Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-28 / 23. szám

HÍRLAP, 1991. január 28., hétfő

MEGYEI KÖRKÉP 3.

Mintha tornádó söpört volna végig

Fiatalkorú garázdák Hatvan belvárosában

Hősök abasári emlékműve

Abasár is új emlékművel kíván tisztelegni hőseinek. Felállítását az idei tavaszra tervezik, s avatását egybekötik a helyi egyházközség török hódoltság utáni újjászervezése 300. évfordulójának köszöntésével.

Regionális ÁB-központ Egerben

Az Állami Biztosítónál öt regionális központ szervezése kezdődött. Észak-Magyarország három szomszédos megyéjének, Nógrádnak, Borsod-Ábaúj- Zemplénnek és Hevesnek az ÁB-központja Egerben lesz. A szervezet kialakításával áprilisig végeznek.

Hevesi export

Hatéves kapcsolat alapján szállít Németországba is termékeiből a Budagant Kesztyűs Szövetkezet Hevesről. E hét közepén indul útnak a legközelebbi kamionos szállítmány, amiben háromezer pár cipőfelsőrész utazik megrendelőjéhez. A szövetkezet exportja jelentős, tavaly 100 millió forint értékű volt, s az idén — várhatóan — talán már ezt is meghaladja. Jellemző a termelésre, hogy az utcai, a munka- védelmi és a sportkesztyűkből általában évi 200 ezer pár készül a kiterjedt piacra.

Nyugat-est

Egerben a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubja ma, hétfőn folytatja Nyugat című előadói estjeinek sorát. Ez alkalommal — 18 órától — Szabó Lőrinc, Márai Sártdor, Erdélyi József, Fodor József, Sárközi György művei szerepelnek a műsorban, és Illyés Gyulát idézik az érdeklődők számára.

Osztrák barátoknál

Osztrák faluval, Seefeld-Ka- dolzzal tart testvérkapcsolatot Abasár, ahonnan már az elmúlt nyáron több gyermek is üdült az új barátoknál. Az idei nagy vakációban ismét mód nyílik hasonló lehetőségre. A polgármesteri hivatal elsősorban a németül tanuló fiatalok közül válogatja majd össze az új „csapatot”.

Szerdára virradó reggel nem kis meglepetés érte Hatvanban a Szabadság úti általános iskola technikai személyzetét, illetve tantestületét. Mintha tornádó söpört volna végig az épületen, beszakított teremajtók, vandál pusztítás nyomai fogadták őket, beleértve az étkezdéi részt is, ahonnan különböző konyhai kellékek tűntek el. Láthatóan komolyabb értékek után kutattak az éjszakai vendégek, de miután ilyesfélére nem bukkantak, beérték azzal, hogy dühüket pusztításban tombolják ki.

Ám az iskolától alig száz méterre lévő másik épület, a HDDSZ klubja, valamint az MSZP irodái sem úszták meg szárazon ezt az éjszakát, merthogy ott is — széthasogatva az ajtófélfákat, szétverve a páncél- szekrényt és több különböző bútort — szintén hátrahagyták névjegyüket az éjszaka piszkoskezű lovagjai.

Az árulkodó jeleket viszont jól hasznosították a hatvani rendőrkapitányság nyomozói. Rövid időn belül ugyanis letartóztatták azt a fiatalkorúakból verbuválódott kis bandát, amelynek felróhatok az elkövetett bűncselekmények.

Finn partnert talált a Hatvani Cipőgyár

Korszerűsítik a gépparkot is

Jó egy esztendeje él félelem közepette a Duna Cipőgyár hatvani üzemének háromszáznál több munkása. A tét: lenni vagy nem lenni, enni vagy kenyér nélkül maradni. Múlt hét vegén viszont felcsillant a remény, hogy mégis talpon lehet tartani az üzemet. Hogyan, milyen módon? A kérdésre Kozák Géza igazgató adott választ látogatásunk alkalmával.

— A gyárnak Pesten kívül Oroszlányban és itt van telepe, üzemegysége, amelyek együttes döntésünk alapján kft.-vé kívánnak alakulni. Nos, hosszú ideig tartó partnerkeresés után, úgy tűnik, hogy itt, Kerekharaszton mi révbe jutunk — mondotta az igazgató. — Igaz, első külföldi partnerünkben, egy olasz cégben csalódnunk kellett, mert az előzetes beszélgetéseket, telefonálf

atásokat semmilyen lépés nem övette, el sem látogatott hozzánk ez a vállalkozó. Annál nagyobb öröm mindannyiunknak, hogy egy finn cipőgyár igazgató- tanácsának nemcsak a vezető munkatársai leptek meg bennünket gyors jelenésükkel, hanem az igen alapos helyszíni szemlét, megbeszéléseket követően már

itt a frissiben érkezett angol nyelvűszándéknyilatkozat, miszerint biztosra vehető a kft. létrejötte, aminek a részletkérdéseit kell még tisztáznunk.

Érdeklődtünk a kft.-vé alakulás különböző feltételeiről, leginkább a finn partnerek szándék- nyilatkozatába foglalt összegszerűségekről, amelyek már sejtethetik a kibontakozás ívét, a gyár termelőerejének fejlődését. Ennek kapcsán a következőkben summázta mondandóját Kozák Géza:

— Nos, számunkra igen kedvező és kecsegtető, hogy nemcsak 30 millió forint készpénzzel szándékozik a kft. jövőjét megalapozni ez a cég, hanem húszmillió forint értekben a legmodernebb technikai eszközöket, gépeket is Kerekharasztra telepíti, s amit ezeken gyártunk, az új fazonú lábbeliket majd Itáliába kell szállítanunk. Mindez persze nem máról holnapra történik, de munkásaink körében önmagában megnyugtató az a tény, hogy a közeli napokban ismét hozzánk látogat az ügyek továbbren- dezése végett a finn gyár szakmai küldöttsége.

(moldvay)

Az alábbi esetet akár a levelezési rovatban is közölhetnénk, de mégsem tesszük, mert szerintem tipikus. Kinyilvánított demokrácia ide vagy oda, manapság a bürokrácia úgy működik, mintha mi sem történt volna.

Történetünk főszereplője (név és cím a szerkesztőségben) a múlt év október 12-én megvásárolta a korábban az ingatlankezelő tulajdonában lévő bérlakását. S bár a lakás már az ő nevén szerepelt, még ugyanazon hónapban megkapta a felszólítást az IKV-tól, hogy fizesse be 15-ig esedékes lakbérét. Ám a felszólítás záradékában az is szerepelt, hogy amennyiben a hátralékot kifizette, tekintsék a követelést tárgytalannak. Hősünk tehát megnyugodott. Még annak sem tulajdonított különösebb jelentőséget, amikor november, sőt december hónapban hasonló értelmű levelet kapott.

Csak akkor kezdtek sűrűsödni a görcsök a gyomra tájékán, amikor az esztendő végén egy újabb felszólítás érkezett: ebben már nem túl szívélyesen közölték vele: sürgősen rendezze több havi tartozását.

Mit volt mit tenni? A telefonhoz nyúlt (bár nyugtalanságra emberi számítás szerint semmi oka nem lett volna, de mégis), s egyenesen a vállalat főkönyvelőjét tárcsázta, mondván, miért kérik tőle a lakbért, ha már a sajátjában lakik? A kérdezett erre felvilágosította: a lakbérszámlázásokat az emeleten végzik, míg az eladási szerződéseket a földszinten fogalmazzák. (Ja, kérem!)

— Hm... Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? — csattant fel ismerősünk, s ezzel és egy fejcsóválással napirendre is tért a dolog fölött.

Igen ám! De alig érkezett el az új esztendő, ismét csak ajánlott küldeményt hozott a posta. Ebben már nem kértek, nem ígértek, hanem egyenesen és tárgyilagosan közölték az „áldozattal”: az ügyet átküldték a bírósághoz.

