Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-31 / 178. szám

6. SPORT 1990. október 31., szerda A sereghajtó bravúrja A megyei labdarúgó-bajnok- tőfibányára, mintha más rajtuk ság legutóbbi fordulójában az egyik legmeglepőbb eredményt a Pelőfibányai Bányász gárdája érte el, pontot rabolva a listave­zető gyöngyöshalásziaktól. A házigazdák ez idáig nem túlzot­tan jeleskedtek, és ahogy az újoncoknál már szokásos, in­kább csak a „pofonokat” kellett eltűrniük, mintsem hogy ők osz­togatták volna. Sokáig egyetlen ‘árva győzelem nélkül szerény­kedtek a táblázat utolsó helyén, •mígnem néhány héttel ezelőtt a Makiár ellen megtört ajég. Utá- ina következett a pontosztozko­dás a Selyppel és az Atkárral, majd a Gyöngyöshalásszal szem­ben elért döntetlen, ami a hazai ; környezet ellenére is nyugodt i szívvel bravúrnak minősíthető. Verebélyi István petőfibányai •szakosztályvezető, aki végigiz­gulta a találkozót, így emlékezett vissza a kilencven percre: — A vendégek kiállásán lehe­tett látni, hogy úgy érkeztek Pe­kívül nem is nyerhetné meg ezt a mérkőzést. Ez a hozzáállás aztán megbosszulta magát, a végén kezdtek el úgy istenigazából ro­hamozni. Beszorítottak a ka­punkhoz, ám helyzetek inkább a mi csatáraink előtt adódtak. A hajrában a vendégek már csak nehezen uralkodtak az idegei­ken, s ezt több durva belemenés is jelezte. A mi csapatunk határ­talan lelkesedéssel igyekezett pótolni a kétségkívül meglévő tudásbeli különbséget. Különö­sen dicsérhető a még ifjúsági ko­rú kapuvédő, Juhász László, aki rendkívül jó napot kifogva, meg­hiúsította a halásziak valameny- nyi gólszerzési próbálkozását. Bár az utolsó helyen tanyázunk, azért bizakodva tekintünk a jö­vőbe. Mindenképpen szeret­nénk kiharcolni a bentmaradást, ami véleményem szerint el is ér­hető, hiszen nemsokára erősö­dünk a leszerelőkkel, Jancsó Mártonnal és Szabó Józseffel. Sorsdöntő összecsapások előtt állunk, a Recskkel és a Tamaörs- sel itthon, az Átánnyal és a No- vajjal pedig idegenben mérjük össze az erőnket. (buttinger) Hat hét hit Ennyi ideig reménykedtek hi­ába a gyöngyösi szurkolók ab­ban, hogy csapatuk legyőzze va­lamelyik ellenfelét. A hosszú, ki­tartó várakozás azonban meg­hozta gyümölcsét, a mátraaljai legények a hét végén végre dia­dalmaskodtak. Igaz, ha a Balas­sagyarmat elleni találkozó króni­káját, illetve a két pont sorsát el­döntő találat leírását vesszük alapul, a régen áhított siker sze­rencsésnek mondható. Ács János edző véleménye szerint viszont éppen egy peches sorozat szakadt meg. Hetek óta jól játszott csapata, amely éppen fiatal átlagéletkora és rutintalan­sága miatt nem tudta győzel­mekre váltani sorozatos me­zőnyfölényeit. Négy alkalommal ezért kellett a döntetlennel beér­niük. A legutóbbi összecsapáson is végigrohamozták a mérkőzést, egymás után vezették veszélye­sebbnél veszélyesebb támadásai­kat. A gólörömre viszont az utol­só percekig várni kellett. A For­tuna kegyeit élvező vendégek mellől egy pillanatra elpártolt a szerencse, s a menteni igyekvő egyik nógrádi védő lábáról a sa­ját kapujába pattant a labda. A hátralévő fordulókról szól­va a trénertől megtudhattuk, hogy bízik az eredményes folyta­tásban. Szeretnének a mezőny második feléből feljebb lépni, s egy alapos téli felkészülés után huszáros tavaszt produkálni. (molnár) Mától: ökölvívó Dobó-kupa Ma már kiderül, hogy mi vált