Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-06 / 183. szám

4. PF. 23 HÍRLAP, 1990. november 6., kedd Üzen a szerkesztő: P. B. Nyílt levél Havas András újságíróhoz Terjedelmes levelében, amelyhez tulajdoni lapot is mel­lékelt, leírja egy bírósági eljárás előzményeit, azokkal az ötvenes évek elejéig futó kacskaringók­kal, amelyekben az ügy szereplői olyan előnyökhöz jutottak, kap­csolataik révén a lehetőségeket kihasználva, hogy mára minden­ki elégedetlen az ön környezeté­ben. Ha választ kell adnunk az ön által feltett kérdésre, abból kell kiindulnunk, hogy a bíróság má­sodfokon ítéletet hozott, és ezzel az ügy be van fejezve. Törvé­nyességi óvással lehetne próbál­kozni, de hát a tényállás buktató­it, állítólagos hibáit nem a bírói eljárásban, hanem jóval koráb­ban, évtizedekkel ezelőtt követ­ték el, és azokban sokan működ­tek közre. És minden ebből folyik, ön szerint is. Azt mi sem vitatjuk, ha lett volna a pártállam által diktált jogrendben közigazgatási bíró­ság, akkor az államigazgatási el­járásban ügyeskedők megállít­hatók lettek volna. A földhivata­li határozatokat a bíróság nem értékelhette, azokat el kellett fo­gadnia. És mert itt már generáci­ók léptek egymás nyomába, ön nem is állapíthatja meg igazán, kiket is tisztel meg levelében — jogosan — a kémény jelzőkkel. Megtekintettük a helyszínt, valóban minden „ki van centiz­ve”, nekünk is kérdés, hogyan le­het itt zavartalanul élni, lebonyo­lítani járműves forgalmat ilyen feszült szomszédi viszonyban, de az ítélt dolog esete forog fenn. Levelét olvasva nem hisszük, hogy megáll ez a folyamat az íté­letnél, pedig arra biztatnánk, hogy a megbékélés kevesebb pénzbe kerülne a perlekedésnél, és az a bizonyos újabb vesződség nem őrölné tovább az ön idegeit sem. „Leépített” jeligére A sorsa feletti aggodalom írat­ta alá nem út levelét. Ügy érezte, ki kell beszélni magát, segítséget kell kérnie valahonnan, akár­honnan. így panaszkodik: „Egy évig kapom a 4 ezer forint mun­kanélküli-segélyt. Mi lesz egy év után, menjek lopni, csalni, eset­leg betömi — önök szerint van megoldás? Mi, 30-40 évesek is­kolás gyereket nevelünk. Végez­tek önök közvélemény-kutatást a pártok képviselői között, hogy nekik mi a véleményük? A Hír­lapban olvastam a gyöngyösi polgármesterjelölt rövid életraj­zát, nyugállományban van, de mint nyugdíjas dolgozik a Tho- rez bányaüzemnél. Vajon az a családapa, aki munkáért kilin­csel, nem érdemelné meg a nyug­díjas polgármesteijelölt munka­helyét a Thorez banyaüzemnél? Nem bántani akarom a nyugdíja­sokat, de a legtöbb nyugdíjas 7 ezer forint nyugdijat kap élete végéig, és amellett dolgozik — mondjuk — másik 7 ezerért. A nevem nem írom le, mert nagyon szégyellem, hogy ide jutottam.” Levelének utolsó mondata igazolja, hogy erkölcsi bán tás is érte azzal, hogy huszonnyolc évi munka után munkanélkülivé kellett lennie. Családja iránti fel­elősségét lelkiismereti teherként hordja. Megoldást keres, és azokra tekint, akiknek ebben a nehéz gazdasági helyzetben még mindig jóval könnyebben megy a soruk, mint önnek. Nem kell kü­lön bizonyítanunk, sok ember él nálunk ma drámainak minősít­hető körülmények között. Mégis a türelmességet, a fegyelmet, a törvényes lehetőségek keresését ajánlanánk önnek, mert a súlyos terhek viselése mindenkit erre kötelez. A lapok csaknem min­den oldaláról közéleti és egyéni drámák híreit olvashatjuk, az or­szág túlfűtött állapotban van. S mi mégis hisszük, akaijuk hinni, hogy van kibontakozás. Kell len­nie! N. J. A városi önkormányzat ipari osztályához küldött levelének másolatát hozzánk is eljuttatta, amint úja: „szíves intézkedés és személyes meghallgatás céljá­ból.” Panaszának témája: „a pia­con történt vásárlások során megállapítást nyert, hogy ott egyszerű konyhai, valamint füg- gomérlegen, s nem utolsósorban a MÉH-telepről vásárolt mérle­gen mérnek az eladók. Ez erköl­csileg és anyagilag is súlyosan sérti a nyugdíjasokat.” Visszakérdezünk: csak a nyugdíjasokat? Válaszunk vi­szont az, hogy mi ebben az ügy­ben a hatóság helyett intézkedni nem tudunk, és az ön személyes meghallgatása itt, a szerkesztő­ségben nem vinné egy centivel sem arrébb a probléma megoldá­sát. Tisztelt Havas Úr! Megdöbbenve olvastam a He­ves Megyei Hírlap október 29-i számának 2. oldalán a „Tűnjön innét” címmel megjelent írását. Sajnos, Ön elferdítve állítja be Murányi László tettét, illetve személyét. Ugyanis a riporter csak azután küldte el azt a köte­kedő embert, miután az nem akarta megérteni, hogy várja meg, amíg befejeződik az Er­délyből jött férfival való beszél­getés. Nem, „hősünk” továbbra is akadályozta a beszélgetést, s Murányi László ezután küldte el. Tehát „bátor”, ellenzéki embe­rünk primitívségének köszönhe­ti, hogy vele nem készült riport. Azt is írja Ön, hogy Murányi László lába mennyire remeg, ha a kormányfővel beszélget. Le­het, bár én még nem láttam ezt. Igaz, a férfiak lábát ritkán szok­tam megfigyelni. De kedves Ha­vas Úr! A kollégáinak, vagy — bocsánat — Önnek a feje a kom­Harminc év az ember életében tulajdonképpen egy fél emberöl­tő, és ritka ünnep, hogy valaki 30 évet alázattal a mozgalom szol­gálatában élt. Boldog vagyok, hogy nemcsak eszmetársam, ha­nem kedves barátom is Csáki Jó­zsef. E sorok írója 32 évvel ezelőtt már egri eszperantista vezető volt, amikor, mint kezdő eszpe­rantista, jelentkezett nálam Csáki József. Elmondta, hogy ő szívesen megtanulná ezt az érde­kes nemzetközi nyelvet. El­mondtam neki, hogy van egy nyelv a világon, amely nem kö­tött egyetlen nemzethez sem. Al­kotója, dr. Zamenhof Lajos len­gyel szemorvos a legtöbbet be­szélt nyelvek közös szókincséből válogatta össze és alkotta meg. Igaz, hogy Csáki József ma már nyugdíjas, de ez nála nem azt jelenti, hogy éli a nyugdíjasok békés életét, hanem alázatos munkásként szolgálja az eszpe­rantó mozgalmat. Megkérdeztem Csáki Józse­fet, mire emlékezik legszíveseb­ben az eszperantó mozgalomban eltöltött hosszú időszakból. — Felejthetetlen emlék volt az 1959. évi varsói, majd az 1966. évi budapesti világtalálkozón any- nyi emberrel beszélni, hiszen ne­künk nem kellett tolmács. Mi, fe­hérek, feketék, sárgák mindnyá­jan megértjük egymást. Mi a bé­munista kormányok idején ugyan hányszor bólogatott csak egy-egy párttitkárnak is? Ma pe­dig már az Ön lapja, kollégái és Ön is egyszerre milyen nyűt, „merész”, kemény ellenzékivé lett. Ne aggódjon, a tömegtájékoz­tatás dolgozóinak — az országos és a helyi lapok újságíróinak — a többsége nem kormánypárti. Ma már egymást túllihegve bírálják a kormányt, mert ez most népsze­rű, könnyű dolog. Igaz, Önök­nek is 40 évnyi lemaradást kell behozniuk! Úgy látom, hogy gyorsan és sikeresen váltottak. Boldog, népszerű emberek. De azért jó lenne, ha néha megpróbálna Ön is — és kollégái is — objektív lenni. Akkor talán majd nem jelenik meg ilyen, Mu­rányi Lászlót valótlanul bíráló cikk sem, s talán nem lesznek többé olyan tudósítások sem egy-egy választási gyűlésről, mint amilyenek ősszel voltak a Csáki József ke harcosai vagyunk. Mi, egriek is részt vettünk 1984 márciusá­ban a csehszlovákiai Pardubicé- ben megtartott béketalálkozón. Nagyon szívesen emlékszem visz- sza, hogy Egerben hétszer ren­deztük meg a nyári eszperantó is­kolát, ahol mindig örömmel vet­tem részt a szervezési munkában. S mi, egriek jóformán a kelet-eu­rópai eszperantisták közül csak­nem mindig 80-90 eszperantistát tanítottunk szeretett nyelvünkre. Ez a 30 év, amit az eszperantó mozgalomban töltöttem, bol­helyi Húlapban. Akkor majd ta­lán nem akarják a nyári népsza­vazás sikertelenségét is a kor­mány nyakába varrni. (Lásd Szilvás István írását a július 30-i szám első oldalán.) Én ez utóbbi cikkel kapcsolatban levelet küld­tem írójának, de nem közölték. Joguk van hozzá, bár lehet, hogy az egészen más véleményem mi­att nem jelentették meg. Tudom, hogy — a végre demokratikusan választott — kormányunk köve­tett el hibákat — ilyen pl. a kom­munistákkal, a volt nagy- és kis­királyokkal szembeni elszámol­tatás, számonkérés elmaradása —, de ebben a kirabolt országban ki tudna most látványos és gyors eredményeket elérni? Ezen írásomat — az Önével együtt — elküldtem Murányi Lászlónak is. Üdvözlettel: dogsággal tölt el, és szeretnék egyszerű eszperantistaként részt venni ebben életem végéig. Az egri és a Heves megyei esz­perantisták 61. születésnapjára és a 30 év alkalmából kívánunk még sok sikert, valamint azt, hogy ezután is eredményesen szolgálhassa szeretett nyelvün­ket az egri eszperantisták köré­ben. id. Zakar János Eger Kompolti kiegészítések Ez év október 31-i számunk­ban a kompolti kutatóintézetről közöltünk riportot, s ebben — amint dr. Fehér Alajos igazgató megírta, szóvá tette levelében — több, elsősorban a szakmán belül félreértésre okot adó információ is napvilágot látott. Ez azért for­dulhatott elő, mert napilapként dolgozunk, igyekszünk széles ol­vasótáborunkat úgy tájékoztat­ni, hogy speciális kérdésekről is közérthetően fogalmazzunk. Első, legfontosabb megállapí­tása: „Az intézet kutatói nem harmincöt tudományos művön, hanem 35 kutatási témán dol­goznak jelenleg. Nem az anyagi lehetőségeink, hanem intéze­tünk vagyona gyarapszik 50 szá­zalékkal. Nem a kutatás fázisait, hanem a kutatási eredmények gyakorlati eltelj esztését gyorsít­hatjuk. Nem a fehéijeformákat, hanem a fehéijeforrásokat kí­vánjuk bővíteni különböző alter­natív növényekkel. A fajták ver­senyképessegét nem ökológiai­lag kívánjuk elérni, hanem az ökonómiai szempontból is elő­nyös tulajdonságok előtérbe állí­tásával.” Szeretnénk azonban a mező- gazdasági kutatásban részt vevő szakembereink további félreér­téseit is tisztázni, ezért az elhajlá­sainkat korrigálni szükséges. „A koronafürt pillangós virágú nö­vény, így nyilvánvaló elírás a ko­ronafű. A művelt tudományte­rületekben a mikrokutatást „mikroközgazdasági kutatások­nak” kell érteni. Ezért az FM „nem privatizációs kutatásokat, hanem kutatási prioritásokat hirdetett meg, s ebből pályáz­tunk — nem három témában, ha­nem három témakörben...” Igencsak szakmai kibontást kivan az igazgató szerint a rezisz­tencia: „Árpánál a vírusok és a lisztharmat elleni rezisztenciát, lucernánál a levéltetvek és kü­lönböző gombák elleni rezisz­tenciát kutatjuk.” Azon is vitat­kozni lehetne, hogy az írásban szereplő mondat: „az ország egyik legerősebb intézetévé vá­lás” takaija-e az igazgató véle­ményét: „Az intézetnek ez soha nem volt célkitűzése... Úgy érez­zük, azt viszont sikerült elér­nünk, hogy több területen hazai és nemzetközi elismertségre tet­tünk szert.” Tekintettel arra, hogy az aláb­biakra éppenhogy csak távoli utalás van, illetve nem is olvasha­tó október 31-i írásunkban, de mivel új információkat tartal­maz, örömmel közzétesszük: „Az intézet által elnyert OTKA- pályázat címe: Az agrártermelők nem mezőgazdasági tevékenysé­gének szerepe az elmaradott tér­ségek fejlesztésében. A Kompol­ti 4-es őszi fajtánkat az intézet­ben nemesítettük, de azt Cseh­szlovákiában is elismerték. Az intézetnek egy saját nemesítésű búzafajtája van Kompolti 3-as néven, s honosított egy francia búzafajtát, F D-5-ös névén.” Technikai hiba következménye volt Holló Nándor egri olvasónk levelé­ben szóvá tette — mondjuk meg őszin­tén, jogosan —, hogy lapunk újra elkö­vette azt a sajnálatos hibát, hogy ugyan­azt a rádió- és televízióműsort kétszer egymás után adta közre. Hiába a tetsze­tős köntös, a sok érdekes információ, ha ilyesmi előfordulhat. Azt írja továbbá, hogy az olvasók pontosan ellenőrzött, aktuális lapot szeretnének ezentúl kéz­be venni, hiszen — idézzük most levélí­rónkat — „nincs unalmasabb egy tegna­pi műsornál, vagy egy megunt szerető­nél”. Olvasónkkal egyetértünk, s minden­kitől elnézést kérünk ezért a technikai malőrért. Sajnos, hiába tudjuk azt, hogy nincs unalmasabb az általa említett két dolognál — még ha minden erőnkkel akarunk is —, nehezen vagyunk képe­sek megszabadulni tőlük... (A szerk.) Rosszabbul is végződhetett volna... Poroszló a megye egyik szögletében megbújó falu, ahol az em­berek legfőbb munkaadója a helyi termelőszövetkezet. Az üzemegy­ségek jelentős része a község határában épült, így a dolgozók kora hajnalban vagy reggel felkerekednek, és ki így, ki úgy eljut a munka­helyére, a szerencsésebbek autón vagy kerékpáron. Á szárító-keverő üzemegység, valamint a sertéstelep a legtávolabbi munkahely, sokan dolgoznak itt, és számukra „járatot” biztosítanak a téesz vezetői. Sze­gény tsz szegény járattal bír. Remek dolog a traktorpótkocsira erősí­tett bódé, főleg nyáron. Ősszel már hűvös, télen pedig kifejezetten fogvacogtató az a 20-30 perc, míg a traktor kizötyög a munkahelyre. De ez lenne a kisebb gond. A nagyobb probléma abból adódik, hogy a vaslétra magas, meredek, és csúszik. Á dolgozók pedig nem serdü- lőkorúak. Mászik az 50-60 éves — naponta többször. Lökdösik hátul, húzzák felülről, mégis más segítség kellene. Van, aki a vezetőfülkébe préseli be magát a traktoros mellé, aki persze se lát, se hall, csak indít és fordul. Elindul a hátul éppen felkapaszkodó édesanyámmal, aki egy ideig búja erővel — tálán az életét menti meg a lélekjelenléte —, majd elhagyja az erő, és a betonhoz csapja a lendület. A lent várako­zók lélegzete is eláll, hiszen ők is szenvedők lehettek volna. Komoly baj — szerencsére — most nem történt. Csak zúgolódás, csak a félelem, mert rosszabbul is végződhetett volna. Most kell szólni — és figyelmeztetni az illetékeseket —, mert holnap talán már késő... Kovács Lajosné, Poroszló Kedves Csákvári Antal, MDF-tag! Először is szeretném tolmácsolni elismerésemet a kormánynak, amiért bölcs és higgadt magatartá­sával megegyezésre jutott tárgyalópartnereivel. Külön szimpatikus volt miniszterelnökünk európai fellépése, valamint a kormánypártok krízis utáni stílusváltása, ami bizonyára hozzájárult ahhpz, hogy békében és egészben lábaljunk ki ebből a vál­ságból. (Kérem, ezeket a sorokat is küldje el a meg­felelő helyre. Köszönöm.) Az inkriminált esettel kapcsolatban: lehet, hogy Ön a sajtó elleni felháborodásában nem bírta pon­tosan megfigyelni a riportot, például az a férfi nem Erdélyből jött, hanem Kárpátaljára ment. Az, hogy a járókelő primitív volt-e, vagy csak nemkívánatos, az legalábbis kérdéses, ám Ón nagy biztonsággal válaszol. Abban, hogy a Híradó elfogult volt-e vagy sem, valószínűleg nem tudunk megegyezni. Voltak lapok, amelyek sokkal keményebben bírálták a hír­műsort (biztos mind kommunisták...), és még azt sem értették sokan, mit keresett több MDF-vezető a Híradó vezérlőtermében. Az Ön bólogatás-kommunizmus című eszmefut­tatásáról pedig a következők jutnak az eszembe. Csákvári Antal MDF-tag, Eger Maga szerint az, aki régen bólogatott, ma pedig nem bólogat, az kommunista. Aki pedig régen is bólogatott, ellenben ma is bólogat, az objektív. Vi­lágos. Sajnálattal kell közölnöm továbbá, hogy bár erre nem is volt szükségem (29 éves vagyok), nem bólogattam kommunistáknak. Bár egyszer Párizs­ban egy olasz munkás (az Olasz Kommunista Párt tagja) a pályaudvaron megkínált egy szál cigarettá­val. Lehet, hogy bólintottam. A negyven év pedig valóban hatott mindenkire, aki itt élt, ezt kár is lenne tagadni. A jelenlegi kor­mányra is, a sajtóra is, mindenkire. A negyvenévnyi lemaradás tehát mindnyájunkra vonatkozik. Még talán Önre is, kedves Csákvári úr, aki évekig volt a TIT városi titkára (és lehet, hogy ma is az), és az még az átkos kommunista Kádár-rezsimben volt. Tehát fontosabb posztot töltött be, mint én, az egy­szerű gyakornok. Ebből viszont még nem követke­zik semmi. Elfogulatlan és abszolút pártatlan levelét pedig köszönöm. Üdvözlettel: Havas András Harminc éve eszperantista HEVES MEGYEI UNKAÜGYI HIVATAL 3301 EGER, KOSSUTH L. 9. állásajánlatai: ESZTERHÁZY KÁROLY TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA: Eger, Szabadság tér 2. A Tanárképző Főiskola Gazdasági Igazgatósága pályázatot hirdet Bér- és Munkaügyi Csoportjában előadói munkakör betöltésére. Pályázati feltételek: közgazdasági szakközépiskolai végzettség, szé­leskörű munkaügyi és adózási ismeretek. Előnyben részesülnek a társadalombiztosítási jogszabályokban és számítógépes feldolgozás­ban jártas jelentkezők. A pályázatokat rövid szakmai önéletrajzzal együtt kérjük 1990. november 15-ig a fenti címre benyújtani. Érdek­lődni a 36/10-466/16 melléken lehet Krupa Ágnes csoportvezető­nél délelőtt 9-11 óra között. KAEV 4. sz. GYÁRA: Gyöngyös, Karácsondi u. 14. Felvesz esztergályos, festő és lemezlakatos szakmunkásokat. Alkal­maz továbbá horológépkezelőt, munkaadagolót és öntvénytisztító munkásokat. Érdeklődni a személyzeti és munkaügyi csoportvezető­nél, vagy a 37/11-168-as telefonon lehet. HEVES MEGYEI SÜTŐ- ÉS ÉDESIPARI VÁLLALAT: Eger, Sas út 60/a. pályázatot hirdet sütőipari szakoktatói munkakör betöltésére. Az al­kalmazás feltételei: legalább középfokú szakirányú végzettség és részletes szakmai önéletrajz. TANÉP ÉPÍTŐ-SZERELŐ KFT: Gyöngyös, Kossuth u. 39. Felvételt hirdet közgazdasági végzettséggel és gyakorlattal rendelke­ző főkönyvi könyvelő és pénzügyi előadói munkakörökre. Számító- gépes adatfeldolgozói gyakorlattal rendelkező jelentkezők előnyben részesülnek. Bérezés a gyakorlattól függ. Érdeklődni: Szőke István- nénál a fenti címen, vagy a 37/11-374-es telefonon lehet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents