Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-30 / 25. szám
HÍRLAP, 1991. január 30., szerda GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Civilek a „Tiszti klubban” Gyöngyös második kultúrcentruma Kilépett képviselők Apad a városi képviselő-testület Gyöngyösön. Decemberben az MSZP-s Rajki Sándorné, most januárban pedig — „frakcióbeli” ellentétek miatt — a Fidesz támogatását is élvező Somogyi Géza adta vissza a mandátumát. Amíg a pártok nem jelölik ki az utódokat, a „városatyák” kevesebben kénytelenek vallukra venni a település sok gondját-baját. Füredi strandsors Immár a hatodik esztendeje, hogy elkészültek a tervek a mát- rafüredi strand rekonstrukciójára — de a szükséges költségek miatt máig sem lett valóság belőlük. A fürdő ugyanis csak hálózati vízrendszerről működhet, másrészt csupán a medence szükséges — legalábbis 10 millió forintos ráfordítást igénylő — szigetelése után lenne igazán használható. A füredi szennyvíz közműves elvezetése után a patakból olcsóbban is biztosítható lenne a feltöltés, az utánpótlás, de e megoldás még bizonytalan ideig várat magára. Az idegen- forgalmi szempontból remek helyen lévő létesítménynek így már más irányú hasznosítása is felvetődött. Mi több: vállalkozók is akadtak, akik vadvendéglőt szeretnének nyitni a strand eddig is ismert s meglehetősen népszerű étterméből. Döntés azonban még ebben sem született eddig — így a füredi fürdőtelep sorsa egyelőre teljesen bizonytalan. Pályázat — humorra A gyöngyösi Mátra Művelődési Központ és a Gyöngyösi Játékszín pályázatot hirdet szatirikus műsor összeállításához közéleti karikatúrák, pamfletek, zenés jelenetek, monológok írására. A pályázatok aktuális helyi és országos problémákat dolgozzanak fel humoros formában, a kabaré nyelvezetével. A Játékszín vállalja, hogy a pályázatok értékelését követően a szerzők darabjait színpadra állítja. A megjelentetésre alkalmas pályamű- veket 2 és 5 ezer forint között jutalmazzák. A beküldött munkák jeligések, leadásuk határideje 1-991. március 15. (Mátra Művelődési Központ). Az alkotások értékelése március 31-ig megtörténik, erről mind az érintetteket, mind a város lakosságát tájékoztatni fogják. Gyöngyös második kultúrcentruma immár évek óta a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubja. A valaha csak a lényegesen szűkebb körű szakmai közönség számára létrehozott intézmény nyitottabbá tételéhez nem kellett különösebben a hivatalos rendszerváltás, a kívülállókkal a mindennapi élet, a józan ész biztatott kapcsolatteremtésre. Hiszen úgyszólván minden adottság megvolt itt ahhoz, hogy mások is szívesen járjanak a Fő téri rangos, szép épület falai közé, s jól érezzék magukat. Igaz, ez a barátkozás azért úgyszólván a legutóbbi időkig nem lehetett olyan széleskörű, mint mostanában. A belépések, a meghívások ugyanis sokáig eléggé protokollárisnak számítottak. A civilekből elsősorban a helyi és környékbeli vezetők látogathattak ide, jobbára csak a „kiválasztottak” szórakozhattak a házban. Udvarhelyi Zoltán igazgatóaz egyik — hogyha éppen nem a fő — szorgalmazója volt annak, hogy a „Tiszti klub” szakítson zárkózottságával, a fegyveres erők szolgálatán túl a városé is legyen. — Törekvéseimhez — szerencsére — jó partnereket találtam már a hadosztálynál is — emlékezik az igazgató találkozásunk alkalmával —, s a dandár vezetése sem akadályozott elképzeléseimben, igyekezetemben. így még fa va/y sikerült továbblépni a protokolláris kapcsolatoknál, s igazán sok ember számára lehetőséget teremteni találkozásainkhoz. A hivatásos állományon, nyugdíjasainkon s polgári alkal- mazottainkon kívül 1990 óta bejöhet már hozzánk minden más tisztességes, rendszerető lakos is, ha éppen ide kívánkozik, s megváltja — kifizeti — a belépőjét, bérletét. Nyitott rendezvényeinkhez pedig az egyszeri jegy is elegendő. Zárt körű programjaink a ritkábbak. Havonta általában csak egyszer-kétszer vannak ilyenek, amikor időszerű, katonai témák, tájékoztatók kerülnek szóba katonáinknál, vagy éppenséggel valamiféle belső ösz- szejövetelt — búcsúztatót, nyugdíjasköszöntőt, névnapot — tartunk. Olykor azonban még a zártnak hirdetett rendezvényünk sem egészen tabu. Hogy mást ne mondjak: például a helyhatósági választásokkal összefüggő egyik találkozónkra is szinte mindenki bejöhetett, akit csak érdekelt. — Milyen programokra várják látogatóikat? — Rendezvényeink közül egyaránt említhetem akár a nemzetközi jellegű vacsoraesteket, akár pedig a régi hagyományokat őrző báljainkat, vagy különböző képzőművészeti tárlatainkat, a pódiumműsorokat —- amelyekre tavalyelőtt még bérletet is kiadtunk —, s nem utolsósorban autóbuszos színházi kirándulásainkat. Vendégeink között mindössze annyi különbséget teszünk, hogy az „idegenek” nyilvánvalóan nem részesülnek az „itthoniak” kedvezményeiben. Egyszóval ilyesfélékre invitáljuk a közönséget. Másrészt időről időre kiscsoportos foglalkozások egész sorát indítjuk a jelentkezőknek. Szívós József barátunk ifjúsági, Püspöki Győző gyermekszínpadot vezet. Van díszítőművész-szakkörünk, amit a szakmában elismert Bakos Lászlóné irányít, helyet adunk a repülők illetve a fegyver, az egyenruha és az érmek gyűjtői baráti köreinek, valamint ez utóbbi tradicionális éves kiállításainak, országos börzéinek. Vannak gyors- és gépíró, aerobic, karate, valamint nyelvtanfolyamaink. Korábban pedig sza- bást-varrást, jazzbalettet is tanulhatott, aki akart. Kínálatunk igen népszerű a „kintiek” körében is, csupán állandó látogatóink között legalább ötvenen-hat- vanan vannak az „idegenek”. — Hogyan sikerül mindezt biztosítani? — Szerencsére a költségvetésünk „csak” az inflációval arányosan szűkül, az alapvető támogatást tulajdonképpen változatlanul megkapjuk évről évre. Ez azonban — sajnos — nálunk sem egészen elegendő. Időről időre magunknak is hozzá kell tennünk valamennyit. Terembérletből, esküvői rendezvényekből, báli bevételeinkből, a tanfolyamok dijaiból. Aztán — miért ne? — mi is megpróbálunk vállalkozni. Fénymásoló automatánkkal végzünk munkákat, vi- deolejátszót, hangszert, író- és varrógépet kölcsönzünk. S így már összejön a szükséges pénz. Olyannyira, hogy nagyobb terveinkről eddig még nem kellett lemondanunk. S bízunk abban, hogy ez a jövőben is így lesz... (gyóni) Összefogás kellene Mentsük meg a Szent Anna-tavat! Nemcsak Erdélynek, hanem Gyöngyösnek is van Szent Anna-tava. (Helyesebben szólva nekünk is lenne, ha törődnénk vele). Ez a kis tó a Sárhegy tetején fekszik,- a Mikroelektronikai Vállalat szomszédságában, az üzemtől kb. egy kilométernyire, a Szálas nevű erdőrészben. Közelében egy domb, rajta parányi kápolna, kis terasszal. A kápolnát Szent Anna tiszteletére építették valaha az ősök, és Anna-napkor (július 26-án) még a mostani években is nagyon sokan eljönnek ide Gyöngyösről, Abasárról, Gyöngyössolymosról és a közeli falvakból, a Szent Anna búcsúra. A dombot félkör alakban egy kis tó, egy tengerszem övezi, amely nagyrészt sással és náddal benőtt. Északi és keleti irányban a Mátra lejtői, távolabb a mátraalji falvak — Domoszló, Kisnána, Márkáz, a markazi vár, Tatár-mező — színesítik a panorámát. Gyönyörű hely ez, Gyöngyöstől körülbelül másfél óra járásnyira. A tóban emlékezetem szerint még a legnagyobb nyári szárazságban is volt víz, egy pár éve még pe- cáztak is benne a gyerekek. Tisztelt gyöngyösiek! Én már nem tudom, kinek az ötlete volt a Sástó rendbehozatala, kitakarítása, de arra még emlékszem, hogy ügyében megmozdult a város apraja és .nagyja. Mentek a bányászok, mentek a váltógyáriak, az üzemi dolgozók, a postások, a téesz-tagok, a gimnazisták és ipari tanulók, sőt, még az általános iskolások is. S mi lett a Sástóból? Hazánk egyik legszebb, legmagasabban fekvő tava és gyönyörű kirándulóhelye. Jó lenne, ha most a Szent Anna-tó érdekében ugyanígy összefoghatnánk. A Gyöngyösi Hírek 1988. szeptemberi számában Öllé Károly „Egy tó segítségért kiált” című írásában szépen vázolta a Szent Anna-tó és környékét, ózondús levegőjét. Erre a cikkre Szuromi László, a tájvédelmi körzet vezetője válaszolt, leúja, hogy a tó pusztulásához nagyrészt hozzájárult a vi- sontai szénbánya megnyitása és az abasári téesz 1973-ban épített gátrendszere is — bár erről megoszlanak a vélemények. Szerintem óriási hiba volt megengedni az úgyis elposványosodott, vízszegény tóból a víznyerést. De ki törődött akkor a Szent An- na-tóval? Talán még nem késő, hogy egy gyönyörű kirándulóhelyet alakítsunk itt ki, nem messze a várostól. Legfontosabb feladat a tó kikotrása volna, ami persze súlyos összegekbe kerül, de csakis így érhetnénk el, hogy a tó visszanyerje eredeti szépségét. A kápolna alatti barlangot fel kellene tárni, a környéken lévő öreg, száraz tölgyfákat kivágni, és helyükre olyanokat telepíteni, amelyek szeretik a vizet. (Én botos ember vagyok, de ha sor kerül a környék rendbehozására, szívesen kiások két-három gödröt a facsemetéknek). Akik még nem jártak erre, kérem, sétáljanak fel, és győződjenek meg e hely szépségéről. Magam minden évben elmegyek a búcsúba, mert mint a Szentírásból tudjuk, Szent Anna Jézus nagyanyja volt — így lett a nagyszülők, a nagymamák védőszentje. Boldoglstván Rózsakeresztes „mágusok” Aranycsinálás, alkimisták, titokzatos jelek, többé-kevésbé a sötét középkor jut az eszébe az embernek a rózsakeresztes szó hallatán. Hiszen sokan ma is keveset tudnak arról, hogy mit csináltak ezek az egymással is titkos kapcsolatban lévő csoportok. Mi tehát a rózsakereszt, kik ők, és mi a szándékuk a huszadik században? Az 1924-ben Hollandiában alapított Lectorium Rosicrucianum egy szerzeteslánc legifjabb tagja. Ehhez tartozik például az Esszéneu- sok, a Grál-lovagok és az Albigensek közössége. Az Egyetemes Tan, amelyet közvetítenek az emberiségnek, a korszakhoz igazodik ugyan, de lényegében változatlan marad. Az Atlantisz utáni időkben már megtalálható Indiában (pl. Krisna), az ókori Hellas földjén, Perzsia területén és nem utolósorban Jézus Krisztusnál. A Rózsakereszt Iskolájának az a véleménye, hogy mintegy hat- hétszáz év múlva élet — mai értelemben és mai feltételek mellett — már nem lesz lehetséges. A Föld légkörének összetétele szerintük ugyanis Isten szándéka szerint alaposan megváltozik. Ha pedig az ember testileg és szellemileg nem képes ehhez igazodni, akkor megfullad. Mindezek a Vízöntő korszak kezdetével függnek össze, amelybe az emberiség belépett. A rózsakereszteseket mindezek nem zavarhatják. Ők azon fáradoznak, hogy a napvilágra hozott és a nyilvánosság elé tárt ősrégi üzenet eljusson minden arra érdemesült emberhez. Ezen serénykednek majd a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban a Rózsakereszt helyi hívei február huszonegyedikén és huszonkettedikén. Az előadók a modem Rózsakereszt szellemi iskolája, a Lectorium Rosicrucianum növendékei lesznek. Gyöngyöspata — téli-tavaszi fényben (Fotó: Perl Márton) A Kamaszkorból tallóztunk Megjelent a markazi általános iskolások újságjának idei első — fennállása óta natodik — száma. Mivel jó kezdeményezésnek tartjuk, ha egy oktatási intézményben is teret kap a nyilvánosság, ezért — követendő példaként — ízelítőt adunk a januári •számból. A Kamaszkor második oldalán kedves kis eszmefuttatás olvasható a barátságról. „Sokan azt hiszik, hogy a barátság és a szerelem egyenlő. Ez nem igaz, hiszen vannak olyan fiúk és lányok, akik jobban érzik magukat a másik nem társaságában. Ez nem baj. További felvilágosítást a következő cikkből kaphattok: ...a barátság elsősorban érzelmi, szellemi kapcsolat, többnyire azon alapszik, hogy ketten bizonyos dolgokban egyetértenek. S ha nem, akkor is tiszteletben tartják egymás véleményét...” A többi, szimpatikus gondolat is olvasható a Kiadványban. Közük Medve Tamás A krampusz és a Télapó című versét, tanácsot adnak lányoknak, hogyan „dobhatják fel” egy kis kézügyességgel a már megúnt kabátjaikat, beszámolnak arról, hogy hagyományőrző kör alakult az iskolában, szó esik a „dundiságról”, mint kellemétlen állapotról. Ismerteti a Kamaszkor azt is, hogyan tartsunk otthon papagájokat, mi módon készül a népi sütemény, a herőce. Külön örömöt okozott nekünk a „Szóferdítők” rovat, ahol egyebek mellett a következőkről értesülhettünk: az idegbajos galamb nem más, mint az „ingerli- ce”, a náthás hörcsög: kohör- csög, a viszketeg kardhal pedig maga a vakardhal... Szeretnénk más iskolai újságokat is népszerűsíteni: ameny- nyiben szerkesztőségünk címére eíküldtök egyet-egyet ezekből, szívesen „reklámozzuk” cikkeiteket. Címünk: Heves Megyei Hírlap, Eger, 3300, Barkóczy ut 3. A borítékra írjátok rá: „Gyöngyös és környéke területfelelőseinek . A zene is nagy szerelem Ágota — a balladamondó Az Arany János-batíadamon- dó versenyen és a megyei helyesírási vetélkedőn igazán remekeltek a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium diákjai. Amint azt már korábban hűül adtuk, a balladamondó versenyt Körösi Ágota, míg a helyesírási vetélkedőt Takács Anita nyerte meg. A két sikeresen szerepelt berzés diák közül Körösi Ágotát kerestük fel, aki a III./b osztály tanulója. Öróla azt is sikerült megtudni, hogy már általános iskolában szerette a verseket, az irodalmat. Az osztálytársai annak idején mondták is: „fölösleges megrendezni a szavalóversenyt, mert Ágota lesz mindig az első.” így volt ez egészen nyolcadikig, és jött a gimnázium, és a megyei balladamondó verseny... — Az iskolai fordulón a negyedik lettem — meséli Ágota. — Pár nappal később szóltak a tanáraim, hogy osztálytársamat — Frikk Ánitát — és engem választottak ki, hogy induljunk a versenyen. A három balladát nagyon nehéz volt kiválasztani, mert szűkre szabták a felkészülési időt. Én két hét alatt nem tudok megtanulni verset, balladát — legalább egy hónap kell, hogy cgy-cgy művet teljesen a magamévá tegyek. Az első mű, amit az iskolai versenyen elmondtam, az V. László volt. Utána választottam a Zách Klára és a Tetemre hívás című Arany János-balla- dákat. — Ki segített a felkészülésben? — Őszintén szólva nemcsak egy nevet mondanék, hanem inkább kettőt. Dr. Czinder Károly- né, a magyartanárnőm volt az egyik, és az iskolai versszakkör vezetője, Bányainé Szalay Edina tanárnő a másik. Szóval: mind a ketten foglalkoztak velem. — Úgy tudom, igen szoros volt a megyei döntő... — Igen, valóban, mert miután mindenki elmondta a választott balladáját, közölték, hogy sajnos nem tudták eldönteni: ki legyen az első, második, harmadik helyezett. Végül is még egy balladát el kellett mondani, s így született meg a döntés. — Az irodalmon kívül mivel foglalkozol még? Úgy hírlik, igen sokoldalú leány vagy — zsenge korod ellenére is... — Nagyon szeretek táncolni. Tíz évig balettoztam, de ezt abbahagytam, mert a gimnázium mellett nem tudtam volna tovább csinálni. Sajnos, sokkal több a tervem, vágyam, mint amennyit képes vagyok megvalósítani, egyebek között az időhiány miatt. így hát a sport is elmarad, pedig öttusáztam. Délutánonként nyelvórára járok, amellett a zeneiskola kamarazenekarának is tágja vagyok — hegedülök. Természetesen fellépésekre is megkérnek minket — az idén például Dániában fogunk koncertezni. És énekelek is... — Mik a terveid a jövőre? Azon kívül hogy énekelsz, zenével, nyelvekkel foglalkozol, és megnyersz egy megyei balladamondó versenyt — harmadikos gimnazista vagy. Lassan már dönteni kell: milyen irányban tanulsz tovább? — Régebben úgy gondoltam, hogy zenével kapcsolatos pályára szeretnék kerülni. Most úgy vélekedek, hogy inkább az irodalmat választom. Almaimban szerepel a jog, de az sem lehetetlen, hogy magyar — ének, vagy magyar — német szakos humánegyetem lesz a dologból. Mindenesetre az még egy kicsit távolabb van, nem úgy, mint az Arany János-ballada- mondó verseny országos döntője Nagykőrösön, amelyen a gyöngyösi Körösi Ágota képviseli Heves megye színeit'. Őszintén bízunk benne, hogy szép sikerrel... Korcsog Béla
