Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-06 / 183. szám

HÍRLAP, 1990. november 6., kedd PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Siroki tervek Víztározó a vár tövében A siroki önkormányzat leg­utóbbi ülésén meghatározta a községbeli fejlesztések, beruhá­zások megvalósításának fontos­sági sorrendjét. így az elsők kö­zött szerepel az iskola mellett épülő tornaterem befejezése, erre a pénz megvan, az átadási határ­idő december 31. Ezenkívül szükséges a falu elavult vízveze­ték-hálózatának rekonstrukciója is, mivel az éltető folyadékot a la­kásokba eljuttató csövek keske­nyek, elrozsdásodtak, s Sírok magasabban fekvő részeire sok­szor nem is „ment fel” a víz. Ezért a gerincvezeték átalakítása mellett a vár tövében két, egyen­ként 150 köbméteres víztározót kell majd létesíteni. Chemotox Országszerte divat firkál­ni a különböző épületek, la­kóházak falára, festékszóró­val alkotni rikító színű sza­vakat, mondatokat: „graffi­ti”-1. Régebben (a rezsim­ben) főleg az áthúzott USSR, meg az „Edda” volt jellemző, manapság azon­ban — az idők változásával — megjelentek egyéb művek is. Nagy előretörésként érté­kelhető például a „hülye MDF” vagy a „Zsidesz”. Úgy látszik, a lelkesebb újítók ezzel sem elégedtek meg, és engedték tovább­szárnyalni fantáziájukat. Legalábbis Egerb aktán így történt, mint az az ABC fe­hér falán lévő, nagybetűs „ CHEMOTOX”feliratból is látható. Ebbe alaposan be­legondolva, három magya­rázatot találtam: 1. A művész a Fideszt sze­reti, de ezt nem óhajtotta kö­zölni velünk. 2. Már nem szereti az Ed­dát. 3. Ki nem állhatja a boga­rakat. . (rénes) Szalajkai őszutó Szilvásváradon is véget ért az igazi, a „nagy” turistaszezon, hazamentek a kül­földiek, és az iskolai csoportokból is egyre kevesebb érkezik. Persze, a Szalajka-völgy nem a Balaton, hogy a kánikulai hónapok elmúltával teljesen kihalttá váljon: az erdő mindig kínál látnivalókat, a kristálytiszta levegő a legdermesztőbb hidegben is sétára csalogat. Volt tehát élet a völgyben azon az októ­ber végi napon is, amikor felvételeink ké­-*■ szültek. Hátizsákos turisták járták a jelzett utakat, gyerekek játszottak a tóparton, s voltak utasai a kisvasútnak is, bár a parkoló idős őrétől már csak kevés emléktárgyat vásároltak. A vadasparkban a szarvasok és a muflonok élvezték a késő őszi ragyogást — talán utolsó őszi napfürdőjüket vették, mielőtt ismét megváltozik a táj arca, és fe­hér hópaplan fedi be a most még sárgásbar­na avarszőnyeget... (Fotó: Koncz) Egy gép fedezi az országos szükségletet Magnószalag — Egercsehiből Hová tűnt már a Mambó magnók, az ormótlan Teslák és Unitrák kora? A nem túl praktikusan kezelhető orsós magnókat villámgyorsan ki­szorították a piacról kazettás „kisöccseik.” A generáció- váltás nálunk is olyan ala­possággal lezajlott, hogy az ország orsósmagnószalag- szükségletét egyetlen mun­kásasszony állítja elő, egyet­len gépen. Igaz, az alap­anyag a BASF-tól érkezik a Polimer Szövetkezet eger- csehi részlegébe, Pozsik Lászlóné csak tekercseli és csomagolja az árut. Ő is már csak olyankor ül a masiná­hoz, ha a honvédségtől, a rendőrségtől, a hangstúdiók­tól megrendelés érkezik... Helyi adókból nem lehet Vállalkozási t>arát Vernéiét (Fotó: kjan) Mivel alapvető törvé­nyek hiányoznak még mindig, a legtöbb tele­pülés új vezetői csak fel­tételes módban hajlan­dók beszélni jövő évi terveikről. Nem csoda ez, hiszen még azt sem lehet tudni, milyen ösz- szegek állnak majd ren­delkezésre, és hogy a vágtató infláció mellett mire lesz elegendő a pénz. A verpeléti polgár- mester, dr. Prokai János is csak a szándékokról nyilatkozik. Mint mondja, vállalkozásba­rát politikái szeretnének folytatni majd, és min­den eszközzel segíteni azokat, akik új munka­helyeket teremtenek a községben. Ez most kulcsfontosságú, hiszen várható, hogy számos — korábban prosperáló — üzem fog nehéz helyzet­be kerülni, és növekszik majd a térségben a mun­kanélküliség. Másrészt a jól menő vállalkozások jelenléte azért is fontos lenne, hogy így az ön- kormányzat adóbevéte­lei is magasabbak legye­nek, ami nem elhanya­golható akkor, amikor — a jelek szerint — a központi hatalom cser­benhagyni készül a tele­pülések „kormányait”. De vállalkozni szán­dékszik maga az önkor­mányzat is: a jelenleg még állami tulajdonban lévő, ám később kezelé­sükbe kerülő ingatlano­kat, erdőket és legelőket okosan szeretnék hasz­nosítani, úgy tehát, hogy minél nagyobb jövedel­met termeljenek. A he­lyi adók emelése ugyan­is nem tűnik járható út­nak, a polgármester sza­vai szerint a központi adók is túlzottak, telje­sen kizsigerelik az em­bereket. Már új koncep­ciójuk szellemében indí­tottak harcot a volt Helyőrségi Klub meg­szerzéséért, amely jelen­leg a honvédség kezelé­sében levő állami tulaj­don. Ha megkapják, sokirányú művelődési tevékenységet szeretné­nek benne folytatni, he­lyet adva a szórakozás­nak, szórakoztatásnak is, olyan programoknak és tevékenységeknek, amelyek jövedelmet hoznak az önkormány­zatnak, vagyis valójában a községnek. Szakértői véleményt kértek Parádfíirdö — mi lesz a parkolóval? Annak idején beszámoltunk a parádfürdői Cifraistálló melletti parkolóban folyó építkezések­ről, az ezzel kapcsolatos problé­mákról. A parádi tanács pár hó­nappal az önkormányzati vá­lasztások előtt adott ki építési en­gedélyeket a területre, és már ma­ga ez a tény sok ellenérzést vál­tott ki a helybéliek között. Emel­lett többen úgy vélték, a parkoló beépítésével veszélyeztetett hely­zetbe kerül a környék, a kocsi­múzeum idegenforgalma, mivel nem tudnak majd hol megállni a turistákat szállító buszok. Mint azt a minap Párád új pol­gármesterétől, Nagy Oszkártól megtudtuk, nemrég a községben járt Ott László, a Heves Megyei Építéstervezési Szakértői Bi­zottságvezetője. Megvizsgálta az iratokat, az építési engedélyeket, s magát a helyszínt, a parkolót is megtekintette. ígérete szerint az ügyben hivatalos szakértői véle­ményt fog adni. Ennek lényegét természetesen ismertetjük majd olvasóinkkal, annál is inkább, mert a parádi önkormányzat is fontosnak tartja, hogy a szakér­tői vizsgálat révén végre rende­ződjenek a dolgok, megnyugod­janak a kedélyek Párádon, Pa- rádfürdőn. Tarnalelesz: A kukoricaföld-iigy Tamaleleszen nem öntötték le a polgármester autóját fekete festékkel, nem állították senki­ről, hogy papírvágó kést szúrt a másikba, ezenfelül a taxisok sem torlaszolták el az utakat... Tarna- leleszen mindössze egy kukori- caföld-ügyre tellett. Utóbbi nem túl nagy jelentősége miatt nem kellett kocsit pucolni, nem ítélt bíróság, és nem egyeztetett az Országos Érdekegyeztető Ta­nács. Általános megelégedett­ségre a dolgok mégis rendeződ­tek, ha nem is a legrövidebb idő alatt. Az egész ott kezdődött, hogy idén tavasszal a helyi Egyetértés Téesznél az emberek bejelentet­ték: mennyi földet szeretnének a termelőszövetkezettől háztájiba. Az igény sok volt, a föld kevés — a környék amúgy sem az a ki­mondott síkság —, emellett jó néhányan többet is béreltek, mint amennyit előzőleg kértek, így egyeseknek szükségképp csak rossz minőségű föld jutott. Az érintettek már idejekorán észrevették, hogy csak nem akar nőni az a kukorica. Az egyik pa­naszosnak, Molnár Istvánnénak például a kapálástól is elment a kedve émiatt. A tsz hamarosan szakembere­ket küldött, akik azt tanácsolták, hogy várni kell őszig, akkor majd kiviláglik, milyen lett a termés. Felajánlották azt is, hogy a négy­szögölenkénti 3 forint 70 filléres művelési költségből 1 forintot visszatérít a termelőszövetkezet. A tíz-egynéhány károsult közül hárman nem éltek ezzel a lehető­séggel: ők a földért fizetett teljes összeget — Molnárék négyezer forintot — akarták visszakapni. A tsz nem annyira hajlott e meg­oldásra, ilyen módon újabb aján­lat született: lesilózzák a kukori­cát, s annak az értékét fizetik. A három panaszost azonban ez sem elégítette ki, tovább ragasz­kodtak korábbi álláspontjukhoz. Az ügy a tsz döntőbizottsága elé került. Molnárék az idő tájt sikeresen betakarítottak az 1200 négyszögölről három és fél zsák kukoricát, és a panaszostársak­kal együtt — érthetően — egyre ingerültebbé váltak, kifogásol­ták még a döntőbizottsági hatá­rozat hosszú átfutási idejét is. A döntőbizottság végül októ­ber 19-én ült össze, alaposan megtárgyalt mindent, s — a pa­naszosok idős korára is tekintet­tel — úgy határozott: a termelő- szövetkezet (az időközben beje­lentett vadkár összegével csök­kentve) a földért fizetett pénzt visszaadni tartozik. Egyúttal azt is kimondotta, hogy a károsul­taknak mellőzniük kell munká­juk felszámíttatását. A döntést a felek a helyszínen elfogadták, s bár a jogerőre emelkedéshez harminc nap szükséges, eddig reklamáció nem érkezett. Mindebből az következik, hogy a kukoricaföldekkel kap­csolatban ma már teljes a nyuga­lom Tamaleleszen. (rénes) Kisgazdák és mezőgazdák... ...ahogy a Pétervásárán megjelenő Kisbíró című újság karikaturis­tája látja Oldalgazdák koncz János Kénes Marcell Nyájas olvasó, nekünk jutott a feladat, hogy Bélapátfalvától Pa- rádsasvárig, Nagyvisnyótól Verpelétig — azaz a pétervásári országy- gyűlési választókörzet területét járva — beszámoljunk az errefelé élők mindennapjairól. Minden esemény híre természetesen nem jut­hat el a fülünkbe, ezért azt szeretnénk kérni, hogy ha bármilyen törté­nés, probléma, bánat foglalkoztatja Önt, keressen bennünket a 13- 644-es egri telefonon. Vevők vagyunk az örömre is, hiszen manapság ebből mind kevesebbet sikerül felmutatni...

Next

/
Thumbnails
Contents