Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-27 / 175. szám

1990. október 27., szombat Hírlap Az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője volt Dr. Négyessy Árpád élete és politikai pályája A szupernagyi és a „salemi boszorkány” Égből hulló hölgyek A 87 esztendős Gudrun Hil­debrandt várakozásteljesen áll a repülő nyitott ajtajában. Hideg szél mar az arcába, amikor a leg­kisebb félelem nélkül letekint az alatta 3 ezer méter mélységben lévő Földre. Aztán ugrik... Egész Bremervörde csodálja az idős hölgyet, akiben hajlott kora ellenére ennyire buzog a tettvágy. A négyszeres anya és nyolcszoros nagymama legújabb kalandja különleges rekord: Gudrun néni Németország leg­idősebb ejtőernyős ugrója. A Bréma melletti Hütten- buschban tartott repülőnapon látott az öreg hölgy először cso­portos ugrást, és legott elhatá­rozta, hogy ő is megcsinálja. „Magávalvisz?” — kérdezte To­ni Baarstól, ám a 35 éves ejtőer­nyős tréfának vélte a dolgot. A156 centis termetű apró asz- szonyka azonban nem tágított. Nyomós érvekkel operált: „Nyá­ron gyaloglással, úszással és ko­cogással edzem magam.. Télen síelek és korcsolyázom. ” És még soha nem volt beteg, tíz éve rá se nyitotta orvosra az ajtót. Amikor az egykori tornata- námő sikeresen teljesítette a föl­di gyakorlatokat, Toni Baarsnak szertefoszlottak a kétségei. Fel­repültek a fellegekbe. Toni a tu­lajdon testéhez kapcsolta part­nernőjét, úgy hajtották végre az első ugrást. Az agilis hölgy szu- perlativuszokban áradozik a földreszállásról: „Olyan köny- nyűnek éreztem magam, mint a madár. Biztos, hogy nem ez volt az utolsó ugrásom. ’’ Amíg Gudrun Hildebrandt újra a levegőbe emelkedik, addig sporttal kondicionálja magát. „Ha nem mozgok, nem érzem magam jól— magyarázza fárad­hatatlan mozgékonyságát, ami a félje tizenegy évvel ezelőtt bekö­vetkezett halála óta tartalommal tölti meg mindennapjait. Minden változatossága elle­nére Gudrun néni életéből mégis hiányzik valami. „Szívesen meg­osztanám hobbijaimat egy part­nerrel” — vallotta be Jacqueline Müllernek, a Neue Revue ripor­ternőjének. Aztán határozott hangon még hozzáfűzte: „Az én koromban a házasság csak az érem egyik oldala. A fő kérdés az, vajon az említett úr a sportban ve­lem tud-e tartani. ” Nem hétköznapi teljesítmény­nyel dicsekedhet az amerikai Sa- lemban (Oregon állam) lakó Re­becca Smith sem. Ez az ifjú „sa­lemi boszorkány” nem seprű­nyélen repül, hanem — valószí­nűleg Münchausen báró dicsősé­gét megirigyelve — ágyúból lö­veti ki magát. Igaz, a szuperna­gyinál négyszer fiatalabb, niszen csak 21 eves, de ilyen attrakciót nő még nem hajtott végre előtte. (Mit fog vajon csinálni, ha olyan idős lesz, mint a szupemagyi? Feltéve persze, ha látványos hobbija mellett megéri azt a kort...) Az ágyúból kilőve 65 km/óra sebesseggel szeli át nagy ívben a levegőt, majd 35 méter megtétele után biztonságosan „landol” a kifeszített hálóban. (zahemszky) A szovjet politikai modell át­vétele az 1940-es végén meg­semmisítette hazánkban az 1944-45 után saijadó demokrá­ciát. Ennek az erőszakos folya­matnak számos kiváló politikus esett áldozatul. Közülük való volt dr. Négyessy Árpád, akiről írásomban megemlékezek. Egerben született 1911. no­vember 23-án, polgári család­ban. Iskolai tanulmányait szülő­helyén végezte. Az elemi iskola négy osztályának elvégzése után a Dobó-reáliskolában tanult. Aktív tagja volt az iskola Bajza- önképzőkörének. Jól szavalt, felolvasott, gyakran vállalt szere­pet színdarabokban. Szorgalmá­ért többször kapott jutalmat. Az 1929-30-as tanévben érettségi­zett jeles eredménnyel. A középiskola befejezése után a helybeli jogakadémián tanult, ahol 1934-ben szerzett végbizo­nyítványt. Jogászévei alatt élénk mozgalmi életet élt. 1932 őszén a Jogakadémiai Kör közgyűlése hozzájárult ahhoz, hogy vezeté­sével jogász-dzsesszzenekar ala­kuljon. Tevékenykedett a Roe- daratio Emericanában. Az egye­sület kulturális rendezvényein gyakran szerepelt ének- és zene­számokkal, s többször felolva­sott. 1935-ben Pécsett tett doktori szigorlatot. Jogi tanulmányainak befejezése után rövid ideig a he­lyi lapnál újságíróskodott. Majd 1936-ban az adóhivatal szolgála­tába állt. A következő év szep­tember 1-jétőlavármegyeházára került. 