Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-16 / 40. szám

4. io* Ml \ßmj ijlíMlOlí 1991. február 16., szombat A szigorítások a betegek érdekében történnek Beszélgetés dr. Ertsey Csabával, a megyei kórház orvosigazgatójával Dr. Ertsey Csaba A kórházakban sorra lezajlott az tíj vezetőségek megválasztó* sa. Igaz, akadt, ahol nem sikerűit — például Hatvanban — még megoldani az Őrségváltást. Nem egyszerű ez a kérdés, de megválaszolása egyre sürgősebb. Vajúdó, átalakuló világunk­ban a szó szoros értelmében élet-halál múlhat azon, hogy mi­nél hamarabb megtalálják a helyüket és vezetőiket ezek az in­tézmények, még átmeneti zavarok se nehezítsék a betegek jól szervezett ellátását. Mint beszámoltunk róla, a Markhót Fe­renc Megyei Kórház-Rendelőintézet orvosigazgatőja, dr. Ert­sey Csaba lett. Terveiről már beszélt a Hírlap számára. Azóta néhány hónap eltelt, s úgy térünk vissza ezekre a témákra, hogy néhány már közülük nemcsak elképzelés. — Először azt a tényt kell le­szögezni — mondja —, hogy az elmúlt év novemberében lezaj­lott az ápolási, illetve a gazdasági igazgató megválasztása is. De­cember 17-től az utóbbi kineve­zésre került, Hreptáné Puchi Márta személyében, s ápolási igazgató lett a kórház addigi ve­zető főnővére, Szloboda Imréné. Végeredményben az új vezetés ekkor alakult meg formailag is. A feladatok megosztása folya­matos, mert maga a rendelet sem határozta meg pontosan azokat. Annyi biztos, hogy az elsődleges felelősség az orvosigazgatóé. Ez alól csak a pénzügy kivétel, amely teljes egészében a gazda­sági igazgatóhoz tartozik. — Tehát kialakították az egészségügyi intézményekben újdonságnak számító hármas igazgatói rendszert. Hogyan lát­tak munkához? — Hetente, vagy szükség sze­rint ennél gyakrabban tartott ve­zetői értekezleteken fogtunk hozzá az év zárásához, illetve a következő esztendő terveinek az elkészítéséhez, elsősorban pénz­ügyi vonalon. Az elmúlt évhez tartozott az a lényeges vizsgálat, amelyről feltehetően a közvéle­mény kevéssé tud. Az akkor még megyei tanács egészségügyi és pénzügyi osztálya hat évre visz- szanyúló átfogó pénzügyi ellen­őrzést végzett. Ez egyébként minden intézményben rendsze- sen megtörténik. Ennek során semmiféle hibát, visszaélést nem találtak. Ezt azért lényeges hang­súlyozni, mert közszájon forgott, hogy előfordultak itt szabályta­lan pénzkezelések. Ez csupán a szokásos „kacsák” egyikének bi­zonyult. — A tervek közül első helyre kellett tenni a kórház szervezeti és működési szabályzatának mó­dosítását. Egyrészt azért van erre szükség, mert új feladatokat kell megoldani, másrészt átcsoporto­sítások is szükségesek. Például a férfiak megtermékenyítő képes­ségének vizsgálatát és kezelését a. laboratóriumból átszerveztük az urológiai ambulanciára meg­emelt óraszámmal, mivel egyre több vizsgálatra kényszerülünk. Vagy megemlíthetném azt is a többi között, hogy a gondnoksá­got újra létre kellett hoznunk, mert túlságosan elaprózódott a munka: különböző alosztályok tevékenykedtek, szinte átlátha- tatlanul. — Ezeknek az újdonságok­nak a jelentős részéről a betegek kevéssé szereznek tudomást. Sokkal feltűnőbbek viszont azok a rendszabályok, amelyek meg­szigorították a kórház belső éle­tét. Miért volt szükség ezekre a lé­pésekre? — Már a programbeszédem­ben is említést tettem ezekről, de az élet is szükségessé tette mind­ezt. A portai szolgálatot, illetve a rendészetet meg kell erősíteni. Ennek