Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-16 / 13. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. január 16., szerda A Hírlap körkérdése Életben maradni A magyar film 1991 -ben Cserhalmi György, az egyik legnép­szerűbb film­színész (II/1.) A rendszerváltás 1990-ben kritikus helyzetbe hozta a ma­gyar filmet. Pedig ez a művészeti ág több mint 80 éve bizonyít: ér­tékeket és népszerű darabokat egyaránt létrehozott. Az új hely­zetben azonban a filmszakma szinte nem tud kiigazodni, lépést váltani. Ha a piaci törvények ér­vényesülnek, nemzeti értékein­ket a megszűnés veszélye fenye­geti. Talán az Országgyűlés meg­alkotja a filmtörvényt az év első felében, s alkotóink nyugodtabb légkörben dolgozhatnak. Azt hi­szem, semmiféle kormánypárt­nak sem az az érdeke, hogy a vi­lágban legelterjedtebb magyar művészetet, a filmet ellehetetle­nítse. Megkérdeztük a filmstú­diók munkatársait, milyen alko­tásokat készítettek el, melyek várnak bemutatkozásra, és kik készülnek forgatni... A Budapest Filmstúdióból Pörös Géza propagandatitkár válaszolt kérdéseinkre. Tavaly négy filmet mutattak be: (Tuta- josok, Homo novus, Napló apámnak, anyámnak, Pókok). Idén tavasszal lesz a premierje Fehér György Szürkület című filmjének, amely egy Dürren- matt-novella variációja. Több fesztiválon már sikeresen szere­pelt, jelentős szakmai dicsére­tekben részesült. Janisch Attila elsőfilmes ren­dező most végzi az Árnyék a ha­von utómunkáit. Enyedi Ildikó évfolyamtársa volt ez a tehetsé­ges fiatalember, s bemutatkozás­ként bűnügyi történetet forga­tott. Egy postarablás, s az abból következő tragikus szerepcsere áll a központban. A főszerepet Miroslaw Baka lengyel színész alakítja, aki Kieslowski Rövid­film a gyilkosságról című Euró- pa-dijas alkotásában mutatta meg tehetségét. Koltay Gábor, az István, a ki­rály rendezője újra forgat. A té­vével együttműködve készíti a Julianus barátot, világsztárok fő­szereplésével. A nagyszabású történelmi kalandfilm látványos jelenetekben nem szűkölködik majd. A túlélés ára Erdős Pál filmje. Koprodukcióban készült a TV2- vel, a ZDF-fel és az Interpresz- szel. A történet napjainkban ját­szódik, és arra a döbbenetes kér­désre keresi a választ, milyen tra­gikus áldozatokba kerül ma az alkalmazkodás. Egy család házat épít, s a főhős beleroppan a ter- hekbe: lélekben és anyagilag egyaránt tönkremegy. A halvány remény és a kiúttalanság drámá­ja ez a nagy hatású történet. Mindössze az utolsó simításokat végzik az alkotók, s a film elké­szül. Meglepetés lesz a nézők számára, hogy az egyik főszere­pet Nagy Feró játssza. És mégis címmel készítette új filmjét Kézdi Kovács Zsolt 1990 őszén. A Budapest és az Objek­tív stúdió közös támogatásával jött létre ez a vallomásértékű mozidarab. Egy újságíró — Ko­zák András — áll a központban, aki egy munkahelyi konfliktus kapcsán számot vet az elmúlt negyven év megpróbáltatásaival. Mit éltünk át, min mentünk ke­resztül? — erre válaszol a film. A produkció érdekessége, hogy az operatőr Sára Balázs, a nagyszerű apa fia volt. A rende­ző maga írta a forgatókönyvet, most végzi az utómunkálatokat, s remélhetőleg a tavaszi hóna­pokra bemutatható lesz. A fia mellett azonban az édes­apa is forgat. Sára Sándor most kezdi A lapítás iskolája filmre vi­telét. Domoszlay Miklós Svájc­ban élő fró regényét álmodja vá­szonra az operatőr-rendező. Almási Tamás befejezi ózdi sorozatát. Az ózdi kohászat le­építéséről, a város tragédiájáról szól a három évet átfogó doku­mentumfilm. Enyedi Ildikó frenetikus szak­mai