Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-04 / 29. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1991. február 4., hétfő Bábszínházi bemutató: Kalandozások Ihajcsuhajdiában A betiltott sírás és a kötelező kacagás példázata Csillagvitéznek (Tunyogi Péter) és Kancsócskának (Csonka Anikó) el kell válnia egymástól Ég-föld urai, menny és pokol gazdái felvonulnak ebben a sí- rós-nevetős miliőben, melyet Sütő András mesejátékában teremtett. Számunkra talán leginkább az a világkép megragadó, amely a valóság és a képzelet birodalmát olyan egyszerűen, mégis ragyogóan egyesíti: ahol a halál nem csupán borzalom, hanem akár érzelmektől vezérelt, csetlő-botló figura, ahol az Úr a pityókás Szent Péterrel az oldalán mindenhatósága ellenére bizony olykor tévedhet is. Rosszul ítélheti meg a rábízottakat, hogy aztán szánja-bánja saját botorságát. Olyan környezet ez, ahol alkalmasint a pokol se, a mennyország se az, ami: a pokolt átkeresztelik Ihajcsuhajdiának, aztán ember legyen a talpán Csillagvitéz, ha ebből a „felfordított világból” kiszabadítja választottját, Kancsókát. Van ebben mese: román is (Sütő Ion Creangára hivatkozik), magyar is, képzelet is, és — allegorikusán — keserű valóság is. S mindezt átszövi egy számunkra, anyaországiak számára majdhogynem ismeretlen, népi eredetű, vallásos világkép, amely a legnyomorűságosabb időkben is képes kapaszkodót nyújtani, erőt sugározni Sütő földjén. Mert ugye az percig sem vitatott, saját életének színteréről is vallott az író ebben a néhány éve született mesejátékban. Ézt a sokrétű, csodás darabot választotta az egri Gárdonyi Géza Színház rendezője, Gáli László, hogy Demeter Zsuzsa bábrendezővel és társulatával, Karsai János mimes mozgástervezővel, Szabó Violával és zenésztársaival, Koós Iván bábtervezővel, Lovasy László szcenikussal együtt „felöltöztesse” még csillogóbbá, még gazdagabbá formálja. Mert ez a megszületett, s első ízben január 27-én bemutatott produkció sok tehetséges ember alkotó együttműködését példázza: a látvány és a játék tele van sziporkázó ötletekkel: mégsem eklektikus, pedig lehetne, ha technikában, játékstílusban ilyen sokfélét alkalmaz a rendező. Mi más ez a kegyetlen világ, ha nem vásári sergő, amelyben különféle alakok fel-letűnnek, jó és rossz váltja egymást. A szcenikai megoldás telitalálat: egy ringlis- pil figurái vonulnak fel előttünk, ragyognak az olcsó vásári reflektorok, pattog a zene, az élet mozgatói és szereplői mozdulnak az egymásba a folyvást visszatérés örök törvényei szerint. Majd kialakul a kettős játéktér: a színpad elején teljes alakos, emberméretű „bábfigurák” mozognak. Ki-ki a cselekményből következően jelleme szerint: a joviális Úr (Korcsmáros Jenő) és szolgája (a felszabadultan játszó Bakody József) maszkban különös szalma- kalap-karimává változtatható glóriával a fején. A halál (Sziki Károly) és az ördögök jelmezbe bújva, aztán a hatalom kiszolgálóit ábrázoló csendőr (Pálfi Zoltán) és társai paprikajancsiként rángatható marionettfigurák egyaránt. (Utóbbiak szellemesen a jelmezre szerelt papírke- zekkel és lábakkal, s mimes mozgással.) A varjú (Stuth Zs.) az elesettséget megjelenítő bábként. A dobos (Havassy György) és a bíró (Balogh András) különlegesen megnagyított, stilizált jelmezben. A színpadi történések folytatódnak a vetítővászon ámyjáté- kában. A folytonosságot a beszédhang jelenti. Micsoda koncentráció szükségeltetik, gondoljuk csak el: a koncepcióból adódóan más mozgatja az animációs figurákat, mint aki a szöveget mondja. Az egri bábosok remekül oldják meg, baki nélkül. A rendezői elgondolás kiemeli a külsőségek nélküli, pusztán színészi eszközökkel építkező főhősöket: az emberi tisztaság, becsület eszményeit képviselő Csillagvitézt, akit Tunyogi Péter igen meggyőzően alakít, és párját, az ártatlan, de esendő Kan- csócskát (Csonka Anikó). Furcsa átmenet a Vízi György alakította (sziporkázóan „emberszerű”) Hékás kutya. E hálás, de nehéz szerep a reális és realista gondolatok hordozója, s mint ilyen, kulcsfigura. Remekül megformált kulcsfigura! Furfangos ez a mese: persze, hogy szól a gyerekeknek is, akik a jó és a gonosz harcában őszintén és felszabadultan örülhetnek a (nem is olyan gonosz) Halál (Sziki által árnyaltan megjelenített) elbukásának. Ám van egy fontosabb mondandója a történetnek, a felnőttek számára: még gonoszabb, a halálnál is félelmetesebb az a hatalom, amely alattvalóit képmutatásra neveli. Amely nem engedi az embereket sími, ha gyászuk van, ahol nevetniük kell a szenvedőknek. S egészen konkrét, etikai fogódzókat is nyújt, Csillagvitéz lova szavával szólva: „Aki nem meri a száját megégetni, az ülhet veszteg a fenekén, mert sokra nem viszi!” Jámbor Ildikó A temetés, amelyen nevetniük kell a gyászolóknak (árnyjáték) (Fotó: Koncz János) Horoszkóp február (III. 21. - IV. 20.) Szerelem: Kalandvágyát a héten aligha élheti ki. Inkább kedveznek a csillagok a csöndes, nyugodt, visszafogott érzéseknek, a tartós kapcsolat megszilárdításának. Hivatás: Joggal bizakodik, most igazán kedvező helyzetbe kerül, és ha változtatáson törné a fejét, érdemes belevágnia. A dicséret ezen a héten különösen jól esik, növeli önbizalmát. BIKA (IV. 21.- V. 20.) Szerelem: Szívesen van egyedül, mert nincs ereje mások gondjában osztozni, úgy érzi, van saját baja is épp elég. Azért a partnerét nem kellene teljesen kire- keszteni, hátha épp ő tudna segíteni Önnek! Hivatás: Pihenésre volna szüksége. Próbáljon meg legalább a hétvégén lazítani. IKREK (V. 21.- VI. 21.) Szerelem: Szívesen látott vendégként fogadják, de többet várnak Öntől, mint amennyit adni szeretne. A könnyű flört helyett érzelmekre lenne szükség, de erőltetni épp ezt nem lehet. Hivatás: Következetlensége, kapkodása bajt hozhat a fejére ezen a héten. Hallgasson idősebb barátjára, aki csak az Ön érdekében mond olykor negatív kritikát. RÁK (VI. 22.- VII. 22.) Szerelem: Legyen őszinte önmagához, és vallja meg érzéseit partnerének is. A boldogság ott áll az ajtó előtt. Hivatás: Nemcsak a tehetség fontos, olykor a szerencse is nélkülözhetetlen, különösen, ha akkora fába vágja a fejszét valaki, mint sok Rák teszi ezekben a napokban. Ne halogassa a döntést! OROSZLÁN (VH. 23.- VIII. 23.) Szerelem: Hiába is tagadná: elégedett a sorsával, és ha nem is mondja, boldog partnere mellett. Ez persze nem akadálya annak, hogy a héten egy kicsit másfelé ne kacsintgasson! Hivatás: Kellemes meglepetésben lesz része. Nemcsak önbizalma erősödik, hanem a pénztárcája is hasznát látja. Z (VIII. 24.- EX. 23.) Szerelem: Amire Ön vágyik, igazán könnyen teljesíthető, hiszen nem annyira a lángoló érzelmek, mint inkább a csöndes, nyugodt kapcsolat álmai netovábbja. Hivatás: Ameddig nem tisztázza főnökeivel a félreértést, nem tud megfelelni az elvárásoknak. MÉRLEG (IX. 24.- X. 23.) —ÍN Szerelem: február 10-ig Rossz hangulata hét közepére szertefoszlik, s még az is lehet, hogy boldognak érzi magát. A körülmények mindenesetre segítik ebben, már csak önmagán múlik, sikerül-e. Hivatás: Túlzásba vinni még a munkát sem érdemes. Amit elvállalt, lelkiismeretesen teljesítse, de ne fogadjon el újabb megbízatást, csak ha legalább néhány segítőtársat is talál. SKORPIÓ (X. 24.- XI. 22.) Szerelem: Megfelelő pillanatban tett vallomása olyan hatást vált ki partneréből, amilyenről álmodni sem mert. Hivatás: Elkeseredett harcot folytat környezetével, félti pozícióját, de emiatt nem kellene mindenkivel összevesznie. Ráadásul nem is áll olyan rosszul a szénája, mint hiszi. NYILAS (XI. 23.- XII. 21.) Szerelem: Boldogságában eszébe sem jut, 1% K J hogy másnak \\/ I J bánata lehet. így figyelmetlenebb társával, mint máskor, és ebből feszültség támadhat kettőjük között. Hivatás: Elégedett és kiegyensúlyozott, de önbizalma még nem a régi. Hétvégén különmunkával tölti az idejét, emiatt barátaival tervezett programját le kell mondania. Emiatt lelkifurdalása lesz. BAK (XII. 22.