Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-10 / 187. szám
HÍRLAP, 1990. november 10., szombat MEGYEI KÖRKÉP 3. Keresztrejtvényünk nyertesei A november 3-án közölt keresztrejtvényünk helyes megfejtése: „Az elszállott szó nem tér vissza. Minden dolog mértéke az ember.” A jó választ beküldők közül a következők nyertek Mercurius kereskedelmi csekkkönyvet: Gerenday Éva (Kápolna), Majzik Istvánná (Felsőtár- kány) és Szabó Dániel (Eger). Gratulálunk! A mai számunkban található feladvány megfejtését november 15-ig küldhetik be. Szerelem Egerben, az Ifjúsági Házban hétfőn folytatódik A paraszti világ szerelmi kultúrája című előadássorozat. Ez alkalommal 17 órától Jankovits Marcell Kos- suth-dijas rendező lép a közönség elé, hogy a népmesék szerelméről szóljon. Spanyol vacsoraest Gyöngyösön a Mátra Szálló — a nemzetközi gasztronómiai sorozatában — ma 18 órától először rendez spanyol vacsoraestet is. Ez alkalommal spanyol ételkülönlegességek kerülnek terítékre, és természetesen a felszolgálók is nemzeti viseletben idézik a délnyugat-európai hangulatot. Nos, hogyan tovább? Szajlai Csaba, a füzesabonyi városi önkormányzat képviselője, a Fidesz országos tanácsának tagja erre a kérdésre keresi a választ november 15-én, 18 órától a helyi Fidesz-irodában (Füzesabony, Hunyadi u. 39.) sorra ke rü- lő fogadóóráján. Várja mindazokat a polgárokat, akik a város jövőjéről, a Fidesz országos szerepéről és más aktuális kérdésekről kívánnak beszélgetni vele. Önvédelem Pétervásárán A város lakóinak és területének védelme, valamint a közrend, a közbiztonság, a környezetvédelem, a köztisztaság ellenes magatartás megelőzése a célja annak az önvédelmi csoportnak, amely november 8-án alakult Pétervásárán. Bocsi Barnabás önkormányzati képviselő kezdeményezése nyomán ötvenhármán vállaltak megfigyelő szolgálatot. Éjszakánként 22 órától másnap hajnali 4 óráig né- gyen-négyen tartanak majd őrjáratot a körülményektől függően. Filmes hétvége Filmtörténeti jelentőségű német alkotások bemutatójával kezdődik szombaton délután 3 és 5 órakor az egri tanárképző főiskola ifjúsági szervező irodájának új sorozata. Wiene, Schlöndorss, Herzog, valamint Fassbinder kiváló rendezők legjobb alkotásai kerülnek a vászonra. A vasárnapi vetítés időpontjai: délelőtt 9 és 11 óra. Ószövetségtől a hitvitákig A vallást nemcsak gyakorolni, hanem ismerni is illik. Talán e gondolat jegyében szerveztek egy tíz előadásból álló vallástörténeti sorozatot a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban. A rendezvény gazdájától, Bo- zsik Istvántól megtudtuk, hogy voltaképpen egy sikeres hatvani példát vettek át, amikor felkérték Kovács Gábort, az Akadémia ösztöndíjasát, a témák szakértőjét e sorozat vezetésére. Terveik szerint eredetileg középiskolásoknak szánták a programot, ám leginkább a harmincasok-negyvenesek érdeklődnek a vallástörténet iránt. Kéthetenként, szerdán délután fél hattól kezdődnek az előadások, amelyek témái többek között: az Ószövetség; Jézus személyisége; a Földközi-tenger medencéjének vallási világa; a kereszténység születése; a kereszténység, mint világvallás; az első nagy hitviták; a pápaság és a császárság küzdelme a hatalom ért. A szervezők úgy gondolták, ha igény lesz rá, egy újabb sorozatot is életre hívnak, amely az öt világvallást dolgozza majd fel. Nyugati tőke édesíti a cukrunkat? (Folytatás az 1. oldalról) A privatizáció felé — mint annyi más esetben — megyei cukorgyáraink is azzal a szándékkal indultak, hogy a részvénytulajdonosok réven igazibb gazdára találjon a vállalat, a tulajdonosi érdekeket az eddiginél határozottabban lehessen érvényesíteni. Szó sincs holmi elkótyavetyélésről, a Mátravidéki Cukorgyárak valamiféle olcsó kiárusításáról. A közös vállalkozásba apportként, „hazai hozományként” kerül a vállalati érték, amihez pusztán tőkeemelési céllal járul pénzrészével a külföldi befektető. Az így megnövekedő anyagi erőforrásokból ugyanis az eddiginél sokkal biztosabb a jövő, az előrelépés, a piacorientáltabb, gazdaságosabb tevékenység megvalósítása. Könnyebb a szükséges fejlesztés, az elképzelt kapacitásnövelés, a technológia korszerűsítése. A közös tőkében a megyei vállalat részesedése a nagyobb, s módot teremtenek arra, hogy a cukorgyárak dolgozói is részvénytulajdonosokká válhassanak. A tervek szerint Hatvant és Selypet egyarántérintik a fejlesztések, együttesen 6000-7000 tonna répával nőhet a napi feldolgozás. Még a jelenlegi szervezetben megalakult az a kft., amely a továbbiakban is folytatja a répatermesztés gépi hátterének szükséges megteremtését, a modern eszközök még hatékonyabb működtetését, s fokozatosan átveszi az egyéb, hasonló feladatokat a zavartalan haladáshoz. Mindezek mellett megkezdődött az emberi tényező eddiginél szigorúbb vizsgálata is. Nyilvánvaló, hogy a létszámgazdálkodásban sem engedhető tovább bármiféle könnyelműség, a foglalkoztatást az eddiginél komolyabban kell venni. Ilyenformán már az idén alaposabban mérlegelték a kisegítést, s kereken 300 ideiglenes dolgozóval kevesebbet alkalmaztak a vállalatnál. S bizonyos, hogy az alkalmi munkavállalók száma mind a fizikai, mind pedig az alkalmazotti területen tovább csökken a jövőben, újabb — kevésbé használható — emberektől vesznek búcsút a gyárakban. A törzsgárdát, a legnagyobb tudású, a legtapasztaltabb dolgozókat —, elsősorban, akik több szakmával is rendelkeznek már, a legkülönbözőbb dolgokhoz értenénk, a legszélesebb területen képesek helytállni — vagyis a túlnyomó többséget feltétlenül igyekszenek a későbbiekre is megtartani. Akár úgy is, hogy a vállalaton belül újabb tevékenységek kialakításával, bevezetésé------------------------------v ei próbálkoznak foglalkoztatásukra. Egyszóval nincs tehát különösebb ok a bizonytalanságra, nem cél a kíméletlen „leépítés”, csupán a foglalkoztatásban is egy egészségesebb reform vette — már most — a kezdetét. A részvénytársasági formába történő átalakuláshoz már javában tart a szükséges vagyonértékelés is, sőt, várhatóan a jövő héten teljesen befejeződik. A tervezet hamarosan az Állami Vagyonügynökség elé kerül, s ott valószínűleg még az idén döntenek is az ügyről. Ha az Rt. indulásának nincs is határozott, egészen pontos ideje, bizonyos, hogy a következő szezont rész vénytársaságban nyitják cukorgyáraink Heves megyében. Gy. Gy. Megjelent az Ecsédiák Az ecsédi általános iskolából kedves ajánlólevél kíséretében kaptunk egy mutatványpéldányt a nemrégiben megjelent helyi diáklapból, az Ecséaiák-ból. Bar a legtöbb iskolában rendszeresen írják, szerkesztik saját újságukat a tanulók, az ecsédiek kezdeményezéséről mégis külön szólunk. Márcsak azért is, mert a lap — szolid külleme ellenére is — tartalmas, színvonalas. Részletesen tájékoztatja olvasóit a frissen alakult gyermekönkormányzat szerepéről, faladatáról, tartalmazza a helyi tsz elnökének köszönőlevelét a szüreti munkáért. Könyv- ajánlat, vers, humor és a „sulimozi” kínálata is szerepel az oldalakon. Egy szuszra... Egyenesen a közeli boltból toppan be, nem haraggal, de sűrű bocsánatkérések közepette, mert talán így ivódhatott belé a hivatal tisztelete dolgos élete során. így, hogy kis pont ő ebben a sarkából kifordult világban, mindig is az volt, főként ha jogos igazát próbálta keresni, mint ebben a keserű pillanatban is. A szőnyegen topogva, esetlenül varva a lekicsinylőparolázást, s a gusztustalan stílussal hoz- zátapadt kiszólást: jól van, bátyámuram, jól van, maja utánanézünk, csak tessék nyugodtan lenni... S bólintva megkeresni a kitárt ajtót, mert a hivatal homokóráján lepergett a rá szánt idő, a tizedmásod- perc. Amely csak itt rövid, amikor szíve mélyéről fakad a panasz, s ott hosszú, ahol fogni kell a munka végét. Kínos érzés ez, az is volt mindig is, világ életében, mert a kétkezi ember — sóhajtja lelke melyéből komisz léte bölcsességét — ne ártsa bele magát a beszédes dolgokba, abból neki nem származik semmi jó... .. .De Lajos bácsi most kiborult. All a szerkesztői szobában, forgatja a zsíros-kemény karimájú kalapját, majd ügyetlenül leteszi a legnagyobb papírkupac közepébe. Fontosabb dologra koncentrál, a személyi igazolványára, amelyben szégyenlősen lapul meg a „hét krajcárról” regélő nyugdíjszelvény. Tessék, tolja elém, magyar ember vagyok, kiszolf ált munkasember. Tíz éve fotografált igazolványépe olyan repedezett, mint barázdált arca a jelenben, bütykös ujjai közül zizzenve hullik alá az időskori „éhbér” lapja. Ami mögött egy becsülettel végigdolgozott és küszködött élet sejlik. Ötven év, hatvan, vagy tán még több is? Igen, több lehet, csak ennyi képes így összerakódva, egybemosódva, fel- gyülemlodve atszakítani a „bátyámuram” szolga- lelkű hallgatását. S az a megkopott fényű, kerek fémhuszas, amelyet azóta szorongat mély keserűséggel a markában, mióta kilépett a bolt ajtaján. Egy szuszra dől ki belőle minden: a születéstől a háláiig. Mert már azzal kell lassan számolni, mondja, az lesz a megváltás. Ugye, simít végig izzadó homlokán, csúnya ilyesfélét hallani az életre teremtett ember szájából... Bizony, magam sem gondoltam volna, még a szörnyű háborúban sem, ahol aratott a halál, hogy egyszer még hozzá fohászkodik az öreg magyar. Hogy ez lesz a sorsunk, a panasz, az erőtlenség, meg a kuporgatás tejre, kenyerre. Amit ma már szinte lopni kell, s a kisember rajtaveszt, nincs még ehhez sem szerencséje. A dörzsöltjei meg milliókat habzsolnak, s mit harácsolva dőzsölnek el, büntetlenül veszik ki mások zsebéből. Hol itt az igazság, mondja meg nekem, uram, hol...?! Meg a hatalmas fizetéseknél, a juttatott nyugdijaknál, a számolatlan pénzeknél, amelyekért egy életen át lehetetlen megdolgozni igaz úton. Soforködtem, földet műveltem, sosem kerültem a munkát, s íme, legyint rá egyet, íme: itt van ez a huszas. Picinyke része az ötezer forintnak, amit emberöltőmért kapok, kuncogó krajcár, amiből mire telik ma már! Gazra, villanyra, ruhára, élelemre? Ugyan... Tudja mire jó ez, csuklik el a hanga, szégyenli is férfimódra, de mit tehet, mire jó ez7 Hogy rádöbbentse a magamfajta nyugdíjast: „a hetvenéves ne éljen!” Élt már eleget. Most azt hiszi maga is, emeli rám a tekintetét, hogy nincs már más dolgunk, mint a rívás, a panasz. Denojgy, uram, dehogy nem lenne, ki búja, dolgozna még, de hol jut kenyérkeresethez, amikor jó erőben levő fiatalembereket léhűtőségre, semmittevésre kárhoztat a sors. Ki gondol rajuk, s ki ránk, akik valaha épp olyanok voltunk, mint ma ők. Re- ményteliek és álmodozók. Álom, igaz, ma isjut bőven, mint másnak a pelyvaként gyarapodó pénz, mert közel a tűzhöz. Hogyhogy nem égeti meg, nem tépi nyelvét a hazugság, amellyel mindig csak a jót, a jobbat ígéri, s nem hull ám a manna. Még csak kenyér sem... Itt ez a huszas, ez bizonyít mindent. Hogy mára már egy kiló kenyérre sem elég! Nosza, mondja az asszony, aki most is ott fagyoskodik a piacon néhány almával, meg négy-öt szál zöldséggel, ami még megterem a kertben, menj, és hozz kenyeret. De nézd meg, abból végy, ami tizennégy nyolcvanas, nekünk az is jó lesz. keresem is, tekerem körbe a nyakam, így ni, de ahogy maga nem talált olyat, úgy én sem. Nincs már az, papa, mondta a boltos. Meg, hogy hol élek... Hát Égerben, ahol volt ilyen kenyér. Dehát az áremelés, a kormány, az Országgyűlés, oktat ki a kereskedő. Aztán csak töröm a fejem: mikor döntött a kormány, az Országgyűlés arról, hogy ne legyen tizennégy nyolcvanas kenyér Egerben? Hát, uram, soha! Érti! Soha... Kérdezem a sütőipart, hová lett az olcsó kenyér, mondják türelmetlenül, hogy kivonták a forgalomból. Csak úgy, szó nélkül. Mert szóltak róla maguknak, újságíróknak? Nem hinném, én betűevő ember vagyok, de ilyet nem olvastam, pedig ugyancsak átlapozom a lapjukat. A maga nevét is ismerem, s ha így már ismerősök vagyunk, hát kérdezze már meg Miskolczi Lacit a megyei tanácson, vagy Ringelhann Gyurit, a polgármestert, ők tudják-e, hogy eltűnt a szegény emberek kenyere...? Mert lehet, hogy én be sem mehetnék hozzájuk, pedig ismerősök ők is, ha még tudják, hogy ki is Nagy Lajos a Tizeshonvéd utca 32/A-ból. ...És most bocsásson meg, gyűri zsebébe a hivatalos irományokat, nem akartam feltartani az idejében. Csak megkérni, hogy érdeklődje meg, mi lesz a szegény ember sorsa holnap, meg holnapután. Mert ma még, teszi fel kortalan fejfedőjét, este még lesz mit enni, talán még maga is szereti: diót, almát... Lajos bácsi, ha olvassa, tudja meg, mert áradó szavait ízlelgetve akkor nem is sikerült válaszolnom, szeretem a diót is, meg az almát is —de nem ily keserédesen, amiképp a maga szájához kerül. Mit gondol, egykoron nekem is ilyen jut... ? Szilvás István Lehet, hogy a tettes visszajár? Betörtek az iskolába... Tegnap reggel nem szokványosán indult a tanítás az egri 10- es számú általános iskolában. A tanáriban és az igazgatói irodában iratok hevernek a padlón, a fiókok feldúlva, a pénzeskazetták feltörve. A tanáriban már elmúlt az első riadalom, ki-ki órára készül, hiszen a tanítás nem állhat meg. Kócza Tibomé igazgatónő segítségért telefonál, ketten helyszínelnek: Csépányi Tamás rendőr hadnagy épp a jegyzőkönyv lezárásánál tart, Veres Tibor rendőr főtörzsőrmester rögzíti az ujjlenyomatokat. Van mit fényképeznie is: a tettesek három ajtót, három íróasztalt feltörtek, szinte valamenyi lemez- kazettával megpróbálkoztak, sőt, a lemezszekrénnyel is kísérleteztek. Ez utóbbival mindhiába. — Mikor történt az eset? — Este hét és reggel öt óra között — tájékoztat Csépány hadnagy. Pontosabbat majd csak a nyomozati anyag értékelése után tudunk. Feltehetően kocsiszerelő vasat, vagy ahhoz hasonló fémtárgyat használtak a betöréshez — mutatja a nyomokat. — Sikerült tisztázni, hogy mit vittek el? — Ügy látszik, nem jártak nagyobb szerencsével — reagál a kérdésre Farkas Júlia igazgató- helyettes. — Nem találtak nagyobb pénzösszeget. A menza és napközis térítési díjakat ugyanis nem fizetés után szedjük be a szülőktől. — Mindent itt hagytak? — A gazdaságvezetőnk fiókjából vihettek el kisebb összeget (a pedagógusok névnapi pénzét esetleg), de mást nem találhattak. Azért nem tudom pontosan, mert a kolléganőm táppénzen van, beteg a gyermeke, de már értesítettük. Ä helyszínelők már szedelőz- ködnek, mindent elvégeztek. — Sajnos mostanában elég gyakoriak az iskolabetörések, bombariadók — mondják. — Egerben a közelmúltban két helyre is ki kellett mennünk. — A feljelentést meg kell tenni hivatalosan — fordul a rendőr hadnagy az igazgatónőhöz búcsúzóban. — Sajnos, van már gyakorlatunk ebben — hangzik a felelet, hiszen júniusban és augusztusban is előfordult hasonló eset. Igaz, a legutóbbinál drága eszközöket zsákmányoltak a betörők, akik azóta már kézre is kerültek. — Reméljük, így lesz most is.- Jámbor Új pályázat a hatvani kórházigazgatói tisztre Hatvan város képviselő-testülete csütörtöki ülésén, amelynek első „félidejéről” már tudósítottunk, későbbiekben nyílt tanácskozásán foglalkozott dr. Zeke Gábor kórházi orvos-igazgatóvá történő kinevezésével is, amelyet a Magyar Orvosi Kamara egyetértő válaszával dr. Galambos Eszter megbízott osztályvezető terjesztett elő. A képviselők többsége azonban 10:8 arányban elvetette a javaslatot, majd amellett foglalt állást, hogy mindenkinek az lenne a megnyugtató, ha új pályázat knrására kerülne sor. Ennek megfelelően az önkormányzat rövidesen a sajtóban ismét pályázati kiírást hirdet az állás betöltésére. A továbbiakban a testület létrehozta a népjóléti, a művelődési, valamint az oktatási bizottságot. Ezt követően állást foglalt a képviselő-testület, hogy tagjai a munkából történő kiesés megtérítését ez évben nem igénylik, az összeget viszont jótékonysági alapra ajánlják fel. Az önkormányzat döntött a kimerült segélykeret pótlásáról is, a Hatvani Napló megjelentetésével kapcsolatban pedig olyan álláspontra helyezkedett, hogy az a jelenlegi kivitelezés mellett a lakosság gyors informálását nem biztosítja, s keresni kell a jobb megoldási formát. Egyébként meg kell jegyeznünk, hogy a városi önkormányzat második ülését — az előzőtől eltérően! — igen konstruktív szellem jellemezte, amely mentes volt a pártcsatározásoktól is. (moldvay) Deklaráció az önkormányzatoknak Zöldek tanácskoztak Egerben A Heves Megyei Környezetvédelmi Szövetség közgyűlésére került sor tegnap délelőtt Egerben a volt SZMT-székház tanácstermében. A „zöld” esemény résztvevőit az elnöklő dr. Estók Bertalan köszöntötte. A küldöttek közül külön is üdvözölte a szövetség egyik alapító tagját, Sallós Károlynét, aki jelenleg Tiszanána polgármestere. Az alapszabály módosítására vonatkozó javaslatokat dr. Konkoly Thege László ismertette, melyet apróbb módosítások, kiegészítések után a közgyűlés elfogadott. Az új alapszabály szerint a megyénk zöldjeit tömörítő szövetség elnevezése Heves Megyei Környezetvédők Szövetségére módosult. Lényeges változás még az elfogadott dokumentumban, hogy az elnökség mellett tudományos bizottságot is létrehoztak. Á közgyűlés további részében a tisztségviselők megválasztására került sor. Itt Bárdos Ferenc ismertette ajelöltek nevét, akik kiválasztásánál a hozzáértés, szakértelem, hozzáállás dominált. Ezt követően nyílt szavazással megválasztották a választmány 25 tagját, all fős vezetőséget, az elnökség és a tudományos bizottság tisztségviselőit. A Heves Megyei Környezetvédők Szövetségének ügyvezető elnöke Sándor András egri író-újságíró, latin-történelem szakos tanár lett. A tanácskozás végén a jelenlévők elfogadták a szövetség programját, melyet a Heves Megyei Környezetvédők Szövetségének felhívása az új önkormányzatokhoz címmel, mint figyelemfelkeltő deklarációt meg is küldték szűkebb hazánk valamennyi ön- kormányzati testületének. (K. B.) Falusi életképek Pénteki lapszámunkban mutattuk be a boldogi tájházat, amely a falu közösségének ösz- szefogásával készült. Mint írásunkból is kiderült, ez a létesítmény a hasonlók közül az egyik legszebb. Ebben látható Kunkovács László fotóművész állandó kiállítása, aki a falu életét, népművészetét örökítette meg. A látogatók megismerkedhetnek a község múltjával és jelenével. A tárlat egész nap megtekinthető.
