Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-31 / 228. szám
HÍRLAP, 1990. december 30., vasárnap MEGYEI KÖRKÉP 3. Olvasóink figyelmébe! Közöljük kedves olvasóinkkal, hogy lapunk legközelebbi száma január 2-án, szerdán, Ábel napján jelenik meg. Szuperbenzin Mátraderecskén Tegnapi számunkban írtunk arról, hogy új benzinkút nyílik Mátraderecskén. A töltőállomásnál 92-es oktánszámú szuperbenzint és dízelolajat szolgálnak ki. Munkanapokon reggel 7-től délután fél 4-ig. Későbbi időpontban A Colping-egylet legközelebbi gyűlésére a szokásostól eltérőén nem a hónap első keddjén, hanem ezúttal január 8-án, este 6 órakor kerül sor Egerben, a Megyei Művelődési Központban. Keresztrejtvényünk nyertesei A december 23-án közölt keresztrejtvényünk helyes megfejtése: „A rókaköd a hegyekbe búvik, a jó remény anyámként ölbe vesz.” A jó választ beküldők közül a következők nyertek 100 forintos könyvutalványt: Tolnai István (Kompolt), Molnár Magdolna (Egerfarmos) és Császár Ernőné (Eger). Gratulálunk! Más utcanév Gyöngyös- sólymoson Gyöngyössolymoson is kérte a lakosság a Lenin utca nevének megváltoztatását. A kívánságra még az őszi tanácsülésen Társasházi keresztelték a kifogásolt utcát. Utóbb azonban ez sem tetszett teljesen az itt lakóknak, és tizenkét aláírással jobbat követeltek. Végül a többség a Vadvirág utca elnevezést támogatta, amit az önkormányzat új képvi- selő-testülete e hónapi, legutóbbi ülésén hivatalosan is elfogadott. Pályázat naiv szobrászoknak Az Országos Népművészeti Egyesület és a Magyar Naiv Művészet Múzeuma Népi szobrászat címmel országos pályázatot hirdet. Ennek célja az 1974-ben, Debrecenben megrendezett hasonló pályázat óta eltelt időszak eredményeinek számbavétele. Lehetőséget biztosítanak az akár előképzettség nélkül alkotó emberek megfelelő színvonalú szobrainak nyilvános szerepeltetésére. Ennek alapján összegző tanulmányok megjelentetésére is. A pályaműveket 1991. január 8 — 11. között gondos csomagolásban, postán, vagy naponta 10 — 14 óra között személyesen lehet eljuttatni Kecskemétre, a Gáspár András u. 11. szám alá. Az eredményhirdetésre és az elfogadott munkákból álló kiállítás megnyitására 1991. március 15-én kerül sor a hírős városban. További felvilágosítást a Kecskeméti Naiv Művészek Múzeumának képviselője nyújt a 76/24- 767-es telefonon. A Yitkovics- ház Az egri Vitkovics-ház legközelebb az új esztendőben, január 2-án várja újra a látogatókat. Egyebek között Nagy Ernő festőművész, valamint Kálnoky László költő kiállítását, illetve Vitkovics Mihály költő emlékszobáját tekinthetik meg a betérők. Hétfőnként a magyar irodalmi szemináriumon, péntekenként pedig — a délutáni, esti órákban — angol társalgási klubprogramon vehetnek részt az érdeklődők. Nem lesz könnyű jövőre... (Folytatás az 1. oldalról) Keresztes Sándor, Gyöngyös: — Hasonló gondokkal küzdünk, mint a többi település: az alapvető törvények hiánya miatt inkább csak sejtjük, mint tudjuk a jövőt. Bízom abban, hogy képviselő-testületünk rendezni tudja a szervezeti és működési szabályzattal kapcsolatos ügyeket, és ezután „nagyobb sebességre” kapcsolhatunk. Ami beruházásainkat illeti, elsősorban a már folyamatban lévőket folytatjuk, így a kórház rekonstrukcióját