Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-03 / 2. szám

4 HORIZONT HÍRLAP, 1991. január 3., csütörtök Móra László centenáriuma Méltó követője volt nagybátyjának A Móra-család csaknem min­den tagjában élt művészi, költői tehetség. Már Móra Ferenc is a bátyját, Istvánt követte, amikor diákként verseket kezdett írni. S Móra István fia, Móra László is követte apjának meg nagybáty­jának példáját. Még kisdiákként ő szerkesztette családjuk hetente „megjelenő”, kéziratos Házi Tu­dósítóját, amelybe mind a hét testvér írt vagy rajzolt valamit, így kezdődött költői pályája. Száz esztendeje, Zentán szü­letett. Ott volt apja tanító, onnan kerültek 1895-ben Budára. László a pápai tanítóképző el­végzése után 1909-ben Budán kezdett tanítani, s ott lett 1929- ben elemi iskolai igazgató. A vi­lágháborúból, hadifogságból jócskán kivette részét: 1914-ben bevonult, s csak 1920-ban került haza. Négyéves volt már kiseb­bik fia, mire megláthatta... A húszas években, amikor Móra Ferenc már prózájával lé­pett ki a körtöltés mögül az or­szág nyilvánossága elé, az Én Új­ságomban addig kifészkelt he­lyét unokaöccsének, Móra Lász­lónak adta át. Az iljabb Móra gyermekíróként is méltó lett nagybátyja nevéhez. Maga is szerkesztette a Meseország című gyermeklapot, és sok verse jelent meg elemi iskolai tankönyvek­ben, Három korsó, három borsó címmel pedig 1929-ben kötetnyi meséje. Pályázaton nyert, dija­kat kapott, sorra jelentek meg verseskötetei (Álmok szekerén, 1925; Sír egy ország, 1926; így jó 1929; XX. század, 1939). Ének magamról című versé­ben így summázta életét: Voltam kisgyerek, vidám, bo- hó, Voltam nagy gyerek, borkóstoló Voltam gézengúz apám szőlle- jén. Voltam szerelmes, boldog vőle­gény. Voltam beszédes, hallgatag, ko­moly. Voltam katona s bús hadifogoly. Voltam hazámtól messze kerge­tett. Voltam irgalom. Voltam szere­tet. Voltam kenyér is mások kedvi- re. Voltam platánfa. Voltam venyi­ge­Abban is hasonló sorsa volt, mint Ferenc bátyjának, hogy ugyancsak 54 esztendős korában érte a halál. 1944. december 29- én, feleségével együtt a szovjet csapatok budai hadműveletei so­rán veszítették életüket. Móra László Láthatatlan ember Sarut megoldva jöttem hű követként. Szent hódolatnak hoztam pár szavát. Az én falumnak útjait bejárva. Ünneplő lelkem csillagokba lát. Fellát magasba, csillagnál is feljebb, Ahol a Mennynek temploma mered, S míg álomhangja búg az orgonának, Egy angyal kérdi tőlem: ismered? Megismerem! A Láthatatlan ember... Ott ül az Égnek szent selyemgyepén. Körötte gyermekangyal száza, ezre Csüng boldogan a Gárdonyi-mesén, Mi ott fogant a bárányfelhős Égben, A szent titoknak íróasztalán, Amit mi majd csak akkor ismerünk meg, Ha átlépünk a Mennynek ajtaján. Megismerem! Kezében pár szál gyöngyvirág (Illattal telve sok virágpohár) S elnézdeli, ahogy a zöld levélen Végigszalad két katicabogár. Két kis cseléd, ki él, akár az ember. Két kis cseléd, ki boldogságra vár, Kiket az élet vágya éppen úgy hevít, Akár minket a forró csókú nyár. Megismerem... Eltépelődik: mint jött Hosszú sorjában sok fekete nap, Amit az Isten néki adott sorsul, - S mit eltitkolt a bús remete-lak. A sok csalódás, melynek jajtövisét Már csak összerogyva bírta, Míg rá nem szórta gyógyos balzsamát A sebnek kincses arany, tömjén, mirha. Megismerem... Parányi fényes lámpás Reszket, világít a szíve helyén S magához hívja hangtalan mesével, Aki megtépett, rongyos, bús, szegény. Köréje gyűjti lelke sok testvérjét, Aki a földön könnyet aratott S a benne égő fogyhatatlan fényből Ád mindnek egy-egy sugárdarabot. Én is futok e fényes fény felé, Mint hű apródja legnagyobb Vezérnek S öröm hegyű tollal az Égre írom: Egy csendes zugban mécsek most is égnek. Teérted égnek, Láthatatlan ember, Ki meghaltál, hogy mindörökre élj; Ki Mennybe szálltál, Isten trónusához, Hogy hozzánk néha vissza-visszatérj. S ilyenkor oltár lesz a lelkünk mélye És elhalkul a szíveink szava. A titkos csöndnek lessük suttogását, Mikor a mély sír lelke jő haza. Eljön megnézni, mint a gondos gazda, A tőle elszórt harmatos magot. Itt áll vetése régi mesgyéjénél S halkan susogja: Jöttem. Hívtatok. Itt áll vetése árvult mesgyéjénél, Lélek-szemében régi hit ragyog... S ilyenkor százszor, százszor fényesebben Csillognak fent az egri csillagok. HANG-KÉP Igaz mesék Élünk és csodálkozunk. Nem a világ tudat alatt sóvárgott, hosz- szabb távon mindenképp egész­séges formálódása, hanem jel­lemóriásoknak aligha minősít­hető honfitársaink gyomorfacsa­ró köpönyegforgatása riaszt bennünket, hiszen az arcátla­nabba — minden szinten — már odáig vetemedik, hogy a fejlődés úttörőjének kiáltja ki magát, s a jövő megátalkodott ellenségei­nek titulálja annak kovácsolok. Ebben a légkörben majdhogy gyógyírként hatnak a hiteles, a tényekkel dokumentált történe­tek azokról, akik arra lettek, hogy itthon bontakozzanak ki, kis hazánkban, annak javára ka­matoztassák kétségtelen képes­ségeiket. Ám a zord história, a mindnyájunk által átvészelt negyven esztendő közbeszólt, s száműzte őket erről a földről, hogy bizonyíthassák, másutt ma­gasabbra ívelhet sorsuk csillaga. Lengyel Nagy Anna méltán népszerű sorozatában, az Em­bermesékben december 30-án délelőtt Franciaországba, Pá­rizsba kalauzolt minket, hogy két, oda kényszerült hajdani ifjú kálváriájának stációit bemutat­hassa. Egyikőjüket — sztahanovista, munkáskáder gyermekeként — szédületes karrier várta a balett berkeiben. Mindaddig, amíg kri­tikus szellemű, tisztességes apja össze nem ütközött vaskalapos elvbarátaival. Ezután —- testvé­rével együtt — kizárták az iskolá­ból. Adottságai felcsillantak ugyan a revü műfajában, végül mégis az akkori vasfüggönyön túlra menekült. Régiségkereske­dő felesége lett. Vérbeli, módos úriasszonnyá vált, de máig is fáj­lalja azt a hivatást, amelyre haj­danán esküdött. Kollégája osztályellenségeket tömörítő família leszármazottja­ként sodródott el innen, hogy legalább emelt fővel járhasson, függetlennek érezhesse magát. Most sztorikat idéztek. Harag, indulatok nélkül. Mondataik mégis vádolták azt a kultúrpoliti­kát, amit hazánkban a nagy egyéniségnek egyáltalán nem számító Aczél György neve „fémjelzett”, akinek olykor jovi­álisra sminkelt, ám valójában tö­ményen despotikus irányítása számos értékes kezdeményezést elfojtott. Ennek a parfümözött rekla­málásnak szerencsére vége. Per­sze, a torz korszak csak akkor zá­rul, ha hajbókoló fullajtárjai is el­tűnnek. Az összes őrhelyről... Végre tehetségek A szilveszter nemzedékek akaratlan szembesülése is volt. Ráadásul hű tükörképe pillanat­nyilag még nem örvendetes vi­szonyainknak. A kínálat mennyiségére nem panaszkodhattunk, legfeljebb az egyes produkciók nívója szomor- kodtatott el minket. Émellett — akárcsak a gazdaságban — érzé­kelhettük a rend, a megnyugvás, a szervezettség esetenként teljes hiányát is. Untatott a korántsem rangos örökség, s elmaradt az, amit vé­tek elhagyni. Sajnáljuk azt, hogy nem élvez­hettük azt azt egységes hangula­tú ünnepi blokkot, amely egykor — hibái ellenére is — valamiféle igényességet jelzett. Azért találkoztunk a befutot- takkal, az ismerős arcokkal. Pél­dául Az utolsó Híradó című, szellempezsdülést garantáltan nem hozó húszperces összeállí­tásban, amelyet Kern András, Koltai Róbert, Verebes István és barátaik készítettek, nyomaté­kül va azt, hogy ez alkalommal egyikőjüket sem csókolta hom­lokon a Múzsa. Közhelyszerűs- ködtek, ímmel-ámmal parodi- zálgattak, mi viszont megállapít­hattuk: többre nem telik tőlük. Kiégtek, megfeneklettek, zsákutcába jutottak, elfáradtak? Valószínű. Az igazság az, hogy negatívu­maik nem véletlenül sokszoro- zódtak. Huszonkilencedikén es­te ugyanis pódiumra léptek — A Rádiókabaré III. Humorfeszti­váljának keretében — kincses adottságú, fiatal riválisaik. Új, friss stílus, sajátos hangvé­tel, egyéni asszociációk, ritka szöveglelemények, irigyletes utánzó- és előadókészség, hatá­rozott, félreérthetetlen véle­ménynyilvánítás, remek, nem elődöktől csencselt poénok, szimpatikus ironizálás, frázis­mentes közéleti töltés, pergő, majdhogy briliáns dialógusok. íme, erényeik nem is egész tár­háza! Ők a staféta váltók. A végre te­hetségek. Jöjjenek hát, szerepel­jenek minél sűrűbben, hadd tap­soljunk nekik. Megérdemlik... Pécsi István Tippek Németföldről _______________________________ H ogyan óvjuk környezetünket? Növekvő szeméthegyek, fer­tőzött talaj, mérgezett levegő: ilyen ma a mi világunk. Mindany- nyian hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ennek az eszeveszett pusz­tításnak megálljt lehessen paran­csolni. Lapunk, a Heves Megyei Hírlap, felhívja olvasóit s me­gyénk valamennyi polgárát, hogy aktív résztvevője legyen a környezetvédelemnek. Égész sor ötletet gyűjtöttünk össze, ami lehetővé teszi, hogy a mindenna­pi életben is jobban védhessük a természetet, és ezzel elősegítsük, hogy mi valamennyien — és gyermekeink is — kevésbé szeny- nyezett környezetben élhessünk. Nyilvánosságra hozunk környe­zetvédelmi ötleteket. Olvassák el figyelmesen, s beszéljenek róla barátaiknak, gyermekeiknek. Ha ezt megteszik — bízunk ben­ne —, akciónk eredményes lesz. 1. környezetvédelmi ötlet Állítsuk be helyesen a sze­mélygépkocsik motorját! Rendszeresen ellenőriztesse a szervizben kocsijának kipufogó­gázát. Miért? A rosszul beállított motor (gyújtás és karburátor) nemcsak több benzint fogyaszt, hanem fo­kozza a kipufogógázban a káros anyagok mennyiségét is. Napjainkban az autók kipufo­gógázai igen súlyosan szennye­zik a környezetet. Ha mindany- nyian hozzájárulunk, ezt az óriá­si szennyezést döntő mértékben csökkenthetjük. Nagyvárosaink központjában a levegő kipufo­gógáz-szintje már magasan az „egészségkárosítónak” tartott határért^ felett van. Ha egy au­tóvezető egy nagyváros köz­pontján halad át, köbméteren­ként 20-50 milligramm szén- monoxidot lélegzik be. Mi a teendő? Az autószerelő a gyújtás és a karburátor szabályozásával ked­vezően tud változtatni a kipufo­gógáz ártalmas anyagainak ará­nyán. Ha minden vezető ellenő­rizteti kocsijának kipufogógázát, s azt igyekszik a lehető legalacso­nyabb szinten tartani, a sok „ke­vésből” kijön a tekintélyes „nagy”, s így a környezet szeny- nyezésének jelentős csökkenté­se. És még valamit: ha a motor optimálisan égeti el az üzem­anyagot, sokkal kevesebbet is fo­gyaszt — azonos teljesítmény mellett is! 2. környezetvédelmi ötlet Kutyaürüléknek nincs helye a járdán és a játszótéren! Minden gazdinak ügyelnie kellene arra, hogy kedvencük ne a járdán, gyermekjátszótéren vé­gezze a dolgát, se más olyan he­lyen, ahol gyakran fordulnak meg emberek. Miért? A járdán, heverésre szolgáló gyepen, gyermekjátszótéren, ho­mokozóban, strandon nemcsak kellemetlen az arra járóknak, de — különösen gyermekek számá­ra — olyan nem higiénikus, ve­szélyes helyzetet teremthet, ami könnyen betegséghez vezet. Egyébként azok a kutyatulajdo­nosok, akik az állat piszkát ott­hagyják, kihágást is követnek el, és ezért felelősségre vonhatók. Mi a teendő? Bizonyára egy kutyatulajdo­nos sem akarja azt, hogy kedven­cének ürüléke másokat, köztük gyermekeket veszélyeztessen, s nem egy kutyagazdi nincs is tisz­tában azzal, hogy a gondatlanul otthagyott kutyapiszok milyen egészségi ártalmakat okozhat. Szoktassuk hát kutyáinkat arra, hogy dolgukat meghatározott helyen végezzék el, és gondos­kodjunk az ürülék eltávolításá­ról. A kutyasétáltatáshoz a mű­anyag zacskó is hozzátartozik! 3. környezetvédelmi ötlet Műanyaghulladékot csak a szemetesvödörbe! Ne dobjunk el műanyaghulla­dékot, fóliákat a szabad termé­szetben. Miért ne? A műanyag zacskók és fóliák többnyire nem bomló, anyaguk­ban nem széteső termékek, és évekig, évtizedekig, évszázado­kig megmaradnak a környezet­ben. Nemcsak a talajvizet szeny- nyezik, hanem elcsúfítják a kö­rülöttünk lévő világot, amint azt bárki saját szemeivel is láthatta. Mi a teendő? A legjobb megoldás, ha a plasztikhulladékot a házi sze­métbe dobjuk. Bár, ha elégetik, savképző anyagok szabadulnak fel belőle, ami szintén környezet- szennyező, de ma még nincs más megoldás arra, hogy ezt az „örökké tartó” hulladékot éssze­rűen kiiktassuk életünkből. Újra feldolgozva sok értékes nyersanyag visszanyerhető belő­le, de nincs még megoldva a gyűjtése és osztályozása. Egyelő­re nincs jobb tanács annál, mint hogy takarékosan bánjunk a mű­anyaggal, a fóliába többször is csomagoljunk. Ezzel hozzájáru­lunk az energia-, olaj- és nyers­anyag-megtakarításhoz, és csök­kentjük a környezet terhelését. 4. környezetvédelmi ötlet Használjunk minél kevesebb mosószert! A mosógépekben csak a fel­használt víz keménységi értéke alsó határának megfelelő meny- nyiségű mosószert használjunk. Miért? Az egy-egy mosáshoz szüksé­ges mosószermennyiség alapve­tően a víz keménységi fokához igazodik. Minél keményebb a víz, annál több vízlágyítóra (foszfátra vagy más lágyítóra) van szükség ahhoz, hogy elkerül­jük a mész (vízkő) lerakódását a mosott anyagon és a mosógép­ben. A mosószerek, a bennük lé­vő aktív anyagok súlyosan terhe­lik vizeinket, s minél többet hasz­nálunk, annál inkább. A patakok és folyók telítődnek a mosósze­rekben lévő foszfáttal. Ennek következménye: az algák túlbur­jánzása. Az elpusztult algák bomlásnak indulnak, és renge­teg, vízben oldott oxigént fo­gyasztanak. Ha a víz oxigéntar­talma egy bizonyos határérték alá csökken, halpusztulás követ­kezik be. Mi a teendő? Ügyelni kell a mosószeres do­bozon lévő adagolási útmutató pontos betartására. Teljes mosó­szert csak a forralásos mosáshoz használjunk, s ha lehet, inkább a finom mosószert részesítsük előnyben: abban kevesebb a foszfát. 5. környezetvédelmi ötlet Az ivóvíz: érték. Takarékoskodjunk az ivóvíz­zel! Miért? A víz a legfontosabb táp­anyag, de a tartalékok egyre csökkennek. A legközönsége­sebb célokra pazaroljuk: ipari hűtővíznek, hulladékok elsodrá- sára, toalettöblítésre. Egy négy­tagú háztartás a WC öblítésére évenként 20.000 liter ivóvizet használ el, öblítésenként kilenc litert, noha „kisdolgonként” nem lenne szükség több, mint 1-3 literre. Mi a teendő? Takarékoskodjunk a vízzel, ahol csak lehet. Lássuk be, hogy e legfontosabb élelmi anyagunk egyre szűkösebb lesz. Próbáljuk meg felderíteni a tékozlás helye­it, s kerüljük azokat. Például egy hatperces tusoláshoz csak ne­gyedannyi víz kell, mint a kád­fürdőhöz, ha egy téglát teszünk a WC-tartályba, öblítésenként 1,3-1,5 liter vizet takarítunk meg. Ha nyitott csappal várjuk, míg a meleg víz megindul, akkor ivóvizet folyatunk el, de a csepe­gő csapokkal ugyanígy. A kerti öntözéshez elegendő az össze­gyűjtött esővíz! Vannak víztakarékos beren­dezések, de a legfontosabb az, hogy tudatosan törekedjünk a vízpazarlás elkerülésére. 6. környezetvédelmi ötlet Ne használjunk feleslegesen sok műtrágyát! Ne műtrágyázzuk feleslegesen a kertet, a pázsitot és a földeket. Miért ne? A ma használatos műtrágyák legnagyobb része nitrogén- és foszforvegyületek keveréke. A mezőgazdaságilag művelt talaj — ide tartozik a kert és pázsit is — túltrágyázásakor a mineralizált nitrogén (nitrát) a talajba szivár­gó esővízzel az ivóvízforrásként szolgáló talajvízbe kerül. Ivóvizeink túlnyomó része származik a talajvízből, s így a nitrát az emberi szervezetbejut, s a belőle képződő nitrit különö­sen a csecsemők egészségét ká­rosítja. A nitrit leköti a vér he­moglobinját, és megakadályoz­za, hogy a vörös vérsejtek oxigént továbbítsanak a test szöveteibe. Felnőtteknél még az a veszély is fennáll, hogy a szervezetbe kerü­lő nitrát, illetve a nitrit rákkeltő nitrozaminok kialakulásához ve­zet. Mi a teendő? Műtrágyát csak akkor hasz­náljunk, ha az feltétlenül szüksé­ges. A szükség szerinti lehető legkevesebb műtrágyát vigyük a talajba. Ne műtrágyázzunk kiszáradt vagy fagyott talajt, és a hóra se szórjunk műtrágyát. Kerüljük a talaj erózióját, nehogy ezen a a módon a vizekbe mosódjék a benne lévő tápanyag. A vállalkozók igénylik a segítséget A vállalkozók körében óriási volt az érdeklődés tavaly az alapítványok iránt, mégis viszonylag keve­sen jutottak ezúton kedvezményes forrásokhoz. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA) a tavasszal meghirdetett hitelpályázati fel­tételek alapján 2,1 milliárd forint hitelkeretet adott a bankoknak. Az első ütemben, szeptember elejéig 2400 pályázó közül 406 hitelkérelmét fogadták el a bankok. A támogatásra érdemesnek ítélt pályáza­tok kétharmadát vidéken nyújtották be. Vissza nem térítendő támogatásra több mint 39 millió forintot fordított az alapítvány, az ilyen céllal benyújtott 457 pályázat közül csupán 104-et fogadtak el a pénzin­tézetek. A vissza nem térítendő támogatás felső ha­tára egyébként 200 ezer forint volt. A vállalkozásfejlesztési alapítványt kezelő iroda tapasztalatai azt mutatják: túlnyomórészt kezdő vállalkozók igénylik a segítséget, ám hiányoznak a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen alapismereteik, olyan alapinformációk, amelyek nélkül óhatatlanul elbukik a vállalkozás. Ugyanakkor a már működő gazdálkodók elképzelése általában reális. Gondot okoz viszont, hogy sem a kezdő, sem a már működő vállalkozó nincs tisztában azzal: miként kell a pá­lyázatot a bank számára elfogadható módon elké­szíteni. Az MVA az idén a garanciavállalásra, illetőleg a felvett hitel kamattérítésének támogatására kívánja helyezni a hangsúlyt, és tervezi azt is, hogy az eddi­gieknél jobban beleszól a hitelek elbírálásába. Mindehhez segítséget nyújt az Európai Közösség által nyújtandó mintegy 21 millió ECÜ, amit az ala­pítvány a kis- és középvállalkozói szféra élénkítésé­re kap ez év során.

Next

/
Thumbnails
Contents