Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE 1991. február 9., szombat Szétszedhető panelelemekből... .mozgatható felszerelésekből „áll" a HAF (Fotó: Jakab László) — Polgármester úr! A Prés című gyöngyösi hetilap egyik legutóbbi számában fizetett hirdetést adott fel a Fidesz helyi csoportja, amelyben jutalmat tűznek ki annak, aki állásfoglalásra képes önt késztetni HAF-ügyben. Én most ezt próbálom megtenni. — Nézze, engem rengetegszer támadtak már a Présben, ennél durvább módon is. Azt írták például, hogy a kommunista környezetszennyezés helyett most jön a kereszténydemokrata környezetszennyezés. Én ugyanis az utóbbi párt színeiben indultam a választásokon. Ha minden ilyen támadásra válaszolnék, az rengeteg energiámat emésztené fel, másra nem is jutna időm. — Nyilván azért van véleménye, ha nem is a hirdetésről, hanem arról, amit az tartalmaz. Ön a gyöngyösi önkormányzat ülésén tartózkodott, amikor az állást foglalt HAF-ügyben. Miért? — Szerintem ez nem Gyöngyös ügye. Ez a beruházóra tartozik, és Gyöngyösoroszira. Az építtetőket is védi a jog, ugyanis az építési engedély jelenleg is érvényes. A környezetvédelem pedig valahol mindig a tulajdonjog korlátozása. Kár lenne ebbe a városunknak beavatkozni, hiszen figyelembe kell vennünk azt, hogy magatartásunkkal egy későbbi esetleges üzemnek kárt is okozhatunk, és ezért előfordulhat, hogy kártérítést kell majd fizetnünk. — Tehát ön támogatja a HAF- ot. — Ne értsen félre, én amikor ezeket a dolgokat mondom, nem a HAF-ot minősítem. Én mindössze azt mondom, hogy ez nem a mi ügyünk, nem vállalhatja a város. Annál is inkább fölösleges lenne nekünk is ebbe nyakig belemásznunk, mivel az érdekelt Gyöngyösoroszi is gyakran váltogatja az álláspontját. Egyszer azt mondják: szakértői bizottságot kell felálh'tani, rá két napra pedig kijelentik, hogy teljesen elvetnek minden, a HAF-fal kapcsolatos elképzelést. Ez ügyben inkább őket terheli nagy felelősség. — Bizonyára tudja, hogy politikai ellenfelei önt köpönyegforgatással vádolják. Arra hivatkoznak, hogy ön korábban ellenzéki politikusként harcosan ellenezte a HAF-ot. — Én továbbra is környezetvédőnek tartom magam. Tudom, hogy nem népszerű mostanában ezt mondani, de ez a HAF nem az a HAF, amelyet akkor sokan együtt elleneztünk. A vizsgálatok azt mutatják, hogy ezt már környezetbarát módon is fel lehetne építeni. Gyöngyös szempontjából környezetvédelmi megfontolásból sokkal lényegesebbnek tartom, hogy a kormányzat segítsen bennünket abban, hogy minél hamarabb megépüljön a hármas üt Gyöngyöst kikerülő szakasza. A városon belül áthaladó országút mentén ugyanis sokkal nagyobb az ólomszennyezettség, mint az Orosziban lenne. De még egyszer hangsúlyozom: ne tűnjön úgy, hogy én támogatom a HAF-ot. Egyszerűen nincs ebben a kérdésben kompetenciánk. ■— Lehet azt mondani, hogy önben kompromisszumot kötött a környezetvédő és a polgármester? — Nézze, a hadvezér sem viheti úgy a csatába a seregét, hogy ne hagyná meg a lehetőséget a visszavonulásra. Habsburg Ottó mondta egyszer, hogy egy politikus ne jelentse ki egyszer sem kategorikusan: soha. Szerintem most nem lenne helyes sem határozott igent, sem határozott nemet mondani nekünk. És ez nem elvtelen megalkuvás, hanem a tárgyalási pozíciónk erősítése. — Polgármester úr, köszönöm, hogy vállalkozott a beszélgetésre. Kovács Attila Szegény, szegény Mátra... (Beszélgetés Komenczi Bertalan országgyűlési képviselővel arról, ami a HAF-ügyben eddig kiderült, és arról, ami még nem...) mivel az építés nem volt folyamatos. Az OÉA 1985-ben megpályázta, 1986-ban megkapta a beruházási engedélyt. (Az engedély hátterében Pullai-Marjai összefonódást, innen-onnan gyakorolt „ráhatást” sejtetnek többen, de ez részben nem bizonyítható, részben már a múlté...). Az is érdekes, hogy a közvélemény mindössze 1988-ban szerzett tudomást a HAFrról — két évvel később, mint ahogyan