és a szennyvíztelep építését. Lehet, hogy szokatlanul hangzik, de én a nehézségek ellenére is optimista vagyok. Bízom az emberek vállalkozó kedvében és szorgalmában, az egyesületek, klubok szaporodásában, a civil társadalom erősítésében. Szerintem egy-két év stagnálás után biztosra vehető a fellendülés Magyar- országon, s így Gyöngyösön is... Szinyei András, Hatvan: — A meglevő gondok ellenére is szeretnénk elérni, hogy kissé álmos városunkban felpezsdüljön a közélet, a kereskedelem, az idegenforgalom. Növelni kell a település nyitottságát, és nekünk, vezetőknek is sok tapasztalatot kell még szerezni. Ehhez nagy segítséget adhatnak az olasz és finn testvérvárosainkkal szervezendő tapasztalatcserék. Sokan ezt felesleges utazgatásnak tartják, pedig hozzájárulhat, hogy itt is jobban menjen a szervezés és az irányítás. Nyomasztó tehernek érezzük a kastélyt, ami túl nagy a városnak. Szeretnénk egy országos vagy nemzetközi intézményt be- költöztetni, amely kapcsolatai révén ugyancsak hozzájárulhatna a fejlődésünkhöz. Távlati tervünk, hogy az autópálya mellé egy nemzetközi színvonalú bevásárlóközpontot építsünk. Vevő biztosan lesz bőven, hiszen mind a kelet — nyugati, mind az észak — déli forgalom óriási. Elébe szeretnénk menni a munkanélküliségnek is. Több japán vállalat is érdeklődik egy nagyobb üzem felépítésének lehetősége iránt — de hogy melyik céggel és mikor lesz megegyezés, az még a jövő titka. A problémák ellenére is optimista vagyok, aminek az az alapja, hogy egy ambiciózus, kompromisszumkész, a pártszempontokat másodlagosnak tekintő testülettel dolgozom együtt. Dr. Hegedűs György, Heves: — Nagyon sok gond és probléma halmozódott fel a testület előtt, ám megoldásukat a jogszabályok hiánya nehezíti. Az apparátusban tapasztalható bizonyos fokú létbizonytalanság is, hiszen ennek létszámát és funkcióit a megváltozott helyzethez kell igazítani. Nagyobb szerepet kap majd a jövőben a számítógép, épp a napokban méri fel egy szakember a hálózat telepítésének lehetőségeit. Komoly dilemmák elé állít majd bennünket a helyi adók kérdése. A lakosság ugyanis tűrő- és teherbíró képességének végső határán van, es nemcsak azzal kell számolni, hogy az adókivetés nagyon népszerűtlen lesz, de azzal is, hogy egyszerűen nem lehet behajtani, mert egyrészt nincs miből, másrészt nincs kivel. Biztos vagyok benne, hogy más utakat is lehetne találni a költségvetés egyensúlyban tartására. Ami jövő évi beruházásainkat illeti: folytatódik a gázprogram, felújítjuk a strandfiirdőt es rekonstruáljuk az egykori kaszinó épületét, amiben újra kaszinó működik majd. Dr. Pásztor József, Füzesabony: — Az első fél évben semmiképpen sem szeretnénk helyi adókat kivetni, keressük, hogyan teremthetnénk elő más forrásokból a beruházások folytatásához szükséges összegeket. A legfontosabb most az egészségügyi központ befejezése, a telepi általános iskola építésé és a közművesítés folytatása. Szeretnénk minél jobban kihasználni a település közlekedési és területi adottságait, és igyekszünk megnyerni minél több vállalkozót, hiszen a gazdaság fellendítése munkahelyeket teremtene, és növelné az önkormányzat bevételeit is. Úgy jósolom, hogy két- három nehéz év után Füzesabony