sikert ért el Az én XX. száza­dom című filmjével. Most éppen az USA-ban hódít, és az év 10 legjobb filmje közé választották. Pedig nagy volt a kínálat. A ren­dezőnő ősszel szült, de közben forgatókönyvet ír, minden re­mény megvan arra, hogy egy nagy pálya méltó módon folyta­tódjon. Ä Hunnia Filmstúdió vezető­je, Simó Sándorodon áttekintést az ott folyó munkákról: Itt a sza­badság! — hirdeti Vajda Péter el­sőfilmes rendező. A történet ak­kor kezdődik, amikor megkap­tuk néhány éve a világútlevelet, szabadnak éreztük magunkat, és meg akartuk hódítani Ausztriát. A film a nagy bevásárlóturiz­must mutatja be szomorúan és fanyar humorral, Andorai Péter főszereplésével. Gothár Péter néhány évnyi szünet után újra forgatott. A Szabadság, szerelem szerelmi történet, de politikával alaposan átitatva. 1968-ban Csehszlová­kia megszállásával kezdődik a cselekmény, és két évtizedet ölel át a'80-as évek végéig. Hétévi várakozás után végre realizálhatja álmait Can Togay. A nyaraló kissé misztikus, de na­gyon is egyéni arculatú történet. A mindennapi magány megjele­nítése sok titokzatossággal, Tö- rőcsik Mari, Básti Juli és Balkay Géza főszereplésével. Zsötem (így magyarosan): ez a címe Salamon András fiatal rendező „tűzkeresztségének”. A film forgatása egy hónap múlva indul. (Folytatjuk) Hernádi Ferenc Az 1990-es év legdrágább filmje: Tutajosok Tippek Németföldről •• Ötletek a környezetvédelemhez 1. környezetvédelmi ötlet A fotóvegyszer-hulladéknak nincs helye a lefolyóban. A hobbifotósok az előhívó-, illetőleg az ezüsttartalmú rögzí­tőfürdőt használat után ne önt­sék a vízvezeték lefolyójába. Miért ne? Az előhívók és az ezüsttartal­mú fixálóoldatok, amelyek szen­vedélyes fotósoknál nagy meny- nyiségű hulladékként jelentkez­hetnek, többek között szulfidot, alkálilúgot, sókat, tioszulfátot, illetve ezüst-tioszulfát komplex vegyületeket tartalmaznak, és terhelik a szennyvizet, a derítő­berendezéseket, a folyóvizeket és a talajvizet is. Mi a teendő? A fotóvegyszer-kereskedő fel­világosítást tud adni arra vonat­kozóan, hogy hol lehet leadni az összegyűjtött fotóoldat-maradé- kot, hogy az ne szennyezze a kör­nyezetet. 2. környezetvédelmi ötlet Ne használjunk freongáztar­talmú spray-t! Egyáltalán ne használjunk olyan szórópalackos készít­ményt, úgynevezett spray-t, amelyben a hajtógáz freon (fluo- rozott szénhidrogén). Miért ne? A freongáz — szemléletesen szólva — a spray-palackokból ki­szabaduló veszélyt jelenti. Az egészségre ártalmatlanok ugyan, de nem bomlanak el, és az at­moszférába jutnak. Tudományos vizsgálatok ki­mutatták, hogy az atmoszférába kerülő freongázok károsítják a földet körülvevő ózonzónát, az „ózonpajzsot”, ami a nap ultra­ibolya sugárzása ellen nyújt vé­delmet. E védelem csökkenésével a Földön súlyos klimatikus és bio­lógiai károsodások következhet­nek be: a bőrrák gyakoribbá vá­lása, állatok és növények károso­dása. A freongáz szabályszerű „idő­zített környezeti bomba”. A mostani felhasználás mellett évi 600.000 tonna freon kerül a le­vegőbe. Ha ez így marad, ak­kor 100 év alatt a Föld körüli ózonréteg 10 százalékkal csök­ken. Mi a teendő? A spray-palackokban a freont tökéletesen pótolni lehet. Hasz­nálatát az USA-ban, Svédor­szágban, Norvégiában és Kana­dában máris megtiltották. A szaküzletekben keressünk freon nélkül készült spray-palackokat. Igyekezzünk hozzájárulni ah­hoz, hogy a környezet gyerme­keink számára is sértetlenül megmaradjon! 