Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-07 / 5. szám
2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1991.január 7., hétfő Rigában vége a sztrájknak Véget ért a patthelyzet a rigai központi sajtó- és nyomdaépület körül: az ott dolgozó nyomdászok és újságírók nagy része pénteken feladta épületfoglaló sztrájkját, és egyben eddigi munkahelyét is. Az épület dolgozói a hét elején kísérletet tettek arra, hogy függetlenné váljanak a szövetségi állami vezetéstől, és a Moszkva-barát Lett Kommunista Párt befolyásától. Emiatt a Lett KP vezetése szovjet belügyi csapatok beavatkozását kérte. A katonák az épületfoglaló nyomdászok és újságírók távozását sürgették, ami pénteken meg is történt. Üj vezetőt állítottak az intézmény élére, s ő felajánlotta az eddigi dolgozóknak, hogy maradjanak állásukban, de a nagy többség nem fogadta el. Szlovákia: lesz-e elég magyar pedagógus? Aggasztóan csökken a szlovákiai magyar pedagógusok száma. A magyar tanítók átlagélet- kora 45 év. Az alapiskolai tantestületek tagjainak 30 százaléka közel van a nyugdíjkorhatárhoz. Ez az áldatlan helyzet a nemzetiségi pedagógusképzés több évtizedes erőszakos visszaszorításával, a központi utasításos rendszer gyakorlatával, a szocialista nemzetiségi politika spekulációival magyarázható elsősorban. Mindez a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségén belül most létrejött oktatási tanács első ülésén hangzott el Pozsonyban. Magyarország a közoktatási tárca terhére a jövőben is vállalja 30 szlovákiai magyar fiatal ta- náijelölt teljes képzését. Külföldiek evakuálása Szomáliában A Szomáliával szomszédos Kenyában szombaton cáfolták, hogy Sziad Barré Szomáliái elnök Nairobiba menekült volna. Az ezzel kapcsolatos hírt a Szomáliái Egyesült Kongresszus elnevezésű ellenzéki tömörülés szóvivője közölte. Több mint kétszáz külföldit menekítettek ki olasz és amerikai katonai szállítógépeken a Szomáliái fővárosból. Két olasz szállítógép már nem tudott le- szállni, mivel közben heves harcok törtek ki a repülőtér közelében. Jelenleg össszesen mintegy 500 külföldi tartózkodik Moga- dishuban. Amnesztia Albániában Ramiz Alia albán államfő döntése alapján az albán parlament elnöksége szombaton ösz- szesen 393 politikai foglyot részesített amnesztiában. A most amnesztiában részesített albán állampolgárokat államellenes propaganda és tiltott határátlépés kísérlete miatt ítélték el. Ramiz Alia egyébként utasította a hatóságokat, hogy vizsgálják meg valamennyi, politikai okokból elítélt szabadon bocsátásának lehetőségét. Egy igazgató-leváltás rövid története (Folytatás az L oldalról) Látható, hogy ezek az indokok (ajtócsapkodás, állampárti kinevezés) egy kívülállót első hallásra nem igazán taglóznak le. Már az arányok inkább: az 58 fős tantestületben harminchatan írták alá a levelet, (vonták meg a bizalmat), és ez a szám nagyon nagy szám: még manapság sem mondhatnánk rá, hogy ez egy „törpe minoritás”... Itt kell megjegyeznem, hogy ebben a hónapban látott napvilágot az akkori Heves Megyei Tanács Pedagógiai Intézetének vizsgálata, amely — ugyanakkor — nagyon pozitív megállapításokat tartalmaz, ami azért igen érdekes, sőt: tovább árnyalja a képet. A májusi döntő vb-ülésen a két álláspont nem közeledett egymáshoz: egyik részről azt lehetett hallani, hogy Lövei nem változtatott magatartásán, a másikról azt, hogy a felhozottak nem elegendőek annak eldöntésére, hogy az igazgató alkalmas-e a posztra. A vitát hallgatva