megindulhat az igazi városiasodás felé. Pál László, Pétervására: — Nagyon nehéz évet jósolok az országnak is, a településnek is. Jogszabályok htján még a pénzügyi tervet sem tudjuk megcsinálni, csak egy válságköltségvetést. Fejlesztésekre nemigen futja jövőre, örülünk, ha az intézmények működését biztosítani tudjuk. Felül kell vizsgálnunk a korábban elkészített rendezési terveket, hiszen szinte minden megváltozott, és nekünk is újra kell P ondolnunk a lehetőségeinket, bntos lenne a telefonhálózat fejlesztése, hiszen a most üzembe helyezett új központra csak a már meglevő állomásokat kötötték át, és még igen sok az igénylő. A helyi adókat jövőre meg nem vetjük ki, az ezekből befolyó ösz- szegek azonban később is csak a költségvetésünk egy pillérét képezhetik, erre építeni nem több, mint álom. Aggasztó, hogy körzetünkben is megjelent a munka- nélküliség: havonta 100-150 ember keresi fel a munkaközvetítő irodát... KonczJános Ev végi találkozó Az autóklub és a rendőrség Utólag kideríthetetlen, hogy a „sárga angyal”, vagy a rendőrautó utasai voltak-e előzékenyeb- bek, mindenesetre azonnal kiderült, hogy nem hivatalos ügyről van szó: a Magyar Autóklub Heves Megyei Szervezetének képviselői kértek találkozót a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság szolgálatos járőrétől. Szabó János, a klub megyei titkára néhány keresetlen szóval a mintegy húszezer klubtag nevében mondott köszönetét, hogy nyári forróságban, téli fagyban a közlekedők segítségére voltak a rendőrök, s ha kellett, szigorral kiszűrték a renitenskedőket a szabályosan haladó autósok, motorosok védelmében. Azt nem ígérte Székelyhidy Gyula r. zászlós és Verebélyi László r. törzsőrmester, hogy az új évben elnézőek lesznek, de — mint mondták — a szabályokat betartókat nem kívánják ezúttal sem zaklatni, ha viszont mások vagyoni és testi épségét veszélyezteti valaki, azzal szemben érvényesítik a törvény előírásait. Fotósunk, Perl Márton azt a pillanatot örökítette meg, amikor Szabó János megyei klubtitkár Szeles Sándor segélyszolgálati szerelővel jelképes ajándékot adott át a két szolgálatos rendőrnek. Hevesen Jegyzőválasztás — később Tegnap délután Hevesen — dr. Hegedűs György polgármester vezetésével — ülésezett a város képviselő-testülete. Az eredeti tervek szerint az első napirendi pont keretében az erre hivatott bizottság megválasztotta volna a város jegyzőjét. Mivel azonban a négy pályázó közül kettőt még nem sikerült meghallgatnia a testületnek, ezt a döntést elhalasztották. Az elképzelések szerint január 11-én hallgatják meg a két jelöltet, majd várhatóan 16-án mondják ki a végső szót. Ezután jóváhagyták a város jövő évi ideiglenes költségvetését, majd a volt kommunális üzem utódjaként „megalakult” városgazdálkodási vállalat megbízott vezetőjének — ideiglenes jelleggel, ügyvivőként — kinevezték Urbán Zoltánt, aki egyébként eddig is e cég (tehát a kommunális üzem) élén állt. Mit mondanak a humoristák ? Éreztük, hogy szilveszteri számunk sem sikerül valami szívderítőre. Pedig ilyenkor szinte kötelező a vidámság, ki tudja, milyen régóta hagyomány, hogy nevetve búcsúztatjuk az óévet. Ezért elhatároztuk, hogy felhívjuk azokat a humoristákat, akikkel az elmúlt évek alatt a Heves Megyei Hírlap kapcsolatba került. Egyrészt nyilatkoztak lapunknak, másrészt szerepeltek rendezvényeinken. Régi jó barátként tárcsáztuk föl tehát Kaposy Miklóst, Nagy Bandó Andrást, Árkus Józsefet, Bodrogi Gyulát, Körmendi Jánost, Koltay Róbertét és Sándor Györgyöt. Mondanunk sem kell, hogy néhányuknál eleve nem érhettünk el sikert, mivel valahol másütt pihenik ki az év fáradalmait, vagy éppen megfeszítetten dolgoznak: elgyötört agytekervénye- ikből igyekeznek poénokat kicsiholni. Néhányukat viszont elértük. Ebben sem volt sok köszönet. Zavartan válaszolták kérdésünkre — mely szerint mit várnak a jövő évtől, és min tudnának igazán nevetni —, hogy nagyon szeretnek bennünket, és tiszteltetik olvasóinkat, de nemigen tudnak mit mondani. így jártunk hát. A vidámságot most rábízzuk az otthonokra, hátha sikerül egy jóízűt kacagni szilveszter estéjén. Mindenesetre mi is azt kívánjuk, mint Sándor György humorista, aki az ösz- szes unszolásra csak ennyit válaszolt: „Tudjátok mit? írjátok le kedves olvasóitoknak, hogy boldog új évet kívánok!” Kösz, Gyuri! (gábor) Halló! Itt a prófétaszolgálat... Nem sokkal éjfél előtt cseng a telefon. — Halló! Itt a próféta beszél... — Megbánja, ha nem hallgat meg! Én a „jövőbelátó” vagyok, a kiáltó szó! Tárva vannak előttem a titkok kapui, az Úr különös adománya révén ismerem a jövőt. Mire kíváncsi? — Lesz-e háború az Öbölben ? — firtatom. — Nem. — Nem hiszem! — Ez az Ön dolga. A prófétáknak sem hittek... — Bármit kérdezhet, sőt válaszaimat meg is írhatja. Egy év múlva újra jelentkezem. — Mi lesz a sorsa Gorbacsovnak? — marasztalom még. — Az ő műve csupán kezdete, illetve folytatása valaminek, amely szörnyű gyötrelmekkel jár, de ez jelenti a jövőt. A harmadik évezred világméretű társadalmi rendszerét. Az újat! Hallgatás, csend. Hallom a lélegzetét a kagylóban. — Kérdez még valamit? — Milyen időjárás lesz januárban? — Én „látnok” vagyok uram, nem meteorológus...- bogácsi Csaknem 27 ezer igen után — Zoltán és Anita esküvőjén Utoljára zúgott az örök hűség orgonája... (Fotó: Perl Márton) Megkezdi működését Füzesabonyban a bíróság és az ügyészség Az átszervezések következtében idáig Füzesabonyban és körzetében joggal hiányolhatták a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek tevékenységét. Ezen változtatnak az elkövetkezőkben: a Füzesabonyi Városi Ügyészség 1991. január 2-án kezdi meg működését. Ettől kezdve a munkaidő reggel fél 8-tól délután 4 óráig tart, péntekenként fél 4-ig. A cím: Füzesabony, Rákóczi utca 62. A Heves Megyei Bíróság értesíti a lakosságot, hogy jövő év január 2-től a Füzesabonyi Bíróság a Rákóczi utca 48. szám alatti épület földszintjén kezdi meg tevékenységét. A patinás egri utcára, főként ha jó idők jártak, s tárva-nyitva állt a nehéz faajtó, gyakorta ki-ki- hallatszott az orgona örök-ünnepélyes zúgása. Odabenn, az egykori angolkisasszony-kápolna boltívei alatt boldog nyugalmat árasztó, szórt fény derengett, amikor a mosolygó, örömtől szipogó szülők, hozzátartozók és barátok karéjában besétált egy- egy ifjú pár. Ki a meghatottak csendes fépéseivel, mások izza- dásig összekulcsolt ujjakkal, s megint mások a szerelem „vak” szenvedélyességével. Hétköznapi emberek vagy színészek, akik itt önmagukat „játszották”, de állt az itteni anyakönyvvezető előtt országgyűlési képviselő, Lengyelországban tanuló egri diák perui származású szerelmével, vagy német turistapár, akik bejárták a várost, s beleszerettek olyannyira, hogy nemcsak Agriá- nak, hanem egymásnak is itt esküdtek örök hűséget. Elindulva azon az életúton, amelyet a házasságkötő terem falán Patay István freskója ábrázol. Nem tudni, hányán érik meg közülük az évente 530-550 párból — ebben a sajnálatosan „válásdömpinges” világban — az ezüstlakodalom illanatait, amelyek olyan meg- itten telnek el a halkan felidézett örökzöld „sláger”, a Nászinduló dallamai közepette... ...Most is zug az orgona. A férfias-komoly Fejér Zoltán karján a mosolyszőke Hangácsi Anita libben be, köröttük az egerszalóki rokonság, a menyasszony volt szilágyis diáktársai, a vőlegény „tanepes” kollégái, a maja nyolcvanfős lagzis nép, akik a másnapba nyúló vidám dínom- dánom után a fiú szüleinek házába, a kétszobás külön „rezidenciájába” kísérik majd az ifjú párt. — Egy hónapja volt az eljegyzésünk... — hangzik a szerény mosollyal kísért vallomás —, de szinte hatodikos korunk óta szemmel tartjuk egymást. Anita az idén érettségizett, Zoli februárban szerelt le. Évek hosszú sora érlelte ezt a kapcsolatot, bár — tűnődnek: elmondják, ne mondják, végül huncutul villan össze a szemük — hozott egy-egy tél pillanatnyi elválást, ra viszont a tavasz újbóli, szívszerelmesen szép egymásra találást. Amelyre most a közös válasz teszi rá a pecsétet Póczos Lászlóné anyakönyvvezető, s a vendégsereg előtt. — Kijelenti-e ön...? — ismétlődik a kérdés. — ...Igen! — ...Igen! Az ünnepélyes pillanatban mindenki csendben a gondolataiba mélyed. Ki az emlekei között kutat, ki a jövőt álmodja a halk zene kíséretében. Ez hozzátartozik a hely szelleméhez... — ...Önök néhány perccel ezelőtt mint menyasszony és mint vőlegény adták ide gyűrűiket nekem, s azokat én most mint ifjú feleségnek és férjnek adom visz- sza. Kérem, húzzák egymás ujjúra a gyűrűiket, és kívánom, hogy viseljék azokat egész életükben boldogan és büszkén... A fiatalok megcsókolják egymást, előkerülnek az elmaradhatatlan, édes nedűvel töltött pezsgőspoharak, s csendülve koccannak össze az öröm és egyben a boldog új esztendő jegyében. Az óév utolsó esküvőinek egyikén, amikor az anyakönyvvezető karon fogja az ifjú házasokat, s — remélhetőleg — hosszú közös útjukra bocsátja őket. S ezen a rideg, hűvös téli szombaton lassan becsukódik a békés sziget hangulatát idéző házasságkötő terem kopottbarna faajtaja, amelynek küszöbén ezer és ezer párjára lelt ember lépett már át. S most búcsút mondanak az évek során egyre szebbé varázsolt teremnek az esküvők kedves szavú „celebrálói”, az anyakönyvvezetők is, akik január 26-tól már a Városháza épületében fogadják a házasulandókat. Miután a huszonöt évig használt Kossuth Lajos utcai helyiség az új évtől ismét az angolkisasszonyok kápolnája lesz, a Dobó téri épületben afakítják ki a házasságkötő termet, amely — ma még megválaszolatlan kérdés — ki tudja: lesz-e olyan szép, hangulatos, kellemes zenei akusztikájú és felszerelésű, mint európai hírű, idegenforgalmi látványosságként is ismert elődje volt...? Szilvás István