- I. 20.) Szerelem: Különös kívánságai is teljesülhetnek a héten. Ehhez azonban az is fontos, hogy elmondja érzéseit és vágyait, mert „néma gyereknek anyja se érti a szavát”, de ez a szerelemben is érvényes mondás. Hivatás: Olyasmit vállal, ami nem illik az egyéniségéhez, temperamentumához szenved is tőle. VÍZÖNTŐ (I. 21.- II. 20.) Szerelem: A veszekedés aligha lenne megoldás a kettőjük közötti feszültség levezetésére, van arra jobb módszer is! Hivatás: Most talán úgy érzi: a világ fogott össze Ön ellen, pedig ez csak a látszat. A türelem ezúttal nem rózsát, hanem jó pozíciót terem. Még a rossz is javára válik! HALAK (II. 21.- III. 20.) Szerelem: Régi beidegződésektől kellene megszabadulnia, máris sokkal vidámabbnak látná a helyzetét. Az érzelmekben nincsenek „szokások”, ha partnere másra vágyik, mindkettőjüknek jót akar vele. Hi vatás: Ezen a héten nincs ínyére a munka. Legjobb lenne, ha néhány nap szabadságra menne. „Völgy a világ végén...” Honvággyal megkeresztelve Mikes Lilla szerkesztett egy másfél órás monológot Lénárd Sándor író, orvos, polihisztor, végül is Dél-Amerikában megtelepedett hazánkfia, világvándor írásaiból. Gálffi László vállalta azt az intellektuálisan szép és vonzó feladatot, hogy ezt a honvágyról és az író egyéb, legsze- melyesebb ügyeiről, lelki szenvedéseiről valló szöveget elmondja. Maga a tény, hogy ezt a magyar közönség előtt szépszerével ismeretlen, szerény, de hatásos bölcselkedőt közelebb hozták az óhaza embereihez, dicséretre és tiszteletre méltó. Most mégis inkább Lénárd Sándorról, az ő sorsáról, hajtűkanyaroktól sem mentes életút- járól gondolkodnék el. A híradásból tudjuk, hogy a holt nyelvre, latinra tett át — unaloműzésből? — modem szövegeket, hogy írt magyarul és más nyelveken, és közben vándorolt országról országra, orvosként gyógyított. Benépesítette azt a kis darabka földet, amit megszerzett, a ker- tészkedési vágy minden növényével, hasznossal és haszontalannal, az érdekdiktálta káposztával, a délszaki virágokkal, fákkal, és olyanokkal, amikről azt álmodhatta, hogy otthonosan vagy az otthonról susognak. Adyt vitte magával, hogy a nyolc éves korában itt hagyott hazat és nyelvet el ne felejthesse. Nem nagy könyvtárat hordozott magával, de a megszeretett Goethét is azért, hogy legyen mibe fogódznia. No, és természetesen a zenét, Bachot. Mert az mindennél fontosabb, hogy a köznapi lényegtelenségek fölött a fontos pillanatokban, az elmélkedés, a magáramaradottság kínzóan szent óráiban a semmi mással ösz- sze nem mosható vigasztalást adhassa az éhes, a szomjas, a honvágytól gyötört léleknek. Megvallotta másoknak, de legfőképp magának! Aki a hontalanság lebegő, alig-alig elviselhető lelki valósáét évekig élte át, annak nem kell osszasan bizonygatni, mit is jelent egy olyan egzisztencia, személy, férfi, akinek a társadalomban elfoglalt helyét mindössze egy bármikor elveszthető útlevél biztosítja, bizonyítja. És egy olyan ember számára, aki menekül valami elől — akkor 1938-at írtak éppen —, amiről csak az idegei jelezték belülről, hogy majd elviselhetetlenné válik. És ez az ember, Lénárd Sándor, nemcsak nem süllyedt el az érdektelen tömegben, ott, valahol Olaszországban, éppen Rómában, vagy onnan eltávozva, valahol Argentínában, hanem szigetet épített magának. Szellemit, erkölcsit, magára méretezettet, aminek kiegészítő emléke az az írásmennyiseg, amit összegyűjtött — egyáltalán: megalkotott. Mondataiból kitűnik, hogy minden napjának akadt nyugtalanító szakasza, hiszen az elmondott részletek a gyónás őszinteségével és egy becsületes ember elszámolási vágyával ismerteti, miből is állt az a küzdelem, amit mindennap újra kellett kezdenie. Amikor a testi épenmaradás, a létért vállalt harc párhuzamosan folyó küzdelem azzal a lelki fegyelmezéssel, irányítással, amely nem engedi közönyben ellaposodni. Mondhatnánk azt is, érzékeny lelkiismerete állandóan és a történések folyamatában számon kérte rajta, tőle, miatta, érte, hogy ki ne pusztuljon, amíg