Ismerősöm kénytelen volt személyesen a végére járni a dolognak, noha rendben állt a szénája. Most már egyenesen az igazgatóhoz ment, aki — felismerve a dolgok állását — a saját portáján mit tehetett...? Szabadkozott. Elnézést kértek persze, s végtére az is „kiderült”, az aktát még nem továbbították a bíróságra. Csak a szabály az szabály, s jó, ha az állampolgár tudja, mi a dolga.

A történet tehát hepienddel végződött, úgy is mondhatnánk. S hogy ki téríti meg a számtalan ajánlott (vagy nem ajánlott) levél postaköltségét? Ugyan. A lenyelt indulatot, a zaklatást meg — ugye — nem lehet forintban kifejezni.

De tartogatok még egy slusszpoént. Egy másik történet másik hőse e napokban ugyanattól a cégtől az előzőhöz hasonló, nem épp barátságos felszólítást kapott: rendezze kb. ezer forintnyi lakbérhátralékát, mert ha nem, úgy, miként írva van: „Kénytelenek leszünk jogos követelésünket (a megfelelő rendelet megfelelő paragrafusa értelmében) végrehajtásra kiadni.”

Áz egészben a legjobb, hogy a dörgedelmet egy ártatlanhoz intézték. Az illetőnek ugyanis (név és cím a szerkesztőségben) a lakbér- hátralékot egy, az IKV hibájából még nem lakható ingatlan bérleti díjaként kell befizetnie. (Lakni nem, fizetni muszáj?)

Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Nem a jó szándékot firtatom, meglehet, hogy még a törvényességgel sincs baj. „A stílus maga az ember” — ismert a szállóige. S hogy milyen manapság (is még) némely gazdálkodó szervezetünk stílusa? Hát, ilyen.

Csak kitartás és türelem, barátaim! Jámbor Ildikó

A következő évek programja

Csatornázás

a

településeken

A megyei vízhálózat jelentős bővülése után egyre nagyobb igényként jelentkezik az egyes településeken a szennyvízelvezetés gondjainak megoldása. Mint a megyei közgyűlés tájékoztatást kapott róla: az elmúlt időszakban a szennyvízelvezetés és -tisztítás terén hálózatfejlesztés elsősorban a közüzemi csatornahálózattal már rendelkező településeken történt. A közcsatorna-hálózat hossza az elmúlt év végére 9,8 százalékkal növekedett, s megközelítette az 500 kilométert. A hálózatba bekapcsolt lakások száma 14 százalékkal nőtt, ez azt jelenti, hogy meghaladta a 31 ezret. Ezt az ellátási szintet elemezve kiderül: a csatornázott területen élő lakosok aránya megyénkben 27 százalék körül mozog, s ez alatta van az országos átlagnak. A bekapcsolt lakások aránya 24-25, míg az országos vidéki átlag meghaladja a 28 százalékot.

A szennyvíztisztító-kapacitás napjainkra várhatóan napi 500 köbméterrel bővül, várható ugyanis a kiskörei, illetve a bükkszéki telep fejlesztése. Az elkövetkezendő években egyébként számos településen kiemelt program lehet a csatornázás elkezdése, illetve folytatása. Több, régebben csatornázott városunkban — így Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban — viszont az immár túlterhelt szennyvíztisztítók bővítése, korszerűsítése válik szükségessé.

Boldogító igen a városházán

Mint már hírül adtuk, a volt egri házasságkötő termet visszakapták az angoikisasszonyok.lobben attól tartottak, hogy a városi tanács díszterme nem lesz megfelelő helyszín a boldogító igen kimondására.

Mint képeinkből is kiderül, a díszterem átrendezésével nagyon szép környezetet teremtettek. Itt esküdött egymásnak örök hőséget a kápolnai és kom- polti illetőségű Gyetvai Zsolt és Éles Csilla, majd további öt ifjű pár követte az első fecskéket.

(Fotó: Perl Márton)

Növénytárlat — vándorúton

Az Egri Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpont és a Heves Megyei Környezetvédők Szövetsége vándorkiállítást rendez „Hazánk védett és fokozottan védett növényei” címmel. A kiállítás Eger és környékének öt iskolájában és egy intézményében tekinthető meg, a következő időpontokban. Verpeléti Általános Iskola: január 28-tól február

1-jéig, Andomaktályai Általános Iskola: február 4-től 8-ig, az Egri 9-es Számű Általános Iskola: február 11-től 15-ig, az Egri 6-os Számű Általános Iskola: február 18-tól 22-ig, az egri Gyermek-Szabadidőközpont: február 25-től március 1-jéig, az Egri 4-es Számű Általános Iskola: március 4-től 8-ig.

Rémálom

Csuromvizesen ébredtem vasárnap reggelre. Azt álmodtam ugyanis, hogy a MÁ V pontosan indítja — régi hagyományával szakítva — a Füzesabonyból Egerbe tartó személyvonatját. Most az egyszer szombaton — álmomban — nem 20perces késéssel indult a 16.15-ös vonat, és Makiáron nem kellett 6 percet várni, hogy elengedje a pesti gyorsot.

így aztán az a meglepő eset fordult elő—persze csak álmomban —, hogy Egerből is pontosan 16.42 órakor engedték el Füzesabonyba azt a szerelvényt, amely a valóságban ebben az időpontban még Makiáron rostokolt.

Ugye, senki sem kíván ilyen kavarodást, ha már megszoktuk a régi tempót... ? f .

Vasutassegítség

( Tudósítónktól)

A Magyar Vöröskereszt Hatvan Városi Vezetősége és a helyi kórház vértranszfúziós állomása a napokban szervezte a vasútállomás első idei akcióját. A nyolcvankét véradóból nem kevesebben, mint kilencen érkeztek Hatvanba a vámosgyörki I. számú pályamesteri szakasztól, élükön Medve Jánossal, aki immár huszadszor tartotta tű alá a kaiját. Ugyanekkor a MÁV kál-kápolnaiWII. számú főpályamesteri szakasznak nyolc dolgozója — néhány szintén többszörös véradó — vizsgázott hasonló emberségből.

A fiatalok táborából — mások mellett — Németh István, Pál Imre, Varga Attila, Nyitrai István először csatlakozott az idősebbek, régebbiek, például a nyugdíjas Túri János és Baráti Attila mellé, hogy önzetlenül segíthessenek a rászorulókon. Igen tiszteletre méltó, hogy a MÁ V-bölcsőde-óvoda dolgozói kollektiven vettek részt a vasutasok idei első véradásán Hatvanban.

Szűcs Ferenc

Füstös buszok, füstölgő utasok...

(Folytatás az 1. oldalról)

— Az állampolgár persze belátó, de velünk együtt szeretné tudni az indokokat, miért kell csaknem kétszer annyit fizetnie, mint korábban?

— Az Agria Volánnak a helyi járat működtetése 1990-ben 2.256.000 Ft veszteséget okozott. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumtól megkaptuk a tárcánkénti tervezett áremelkedések jegyzékét. Az önköltségszámításnál ezt vettük figyelembe, s e szerint 37,6%- kal nőnek a költségeink. Belátom, a bemutatott, tervezett díjemelés látszólag ezzel nincs szinkronban.

— Bizony, jóval többnek tűnik...

— A korábbi tapasztalatok szerint számítunk rá, hogy kevesebb jegyet és bérletet fognak vásárolni az utasok, s ezt is be kellett kalkulálnunk. A többletbevételből származó nyereséget pedig a régi autóbuszok pótlására kellene fordítani. Az Agria Volán megkezdte a veszteséges ágazatok felszámolását. Csak azt mondhatjuk, a díjemelést elsősorban a vállalatot érintő áremelések indokolják, és az infláció miatti feltétlenül szükséges bérnövelések.

* * *

Úgy látszik, meg kell fizetnünk az árát, ha legalább rosz- szabbat nem akarunk a jelenleginél. Mert az önkormányzathoz elküldött tervezetből az is kitűnik, a járatok sűrűségének csökkenésével és még áldatlanabb utazási körülményekkel kell számolnunk, ha nem fizetünk. De tudunk-e fizetni? (Igaz, egyelőre változatlanul a szociálpolitika részeként, a központi költségvetésből támogatják a tanulók és a nyugdíjasok közlekedését.)

— Te jó isten! — mondta egy háromgyermekes édesanya, mikor megkérdeztem a véleményét

a tervezett emelésről, s rögtön számolni kezdett. Gyermekeik — valamennyien más-más iskolába járnak — és ők ketten is helyi járaton utaznak. Eddig a család beérte egy összvonalas, egy egyvonalas és három diákbérlettel. Ez mindössze 570 forinttal terhelte meg a családi kasszát. Az első változat szerint 1055 forintra „rúgnak” a kiadások, a második 1045-be kerülne, a harmadik variáció 1150 Ft-ot venne ki a zsebükből.

— Nincs mit tenni, kénytelen leszek fizetni. Melyik gyerektől vonjam meg a bérletet, vagy írassam másik iskolába? Akkor se járok jobban, ha lemondom az összvonalas bérletet, és jeggyel járok a ritkább útvonalakon.

— Azt nem látom, ha új buszt vesznek, ám még a legkisebb emelés is elviselhetetlen terhet ró ránk! — hangzott a másik vélemény.

Vassné Varga Judit és férje a város egyik végéből naponta utazik a másikba. Mint mondja, eddig vállalati busszal közlekedtek, de ha az — miként szó van róla — megszűnik, akkor kénytelenek lesznek helyi járaton utazni. A munkaadó viszont csak vonalbérletet térít. így, bár két járat is megfelelne neki, muszáj lesz mindig csak az egyikre várnia.

— Legalább a táblát világítanák ki a buszokon, hogy sötétben is lássuk. EZ igazán nem kerülne pénzbe! — javasolta a nyugdíjas olvasónk, R. néni.

Csak remélhetjük, hogy az illetékesek is töprengenek néhány közérzetjavító változtatáson, ami nem (mindig) kerül pénzbe.

Sajnos, nem lehetünk bizonyosak abban, hogy az Agria Volán által tervezett áremelés (melynek a legenyhébb változata' is 44,8 %-os) „kitart” ebben az esztendőben. Remélhetjük viszont, hogy a vállalat az önkormányzat támogatásával a méltán „füstölgő utasok” megnyugtatására megpróbál tenni valamit a füstös buszok, s egyáltalán a környezetszennyezés ellen.

(jámbor)

Variációk a díjemelésre

A menetjegy jelenlegi ára: 8 Ft/db Tervezett ára:

I-II-HI. változat: 14 Ft/db (növekedés 75%)

Az egyvonalas bérlet jelenlegi ára: 160 Ft/db Tervezett ára:

I. változat: 320 Ft/db (növekedés 100%)

II. változat: 380 Ft/db (növekedés 137,5%)

III. változat: 350 Ft/db (növekedés 118,7%)

Az összvonalas bérlet jelenlegi ára: 230 Ft/db Tervezett ára:

I. változat: 420 Ft/db (növekedés 82,6%)

II. változat: 380 Ft/db (növekedés 65,2%)

III. változat: 460 Ft/db (növekedés 100%)

A tanuló-nyugdíjas bérlet jelenlegi ára: 60 Ft/db Tervezett ára:

I. változat: 105 Ft/db (növekedés 75%)

II. változat: 95 Ft/db (növekedés 58,3%)

III. változat: 115 Ft/db (növekedés 91,7%)

Lakbérsztori

Avagy: sosem lehetsz nyugodt, ha rendben van a szénád