Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-30 / 25. szám

4. KÖZLEKEDÉS HÍRfiftP, 1991. január 30., szerda Legfőbb: a baj megelőzése Több tanács — útravalóul Autózáshoz megfelelő közér­zet szükséges. Télen, ha az em­ber fázik, csak csökkent teljesít­ménnyel képes vezetni. A hideg lemerevíti az embert. Célszerű rétegesen öltözködni. A vezetés első félórájában fokozottan kell figyelni. Elindulás után nemcsak a kocsi, de az ember sem melege­dett be. Ilyenkor lassabban kell haladni, és különösen az elsőbb­ségmegadásnál kell óvatosnak lenni. Elsőbbségadás során nem sza­bad az elsőbbséggel rendelkezőt hirtelen fékezésre, sem hirtelen irányváltoztatásra kényszeríteni. A vezető ezt a szabályt akkor szegi meg, ha az elsőbbséggel rendelkező a baleset elkerülése érdekében kényszerül hirtelen történő sebesség- vagy irányvál­toztatásra, és eközben sem ideje, sem lehetősége nincs arra, hogy e cselekedetének a többi közleke­dési résztvevőre gyakorolt hatá­sát felmérje. Ez azt jelenti, hogy ami száraz úton az elsőbbség megadásának számít, az vizes, csúszós úton esetleg az elsőbbség megsértésének tekinthető. Ha az elsőbbségünkről udva­riasan lemondunk, ezt ésszerűen tegyük. Ellenkező esetben a nagy forgalmú utakon dugókat okozunk. Összehangolt lámpa­rendszernél (zöldhullám) az osz­lopban haladva a közbeeső ke­reszteződéseknél ne mondjunk le elsőbbségünkről, mert ezáltal forgalmi torlódásokat okozha­tunk. Ilyen esetben az elsőbbség­adásra kötelezettek váiják meg, amíg az összefüggő járműoszlop elhalad! Ésszel adjon elsőbbséget a megkülönböztető jelzéseit használó járműnek. Először tá­jékozódjon, s utána döntse el, hogy milyen módszerrel ad el­sőbbséget. Lehetséges, hogy le- húzódasra vagy éppen gyorsítás­ra lesz szükség, hogy helyet ad­jon a kéklámpás, megkülönböz­tetett hangjelzést adó gépkocsi­nak. Rossz beidegződés, na vala­ki csak egyetlen módszert ismer: a mások számára érthetetlen és erős fékezést. Közúti forgalomban haladva gyakran tapasztaljuk, hogy ve­lünk szemben vagy azonos irány­ban kék és piros színű villogó fényjelzést alkalmazó és a fény­szóró tompított fényét működte­tő rendőrségi gépkocsi a jelzőtár­csának oldalirányú kinyújtásával jelzést ad. Ez azt jelenti, hogy a gépkocsit egy vagy több gépko­csiból álló jármuoszlop követi, amelynek minden mozgásában elsőbbsége van a forgalomban részt vevő többi járművekkel szemben. Ilyen jármű közleke­désének észlelése esetén lassítani kell, és szorosan az út jobb szélé­re lehúzódni, ha szükséges, meg kell állni mindaddig, amíg az oszlop elhalad. A járműoszlopot előzni tilos! Súlyos veszélyt jelent, ha a gépjárművezető valamilyen nem várt esemény hatására meg­ijed. A kutatások azt bizonyítják, hogy ilyen esetben a reakcióidő a szokásosnak a többszörösére nő­het. Még ennél is nagyobb prob­léma, hogy ijedtség hatására a külvilág ingerére adott válaszok gyakran nem megfelelőek, sőt az emberek többsége ilyen esetben a veszélyhelyzet kivédésére a le­hető legrosszabb megoldást vá­lasztja: gyakran csak arra törek­szik, hogy a lehető leggyorsab­ban megálljon, van, aki ezt már behunyt szemmel teszi, ilyen helyzetben döntő az ember ko­rábbi élettapasztalata. Ajó dön­téssel súlyos kimenetelű közle­kedési baleset előzhető meg. Téli közlekedés kapcsán leg­többször a megcsúszás, megpör- dülés, a gépkocsi megállíthatat- lanságárol beszélünk. De a hideg nélküli teleken a KÖD is igen sok katasztrófa forrása lehet. Az em­lékezetes 1990. január 23-i tö­meges ütközésre gondolva úgy tűnik, ismét sikerült valamiben a világ élvonalába kerülni. Higy- gyék el, nem könnyű — egy rövid útszakaszon — 200 körüli gép­kocsinak egymásba rohanni. Igen rohanni! Itt nem koccaná­sok voltak, hanem ütközések, ahol az emberek élete vagy halá­la a véletlenen múlt. Már jó néhány éve megfigyel­hetjük, hogy ködben nem az or­szágutakon, hanem az autópá­lyákon ütköznek gyakrabban a járművek. Az autópályán 70-90 km-es sebességgel naitanak, hi­szen látják, hogy az előttük és a mögöttük lévők is így mennek. A ködben mindenki olyan sebes­séggel hajt, hogy lássa az előtte haladó jármű piros lámpáját, ak­kor is, ha azt 20 méterre kell megközelíteni. Amikor a külső sávon ilyen „mértéktartóan” (70-90 km/h sebesség, 50-20 méter követési távolság) halad­nak, a belső sávon néha 100 km/h vagy még nagyobb sebes­séggel húznak el mellettünk. Eb­ben az együttes mozgásban elfe­ledkeznek arról, hogy csak az előttük haladó piros lámpáját és a mögöttük lévő fényszóróját lát­ják, ezenkívül a köd mindent el­takar. Ilyenkor csak egy kocsi ve­zetőjének kell valamitől meg­ijedni és egy pillanatra a fékre lépni. Az utána következő auto­matikusan vészfékez, de az őt követőnek és az azok után jö­vőknek már nem is lesz idejük a fékezésre, mert már a fékezés megkezdése előtt az előttük álló­ba rohannak". Ismeretes, hogy a vonatok csak rossz jelző vagy váltó állítá­sakor ütköznek egymásba. A ki­épített automata védőrendszer iros lámpája nem engedi, hogy özei kerüljenek a szerelvények egymáshoz. Egyszer talán ebből az elvből kiindulva lehet majd biztonságossá tenni a „vakon ve­zetést” az autópályákon is. Amíg azonban a technika nem segít, a gépjárművek vezetőinek kell olyan alacsony sebességgel haj­tani, hogy legyen hely, illetve idő ütközés nélkül megállni. Kedvezőtlen IDŐJÁRÁSI vi­szonyok között mind az irányjel­zővel, mind a féklámpával ha­marabb kezdjük meg és hosz- szabb időn át jelezzük szándékunkat. Ez a vezetési taktika egyrészt segítséget nyújt a partnereknek, mert ettől idejük marad az alkal­mazkodásra, másrészt magunkat is észrevétlenül rászoktatjuk ar­ra, hogy különösen TÉLEN na­gyobb biztonsági tartalékkal ve­zessünk. Kedvezőtlen körülmé­nyek között méijük hosszabbra és szélesebbre azt a veszélyzónát, amiből minden feltételezhető hirtelen meglepetést ki kell zár­nunk. Fontos a megfelelő, rugal­mas sebességmegválasztás! A magánautost semmi sem kényszeríti arra, hogy olyankor is útnak induljon, amikor a TÉLI időjárási viszonyok nem engedik meg a kényelmes közlekedést. Legalább a síkosságtalanításig várjon! Ne próbáljon hóakadály miatt lezárt útszakaszra ráhajta­ni, mert úgysem tud áthatolni rajta. Vegye figyelembe saját gyakorlatát. Ebből a szempont­ból a 2-3 éves gyakorlattal ren­delkezők a legveszélyesebbek. Azt képzelik magukról, hogy már minden nehézséggel meg tudnak birkózni. A teljesen kez­dők önkritikusabbak! Különösen a gyakorlatlan au­tósoknak nagy szükségük van ar­ra, hogy mielőbb megtanuljanak kis helyen biztonságosan mozog­ni járművükkel. A „centizés” megtanulása a városi parkolások során is nagyon fontos. A finom jármű- és kormánymozgások tu­dása azonban elsősorban TÉ­LEN, havas, jeges útviszonyok között elengedhetetlen. Hasz­nos, ha ezeket a műveleteket az autós mielőbb begyakorolja, mert csak így tud ura maradni járművének rossz időjárási vi­szonyok között. Végül, de nem utolsósorban TÉLEN fokozatosan kell figyel­ni a szánkózó gyerekekre. A jó autóvezető már akkor résen van, ha az út szélén szánkót húzó gye­rekkel találkozik. Ha az ilyen utat lejtős