nekem az volt a személyes benyomásom, hogy dr. Kovács János az akkori megyei művelődési osztály vezetője a kívánatosnál nagyobb szerepet vállalt magára az ügy véghezvitelében. Látva olykor némi ingadozást, gyakran ajánlotta a vb-nek, a „döntés mielőbbi felvállalását”, ami akkor már a felmentését jelentette. Az akkori tanácselnök, Kontra Gyula kétségeinek adott hangot, s egy átfogó vizsgálatot javasolt azzal az indokkal, hogy még mindig nem lát tisztán, ezért kérjék ki még egyszer minden dolgozó véleményét. A művelődési osztály vezetője ezt vélte egyoldalú befolyásolásnak és ismételten kifejtette véleményét a döntés felvállalásával kapcsolatban. (Nem tartozik szorosan ide — illetve dehogyisnem tartozik... —, ám igazságtalanság lenne elhallgatni azt a tényt, hogy dr. Kovács János Lövei helyettese volt a művelődési osztályon, s Lövei távozása után került az osztályvezetői székbe.) Következett a szavazás, amelyen hét vb-tag volt jelen. Fel- mentsék-e az igazgatót vagy sem? — ez volt a kérdés. Három kéz ide, három kéz pedig oda... Néhány másodperc várakozás után felemelkedett a döntő kéz is: 4-3 az arány... Löveit felmentik. A nyári szünidőben (a munkahelyi döntőbizottság helybenhagyta az ügyet, a munkaügyi bíróságra pedig csak ősszel került az ügy) mindenkinek volt ideje elgondolkodni azon, mi lehet az oka az igeizgató elleni fellépésnek, a légkör ilyetén megromlásának. Lövei többször is, az indulás körülményeit tette felelőssé. Elmondta, hogy a bajok gyökere a kezdetekben keresendő. A mostani oktatási intézményt három iskolából — gimnázium, felnőtt továbbképző intézet és szakmunkásképző — vonták össze és az akkori három igazgatóból igazgatóhelyettes lett, ami valóban hordoz magában veszélyeket a további munkára nézve. Nem kevesebb mint öt igazgató- helyettest kellett alkalmaznia, ami ellen — állította — tiltakozott, de az akkori városi és megyei művelődési osztály nyomására kénytelen volt engedni. Hiába hajtogatta, hogy friss szellem kell, kötelezték arra, hogy ezekkel a vezetőkkel együtt dolgozzon. Szerinte ez volt az a rejtett bomba, ami elindította a folyamatot. A volt igazgató szerint a másik baj az lehetett, hogy keményen követelt, ezért maximalistának tartották. De Lövei ezt a maximumot az ő minimumának tekintette, ami nyilván feszültséget okozott. Elfogadhatatlan vezetői stílus A másik oldal véleménye a bírósági tárgyaláson rajzolódott ki igen tisztán. Bár három tanú (tantestületi tag, tanár) egyértelműen Lövei mellett állt ki, a nagy többség a volt igazgató elfogadhatatlan vezetői stílusát, a posztra való alkalmatlanságát, negatív személyiségjegyeit hozta fel példák fölsorolásával. Ezekből kitűnt, hogy a legtöbben nem tudnak tovább vele, mint igazgatóval együtt dolgozni. Mert: nem fogadta el mások észrevételeit, semmiségekért raportra hívta a nevelőket, s ott a diákokkal együtt rótta meg őket, az emberek remegő lábakkal jártak és keltek, plusz féltek is a retorzióktól, a légkör pedig egyenesen bénító volt. Főleg a stílusával voltak elégedetlenek, mert — mint az többször elhangzott —, jelenlétével feszültséget teremtett, továbbá mindig a negatívumokat emelte ki a tanárok tevékenységében. Alig töltött el időt kollégáival, modora pedig gyakran volt durva és sértő. Egy fiatal — a tárgyaláson Lö- vei-párti — pedagógus figyelemre méltóan fogalmazott a bíróság előtt. Azt mondta: nem volt semmi baj vele, csak nem a földön járt... A fiatalember szerint azután is megmaradtak a feszültségek, hogy őt leváltották, csak amíg le nem zajlott mindez, addig összekovácsolódtak, összefogtak, ám most már nincs ilyen „levezető...” Kérdések A megyei munkaügyi bíróság úgy döntött, hogy elutasítja Lövei Gyula fellebbezését, tehát helybenhagyja a felmentést. Az indoklásból kiderült, hogy jogszabályszerű volt a lefolytatott eljárás, s az igazgató valóban alkalmatlan. Ugyanakkor Lövei eredményeket is fel tudott mutatni, s a feszültségeknek objektív, tőle független okai is lehettek, de a rossz légkörhöz nagyban járultak hozzá az ő negatív tulajdonságai: ebben a helyzetben lehetetlenné vált az együttműködés a vezető és a tantestület között. Azért így az ügy végén felmerülnek kérdések, szigorúan szub- jektíve: vajon hogyan dönthető el az alkalmatlanság és hol a határ? Bármilyen nagy többség helyettesíthet-e alapos vizsgálatot? Az, hogy milyen a hangulat, kitől, mitől is függ valójában? Ma, mikor minden különösebb indok nélkül váltanak le intézményvezetőket, a hallott indokok fele is elegendő lenne erre, de: mi van, ha Lövei — mint normális esetekben szokásos — maga választhatja meg vezetőtársait: akkor is eldurvult volna a légkör? Milyen szerepet játszott a kilencvenes ideges, és feszült év? A rendszer- váltás, a váltáskényszer, az elfojtott gőz? Tényleg Lövei volt-e az egyetlen — bár nyilvánvalóan — döntő ok? Mi van, ha a vb-szava- záson az a tétova negyedik kéz a másik oldalra szavaz? Egyáltalán, hogyan dőlnek el a dolgok? És a kissé „perverz” szituációk: „az állampárt nevezte ki” szövegű bizalmatlansági indítványt két volt párttitkár is aláírta... Most akkor, mi van? Az ítélet jogerős. Havas András Termékekkel fizetnénk kőolajért (Folytatás az 1. oldalról) Konrétan felvetette, hogy az iráni kőolaj adottságait tekintve használható volna Magyarország számára, ám a magyar fél eladósodottsága miatt leginkább csak termékekkel tudna fizetni az energiahordozóért. Megemlítette, hogy az iráni félnél van már tanulmányozás végett a kettős adóztatást megszüntető egyezmény tervezete. A kooperáció új területeként beszélt arról a lehetőségről, hogy ha Magyarország társult tagjává válik az Európai Közösségeknek, a csatlakozás alkalmat teremthet Iránnak, hogy például közös vállalkozások útján hozzáférkőzzön a nyugat-európai piacokhoz. A magyar „közvetítő szerep” egy további vetülete lehet az, hogy a környező országokba szánt iráni kőolajat tárolnának Magyarországon. Felajánlotta a magyar mezőgazdasági technológiai szaktudás és tapasztalat átadását is. Az indítványt az iráni partner örömmel vette. A tárgyalások első fordulójának befejeződése után Jeszenszky Géza tisztelgő látogatást tett Mahdi Karrubinál, az iráni parlament, a Madzslisz befolyásos elnökénél. A jó hangulatú találkozón külön megemlítették, hogy a parlamentek közötti kapcsolatok mind fajsúlyosabb helyet kapnak a kétoldalú viszonyban. Jeszenszky Géza közölte, hogy a magyar parlamentben magyar-iráni baráti csoport alakul. A Madzslisz elnöke nagy tetszéssel fogadta a hírt, és jelezve, hogy hasonló gesztusra készül az iráni törvény- hozás is. Mahdi Karrubi részletesen ismertette Irán nézetét az Öbölválságról. Tájékoztatója alapján Teherán álláspontjának fő elemei: Iraknak be kell szüntetnie az agressziót — a konfliktust békésen kell rendezni — szükségtelen a külső nagyhatalmak beavatkozása — a térségben regionális biztonsági rendszert kell létrehozni. Húszéin biztos a győzelemben Bush nem köti meg tábornokai kezét Szaddám Húszéin iraki elnök rendíthetetlenséget mutatott vasárnap a nyilvánosság előtt, miközben francia diplomáciai források szerint kompromisszumkészségére tett óvatos utalást az előző napon a színfalak mögött. Hangoztatta: Irak felkészült a háborúra, példátlan mértékű erőforrásokat összpontosított. Szaddám Húszéin biztos győzelemmel kecsegtette népét, mégha — mint mondta — elhúzódó lesz is a háború, és sok áldozattal is jár. Kijelentette, hogy Kuvait kérdésében nem lehet kompromisz- szum, az történelmileg Irak része, és az is kell hogy maradjon. Úgy állította be a dolgokat, hogy a háború, ha kitör, nem Kuvaitért folyik, hanem az Izrael által megszállt arab Palesztináért és a Golan-fennsí- kért. Érvelése arra összpontosult, hogy a bagdadi vezetést az összarab ügy védnökeként tüntesse fel. George Bush amerikai elnök kijelentette a Sky televíziónak adott, vasárnap reggel közvetített nyilatkozatában, hogy ha Szaddám Húszéin iraki elnök kivonja csapatait Kuvaitból, akkor „nem lesz ellene azonnal semmiféle katonai akció”. De, mondta az amerikai elnök, „elfogadhatatlan a visszatérés a status quo-hoz Irak kivonulása után: gondoskodni kell arról, hogy elejét vegyük az iraki agresszió megismétlésének”. Brit lapértesülések szerint James Baker amerikai külügyminiszter műholdas felvételeket mutat meg szerdán Genfben Térik Aziz iraki külügyminiszternek, melyekből kiderül, hogy az amerikai felderítés még Szaddám Húszéin elnök mozgását is figyelemmel tudja kísérni. Ebből az iraki vezetőnek meg kell értenie, hogy helyzete reménytelen, vélekednek amerikai kormánykörökben a The Sunday Times című londoni lap szerint. Ausztria Lottó Az Ausztria lottó 1. játékhetének eredményei a következők: Leadott szelvény összesen: 2.809.530 darab. Ez 112.380.362 schilling Ausztria Lottó fogadási dijat jelent. A teljes Ausztria Lottó nyereményösszege 56.190.181 schilling. Ebből a 6-osra 27.982.656 schilling jut. Az e heti nyerőszámok: 6, 16, 17, 31, 42, 43, pőtszám: 9 A teljes Joker fogadási díj 22.810.013 schilling. Ez az első nyerőosztály a Joker 3.421.502 schillinggel való dotációját jelenti. Az e heti Joker-szám: 403.833 Jöjjenek is meg ne is Az osztrákok és a menekültek Az osztrákok véleménye a kelet-európai menekültek befogadásának vagy hazatoloncolásának kérdésében messze nem olyan kialakult, mint ahogy azt politikusaik nagy része hiszi. Legalábbis ez derül ki abból a felmérésből, amit a bécsi Die Presse megbízásából egy közvélemény-kutató intézet készített. Megfelelően szabályozott bevándorlási politika esetén ugyanis a megkérdezett osztrákok többsége (51 százalék) nem bánná, hogy a hazájukat nem csak politikai, hanem esetleg megélhetési okokból elhagyó kelet-európaiak letelepedési engedélyt kapjanak. Hogy a vélemények mennyire nem kiforrottak, azt mutatja egy másik kérdésre adott válasz. A mindenfajta engedély nélkül Ausztriában „felejtődötf ’ és munkát nem találó románokat a megkérdezettek 55 százaléka a legszívesebben hazatoloncoltatná, míg 39 százalék nem bánná, ha maradnának, a többieknek viszont egyáltalán nincs véleménye. A két válasz — az illegális bevándorlók kíméletlen hazaküldése és a menekültkérdés nagyvonalú kezelése — láthatólag nincs összhangban. Érdekes eredményt hozott az a kérdés is, milyen nemzetiségűeket látnának az osztrákok a legszívesebben a betelepedők között. A románok állnak az élen, a válaszadók 25 százaléka őket fogadná a legszívesebben; közvetlenül utánuk következnek a