Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-16 / 13. szám

HÍRLAP, 1991. 16., szerda 5. A hasznosítható egri szemét... Napenergia és biogáz A nem hagyományos energia­források közül városunkban a napenergia hasznosítására talán jobb a lehetőség. Eger a Bükk hegység déli lábánál fekszik. A hőmérséklet általában 1-2 fok­kal magasabb az országos átlag­nál. Ez is fontos tény, főleg, ha arra gondolunk, hogy a naparam intenzitása négyzetméterenként átlagosan 800 watt. Ez lehetővé tenné kis, közepes és nagy nap- kollektorok üzemeltetését. A számítások szerint még télen is a fűtésre szánt energia 90 százalé­kát „ki lehetne váltani” a napkol­lektorokkal. Egyének és vállalatok részére egyaránt rentábilis vállalkozás lenne ilyen napkollektorok soro­zatgyártására. A napenergia hasznosításával kapcsolatban a következő — általam elképzelt— egyszerűbb berendezésen is le­hetne gondolkodni, amelynek működéséhez minimális nap­fényre van szükség. Egy paraboloid alakú, belül­ről tükrös felület gyújtópontjá­ban a következő berendezést ké­szítenék el. Egy jó hővezető-ké­pességű, fémből készült, vékony, feketere festett csőkígyórend­szerben vizet áramoltatnának. Ez a csőkígyórendszer egy dupla üvegfalú kamrában lenne elhe­lyezve. Az üveget jó fényelnyelő tulajdonsággal rendelkező ve- gyülettel festenék be. A rend­szerből nyert melegvizet lehetne hasznosítani. A paraboloid tü­kör nagyságára, mozgathatósá­gára és az egész berendezés gaz­daságosságára vonatkozó kérdé­sekre a választ a számítások és a kísérletek eredménye adná meg természetesen. Megjegyezném, hogy egy igen egyszerű vízmelegítő berende­zést évek óta — a nyári időszak­ban — hasznosan üzemeltettek. A tetőre elhelyezett csőrend­szerben lassan áramlik a viz, amelyet tárolok, és zuhanyozás­ra vagy mosdásra használok. Ha túl meleg a víz, akkor hálózatból hideg vizet keverek a csőkígyó­rendszerben lévő vízhez. Ehhez hasonló, egyszerűbb, olcsóbb megoldásokat is érde­mes lesz a jövőben számba venni, még ha e téren a kertes házban lakók vannak is előnyben. Érdé-' mes gondolkodni az üvegház és pince kombinációján alapuló hőhatáson... Nálunk nem újdonság a bio­gázfejlesztő berendezés, de meg­fontolandó, hogy a viszonylag egyszerű, egy tonna száraz szer­ves anyag feldolgozására készült szovjet berendezés 450-600 köbméter biogáz előállítására képes. Ez nem rossz teljesít­mény. Egerben a két „felha­gyott” szeméttelepen érdemes lenne megvizsgálni a biogáz hasznosítási lehetőségét. E né­hány sort gondolatébresztőnek szántam, de könnyen lehet belő­le valóság... Balázs Miklós jó szakemberei voltak, ez is tény.) ók úgy döntöttek, ha a dolgok valóban ilyen kedvezően állnak, ám legyen: így 1986. má­jus 1-jén a harmadik egri repülős generáció megkezdhette — nagy-nagy akarással — újra a ho­ni sportrepülő életét Makiár tö­rökjárta osgyepén. Ebben az időben tulajdon­képpen másra, mint jókedvű re­pülni akarásra, nem is igen volt szükség. Hiszen minden az MHSZ-é volt: technika, üzem­anyagjog, stb. Minden, minden. Függőségünket olykor engedel­mes hajbókolással is illett „elis­mernünk”, de nem repülhet­tünk. Amióta „privatizáltak va­gyunk,” önálló jogi személy lett a klub, és birtokosa az összes drága légijárműnek és földi techniká­nak, a pénzeknek és a „tonnás” gondoknak. No, azóta olykor szép nagy szemeket meresztet­tünk