határoztak a beruházásról. Komenczi kezében viszont ott egy levél, 1989. februári keltezésű. Eszerint Beck Tamásnak, az akkori kereskedelmi miniszternek is voltak aggályai a „gazdaságosságot” illetően. Mellékelem a Metalimpex megválaszolatlan leveleinek másolatait és a vezérigazgató hozzám intézett tegnapi levelét. Lehet, hogy a válaszok hiánya következtében egy 500 millió forintos fölösleges beruházást hajt végre a magyar gazdaság. Kérem önt, hogy minden mást félretéve a legalaposabban vizsgáltassa meg, szükség van-e az ólomfeldolgozó üzem beruházására, és mit lehet tenni e témában ” — írta Beck Tamás, Dunai Imre ipari miniszterhelyettesnek. Az anyag kitér a bérkohósítás előnyeire, megjegyezve: „az ismételt elemzések azt igazolják, hogy az ólomhulladéknak sem hazai feldolgozással, sem más, esetleg tőkés bérmunkával történő hasznosítása az NDK-ban végeztetett bérmunkaváltozatnál nem kedvezőbb...” (Na most, az megint más kérdés, hogy 1989-ben volt NDK, most meg nincs...) Egy másik kétely viszont továbbra is fennáll. „Senki sem nyilatkozhat ma felelősséggel arra vonatkozóan, hogy az üzem az előzetes adatokból megítélhető- en az előírásoknak megfelelően fog működni. Az NDK-gyárat a nemzetközi nevű Snam Progetti tervezte, és mégis évek óta hibák sorát javítják, súlyos ráfordításokkal. Számukra a beruházás már egy visszafordíthatatlan tény, de ismerjük álláspontjukat, miszerint jelenlegi tapasztalataik birtokában a beruházást újra nem kezdenék el... — idézzük a Metalimpex jelentéséből. — Képviselő úr! Ön a gyöngyösoroszi községházán rendezett vitán élesen bírálta Keresztes György gyöngyösi polgármester hozzáállását. Sejtetni engedte, hogy a polgármester nem pártatlan az ügyben, és inkább a „hivatalos ”, tehát a HA Ffelépítését javasló véleményt támogatja... — Annak idején együtt tiltakoztunk a HAF ellen, együtt írtuk alá a nyilatkozatot: nem kell. Most hosszú hónapok óta nem hajlandó egyértelmű állásfoglalásra. Nem tudom, mi késztette arra, hogy megváltoztassa a véleményét, és nem tudom, kit képvisel: a választóit, vagy „felsőbb” álláspontot. Mindenesetre az ő tétova viselkedése biztatást ad az OÉÁ-nak, hogy ne adja fel a harcot, hátha mégis sikerül a HAF-ot itt felépíteni... Doros Judit Lehet, hogy már unják. Használt akkumulátorok, ólomtemető, környezetvédelmi bomba, vörös színű patakok — egy idő után megtanulunk védekezni eny- nyi borzalommal szemben is, főleg, hajó pár kilométerre lakunk tőle. Az elemzések hosszasak, gyakran érthetetlenek, és első olvasatra semmi „szaftos” nincs bennük. Azt se tudjuk, meg kell- e ijedni egy-egy adat láttán, azt meg pláne nem érzékeljük, kinek hihetünk azok közül, akik győzködnek bennünket. Komenczi Bertalan véleménye egy vélemény. Beszélgetésünk közreadása nem egyetértésünket jelzi, pusztán azt a szándékunkat: minél több oldalról világítunk meg egy ügyet, annál valószínűbb, hogy közelebb kerülünk ahhoz az állapothoz, amit alóságnak szeretünk nevezni. Valóban meg lehet nyomni a gombot? — Képviselő úr! Az ön eddigi megnyilvánulásait hallgatva az az érzésem: nem pusztán környezetvédelmi aggályai vannak a HAF-fal kapcsolatban. Vagy inkább úgy fogalmaznék: nem elsősorban a lehetséges környezet- szennyezés ténye izgatja, hanem maga az üzem nem fér bele egyfajta területfejlesztési koncepcióba... — Nézze, akárhogy próbálják is ezt mellékes körülményként feltüntetni: a Mátra az mégiscsak Magyarország egyik legszebb idegenforgalmi látványossága. Nem új keletű ez a felfedezés, hiszen 1971-ben üdülőterületként, 1979-ben pedig már kiemelt üdülőkörzetként kezelik. 1986- ban készült egy üdülési-idegen- forgalmi-turisztikai hosszú távú fejlesztési terv, 1989-ben pedig beteijesztettek egy újabb fejlesztési és regionális tervet a Mátrával kapcsolatban. Szó sincs arról sehol, hogy elférne itt még egy iparbázis is, a kettő éppenhogy kizárja egymást. — Kétféle megítélés létezik a HAF-fal kapcsolatban. Az egyik megegyezik az önével, a másik azt mondja: olyan mindegy már, hogy eggyel több vagy kevesebb, túl nagy szennyezést nem okoz, meg úgyis majdnem kész van. Hivatkoznak arra is, hogy Gyöngyösoroszi nem túl gazdag község, szüksége lenne hát egy „ istápoló ” vállalatra a szomszédságában... — Megpróbálok minden „beleegyező bólintást” konkrétan cáfolni. Az, hogy a HAF nem okoz túl nagy szennyezést, egyáltalán nem bizonyítható. Égyelő- re ugyanis nem működik. A tervek persze szolgálnak biztosítékokkal erre vonatkozóan, de hát Magyarországon a terv meg a valóság elég gyakran nem esik egybe. Birtokomban van a Martech cég környezetvédelmi felmérésének értékelése, a pártatlan amerikai szakvélemény alapján az illetékes minisztérium is új, illetve kiegészítő engedélyezési eljárást tart szükségesnek a szilárd hulladék, a víz kezelése és a szállítás évente több tízezer, használt akkumulátort szállító teherautó özönlene be, s ugyanennyi vinné tovább a veszélyes hulladékot. Hogy hová? Kérem szépen, Mát- rafüreden és Mátraházán át Párád közelébe, a Baláta-völgybe. Ott épülne ugyanis az a veszé- lyeshulladék-tároló, ahová a salak, az iszap kerülne. Szóval a HAF nem pusztán HAF, hanem sokkal több. Nem arról van szó, hogy egy elszeparált üzem működik valahol a Mátrában, hanem egy olyan mechanizmusról, amely jóval nagyobb térségre terjed ki, és jóval nagyobb területen okozhat kárt... És nemcsak a polgárok tiltakoznak. A környék termelőszövetkezetei féltik a jó hírnevüket. Ezen a területen zöldségféléket, gabonát, epret, málnát, köszmétét termelnek, a víztározókban halászati és horgászati lehetőség van, arról nem beszélve, hogy a Mátra történelmi borvidék. A túltermelési válság mellett a vevő nem biztos, hogy egy akkumulátorfeldolgozó melletti területről vásárol szívesebben, még ha a termék „kívülről” — vagy akár belülről is — minőségileg azonos más, hasonló termékekkel. A gyöngyösi Mátra Kincse Téesz már odáig ment a tiltakozásban, hogy demonstrációval fenyeget, ha a HAF mégis beindulna. Ez esetben kivonulnak ugyanis a Gyöngyösorosziba vezető útra, elzárva ezzel a közlekedési lehetőségeket. Már két éve sem volt biztos: tényleg kell? Sok a „gyanús kétely” HAF- ügyben. Van ugyan építési engedély, ám jogilag megtámadható, Komenczi Bertalan, mint egy környezetvédő gyűlés szónoka vonatkozásaiban. Az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat persze mindent megígér, azt is, hogy egy gombbal leállítható az egész üzem, és ezt a gombot az oroszi községházán helyeznék el. Tudja, én ebben nem hiszek... Hogy majdnem kész van, ez nem érv. Egy kimutatás szerint az OÉA eddig 680 millió forintot költött a HAF-ra. Ebből több mint 400 millió gép és felszerelés, ami könnyedén szállítható. Az épület maga panelelemekből készült, ezt is szét lehet szedni, el lehet vinni máshová. Ügyhogy az ilyenfajta „gazdaságossági indokoknak” nem kell bedőlni. Gyakorlatilag a bős-nagymarosi vízi erőmű is félig készen volt, amikor leállították. A falu hasznáról pedig annyit: a tervező osztráknémet cég becslése szerint 3 műszakban 45 embert kellene foglalkoztatni, akiknek nagy része kohóipari szakember. Tehát leginkább néhány ózdi munkás örülne, hogy itt végre munkához jutna. Gyöngyösoroszi polgárai akkor járnának jól igazán, ha elkezdődne a rekultiváció — épp elég foglalkoztatást jelentene az a községnek. Iszap, salak — a Mátra tetején Az ólomnak ára van. Világpiaci. Komenczi Bertalan szerint nemcsak a hazai feldolgozás, hanem a bérkohósítás is üzlet. Nemrégiben 28 ezer tonna akkumulátort adtunk el Jugoszláviába, bérkohósításra. Magyarországon évente 23-25 ezer tonna használt akkumulátor keletkezik. Jó esetben a használt akkumulátor 50 százalékát nyerik vissza ólomként. A többi: veszélyes hulladék. Gyöngyösorosziba Nyilatkozik a gyöngyösi polgármester: „Ne tűnjön úgy, hogy én támogatom a HAF-ot!”
