Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-28 / 23. szám
4 HORIZONT 1991. január 28.« hétfő Testvérek vagyunk az egy Isten, az egy Megváltó hitében, és az egy keresztségben Imahét az egységért Január 20-tól 27-ig minden délután öt órakor közösen imádkoztak a keresztények, vagyis a katolikusok, a reformátusok és evangélikusok Egerben. A közös könyörgés mindennap más templomban volt. Az első nap minden egyház a saját templomában készítette elő, hétfőn a Bazilikában volt a találkozó, ahol Kádár Zsolt református lelkész beszélt, kedden a református templomban Ács István katolikus püspök mondott beszédet, szerdán az evangélikus templomban találkoztak a hívek, és az igét Csontos Barna érseki helynök hirdette, csütörtökön a Barátok templomában volt a találkozó és Tóth Attila evangélikus lelkész következett, pénteken a Servita (Május 1. utca) templomban ismét Kádár Zsolt református lelkész szólt, szombaton a református templomban gyűltek össze a hívek, és Bosák Nándor, a szeminárium rektora beszélt. A befejező könyörgés a Bazilikában volt, a könyörgést Czakő István, a Bazilika kanonok-plébánosa vezette, és Csontos Barna, Kádár Zsolt és Tóth Attila szólt a hívekhez. Ez az imádság nem Eger különlegessége, szerte az országban ugyanebben az időpontban valamilyen formában találkoztak a keresztények, és közösen imádkoztak az egységért. A könyörgés a keresztény vallás alapítójának, Jézus Krisztusnak nagyon kívánatos szándékát óhajtja megvalósítani. Az evan- élium szerint Jézus kifejezetten ívánta a keresztények egységét. Ezért imádkozott az Atyához: Add, hogy egy legyenek — imádkozott. Tanítványainak pedig megmondta azt is, miért tartja olyan fontosnak az egységet: ez hitelük alapja. „Legyetek egyek, hogy elhiggye a világ, hogy az Atya küldött engem. "Látjuk is: a kívülállók előtt a kereszténység hitelét rontja, hogy azok, akik egy Istent hisznek, egy Krisztust vallanak megváltójuknak, egy Bibliát hasznainak, egymást nem fogadják el, egymást támadják és maiják. Messze nincs ez már így. De a formális egység még mindig nem valósult meg. Az egyenetlenséget kezdettől fogva tapasztaljuk. Ott volt már Jézus tanítványai között. Tanakodni és vitatkozni kezdtek azon, hogy ki közöttük az első. Jézus egy gyermeket állított közéjük: aki nem fogadja úgy Isten országát, mint ez a gyermek, nem jut be oda. Máskor a Zebedeusok anyja (János és András apostol anyja) azt kérte Jézustól, hogy az ő fiai Krisztus uralmának elemezésekor Krisztus jobbján és balján üljenek. A többiek erre zúgolódni kezdtek a kettő ellen. Az első keresztények között morgo- lódás támadt a görögök ellen, hogy őket elhanyagolják. Később a zsidó származásúak mondták, hogy ha valaki nem tartja meg a zsidó hagyományokat, nem üdvözülhet. Külsőleg még Péter apostol is közéjük állt, amiért Szent Pál nyilvánosan megfeddte. A keresztények szabad vallásgyakorlatának engedélyezése után (313) sokan keresztények kívántak lenni, de vonakodtak a keresztény tanítás emberi értelem számára érthetetlen igazságaitól, mint például Krisztus istensége. Akadt vállalkozó, aki elfogadhatóvá kívánta tenni a kereszténységet, egy Arius nevű alexandriai pap. O azt mondta, hogy Krisztus ember, aki azonban úgy átélte az istenséget, hogy ezért az istenség