hivatását, küldetését be nem töltötte. A honvágy zaklatásai ellen a sztoikusokhoz fordult, Epikté- tosztól is kért tanácsot, meg a zenészektől, meg az operahősöktől, mondjuk Don Giovannitól, ha már a szerelem olyan nagy és veszélyes szenvedély ebben a barangolásban. És a homályos pontokon innen és túl — a humor! Megcsigázottra sikeredett jelen irodalmi értékeink között nagyon is helye támad ennek a száj meleg szövegnek, ennek a finoman csiszolt kedélyességnek, a jellemzések röppenetnyi szövegének, a jellemzések és árnyalatok hangzásbéli örömének. Lénárd Sándor úgy szívta fel magába az európaiságot a görögöktől a legmodernebbekig, hogy közben ötvözte élményeit azzal a szereppel, amit itthon, Közép- Európában bizonyára nem ilyen eredménnyel játszott volna el, ha a történelem ír neki egy másik forgatókönyvet. Gálffi jó ritmusban ad elő, a csendet is beiktatja hatáselemei közé? Mikes Lilla alázatos szolgája választott műfajának. Csak ott, és akkor van jelen, ha szükség van rá. A Dobos ezúttal jól fűtött irodalmi tanyaként tartotta magát legjobb hagyományaihoz: baráti társaságot fogadott, a falakat majdnem odébb kellett tolni. (farkas) Nyelvreform ? Szép tervet dolgoztak ki az oktatási minisztériumban, csak éppen attól tartok, a megvalósítása fog nehezen menni. Azt találták ki a szakemberek, hogy a jószomszédi viszonyt nagymértékben javítani fogja, ha a magyar iskolákban az egyik kötelező nyelvként bevezetik a szlovákot, a románt vagy a szerbet. így anyanyelvükön tudunk társalogni a körülöttünk lakókkal, és kapcsolataink ettől békésebbé, kiegyensúlyozottabbá válnak. Mondom, szép a terv, biztosan rengeteget gondolkodtak rajta, míg így megalkották, csak éppen a megvalósítás körül lesz majd egy kis (nagy?) bibi. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a szülők és a gyerekek röpködni fognak a boldogságtól, ha ezt bevezetik. Nem azért, mert haragszanak a szomszédságra, hanem azért, mert — mit szépítsünk a dolgon — ezeket a nyelveket csak igen korlátozottan lehet használni a nemzetközi érintkezésben. Sajna, a miénk is ilyen, nem is hallottam eddig, hogy akár Cseh és Szlovákiában, akár Jugoszláviában, pláne Romániában hasonló tanügyi reformot terveznének. Úgyhogy szerény javaslatom annyi: tanítsák csak iskoláinkban a gyermekeknek a világnyelveket: az angolt, a németet, az olaszt, a franciát és a spanyolt. Merő véletlenségből a környező államok oskoláiban is ezeket biflázzák a tanulók, így minden esély megvan arra, hogy e nyelvek valamelyikén majd kellemesen elbeszélgetnek felnövekvő csemetéink a szomszédokkal is, de még a távolabb lakókkal is. Aki a szomszédos nyelvekkel akar ismerkedni, annak természetesen meg kell a lehetőséget teremteni erre, de szükségtelen minden iskolában, és főleg nem szabad kötelezővé tenni. Egy szomszédos nyelvvel ezt már megpróbáltuk egyszer, a több évtizedes meddő munka eredményei közismertek. Sokan még azt a plakátszöveget sem tudták lefordítani, hogy „Továrisi, konyec!” (koncz) Magyar zeneművészek Párizsban Ráadást adott a Kodály vonósnégyes Hatalmas sikerrel koncertezett Párizsban Ránki Dezső. A kiváló magyar pianista a Theatre de la Vilié színházban Haydn, Beethoven és Schumann-műveket játszott. A közönség hosz- szan tartó tapssal jutalmazta Ránki kimagasló szintű előadását, s a művésznek ráadást is kellett adnia — egy Lisztművet. Ugyancsak a francia fővárosban szerepelt a Kodály Vonósnégyes. Az együttesnek most jelent meg a Naxos- L’Esprit Classique kiadóvállalatnál harmadik kompaktlemeze, amelyen Jan- dó Jenő zongoraművésszel együtt Schumann-, és Brahms- műveket adnak elő. Ebből az alkalomból a kiadó hangversennyel egybekötött sajtótájékoztatót tartott Párizs legnagyobb lemezboltja, a Champs Élysées-en levő Virgin Megasto- res koncerttermében, s ezen léptek fel a magyar kvartett tagjai, akik külön e célból érkeztek Párizsba. A Kodály vonósnégyes lemezei a kiadó szerint igen kelendőek a francia klasszikus hanglemezpiacon.