valóra az ígéretek­ből. Mármint abból, hogy az előzetesen benevezett ökölvívók közül végül is kik vesznek részt a Dobó ■ István nemzetközi emlékversenyen az egri körcsar­nokban. A tegnap délutáni értesüléseink szerint a külföldi csapatok közül a lengyelek, a szovjetek, a csehszlovákok, a bolgárok az olaszok és a németek megérkeztek Magyarországra. Mától tehát négy napon keresztül zajlanak a ringcsaták a sportcsarnok küzdőterén felállított szorítóban. A mérkőzések mindennap délután négy órakor kezdődnek. Ma és holnap a selejtezőket bo­nyolítják le a tizenkét súlycsoportban, pénteken rendezik meg az elődöntőt, a fináléra pedig szom­baton délután kerül sor. Azok a szurkolók, akik a négy napra bérletet váltanak, az utolsó napon sor­soláson vesznek részt. Minden jót, Mónika! A gyöngyösi Pecze Mónikát országszerte joggal irigyelhetik a srácok, mert amit ő produkál BMX-kerékpárjával, az valóban bámulatos. „Könnyű neki” — mondhatnák rá a suliban, a 7-es Számú Általános Iskolában —, hiszen magyar bajnok. Persze, a sikernek ára van. A napi 3-4 óra gyakorlás igazán kemény, kitartó munkát jelent Gyöngyös egyik legújabb sporttehetségének. A tavalyi bajnoki cím mellé az idei világbajnokságon 4. helyezést szerzett. A „BMX-királynőt” otthoná­ban kerestük meg, akivel lelkes támogatója, fő „szponzora”, édesanyja, Pecze József né és öcs- cse társaságában beszélgettünk. — Hogyan kezdődött ez a BMX-varázs? — Két évvel ezelőtt testvérem kapott egy BMX-et, s nekem is megtetszett — mondja Mónika. — Első alkalommal még nem csi­náltunk talajgyakorlatokat, ha­nem terepen tepertünk. A tv-ben volt a kerékpársuli, különböző trükköket csináltak benne, és mi is megpróbáltuk azokat, több­kevesebb sikerrel, no meg jókora esésekkel. Szóval, egy pár trük­köt megtanultunk. Iskolánkban szoros kapcsolat alakult ki a Kiss L. György által vezetett Buda­pesti Szerpentin Kerékpár Klub­bal. Lejártak edzéseket tartani, így tanultam meg a BMX-gya- korlatokat. Az országos bajnok­ságon elindultam, és első lettem. Tavaly Bécsben volt egy nemzet­közi verseny, ahol szintén az első helyen végeztem. — Az idei BMX-világbajnok­ság hol volt? — A németországbeli Kenn- ben, ahol 18 országból voltak versenyzők. Az én korcsopor­tomban tízen indultunk. A selej­tezőkben csak a 7. helyet tudtam megszerezni, nem nagyon jól szerepeltem. Többnyire elron­Pecze Mónika jövőre a tengerentúlra készül. Egy BMX-suliba. (Fotó: Domoszlai János) tottam mindent. Szerencsére a döntőn elég jól sikerültek a gya­korlatok, mindössze kétszer tet­tem le a lábam, és így 4. lettem a szabad stílusban. — Voltak-e még magyar ver­senyzők a „glóbuszviadalon”? — Igen, több magyar fiú is in­dult — vette át a szót Mónika édesanyja. — Közülük a buda­pesti Szőllősy Tas szerepelt a leg­jobban, ő harmadik lett a korcso­portjában. Tas rögtön az első „percekben” egy olyan ajánlatot kapott, ami Amerikába szól, egy másfél éves iskolába, a világ leg­jobb BMX-iskolájába: Vood- wardbe. Ebbe az iskolába megy a Móni is a jövő nyáron... — Ki állja majd a cekket, hi­szen a nemzetközi versenyezte­tés is a család anyagi áldozatával jár...? — Ez az, amit még nem tu­dunk — feleli Pecze Józsefné. — A voodwardi iskola finanszíroz­za a repülőjegy egy részét, ám az összes további költséget dollár­ban kell majd kifizetni. A BMX-bajnok Pecze Móni­ka világbajnoki 4. helyéhez hoz­zá