eredeti, múlt századi márványtáblára. — Ez a hivatali idő csak képletes dolog — teszi hozzá a polgármester —, mert itt töltöm minden szabadidőmet, a hétvége az édesanyámé, akinél családostól tartózkodunk. S itt, a szülői házban van a „ második irodám ”, mert számtalanszor nyitják rám az ajtót, ha a szükség úgy hozza. De járom a falut szombaton, vasárnap is, jól esik, ha meg-meg- állhatunk az ismerősökkel egy kis tereferére akár az utcán is, vagy a jegyző úrnál, Boári Sándornál, akit örömmel fogadtunk a pályázata után a faluban... És nincs semmi polgármester úr, meg ilyen hivataloskodó megszólítás, zavarná is a beszélgetést, mert itt megszokott dolog, hogy én Sanyi vagyok, vagy csak egyszerűen Sanyi fiam... Persze, ettől a mondandót komolyan kell venni. Ami azt illeti, Detken az ön- kormányzat első hetei, hónapjai „agyonülésezéssel” teltek, mert — komolyan vették a megbízatásukat a képviselők, a „hetek”, akik mindennel akkor ismerkedtek. S ez nagy felelősséggel járt. Néha öt órán keresztül mérlegeltek, számolgattak, mondják, a legrövidebb ülésük is három és fél órás volt, de mára azért már kezdik tisztán látni a teendőket. — ...Itt van például a „válás”, amit szeretnénk kultúráltan lebonyolítani — halljuk a polgár- mesteri hivatalban. Hát, igen: az egykori közös „hármak" — Detk, Ludas és Halmajugara — most a vagyon szétosztásával foglalkoznak, függőben lévő kérdések tisztázásával, hiszen a jövőben is lesz, ami — ha lazábban is — összeköti egyiket-másikat: az egészség- ügyi, iskolai ellátás, netán a kulturális élet, amely Detken ismét reneszánszát élheti. Tervezik ugyanis, hogy főállású népművelő irányítja majd a fiatalok, idősebbek művelődését, szabadidős csoportjait, hiszen igény van a könyvtarra, a szakkörökre, a nyelvtanulásra, a sportolási lehetőségre. S itt érdemes megjegyezni, hogy a polgármesternek „nem hajlik maga felé a keze”: a kultúra ta- mogatasa, a közösségi élet pezsdítése — mert ő maga is szolgája ennek az ügynek — nem megy más fontos területek rovására...! — Mennyiből gyarapodhat a település? — adódik a kérdés, ha már pénzről esik szó. — Fejlesztésre 1,7 millió jut az idén. Fűt-fát nem ígérhetünk belőle, ezt el is mondtuk a falugyűlésen, ahol vagy háromszázan voltak kíváncsiak a jövőnkre, soha még ennyien nem érdeklődtek a falu sorsa iránt. Utat építünk például, lekövezzük a Dózsa György utcát mintegy 600 méter hosszan, ez nagyon kellett már. De a legnagyobb téma itt mindig a bánya: a munkahely, a terület- foglalás, a rekultiváció. Most mertük fel a falubeliek kárait, s a közeljövőben szakértői tanácskozásra hívjuk össze'az érintetteket, akinek a földjük, vizük, házuk szenvedte a bánya hatalmát. Ha kell, peres úton keressük az igazunkat. Mert mára már külföldi tapasztalataink is vannak arról, hogy milyen egy falu és egy bánya igazi kapcsolata... — Hogyhogy? — Ausztriában alakul egy testvérkapcsolatunk a háromezres lélekszámú Ampflwang városkával, s mint teljesen véletlenül kiderült, ez a település is egy külszíni fejtés szomszédságában terül el. De: ég és föld különbségekkel... Ha már itt tartunk, számtalan együttműködési elképzelésünk van: a téesszel megszerveznénk az „árut-áruért” csereakciót, az iskolások házi csereüdültetésen, nyelvtanfolyamokon vehetnének részt, az énekkarok vendégszereplésére is sor kerülhet majd, akárcsak a labdarúgók mérkőzésére is. Mindkét fél örömmel fogadta a lehetőséget, így a közeljövőben eljön majd a nap, amikor felhúzhatjuk az ampflwangi és az itteni címeres zászlókat. — Detki címerrel...? — Igen, egy régi pecsétnyomóról „lemásoltuk ' a címert, s a heraldika szabályai szerint megrajzolják majd: helyet kap benne három szál búzakalász, s egy darumadár fölött a korona. Itt királyi birtok volt valaha, gazdag gabonaföldekkel, s az öregek még emlékeznek az egykori Darvastóra... Szóval, termékeny vidék volt ez, s szeretnénk közösen vissszanyerni a környék múltbéli gazdagságát. — ügy tűnik, ez a címer akkor több a polgármesteri hitvallásban, mint egy leendő dísztárgy az eskü szövege mellett... — Feltétlenül, mert egy várt összetartozást fejez majd ki a falu életében, amely ismét csak ösz- szefonódik az enyémmel. Talán csak nekem érdekesség: a 48. születésnapomon választottak polgármesterré, s az azóta eltelt több mint száz nap megerősített benne, hogy sokat tehetek még a falumért... — Az eskü szellemében... Amit — miután állandóan a belépőszeme előtt van — bárki számon is kérhet a polgármesteren. — Valójában igen, de még nem került sor rá. Ha egyszer így lenne, akkor abból le kell majd vonnom a következtetéseket, s venni a kalapomat. De nem történhet meg, hogy megfeledkezem: mivel is tartozom a szülőfalumnak... Szilvás István
