Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-31 / 178. szám
6. SPORT 1990. október 31., szerda A sereghajtó bravúrja A megyei labdarúgó-bajnok- tőfibányára, mintha más rajtuk ság legutóbbi fordulójában az egyik legmeglepőbb eredményt a Pelőfibányai Bányász gárdája érte el, pontot rabolva a listavezető gyöngyöshalásziaktól. A házigazdák ez idáig nem túlzottan jeleskedtek, és ahogy az újoncoknál már szokásos, inkább csak a „pofonokat” kellett eltűrniük, mintsem hogy ők osztogatták volna. Sokáig egyetlen ‘árva győzelem nélkül szerénykedtek a táblázat utolsó helyén, •mígnem néhány héttel ezelőtt a Makiár ellen megtört ajég. Utá- ina következett a pontosztozkodás a Selyppel és az Atkárral, majd a Gyöngyöshalásszal szemben elért döntetlen, ami a hazai ; környezet ellenére is nyugodt i szívvel bravúrnak minősíthető. Verebélyi István petőfibányai •szakosztályvezető, aki végigizgulta a találkozót, így emlékezett vissza a kilencven percre: — A vendégek kiállásán lehetett látni, hogy úgy érkeztek Pekívül nem is nyerhetné meg ezt a mérkőzést. Ez a hozzáállás aztán megbosszulta magát, a végén kezdtek el úgy istenigazából rohamozni. Beszorítottak a kapunkhoz, ám helyzetek inkább a mi csatáraink előtt adódtak. A hajrában a vendégek már csak nehezen uralkodtak az idegeiken, s ezt több durva belemenés is jelezte. A mi csapatunk határtalan lelkesedéssel igyekezett pótolni a kétségkívül meglévő tudásbeli különbséget. Különösen dicsérhető a még ifjúsági korú kapuvédő, Juhász László, aki rendkívül jó napot kifogva, meghiúsította a halásziak valameny- nyi gólszerzési próbálkozását. Bár az utolsó helyen tanyázunk, azért bizakodva tekintünk a jövőbe. Mindenképpen szeretnénk kiharcolni a bentmaradást, ami véleményem szerint el is érhető, hiszen nemsokára erősödünk a leszerelőkkel, Jancsó Mártonnal és Szabó Józseffel. Sorsdöntő összecsapások előtt állunk, a Recskkel és a Tamaörs- sel itthon, az Átánnyal és a No- vajjal pedig idegenben mérjük össze az erőnket. (buttinger) Hat hét hit Ennyi ideig reménykedtek hiába a gyöngyösi szurkolók abban, hogy csapatuk legyőzze valamelyik ellenfelét. A hosszú, kitartó várakozás azonban meghozta gyümölcsét, a mátraaljai legények a hét végén végre diadalmaskodtak. Igaz, ha a Balassagyarmat elleni találkozó krónikáját, illetve a két pont sorsát eldöntő találat leírását vesszük alapul, a régen áhított siker szerencsésnek mondható. Ács János edző véleménye szerint viszont éppen egy peches sorozat szakadt meg. Hetek óta jól játszott csapata, amely éppen fiatal átlagéletkora és rutintalansága miatt nem tudta győzelmekre váltani sorozatos mezőnyfölényeit. Négy alkalommal ezért kellett a döntetlennel beérniük. A legutóbbi összecsapáson is végigrohamozták a mérkőzést, egymás után vezették veszélyesebbnél veszélyesebb támadásaikat. A gólörömre viszont az utolsó percekig várni kellett. A Fortuna kegyeit élvező vendégek mellől egy pillanatra elpártolt a szerencse, s a menteni igyekvő egyik nógrádi védő lábáról a saját kapujába pattant a labda. A hátralévő fordulókról szólva a trénertől megtudhattuk, hogy bízik az eredményes folytatásban. Szeretnének a mezőny második feléből feljebb lépni, s egy alapos téli felkészülés után huszáros tavaszt produkálni. (molnár) Mától: ökölvívó Dobó-kupa Ma már kiderül, hogy mi