egymásra, meg a 91-es nap­tárra is! Ma már nem az MHSZ-é, ha­nem végre a város klubja szeret­nénk lenni — újra. Ahogyan ed­dig is, ezután is szép városunk valamennyi repülni vágyó fiatal­jának szeretnénk biztosítani a sportrepülést, a kellemes hétvégi szabadidős programot. B.I. Vajon hogyan repül a harmadik generáció ’91-ben...? Befejezetlen egri pilótatörténet A sportrepülők álma mindig is a ragyogó, gomolyfelhős nyári égbolt volt és lesz. Napjaink ólomszürke januári nedves leve­gője meg olyan, mint a pesszi­mista ember tekintete, amikor a ’91-es naptárt lapozgatja... A pi­lóták eleve optimisták, de a ’91- es naptári évnek ők is gyanakod­va néznek elébe. Mert az első egri repülős gene­ráció végzete érthető volt, hisz a II. világháború nemcsak szép ha­zánkat, hanem az egész sportre­pülő társadalmat szétzúzta. Leg­alábbis egy rövid időre... Az újra sarjadzó egri repülős gárda Gyöngyösre járt át repülni, sőt, megerősödni annyira, hogy 1957-ben „hazaköltöztek.” Újjá­szerveződött, megalakult az egri (második generációs) repülő­klub. Szép nagy, országos telje­sítményeket csak „szerettek vol­na” repülni, de fennmaradásuk szigorú feltétele volt egy saját hangár felépítése. Ez „csekély” 4 év kemény társadalmi munkát jelentett... Mire megpezsdült, lendületbe (Fotó: Gál Gábor) jött a klubélet és a gyakorlati tel­jesítményrepülés is, újra jött egy „bölcs intézkedés”. Egy honatya a Parlamentben úgy döntött — aki egyébként megyénk képvise­lője volt! —, elég 2-3 repülőklub, s a többit egy tollvonással meg­szüntette 1966-ban. De a magyar sportrepülés ezt is túlélte... A maradék egriekből néhányan Miskolc repülőterére jártak át a hétvégeken — jó tíz évig! Eközben a szorgos igyeke­zet és a szerencsés véletlenek egybeesése ’85-ben összehozott jó néhány nagyon jó szándékú, tehetséges és okos embert. (Zömmel a volt állampárt igazán Az önkormányzat tárgyalta A tévé és a zenekar Gyere, lásd meg Moldovámat! fizz. egri Vitkovics-ház nyári al­kotótáborában készült gyermek­rajzok a város és a környező köz­ségek iskoláiban „vándorolnak”. Bulla Márta tehetséges kis tanít­ványainak munkái jelenleg a 12- es iskolában láthatók. Memoria Universi Kovách A. Vadim kárpátaljai festőművészt baráti szálak fűzik Egerhez és az egriekhez. Képei­ben — amelyekből néhányat már lapunkban is bemutattunk — a világegyetemet szeretné megje­leníteni. A tehetséges fiatal alko­tó festményeit most az Ifjúsági Házban láthatják egy hónapon keresztül. Megint tánciskola Megint indul tánciskola a Me­gyei Művelődési Központban. A kezdőknek szombat délutánon­ként háromtól hatig magyaráz­zák el az alaplépéseket, a haladó­kat vasárnap délutánonként ugyancsak háromtól hatig tanít­ják szakképzett táncpedagógu­sok. Még érdemes jelentkezni, főleg a fiúknak, mert van még néhány betöltetlen hely. A kur­zus egyébként márciusig tart. Utánpótlásra várva A lelkesedés töretlen az egri pilóták között, még akkor is, ha 1991-ben sok minden tisztázat­lan a klub körül. Legalábbis itt a földön. De mint tudjuk, a repülés szerelmesei mindig felfelé törek­szenek, s bíznak a jövőben. Vár­ják tehát a vitorlázórepülés iránt érdeklődőket a most induló tan­folyamra, amelynek helyszíne a Gép- és Műszeripari Szakközép- iskola. Jelentkezni és érdeklődni lehet az intézmény portáján. Az új önkormányzat tagjai még a kampány idején