utcák keresztezik, a se­bességet még idejében kell csök­kenteni. A lejtőről kicsúszó szánkózó gyereknél a gyors reak­cióidő sem segít. Havas úton a terepviszonyokat sohasem sza­bad figyelmen kívül hagyni. így a veszélyhelyzet a figyelmes veze­tőt nem éri váratlanul. Az év legsötétebb hónapja December és január a tél és az év legsötétebb hó­napja. A nappalok rövidebbek, a közlekedést ne­hezíti, hogy gyakran kell éjszaka — korlátozott látá­si viszonyok között — fényszóróval vezetni. Bár az utóbbi években a hó és ajég nem volt jellemző janu­árban, megjelenésére mindig számítani kell, külö­nösen azoknak, akik télen hosszabb túrára indul­nak. Különösen az ő figyelmükbe ajánljuk az önkép­zést — a vezetéstechnikai tudás továbbfejlesztését. Hazánkban több millióa vezetői engedéllyel ren­delkezők száma, de csak a töredékük vezet rendsze­resen, évente annyi kilométert, amennyi a szüksé­ges rutin eléréséhez kell. Külföldön elterjedt a kü­lönböző, speciális továbbképző tanfolyamok rend­szere, sajnos, nálunk a feltételek még hiányosak a különleges körülmények közötti vezetés tanulásá­ra. Télen a gépjárművezetők két nagy csoportba so­rolhatók: az egyik csoport leállítja járművét. A leál­lítás is megkövetel néhány műszaki előkészületet, ezek közül csak két lényeges tudnivalót emelnék ki. A járművükön található vizesblokkok állás köz­ben is szétfagyhatnak, ezért megfelelő hígítású fagyálló folyadékkal kell feltölteni, illetve, ha azt régebben megtettük, és csak utántöltöttünk, a fa­gyási szintet méressük be. A másik fontos tudnivaló: a jármű tárolása. Köz­területen tárolt járműnél előfordulhat, hogy a hirte­len leesett, nagyobb mennyiségű hó eltakarítását és a normális közlekedés beindítását is a hóval bontott kocsik tömege akadályozza. Hosszabb ideig elhagyott jármű akadályozhatja a közműfelújítást, útjavítást, és ezért a járművek tá­rolását lehetőleg parkolókban, garázsokban oldjuk meg. A gépjárművezetők jelentős része nem teheti meg, és nem is akar megválni közlekedési eszközé­től. A tél és a biztonság nem egymást kizáró fogal­mak, ezt bizonyítja az északi országok baleseti hely­zetképe is. Ám a csúszós út veszélyeit csak felké­szülten és kellő gyakorlattal lehet elkerülni. Elindulás előtt az ablakok hó- és jégmentesítése mellett a karosszériát is meg kell szabadítani a rára­kódott hórétegtől. Az ablaktörlő gumiéleinek vé­delme érdekében a rárakódott jeget le kell olvaszta­ni. Kopott, elhasználódott autógumikkal különö­sen télen veszélyes közlekedni, hiszen a futófelület mintázatának mélysége a vízelvezetést szolgálja. Hegyi túrákhoz célszerű téli gumit, illetve eseten­ként hóláncot használni — felszerelés előtt viszont kérjük ki szakember tanácsát. Áz indításnál kerüljük a motor felesleges, hosszú melegítését — kis terheléssel és fordulattal kell ha­ladni, amíg az üzemi hőmérsékletet nem éljük el. Havon, jégen elindulni sem túl nagy, sem túl kis sebességgel nem lehet. Ha a kerék kipörög és a jár­mű megcsúszik, a sebességet addig kell csökkente­ni, amíg a jármű újra kormányozhatóvá nem válik. Megcsúszhat a jármű hirtelen fék- és kormány- mozdulatoknál, vagy gyorsításnál is. A balesetet megfelelő előrelátással és a sebesség helyes megválasztásával kerülhetjük el. A legfonto­sabb, hogy a vezető mindig ura maradjon a jármű­vének. A fékezés technikáját is tanulni kell. Fontos, hogy a veszély „támadása” előtt fékkészenlétben legyünk, és'a járművet a csúszás határán tartva, gu­rulva lassítsuk. H.S. Közlekedés­biztonsági kérdések Igaz Hamis 1. Januárban a nappalok hős szabbak, mint az év többi ré­szében. 2. A gépkocsi motorját álló helyzetben addig kell melegí­teni, amíg az üzemi hőmérsék­letet el nem éri 3. Csúszós úton a blokkoló fékezés a legfontosabb. 4. Friss hóakadályon vagy vízfelületen a legjobb nagy se­bességgel, nagy lendülettel át­haladni. 5. Ködfényszórót éjjel bár­hol szabad használni. 6. A tetőcsomagtartó feles­leges használata növeli a légel­lenállást, és ez fogyasztásnö­velő tényező is. 7. A gépkocsi párásodása fűtéssel és szellőztetéssel kom­binálva csökkenthető. 8. A gumik mintázatának mélysége a vízelvezetés miatt különösen télen fontos ténye­ző. Közlekedésbiztonság idős korban Hazánkban mintegy 2 millió 60 éven felüli ember él. Sokféle fóru­mon foglalkoznak ugyan az őket érintő gondokkal, de azok a prob­lémák, amelyek az idősebbek közlekedési részvételével kapcsola­tosak, ritkán kerülnek nagyító alá. A közúti közlekedés pedig olyan terület, ahol gyakran előfordulnak az alkalmazkodás nehézségei, és ez veszélyes helyzetek kialakulásához vezethet. Korunk felgyorsult tempója sok idős közlekedőben szoron­gást, bizonytalanságot kelt. El­lenpólusként a túlzott önértéke­lés sem ritka, ami szintén veszé­lyekkel jár. Aki ma a közlekedés­ben boldogulni akar, annak tud­nia kell alkalmazkodni a „játék- szabályokhoz”. Az idősödés a közlekedésben sem kell, hogy lemondást jelent­sen. Vannak olyan dolgok, ame­lyeket sohasem késő megtanulni. Közlekedőként 60-70 vagy 80 éves korban is lehet és kell is még tanulni. A közúti közlekedés maga is állandóan változik, fejlő­dik. Ebben a folyamatban azon­ban nem a közlekedés alkalmaz­kodik az emberhez, hanem az embernek kell a közlekedéshez alkalmazkodnia. Fontos, hogy az idősebb köz­lekedők legyenek tisztában gyengéikkel, és fogadják meg azokat a tanácsokat, amelyek se­gítségével bizonytalanból biz­tonságos közlekedőkké válhat­nak. Ennek a változásnak első feltétele: magának az idős em­bernek az erre való készsége. A közúti közlekedés partneri viszonyokat jelent. Minél jobban megértik egymást a partnerek, annál kevesebb lesz a konfliktus, a baleset. Tanácsaink: — Ne ragaszkodjon makacsul jogaihoz. A tolerancia a közúti közlekedésben kifizetődik. — Ismerje el saját hibáit. — Számoljon azzal, hogy a többi közlekedő is követhet el hi­bát. — Ne hagyatkozzon arra, hogy élete során nagy „közleke­dési tapasztalatra ” tett szert. A közúti közlekedésben mindig új dolgokat kell megtanulni. Baleseti okok: Az idős emberek a gyermekek mellett a közlekedés legveszé­lyeztetettebb résztvevői. Évente jelentős számú 60 éven felüli közlekedőt ér sérüléses vagy ha­lálos baleset. Gyakran vezet balesethez a közlekedési szabályok ismereté­nek hiánya, valamint a figyelem hiánya, amelyet az időskorban fokozatosan érvényesülő testi és szellemi fáradás folyamatai ma­gyaráznak. Ez a folyamat nem mutat ugyan egyöntetű törvény- szerűségeket, de senkit nem ke­rül el. Van, aki lassabban öreg­szik, van, aki gyorsabban, az idő­södés egyéni jellegzetességeket mutat. Látás, hallás, vérnyomás: A kor előrehaladtával sok em­ber látása romlik. A szem ugyan­akkor a közúti közlekedésben való tájékozódáshoz a legfonto­sabb érzékszervünk. Ez nemcsak a járművezetőkre, hanem a gya­logosokra is vonatkozik. Sok idős ember látása nem kielégítő, romlik a perifériás látás. A térha­tás is alábbhagy, esetleg a színek megkülönböztetése nehezedik. Ezek a jelenségek gyakran vala­milyen más betegség után lépnek fel. Különösen veszélyes, hogy egyes látási hibák nagyon lassan