vált valóra az ígéretekből. Mármint abból, hogy az előzetesen benevezett ökölvívók közül végül is kik vesznek részt a Dobó ■ István nemzetközi emlékversenyen az egri körcsarnokban. A tegnap délutáni értesüléseink szerint a külföldi csapatok közül a lengyelek, a szovjetek, a csehszlovákok, a bolgárok az olaszok és a németek megérkeztek Magyarországra. Mától tehát négy napon keresztül zajlanak a ringcsaták a sportcsarnok küzdőterén felállított szorítóban. A mérkőzések mindennap délután négy órakor kezdődnek. Ma és holnap a selejtezőket bonyolítják le a tizenkét súlycsoportban, pénteken rendezik meg az elődöntőt, a fináléra pedig szombaton délután kerül sor. Azok a szurkolók, akik a négy napra bérletet váltanak, az utolsó napon sorsoláson vesznek részt. Minden jót, Mónika! A gyöngyösi Pecze Mónikát országszerte joggal irigyelhetik a srácok, mert amit ő produkál BMX-kerékpárjával, az valóban bámulatos. „Könnyű neki” — mondhatnák rá a suliban, a 7-es Számú Általános Iskolában —, hiszen magyar bajnok. Persze, a sikernek ára van. A napi 3-4 óra gyakorlás igazán kemény, kitartó munkát jelent Gyöngyös egyik legújabb sporttehetségének. A tavalyi bajnoki cím mellé az idei világbajnokságon 4. helyezést szerzett. A „BMX-királynőt” otthonában kerestük meg, akivel lelkes támogatója, fő „szponzora”, édesanyja, Pecze József né és öcs- cse társaságában beszélgettünk. — Hogyan kezdődött ez a BMX-varázs? — Két évvel ezelőtt testvérem kapott egy BMX-et, s nekem is megtetszett — mondja Mónika. — Első alkalommal még nem csináltunk talajgyakorlatokat, hanem terepen tepertünk. A tv-ben volt a kerékpársuli, különböző trükköket csináltak benne, és mi is megpróbáltuk azokat, többkevesebb sikerrel, no meg jókora esésekkel. Szóval, egy pár trükköt megtanultunk. Iskolánkban szoros kapcsolat alakult ki a Kiss L. György által vezetett Budapesti Szerpentin Kerékpár Klubbal. Lejártak edzéseket tartani, így tanultam meg a BMX-gya- korlatokat. Az országos bajnokságon elindultam, és első lettem. Tavaly Bécsben volt egy nemzetközi verseny, ahol szintén az első helyen végeztem. — Az idei BMX-világbajnokság hol volt? — A németországbeli Kenn- ben, ahol 18 országból voltak versenyzők. Az én korcsoportomban tízen indultunk. A selejtezőkben csak a 7. helyet tudtam megszerezni, nem nagyon jól szerepeltem. Többnyire elronPecze Mónika jövőre a tengerentúlra készül. Egy BMX-suliba. (Fotó: Domoszlai János) tottam mindent. Szerencsére a döntőn elég jól sikerültek a gyakorlatok, mindössze kétszer tettem le a lábam, és így 4. lettem a szabad stílusban. — Voltak-e még magyar versenyzők a „glóbuszviadalon”? — Igen, több magyar fiú is indult — vette át a szót Mónika édesanyja. — Közülük a budapesti Szőllősy Tas szerepelt a legjobban, ő harmadik lett a korcsoportjában. Tas rögtön az első „percekben” egy olyan ajánlatot kapott, ami Amerikába szól, egy másfél éves iskolába, a világ legjobb BMX-iskolájába: Vood- wardbe. Ebbe az iskolába megy a Móni is a jövő nyáron... — Ki állja majd a cekket, hiszen a nemzetközi versenyeztetés is a család anyagi áldozatával jár...? — Ez az, amit még nem tudunk — feleli Pecze Józsefné. — A voodwardi iskola finanszírozza a repülőjegy egy részét, ám az összes további költséget dollárban kell majd kifizetni. A BMX-bajnok Pecze Mónika világbajnoki 4. helyéhez hozzá kell hogy tegyük — amint az egy kisvárosban lenni szokott -: sikereit saját magának és családjának köszönheti. Sem egyesület, sem vállalat nem támogatta, nem volt szponzora. Ma még kétséges, hogy kijut-e a világ egyik legnevesebb BMX-iskolájába. így vagy úgy, biztosan hallunk még róla. Addig is: minden jót, Mónika! Korcsog Béla December 2-án: Eger SE —Hatvan Deko A közlekedési nehézségek miatt múlt szombaton és vasárnap elmaradt négy NB I-es és hat NB Il-es labdarúgó-mérkőzés új időpontját egyeztették kedden délután a szövetségben. Mint ismeretes, megyénk két NB Il-es együttese, az Eger SE és a Hatvan Deko egymás ellen lépett volna pályára, ám a hatvaniak nem érkeztek meg. Kíváncsiak voltunk az MLSZ döntésére, mivel többen — főként az egriek — sportszerűtlennek ítélték a Zagyva-partiak távolmaradását. Nos, a lehető legböl- esebb határozat született, a találkozót december 2-án kell lejátszani. Üjabb EB-selejtező Mészöly Kálmán, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya nem beszélt a levegőbe, azt ígérte, hogy az EB-selejtezőkre szilárd, azonos összetételben küzdő csapatot kovácsol össze. Nos, a norvégok és az olaszok ellen pályára lépettek bizonyára már kellő mélységben ismerik egymást, s ha nem veszítik kedvüket a várhatóan keményen „bekkelő” ciprusi védők előtt, akkor ma itthon tartják a két pontot. Ami könnyen azt is jelentheti, hogy az EB 3. selejtező- csoportjában úgy vonul a mezőny „téli álomra”, hogy a magyar csapat lesz az éllovas. A 3. csoport jelenlegi állása: 1. Szovjetunió 11-------2-0 2 2 . Magyarország 2 — 2 — 1-1 2 3. Olaszország 1 — 1 — 1-1 1 4. Norvégia 2—11 0-21 (Ciprus még nem játszott.) A gondolkodás rendszerváltása még késik Hazánkban többé-kevésbé lezajlott a politikai rendszerváltás. A gondolkodás rendszerváltása azonban még várat magára. Ez alól a sport sem kivétel, legfeljebb annyiban, hogy nem előre-, hanem hátra- lépés történt ezen a területen. A politikai pártok figyelmét teljesen lekötötték az egymás elleni csatározások, virtuskodások, miközben programjaikban megfeledkeztek, vagy csak szőrmentén foglalkoztak a testedzéssel. Pedig a felzárkózás egyik fontos, elengedhetetlen állomásának tekinthető a testi-lelki egészség biztosítása. E kettő harmóniája nélkül elképzelhetetlen, hogy jottányit is előrelépjünk. A régi beidegződések és reflexek még ma is élnek, hatnak. A mozgás még mindig a kultúra csak egy bizonyos, és nem szerves része. S ha ez a szemlélet rövid időn belül nem változik, annak beláthatatlan következményei lesznek. A negatívumok már most is jelentkeznek, nemcsak a verseny- és szabadidősportban, hanem a tanárképzésben is. Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola testnevelés tanszékének vezetőjével, Honfi Lászlóval többek között erről is beszélgettünk. — Az utóbbi időben gyakran szóba került Egerben az egyetem szükségessége. Azonban a jó szándék, a tettrekészség és a kívánság önmagában hiábavaló. Az átalakulás egy pályázat sorsán múlik. Tételezzük fel, hogy ezt kedvezően bírálják el. Egy belső konszenzus alapján a tanszékek maguk döntik el, vállalják-e az emelt szintű képzést. A testnevelés tanszék hogyan foglalna állást? — Sajnos, azt kell mondanom, hogy nem vállalhatnánk az előbbre lépést. A törekvés természetesen belőlünk sem hiányzik, a személyi és szakmai igényeknek megfelelő stáb is rendelkezésre áll. A tárgyi feltételek viszont nemhogy szinten maradtak volna a közelmúltban, hanem romlottak. A Líceum épületében lévő egyik tornatermünk visszakerült az egyházmegyei könyvtár tulajdonába. Hozzáteszem, jogosan. De ez égető gondjainkra nem jelent gyógyírt. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt, hogy oktatásunk struktúrája a négy plusz nyolc felé orientálódik, ezért a testne- velőtanár-képzésnek is módosulnia kell. — Van-e kilátás arra, hogy a szűkös létesítményhelyzet végre a rangjához méltó módon megoldódjék? — Nagyon szeretnénk, ha ez sikerülne. A mai gazdasági helyzetben viszont a remény csekély erre. A minisztériumtól egyelőre hiába várunk bármit is. Van viszont egy elképzelésünk. Alapítványt akarunk létrehozni, s ebből talán futná arra, hogy egy csarnok építését elkezdhessük. Az alapítótőkét a főiskola, Észak-Magyarország vállalatai és üzemei adnák — elgondolásunk szerint —, de számítanánk egykori tanítványaink adakozókedvére is. Az így befolyt pénzekből, valamint azok kamataiból lerakhatnánk az első téglákat. így nagyobb lenne az eshetősége annak is, hogy a művelődési tárca felkarolja kezdeményezésünket, vállalkozásunkat. — Egy kicsit borúlátó vagyok ezzel kapcsolatban, hiszen ma már alaposan megfontolják az emberek, hogy effajta célra ki- nyissák-e a pénztárcájukat. S nemcsak a bizalmatlanság miatt, sokkal inkább azért, mert az erszények egyre soványabbak. így önként adódik a kérdés, nem egy illúzió-e ez a terv csupán? — Valóban, az adományozók, a mecénások nem állnak sorban a tanszék előtt. Ennek ellenére azt hiszem, mégis próbálkoznunk kell, hiszen valójában veszítenivalónk nincs. Kecsegtetőbb lehetőség híján csak ezt az utat választhatjuk. — Veszítenivalója tulajdonképpen a társadalmunknak van. Az elszomorító az, hogy ennek felismeréséig még sokan nem jutottak el. A mindennapi gondolkodás során csupán valahol a periférián jut hely a sportnak, a test edzésének. Azt hiszem, ennek a szemléletnek a tükröződése az a korábban hozott rendelet, amely megszüntette a főiskolán a kötelező testnevelést. — A sport valóban nehéz napokat él. Ennek bizonyítéka, hogy szakosztályaink is borotvaélen táncolnak, s ha a segítség sokáig késik, kénytelenek leszünk felszámolni azokat. De az általános testnevelés helyzete sem jobb. Két évvel ezelőtt, egy főiskolai tanácsülés után a tantárgyat fakultatívvá tették, vagyis a hallgatók belátására bízták, részt vesznek-e azon, avagy sem. Ez komoly törést okozott a munkánkban. Idén viszont igyekeztünk sokszínű, vonzó programot kínálni az elsőéveseknek. Úgy tűnik, fel is keltettük az érdeklődésüket, de hogy valójában menynyien vesznek részt majd a foglalkozásokon, erre a kérdésre csak az idő adja meg a választ. — Az általános testnevelés jelenlegi tarthatatlan állapota nemcsak helyi probléma, hiszen a közelmúltban egy országos tanácskozás is foglalkozott ezzel, amelyen ön is részt vett. Milyen eredménnyel zárult a fórum ? — Az értekezlet summázata- ként egy közös állásfoglalás született, miszerint semmiféle kompromisszumra nem vagyunk hajlandóak. A Művelődési Minisztérium államtitkárának, Beke Katának petíciót nyújtottunk át. Egyelőre még válasz nem érkezett, de őszintén szólva, nem érzem azt, hogy a