érdekében február 1-jétől kórházi dolgozóinkat arcképes igazolványokkal láttuk el. Ezek azért kellettek, mert nem lehet mind a 2500 munkatársunkat személyesen megismerni. Bizo­nyos munkaterületeken gyakori a változás is. Adódhatnának olyan visszás helyzetek, hogy a nem ismert dolgozónkat a portás megállítaná. Igen fontos a va­gyonvédelem is. A rendészet önálló egységgé vált, közvetlen igazgatói felügyelet alatt áll. Az elmúlt évek során nagyon meg­növekedett az intézménybe in­dokolatlanul gépkocsival behaj­tók száma. így történhetett meg az az emlékezetes eset is, hogy oxigénpalackok úgy tűntek el tő­lünk, hogy senki sem vette észre, a rendőrségtől kellett megtud­nunk a lopást. — A rendteremtésnek egyik eleme behajtási engedélyek kor­látozott számú kiadása. Csak any- nyi készült ezekből, amennyi a munka ellátásához nélkülözhe­tetlen. Minden kocsinak meg­adott helye van, mert eddig a kórház udvarán még zöld terüle­ten is parkoltak autók. Teljesen megszüntetni a közlekedést nem lehetett, de így lehetővé vált a le­vegőszennyeződés és a zaj csök­kentése. — Ami a további szigorításo­kat illeti, közismert, hogy lezár­tuk a rendelőintézetből a kór­házba vezető átjárót. Odáig fa­jultak ugyanis a dolgok, hogy a piacra is itt jártak át a kofák, óri­ási tömeg vette igénybe. Ennek véget kellett vetni, részben biz­tonsági okokból, részben pedig a betegek nyugalmának megőrzé­se érdekében. Ezt már eleve az egészségügyi dolgozók számára tervezték, kizárólag a szolgálati feladatok ellátására. Néhány száz méterrel többet kell meg­tenniük a betegeknek is. Próbá­lunk egyeztetni a Volánnal, hogy legalább egy buszjárat álljon meg a minaret környékén. Egyébként pedig más kórházaknál sokkal nagyobb távolságokat kell meg­tenniük a betegeknek a helyi adottságukból következően. A leginkább rászorultak mentővel érkeznek, ők nem kénytelenek megtenni ezt az utat. — A gyalogosoktól megértést és türelmet kérek. Tudom, vol­tak jogos panaszok is, fegyelmi felelősségrevonások is történtek, mivel egy-két portásunk nem megfelelő hangon, kifejezetten durván beszélt erről. Azt is meg lehet érteni persze, hogy az ötö­dik-hatodik órában elfáradnak egy kissé ezek a többnyire idős emberek, de ezúton is elnézést ké­rek azoktól, akiket megsértettek. — A megválasztásakor el­hangzott programbeszédében és nyilatkozatában is hangsúlyosan beszélt az italozás és a dohányzás elleni küzdelemről. Történtek-e konkrét lépések ebben az ügy­ben? — Sajnos, a közelmúltban négy dolgozó ellen kellett italo­zás miatt eljárást indítani. Kettő már lezárult, igen súlyos bünte­téssel, kettő pedig folyamatban van. Nem célunk a fegyelmi ügyek szaporítása, de kötelessé­günk a munkahelyi italozás fel­számolása. Decembertől a kór­ház egész területén — beleértve az udvart is — tilos a dohányzás. Ez nem újkeletű, már egy 80-as években kiadott miniszteri ren­delet tiltotta a dohányzást az egészségügyi intézményekben, de ennek — sajnos — rendkívül nehéz érvényt szerezni. Rossz példával éppen a fehér köpenyes dolgozók — orvosok, nővérek, beteghordók — jártak elől. A tü­relmi idő letelt, aki a tiltott helyen cigarettázik, az ellen határozot­tanfellépünk. Betegeinktől és lá­togatóinktól pedig azt kéijük, vegyék figyelembe, hogy minden embernek joga van a tiszta leve­gőhöz. Ráadásul a betegségek jelentős részét a dohányzás sú­lyosbítja, ezért saját egészségük, gyógyulásuk és a tisztaság érde­kében kéijük, hogy kerüljék a rá­gyújtást. A látogatóknál pedig természetes, hogy ne dohányoz­zanak a kórház területén. — Most, hogy túljutottak a tervezésen, bizonyára látják már, hogy milyen esélyekkel indulnak a következő időszak elé. Fejlőd­het, gyarapodhat-e a kórház, vagy még nehezebb helyzetbe ke­rül? — Most dőlt el hivatalosan, hogy a megyei jogú város vagy a megyei önkormányzat felügyele­te alá tartozik-e a kórházunk. Tárgyalások már folytak, a tör­vényi rendezés várat magára. Vannak tehát még függőben levő kérdések, amelyek a Rénzügyi helyzetünket is érintik. A terve­ink konkrét megvalósítása rész­ben az önkormányzatokra, rész­ben a társadalombiztosításra tar­tozik. Mindkét irányba megtet­tük a szükséges lépéseket. Gon­dolok itt elsősorban a számítógé­pes rétegvizsgáló, közismert rö­vidítésével a CT beszerzésére, de más egyéb berendezéseket is sze­retnénk, amelyek a kórház szű­kös, ez évre tervezett 13 millió forintos gép-műszer keretéből nem megvásárolhatóak. ígérete­ink már vannak, s adatokat is ad­tunk már arról, hogy mit jelent például anyagilag a CT hiánya, s beszerzésével milyen területnek az ellátását tudnánk vállalni. — A rendelkezésre álló ada­tok alapján költségvetésünk do­logi része az előző évihez képest 10 százalék automatizmussal nö­vekedik. Ez a jelenlegi inflációt figyelembe véve már kevésnek látszik. Ebből még az áramdíj, a postai költség, a közlekedés árai­nak emelése sem fedezhető. Ezek pedig jelentős kiadások, mert például utazások nélkül szakembereink kimaradnak a to­vábbképzésekből, a szakmai ta­nácskozásokból. Nem szakadha­tunk le az országtól, és mégin- kább Európától. De folytathat­nám a sort akár az élelmiszer- árakkal és mással. Komoly gazda­sági gondok előtt állunk. Abban bízom, hogy a kormányzat ezt led- alább olyan jól látja, mint mi itt Ma már nem átjáróház a kórház Egerben. A működtetésünkhöz figyelembe kell venni a jelenlegi inflációt, egyébként az egészség­ügy csődbe jutna. Ilyen luxust pedig nem szabad megengedni, mert annak beláthatatlanok a következményei. — A legutóbbi, a Hírlapban megjelent nyilatkozatában is szó volt arról, hogy néhány osztály vezetése nem megoldott. Tör- tént-e ebben változás? — Két osztály működik hosz- szabb ideje megbízott osztályve­zetővel. Egyik a 2-es belgyógyá­szat, ahol a befutott pályázatok elbírálása a szakmai kollégium előtt van. A döntést meg kell vár­nunk, aztán folytathatjuk a kine­vezési eljárást. A laboratóriumi osztályvezetői állást most újra hirdettük, mert csak egy pályázat futott be. Úgy gondolom, hogy a megyei kórház olyan nagyság- rendű, ahol feltétlenül szükség lenne több jelentkezőre, hogy közülük tudjunk választani. Feb­ruár 22-én telik le az új határidő, azután tudunk majd dönteni. Az onkológiai osztály bő egy éve működik megbízott osztályveze­tővel, ott a véglegesítés egy ké­sőbbi időpontban következhet csak be. Hasonló a helyzet a bel­gyógyászati intenzív és dializáló osztállyal, itt is hatékonyan és jól dolgoznak, mint az előző helyen, de a kinevezésre szervezési okokból csak később kerülhet sor. Más megbízott osztályveze­tő jelenleg nincs, s ebben az év­ben nem is várható nyugdíjazás. Két osztályvezető jelezte, hogy jövőre nyugállományba kíván menni. — Egy ilyen nagy létszámú in­tézményben, ilyen gazdasági kö­rülmények között valószínűleg nem kis vita kérdése az egyébként is darabokra szabdalt érdekvéde­lem. Több ilyen szervezetről is