alakulnak ki. Az idős ember hoz­zászokik ezekhez a hiányossá­gokhoz, és néha még csodálko­zik is más közlekedők gyakran barátságtalan reakcióin. Taná­csaink: — Menjen el időben, rendsze­resen szemorvoshoz. Hordja szemüvegét. Ne mondjon le róla hiúságból. A kor előrehaladtával a hallás is romlik. Akinél ez alig észreve­hető, az ezt a kis hiányosságot fo­kozott figyelmességgel kiegyen­lítheti. Aki azonban valóban rosz- szul hall, a legjobban teszi saját maga és mások szempontjából is, ha segédeszközt vesz igénybe. A hallókészülék azonban csak ak­kor hatékony, ha állandóan hordják. Fontos még a közúti közlekedés biztonsága szem­pontjából a vérnyomás. Ha ma­gas a vérnyomása, ha emiatt szé­dül vagy rosszul érzi magát, ne vegyen részt a közlekedésben, ha erre egy mód van. Veszélyezteti magát és másokat is. Pszichikai állapot: Idősebb korban az „agyi adat- feldolgozás” nem egészen olyan, mint fiatalkorban. Az idősebb ember lassabban reagál. Nem tudja figyelmét olyan jól össz­pontosítani. Lassúbb az infor­mációfelvétel akkor, ha az idő szorít. Az idősebb embernek hosszabb időre van szüksége ah­hoz, hogy új helyzeteket át tud­jon tekinteni. Mindez nem szabad, hogy le­mondó magatartást eredmé­nyezzen. Aki ismeri saját gyen­geségeit, az fel tudja venni velük a harcot. Az idősebb közlekedők ezeket a hiányosságokat képesek kompenzálni, hiszen előnyökkel is rendelkeznek a fiatalokkal szemben. Az idősebb embernek például lényegesen több ideje van, meg­fontoltabb, kerüli a kockázatot és toleránsabb. Tanácsaink: — Éljen az időbeosztás lehe­tőségével a közlekedésben. Ke­rülje el a csúcsforgalmat. A stressz, a sietség növeli a baleseti veszélyt. — Tervezze meg közlekedési útvonalait. A biztonság érdeké­ben esetenként kitérőket is tehet. — Frissítse fel ismereteit a közlekedési szabályokkal kap­csolatban, akkor is, ha „csak” gyalogosként közlekedik. Az idős ember gyalogosként különösen veszélyeztetett. Nagy a halálos kimenetelű bal­esetek aránya, ennek oka a fizi­kai ellenálló képesség csökke­nése. A csontok könnyebben törnek, és a bőr, az inak és az izomzat sérülékenyebb. A gyó­gyulás lényegesen hosszabb ideig tart. Tanácsaink: — Sportos életvitellel őrizze meg frissességét. így ellenállóbb lesz még a baleseti sérülésekkel szemben is. — fia gépkocsit vezet, soha ne feledkezzen meg a biztonsági öv­ről. — Motorkerékpáron mindig, segédmotor-kerékpáron pedig lakott területen belül is viseljen bukósisakot. Autóklub a biztonságért Térítés nélküli közleke­désbiztonsági napra invitálja az autósokat február 2-án, szombaton a Magyar Autó­klub Heves Megyei Szerveze­te Egerben és Gyöngyösön. A klubtagok körében népszerű műszaki állomáso­kon a diagnosztikai vizsgála­tok során felfedik mindazo­kat a hibákat, amelyek kija­vítása elengedhetetlenül szükséges a biztonságos köz­lekedéshez, Természetesen, ha mindent rendben talál­nak, előjegyzik a járművet hatósági műszaki vizsgára és az ezzel egybekötött rend- számcserére gépkocsi, után­futó, lakókocsi esetén is. A közlekedésbiztonsági napon bemérik a fényszóró­kat és ingyen beálb'tják, ugyancsak ezt teszik a GO* mérés alkalmával, ha a por­lasztóállítással orvosolni le­het a bajt. Egerben a „sárga angyal” a hét minden napján, így szombaton és vasárnap is szolgálatban van, és 6 órától 18 óráig a 36/10-437 tele­fonszámon hívható. A klub szerelői azt mondják tanács­ként, jobb a hibátlan gépko­csit gyakrabban ellenőriztet­ni, hogy senkit se érjen akár induláskor, akár menet köz­ben meglepetés.

Next

/
Thumbnails
Contents