1941-ben közigazgatási szakvizsgát tett. A hivatali rang­létrán gyorsan emelkedett. Még az előbb említett évben várme­gyei aljegyzőnek választották meg. 1944-ben már másodfő­jegyző volt. A második világháború alatt antifasiszta magatartást tanúsí­tott. Kapcsolatot épített ki a helybeli baloldal képviselőivel, akiket időnként titokban tájé­koztatott a várható hatósági eljá­rásokról. Sajnos, intő szavait nem mindenki fogadta meg, s néhányan a terror áldozataivá váltak. A háború alatti magatartását elismerve az Egri Nemzeti Bi­zottság 1944. december 18-i ala­kuló ülésén a város egyik nem­zetgyűlési képviselőjének vá­lasztotta meg a polgárság képvi­seletében. 1945. június 1-jétől a jogaka­démiára került meghívott helyet­tes tanárnak, illetve nyilvános rendkívüli tanárnak a közigazga­tási és a pénzügyi tanszékre. Ezt követően pedig a magyar közjo­gi, a politika és a nemzetközi jogi tanszéken dolgozott 1946. szep­tember 1-jéig. Miután ekkor az utóbbi tanszék megszűnt, állásá­ról lemondott, de megmaradt nyilvános, rendkívüli tanári cí­me. Sőt, kilátásba helyezték szá­mára az egyetemi magántanári cím megszerzése után a rendes tanári kinevezést is. Az intézmény tanszékein az 1947-48-as tanévig hirdetett órákat. Magyar közjogon, nem­zetközi jogon és politikán kívül oktatott legújabb kori történel­met, államszámviteltant, mező- gazdasági közigazgatás és falu­politika című tárgyakat. Főállá­sának megszűnése után várme­gyei szociális felügyelő lett. Oktatói elfoglaltsága mellett rendkívül aktív közéleti tevé­kenységet fejtett ki. A nemzet- gyűlés munkájában az 1947. au­gusztus 31-i választásokig vett részt. Egy ideig ő volt annak egyik jegyzője. Haladó szellemű polgári poli­tikusként 1945. január 1-jén kezdeményezte a Polgári De­mokrata Párt létrehozását. Ezzel kapcsolatos előkészítő megbe­szélését január 19-én tartotta meg, ahol kifejtette az új párt programját, amelynek lényege a polgári demokrácia megvalósí­tása volt. Szerinte a párt: „Célja, megvédje a polgárt, akinek Eger a talaja, aki itt maradt, és aki itt akar dolgozni.” Jelszavuk: „Munka a békéért és béke a munkáért.” A párt egri szervezete alakuló ülését február 4-én tartotta a vá­rosházán. Itt elmondott beszédé­ben kifejtette, hogy pártja prog­ramját „a pártok közötti teljes béke és együttműködés jegyében lehet csak megvalósítani.” A helyi szervezet megalakítá­sa után ő lett a Polgári Demokra­ta Párt megyei vezetője. Nagy energiával dolgozott a taglét­szám növeléséért. Ez a munka azonban nem hozta meg az általa remélt eredményt. Ennek alap­vető oka egyrészt az volt, hogy megyénkben az úgynevezett pol­gári rétegek létszáma nem volt jelentős, másrészt a megye lege­rősebb pártja, a Kisgazdapárt szintén a polgári demokrácia ta­laján állott. Ebből következően az 1945-ös választások után tag­létszáma és befolyása állandóan csökkent. Az 1947-es augusztus 31-i választásokon már rendkí­vül kevés szavazatot kaptak. Pártjának megyei vezetője­ként tagja lett a városi képviselő- testületnek és a megyei törvény- hatósági bizottságnak. Ez utóbbi testület tagjaként 1946. május 19-én javasolta, hogy Károlyi Mihályt válasszák meg a testület tiszteletbeli tagjának, amely ja­vaslatot el is fogadták. Sőt, már előbb, január 19-én indítványoz­ta az Egyesült Nemzetek Szövet­ségének az emberi jogok tör­vénybe foglalását. Társadalmi elfoglaltságai közé tartozott a