Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-31 / 178. szám
Hírlap, 1990. október 31., szerda KÖZLEKEDÉS 5. Fekete veszel A közhiedelemmel ellentétben az éjszakai közlekedés veszélyesebb a nappalinál. Bár kisebb a forgalom, de az előttünk lévő közlekedési környezetből korlátozott vizuális információ érkezik. Különösen a vidéken közlekedők számára jelent az este veszélyt. A sötétben bekövetkezett balesetek nagy részét két ember tévedése okozza. A járművezető azt gondolja: „nem látok semmit, tehát nincs ott semmi”. Valójában nagyon ritkán, de mégis van ott valami. Egy gyalogos vagy egy kerékpáros, aki ha hátranéz, már egy kilométerről látja a gépkocsi fényét, úgy véli, őt is látják. Tévedése halálos! Az éjszakai közlekedés megvilágítási szintjén egy akadály észrevehetősége azon múlik, hogy van-e a gépkocsivezető látóterében két felületrész között akkora fénysűrűség-különbség (kontraszt), amelyet a járművezető szeme fel tud dolgozni. A kérdés egyik oldala világítás- technikai, a másik élettani! Leegyszerűsítve: miért nem látunk a gépkocsi tompított fényszórójának fényénél kellően nagy távolságra? Miért csak az utolsó pillanatban veszik észre a járművezetők az áldozatokat? Először: azért, mert a tompított fényszóró a fényt lefele vetíti (ettől tompított). Ez azt jelenti, hogy a fő fénysugár lejtése miatt a 30 méterre lévő tárgynak csak az alsó 30 centiméteres része kap a fő fényből, 60 méterre mar csak az út felületét világítja meg, szinte súrolja, a rajta álló akadálynak csak a „szórt” fényből jut. Másodszor: azért, mert a megvilágítás a távolság négyzetével csökken, azaz a kétszer akkora távolságban ugyanarra a felületre csak negyedakkora fényenergia esik. Harmadszor: azért, mert hiába jut a gyalogos csizmájára sok fény, ha az fekete, ezért csak keveset ver vissza, azaz nem látszik jól. Negyedszer: azért, mert a szemben közlekedők is világítanak. A szem alkalmazkodik az emiatt előálló nagyobb megviláf ításhoz, de így kontrasztérzé- enysége csökken. Hihetetlen, de igaz, hogy egy tompított fényszóró 100 méter távolságról érkező — alig mérhető fénye — a gépkocsivezető látóképességét Felére csökkenti! Mit kell tennünk az éjszakai balesetek elkerülése érdekében? A gépkocsivezető teheti a legtöbbet. Elsősorban azzal, hogy figyel. Ez a legkézenfekvőbb, mégis a legtöbb hibát hordja magában (fáradtság, monotonság, lelkiállapot, elterelő hatások, netalán ittasság, stb.). Figyelni kell, de nemcsak jobbra, hanem balra is. Az aszimmetrikus fényszóró az út jobb oldalát messzebb bevilágítja. Úgy érezzük, jól lehet látni és tempósan szabadf haladni. A szabály viszont kimondja: csak olyan sebességgel szabad közlekedni, hogy minden akadály előtt, amire az adott viszonyok között számítani lehet, meg tudjunk állni! Mekkora az a biztonságos sebesség éjszaka? Országúti fényszóróval még 100 kilométeres sebesség is lehet, de tompított fénnyel csak a 60 km/h. Ha szemben is közlekednek, 45 km/h körüli sebességről tudunk megállni egy szürke akadály előtt. Ez bizony nem sok, és aki többel megy, nagyot kockáztat. A gépkocsivezető gondja a műszaki állapot is. Tenni kell a „látni és látszani” elv megvalósulásáért. A maszatos szélvédő, a sáros fényszóróüveg rontja a látási viszonyokat. Tartsuk tisztában azokat! Az „alacsonyra” állított fényszóró fő fénysugara közeire koncentrálódik, nem látunk távolabbra. Ha „magasra” van állítva, a szembejövőt vakítjuk, ő nem lát. A beállítást időnként ellenőriztessük! A kerékpárosoknak is van teendőjük! Szereljenek a kerékpárra annyi prizmát, amennyit csak tudnak. Es persze lámpát is előre, hátra. Útkereszteződésnél jó szolgálatot tehet a küllőkre szerelt oldalsó prizma. A leghatásosabb a pedálokra épített sárga fényvisszaverő. A törvény nem kötelezi a gyalogost, hogy este világítsa ki maf at. De célszerű, hogy a jármű- özlekedésre is szolgaló útra lépő gyalogos tegye magát feltűnőve. Szabály, hogy a gyalogos lakott területen kívül az út szélén, a forgalommal szemben közlekedjen. így esetleg előbb láthatja meg a veszélyt. Ennek különösen sötétben van jelentősége. Tanítsuk meg a kicsiknek is azt, hogy „ha én látom a csillagot, meg nem biztos, hogy ő is lát engem. Szoktassuk ra az este közlekedő gyalogosokat a láthatóságot javító reflexív-anyagok használatára. Csináljunk eboől divatot! Mondjuk meg a gyermekeknek: az autónak hosszú út kell, hogy megálljon. Magyarázzuk meg: a közlekedés nem „Tom és Jerry-show”. Akit a közlekedés során elütnek, nem tud továbbszaladni... Vigyázat! Iskolásösvények! Az iskolaév megkezdése óta eltelt két hónap a közlekedésben is érezteti hatását. A benépesült iskolák környékén megjelentek nagyobb számban a fiatalok. Rövid idő kellett csak hozzá, és ismét kialakultak az „iskolásösvények”, azok az utak, útvonalak, amelyek közvetlenül az iskola közelében, a nap megfelelő időszakában hirtelen túlnépesülnek. Mivel a napi rövid távú forgalomban az autósok nagyjából ugyanazt az utat járják végig, igazán nem okozhat gondot ezeknek a helyeknek, útszakaszoknak, sőt tömegközlekedési megállóhelyeknek a megjegyzése, emlékezetbe rögzítése, s ez már elég is ahhoz, hogy az autós óvatosabb legyen! Az iskolásösvények már kialakultak, de korántsem alakultak még megfelelően a gyermekek reflexei! A tapasztalatok szerint huzamosabb idő után — visszaszoknak a forgalomba. Persze, akkor sem számíthat az autós a körükben valamilyen felnőttes fegyelemre, ám a mostani időszak — éppen az együttműködés első heteiben — különösen nagy figyelmet követel meg a volánnál ülőktől. A közúti közlekedési balesetek elkerülése érdekében kérünk minden gépjárművezetőt, legyenek türelmesek és példamutatóak! Segítsenek a gyermekbalesetek megelőzésében! Heves Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács Gyalogosok a közutakon A gyalogosok nemcsak a legnagyobb számú, de egyben a legveszélyeztetettebb résztvevői a közúti közlekedésnek. Növeli a gyalogosok veszélyeztetettségét, hogy tájékozatlanabbak, és az alkalmazkodóképességük nem tudott lépést tartani a motorizáció rohamos fejlődésével. A veszélyeztetettség fokozottabb az idősebb korúaknái és a gyermekeknél. A közúti közlekedés rendje a gépjárművek és gyalogosok mozgási pályáit szétválasztja. A biztonság szempontjából legmegfelelőbb lenne a gyalogos- és a járműáradat „térbeli” szétválasztása. Erre azonban csak ritkán van lehetőség. Úttestre lépésük pillanatától biztonságuk már a járművek mozgásaitól és saját lépéseik kiszámítottságától, a járművekhez történő alkalmazkodottságuktól függ. A közlekedési folyamat akkor bonyolódik gyorsan és biztonságosan, ha a résztvevők mozgását nemcsak a közlekedési szabályok határozzák meg, hanem a közlekedő gyalogosok, járművezetők alkalmazkodnak egymáshoz, kölcsönösen segítik egymást. A gyalogosoknak be kell látni, hogy a motorizáció rohamos fejlődése következtében a közúti közlekedés minőségi változáson ment és megy át. A megnövekedett gépjárműforgalom csak a gyalogosok és gépjárművezetők szorosabb együttműködése, az érdekek egyeztetése útján lehet biztonságosabb. Azokon a helyeken, ahol a járművek vezetői és a gyalogosok egymás útvonalait keresztezik, fokozottabb figyelemmel együttműködést kell kialakítani. Az úttesten történő áthaladás esetén a gyalogosoknak nemcsak saját életük védelmét kell szem előtt tartaniuk, hanem arra is gondolniuk kell, hogy hibás magatartásuk a gépjárművezetők számára váratlan helyzetet teremt, és mások biztonságát is veszélyeztetik. A balesetek elkerülése, megelőzése érdekében: — A gyalogos úttesten tartózkodása legyen minél rövidebb. Úticéljait úgy tervezze meg, hogy minél ritkábban kelljen az úttesten átkelnie. — Ha áthalad az úttesten, ez a járművek vezetőivel egyetértésben, kölcsönös együttműködésben valósuljon meg, ami főként a jelzőlámpa nélküli gyalogátkelőhelynél igen fontos. — A gyalogosoknak áthaladás közben együtt kell működniük a gépjárművezetőkkel, vagyis az áthaladást késedelem, zavaró, megtévesztő viselkedés nélkül kell végrehajtaniok. — Az „Én lássak, és engem is lássanak” elve a közlekedésben a gyalogos számára is követelmény. Ezt főként a szabad kilátást gátló, álló járművek, vagy egyéb akadály előtti — mögötti — áthaladással kapcsolatban kell szem előtt tartani. A gyalogos a gépjárművezetők észlelési lehetőségeit világos ruhaneművel és fényvisszaverő fóliaszalagokkal segítheti. — A gyalogosoknak be kell látniuk, hogy a gépjárművek megállási lehetősége objektív természeti törvényszerűségektől: a sebességtől, fékhatástól, útviszonyoktól, a gépjárművezető cselekvési idejétől stb. függ. — A gépjárműforgalom folyamatossága érdekében a gyalogosnak igazodni kell az egészséges ritmushoz. Ilyen magatartás erősíti a biztonság további fejlődését. A gyalogos, a közlekedő ember mindenkiért érezzen felelősséget, óvja, segítse a bajbajutottakat. A gyalogosnak, ha a gépjárművezetőknél segítő, udvarias magatartást tapasztal, arra is ügyelni kell, hogy az elismerő köszönet ne maradjon el. Nem csupán az illendőség formai szokása miatt, hanem abból a tudatos megfontolásból kiindulva, hogy a köszönet hasonló magatartásra ösztönöz. A közlekedési erkölcs alapelvei csak úgy valósulhatnak meg, ha a gyalogosok közül mind többen ismerik fel a közlekedéshez való társadalmi alkalmazkodás szükségességét. E felismerésnek már sok jele látható, és egyre gyakrabban nyilvánul meg a gyalogos hibás magatartása láttán a közvélemény elmarasztalása is. A fejlődést lényegesen meggyorsítani, a közúti közlekedési baleseteket — a gyalogoselütéseket — csökkenteni csak a jó példa erejével, a gyalogosok és gépjárművezetők fokozott együttműködésével lehet. Külföldön is közlekednek... — Svájcban a nagyobb településeken és városokban az iskolásoknak az egyes iskolák, illetve iskolaépületek közötti szétosztásában a gyerekek lakóhelye és az iskola közötti útvonal biztonságát is figyelembe veszik. Az iskolaév kezdetekor a pedagógusok a biztonság és a helyi körülmények alapján kijelölik az egyes tanulók számára az iskolába vezető legjobb útvonalat, s erről tájékoztatják a szülőket. Mivel a gyermekeket törvény kötelezi az iskolába járásra, a hatóságok erkölcsi kötelessége, hogy biztonságossá tegyék az iskolába vezető utat. A kötelező oktatást az állampolgárok többségének egyetértésével vezették be, s ez kötelezi a gyermekek kísérőit is, az őket oktató pedagógusokat is a biztonságos közlekedéssel kapcsolatos aktivitásra. A gyermekek sebezhetőségének fő okai: ismeretviláguk egyéni, más a logikájuk, és kevésbé tudnak koncentrálni. A közlekedési feltételeket a felnőttek számára alakították ki, a gyermekekkel nem számoltak. Az iskolába vezető úton keresni kell a gyermekek számára a biztos átkelőhelyeket: ez ne legyen közvetlenül kanyar után, vagy emelkedő közelében, ahol a közlekedő járművet nem lehet idejében észlelni. Kerülni kell az átkelést a lassú, nagyméretű járművek előtt, mert ezek eltakarhatnak egy kis, de gyorsabb járművet. A gyermek ne keresztezze átlósan az utat, mert háttal a forgalomnak nem veszi észre az esetleg közeledő járművet. Az átkelés ne legyen túl lassú, elhúzódó. — Az NSZK-ban végzett felmérések szerint a szülők kétharmadának fogalma sincs arról, hogy a KRESZ mit ír elő a gyermekek közlekedésével, pl.: a gyermek-kerékpározással kapcsolatban. A sajtó éppen azokat a társadalmi rétegeket képtelen a közlekedési információval elérni, amelyeknek ezekre a legnagyobb szükségük volna. Az oktatás, a közlekedésben résztvevők fokozott ellenőrzése, a drága lakóövezeti utak létesítése képtelen pótolni a szülői gondoskodást a gyermekek közlekedési nevelésével kapcsolatban. — Svéd kutatási megállapítás szerint ötször, norvég mérések szerint tízszer akkora kockázatot vállal az a gyalogos, aki a jelzőlámpa „tilos” jelzésénél halad át azzal szemben, aki szabad jelzésre megy át az úttesten. Minél nagyobb a város, annál nagyobb a „tilos” jelzésre az úttesten áthaladók aránya. Noha a gyermekek és idősek ritkábban haladnak át a tilos jelzésen, mint a fiatalok és középkorúak, az elsőként említett két életkorcsoport kockázata nagyobb. — Ausztriában végzett vizsgálatok szerint az ittasan okozott balesetek elsősorban éjszaka, főleg hétvégeken történnek. Túlnyomórészt menetbalesetek, amelyek az alkoholfogyasztással együttjáró teljesítménycsökkenésre vezethetők vissza. Személygépkocsi-vezetők között a 18-35 éves, a kétkerekű járművek vezetői között a 25-55 éves korcsoport a leginkább veszélyeztetett. Az ittasan okozott balesetek száma — a tanulmány szerint — a frekventált időszakban és helyeken végzett gyakori rendőri ellenőrzéssel és a felelősségtudat növelésével csökkenthető. A közlekedési propagandának fontos része a humor