kell hogy tegyük — amint az egy kisvárosban lenni szokott -: sikereit saját magának és család­jának köszönheti. Sem egyesü­let, sem vállalat nem támogatta, nem volt szponzora. Ma még kétséges, hogy kijut-e a világ egyik legnevesebb BMX-iskolá­jába. így vagy úgy, biztosan hal­lunk még róla. Addig is: minden jót, Mónika! Korcsog Béla December 2-án: Eger SE —Hatvan Deko A közlekedési nehézségek miatt múlt szombaton és va­sárnap elmaradt négy NB I-es és hat NB Il-es labdarú­gó-mérkőzés új időpontját egyeztették kedden délután a szövetségben. Mint isme­retes, megyénk két NB Il-es együttese, az Eger SE és a Hatvan Deko egymás ellen lépett volna pályára, ám a hatvaniak nem érkeztek meg. Kíváncsiak voltunk az MLSZ döntésére, mivel töb­ben — főként az egriek — sportszerűtlennek ítélték a Zagyva-partiak távolmara­dását. Nos, a lehető legböl- esebb határozat született, a találkozót december 2-án kell lejátszani. Üjabb EB-selejtező Mészöly Kálmán, a labdarú­gó-válogatott szövetségi kapitá­nya nem beszélt a levegőbe, azt ígérte, hogy az EB-selejtezőkre szilárd, azonos összetételben küzdő csapatot kovácsol össze. Nos, a norvégok és az olaszok el­len pályára lépettek bizonyára már kellő mélységben ismerik egymást, s ha nem veszítik ked­vüket a várhatóan keményen „bekkelő” ciprusi védők előtt, akkor ma itthon tartják a két pontot. Ami könnyen azt is je­lentheti, hogy az EB 3. selejtező- csoportjában úgy vonul a me­zőny „téli álomra”, hogy a ma­gyar csapat lesz az éllovas. A 3. csoport jelenlegi állása: 1. Szovjetunió 11-------2-0 2 2 . Magyarország 2 — 2 — 1-1 2 3. Olaszország 1 — 1 — 1-1 1 4. Norvégia 2—11 0-21 (Ciprus még nem játszott.) A gondolkodás rendszerváltása még késik Hazánkban többé-kevésbé lezajlott a politikai rendszerváltás. A gondolkodás rendszerváltása azon­ban még várat magára. Ez alól a sport sem kivétel, legfeljebb annyiban, hogy nem előre-, hanem hátra- lépés történt ezen a területen. A politikai pártok figyelmét teljesen lekötötték az egymás elleni csatáro­zások, virtuskodások, miközben programjaikban megfeledkeztek, vagy csak szőrmentén foglalkoztak a testedzéssel. Pedig a felzárkózás egyik fontos, elengedhetetlen állomásának tekinthető a testi-lelki egészség biztosítása. E kettő harmóniája nélkül elképzelhetetlen, hogy jottányit is előrelépjünk. A régi beidegződések és reflexek még ma is élnek, hatnak. A mozgás még mindig a kultúra csak egy bizonyos, és nem szerves része. S ha ez a szemlélet rövid időn belül nem változik, annak beláthatatlan következ­ményei lesznek. A negatívumok már most is jelentkeznek, nemcsak a verseny- és szabadidősportban, hanem a tanárképzésben is. Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola testnevelés tanszékének veze­tőjével, Honfi Lászlóval többek között erről is beszélgettünk. — Az utóbbi időben gyakran szóba került Egerben az egyetem szükségessége. Azonban a jó szándék, a tettrekészség és a kí­vánság önmagában hiábavaló. Az átalakulás egy pályázat sor­sán múlik. Tételezzük fel, hogy ezt kedvezően bírálják el. Egy belső konszenzus alapján a tan­székek maguk döntik el, vállal­ják-e az emelt szintű képzést. A testnevelés tanszék hogyan fog­lalna állást? — Sajnos, azt kell monda­nom, hogy nem vállalhatnánk az előbbre lépést. A törekvés ter­mészetesen belőlünk sem hiány­zik, a személyi és szakmai igé­nyeknek megfelelő stáb is ren­delkezésre áll. A tárgyi feltételek viszont nemhogy szinten marad­tak volna a közelmúltban, ha­nem romlottak. A Líceum épü­letében lévő egyik tornatermünk visszakerült az egyházmegyei könyvtár tulajdonába. Hozzáte­szem, jogosan. De ez égető gondjainkra nem jelent gyógyírt. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt, hogy oktatásunk struktúrája a négy plusz nyolc felé orientálódik, ezért a testne- velőtanár-képzésnek is módo­sulnia kell. — Van-e kilátás arra, hogy a szűkös létesítményhelyzet végre a rangjához méltó módon megol­dódjék? — Nagyon szeretnénk, ha ez sikerülne. A mai gazdasági hely­zetben viszont a remény csekély erre. A minisztériumtól egyelőre hiába várunk bármit is. Van vi­szont egy elképzelésünk. Alapít­ványt akarunk létrehozni, s eb­ből talán futná arra, hogy egy csarnok építését elkezdhessük. Az alapítótőkét a főiskola, Észak-Magyarország vállalatai és üzemei adnák — elgondolá­sunk szerint —, de számítanánk egykori tanítványaink adakozó­kedvére is. Az így befolyt pén­zekből, valamint azok kamatai­ból lerakhatnánk az első téglá­kat. így nagyobb lenne az eshe­tősége annak is, hogy a művelő­dési tárca felkarolja kezdemé­nyezésünket, vállalkozásunkat. — Egy kicsit borúlátó vagyok ezzel kapcsolatban, hiszen ma már alaposan megfontolják az emberek, hogy effajta célra ki- nyissák-e a pénztárcájukat. S nemcsak a bizalmatlanság miatt, sokkal inkább azért, mert az er­szények egyre soványabbak. így önként adódik a kérdés, nem egy illúzió-e ez a terv csupán? — Valóban, az adományozók, a mecénások nem állnak sorban a tanszék előtt. Ennek ellenére azt hiszem, mégis próbálkoz­nunk kell, hiszen valójában veszítenivalónk nincs. Kecsegtetőbb lehetőség híján csak ezt az utat választhatjuk. — Veszítenivalója tulajdon­képpen a társadalmunknak van. Az elszomorító az, hogy ennek felismeréséig még sokan nem ju­tottak el. A mindennapi gondol­kodás során csupán valahol a pe­riférián jut hely a sportnak, a test edzésének. Azt hiszem, ennek a szemléletnek a tükröződése az a korábban hozott rendelet, amely megszüntette a főiskolán a köte­lező testnevelést. — A sport valóban nehéz na­pokat él. Ennek bizonyítéka, hogy szakosztályaink is borotva­élen táncolnak, s ha a segítség so­káig késik, kénytelenek leszünk felszámolni azokat. De az általá­nos testnevelés helyzete sem jobb. Két évvel ezelőtt, egy főis­kolai tanácsülés után a tantár­gyat fakultatívvá tették, vagyis a hallgatók belátására bízták, részt vesznek-e azon, avagy sem. Ez komoly törést okozott a mun­kánkban. Idén viszont igyekez­tünk sokszínű, vonzó programot kínálni az elsőéveseknek. Úgy tűnik, fel is keltettük az érdeklő­désüket, de hogy valójában meny­nyien vesznek részt majd a fog­lalkozásokon, erre a kérdésre csak az idő adja meg a választ. — Az általános testnevelés je­lenlegi tarthatatlan állapota nemcsak helyi probléma, hiszen a közelmúltban egy országos ta­nácskozás is foglalkozott ezzel, amelyen ön is részt vett. Milyen eredménnyel zárult a fórum ? — Az értekezlet summázata- ként egy közös állásfoglalás szü­letett, miszerint semmiféle kompromisszumra nem vagyunk hajlandóak. A Művelődési Minisztérium államtitkárának, Beke Katának petíciót nyújtottunk át. Egyelőre még válasz nem érkezett, de őszintén szólva, nem érzem azt, hogy a súlyának megfelelően ke­zelik a kérdést. Sajnos, nemcsak a minisztériumban, hanem az egyetemeken és főiskolákon sem. — A felsőoktatási intézmé­nyek belső autonómiájukba való beavatkozásra hivatkoznak. Csakhogy megfeledkeznek ar­ról, hogy a diákok többsége nincs még döntésképes korban. Amíg egy negyven év körüli, felnőtt ember képes a saját, jól felfogott érdeke, egészsége érdekében tré­ningruhába bújni és edzőcipőt húzni, addig a huszonévesek ele­nyésző kisebbségére jellemző ugyanez. Márpedig ennek hosz- szú távon az ország issza meg a levét. Gondoljunk csak például a társadalombiztosítások elké­pesztő összegére. Szembekerül tehát egy vélt és egy valós érdek. Lehetséges-e ezek között egy konszenzus? — A problémakör nemcsak szakmai kérdésekre szorítkozik, hanem össztársadalmi érdekeket boncolgat. S ha ebből a szem­szögből vizsgálódunk, nem te­kinthetjük az általános testneve­lés kérdését az autonómiába való beavatkozásnak. Éppen ezért úgy gondolom, a minisztérium­nak kell határozatban állást fog­lalnia egy átfogó elemzés után. — Átalakultak az igények, az elvárások, s ennek okozataként a testnevelők képzését is új alapok­ra kellett helyezni. — A szükségekkel lépést tart­va, a jó megőrzésével igyekez­tünk a tanterv megreformálásá­ra. A hangsúlyt — a korábbiak­hoz képest — az elméleti tárgyak irányába helyeztük. Több új té­makört is beillesztettünk a tan­tervbe, így a sportrekreációt, a gyógytestnevelést és a bevezetést a tudományos kutatásokba. Emellett új fakultációkat is vá­laszthatnak az utolsó évesek, például a teniszt. Több sporttá­bort is szerveztünk és szerve­zünk. Igyekszünk a népszerű szabadidős sportágak alapjaival is megismertetni hallgatóinkat, már amennyire anyagi lehetősé­geink engedik. — A főiskolák, egyetemek ve­télkedésein sohasem kellett az eg­rieknek szégyenkeznie. Többnyi­re az élen végeztek, s egy-két, or­szágosan kiemelkedő sportoló is akadt. Vajon így lesz-e az idén is? — Nemrégiben a pedagógus- jelöltek szpartakiádján össze­tettben mindenkit megelőztünk. Férfi és női kosárlabdázóink a nemzeti bajnokság második vo­nalában szerepelnek. A Sírok NB I/B-s csapatának oszlopos tagjai Bóta Mariann, Fekete Ju­dit és Lendvai Zsuzsa. Kiemel­kedő eredmények birtokosa Szentirmai Mária, aki a biatlon­ban és a triatlonban is letette már a névjegyét. Krajnyák György szintén a hármasprobában jeles­kedik. Szarka Gábor pedig nem­régiben még az OB I-ben vízilab­dázott. — Hosszú idő óta akut problé­ma a pedagógusok munkájának erkölcsi és anyagi elismerése. Ráadásul Heves megyében az or­szágos átlagnál is rosszabb a ta­nárok helyzete. S ehhez még hoz­zátehetjük, hogy a pályakezdők­nek örülniük kell, ha egyáltalán képesítésüknek megfelelő állást találnak. Ezek következményei tapasztalhatók-e a felvételik so­rán, még mindig olyan népsze­rű-e a szak, mint korábban? — „Szerencsére” a hozzánk jelentkezők nincsenek tisztában mindazokkal a gondokkal, ame­lyekkel később szembe kell néz­niük. Az idén 300 diák közül 70 elsőst vehettünk fel. Jövőre pe­dig szeretnénk a meglévő szak­párokat tovább bővíteni, a test­nevelés mellé az angol és a német is választható lesz. Bízom benne, hogy egyre több testnevelőre lesz szüksége a jövő iskoláinak. Mint ahogy abban is, hogy eljön az idő, amikor az igazgatók a Coo- per-tesztet jobb eredménnyel teljesítő kollégát alkalmazzák. Molnár Zsolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents