Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-21 / 171. szám
1. (2) AMERIKÁBA JÖTTEM DUNA 3,5 Eddie Murphy vígjátéka került a lista élére szeptemberben. Az afrikai királyfi amerikai kalandjait sziporkázó humorral jeleníti meg a kellemes történet. 2. (1) IKREK DUNA 4,5 A jellemkomikum uralja a filmet, bár a szituációk is eredetiek, és a nagyszerű gégék ötletesek. Humora nem a négybetűs szavakra épül, és ez bizony elég ritka manapság. 3. (-) 48 ÓRA DUNA 4,0 Nick Nolte és Eddie Murphy párosa hét évvel ezelőtt hódított először a filmvásznon. Később a videováltozat is népszerű lett. Nick Nolte nyomozót alakít, akinek 48 órája van arra, hogy veszélyes gonosztevőket fogjon el. Segíti őt egy kisstílű, de nagypofájú néger bűnöző — Eddie Murphy. Izgalom, humor keveredik a filmben, párosulva emlékezetes színészi játékkal. A magyar szinkron azonban sajnos méltatlanul gyenge. Rendkívül közönséges, és a film első félórája után a néző belefárad a rengeteg káromkodásba. Természetesen a bűnözők nem irodalmi nyelven társalognak, a magyar „fordítás” azonban durvább, mint az eredeti. Meglepő, hogy a feliratos változat a moziban nagyobb élményt ad, mint a szinkronizált videofilm. Egy hónap műlva egyébként meg lehet tekinteni a 48 óra folytatását is — egyelőre a moziban... 4. (-) AMERIKAI NINDZSA II. VICO 2,5 Michael Dudikoff amerikai nindzsaként lett népszerű, és gyorsan készítettek vele három „ópuszt” e témában. A második rész lényegében harci bemutató a nindzsák küzdőmodoráról. Jól megkoreogra- fált jeleneteknek vagyunk tanűi; az ellenfelek egyre veszélyesebbek, de hősünk is egyre elszántabb. Akkor kezdődik a problémám ezzel a filmmel, amikor többet akar adni önmagánál, amikor másnak akar látszani. A gonoszok ebben a filmben nagyon sötétek, a jók pedig angyalian tiszták. Mindenesetre a kellemes távol-keleti szigetek hangulata, a vonzó nők látványa elviselhetővé teszi a filmet. 5. (3) A DZSUNGEL KÖNYVE VICO 5,0 Ma sokat vitatkoznak arról, milyen értéke van Walt Disney rajzfilmjeinek. Nemzedékek nőttek fel szerte a világban Maugli, Micimackó, Donald és más kedves figurák révén. A Walt Disney-rajzok mindig segítik a gyerekeket a tiszta gondolkodásra, a másik tiszteletére, valamint kellemes humorra. 6. (-) SZOMBAT ESTI LÁZ DUNA 3,5 Gondolná Ön, kedves olvasó, hogy immáron 12 éve készült Travolta leghíresebb filmje? A diszkónemzedék gondolatait jeleníti meg a történet. Tony 20 éves fiú, aki hat napot keményen dolgozik egy festékboltban. Amikor azonban eljön a szombat este, néhány órára megváltozik az élet. Befújja magát kölnivel, felveszi egyedüli márkás ingét, és irány a diszkó. Travolta fantasztikus tánctudása a film legnagyobb érdeme. A Szombat esti láz alapfilm lett: kiindulópontja az olyan történeteknek, amelyekben valamilyen táncverseny megnyerése a tét. (Flashdance, Életben maradni, Salo, Lambada stb.) A Bee Gees zenéje ma is élvezhető, s a fergeteges táncok pedig emlékezetesek. A szombat esti kérdések (sikerül-e valakit felcsípni, meghódíta6. Hírlap 1990. október 21., vasárnap FILM-VIDEO SIKERLISTA Az egri videotéka szeptemberi sikerlistája ni, skalpokat gyűjteni) a tinédzsereknek ma is fontosak, nemcsak New Yorkban. Milyen okok játszhatnak abban szerepet, amikor valaki gondolataiban is érettebbé, felnőttebbé válik! — ennek a bemutatása a film értéke. 7. (-) GYILKOS COWBOY VICO 3,5 Egy amerikai egyetemen filmtörténetet tarnt Coleman Justice tanár úr. Nem tudja elfelejteni, hogy több mint 20 éve vandál galeritagok megölték szerelmét. Jelenleg a Vadnyugat szakértője, kívülről tudja az összes western forgatókönyvét, rendezőjét, főszereplőjét. Hallgatói rajonganak érte, mindenki páratlanul felkészült specialistának tartja. A város nehéz fiai úgy érzik, mindent lehet tenniük: gyilkolhatnak, erőszakoskodhatnak. Egy rejtélyes bosszúálló azonban nem ismeri az irgalmat velük kapcsolatban. Mi nézők az első pillanattól kezdve tudjuk, hogy a tanár úr számol le velük, de diákjai csak fokozatosan ismerik ezt fel. Aki a western műfajt szereti, annak nagyon ajánlom ezt a filmet, ugyanis rengeteg bejátszás van vadnyugati történetekből, főként azonban a Sergio Leone — „mozit” idézik mesterien. 8. (-) NAIROBI VICO 3,5 Afrika, különleges helyzetek, egzotikus emberek, izgalom, világsztárok — mindezek együttesen jellemzik ezt a filmet. Rick Cahill amerikai fegyverest szerződteti a kenyai kormány az orvvadászok bandáinak a felszámolására. Olyan nagyméretű a garázdálkodás, hogy a kipusztulás réme fenyegeti Afrika élővilágát. Vagyis a filmnek állatvédő kihallása, olvasata is van, s így jobban eladható a világ sok országában. Hősünknek be kell látnia, hogy az orvvadászok olyan erősek, olyan szervezettek, hogy egyedül nem tud a siker reményével fellépni ellenük. Nincs más választása, mint felkeresni az egyetlen embert, akitől segítséget remélhet, az apját... Akit viszont vadul gyűlöl... Az ő egyéni konfliktusukat azonban legyőzi egy nagyobb veszély elhárításának a szándéka... Az apa, Charlton Heston, a ’60-as évek nagy sztárja, a Ben Húr főszereplője. A fiút John Savage játssza, akit a Hair-ben ismerhettünk meg. A Nairobiban megfigyelhető apafiú kapcsolatot vitte tovább Harrison Ford és Sean Connery az Indiana Jones harmadik részében. 9. (-) CÁPA III. DUNA 2,5 Florida. A „Tenger alatti királyság” plexiüvegből készült, fantasztikus víz alatti alagutak hálója, amely lehetővé teszi, hogy a látogatók olyan közel kerüljenek a tenger világához, mint még soha. A megnyitó ünnepségre sok hivatalos vendég érkezik, de hívatlanul is jön „valaki” : egy cápabébi. A kis állat nem talál vissza a tengerbe, elpusztul. 35 láb hosszú mamája utána jön, és kezdetét veszi a rémmese. A speciális effektusok révén félelmetes jelenetek követik egymást. Nehéz azonban a Cápa bőréről három réteget lehámozni. Az első részben maga az ötlet volt a legjobb, de bizony a műcápa mozgatása nem mindig volt illúziókeltő... a második rész a rendőrkapitány fiainak veszélybe kerülését nagy feszültséggel jeleníti meg. A Cápa III. cselekménye széteső, de lélegzetelállítóak á víz alatti jelenetek... 10. (4) BEVERLY HILLS-I ZSARU II. DUNA 3,5 Eddie Murphy a hónap legnépszerűbb színésze. Három filmmel is szerepel az első tízben. Meglepő, hogy a Beverly Hills II-t a nézők jobban kedvelik, mint az első részt. Megjegyzés: Zárójelben közöljük az augusztus havi filmek sorrendjét, amelyet a kikölcsönzés gyakorisága határozza meg. A filmek pontozása azonban a művészi értéket jelzi. A toplistán 6 helyet a DUNA-, 4-et pedig a VICO-filmek foglalnak el. Úgy tűnik, hogy a vígjáték, a feszültséggel párosított humor legyőzhetetlen. ÁtitMm A hónap színészei: 1. EDDIE MURPHY. Csibészes, vagány stílusa miatt minden filmje nagy vonzerő. 2. ARNOLD SCHWARZENEGGER. Az osztrák származású izomember színészként is megpróbál boldogulni — remélhetőleg kifejezőeszközei is izmosodnak... 3. NICK NOLTE. A Szegény ember, gazdag ember tv-sorozat tette ismertté Nick Nolte nevét Magyarországon. Azóta aTűzvonalban mellett a 48 óra főszereplőjeként vonzza a nézőket... 4. MICHAEL DUDIKOFF. A legyőzhetetlen amerikai nindzsa ő, de a „Szakaszvezető” is a Vietnami háborúban. 5. JOHN TRAVOLTA. Míg Travolta a világban a Ni csak, ki beszél filmjével hódít, nálunk még a Szombat esti láz van a sikerlistán... A késés mintegy tíz év... Hernádi Ferenc Csodagyerek volt a szegény varga fia — Királyi ösztöndíjjal járta a világot — Széchenyi és Liszt személyes ismerőse volt Dániában 1805-ben látta meg a napot a világ legolvasottabb írója és mesemondója, Andersen. Könyveit Európa valameny- nyi nyelvére lefordították, a példányszámot illetően pedig egyenesen verhetetlennek bizonyult. Csodagyermeknek tartották, aki már kisiskolás korában verseket, humoreszkeket, meséket írt, és azokat a pajtásai irkalapokon kézzel sokszorosítva osztogatták. így jutottak el írásai a helyi újságba, és mindössze tizenhárom éves volt, amikor az ő szatíráin derült a város. Apja, a szegény mesterember nem is gondolhatott a fia taníttatására, de a gyermek annyira felkeltette magára az érdeklődést, hogy előbb a középosztálybeliek, később a legmagasabb körök is felfigyeltek rá. Alig telt el újabb két-három év, és a csodagyermek királyi ösztöndíjat kapott, amely még arra is elegendő volt, hogy bejálja a világot. Eljutott hetedhét országba, így Párizsba, Rómába, Madridba, onnan áthajókázott Afrikába is. Utoljára sorra jelentek meg érdekes útirajzai, versei, regényei, sőt drámái is, ez utóbbival azonban kevés sikere volt, mivel alig keltettek érdeklődést. Kirobbanó sikereket aratott viszont csodálatosan szép és hangulatos meséivel, amelyek szóban és írásban futótűzként teijedtek egész Európában. Az édesanyák Andersen-mtséket meséltek a kicsinyeiknek, a nyomdák nem győzték kinyomtatni az újabbnál újabb köteteket. A csodagyermek csodafelnőtté vált, tehetsége, híre a legmagasabb köröket is bejárta, mindenhová meghívták, várták, miközben összeismerkedett híres politikusokkal, írókkal, művészekkel, akik boldogok voltak, ha kezet szoríthattak a kor nagy mesemondójával. Andersen! E név hallatán ma is megdobban a szívünk, hiszen csukott szemünk előtt eszünkbe jutnak a régi mesék, amelyeket az iskolában, édesanyánk szájából hallottunk, bár a legtöbbjükről nem is tudjuk, hogy azokat a világhírű meseíró írta. Törpék, óriások, tündérek; manók sorakoznak fel emlékezetünk vásznain, a síkságok és az erdők halhatatlan figurái, akik benépesítették Andersen szülőföldjét, Dániát, és akik a mese szárnyain eljutottak az egész világhoz. Kimondhatatlanul sok An- dersen-mesét tudunk, ismerjük azok magyar változatait, hiszen kétszáz esztendő nem kevés idő ahhoz, hogy az ő mesealakjai újból feltámadva, a korhoz illően éljenek és viselkedjenek. Ám amennyire sok mesét ismer a világ a nagy íróról, annál kevesebbet tud róla magáról. Ezen ösz- szeállítással megkíséreljük népszerűsíteni a személyét, közelebb hozni őt magunkhoz, magyarokhoz is. „Életem meséje”címmel megírta saját életrajzát 1846-ban, tizenegy esztendővel azután, hogy első meséskönyve megjelent. Kevéssel ezután ellátogatott. Bécsbe, a császárvárosba, ahol akkoriban Liszt Ferencet ünnepelte mindenki, az ő arcképe függött mindenütt, az ő személye és tehetsége aranyozta be a nagyváros életét. A tortától a kalucsniig mindent az ő nevével reklámoztak a kereskedők, és a nagy zseni tette kapóssá magát a várost is. Az ott tartózkodó Andersen természetesen mindent elkövetett, hogy jegyet szerezzen Liszt koncertjeire, azonban a jegyek már hetekkel, hónapokkal előbb elkeltek, így zavarban voltak a vendéglátók. Liszt Ferenc fülébe jutott, hogy Andersen nem kap belépőt, ezért a számára csupán könyveiből ismert Andersennek személyesen küldött egy páholyjegyet. „Figyelmem és tiszteletem jeléül küldi Önnek: Liszt Ferenc” Egyik mesekönyve lapján nem sokkal később ez az idézet jelent meg: „Hallottam, amint vihari szellem módjára játszott a húrokkal! Bűvésze a hangoknak, a képzeletet ámulatba ejti. ” Micsoda elismerés egy mesekönyv lapján! Később egy mesét írt, a Dunáról szólt, és amelynek belső címoldalára e szavakat írta: „A zongora fejedelmének, a magyar Lisztnek játszom ezt a Duna-témát művészi változatokkal.” Liszt és Andersen hamarosan összeismerkedtek, és a páholy mindvégig a nagy meseíró birtokában maradt, őt ott senki semmiben nem háborgatta. Barátságuk révén jutott el a hatalmasságok szalonjaiba, a legjobb családok összejöveteleire, így 1846- ban gróf Széchenyi Lajos bécsi palotájába is, aki mint császári főudvarmester, rendszeresen estélyeket rendezett, díszes fogadásokat adott. Andersen ekkor már világhírű volt, meséivel tele volt Európa, a kicsinyek és a nagyok szíve, mindenki kíváncsi volt személyére, és boldogan ment el azokra az estélyekre, ahol ő megjelent. Legnagyobb tisztelői a főúri dámák voltak, akik rajongtak érte, és dedikái- tatták vele a műveit. Naplójának egy részletét sikerült megszerezni, amelyben ezeket írta: „Széchenyi grófnál találkoztam pesti fivérével, Istvánnal, akinek működése hazájában, Magyarországon nagy hírű. Ezt a találkozást bécsi tartózkodásom legkiemelkedőbb eseményének tartom. Egész személyiségében egy igazi férfi mutatkozott meg előttem, és már a szeme megmondta: ebben a férfiúban bíznom kell...” Ezeket a sorokat nem kisebb ember, mint Andersen mondta és írta le a mi Széchenyi Istvánunkról, akivel kapcsolatosan még számtalan rendkívül megtisztelő nyilatkozatot tett a különböző főúri körökben, elismerve a fiatal gróf zsenialitását, célratörő tehetségét, nemzete sorsáért való aggódását és tenni- akarását. Bizonyos, hogy Andersen véleménye nem puszta udvariasság, nem anderseni mese, hanem egy zseniális világhíresség jól megalapozott és többször hangoztatott véleménye. Mindezt alátámasztja, hogy további és későbbi naplórészleteiben is megemlékezik Széchenyi Istvánról, szuggesztív személyiségéről, munkájáról. Sorait áthatja az áhítat, miként a legnagyobb magyarról beszél, és az első találkozás benyomásairól, amelyet egész életén át nem tud feledni. Kevés férfi kapott ilyen nagyszerű elismerést egy világhírű írótól. Meglepő lehet Andersen naplórészlete abban a vonatkozásban is, hogy Széchenyi István honi alkotásait dicsérve fel is sorolta azokat, mintegy alátámasztva, hogy a magyarok nagy államférfija miként és mivel gazdagította és gazdagítja hazáját, és honosítja meg az európai kultúrát. A gőzhajózás, a lótenyésztés, a Lánchíd és a többi építkezések, a gazdaság európai szintű felvirágoztatása mind megemlít- tetnek a naplórészletben, mintegy bizonyítva az utókornak, hogy amit ő erről az emberről állított, nem mese, hanem nagyon is konkrét valóság. Vallomását — hangsúlyozva, hogy élő, hús-vér emberről van szó, így fejezte be: „Ez a nagy ember született Bécsben, 1791. szeptember 21- én.” Ugyan mi lehet ez más, mint egy Andersen tisztelgése egy zseniális magyar férfi előtt, akit gróf Széchenyi Istvánnak hívnak... Amennyiben valakinek ideje engedi, tanulmányozza egy picit Dániát, az ő hazáját, a nagy mesemondóét, aki e csodálatos ország még csodálatosabb helyén, Fünen szigetén született. Itt gye- rekeskedett, ahol szürke síkságok, suttogó erdők, szép nyarak, és csodálatosan szép telek ihlették meg a csodagyereket. E tájból lépnek elő ma is képzeletünkben a törpék és manók, az anderseni bájos mesék, amelyekben mindig győzedelmeskedik az igaz, és elnyeri méltó büntetését a gonosz. Arra pedig büszkék lehetünk, hogy hazánk fiaival személyes kapcsolatban volt a nagy író, és tisztelettel hajtott előttük fejet... (SZ. I.)