súlyának megfelelően kezelik a kérdést. Sajnos, nemcsak a minisztériumban, hanem az egyetemeken és főiskolákon sem. — A felsőoktatási intézmények belső autonómiájukba való beavatkozásra hivatkoznak. Csakhogy megfeledkeznek arról, hogy a diákok többsége nincs még döntésképes korban. Amíg egy negyven év körüli, felnőtt ember képes a saját, jól felfogott érdeke, egészsége érdekében tréningruhába bújni és edzőcipőt húzni, addig a huszonévesek elenyésző kisebbségére jellemző ugyanez. Márpedig ennek hosz- szú távon az ország issza meg a levét. Gondoljunk csak például a társadalombiztosítások elképesztő összegére. Szembekerül tehát egy vélt és egy valós érdek. Lehetséges-e ezek között egy konszenzus? — A problémakör nemcsak szakmai kérdésekre szorítkozik, hanem össztársadalmi érdekeket boncolgat. S ha ebből a szemszögből vizsgálódunk, nem tekinthetjük az általános testnevelés kérdését az autonómiába való beavatkozásnak. Éppen ezért úgy gondolom, a minisztériumnak kell határozatban állást foglalnia egy átfogó elemzés után. — Átalakultak az igények, az elvárások, s ennek okozataként a testnevelők képzését is új alapokra kellett helyezni. — A szükségekkel lépést tartva, a jó megőrzésével igyekeztünk a tanterv megreformálására. A hangsúlyt — a korábbiakhoz képest — az elméleti tárgyak irányába helyeztük. Több új témakört is beillesztettünk a tantervbe, így a sportrekreációt, a gyógytestnevelést és a bevezetést a tudományos kutatásokba. Emellett új fakultációkat is választhatnak az utolsó évesek, például a teniszt. Több sporttábort is szerveztünk és szervezünk. Igyekszünk a népszerű szabadidős sportágak alapjaival is megismertetni hallgatóinkat, már amennyire anyagi lehetőségeink engedik. — A főiskolák, egyetemek vetélkedésein sohasem kellett az egrieknek szégyenkeznie. Többnyire az élen végeztek, s egy-két, országosan kiemelkedő sportoló is akadt. Vajon így lesz-e az idén is? — Nemrégiben a pedagógus- jelöltek szpartakiádján összetettben mindenkit megelőztünk. Férfi és női kosárlabdázóink a nemzeti bajnokság második vonalában szerepelnek. A Sírok NB I/B-s csapatának oszlopos tagjai Bóta Mariann, Fekete Judit és Lendvai Zsuzsa. Kiemelkedő eredmények birtokosa Szentirmai Mária, aki a biatlonban és a triatlonban is letette már a névjegyét. Krajnyák György szintén a hármasprobában jeleskedik. Szarka Gábor pedig nemrégiben még az OB I-ben vízilabdázott. — Hosszú idő óta akut probléma a pedagógusok munkájának erkölcsi és anyagi elismerése. Ráadásul Heves megyében az országos átlagnál is rosszabb a tanárok helyzete. S ehhez még hozzátehetjük, hogy a pályakezdőknek örülniük kell, ha egyáltalán képesítésüknek megfelelő állást találnak. Ezek következményei tapasztalhatók-e a felvételik során, még mindig olyan népszerű-e a szak, mint korábban? — „Szerencsére” a hozzánk jelentkezők nincsenek tisztában mindazokkal a gondokkal, amelyekkel később szembe kell nézniük. Az idén 300 diák közül 70 elsőst vehettünk fel. Jövőre pedig szeretnénk a meglévő szakpárokat tovább bővíteni, a testnevelés mellé az angol és a német is választható lesz. Bízom benne, hogy egyre több testnevelőre lesz szüksége a jövő iskoláinak. Mint ahogy abban is, hogy eljön az idő, amikor az igazgatók a Coo- per-tesztet jobb eredménnyel teljesítő kollégát alkalmazzák. Molnár Zsolt