Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-06 / 183. szám

HÍRLAP, 1990. november 6., kedd MEGYEI KÖRKÉP 3. Októberi „bűnlajstrom” Az elmúlt hónapban történt bűncselekményekről, s egyéb eseményekről is beszámol sajtó- tájékoztatójában Jónás Pál rend­őrezredes, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője. A nyilvánosság képviselőit ma délután két órára várják a Kos­suth Lajos utcai főkapitányság épületébe. A Hírlap elsőként és első kézből tájékoztatja olvasóit a hallottakról. Ágacska Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház ezúttal egy gyerektársulatot lát vendégül, akik természetesen a gyerekeknek játszanak. Csukás István: Ágacska című zenés me­sejátékát adják elő a Pest megyei Színkör „művészei” Egerben, a Harlekin Bábszínházban a Bar­tók Béla tér 4. szám alatt. A két­részes mesejátékot november 18-án, vasárnap délután 3 óra­kor nézhetik meg az érdeklődők. A boldog életért „Schirilla György természet- gyógyász, író tart előadást arról, hogyan vihetjük legtöbbre az életben” — olvasható a mezőkö­vesdi művelődési központ meg­hívóján. November 8-án este hat órára az intézménybe várják mindazokat, akik kíváncsiak a hosszú, boldog élet titkaira. A természetgyógyász klub tagjai számára a program ingyenes. Vidámpark Fábián Éva Vidámpark című gyermekűsorát holnap két alka­lommal is láthatják az óvodások és kisiskolások. A gyöngyösi Mátra Művelődési Központ dél­előtt tízkor és délután fél három­kor tűzte programjára a zenés­verses összeállítást. A Dobó jubileumi évkönyve Nagy érdeklődésre számíthat az a jubileumi évkönyv, amelyet az egri Dobó István Gimnázium fennállásának 100. évfordulójá­ra adtak ki. Az ízléses nyomtat­vány feldolgozza az iskola múlt­ját, megemlékezik a legnevesebb tanárokról, az intézmény diák­jairól. A Kaleidoszkóp rovatban sok érdekességet is közzétesz- nek. Az adattár tartalmazza mindazoknak a nevét, akik az el­múlt száz esztendő során koptat­ták az ódon lépcsőket, így tehát valamennyi volt Dobós emléke­zetét őrzi a kötet. Pénztárbezárás a Keleti pályaudvaron A Budapesti MÁV Igazgató­ság úgy döntött, hogy tegnap 17 órától lezárja a Keleti pályaud­var Thököli úti bejáratát és az utascsamokban lévő pénztárait, s a jegyvásárlást csak az aluljáró­ban lévő pénztáraknál teszi lehe­tővé. Az intézkedést azzal indo­kolták, hogy a hajléktalanok át­meneti szállásaként használt pá­lyaudvaron nem történt remélt, érdemi változás. öt község jobb közbiztonsága a tét Lesz-e rendőrőrs Lőrinciben... ? Varga Antal, Lőrinci nagyköz­ség polgármestere már évekkel ezelőtt kezdeményezte az Orszá­gos Rendőr-főkapitányságnál, hogy a korábbi helyzetnek meg­felelően — különös figyelemmel a megromlott közbiztonsági vi­szonyokra — állítsák vissza az egykor önálló rendőrőrsöt, amelynek illetékességi területe a „selypi-medence” öt települése lenne. Tehát Lőrincin kívül ide tartozna Zagyvaszántó, Petőfi- bánya, Apc és Rózsaszentmár- ton. Miként tegnap dr. Jusztin Ferenc, hatvani városi rendőrka­pitánytól értesültünk, a kezde­ményezés technikai és egyéb fel­tételeinek megteremtése végett e hét péntekjén délelőtt a Lőrinci községházán az öt polgármester, valamint a Heves megyei és hat­vani kapitányság képviselői elő­készítő tárgyalást tartanak. Az ügy kapcsán dr. Jusztin Fe­renc nyilatkozott a Hírlapnak, miszerint a községek közbizton­sági helyzete utóbb valóban igen megromlott, így mindenfélekép­pen meg kell vizsgálni, továbbá támogatni szükséges a lakossági kezdeményezést, amely az öt ön- kormányzatnál fölmerült a na­gyobb biztonságérzet igényével. A kapitány előzetes tájékozódá­sa szerint mindegyik önkor­mányzat a saját erejéhez képest hajlandó anyagi eszközökkel is támogatni az ügy megoldását. Arra szintén van elgondolás, hogy a felállítandó lőrinci rend­őrőrs a korábbi épületében he­lyezkedne el, aminek jelenleg igen szerény a kihasználtsága. Ami a fentiekben foglaltakat illeti, a pénteki találkozó és te­repszemle részleteiről, éppen a falvak lakosságának tájékoztatá­sa végett, lapunkban visszaté­rünk a tárgyalások eredményé­nek részletes ismertetésére, s fel­tárjuk a rendőrőrs új életrekelté- sének várható mozzanatait. (moldvay) Más, mint a színház Hétköznapok a keresztfán Az előadóművészet más, mint a színház. Több is, kevesebb is. Van­nak e műfajnak olyan avatott ismerői, akik személyiségükkel még gazdagabbá teszik az írott szó művészetét is. E kevesek közé tartozik Fiavas Judit előadóművész, aki Budai Ilo­na énekmondóval együtt november 8-án az erdélyi irodalomból, népdalokból mutat be összeállítást Egerben, a Megyei Művelődési Központ dísztermében. Az előadás ötkor kezdődik. Nemcsak a felnőttek találhatnak érdekességet, hanem a kicsik is. A népi hiedelemvilág boszorkányos kérdéseivel foglalkoznak a gyer­mekelőadáson, délután háromkor Kik is azok a boszorkányok? címmel. A fa és az ember Tegnap nyílt meg az egri Megyei Művelődési Köz­pontban Jakkel Mihály fafaragó kiállítása. A 60 esztendős káli születésű mester hitvallása szerint: aki az erdőt járja, megtanulja tisz­telni a fát, amely­nek közelsége szinte kényszeríti, hogy képességei kibontakoztatá­sának alapanya­gául válassza. Munkáin a fával dolgozó minden­napjai és a vadá­szat ősi mozzana­tai köszönnek visz- sza, míg egyes szobrai a mélyebb szimbólumalko­tás irányába mu­tatnak. A novem­ber 18-ig nyitva tartó tárlat nem­régiben a Mező- gazdasági Minisz­tériumban volt látható. Kényszerszülte példa.. Az elmúlt napokban egy érdekes és fontos ese­ményre voltunk hivatalosak, ahol az inflációval és munkanélküliséggel terhes világunkban békés szi­getként emlegették a Vilati Egri Gyárát. Azt a cé­get, ahol mostanság nem elküldenek embereket, hanem ellenkezőleg: 200 új munkahelyet teremte­nek! Bátor dolog ez, amely nem ment olyan egysze­rűen. Belátták, hogy kényszerhelyzetbe kerültek, miután a volt KGST országokba történő szállításaik szinte egyik napról a másikra erőteljesen leszűkül­tek. így nem tétlenkedtek, hanem nyomban csele­kedtek, mégpedig úgy, hogy Nyugat-Európa felé nyitottak, keresve a lehetőséget. Hosszú hónapokat vett igénybe az a tárgyalásso­rozat, amelynek révén eljutottak odáig, hogy együttműködési szerződést írtak alá a németországi Leonische Drahtwerke AG-val. Azzal a nagy hírű részvénytársasággal, amely az Európa-szerte is­mert autógyáraknak készít kábelkötegeket. Szigo­rúak voltak a németek, hiszen több magyar céget is megvizsgáltak, azután mérlegeltek, míg végül is a Vilati mellett döntöttek. Szerintük egyszerű ennek a magyarázata, miután gyorsan meggyőződtek ar­ról, hogy a Vilatiban olyan szakemberek dolgoz­nak, akik érdeklődnek a modem csúcstechnika iránt, képesek szerkezetet és piacot váltani, s ráadá­sul németül is beszélnek. Ezért szívesen voksoltak az egriek mellett. És a német cég vezérigazgatója nem kis elége­dettséggel kalauzolta végig az újságírókat azon a kétezer négyzetméteres csarnokon, ahol már közel százan dolgoznak, és az Audi 80-as típusú személy- gépkocsikhoz készítenek kábeleket. Nőkről van szó, zömmel fiatalokról, akik máris elsajátították a munkafolyamatot. Élvezet volt nézni, hogyan se­rénykednek folyamatosan, nagy-nagy szorgalom­mal, megállás nélkül. Egyszerű a titka ennek is, hi­szen egyéni érdekeltség alapján dolgoznak, és min­denkinek garantálnia kell a minőséget. A jövő év januárjától az anyagok mellé már gé­peket is küld a Leonische Drahtwerke AG Egerbe. Sőt, arról is szándéknyilatkozatot írtak alá, hogy 1990 közepén, ha minden zavartalanul megy, né­met-magyar érdekeltségű gyártóközpontot alakíta­nak ki a megyeszékhelyen, amely példaértékűnek számít a foglalkoztatási gondok enyhítésében! Amikor erről írunk, hisszük és reméljük, hogy a Vi­lati Egri Gyára nem lesz egyedülálló a jövő útját ke­resve Heves megyében. A kezdeményezés azért is kiemelkedő, mert gépipari vállalataink többsége eddig a rubelelszámolású piacokon volt inkább ér­dekelt, ez pedig január 1-jétől gyökeresen megvál­tozik. A volt szocialista országokkal való kereske­delmünk ugyanis egységesen dollárelszámolású lesz. Ez pedig olyan hallatlan kényszerítő erő, hogy sok céget válaszút elé állít: talpon maradni vagy megszűnni! (mentusz) Felújították a hidat Ivóvíz Isten­mezejének A legfontosabb feladatnak az egészséges, vezetékes ivóvízellá­tás megteremtését tartja az isten- mezeiei önkormányzat. A víz­társulás megalakítására felméré­sük szerint a lakosság hetven szá­zaléka szavazott igennel, vállalva az ezzel járó (nem csekély) anya­gi terheket is. December végére lesznek kész a tervek, azután — az anyagi lehetőségek függvé­nyében — haladhat majd a meg­valósítás. Az már biztos, hogy új kutat kell majd fúrni, mert a régi nem győzi a megnövekedett igé­nyeket. Biztos az is, hogy egyidő- ben nem kerülhet sor a szenny­vízhálózat építésére, mert erre most sem az önkormányzat, sem a lakosság pénztárcájában nincs fedezet. Szintén a fejlesztések sorába illeszthető, hogy november nyol- cadikán átadjak a forgalomnak a községben található közúti hi­dat, ami korábban életveszélyes­sé vált, s most a Közúti Építő Vállalat szakemberei újították föl. A másik jó hír: ‘januárban birtokba vehetik az istenmezejei nyugdíjasok az idősek klubját, ahol napköziotthonos ellátást kapnak a hét öt napján. Petőfibányán: Boltból — gyógyszertár Érdekes huszárvágással gyógyszertárrá alakították át az egykori petőfibánvai ruházati boltot. A 145 négyzetméteres alapterületen laboratórium is található, ahol — Szabó Sándor felvételének idején — Kálóczi Dánielné és Nagy Árpádné gyermekkenőcsöket készí­tett. Hét baleset, sérültekkel Ütköző, boruló gépkocsik Heves megye területéről hét balesetről érkezett jelentés, de szerencsére ezen a hét végén sem haltak meg az utakon. November 3-án a reggeli órákban Bekölce belterületén az ózdi S. A. személygépkocsijával a jobb oldali útpatkára sodró­dott, majd ezt követően egy híd­nak ütközött. Ennek következ­tében S. A utasa, T. B. súlyos sé­rüléseket szenvedett. Szintén ezen a napon délután a 3. sz. főúton Hatvani Béla Jenő gépkocsijával az útpatkára haj­tott, majd felborult. A baleset következtében a sofőr szerencsé­re csak könnyebben sérült meg. Az anyagi kár: 150.000 forint. Ugyanezen a napon éjszaka a 31. sz. főúton a feldebrői Dom- boróczki József megcsúszott az autójával, és az útárokban kötött ki. Á gépkocsi vezetője könnyű sérülést szenvedett. Áz anyagi kár jelentős: 200.000 forint. November 4-én délelőtt Párád és Mátraháza között a budapesti Kiss László Emí/személygépko- csijával összeütközött az ugyan­csak budapesti Fesztbaum Nán­dor által vezetett gépkocsival. Kiss László Emilt súlyos sérülé­sekkel szállították a kórházba. Szintén november 4-én Bükk- szentmárton külterületén egy is­meretlen kerékpáros áttért a me­netirány szerinti bal oldalra. A vele szemben közlekedő gépko­csi vezetője, Kormos András — hogy karambolt elkerülje — a jobb oldali útárokba hajtott, majd felborult. A baleset követ­keztében Farkas László súlyos, Kormos Emilnékönnyű sérülést szenvedett. Ugyancsak e napon a késő délutáni órákban Hort község belterületén a gödöllői Fülöp Lukács gépkocsijával elgázolta a helybeli, gyalogosan közlekedő Maksa Józsefnél akit a baleset színhelyéről súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba. Az utolsó baleset is november 4-én történt. A délutáni órákban Hatvanban a helyi Tóth István gépkocsijával karambolozott a viszneki Vágó Csabával. A bal­eset következtében Tóth István­ná, valamint Vágó László köny- nyű sérüléseket szenvedett. A balesetek ügyében a rendőr­ségfolytatja a vizsgálatot. Munkát keres vezető és beosztott egyaránt (Folytatás az 1. oldalról) Az egyik olasz, nagy szállítási vállalata vezetője — kocsijai itt mennek át az M 3-ason a Szovjet­unióba és vissza — kamionpihe­nőt akart létesíteni Kálban úgy, hogy felvásárol bennünket. Far­merüzletet akartak nyitni, ahol az általunk gyártott és az ő álta­luk beszerzett gépeket árusítot­ták volna. A korszerű, a piacké­pes gépek technológiai terveit ők kívánták behozni az országba. A szerződéstervezetet elkészítettük, de ez az okmány ez év májusától október 10-ig nem került ki az olasz partnerhez. Nem tudjuk, hol akadt el az ügy, csak azt, hogy a felmondólevél a zsebünkben van. Tompa Vilmos káli polgár- mester is nagyon meglepődött az immár hírhedtté vált pénteki káli események miatt. — Ott voltam a munkásgyűlé­sen, és az alternatívákat keresve — említi többek között — olyan ajánlásokat tettem, amit' teljesí­teni is tudnánk. Odaadnánk pél­dául Kálban a réten lévő focipá­lya öltözőjét két évre ingyen, bérmentesen, ha valamilyen tár­sulást létre tudnának hozni. A kölcsönkérést a banknál igye­keznék elintézni, avagy annál az intézetnél, ahol a szükséges gé­peket megveszik. Az érdeklődés, sajnos még nem vásár. Ha az em­lített olasz úr valóban szeretne minél több embert foglalkoztató üzemet, esetleg vállalatot létesí­teni Kálban, kérem, jöjjön el hozzánk! Találunk helyet és megoldást is az üzlet létrehozá­sára. Kikértük a véleményét dr. Fe­hér Alajosnak, a kompolti kísér­leti kutatóintézet igazgatójának is e kényesnek mondható ügyről, hiszen végül is ők vették meg az üzemegységet. — Valóban, a szóbanforgó ipartelep 1983-ig a kutatóintézet része volt, s ott az agrárkutató in­tézetek parcellagépeinek javítá­sát végeztük. A telepingatlant, annak kezelői jogát, valamint az ott lévő berendezéseket és kész­leteket térítés nélkül átadtuk a jelenlegi kezelőnek. 1989-90- ben olyan tájékoztatást kaptunk a főiskolai kar vezetéséről, hogy az üzemegység számukra ko­moly ráfizetést jelent, s emiatt közösen kerestük a lehetőségeket a hasznosításra. A tárgyalások eredménytelenek maradtak, s ezért ajánlatot tettünk a karnak arra, hogy az ingatlan kezelői jo­gát és a gépi berendezéseket megvásárolnánk, s a telepen olyan tevékenységet folytatnánk a jövőben, ami az intézet nö­vénynemesítéséhez és vállalko­záskutatásához kapcsolódik. A főiskolai kar ajánlatunkat elfo­gadta, ezt követően szándéknyi­latkozatot írtunk alá, kölcsönö­sen egyeztettük a szerződési fel­tételeket úgy, hogy 1991-ben az ipartelep és a gépi berendezések használatunkba kerüljenek. — A félreértések elkerülése végett itt le kell szögeznünk, hogy a korábbi gyártási profil és szolgáltató tevékenység távol áll intézetünk illetékességétől, s így sohasem titkoltuk, hogy az ott dolgozóknak csak kisebb részét tudjuk foglalkoztatni, s őket sem a szakmájukban, hanem az inté­zetben lévő üres állásokban. A személyes elbeszélgetések ered­ményeként öt dolgozóval álla­podtunk meg ez ideig, s további ötnek tettünk ajánlatot, akik ezt nem fogadták el. Érezve a köz­ségben kialakult elhelyezkedési nehézségeket, felajánlottuk a dolgozóknak, hogy csoportos vállalkozás esetén munkaterüle­tet, gépeket és berendezéseket bo­csátunk — bérleti díj ellenében — a rendelkezésükre, s kutatási szaktanácsadói tevékenységünk­kel elősegítjük indulásukat. A dolgozók túlnyomó többségével személyesen beszélgettem el a jövőről, ám az ajánlatra igenlő választ nem kaptunk, így más vállalkozási és hasznosítási lehe­tőséget kerestünk. A második félreértés így tehát a körül van, mintha a kutatóintézet hozzájá­rult volna a helyi munkanélküli­ség növekedéséhez. Itt tartanak hát pillanatnyilag Kálban. Minden a maga módján, törvényesen haladt, és halad ma is. Sok a megértő, sajnálkozó szó a vezetők körében, és a fájdalmas idegeskedés, töprengés, önmar- cangolás az elbocsátottaknál. De, hogy ebből a helyzetből lesz-e vajon kiút, senki nem tudja megjósolni... Fazekas István

Next

/
Thumbnails
Contents