Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-28 / 23. szám

HÍRLAP, 1991. január 28., hétfő MEGYEI KÖRKÉP 3. Mintha tornádó söpört volna végig Fiatalkorú garázdák Hatvan belvárosában Hősök abasári emlékműve Abasár is új emlékművel kí­ván tisztelegni hőseinek. Felállí­tását az idei tavaszra tervezik, s avatását egybekötik a helyi egy­házközség török hódoltság utáni újjászervezése 300. évfordulójá­nak köszöntésével. Regionális ÁB-központ Egerben Az Állami Biztosítónál öt re­gionális központ szervezése kez­dődött. Észak-Magyarország három szomszédos megyéjének, Nógrádnak, Borsod-Ábaúj- Zemplénnek és Hevesnek az ÁB-központja Egerben lesz. A szervezet kialakításával áprilisig végeznek. Hevesi export Hatéves kapcsolat alapján szállít Németországba is termé­keiből a Budagant Kesztyűs Szö­vetkezet Hevesről. E hét köze­pén indul útnak a legközelebbi kamionos szállítmány, amiben háromezer pár cipőfelsőrész uta­zik megrendelőjéhez. A szövet­kezet exportja jelentős, tavaly 100 millió forint értékű volt, s az idén — várhatóan — talán már ezt is meghaladja. Jellemző a ter­melésre, hogy az utcai, a munka- védelmi és a sportkesztyűkből általában évi 200 ezer pár készül a kiterjedt piacra. Nyugat-est Egerben a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubja ma, hétfőn folytatja Nyugat című előadói estjeinek sorát. Ez alkalommal — 18 órától — Szabó Lőrinc, Márai Sártdor, Erdélyi József, Fodor József, Sárközi György művei szerepelnek a műsorban, és Illyés Gyulát idézik az érdek­lődők számára. Osztrák barátoknál Osztrák faluval, Seefeld-Ka- dolzzal tart testvérkapcsolatot Abasár, ahonnan már az elmúlt nyáron több gyermek is üdült az új barátoknál. Az idei nagy vaká­cióban ismét mód nyílik hasonló lehetőségre. A polgármesteri hi­vatal elsősorban a németül tanu­ló fiatalok közül válogatja majd össze az új „csapatot”. Szerdára virradó reggel nem kis meglepetés érte Hatvanban a Szabadság úti általános iskola technikai személyzetét, illetve tantestületét. Mintha tornádó söpört volna végig az épületen, beszakított teremajtók, vandál pusztítás nyomai fogadták őket, beleértve az étkezdéi részt is, ahonnan különböző konyhai kellékek tűntek el. Láthatóan komolyabb értékek után kutat­tak az éjszakai vendégek, de mi­után ilyesfélére nem bukkantak, beérték azzal, hogy dühüket pusztításban tombolják ki. Ám az iskolától alig száz mé­terre lévő másik épület, a HDDSZ klubja, valamint az MSZP irodái sem úszták meg szárazon ezt az éjszakát, mert­hogy ott is — széthasogatva az aj­tófélfákat, szétverve a páncél- szekrényt és több különböző bú­tort — szintén hátrahagyták név­jegyüket az éjszaka piszkoskezű lovagjai. Az árulkodó jeleket viszont jól hasznosították a hatvani rendőrka­pitányság nyomozói. Rövid időn belül ugyanis letartóztatták azt a fiatalkorúakból verbuválódott kis bandát, amelynek felróhatok az el­követett bűncselekmények. Finn partnert talált a Hatvani Cipőgyár Korszerűsítik a gépparkot is Jó egy esztendeje él félelem közepette a Duna Cipőgyár hat­vani üzemének háromszáznál több munkása. A tét: lenni vagy nem lenni, enni vagy kenyér nél­kül maradni. Múlt hét vegén vi­szont felcsillant a remény, hogy mégis talpon lehet tartani az üze­met. Hogyan, milyen módon? A kérdésre Kozák Géza igazgató adott választ látogatásunk alkal­mával. — A gyárnak Pesten kívül Oroszlányban és itt van telepe, üzemegysége, amelyek együttes döntésünk alapján kft.-vé kíván­nak alakulni. Nos, hosszú ideig tartó partnerkeresés után, úgy tűnik, hogy itt, Kerekharaszton mi révbe jutunk — mondotta az igazgató. — Igaz, első külföldi partnerünkben, egy olasz cégben csalódnunk kellett, mert az elő­zetes beszélgetéseket, telefonál­f atásokat semmilyen lépés nem övette, el sem látogatott hoz­zánk ez a vállalkozó. Annál na­gyobb öröm mindannyiunknak, hogy egy finn cipőgyár igazgató- tanácsának nemcsak a vezető munkatársai leptek meg bennün­ket gyors jelenésükkel, hanem az igen alapos helyszíni szemlét, megbeszéléseket követően már itt a frissiben érkezett angol nyel­vűszándéknyilatkozat, miszerint biztosra vehető a kft. létrejötte, aminek a részletkérdéseit kell még tisztáznunk. Érdeklődtünk a kft.-vé alaku­lás különböző feltételeiről, leg­inkább a finn partnerek szándék- nyilatkozatába foglalt összegsze­rűségekről, amelyek már sejtet­hetik a kibontakozás ívét, a gyár termelőerejének fejlődését. En­nek kapcsán a következőkben summázta mondandóját Kozák Géza: — Nos, számunkra igen ked­vező és kecsegtető, hogy nem­csak 30 millió forint készpénzzel szándékozik a kft. jövőjét meg­alapozni ez a cég, hanem húsz­millió forint értekben a legmo­dernebb technikai eszközöket, gépeket is Kerekharasztra telepí­ti, s amit ezeken gyártunk, az új fazonú lábbeliket majd Itáliába kell szállítanunk. Mindez persze nem máról holnapra történik, de munkásaink körében önmagá­ban megnyugtató az a tény, hogy a közeli napokban ismét hoz­zánk látogat az ügyek továbbren- dezése végett a finn gyár szakmai küldöttsége. (moldvay) Az alábbi esetet akár a levelezési rovatban is közölhetnénk, de mégsem tesszük, mert szerintem tipikus. Kinyilvánított demokrácia ide vagy oda, manapság a bürokrácia úgy működik, mintha mi sem történt volna. Történetünk főszereplője (név és cím a szerkesztőségben) a múlt év október 12-én megvásárolta a korábban az ingatlankezelő tulajdo­nában lévő bérlakását. S bár a lakás már az ő nevén szerepelt, még ugyanazon hónapban megkapta a felszólítást az IKV-tól, hogy fizesse be 15-ig esedékes lakbérét. Ám a felszólítás záradékában az is szere­pelt, hogy amennyiben a hátralékot kifizette, tekintsék a követelést tárgytalannak. Hősünk tehát megnyugodott. Még annak sem tulaj­donított különösebb jelentőséget, amikor november, sőt december hónapban hasonló értelmű levelet kapott. Csak akkor kezdtek sűrűsödni a görcsök a gyomra tájékán, amikor az esztendő végén egy újabb felszólítás érkezett: ebben már nem túl szívélyesen közölték vele: sürgősen rendezze több havi tartozását. Mit volt mit tenni? A telefonhoz nyúlt (bár nyugtalanságra emberi számítás szerint semmi oka nem lett volna, de mégis), s egyenesen a vállalat főkönyvelőjét tárcsázta, mondván, miért kérik tőle a lakbért, ha már a sajátjában lakik? A kérdezett erre felvilágosította: a lakbér­számlázásokat az emeleten végzik, míg az eladási szerződéseket a földszinten fogalmazzák. (Ja, kérem!) — Hm... Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? — csattant fel is­merősünk, s ezzel és egy fejcsóválással napirendre is tért a dolog fö­lött. Igen ám! De alig érkezett el az új esztendő, ismét csak ajánlott kül­deményt hozott a posta. Ebben már nem kértek, nem ígértek, hanem egyenesen és tárgyilagosan közölték az „áldozattal”: az ügyet átküld­ték a bírósághoz. Ismerősöm kénytelen volt személyesen a végére járni a dolognak, noha rendben állt a szénája. Most már egyenesen az igazgatóhoz ment, aki — felismerve a dolgok állását — a saját portáján mit tehe­tett...? Szabadkozott. Elnézést kértek persze, s végtére az is „kide­rült”, az aktát még nem továbbították a bíróságra. Csak a szabály az szabály, s jó, ha az állampolgár tudja, mi a dolga. A történet tehát hepienddel végződött, úgy is mondhatnánk. S hogy ki téríti meg a számtalan ajánlott (vagy nem ajánlott) levél pos­taköltségét? Ugyan. A lenyelt indulatot, a zaklatást meg — ugye — nem lehet forintban kifejezni. De tartogatok még egy slusszpoént. Egy másik történet másik hőse e napokban ugyanattól a cégtől az előzőhöz hasonló, nem épp barát­ságos felszólítást kapott: rendezze kb. ezer forintnyi lakbérhátralé­kát, mert ha nem, úgy, miként írva van: „Kénytelenek leszünk jogos követelésünket (a megfelelő rendelet megfelelő paragrafusa értelmé­ben) végrehajtásra kiadni.” Áz egészben a legjobb, hogy a dörgedelmet egy ártatlanhoz intéz­ték. Az illetőnek ugyanis (név és cím a szerkesztőségben) a lakbér- hátralékot egy, az IKV hibájából még nem lakható ingatlan bérleti dí­jaként kell befizetnie. (Lakni nem, fizetni muszáj?) Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Nem a jó szándékot firtatom, megle­het, hogy még a törvényességgel sincs baj. „A stílus maga az ember” — ismert a szállóige. S hogy milyen manapság (is még) némely gaz­dálkodó szervezetünk stílusa? Hát, ilyen. Csak kitartás és türelem, barátaim! Jámbor Ildikó A következő évek programja Csatornázás a településeken A megyei vízhálózat jelentős bővülése után egyre nagyobb igényként jelentkezik az egyes településeken a szennyvízelve­zetés gondjainak megoldása. Mint a megyei közgyűlés tájé­koztatást kapott róla: az elmúlt időszakban a szennyvízelvezetés és -tisztítás terén hálózatfejlesz­tés elsősorban a közüzemi csa­tornahálózattal már rendelkező településeken történt. A közcsa­torna-hálózat hossza az elmúlt év végére 9,8 százalékkal növe­kedett, s megközelítette az 500 kilométert. A hálózatba bekap­csolt lakások száma 14 százalék­kal nőtt, ez azt jelenti, hogy meg­haladta a 31 ezret. Ezt az ellátási szintet elemezve kiderül: a csa­tornázott területen élő lakosok aránya megyénkben 27 százalék körül mozog, s ez alatta van az országos átlagnak. A bekapcsolt lakások aránya 24-25, míg az or­szágos vidéki átlag meghaladja a 28 százalékot. A szennyvíztisztító-kapacitás napjainkra várhatóan napi 500 köbméterrel bővül, várható ugyanis a kiskörei, illetve a bükkszéki telep fejlesztése. Az el­következendő években egyéb­ként számos településen kiemelt program lehet a csatornázás el­kezdése, illetve folytatása. Több, régebben csatornázott váro­sunkban — így Egerben, Gyön­gyösön, Hatvanban — viszont az immár túlterhelt szennyvíztisztí­tók bővítése, korszerűsítése válik szükségessé. Boldogító igen a városházán Mint már hírül adtuk, a volt egri házasságkötő ter­met visszakapták az angoikisasszonyok.lobben at­tól tartottak, hogy a városi tanács díszterme nem lesz megfelelő helyszín a boldogító igen kimondá­sára. Mint képeinkből is kiderül, a díszterem átrendezé­sével nagyon szép környezetet teremtettek. Itt es­küdött egymásnak örök hőséget a kápolnai és kom- polti illetőségű Gyetvai Zsolt és Éles Csilla, majd további öt ifjű pár követte az első fecskéket. (Fotó: Perl Márton) Növénytárlat — vándorúton Az Egri Környezet- és Termé­szetvédelmi Oktatóközpont és a Heves Megyei Környezetvédők Szövetsége vándorkiállítást ren­dez „Hazánk védett és fokozot­tan védett növényei” címmel. A kiállítás Eger és környékének öt iskolájában és egy intézményé­ben tekinthető meg, a következő időpontokban. Verpeléti Általá­nos Iskola: január 28-tól február 1-jéig, Andomaktályai Általá­nos Iskola: február 4-től 8-ig, az Egri 9-es Számű Általános Iskola: február 11-től 15-ig, az Egri 6-os Számű Általános Is­kola: február 18-tól 22-ig, az egri Gyermek-Szabadidőköz­pont: február 25-től március 1-jéig, az Egri 4-es Számű Ál­talános Iskola: március 4-től 8-ig. Rém­álom Csuromvizesen ébredtem va­sárnap reggelre. Azt álmodtam ugyanis, hogy a MÁ V pontosan indítja — régi hagyományával szakítva — a Füzesabonyból Egerbe tartó személyvonatját. Most az egyszer szombaton — ál­momban — nem 20perces késés­sel indult a 16.15-ös vonat, és Makiáron nem kellett 6 percet várni, hogy elengedje a pesti gyorsot. így aztán az a meglepő eset fordult elő—persze csak álmom­ban —, hogy Egerből is pontosan 16.42 órakor engedték el Füzesa­bonyba azt a szerelvényt, amely a valóságban ebben az időpontban még Makiáron rostokolt. Ugye, senki sem kíván ilyen kavarodást, ha már megszoktuk a régi tempót... ? f . Vasutassegítség ( Tudósítónktól) A Magyar Vöröskereszt Hatvan Városi Vezetősége és a helyi kór­ház vértranszfúziós állomása a napokban szervezte a vasútállomás el­ső idei akcióját. A nyolcvankét véradóból nem kevesebben, mint ki­lencen érkeztek Hatvanba a vámosgyörki I. számú pályamesteri sza­kasztól, élükön Medve Jánossal, aki immár huszadszor tartotta tű alá a kaiját. Ugyanekkor a MÁV kál-kápolnaiWII. számú főpályames­teri szakasznak nyolc dolgozója — néhány szintén többszörös véradó — vizsgázott hasonló emberségből. A fiatalok táborából — mások mellett — Németh István, Pál Imre, Varga Attila, Nyitrai István először csatlakozott az idősebbek, régeb­biek, például a nyugdíjas Túri János és Baráti Attila mellé, hogy ön­zetlenül segíthessenek a rászorulókon. Igen tiszteletre méltó, hogy a MÁ V-bölcsőde-óvoda dolgozói kollektiven vettek részt a vasutasok idei első véradásán Hatvanban. Szűcs Ferenc Füstös buszok, füstölgő utasok... (Folytatás az 1. oldalról) — Az állampolgár persze be­látó, de velünk együtt szeretné tudni az indokokat, miért kell csaknem kétszer annyit fizetnie, mint korábban? — Az Agria Volánnak a helyi járat működtetése 1990-ben 2.256.000 Ft veszteséget oko­zott. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumtól meg­kaptuk a tárcánkénti tervezett áremelkedések jegyzékét. Az önköltségszámításnál ezt vettük figyelembe, s e szerint 37,6%- kal nőnek a költségeink. Be­látom, a bemutatott, tervezett díjemelés látszólag ezzel nincs szinkronban. — Bizony, jóval többnek tű­nik... — A korábbi tapasztalatok szerint számítunk rá, hogy keve­sebb jegyet és bérletet fognak vá­sárolni az utasok, s ezt is be kel­lett kalkulálnunk. A többletbe­vételből származó nyereséget pedig a régi autóbuszok pótlásá­ra kellene fordítani. Az Agria Volán megkezdte a veszteséges ágazatok felszámolását. Csak azt mondhatjuk, a díjemelést első­sorban a vállalatot érintő áreme­lések indokolják, és az infláció miatti feltétlenül szükséges bér­növelések. * * * Úgy látszik, meg kell fizet­nünk az árát, ha legalább rosz- szabbat nem akarunk a jelenlegi­nél. Mert az önkormányzathoz elküldött tervezetből az is kitű­nik, a járatok sűrűségének csök­kenésével és még áldatlanabb utazási körülményekkel kell szá­molnunk, ha nem fizetünk. De tudunk-e fizetni? (Igaz, egyelőre változatlanul a szociálpolitika részeként, a központi költségve­tésből támogatják a tanulók és a nyugdíjasok közlekedését.) — Te jó isten! — mondta egy háromgyermekes édesanya, mi­kor megkérdeztem a véleményét a tervezett emelésről, s rögtön számolni kezdett. Gyermekeik — valamennyien más-más isko­lába járnak — és ők ketten is he­lyi járaton utaznak. Eddig a csa­lád beérte egy összvonalas, egy egyvonalas és három diákbérlet­tel. Ez mindössze 570 forinttal terhelte meg a családi kasszát. Az első változat szerint 1055 fo­rintra „rúgnak” a kiadások, a második 1045-be kerülne, a har­madik variáció 1150 Ft-ot venne ki a zsebükből. — Nincs mit tenni, kénytelen leszek fizetni. Melyik gyerektől vonjam meg a bérletet, vagy íras­sam másik iskolába? Akkor se járok jobban, ha lemondom az összvonalas bérletet, és jeggyel járok a ritkább útvonalakon. — Azt nem látom, ha új buszt vesznek, ám még a legkisebb emelés is elviselhetetlen terhet ró ránk! — hangzott a másik véle­mény. Vassné Varga Judit és férje a város egyik végéből naponta uta­zik a másikba. Mint mondja, ed­dig vállalati busszal közlekedtek, de ha az — miként szó van róla — megszűnik, akkor kénytelenek lesznek helyi járaton utazni. A munkaadó viszont csak vonal­bérletet térít. így, bár két járat is megfelelne neki, muszáj lesz mindig csak az egyikre várnia. — Legalább a táblát világíta­nák ki a buszokon, hogy sötétben is lássuk. EZ igazán nem kerülne pénzbe! — javasolta a nyugdíjas olvasónk, R. néni. Csak remélhetjük, hogy az il­letékesek is töprengenek néhány közérzetjavító változtatáson, ami nem (mindig) kerül pénzbe. Sajnos, nem lehetünk bizo­nyosak abban, hogy az Agria Vo­lán által tervezett áremelés (melynek a legenyhébb változata' is 44,8 %-os) „kitart” ebben az esztendőben. Remélhetjük vi­szont, hogy a vállalat az önkor­mányzat támogatásával a méltán „füstölgő utasok” megnyugtatá­sára megpróbál tenni valamit a füstös buszok, s egyáltalán a kör­nyezetszennyezés ellen. (jámbor) Variációk a díjemelésre A menetjegy jelenlegi ára: 8 Ft/db Tervezett ára: I-II-HI. változat: 14 Ft/db (növekedés 75%) Az egyvonalas bérlet jelenlegi ára: 160 Ft/db Tervezett ára: I. változat: 320 Ft/db (növekedés 100%) II. változat: 380 Ft/db (növekedés 137,5%) III. változat: 350 Ft/db (növekedés 118,7%) Az összvonalas bérlet jelenlegi ára: 230 Ft/db Tervezett ára: I. változat: 420 Ft/db (növekedés 82,6%) II. változat: 380 Ft/db (növekedés 65,2%) III. változat: 460 Ft/db (növekedés 100%) A tanuló-nyugdíjas bérlet jelenlegi ára: 60 Ft/db Tervezett ára: I. változat: 105 Ft/db (növekedés 75%) II. változat: 95 Ft/db (növekedés 58,3%) III. változat: 115 Ft/db (növekedés 91,7%) Lakbérsztori Avagy: sosem lehetsz nyugodt, ha rendben van a szénád

Next

/
Thumbnails
Contents