Magyar — Szovjet Művelődési Társaság megyei ügyvezető el­nöki funkciójának ellátása is. Jó tollú emberként már a vi­lágháború előtt ő vezette az Eger című újság sportrovatát. Felelős kiadója és egyik főmunkatársa volt az 1945. március 15-én in­duló Nemzedékek című népi de­mokratikus folyóiratnak. Dolgo­zott az Igazság című helyi újság­nak is. Miután pártjának 1947. már­cius 23-i nagyválasztmányi ülé­sén országos főügyésszé válasz­tották meg, felköltözött a fővá­rosba. Ügyészi feladatainak ellá­tásán kívül a Népjóléti Miniszté­rium szociálpolitikai főfelügye­lői teendőit bízták rá. A minisz­tériumból azonban 1949. febru­ár 8-án elbocsátották. Sorsának mostoha alakulását hozzá mél­tatlannak tartotta, annál is in­kább, mivel a munkáspártok iránt lojális volt. Pártjának széthullása után sorsa 1956-ig rendkívül nehéz volt. Egy időben még fizikai munkát is végzett. Nem véletlen tehát, hogy 1956 őszén családjá­val kivándorolt az Egyesült Álla­mokba, ahol átmeneti évek után egyetemi tanár lett, és jelentős tudományos munkásságot fejtett ki a politológia területén. 1985 decemberében hunyt el, életének 75. évében. Földi ma­radványait Northfield városában helyezték örök nyugalomra. Ha­lálával Eger XX. századi törté­netének egyik neves személyisé­ge szállt sírba. Szecskó Károly Magabiztos mosoly a start előtt Rebecca ökölbe szorított kézzel „zúg ki” az ágyúcsőből Telefonlehallgatási botrány Párizsban Heves vihart kavart a francia fővárosban a népszerű szatirikus heti­lap, a Le Canard Encha- iné. A lap értesülése sze­rint a párizsi polgármes­teri hivatal ellenőrzési osztályának utasítására városi alkalmazottak le­hallgatják a város né­hány magas rangú tiszt­viselőjének telefonbe­szélgetéseit; elsősorban azokét, akik nagy össze­gű pénzek felett rendel­keznek, jelentős meg­rendeléseket tesznek a város nevében, vagy olyan ágazatokkal fog­lalkoznak, ahol fennáll a korrupció veszélye. A lap részletesen be­mutatott írásában egy konkrét esetet, ahol a vendéglátóipari osztály vezetőjének telefonbe­szélgetéseit hallgatták le egy beépített „poloska” és egy városi autóban el­helyezett berendezés se­gítségével. A telefonok lehallgatását Franciaor­szágban csak bíróság engedélyezheti, kivéte­les, nemzetbiztonsági érdekű ügyekben más hatóság. A párizsi le­hallgatásokhoz senki semmiféle engedélyt nem kért és nem kapott. Franciaországban egyébként szaporodik az ilyen illegális lehall­gatások száma, az em­beri jogok Strasbourg- ban székelő európai bí­rósága két alkalommal is eh'télte Franciaorszá­got illegális lehallgatá­sért, s a kormány éppen most készít elő új tör­vényt az ilyen akciók meggátolására. A párizsi polgármes­teri hivatal bejelentette, hogy haladéktalanul vizsgálatot indítanak annak megállapítására, megfelel-e a valóságnak a lap állítása. Ha kide­rül, hogy valóban voltak illegális telefonlehallga­tások, szigorú felelős­ségre vonásra kerül sor — ígérte a polgármesteri hivatal közleménye. Butirka A Butirka „lakóinak” étkezési normája napi 45 kopejka. Általában 6-8 hónapot töltenek vizsgálati fogságban. * * * ...A butirkai börtönt több mint 200 évvel ezelőtt építették. A forradalom előtt itt gyűjtötték össze a száműzetésre ítélteket, 1917 után itt őrizték az el­lenforradalmárokat. Ezt követően egészen a XX. kongresszusig a börtönt az állambiztonsági szervek használták. 1956 után a butirkai börtön vizsgálati fogházzá vált. A foglyok több mint 70 százaléka lopással, rablással és más közönséges bűncselekményekkel gyanúsítható. Sok közöttük a zsaroló. A fogház munkatársai szerint a letartóztatottak legalább 95 százalékát a bíróság elítéli. * * * .. .