3. környezetvédelmi ötlet Ne tankoljunk „színültig”! Tankoláskor ne lélegezzen be benzingőzöket, tehát ne tankol­jon „színültig”. Miért ne? A benzin egészségkárosító anyagokat tartalmaz, mint ami­lyen például a rákkeltő hatású benzol. A színültig töltött tank­ból rázódás közben vagy hirtelen fékezésnél benzin jut a környe­zetbe a szellőzőberendezésen át, s a környezetet károsító benzin­gőzök jelennek meg. Mi a teendő? Tankoláskor kerülje az érint­kezést az üzemanyaggal, ne léle­gezze be a benzingőzöket. Ha az automatikus töltőpisztoly elő­szörjelez, a tankban már elegen­dő benzin van. 4. környezetvédelmi ötlet Csak ólommentes korrózióvé­dővel mázoljunk! A ház körül és a kertben lehe­tőleg csak ólommentes rozsdá- sodásgátlót használjunk. Miért? ficz ólom és cinkkromát külö­nösen veszélyes anyag. A cink- kromátot a munkavédelmi előírá­sok a rákkeltő anyagok közé so­rolják. Az ólmot az emberi szer­vezet a táplálékkal és belélegzés­sel veszi fel, onnan csak igen las­san ürül, és ezért felhalmozódik. Nagy koncentrációban gátolja a vérképzést, és károsítja az ideg- rendszert. A környezet ólom- és krómtartalmú védőbevonatok által történő szennyezése bekö­vetkezhet ezen anyagok gyártá­sakor, felhasználásánál, mállásá­val, régi acélszerkezetek bontá­sánál és a fémhulladék újrafel­dolgozásánál, mert az olvasztók­ból ólom és króm jut a levegőbe. Mi a teendő? A nyilvánosság erejével elő kell mozdítani az ólomban és krómban szegény rozsdavédő bevonatok kifejlesztését. Alkal­masságukat és biztonságos hasz­nálatukat megfelelő vizsgálatok­kal kell elősegíteni. Legjobb len­ne ólom- és krómmentes bevo­natok alkalmazása. Ilyenek már kaphatók a kereskedelemben. A ház körüli kisebb munkákat is ezekkel kellene elvégezni! 5. környezetvédelmi ötlet Ügyeljünk arra, hogy környe­zetünk szennyvízterhelése minél kisebb legyen. Miért? A lakossság naponként és fe­jenként általában 140 liter ivóvi­zet használ el, s ezzel környeze­tünket ijesztő mértékben szeny- nyezi. Á felhasznált víz ugyanis háztartásunkban az alábbi anya­gokkal dúsul: tisztító- és mosó­szerek, testápoló szerek, kozme­tikumok, élelmiszer, zsírok, ét­olaj, ételmaradék, oldószerek stb. Szakemberek vizsgálatai sze­rint vizeinkben ma máris 10L000 különböző károsító anyag van, s számuk egyre nö­vekszik. Mi a teendő? Az egészségügyi hatóságok azt ajánlják, hogy olyan anyago­kat használjunk, amelyek burko­latán a „környezetbarát” jelzés szerepel. Ajánlják még a foszfát- mentes mosószerek használatát, javasolják, hogy az ételmaradé­kot, konyhai hulladékot ne en­gedjük a szennyvízbe, takaréko­san bánjunk a mosó-, mosogató- és tisztítószerekkel, telerakott mosó- és mosogatógéppel dol­gozzunk, a szilárd hulladékot ne dobjuk a szennyvízbe. A felelősség érzésével gazdál­kodjunk az értékes víz felhaszná­lásánál! Itt tartunk most... (Fotó: Perl Márton) Jang Suo Rózsák az arab sivatagban Ahogy az ember elhagyja Egyiptom földjét, nem lát utána mást, csak homokot. Homokot, amely hosszan elnyúlva olyan fe­héren csillog a sivatagban, mint­ha dér vagy hó borítaná. Amikor a nap lebukni készül, a látóhatár szélén feltűnik egy-egy juhnyáj fehér turbános pásztorokkal, vagy néhány teve — egyébként sehol semmi mozgás, semmi élet. Egyszer Alexandriából Kairó felé utaztam. Útközben egy he­lyen megállt velünk az autóbusz, s nagy meglepetéssel láttam, hogy két-három apró gyermek mászik fel a buszba, és nagy han­gon kínálják eladásra csodálatos színű virágjaikat. Vajon honnan hozzák ezeket a virágokat? Hi­szen mindenütt csak homok, ho­mok. Micsoda rejtéllyel kedves­kedik a sivatag? Ez a kérdés izga­tott bennünket hosszú időn ke­resztül, amíg egyszer megfejtet­tük a titkot. A sivatag után később meg­változott a kép, egyre több zöld szín vegyült a sivatag homokjá­ba. A műút két oldalát fasorok borították, amelyek ágaiból állí­tólag orvosságot készítenek. Hirtelen egy kékre festett fa­tábla tűnik szemünk elé, melyen az alábbi arab szavak voltak ol­vashatók: „Paradicsom a siva­tagban.” Ezentúl már más a táj, más az élet. Tiszta, világos házak sorakoznak egymás mellett, me­lyek kertjeit bársonyos füvek és tarka virágok borítják. A település első embere a vil­logó szemű Rachid, végtelen sze­retettel fogadott bennünket, Ázsia szülötteit Afrika földjén. Elmesélte, hogy ezelőtt a tevék lábnyomán kívül semmi sem volt ezen a helyen, de azóta az egyip­tomi ember legyőzte, megfékez­te, termővé tette a sivatagot. A rajongásig szeretett Nílus folyó házasságra lépett a sivataggal. A tartományban máris tavaszibú­za-, bab-, indigócseije-ültetvé- nyek zöldellnek, narancs-, man­darin- és más gyümölcsfák nyúj­togatják koronájukat az ég felé. Néhány év, és tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz messze a vidék, amelyről azt hajtogatták: köny- nyebb a tevének annak a bizo­nyos tűnek a fokári átjutni, mint a sivatagban falvakat építeni. Nos, a teve azóta sem bújt át a tű fokán, de Egyiptomban ce­ment-, kaucsuk-, textilgyárak, villamos erőművek, traktorállo­mások épülnek mindenütt. Szin­te elképzelhetetlen fejlődést hozhat a holnap. És mi erre a biz­tosíték? A sok százezer egyipto­mi fiatal lángoló akarata. Olya­noké, mint Fouadé, ezé a fehér gyapjú mellénykét és szürke szoknyát viselő asszonykáé, aki midőn az egyetemen megszerez­te a diplomát, nem a kényelmes Kairót választotta munkahelyé­ül, hanem eljött ide a sivatagba, hogy erejét felajánlja a jövő szá­mára. Megkérdeztem tőle: vajon lát- j a-e előre ezt a jövőt? Ó csak mo­solygott, de nem válaszolt. Sé­tánk során dél felé egy mecset­hez érkeztünk, mely elé most száz és száz ember gyülekezett össze. Kelet felé fordulva hango­san énekeltek. Fouad szerint imádkoztak a békéért. A kicsi asz- szony most felém fordulva a kö­vetkezőket mondta: ha húsz év múlva ellátogat hozzánk, virágzó földművelést talál ezen a vidé­ken. A sivatag paradicsommá változik, mert nincs nagyobb és szebb dolog a földön, mint alkot­ni a jövő életért. A délután újabb meglepetést hozott a számomra. Egy helyen kiszálltunk az autóból, s hirtelen szinte földbe gyökerezett a lá­bam. Édes virágillat terjengett a levegőben, s előttem csodálatos színpompájú virágok hajladoz­tak a szélben. A virágok között fiatal kertész kapálgatott. — Béke önnek — köszöntött, és én egyiptomi szokás szerint, felemelve jobb karomat, ezt vá­laszoltam: — Köszöntöm önt, és kívánom, hogy rózsái mindenütt virágozzanak a sivatagban. A falu, ahová ellátogattunk, egy fiatal egyiptomi diákról kap­ta a nevét, aki az angolok elleni harcban hősi halált halt a Szuezi- csatorna térségében. Omán Sa­sin merész lelke él minden Ra- chidban, Fouadban és a fiatal kertészekben. Ki tudja, mit nem tud alkotni tehát ez a nép? Amikor eljött a búcsú pillana­ta, arab barátaim azt kérdezték tőlem: mi a benyomásom Egyip­tom földjéről? Azt feleltem, hogy Egyiptom a sivatag rózsája. id. Zakar János eszperantó fordítása nyomán * Vajon kipusztul-e a rózsa a si­vatagból? A békeakarat benne van minden normálisan gondol­kodó, élő ember lelkében. Azo- kéban is, akik az arab világban próbálják megteremteni a maguk otthonát. Reméljük, a háború nem tapos rá az oázisokra...

Next

/
Thumbnails
Contents