hallottunk mára kórházon belül. Hogyan tárgyalnak velük? — A megyei kórházban pilla­natnyilag hat bíróságilag bejegy­zett érdekvédelmi szervezet mű­ködik. Nyilvánvalóan minden kérdésben, ami e területhez tar­tozik — legizgalmasabb, leghús­bavágóbb a béremelés, a jutal­mazás — velük kell tárgyalni. Ez nem azt jelenti, hogy hatszor ülünk le mindenről beszélni, ha­nem megegyeztünk velük abban, hogy megalakítják az érdekvé­delmi tanácsot. A kórház vezeté­se ezzel vitatkozik. Most konkré­tan az 1991-es béremelés van na­pirenden, elkészítettük az irány­elveket a rendelkezésre álló ke­retek bizonyos szabályok szerinti felosztására. Az információk is­meretében a hat szervezet tár­gyal a tagságával, s úgy vitatjuk meg ismét a kérdést, keressük a közös megoldás útját. Minden érdekvédelmi szervezet azt sze­retné, ha ő kapná az összegeket, hiszen az a dolguk. De megvan­nak azok a szabályok is, amihez tartani kell magunkat. — Mégis, az egészségügyi dol­gozók milyen béremelésben ré­szesülhetnek ebben az évben? — Ebben az esztendőben 20 százalék emelésre nyűik lehető­ség. Ezen felül a gazdasági-mű­szaki területeken foglalkoztatott dolgozóknak még kell plusz bér­emelés, amely még tavaly lett volna aktuális. Ugyanis a minisz­térium három lépcsőben tervezte meg az egészségügy béremelése­it. Elsőben a szakdolgozók, a másodikban az orvosi munka­körben tevékenykedők, a har­madik ütemben pedig a gazdasá­gi-műszaki munkatársakra ke­rült volna sor. Az első kettő meg­valósult, de a változások miatt a harmadikra nem került sor. En­nek az anyagi fedezetét még nem látjuk. — Sok kérdéssel számot vetet­tünk a beszélgetés során. Renge­teg konkrétum elhangzott. Le­het, hogy sok olvasóban mégis hiányérzet maradhat, mert aránylag kevés szó volt a betegek­ről, pedig programjában a beteg- centrikusság volt a kulcsszó. Eb­ben előrébb juthatott-e a kór­ház? — Nem tudom, hogy a bete­gek hogyan érzékelik, de amiről beszéltünk — talán a béremelést kivéve —, minden közvetlenül az ő közérzetük javítása érdekében történik. A különböző, életbe léptetett szigorítások következ­tében az itt kezeiteknek előbb- utóbb bőrükön kell érezniük a javulást. A dohányzási tilalom az erős dohányosoknak persze nem tetszik, de a többségnek annál in­kább. Talán nem tűnik ki ennyire hamar a pozitív hatása minden intézkedésnek. Az ápolás javítá­sa, az új műszerek beszerzése, az új módszerek felhasználása min­denképpen a betegcentrikussá- got jelenti. Hadd jelentsem be a nyilvánosság előtt azt, hogy egy lépéssel megint előbbre jutot­tunk az Európa felé vezető úton: a közeli napokban megtörtént Egerben a tévében sokak által lá­tott műszeres vesekő-eltávolítás. Tehát nem a hagyományos mű­téti eljárás során, hanem egy-egy centiméteres bőrmetszésből megfelelő műszer bevezetésével távolítjuk el a követ. A technikai feltételek megteremtéséhez több éves, kitartó munka kellett. Sike­rült például a kiöregedett, tíz­éves sebészeti képerősítő helyett az elmúlt év végén — egy kedve­ző ajánlat alapján — modem kép­erősítőt beszerezni. így lehetett a feltételeket megteremteni. — Ezek a tények azt bizonyít­ják, hogy a betegcentrikusság nem halványult, hanem sok szempontból erősödött. — Köszönjük a beszélgetést! Gábor László Aki belép a kapun, annak el kell fogadnia a regulákat Shimadzu képerősítő röntgengép, amelyet a gyors traumatológiai műtéteknél használnak (Fotó: Szántó György)

Next

/
Thumbnails
Contents