Átadom az őrnek a belépőmet, kapok egy fém­lapocskát, rajta egy számmal, és az ajtó lassan kinyí­lik. Börtönbeli „kirándulásom” „idegenvezetője” V. Goncsaruk, a parancsnok politikai helyettese. Ke­zében hosszú kulcs, amellyel az évszázadokra ké­szült tömör vasajtókat nyitja. Mellékesen megemlí­tem, hogy a butirkai börtön fennállása óta innen so­ha egyetlen fogoly sem szökött meg. Kívülről a Butirka épülete nem emlékeztet bör­tönre, inkább egy középkori várra hasonlít. A felet­te elviharzott két évszázad ellenére az épület még mindig szilárd. Míg a gyanúsítottak az udvaron sétálnak, belé­pünk egy zárkába. Rácsos, szűk ablak, vaságy, mos­dótál. Ä sarokban a WC, amely semmivel sincs el­kerítve a helyiség többi részétől, pedig egy-egy cel­lában néha több mint 30-an vannak. Ebédidő van. Egy gyanúsított alumíniumedé­nyekben az ebédet viszi, amelynek sem kinézete, sem illata nem étvágygerjesztő. A minisztertanács 1972-es normája alapján egy gyanúsított egynapi étkezésére 40-45 kopejka fordítható. Ezért azután a gyanúsítottak általában kását, makarónit, burgo­nyát vagy olcsó halat ehetnek. A börtönben korán kezdődik a nap. Hatkor van ébresztő, létszámellenőrzés, majd ezt követően reg­geli. Sétára egy óra jut. A serdülők, a terhes nők és gyermekes asszonyok kétszer ennyi időt fordíthat­nak sétára. Fürödni hetente egyszer lehet, és ugyancsak hetente egyszer váltják az ágyneműt is. A fennmaradó idővel a gyanúsítottak szabadon rendelkeznek. Nemrég a nagyobb zárkákban televíziós készülé­keket helyeztek el. Ezeket egyébként a gyanúsítot­tak pénzéből vették. A bentlévők előfizethetnek új­ságokra és folyóiratokra, s a börtön vezetősége gondoskodik orvosi ellátásukról. — Sajnos előfordulnak öngyilkossági kísérletek — mondja a börtön parancsnoka. — Különösen ve­szélyes az első 10 nap. Az okok? — a helyzet gyöke­res változása, az erős lelki megrázkódtatás. Na meg a feltételek. Hiszen a börtönt 200 évvel ezelőtt épí­tették. Gyökeres átalakítására nincs lehetőség, mi­vel műemlék. Újat kellene építeni helyette, mert itt a legelemibb életfeltételek javítását sem tudjuk megoldani. így nem teljesíthetjük az ENSZ 1955- ös, a börtönbe zártakkal kapcsolatos határozatait sem. Ez annál is inkább szomorú, hiszen itt még csak nem is bűnözők, hanem gyanúsítottak vannak. 1984-ig a börtönnek külön pszichológusa volt. Ám ekkor a státuscsökkentés mámorában elbocsá­tották. Pedig kár. Szükségünk van egy olyan szak­emberre, sőt akár többre is, aki segít bennünket ab­ban, hogyan vegyük jobban figyelembe az idekerü­lök pszichológiai sajátosságait. Az utóbbi időben a gyűjtőfogházak és javító-ne­velő telepek nyitva állnak az újságírók előtt. A gya­núsítottak élete a glasznoszty következtében nyil­vánossá vált. Ez természetesen normális jelenség. A közvélemény értékes támogatást nyújthat bármi­lyen probléma megoldásához. Problémánk pedig sok van. Felül kell vizsgálni a közel 20 éves, napi 45 kopejkás élelmezési normát, hiszen az ma már elég­telen a normális étkeztetésre. Kell egy modern, korszerű gyűjtőfogházat is léte­síteni. Ma már nyíltan beismerjük, hogy még hosszú időn keresztül kell küzdenünk a bűnözéssel. Az előzetes őrizetbevétel bizonyára még sokáig szük­séges marad. Természetesen nem azt gondolom, hogy a gyűjtőfogház egy üdülőhöz legyen hasonló. Ám még a legszigorúbb őrizetbevétel sem teremt­het embertelen feltételeket. Különösen akkor nem, ha a bíróság az illetőt még nem is ítélte el. Hátam mögött zajtalanul becsukódik a nehéz aj­tó — kívül kerülök a börtön kapuján. A börtön előtt nagy létszámú csoport: ma veszik át a gyanúsítottak hozzátartozóitól a különböző küldeményeket. Ah­hoz, hogy megszerezzék az élelmiszert, sok sort kel­lett végigállniuk. Most pedig ismét sorba állnak, hogy fiuknak, főijüknek, fivérüknek átadhassák szerény csomagjaikat. Ami engem illet, ez a sor talán még szomorúbb, mint amit város- és országszerte annyit látni. /. Tabakova (Novosztyi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents