Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-05 / 157. szám

2 Hírlap 1990. október 5., péntek Szavazzunk a jövőért érzett felelősséggel A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozata A Magyar Katolikus Püspöki Kar csütör­tökön nyilatkozatot tett közzé a helyhatósági választásokon való részvételről. A dokumen­tumot Seregély István egri érsek, a püspöki kar elnöke írta alá. A nyilatkozat szövege a következő: Mi, magyar katolikus püspökök, szomorú­an látjuk, hogy népünk jövőbe vetett bizalma megrendült. Érről tanúskodik az alacsony részvételi arán£ a helyhatósági választáso­kon. Volt már népünk a háború után a mainál sokkal nehezebb helyzetben is. De akkor, vállalva az áldozatot, bízni tudott az ország sorsának jobbra fordulásában, és nagyszerű felemelkedésnek néztünk elébe. Nem mi te­hetünk róla, hogy ma erkölcsileg és gazdasá­gilag ismét súlyos körülmények közé kerül­tünk. Magunknak kell azonban megküzde- nünk az újabb kibontakozásért. Kérjük tehát minden honfitársunkat, hogy legalább a jövendő nemzedékért érzett embe­ri, magyar és keresztény felelőssége tudatában menjen el szavazni. Válassza meg azt a jelöl­tet, akiben személyes ismerete alapján bízhat, akire rábízhatja sorsát. Kérjük a hazai tömegtájékoztatást, hogy az ország életében ne csak a hibákat lássa meg, hanem az értékeket is. Nem valószínű, hogy az Európa Parlament elfogadta volna belépé­si szándékunkat, ha kormányunk munkáját olyan rossznak látná, mint amilyennek azt itt­hon sokan hirdetik. Ne veszítsük el bátorságunkat. Ha mi mer­jük vállalni sorsunk formálását, a Jóisten is megáldja törekvésünket. Nem mulaszthattuk el, hogy a választások második fordulója előtt ne mondjuk el gon­dolatainkat, és szíves figyelmükbe ne ajánl­juk nyilatkozatunkat. (MTI) A kulturális kormányzat meg a szegény és gondos édesanya... Fekete György államtitkár: — Ez nagy attrakció lesz! A világ tíz kortárs képzőművészeti múzeuma közül az egyik legnagyobb Ma­gyarországon (Folytatás az 1. oldalról) megtenni. Szerveződése miatt azonban 100 százalékosan csak az ifjúságnak van lehetősége az önkormányzatok megoldására. Nagyon rossz volna, ha az ifjúság olyan rendeleteket vagy törvé­nyeket szeretne forszírozni, amely egy ilyen autonómiát jogi­lag vagy hatalmilag szabályoz, hiszen épp ez ellen küzdöttek az elmúlt évtizedekben, s ez a küz­delem igazságos volt. Föl kell ál­lítania az ifjúságnak azokat a szervezeteket, amelyek érdeke­ket artikulálnak, ám tennék egy szubjektív megjegyzést. Ha en miniszter lennek, akkor én vár­nék ajánlatokat az ifjúság részé­ről, hogy mivel kíván hozzájárul­ni a jövendő demokratikus Ma­gyarország felépítéséhez. — A diákoktól várják a meg­oldást? — Ezt nekik, maguknak kell megfogalmazniuk. Ha az ifjúság fellép a kormány szervezetlensé­gével, megoldatlanságával, kon­cepciótlanságával szemben, ak­kor azt kell mondanom, hogy ez az ifjúság is szervezetlen és kon­cepciótlan. Össze kellene szed­nie magát. — Dehogy lehet ezt attól az if­júságtól várni, amelyik ezt soha nem tanulta, hisz nem volt módja rá. — Hát, ezt a küzdelmet látjuk, ez zajlik most. De nem tartjuk ezt természetellenesnek. Sajnos, így kellett lennie. Itt még jelképesen sok vér fog folyni, és felnőttek és fiatalok között nagyon sok áldo­zata lesz ennek a küzdelemnek. De... ki fog alakulni. — Ezt akár biztatásnak is te­kinthetjük? — Maximálisan. A tárca nem akar ebbe beleszólni. Az ifjúság hozza létre a saját önkormányza­ti szervezeteit! Ha ezek jól jön­nek létre, akkor az érdekek kife­jezése is jó és tisztességes lesz. És akkor talán kevésbé lehet külön­böző politikai eszközökkel ma­nipulálni ezeket, mert tudjuk, hogy van ilyen. A készülő nemzeti alaptanterv — Nem kerülhetünk ki egy másik aktuális témát. Pedagógu­sok és diákok hetek óta várják (vagy nem várják) a beígért nem­zeti alaptantervet. — Azt, mint egyetemi oktató és korábban szakközépiskolai igazgató, tudom, hogy a magyar oktatás egyik nagy alapproblé­mája mindig az egyszerűen el­mondható, legszükségesebb ten­nivalók összegyűjtése. Ez mindig megvolt, minden oktatásban. S erre azért is szükség van, mert eddig a különböző oktatási blok­kokba fontos dolgok helyett ren­geteg nem fontos dolog került. Az áltudományokra, a történel­mi hazugságokra gondolok. És azokra a politikai dolgokra, amelyek bekerültek a tananyag­ba, kiszorítva szakmai tényeket. Egy Liszenko-elmélet például, vagy Micsurin tanai. És minden szakmának megvolt ám a maga Micsurinja! Ezért el tudom kép­zelni, hogy a pedagógusok kí­vánnának egy olyan fogódzót, amely eligazít: hogy mi az az alaptudnivaló, amit meg kell ta­nítani, s hogy hogyan, mikor, mi­lyen ütemben és milyen intenzi­tással — azt bízzák rájuk. — Elképzelhető, hogy az új alaptanterv utal majd az oktatás várható vagy legalábbis elvárha­tó szerkezeti átalakulására? — Mint, hangsúlyozom kívül­álló, de mint szakembereket ta­nító, úgy vélem, először azt kell kitalálni, hogy „mit”, s csak az­után, hogy hogyan. S egy olyan bonyolult összetételű, de kis or­szágban, ahol mindenféle szak­mára kell képezni embereket, nagyon nehéz általános sémákat kitalálni. Én a legteljesebb válto­zatosság, színesség és pluraliz­mus mellett voksolok. Ludwigék — a munkásmozgalmiban — Mind ez idáig a szakterüle­téhez szorosan nem tartozó teen­dőkről beszélgettünk. Mi foglal­koztatja mostanában? — Ébben a pillanatban a könykiadás, könyvteijesztés át­alakítása van napirenden, s az, hogy mi módon lehet a magyar filmek „elhalását” megakadá­lyozni. Foglalkozunk a Művé­szeti Alapnak, mint az egész ma­gyar képző- és iparművészét bá­zisának új elvi alapokra helyezé­sével. S bizonyos színházi kérdések­kel, a közgyűjtemények helyze­tével. Mindegyiknek azonban (nyolc „területem” van) az alap­vető kérdése, hogy a rendelke­zésre álló forrásokon kívül mi­lyen más finanszírozási lehetősé­gek vannak. S ez a napi csip-csup ügyek mellett a hosszú távú stra­tégia legalapvetőbb kérdése. A költségvetés 3,5 százalékos kul­turális részesedését kell bővíte­nünk. Mivel ez ebből az évi 21 milliárd forintból teljesen re­ménytelen. — A közelmúltban Eger kul­turális értelmisége a helyi művé­szek kezdeményezésére nyilvá­nos fórumot tartott azért, hogy felhívja magára a leendő önkor­mányzat figyelmét. Szó esett az alkotók állami támogatásáról is. — Ez önmagában egy nagyon nagy probléma. S támogatás, olyan értelemben, ahogy maga említi, nem lesz. Éz nem állami, és nem is minisztériumi feladat. Képek fölvásárlása, foglalkozta­tás, ilyen nincs sehol a világon. Külföldön a művészetnek van { naca, s ez működik. (A nem ke- endő, de valóban értékes művek támogatására persze van állami mecenatúra, de ez egészen más, mint az, ami itt a korábbi évtize­dekben volt.) Sajnos, mi most nem a „kell”-ből, hanem csak a „lehet”-ből tudunk kiindulni. A tárca gondolkodása nem lehet más, mint egy édesanyáé, akinek szeptember elején három gyer­meke iskolába megy. S itt a lege­lemibb feltételeket kell megte­remteni (A gyerekeknek legyen táska, könyv, köpeny, stb., de öröklik egymás cipőjét). — Ha a példánál maradunk, az ilyen szorult helyzetben lévő anya igyekszik ügyesen felhasz­nálni a gyermekei számára nyúj­tott ajándékot. Amint tudom, most ön is ez ügyben járt külföl­dön. S abban a szerencsében van részünk, hogy a művészetbará­tok számára egy kivételesen jó hírt első ízben mi közölhetünk, s éppen a Hírlap olvasóival. — így van, Düsseldorfban jár­tam. Evek óta húzódik nálunk a kortárs magyar képzőművészet méltó bemutatása. A Nemzeti Galériának természetesen van ilyen anyaga, de hely és mecena­túra hiányában nem tudta pre­zentálni. Épülete sem volt erre. A korábbi években a neves mű­gyűjtő, Ludwig úr Aachenből ajánlatot tett ez ügyben a magyar kormány számára. (Ezért ki is tüntették, az általa ide küldött anyagot el is fogadták, de a szer­ződés „leült”.) Az elmúlt hetek­ben Ludwig úr vissza akarta von­ni az ajánlatát. El akarta vinni a képeit, mondván, hogy ő elég so­káig tárgyalt, de a fogadókészség minimális volt. Időközben politi­kai okok miatt ettől függetlenül megszűnt a Munkásmozgalmi Múzeum, s most az épülete a vár­ban fölszabadul. Ezért jártam kint. A tárgyalások eredménye­ként Ludwig úr az ajánlatát meg­erősítette, sőt 400 millió dollár­nyi eszmei értékű kortárs képző- művészeti anyagot is fölajánlott kiállítási célokra. Ha minden igaz, jövő év májusában a turiz­mus és a hazaiak nagy örömére megnyílhat a várban a Nemzeti Galéria Ludwig-gyűjteménye. Jámbor Ildikó Iraki tisztek: életünket és vérünket Szaddámért Washington ötmilliárd dollárral segíti a menekülteket Szaddám Húszéin iraki elnök szerdán Kuvaitban fogadta azoknak a katonatiszteknek a képviselőit, akik részt vettek Ku- vait megszállásában. Az INA bagdadi hírügynökség jelentése kiemeli, hogy a katonák életüket és vérüket ajánlották fel Szad- dámnak. A hírügynökség úgy idézi az iraki államfőt, hogy a meglátogatott Kuvait város vi­rágzónak tűnik az anyaország­hoz (értelemszerűen Irakhoz) való „visszatértével”. A CBS amerikai tv-társaság műsorában szerdán Kuvaitbol kicsempészett üzenetet ismertet­tek. E szerint a városban kuvaiti állampolgárokat végeznek ki, éhínség van, több helyen tűz ütött ki, rendszeresek a fosztogatások. A levéh'ró megemlíti, hogy a la­kóhelye közelében fekvő pékség azért nem nyitott ki, mert az ösz- szes berendezést elvitték, ellop­ták. Állítása szerint azonban áruval megrakott teherautók tartanak az iraki határ felé Kuva- itból. Az amerikai külügyminiszté­rium adatai szerint több mint 900 ezer külföldi menekült el Irakból és Kuvaitból azóta, hogy Szaddám Húszéin csapatai el­foglalták Kuvaitot. Lawrence Eagleburger he­lyettes külügyi államtitkár szer­dán Washingtonban egy szená­tusi bizottság előtt azt mondta, hogy valószínűleg még kétmillió külföldi fogja követni az eddig elmenekültek példáját. Az amerikai politikus hangsú­lyozta, hogy a menekültek leg­többször csak néhány ingóságu­kat tudták kimenekíteni Irakból, illetve Kuvaitból. Sokan csak több száz kilométeres sivatagi kóborlás után értek biztonságos földre. Eagleburger bejelentette, hogy az Egyesült Államok 10 milliárd dollárt szeretne össze­gyűjteni nemzetközi támogatás­sal a menekültek segélyezésére és hazaszqllításuk előmozdítására. Közölte, hogy Washington több mint 5 milliárd dollárt biztosít erre a célra. (MTI) Nem állnak sorba a pénzes tőkések Kormányzati vélemény a hongkongiak letelepedéséről A magyar kor­mány teret ad minden hozzánk érkező mű­ködőtökének, szíve­sen támogatja a kül­földi befektetéseket — mondta Székely Árpád, a Miniszter- elnöki Hivatal kor­mánytanácsosa a hongkongiak betele- edési szándékával apcsolatban elter­jedt hírekről az MTI munkatársának, de nyomban hozzátette: a letelepedni kívánók képviselői minded­dig nem jelentkeztek hivatalos magyar szerveknél. A felröp­pent hírekkel ellen­tétben nem állnak sorba nálunk a bete­lepülni szándékozó hongkongi üzletem­berek. Eddig mind­össze egy személy ke­reste csak meg az ille­tékes magyar szerve­ket ilyen kéréssel. Közvetítők ugyan már több alkalom­mal jelentkeztek, de konkrét javaslatot a befektetésekkel kap­csolatban ők sem hoztak. Arról, hogy a hongkongi tőke kise­gítené Magyarorszá- ot a válságból, a ormánytanácsos azt mondta: komolyta­lan ez az elvárás, nem valószínű, hogy üz­letemberek tőkéjüket bármelyik ország adósságának törlesz­tésére fordítanák. Ha azonban működötö­ké behozataláról van szó, akkor természe­tesen számtalan lehe­tőség van hazánk­ban. A közelmúltban a Lénia — Wawe/oszt­rák — magyar kft. képviselői jelentet­ték be, hogy hong­kongi üzletemberek egy csoportja megke­reste az osztrák Wa­wel tőkéscsoportot azzal a kéréssel, hogy ajánlatukat juttassak el a magyar kor­mányhoz. Ennek lé­nyege, hogy csaknem 20 ezer család tele­pülne le hazánkban, mérnökök, középfo­kú műszaki végzett­ségű emberek és ma­gasan kvalifikált szakmunkások. Szé­kely Árpád szerint ilyen tömegű ember letelepítése nemcsak kormányzati dönté­sen múlik, hanem a helyi önkormányza­tok hozzáállásán is. Számítani kell arra is, hogy a külföldiek be­áramlása — főképp a munkanélküliek szá­mának egyre gyor­sabb emelkedése mi­att — belső feszültsé­geket okozna. Jeszenszky Géza nyilatkozta: Nem törvényszerű a konfliktus a szabaddá váló államokban New Yorkban a nyugat-euró­pai országok rokonszenvükről, támogatásukról biztosították az új Magyarországot, szomszéda­ink pedig készségüket nyilvání­tották a nemzetiségi konfliktu­sok megelőzésére — mondotta Jeszenszky Géza. A magyar kül­ügyminiszter részt vett az ENSZ-közgyűlésen és az EBEÉ-országok külügyminisz­tereinek tanácskozásán. Haza­utazása előtt nyilatkozott ma­gyar újságíróknak, közöttük az MTI tudósítójának. A miniszter, aki szerdán szó­lalt fel a közgyűlésen, elmondot­ta: az elmúlt napok tapasztalatai alapján beszédében — rögtönöz­ve — kifejtette: meggyőződése szerint nem törvényszerű, hogy a szabaddá váló országok között konfliktusok legyenek. — Az EBEE-találkozón sok külügyminiszter támogatta, és senki nem ellenezte a kisebbség- védelmi jogok ügyét, így jó re­mény van arra, hogy (az előké­szítő bizottság egyetértésével) a kérdés felkerül a párizsi csúcsta­lálkozó napirendjére, majd 1991-ben Svájcban összeülhet a nemzetiségi jogokkal foglalkozó szakértői konferencia. A Ma­gyarország által is szorgalmazott cél olyan kódex, amely rögzíti a nemzeti kisebbségek jogait és biztosítja, hogy azok megtartását nemzetközi szinten ellenőrizzék, számon kérhessék, a jogsértése­ket orvosolhassák. Egyébként erre már most is van mód — han­goztatta a miniszter. — A helsin­ki okmányok alapján például több nyugat-európai ország Ro­mániától számon kérte a kisebb­ségi jogok teljesítését. — Tárgyaltam Anatolij Zlen- ko ukrán külügyminiszterrel, akivel ugyancsak szó esett az együttműködésről a kisebbsé­gek, így a kárpátukrajnai ma gyarság jogainak érvényesítésé ben. A kérdésről már korábbal Budapesten tárgyaltunk, majd; terveket Göncz A rpád köztársa sági elnök úr ukrajnai látogatá sán konkretizáltak. Most jó re mény van arra, hogy még idéi megszülessék az egyezmény - mondotta a miniszter. — A Szov­jetunió vonatkozásában termé­szetesen nagyon is érdekeltei vagyunk az ottani demokratiku: átalakulásban, a piacgazdaság megteremtésében, s arra törek­szünk, hogy megőrizzük a; együttműködést a központi kor­mánnyal. Egyidejűleg nem ma­radhatunk el az ott tapasztalható decentralizálási folyamattól, hi­szen nő a tagköztársaságok sze­repe, s számunkra szomszédunk Ukrajna, különösen fontos Egyébként találkoztam a balti köztársaságok vezető politikusa­ival is: rokonszenwel tekintünk részvételükre az EBEÉ-folya- matban. Szaúd el-Fejszál herceggel, a szaúdi külügyminiszterrel az else hivatalos kapcsolatfelvételre ke­rült sor a két ország között. — A miniszter rendkívül tájékozott volt Magyarországról, s úgy tű­nik: most igen kedvezőek a lehe­tőségek a kapcsolatok további fejlesztésére — mondotta Je­szenszky. —A nyugat-európaiak részéről egyébként általános volt a szándék a rendszeres politikai kapcsolatok kialakítására, ma­gas szintű, illetve szakértői tár­gyalásokra szóló meghívásokai adtak át. A külügyminiszter szerdán es­te vezető amerikai üzletemberek előtt beszélt New Yorkban Ma­gyarország helyzetéről, a beru­házási lehetőségekről. Csütörtö­kön, közép-európai idő szerint este utazott haza. A kormányszóvivő a földtulajdon rendezéséről A Parlament elé terjesztik a törvénytervezetet A kormányszóvivőt felhatalmazták az alábbiak közlésére: A kormány — meghirdetett programjának megfelelően — támo­gatja a magántulajdonon alapuló vállalkozói mezőgazdaság kialaku­lását. Ehhez ösztönzi az ágazat privatizációját, melynek felgyorsítá­sához az A Ikotmánybíróság határozatával összhangban a Parlament elé terjeszti a földtulajdon rendezésének törvényét, és a tulajdonosok szövetkezését szabályozó törvényt. A kormány továbbra sem mond le a korábbi tulajdonosok kár­talanításáról, s ennek megfelelően új törvény keretében kívánja a földtulajdonosok jogos igényét rendezni. A kormány fellép azok el­len, akik az Alkotmánybíróság döntését a mezőgazdaságban vállal­kozni kívánók megfélemlítésére akarják kihasználni. Beszédes hallgatás Hatvanban (Folytatás az 1. oldalról) — Az adatok szerint élre tör­tek a kereszténydemokraták, hi­szen a 10 szavazókörből négy helyen az ő jelöltjük került az el­ső helyre, a pártlistán pedig a harmadik helyen végeztek. Az egyéni választókerületekben csökkent az MDF esélye, listán azonban ők hozták a legtöbbet. Az SZDSZ a második helyre ke­rült. — Szeretnénk, ha néhány gondolatban összefoglalná a le­endő önkormányzatokról, s a polgármesteri hivatalról alkotott személyes véleményét. — Azt hiszem, rendkívül ne­héz esztendők előtt állunk. A legnagyobb kérdés, hogy mi­kent, s főleg miből fog gazdál­kodni az önkormányzat. Elég, ha az állami támogatás csökkenté­sére, s a folyamatosan emelkedő energiaárakra gondolunk. Az az elgondolás, miszerint az önkor­mányzat majd a saját bevételei­ből gazdálkodik, egyelőre meg­lehetősen nehezen kivitelezhető, hiszen ehhez életképes vállalko­zások sorának kellene létrejön­nie. Vállalkozni viszont tőke nél­kül nem lehet, tehát az elsődle­ges feladat ezek finanszírozása. Ügy vélem, az elkövetkező idő­szakban már az is nagy eredmény lesz, ha meglévő intézményein­ket képesek leszünk fenntartani, működésük feltételeit biztosíta­ni. Épp ezért nagyon veszélyes­nek és felelőtlennek találom azo­kat a népszerűnek ható ígérete­ket, amelyeket anyagiak híján belátható időn belül képtelenség teljesíteni. A polgármesternek sem lesz könnyű dolga. Talán ez az oka annak is, hogy Hatvanban mindössze két polgármesterje­lölt van. Egy cikluson belül na­gyon nehéz lesz bizonyítani és megfelelni a szavazók bizalmá­nak és igényeinek. Barta Katalin Orbán Viktor és Pető Iván Egerben Közös nagygyűlést tart holnap délután Egerben a Fidesz és az SZDSZ. A délután háromkor kezdődő rendezvénynek neves szóno­kai lesznek, dr. Orbán Viktor és Pető Iván személyében. Az érdeklő­dők a politikusokkal a Neumann János szakközépiskolában (lila is­kola) találkozhatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents