Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-27 / 175. szám
Hírlap, 1990. október 27., szombat Tízéves zongoraművész A moszkvai Vitalij Jurjev mindössze tízéves, de már rendszeresen fellép koncerteken. A zeneértő közönség nagy meglepetésére Haydn, Csajkovszkij, Prokofjev nehéz zongoradarabjait adja elő, általában olyan zeneműveket, amelyek felnőtt előadóművészek repertoárjában szerepelnek (Csajkovszkij: Orosz tánc, Prokofjev: Tovatűnő látomások). Ráadásul nem a gyerekek számára könnyített feldolgozásban, hanem eredetiben. Az apró növésű kisfiú rendkívül nyugodt előadó, egyetlen nehézsége ezeknél a daraboknál, hogy kis kezével némelykor nehéz átfogni a billentyűzetet. De ezt is ügyesen megoldja. A közeljövőben Vitalijt Hollandiába viszik, ahol iskolája több tanulójával néhány koncerten vesz részt. Természetesen ő lesz köztük a legfiatalabb. A zenei tehetség általában öröklődik. Vitalij nagyapja például zongorázik, nagyanyjának nagyon szép hangja van. Édesanyja pedig a zenét választotta hivatásul: a Gnyeszin Zeneművészeti Főiskola tanára. A kisfiú tehát a zene közelségében nőtt fel. A családi albumban őriznek egy fényképet az egyéves kisfiúról, amint „saját” darabjait zon- gorázza, és énekel. A szülők legfőbb nevelési elve egyébként az, hogy semmit nem erőltetnek Vi- talijra. Novosztyi Ha minden igaz, 1992 nyarán... Hollandok hozzák felszínre az elsüllyedt szovjet atom-tengeralattjárót A Norvég-tengeren több mint egy évvel ezelőtt süllyedt el a Komszomolec szovjet atom-tengeralattjáró. A másfél kilométer mélyen fekvő hajó felszínre hozása igen komoly feladat. Ilyen jellegű munkában az egész világon senkinek sincs tapasztalata. Igaz, az amerikaiak megkíséreltek ilyen mélységben dolgozni, ám a tenger mélyén heverő tengeralattjárónak csupán darabjait tudták felszínre hozni. A Komszomolec atom-tengeralattjárót egy mélyvízi munkára szakosodott holland konzorcium szakemberei emelik ki. — A holland változat reális, műszakilag jól kidolgozott, és gazdaságilag ésszerű — mondja L. Rezunov, a szovjet hajógyártási miniszter helyettese. — Tervükből három dolgot emelnék ki, ami a mérleg serpenyőjét az ő javukra billentette. Az öt vállalatból álló konzorciumnak olyant erős úszódaruja van, melyhek két gémje képes 12-14 ezer tonnás teher felemelésére. A kötélzet végére egy különleges markolószerkezetet szerelnek, mely akkora lesz, hogy a tengeralattjárót teljes hosszában be tudja fogni. A Komszomolecnek ugyanis két törzse van. Egy szilárd belső, és egy gyöngébb külső. A markolószerkezet „karmai” ez utób- bibá mélyülnek, s a tengeralattjáró testét körülölelve, megbízhatóan tartják a hajót. A markolószerkezetet tájoló- rendszerrel és a kormányzást végző motorokkal látják el. A darun a markolószerkezetet irányító, annak pontos helyét meghatározó rendszer működik, ami szigorúan megadott helyzetben tartja a szerkezetet. Ez a holland terv második előnye. Végezetül a harmadik, a kötélzet. A közel 3 ezer tonna súlyú acélkábel helyett a konzorciumhoz tartozó egyik cég azonos szakítószilárdságú, ötször kisebb súlyú műanyag kötélzetet állít elő. A holland konzorcium ajánlata jelenleg az egyetlen műszakilag megalapozott és a kívánt határidőre megvalósítható elgondolás. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy egyelőre csupán a tervezet kidolgozására írtunk alá szerződést. Amikor a hollandok a részletes terveket bemutatják, szakembereink még egyszer sokoldalúan megvizsgálják az elképzelés műszaki oldalait. Biztosaknak kell lennünk a művelet teljes veszélytelenségében. Ha a tervezetet jóváhagyják, a hollandok gyorsan befejezik az előkészítő munkát, és 1992 nyarán felszínre hozzák az elsüllyedt atom - tengeralattjárót. Novosztyi UFO-lesen Egy őrült elmélet (?) Piros fénygömbök, titokzatos égi fények, határozott kontúrokkal rendelkező, általunk nem azonosított repülő objektumok, földre vetődő színes, kutató fénycsóvák, és az égboltunkon elragadó megannyi furcsaság, no és zöld és kékes színű parányi emberkék. Az elmúlt év UFO- krónikáját nagyjából ezekkel a „tényekkel” lehet jellemezni. Ma már alig találunk olyan napilapot, amelyik ne közölne ilyen híreket. Kommunikációs eszközeink segítségével szinte órák, percek alatt értesülhetünk akár a Föld másik oldalán lezajlott UFO-s eseményekről is. S amiről évekkel ezelőtt még itthon beszélni sem lehetett, azt most mintegy „szuvenírként” kínálják az újságok. A Szabad Föld című hetilapban olvasók számoltak be személyes élményeikről a nem azonosított j elenségekkel kapcsolatban. A sok-sok leírás közül ragadjuk ki R. Viktomé Sárszent- miklósról küldött levelét. „ Tavaly november 27-én, egy késő délután történt az, amit leírok. Már kezdett esteledni. Az állatokat etettem. Ahogy ki-be jártam, föltűnt nekem az, hogy valami világít a szántóföldeken. Nem fordítottam különösebb figyelmet arra, mi is az, mert sok autó és traktor jár arrafelé. Kislányom és nagyanyám bent tévét néztek. Egyszer kimaradt az áram, aztán visszajött. Nagyon zavarta valami a tévéadást. Bementem aztán én is a tévéműsort nézni. De kíváncsi voltam arra, hogy vajon világít-e az a „ valami” a házunktól úgy 200-300 méterre?... Mire kiértem az utca végére, már több szomszéd kint volt. Nézték a világító pontot, ami elkezdett fel-alá járni, mintha autó volna. A földfelszíntől mintegy 1-2 méterre lehetett. Csészealj formájúnak tűnt. Később nyolc-tíz lámpát is láttunk rajta. Forgott körbe-körbe. Ezek sárga és piros színben világítottak. Nagyon izgatottak voltunk. Szorongtunk, hogy biztosan figyelnek: látnak vagy fényképeznek bennünket. Az ismeretlen szerkezet látogatását egy Rába traktor zavarta meg. Amikor egy vonalba ért vele a Rába, még láttuk, amint elkerülte azt, de visz- szafelé már nem jött.” A fenti leírás idegen mesterséges jármű jelenletét sugallja. Ugyanakkor a mai elfogadott tudományos világképünk értelmes lények űrhajóinak rendszeres megjelenését végképp tiltja. Nézzük csak sorjában, mi is a mai tudományos álláspont arra vonatkozóan, hogy melyek a különböző bolygok értelmes civilizációi közötti kapcsolatteremtési módok... Az egyik az elektromágneses rádióhullámokon alapul. Ez a megoldás — annak ellenére, hogy a rádióhullámok légüres terében 300 ezer kilométert tesznek meg másodpercenként — túlságosan is lassú. Képzeljük el, hogy valahol 300 fényévnyi távolságra egy fejlett, rádiócsillagászatra képes faj él, ebben az esetben is legalább néhány évezred szükséges ahhoz, hogy kétirányú eszmecsere épülhessen ki, márpedig ez lehangolóan hosszú idő! Ráadásul arra sincs garancia, hogy a 21 centiméteres hullámhossz az egyetemes hírközlési csatorna a különböző civilizációk számára. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy Szovjetunióban, de főleg az Egyesült Államokban rendkívül nagy intenzitással folyik egy több százezer csatornás rádió-színképelemzővel az értelmes eredetű jelek keresése. Persze a fejlődés magas fokán álló civilizációknál feltétlenül jelentkezik az az igény, hogy közvetlen érintkezésbe lépjenek más értelmes lényekkel. Csakhogy az effajta típusú érintkezések óriási nehézsége a csillagközi űrrepülések megvalósításának a problémája. Ha képesek lennénk egy fénysebességet megközelítő űrhajót létrehozni, utasainak elvben megvan a lehetőségük több százezer, vagy akár millió fényévnyi távolságokat berepülni, úgy, hogy éppen csak valamicskét öregedjenek. Egy ilyen űrhajóval a legközelebbi csillagokat néhány év alatt, a tőlünk 30 ezer fényévnyire lévő galaxis központját 21 év alatt, azAndromé- da-ködöt — a hozzánk legközelebb levő galaxist (távolsága 2 millió fényév) — 28 év alatt érakár a Földünkre is. Talán azok a furcsa szerkezetek, csészealjak, amiket már több ezren felfedezni véltek az égbolton, nem is hagyományos értelemben vett űrhajók, hanem olyan szerkezetek, amelyek képesek befolyásolni a körülöttünk levő háromdimenziós teret. (Részletesebben: Hargitai Károly: Apokalipszis űrhajói). Az elmélet első hallásra nagyon bizarrul hangzik, annál is inkább, mivel a negyedik dimenzióba „bekerülő” anyag instabil lenne, így itt nem létezhetnek sem atomok, sem molekulák. Továbbá stabil mozgás is csak háromdimenziós térben létezhet, és sorolhatnánk még, mi minden kapna más fizikai értelmet. A hétköznapi ember számára még érdekesebb az a kérdés: miért nem látjuk a negyedik térdimenziót? Mivel semmilyen anyag nincs benne, így nincs is mit látni. De ha egy anyag valamilyen módon mégis belekerül, annak a lehető leggyorsabban vissza kell térnie háromdimenziós világunkba, mert hiszen akkor tulajdonságát nem őrizheti meg sokáig. A következő kínzó kérdés pedig az lenne: merre is van ez a negyedik dimenzió? Az elmélet erre azt a választ sugallja, hogy a többi dimenzió icipici térben gyűrődik össze, méretük sok millioszor kisebb egy centiméternél. Ez pedig már olyan kicsi, hogy egyszerűen nem veszünk róla tudomást, csak a körülöttünk levő három dimenzióról, amelyben a tér-idő egészen lapos. Ez olyan, mint a narancs héja: ha közelről szemléljük, tele van görbülettel, kisebb mélyedéssel és ránccal, de távolabbról nézve ezek a felszíni egyenetlenségek már nem láthatók rajta. Ugyanerre a kérdésre van egy még szemléletesebb feladat, ami a háromdimenziós világunk csapdájába zárva szinte megoldhatatlan. Vedd ki a tojás fehérjét és sárgáját úgy, hogy ne szúrj a héjára lyukat, s ne tégy rajta semmi repedést sem, vagy fordíts ki egy labdát úgy, hogy ne vágj rajta semmiféle lyukat vagy részt!!! Mindezen furcsa dolgokból következik, hogy valami baj van fizikai világképünkkel. Számos tudós, fizikus van azon a véleményen, hogy a kozmosz egészen más, mint amilyennek feltételezzük. Más vélemények szerint egyes fizikusok kísérleteik során olyan jelenségeket tapasztaltak, amelyre eddig semmiféle magyarázat nincs. Feltételezhető, hogy a jövőben talán egész fizikai világképünk megváltozásával kell számolni!? Csak hálásak lehetünk azoknak a tudósoknak, szakembereknek, akiknek van tehetségük és bátorságuk gyökeresen új gondolatok és feltevések kimondásához, amelyekből a kozmosz teljesen új képét alkothatjuk meg!!! (Továbbra is várjuk a témával kapcsolatos leveleket. Címünk: Uránia Csillagvizsgáló UFO- Adatközpontja. Pf. 323.) Vas né Tana Judit Rudi Nagora felvétele egy UFO-ról Rudi Nagora az UFO megjelenésétől eltűnéséig összesen 12 fényképet tudott készíteni. A képen a szerkezet furcsa, cikcakkos mozgását látjuk, amely fittyet hány a gravitáció törvényeinek. (A fenti kép a kilencedik felvétel.) Albert Einstein elméleteit a kor emberei nagy kételkedéssel fogadták. 1933-ban az Egyesült Államokba emigrált. Az újságok a következő címmel jelezték érkezését: „Megjött az őrült”. Ma már tudjuk, hogy az általános relativitáselmélet három klasszikus kísérleti próbája Einstein elméletét igazolta!!! nénk el. Persze csak az űrhajónk utasainak órája szerint. (A fényév az a távolság, amit a fény egy év alatt tesz meg, csaknem 10 billió kilométer.) Míg utasaink oda- vissza megjárnák az Andromé- da-ködöt, az anyabolygón legalább négymillió év telne el. De, ha csak a 4,3 fényév távolságra levő csillagot választanák ki úticélul, az oda-vissza út a földiek naptára szerint is legalább 9 év lenne. Csak egy a bökkenő. Jelenlegi űrhajóink, űrszondáink sebessége a fénysebességnek csupán a tízezred részét érik el, így a legközelebbi csillagokhoz is több tízezer év múlva jutnának el. Tehát a hagyományos vagy jóval fejlettebb rakétatechnikával való közvetlen kapcsolatteremtés lehetősége nagyon irreális. Akkor milyen lehetőségeink vannak még a kozmosz távoli pontjainak elérésére? Többször hallottunk már olyan jelenségekről, amikor például egy lezárt dobozból tárgyak tűnnek el, vagy egy szoba asztalán levő hamutartó váratlanul a lakás másik részében kerül elő. A szakiroda- lom ezt a jelenséget teleportáció- nak hívja. A kutatók több tucat kísérlet után rájöttek arra, hogy egyes tárgyak eltűnése és másutt való megjelenése egy számunkra igen különös külső világot tételez fel, amit nem látunk, és persze tudomásunk sincs róla. Vagy úgy is mondhatnánk: több mint három térdimenzió létezik, mivel ezek a jelenségek négy vagy több dimenzió létezését igazolják. íme, elérkeztünk ehhez a bűvös negyedik dimenzióhoz, amiről mar eddig is sokat hallottunk, de még sohasem érzékelhettük jelenlétét. A legfrissebb ufológiai szakirodalmak arról számolnak be, hogy a fejlett civilizációk már olyan tudás birtokosai, mely lehetővé teszi számukra a tér tudatos manipulálását, mivel ismerik a tér geometriáját és matematikáját. Mindezen ismeretekre alapozva — fejlett tértechnológia birtokában — mindössze néhány másodperc alatt eljuthatnak akár több száz fényévnyi távolságban levő naprendszerekhez, vagy