magába fogadta. Ez már érthető és elfogadható volt. Csak éppen nem volt igaz. De ezt az elfogadható tanítást az akkori világ nagy része magáévá tette, egy akkori híres keresztény tanító szerint a „ világ fájdalmasan vette tudomásul, hogy ariá- nus lett”. A tanítás később eltűnt. Utána jöttek még más egyház- szakadások: nesztoriánusok, gnosztikusok, pelagiánusok; ezeknek részletesebb taglalása azonban meghaladja egy újságcikk kereteit. Sokkal nagyobb jelentőségű volt a keleti egyház- szakadás. A konstantinápolyi pátriárkának az volt a véleménye, hogy ha a Római Birodalom központja átköltözött Konstan- tinápolyba, akkor vele ment az egyház központja is. Azért az egyháznak nem a római püspök, hanem ő a feje. A római püspök ragaszkodott az elsőséghez azon az alapon, hogy ő Szent Péter utóda, végül kölcsönösen kiközösítették egymást az egyházból. Meg kell jegyezni, hogy a tanítás lényegében egy maradt. Any- nyira egy, hogy mikor Gyöngyösön voltam káplán, egy ottani ortodox pap egy gyermek számára hittankönyvet kért. Egy nyolcadik osztályos hittankönyvet adtunk neki. ő fellapozta, kitépte belőle a pápáról szóló tanítást, és azt mondta a fiúnak: ezt tanuld meg. A nyugati egyházszakadás 1517-ben kezdődött, Luther Márton fellépésével. A kereszténység megosztottságának máig be nem gyógyított sebe ez. Nem kívánok belemerülni a kiváltó okok részletezésébe és a reform megvalósításának módjába, csak arra a fájdalmas tényre szeretnék rámutatni, hogy szinte pontosan száz évre (1618) kitört a vallás- háború, mely harminc évre lángba borította Európát. Keresztények irtották egymást. Amikor végre 1648-ban megkötötték a békét, mondják, egy németfalun egy lovas ment keresztül, és azt kiáltozta: Béke! Béke! Egy kisfiú meghallotta, és bement az anyjához: „Édesanyám, itt ment egy lovas, és azt kiáltozta: Béke! Béke! Mi az?” Az anyja sírva fakadt. „ Valami rosszat mondtam ?”— kérdezte a fiú. Nem tudta, mi a béke. Ezt csak betetőzte 1534-ben Anglia elszakadása az egyháztól VIII. Henrik élvhajhász uralkodó kevélysége miatt. Ő kijelentette, hogy az egyházfeje az angol uralkodó. Ha az okokra kérdezünk, azt a feleletet kapjuk, hogy a szakadások oka az emberi gőg, butaság, fukarság, hatalomféltés vagy hatalomvágy volt. Az egyik vagy a másik oldalon, de semmiképpen sem az Istennel való egység miatt szakadt részekre a kereszténység. Kezdetben az egységet az egyetemes zsinatok áltál kívántát megvalósítani. Ilyen voít például a niceai zsinat, ahol lerögzítették, mi az egyház tanítása. „Aki ezt nem vallja, nincs az egyházban.” — mondták. A görög egyházzal 1274-ben kísérelték meg az újraegyesülést a lyioni zsinaton. E kísérletnek azonban főleg politikai okai voltak, nem hatolt mélyre, és nem is tartott sokáig. A trentói zsinat (1545- 64.), amelynek ülését az egri Érseki Könyvtár dísztermének freskója örökíti meg, ugyancsak abban a szellemben ülésezett, hogy meghatározza, mi a katolikus tanítás, és aki az egységre akar térni, fogadja el. A reformáció abban az időben a korszerűség jegyében jelentkezett (nemzeti nyelv, Biblia népnyelvű kiadása), a zsinat azonban az ősi tanítást mindenestül meg akarta őrizni, védte magát minden újtól, és elzárkózott a korszerű újításoktól is. A katolikus egyház most vitte keresztül a már akkor is időszerű újításokat. Az egységmozgalmak a protestáns egyházak között kezdődtek. Egymással egységet kerestek, a katolikus egyház azonban nem vett részt ezekben a mozgalmakban. Sokkal nagyobb is volt, mint a protestáns egyházak együttvéve, másrészt az igazság teljes birtokában érezte magát. Az igazság ügyében nem kívánt alkudni. Katolikus részről az egység- mozgalmat századunk elejen Mercier belga bíboros indította el, de XXIII. János pápa adott neki igazán nagy lendületet. Hosszú volna most fejtegetni, hogy milyen hátással volt a pápára törökországi nunciusi tevékenysége, lényeg-azonban, hogy egymás után fogadta a protestáns egyházi vezetőket, kiadta papjainak és püspökeinek a jelszót, hogy legalább fehér asztalnál találkozzanak a más vallású- akkal. A protestáns egyházak képviselőit pedig meghívta a zsinatra, hogy ott megfigyelőként vegyenek részt. Sokkal közelebb állnak ugyanis a katolikusokhoz a protestánsok, akik meg vannak keresztelve, hisznek Jézus Krisztusban és ugyanazt a Bibliát használják, mint azok, akik Istenben nem hisznek. Testvérek vagyunk az egy Isten, az egy Megváltó hitében, és az egy kereszténységben. Ha a keresztények egységét meg lehetne valósítani, a társadalom békéjét hathatósan előmozdítanánk. Mert vallásháború ugyan nincs ma a keresztények között, de a különbségsok egyenetlenkedés, viszály kodás, féltékenység csíráját hordozza magában. Ha az annyira kívánt egység megvalósulna, az nagy jótétemény volna nemcsak a kereszténységre, hanem a társadalomra is. Czakő István kanonok Horoszkóp január KOS (III. 21. - rv. 20.) Szerelem: Sok ifjú Kos ezekben a napokban éli át életében először a szerelmet. De nemcsak ők, hanem az idősebbek is hajlamosak arra, hogy ezen a héten partnerüket szebbnek, jobbnak lássák, mint amilyen. Hivatás: Ezúttal a munkáját sem képes józanul mérlegélni, és többet vállal, mint amennyit teljesíteni képes. Nincs annyi pénz, amennyi pótolhatná a pihenést! RÁK (VI. 22. - VII. 22.) Szerelem: Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. Az elmaradt telefonhívásvagya hiába várt üzenet még nem azt jelenti, hogy mindennek vége. Inkább azt, hogy valami közbejött. Hivatás: Különösen örömteli a hét első két napja. Jól alakulnak ügyei, de ebbe egy kicsit a pártfogója is besegít. 28-tól február 3-ig MÉRLEG (IX. 24. - X. 23.) BAK (XII. 23. - I. 20.) Szerelem: ^Rendkívül S\N kedvező az al- (ŰN \ kálóm arra, hogy partneré- vei gondtalan K. és boldog legyen. Ha lehet, a hét végén utazzanak el vagy vonuljanak vissza, és csak egymásnak éljenek. Hivatás: Kellemes meglepetést tartogat a hét első két napja, pedig minden kuszán, rosszul indul, de — és talán épp ettől lesz elégedett — találékonysága és rugalmassága rendkívül kedvező helyzetet teremt. Szerelem: Az önkritika olyan nemes erény, amely a másik nemet teljesen leveszi a lábáról. Hát még, ha en- gesztelésül némi ajándékkal is kedveskedik neki. Hivatás: Ha netán üzletkötő vagy sportoló, ezen a héten rendkívüli teljesítményre képes. De bármilyen területen dolgozik, a maga nemében csúcsot javíthat!... BIKA (IV. 21. - V. 20.) Szerelem: Kellemes, kiegyensúlyozott napokra számíthat — a keddet kivéve. Akkor némi feszültség adódik. Hivatás: A kockázatvállalás csöppet sem jellemző önre, most mégis olyasmibe vág bele, aminek még nem ismeri a kimenetelét, de bízik saját erejében és egy kicsit a szerencséjében is. Igaza van! IKREK (V. 21. - VI. 21.) Szerelem: Igazán elégedett lehetne, hiszen elérte, amit akart. A bizonyosság azonban inkább dühíti, mint megnyugtatja. Ha mindent szabad, már ma is olyan izgalmas az egész... Hivatás: Semmiképpen né halogassa tovább a fontos elintéznivalókat. Ragyogó helyzet adódik, ki kell használnia a csillagok jó sugárzását. Félre hát a lustasággal! OROSZLÁN (VB. 23.- VIII. 23.) Szerelem: Legtöbb esetben az érzelmei jó tanácsadónak bizonyulnak, de most mégis inkább az eszére hallgasson. Abból nem lehet baj, a jó szíve viszont kellemetlen helyzetbe sodorhatja. Hivatás: Nyugtalanságra semmi ok, a változás önt nem érinti. Hosszú távra berendezkedhet: munkájára sokáig igényt tartanak. SZŰZ (Vffl. 24. - IX. 23.) Szerelem: A régebben jól bevált fogások ezúttal csődöt mondhatnak. Ez az ismeretség több lesz futó kalandnál, ha... Ön is úgy akarja! Hivatás: Korántsem olyán egyszerű feladat, mint első látásra hinné. Viszont „több pénz van benne”! SKORPIÓ (X. 24. - XI. 22.) Szerelem: Mozgalmas . napok következnek, különösen, ha egyszerre kétfelé is elkötelezte magát. A bonyodalmakat elkerülheti, ha új ismerősével csak a hét közepére vagy péntek estére halasztja a találkozót. Hivatás: Feletteseivel többnyire sohasem jó vitatkozni, de e hét elején fokozottan érvényes ez a tanács! NYILAS (XI. 23. - XII. 22.) Szerelem: Biztonságra vágyik, s közben örökké feldúlja maga körül a már-már idillikus helyzetet. Vasárnap alighanem úgy ér^i: ennél mélyebbre már ember nem kerülhet. Depresszió ellen kitűnő gyógyszer az alvás vagy a zenehallgatás. Hivatás: Ha nem akar veszteséget, a héten csak rutinfeladatokkal foglalkozzon, s még a barátaival se ossza meg távlati terveit. VÍZÖNTŐ (I. 21. - II. 20.) Szerelem: Aki nem őszinte, ne csodálkozzon, ha nem értik meg, sőt esetleg be is csapják. Végleg csak akkor rendezheti szívügyeit, ha vállalja az őszinte beszélgetést. Hivatás: A munkában is elkelne a mindent tisztázó „lelkizés”, mert olyan dolgok gátolják teljesítményét, amiket percek alatt tisztázhatna, ha bekopogna a főnökéhez vagy leülne a kollégáival. HALAK (II. 21. - III. 20.) Szerelem: Uj környezetben új ismeretség — de ne higy- gye, hogy ez szerelem. Csupán az újdonság varázsa kápráztatja el. Hivatás: Nagyszerű hétkezdés után bosszús szerda és csütörtök várható. A péntek és a hétvége viszont kárpótolja mindenért. Sziporkázó ötletei elkápráztatják tárgyaló- partnerét. A művészet határai Végtelen vidékek vonzásában Kovács A. Vadim festőművész Ungvárról érkezett száznál több alkotásával az Egri Ifjúsági Házba. Személyi tárlatnak nevezi bemutatkozását, amelynek a Memoria Universi címet adta. Ha jól fordítom őt, és a látvány megtekintése után is ragaszkodom a hű fordításhoz, akkor Kovács A. Vadim a Világmindenség emlékezetét festi meg sok-sok változatban. A lélek belső valóságát keresve, a tárlatokon mindig is az érdekelt, hogyan fogalmazza meg önmagát egy művész, mivel, miért, hogyan akar hatni embertársaira, mit ítél igazán, eredendően fontosnak abból, amit átélt? Itt nem kell sokáig töprengenem, itt minden egy irányba mutat. Valamikor — ki tudja, hol és miért? — talán nem is egyszer és nem is egyszerre született a festőben az a bizonyos döntő élmény, a látomás, kép, képlet, belső esemény, amely „bemutatta”, megjelenítette neki a Térnek azt az iszonyatos kiteijedését. Erről a modem eszközökkel bajlódó csillagászok is csak dadogva beszélnek, amikor „majdnem” bemér- hetőkké igazolják azokat a távolságokat, amelyek állítólag állandóan tágulnak, amióta az a bizonyos Nagy Robbanás, az a Nagy Bumm — a Világ, vagy csak ennek e kisebb világnak a megteremtése, megszületése — bekövetkezett. Az elméletek és a szakszövegek ridegen érzékeltetik, mekkora erők szabadultak fel, és futnak azóta is ezer irányba, megszámlálhatatlan testben, vagy testté alakuló alakzatban. Miközben mi, itt a Földön, ezen a kicsinyke, ugyancsak zsugorodó, porhanyó kis „lakásban” éljük, megéljük a magunk kis lelki folyamatait. Azt tudjuk, hogy egy alig észrevehető időszakasz jut nekünk ezen a kicsinyke színpadon is mutogatni magunkat. De van bennünk az élet, a megélt pillanat, készségeink, múlandóságaink izgalmas játéka, és az az igényünk, hogy jelzeteket rakjunk ott és akkor, ahol és amikor sejtéseinkkel, képzeletünkkel, készségeinkkel valamit megtaláltunk. Kovács A. Vadim a vonalakban, a foltokban, a színekben, a kígyózó vagy sistergő rengetegben, a rendszer irtózatos forgásának, sebességének érzékeltetésében ismételten, újból bebizonyítja, hogy itt múlhatatlan Rend van. S ha mi a teremtés mindennapos mozaikjait rakjuk egymás mellé azzal is, hogy változtatjuk helyünket, hogy átéljük a lét ilyen vagy olyan vonzatát. Csak másoljuk, akár az ösztön mélyén, akár tudatunk zártabb bugyraiban ismételjük mindazt, amit óriási méretekben más páTorzó lyákon, más testek, más rendszerek, más élő, talán tudattal is rendelkező vonulatok, izgalmak, tragédiák felfestenek arra a nagy táblára, ahonnan Kovács A. Vadim ezt az emlékezetcsoportot leolvasta. Csak erednék nyomába az én mindig is társként szegődni kívánó képzeletemmel a festőhöz akkor is, amikor a szóban nem említett, de lefestett misztikumok mellé odaállítja a női testet, mint ami — a festő kiállítási logikája szerint — a teremtés oldaláról nézve egyenértékű mindazzal, ami az Universumban végbemegy. Legalábbis a mi számunkra. Áz anyaságra gondolok, arra a női testbe beleoltott képességre, amely az emberek sokasodását, a létezést hordozza. És mert a kiállítás látványa ingerli a szemlélőt a kutatásra, jó néhány kérdést fogalmaz meg, bár tudja, hogy a kíváncsiságra nem jöhet megnyugtató válasz. Kovács A. Vadim valahol sejteti a Minden Erők Egyetlen Középpontját, de nemcsak a vonzás és taszítás, a nyugtalan erők spirálrendszerében gondolkodik, „emlékezik”. Láttat szökni induló, vagy már rég szökésben lévő, netán gáncsot vető alakzatot is, hogy annál nagyobb legyen bennünk az alázat mindennapi létünk kicsisége okából. És több legyen bennünk a Földöntúli Hatalmasságtól való félelmünk. Még akkor is, ha már néhány emberi példány nemcsak képzeletbeli homlokával érintette meg a csillagok menetrendjét. És itt most csak a mesterséges bolygók lakóira gondolok. Nagy élmény a kiállítás, ha a festő formáiba, színeibe, tehát a külső burokba nem akadunk bele, de merünk és akarunk továbbgondolkodni. « Farkas András A csillagok rejtélyes álmai
