Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-03 / 206. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1990. december 3., hétfő A védelem tanúja Ungvári Tamás Elbert-könyvéről A korosabb nemzedékek tagjai — a hajdani ifjak — bizonyára emlékeznek a szerény, a szimpatikus megjelenésű Elbert Jánosra, aki nemcsak tudósként jeleskedett, hanem sűrűn megjelent a tévé képernyőjén is, ahol az egyes vetélkedők zsűritagjaként bizonyította felkészültségét, sokrétű tájékozottságát. Aztán jött a kurta-furcsa hír, hogy baleset következtében meghalt, belefulladt a Balatonba. Pontosabban: a tó meglehetősen sekély partjánál vesztette életét. A hivatalos verzió mindent rendjén valónak talált. Csak éppen mi olvasók kétkedtünk. No, nem azért, mert valamennyien nyomozónak születtünk, hanem a meglehetősen zavaros, egymásnak ellentmondó körülmények miatt. Aztán később még meglepőbb információk soijáztak, hiszen hasonló sorsra jutott tinédzser fia is. Valamennyien — bár ezt senki nem mondta ki — politikai gyilkosságot sejtettünk, de hát az ilyen vélelmekről abban az időben ildomosabb volt hallgatni. Aztán — szerencsére — összeomlott az állampárt, a pártállam, fokozatosan zajlott a rendszer- váltás, visszaszorultak a megváltó erejűnek hirdetett marxista eszmék. Olyan légkör formálódott, amely számos fórumot teremtett a nyíltságnak. így aztán természetes, hogy ismét felvetődött ez a kétes ügy. Az áldozat — mert voltaképpen ennek minősíthető — rokona, Ungvári Tamás, a neves irodalmár, színházi szakember, a tehetséges tollforgató frappáns című kötetében, A védelem tanújában arra vállalkozott, hogy tisztán logikai alapon bogozza ki a szálakat. Amolyan atomkori Sherlock Holmesként. Az izgalmakban bővelkedő búvárkodás részeseivé leszünk mi is, s a ma ötvenesei — mintegy ráadásként — szembesülhetnek az egykori hatalom látszatra mézes-mázosnak tűnő mosolyával, amely mögött ott vicsorogtak a farkasfogak. A szerző saját élményeit eleveníti fel, s így mutatja be azt az irodalmi atmoszférát, amelyet Aczél György diktatórikus parancsuralma keserített nehezen elviselhetővé. Felvonulnak riasztó panoptikumfigurái. Azok, akik ügy diktáltak, hogy közben őket is regnálták valahonnan, s emiatt szíe- mélyiségük devalválódott, alapelemeire hullott. Joggal ostorozza a tudomány berkeiben sütkérezőket is, akik a kontraszelekció gyakorlatát törvényesítették, ekként érve el, hogy törpeként is nagynak lássanak. S közben az arcul csapatott értelem a periférián vergődött, nem is remélve, hogy kibontakozhat. Ez volt a műit, amely sajnos néha ma is kísért, mert a magukat átmentők, a talárt váltók megmaradtak a réginek, legfeljebb korszerűbb szólamokat szajkóznak. A történelem mégis ítélt felettük, s a szemétdombra rendeltette őket. Ezen a verdikten már mit sem változtat tiszaviráglétű kapkodásuk, pár pillanatnyi tündöklésük. Ki vagy kik ölették meg ezt a fényesebb jövőre érett, félénk férfiút? A sötét erők imájukat vesztett papjai, akik még rejtőzködhetnek, de abban felesleges bizakodniuk, hogy valamikor is folytathatják sátáni játékukat. S az sem vitatható, hogy kiderül még a tételes igazság. Okulásunkra szolgáló, vádló mementóként... Pécsi István % ’ v £ # Bér Rudolf: Badacsonyi szüret Új szolidaritás, új festői eszközök Breznay József: 1945 tavasza (Perl Márton illusztrációi) Az országos seregszemle a Hatvani Galériában 1990. január 14-ig tekinthető meg Elérkeztünk a IX. országos tájfestészeti biennálé bemutatójához. Immár két évtizede működik az a nemzeti képíró műhely, mely a realizmus anyanyelvén értelmezi a hazai tájakat, benne az emberi sors alakulását. Az messze kiemelkedő, hogy kezdettől máig a hatvani és Heves megyei társadalmi szervek és vállalatok milyen töretlen hévvel támogatták ezt az országos fontosságú ügyet, hiszen a mai magyar tájfestészet alkotásai a közönség gyönyörködtetését és boldogítását szolgálják, lakás- kultúránk része a sok realista szemléletű kép. Ugyanis nem egyszerűen csak összegyűjtik Hatvanban kétévenként a magyar tájakról festett anyagot, hanem ilyen jellegű alkotásokra biztatják, orientálják a festőket. Ez a hatás, ez a gyakorlat állandósult. Nem hervadt el a szándék, hanem folyamatos tetté, közös alkotássá terebélyesült. Mindez természetesen nem jelenti azt, mintha ebben az esetben egy konzervatív festői fogalmazás biztatásáról lenne szó, semmiképpen nem ezt szorgalmazza a Hatvani Galéria vezéreszméje. Sokkal inkább arra biztatja korunk alkotóit, hogy nézzenek becsülettel szét e még nem telj esen föltárt hazában, ösz- szegezzék a vizuális kincseket a realizmus teremtett, új változataival. Ez történik immár két évtizede, s e közös munka hasznos voltáról ezúttal is meggyőződhetünk. Elvégre új és új arcok jelentkeznek, új elgondolásokkal, új érzületeket, új szolidaritást és új festői eszközöket keresve, hordozva. Ami lényeges, hogy az ország minden részéből sereglenek a művek — Sárvártól, Pécstől, a fővárostól, Szentendrétől Hajdúböszörményig és Hódmezővásárhelyig — summázva a le nem zárt, születő esztétikumot, a problémákat is a táj képeiben, s szépítve, javítva a valóságot. Ugyanis nem egyszerű regisztrálásról van szó csupán, hanem az élet festői beavatkozásáról, mely tisztítani óhajtja a hazai környezetet. Képes rá. E sorakozó megidézi nemcsak az összedőlt tanyát és kiszáradt Hortobágyot, hanem az örömteli verőfényt, a kék Dunát, időzik a nagyiványi temetőnél, a nógrádi domboknál, láthatóvá válik az erdélyi táj, badacsonyi szüret, jégzajlás. Az ócsai katedrálisban fönnmaradt múlt és a kavicshegyben motozó jövő. Önmagában is megjelenik a táj, sokszor emberekkel gyarapodik a környezet, hangulatot és sorsot is idéz. Ilyen képi üzeneteket szemlélhetünk Sopronbán- falváról, és a zalai dombokat felvillantó „Téli reggel” látványában. Hallatlanul változatos az anyag, mert láttamoz vadászjelenetet, Mártélyt, madárijesztőt, kaput, Balatont, őszi fényeket, boglyákat, az élet vidító és nosztalgikus elemeit. Az is eredmény, hogy a festői minőség egyenletes. Több irányzat is jelentkezik a realizmus tág határain belül. Leíró értékek éltetik Fodor József, M. Szűcs Ilona, Radics István munkáit, légiesség hatja át Zöld Anikó és Balogh Ervin műveit, de szimbolikus elemeket tartalmazó képek jelenléte is örvendezteti a látogatót: Orosz János, Kádár János Miklós, Fazekas- Magdolna festményei. A régi eszményeket hordozza tisztességgel Maghy Zoltán, Kurucz D. István, Ferrari Dente, de a maga jelzéses motívumaival ugyanígy a tárlat értéke Fridél Lajos, Deák B. Ferenc, Kollár György alkotá1990 sa is. Új arc Barnóth Zoltán, korrekt képet küldött a bemutatóra Bozsó János, Lakatos József, a díjazottak között fedezzük fel Hock Ferenc, Szurcsik János, Erdős Péter, Papp Albert, Biká- csi Daniela és Breznay József alkotásait. Mindannyian egy más hazai tájat és életérzést jelölnek, egyéni látásmóddal és eszközökkel. Sok elmélyült és szellemes megoldás serkenti a további kezdeményezéseket, a lehetőségekre utal, azt keresi, kutatja több szerző, s a megtalált irány kibontakoztatását. így a IX. országos tájfestészeti biennálé értéket tár fel, és távlatot egyben. Azt, hogy a kezdetekhez hasonlóan a hatvani bemutatót Budapesten és Vásárhelyen is látnia kellene a közönségnek, így a Magyar Nemzeti Galériában, ahogy az régebben megtörtént. Üdvös lenne az is, hogy ne csak a Hatvani Galéria maradna hű a realista eszményekhez, hanem töretlenül azon alkotók is rendszeresen küldenének mértékadó festményeket a tájbiennáléra, akik most távolmaradtak, akik most hiányoznak. Nemes cél, hogy a tizedik jubileumi kiállítás 1992-ben a teljességre törekvés igényével teremtsen iránymutatást és mértéket az alkotóknak, gyönyörködést és örömet a közönségnek. Losonci Miklós Horoszkóp december 3-tól 9-ig A második Nyugat-est KOS (III.21.-IV.20.) Szerelem: Nem árt az óvatosság. Olyasmi történik, amit első pillanatban talán félremagyarázhat. Ne indulatosan ítéljen! Hivatás:Felelősségteljes munkája mellett nincs ideje a kollégák „leikével foglalkozni”. Ők viszont orrainak, amiért túl önfejű, csak a saját érdekei szerint lép, nem hallgatja meg őket, nincs beleszólásuk az ügyek alakulásába. BIKA (IV. 21. - V. 20.) Szerelem: Kicsit nehezen illeszkedik bele az új helyzetbe. Még nem tudja, hogyan is kellene viselkednie, de ahogy műinak a napok, egyre otthonosabban mozog, egyre jobban érti partnerét. Hivatás: Ne tervezzen utazást, mert kicsi a valószínűsége, hogy el tud menni. Vagy ha igen, valamiért nem ér oda. IKREK (V. 21. - VI. 21.) Szerelem: Kitörési szándékai sorra kudarcot vallanak. Pedig nagyon nyűgnek érzi már a kötöttséget. Partnere viszont ezer fortéllyal igyekszik magához láncolni. Hivatás: Tervei lassan érlelődnek. Ez most nem a megvalósításra alkalmas időszak. Újabb s újabb terhek hátráltatják saját ügyeinek intézésében, a család és a kollégák ügyes-bajos dolgai alaposan elfoglalják. RÁK (VI. 22. - VII. 22.) Szerelem: Még saját érzelmi életét sem képes egyenesbe hozni, hogy gondolja, hogy mások magánéletébe beavatkozhatna? Hivatás: Számolnia kell azzal, hogy egyedül, felettesei jóindulata nélkül nem jut messzire. Beszélje meg velük a problémáját, kérve tanácsukat, s akkor minden bizonnyal sikerrel zárja a hetet. OROSZLÁN (VII. 23. - VIII. 23.) Szerelem: A most lángra- lobbanó Oroszlánt nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy nem ez a kapcsolat lesz a sírig tartó. Hivatás: Nem szívesen vállal pluszmunkát, de amit a héten kínálnak, annak nem tud ellenállni. És nemcsak a pénz miatt érzi csábítónak a feladatot. SZÚZ (VIII. 24. - IX. 23.) Szerelem: A házasságban élőknek ez a hét keménynek ígérkezik. És egyedül kell megvívnia a harcot! Hivatás: Tapasztalata átsegíti néhány kellemetlen meglepetésen. Új ismeretsége révén meglepően kedvező munkalehetőségre nyílik alkalma. MÉRLEG (IX. 24. - X. 23.) Szerelem: Makacsul ragaszkodik álláspontjához, akár még a kapcsolat \ ___/ megszakadása á rán is. (Ez viszont azt jelenti, hogy mégsem volt olyan mély a szerelem, mint amilyennek hitte.) Hivatás: Egész héten ugrásra készen áll, de a várva várt feladat elmarad. Helyette rutinmunkák egész sora emészti fel munkakedvét és lelkesedését. A „nagy lehetőség” csak a hónap végén várható. SKORPIÓ (X. 24. - XI. 23.) Szerelem: Partnere sakkal több gyengédségre vágyik, mint amennyit Öntől kap. Miért fukarkodik a szép szavakkal, simogatással? Hivatás: Igen nehezen alakulnak a dolgai, alaposan össze kell szednie magát, ha nem akar alulmaradni a konkurenseivel szemben. Az alkalmazottként dolgozókra is rájár a rúd a héten. NYILAS (XI. 24. - XII. 21.) Szerelem: Nem annyira a testi szerelemre, mint inkább lelki megnyugvásra vágyik. Hivatás: A kellemetlenséggel járó megbízatást más kapja. Önnek nyugodtabb, alkotóerejét próbára-tevő feladat jut. Esetleg egy hosszabb külföldi út is adódhat, vagy tartósabb belföldi kiküldetés, vidéki munka- vállalás lehetősége merül fel. Anyagi helyzetén lendíthetne ez is, az is. BAK (XII. 22. - I. 20.) Szerelem: Rosszkedve nem akar múlni, pedig már vigasztalója is akadna. De épp rossz hangulata miatt nehezen viseli az illető kedves közeledését. Hivatás: Túlzott igényei miatt kevés kolléga áll az Ön pártjára a héten felmerülő vitában. Énnek ellenére saját magának ismét magasra állítja a mércét. VÍZÖNTŐ (I. 21. - II. 20.) Szerelem: Próbáljon odafigyelni partnerére. Most nagy szüksége van Önre. Megértéssel, közös erővel könnyen átjuthatnak a hét kellemetlen megpróbáltatásain. Hivatás: Jövője érdekében hallgasson meg minden ajánlatot. A „butaságnak tűnő” sem feltétlen elvetendő. Ez azonban csak napok múlva derül ki, de akkor talán már késő. HALAK (II. 21. - III. 20.) Szerelem: Imád a tűzzel játszani, de a héten megégetheti magát. Hivatás: Néhány, éjszakába nyúló baráti összejövetel alaposan kifárasztja a héten, s a munkára már nem marad ereje. Pedig ezekben a napokban megalapozhatná a jövőjét. Fontos lépésekre adódna lehetőség. Ne hagyja ki! (Átvéve aTvr-hétből) Az elmúlt hétfőn rendezte meg második Nyugat-estjét a volt Megyei Irodalmi Színpad ismét működő gárdája a helyőrségi klubban. A műsort ezúttal Somlyó Zoltán, Szép Ernő, Gellért Oszkár, Füst Milán, Kaffka Margit és Kassák Lajos verseiből állították össze. A nevek sorrendje nem értékítélet, az elhangzott művek egymásutánját követi. A rendelkezésre álló gazdag anyagból ez a mustra hangulatot teremtett, jellemző vonásokat vonultatott fel. Ha csak pár percre is, ide hozta az egyéniségeket, azt a különösséget, amely az egyébként egy bokorban, egy korban és egy áramlatban élő-gondolkodó alkotókat összefogta és elválasztotta egymástól. Somlyó Zoltán, „az elátkozott költő” — milyen szerepjátszás ez is, mennyire más, mint a többié, akik nem szerették a bohémságnak ruhában is megmutatkozó rekvizitu- mait — szóval ez a nyomorgó dalnok szépszerével egy egész életen keresztül a szép nők és a megélhető hangulatok rabja maradt, a testi szerelem tarka tollú poétája. Szép Ernő más vers-zenével töltötte tele köteteit, meg az olvasói lelkét. Gellért Oszkár még a háború után is adta-adagolta az ő józan komolyságát híveinek, éreztetvén azt a tekintélyt is, amit az irodalmi közszereplés azokban az évtizedekben neki biztosított. Füst Milán írta az ő nemes szándékú zsoltárait, mindenkor és minden témában eljutva a történelmi magaslatokig, ahonnan csak a prófétai ihlet ad erőt messzire kiáltani. Zengette is a hangját, mert tudta, hogy a fiatalok figyelik őt. Ezekről az értékekről is beszéltek rövid bemutató gyorsképeikben Szívós József és Kakuk Jenő, helyet is keresve az értéklistán azoknak, akiket szeretnek. És ahogy mondották a verseket, társaikkal, Molnár Klárával, Pászthy Máriával, Juhász Csabávalés Tóth Istvánnal együtt, valahol a tudatunk mélyén ismét megint csak ott bujkált a kérdés, amit már az előző alkalommal sem tudtunk elnémítani: érti-e ezeket a lelki tartalmakat, ezeket a formákat élvezi-e ez a mai fiatalság? Ezek a mai tizenévesek, akiknek a kedvéért ezek a versbarátok és előadók idézik egy irodalmi korszak nem fakuló szellemeit? Már az elmúlt estén éreznünk-érzékelnünk kellett, hogy a képzeletbeli rivaldán átjön ugyan a hang, az előadó személyisége utat tör, mert tudja a módját, hogyan kell kapcsolatot teremteni a közönséggel, de a hallgatók nagy többsége, éppen a fiatalok, langyos jelenléttel nyugtázták a történteket. Itt legutóbb meg már csak egy leolvadt létszámú kis csapat, a füllel és szívvel is rendelkező versbarátok tapsoltak a helytállóknak, akik maguk is tudják, de vállalják: ide áldozatos munka kell, a szép szóról, a vers-zenéről leszoktatottakat kell ismét visszahódítani. És itt nemcsak az iskola metodikai tévedéseit, hamis gyakorlatát kell okolni mindazért, amit ma negatív szellemi állapotnak nevezünk ingerültebb pillanatainkban, hanem azt a mai magyar irodalmi „helyzetet” is, ahol még mindig hatnak az egyenruhásított igénytelenség szabályai, az irodalmon kívüli és erkölcsi fertőzést is okozó erők, s ahol alapszabályokat sem tartanak be merész férfiak, akik oda mernek nyúlni „a lantok pengetésihez”. A munkát folytatni kell, az irodalmi ízlést és az értékrendet meg kell teremteni. Farkas András