vállaltak, hogy az eddiginél nagobb figyel­met fordítanak a megyeszékhely kultúrájára, lehetőségeikhez mérten segítik annak fejlődését, így aztán az érdeklődő közönség kíváncsian várta, hogy az ígére­tekből mennyi valósul meg. Még tavaly tárgyalt a testület két ja­vaslatot, amelyeket előtte alapo­san átnézett az érintettek bevo­násával az — akkor még — ad hoc kulturális bizottság. A városi televízió jelenleg A napokban egy hölgy kereste fel a szerkesztőségünket, hogy érdeklődjön Molnár Katica lak­címe után. Talán még emlékez­nek a kedves olvasók Katicára, aki tavaly Barbie-pályázatával bekerült a kilenc szerencsés nyertes közé. Mint később meg­tudtam, Hemelóczki Józsefné azért szeretne személyesen is megismerkedni a szerencsés kis­lánnyal, mert Barbie-ruhákat tervez, és szívesen venné, ha Ka­tica is ajánlana néhány ötletet, hogyan lehetnének még szeb­bek, „elegánsabbak” a 29 cm-es kedvenceit. Hemelóczki Józsefné eredeti foglalkozását tekintve könyvelő, de négy éve, amióta nyugdíjas, gyermekruha-készítéssel is fog­lalkozik. Először csak hobbiból varrt, később már rendezvé­nyekre is hívták, itt kérdezték meg a gyerekek először tőle, mi­ért nem készít Barbie-ruhákat is. Magyarországon akkoriban még alig lehetett kapni ilyen pirinyo ruhadarabokat, és Hemelóczki Józsefné úgy döntött, megpró­bálja. Először babákat kért köl­csön, mert az öltözékeknek pon­tosan simulniuk kellett a karcsú, vékony alakra. 1988-ban a Bar­bie-klub — akivel ő is levelezett — szabásmintákat is küldött. Mi­kor már minden „ kellék”a birto­kában volt, dolgozni kezdett. mostoha körülmények között működik, s ki is néztek maguk­nak egy új stúdiót, amelyik a volt 3 ei pártbizottság épületében ató. Most azonban ez az Igazságügyi Minisztérium tulaj­donában van, és a megyei bíró­ság irattára található benne. így az önkormányzat nem tudott er­ről a helyiségről dönteni. Azt azonban leszögezték, hogy egy alaposabb felmérés után dönte­nek arról, hogy milyen mérték­ben támogatják a televíziót. Nagyobb vitát váltott ki az egri Ez is Hemelóczkiné modellje szimfonikus zenekar. Nem arról vitatkoztak a városatyák, hogy kell-e a támogatás, hanem arról, hogy ezt honnan teremtik elő. Egyes vélemények szerint alapít­ványt kellene létrehoznia erre a célra a testületnek, mások vi­szont úgy vélték, hogy előbb a költségvetésnek kell elkészülnie, s majd akkor meglátják, mennyi jut. A döntés kompromisszu­mos: mindenképpen biztosítani akarják a zenekar működését, ám a költségvetés elkészültét megvárják. Egymás után születtek meg a szebbnél szebb, divatosabbnál divatosabb ruhák a keze alatt. A „Barbie-s néni” — ahogyan a gyerekek nevezik — lakásában megcsodálhattam az egész kol­lekciót. Tizenöt féle fazont lát­tam a heverőn (sportos szerelé­sek, nagyestélyik, alkami ruhák, mennyasszonyi kelmék, fátylak, kalapok, fodros lambada-szok- nyák, fürdődresszek, csipkés nyári ruhák, stb.). Az asztalon pedig ott mosolygott az álom­szép Barbie, habkönnyű, rózsa­szín, csipkés ruhában, „kifogás­talan sminkkel”, mintha bálba készülne... Hemelóczki Józsefné az anya­gokat külföldről vásárolja, sok Sittért, gyöngyöt, selymet, bár­sonyt és rengeteg színű cérnát kell behoznia Ausztriából, illetve Németországból, ami egyre bo­nyolultabb a magas útiköltség miatt. A beszélgetéskor arról kérdezem, meddig is foglalkozik még majd ezzel a gyerekek szá­mára oly kedves tevékenységgel. — Amíg „divat” lesz — mondja —, és amíg a gyerekek­nek örömöt okoz a Barbie-k öl­töztetése, a velük való játék, csi- nálom... 5. AT Nem tudom, a szerkesztés gondosságát és hitelességét érde- mes-e előbb dicsérni, vagy az ügy, a moldvai csángó magyarság kilátástalan sorsa iránt érzett őszinte elkeseredettséget és segí­teni akarást, az ismeretterjesztő szándékot és elkötelezettséget, vagy éppen az előadóművész pontosságát. Mindez együtt és külön-külön is jellemzi Sziki Károly önálló estjét, melyet a Gárdonyi Géza Színház stúdiószínpadán mutat­tak be az elmúlt héten. A többes­szám nem véletlen, mert ami ma­gát a műsort illeti, a három elő­adóművész majdhogynem egyenrangú vállalkozásáról van szó. A színész-előadót ugyanis Szabó Viola és Fajcsák Attila éneke és hangszelj átéka segíti a moldvai csángók megidézésé- ben, de a muzikalitás olyan szint­jén, amely a kísérőket is a színész­szel egy rangra emeli. Magas igénnyel művelik az előadó-mű­vészetet mindhárman, lelkiisme­retesen (az ügynek kijáró felelős­séggel), és a tájnyelvi, zenei dia­lektusbeli sajátságokat is igye­keznek hűen tolmácsolni. Erről nincs is értelme többet mondani, úgy jó, ahogy van. A szerkesztés, egyáltalán a műsor születése viszont több szót érdemel. Hitelessége, meggyőző ereje elsősorban abból fakad, hogy az elmondottakon átsüt a frissen szerzett, megrázó él­mény: egyfelől a legkeletebben élő magyarság jelenlegi iszonya­tos megnyomorítottsága, asszi­milációra kényszerítettsége, másfelől a nemrég elhunyt mold­vai pásztor költő archaikus, a táj­hoz, a nemzethez kötődő versei­nek szenvedélyes őszintesége. A megrázó kuriózum, hogy a szabófalvi költő, Lakatos Deme­ter kötetére a színész-szerkesztő éppen New Yorkban akadt rá (egy másik földiész kellett, hogy ráakadjon ), csak fokozza a hall­gatóságot is megérintő hatást, amit hívhatunk hitelességnek is, másnak is. Nem mindennapivá teszi az élményt, csakúgy mint a magnófelvételek, melyek a múlt esztendő nyarán készültek... Ki­váló tehát a szerkesztés, kár, hogy Sziki Károly előző, hasonló té­májú műsorából beemelt részle­teket (Kányádi, Szilágyi Domo­kos versek) egyelőre nem sikerült szervesen beilleszteni a műsorba, ami ezek nélkül talán rövidebb, de tömörebb lenne. Világos és megindokolt a mű­sor ismeretterjesztő szándéka. A moldvai csángókról még az anyaországban is rendkívül ho­mályosak az elképzelések, így igenis indokolt, hogy helyüket, történetüket, a magyarságban betöltött szerepüket pontosan és körülhatárolhatóan ismerje meg a mindenkori közönség (itthon is és más földrészeken is). Nem fel­tétlenül kell színpad ahhoz, hogy hasson a produkció. Mégis biz­tonságos hátteret adnak a Gár­donyi Géza Színház technikai körülményei (a világítás, a vetí­tő), de alkalmasint bárhol má­sutt érdemes bemutatni. Koncz János diái, illetve a helyszínen ké­szített fotói teszik teljessé a ha­tást, s igyekeznek kitágítani fáj­dalmasan hiányos ismereteinket e vidékről. Más lélekkel távozunk az elő­adásról, mint ahogy érkeztünk, s egyik alapérzésünk bizony — a megszerzett ismeretek birtoká­ban — a lelkiismeret-furdalás. Jámbor Ildikó Azt mondják, itt kutya világ lesz. Akkor tehát minden nap velőscsont...? (Varga György rajza) A gyerekek úgy ismerik: ^4 Vándorló gyermekrajzok

Next

/
Thumbnails
Contents