magyarok és a csehek 18-18 százalékos „táborral”, majd a Szovjetunió — 16 százalékkal. Lengyelország messze lemarad mögöttük népszerűségben. Minden oroszok cárjának Bazilika a bűnbánat jegyében? Szverdlovszkban fehér pravoszláv kereszt jelöli ideiglenesen a nevezetes helyet, ahol 1918. július 17-ikén végeztek II. Miklóssal, minden oroszok cárjával. Manapság e történelmi emlékhely parázs vita tárgya. Oroszország múltjának föltárása fontos állomásához érkezett: russzofilok és monarchisták a bűnbánat jegyében bazilikát akarnak emelni itt, míg a magukat az 1917-es forradalom s a szovjet történelem örököseinek vallók „Véreskezű Miklóst” becsmérlő levelekkel árasztják el a helyi sajtót és hatóságokat, s múzeum építését követelik. (A „véreskezű” melléknevet egyébként a forradalom előtti baloldal ragasztotta a cárra, aki sztrájkokat fojtott vérbe.) Szverdlovszk tavaly megválasztott, reformpárti hatóságai már engedélyezték egy kápolna építését, ám — a heves licitálás és a polémia hatására — immár olyan történelmi, kulturális és vallási épületegyüttes kialakításáról ábrándoznak, amely a nemzeti megbékélés eszméjét hirdeti — tárta föl az AFP tudósítója előtt Jurij Szamarin városi tanácselnök, és kilátásba helyezte: heteken belül nemzetközi pályázatot írnak ki e terv megvalósítására. Az orosz ortodox egyház előbb beleegyezett a kápolna építésébe, később azonban — szlavofil csoportok, így a Haza nevű helyi szélsőjobboldali szervezet nyomására — nagy templom emelését szorgalmazta. „A templomépítés támogatói persze nem írnak nekünk, garmadával kapunk viszont leveleket az ellenzőitől” — jegyezte meg Szamarin, hogy indokolja, miért rokonszenvez inkább a nemzeti megbékélést jelképező, összetett emlékhely gondolatával. A cár emléke körüli polémiához járul a város névváltoztatásának kérdése: Szverdlovsz- kot ugyanis 1924 előtt Jekatye- rinburgnakhívták. A Bizottság Jekatyerinburgért elnevezésű lobbi december elején megszerezte a városi tanács áldását arra, hogy — népszavazás vagy közvélemény-kutatás formájában — kérjék ki a lakosság véleményét. A várost 1924-ben Jakov Szverdlovnak, a Lenin vezette Szovjet-Oroszország első elnökének nevére keresztelték át. Azelőtt Nagy Péter cár (második) feleségének, /. Katalinnak a nevét viselte, akit azonban mai hívei szívesebben emlegetnek Szent Katalinként. Áremelés Litvániában: 200-800 százalék Nagyarányú áremelésekről döntött a napokban a litván kormány. Az áremelések időpontja még nem ismert, de azok mértéke a Baltfax szerint várhatóan 200-800 százalék lesz. Az áremeléseket ebben az évben folyamatosan hajtják végre, s mindazok számára, akiknek fizetése nem éri el a havi 300 rubelt, a kormány — nem ismertetett mértékben — kompenzálja az áremelés okozta veszteségeket. A Szovjetunióban az átlagfizetések jelenleg 270-300 rubel körül alakulnak. Csendőrgyilkosság Bolognában Bologna város lakói vasárnap délelőtt nagy tömegtüntetésen tiltakoztak az erőszak elharapódzása ellen. A tüntetők abban a külvárosi negyedben gyülekeztek, ahol pénteken este a három fiatal csendőrt meggyilkolták. A keddre kitűzött ünnepélyes temetésen részt vesz Francesco Cossiga köztársasági elnök is. „Még minden feltételezés nyitva áll” — jelentette ki Enzo Scotti belügyminiszter a hármas csendőrgyilkosságot illetően. A miniszter válságtanácskozást tartott Bolognában. Ezen az a vélemény alakult ki, hogy az előre eltervezett gyilkosság a kábítószer-maffia bosszúja és megfélemlítése lehet.
