Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-21 / 171. szám

1990. október 21., vasárnap Hírlap 3. Csipetnyi egri fold Szovjetunióban nyugvó katonáink sírjában A második világháború során a Szovjetunió ellen vezényelt ma­gyar honvédség egyik legsúlyosabb veszteségét az egri 14. gyalogez­red szenvedte el, mivel 1943 telén a Don mentén elhelyezkedett hon­védegységek közül éppen az egri ezred frontján, az urivi hídfőnél tört át pokoli erővel a Vörös Hadsereg. De már ennek előtte is egymást érték a szovjet földről érkezett egri veszteséghírek... Az egri Érseki Tanítóképző Intézet „Szív”-osztályában merült fel az a nemes gondolat, hogy egy kisméretű kartonlapot készíttetnek, melyben áttetsző celofánlap alatt egy kis csipetnyi egri szentelt hazai földet helyeznek el, piros-fehér-zöld kis szalaggal díszítve a kis „Üd- vözlet”-et. A kisméretű kartonlap alján Vörösmarty Mihály Szózatá­nak odaillő sorait helyezték el: „Ez a föld, melyen annyiszor apáink vére folyt.” A megszentelt hazai egri csipetnyi földet tartalmazó kis kartonla­pokat azután nagyszámban küldték a szovjet fronton harcoló egri ka­tonáknak, akik azt örömmel fogadták, és elhelyezték zubbonyuk fel­ső zsebében. S ha netalán bekövetkezett a tragédia, és elesett az egri ezred kato­nája, és zsebében hordta magával a csipetnyi megszentelt egri földet, eltemetése után a tőle merőben idegen földben vele porladt egy csi­petnyi hazai föld is. Nem találtam adatot arra nézve, hogy milyen mértékben volt elter­jedve az egri prepák nemes szándékú kis küldeménye az egri ezred honvédsége körében, de én még a hírhedt voronyezsi áttörés után megmenekült és hazavergődött katonák körében 18 — 20 különböző rangú honvéddel beszéltem, akik még nagy-nagy szeretettel őrizték az egri Érseki Tanítóképző Intézet „Szív”-osztálya nemes szándékú kis küldeményét. Egy megmenekült szakaszvezetőtől 1947-ben ke­gyes emlékül megkaptam 1942 óta őrzött — kétségtelenül ma már nagy ritkaságszámba menő — kicsiny kartonlapot, melynek celofán­nal fedett piciny ablaka mögött még ott lapult néhány szemcse egri szentelt föld. Sugár István ÜDVÖZLET az egri tanitónőképző „ SzívM -osztályától ha^í/ „Ez a föld, melyen annyiszor apáink vére folyt" (Vörösmarty: Szózat) Európa legészakibb termőtáján — Segített a lézer — Japán technológiát alkalmaznak Privatizálni akarnak Rákháti rizsaratók Október első napjaiban kezdték, és várhatóan a hét végén befeje­zik a rizsaratást Kiskörén, a Rákháton. Olvasóink közül minden bi­zonnyal kevesen tudják, hogy a Hevesi Állami Gazdaság több mint 300 hektáros területét Európa legészakibb rizstermő tájaként tart­ják számon. MÁV­nyugdíjasok a cukor­gyárakban (Szűcs Ferenc tudósítónktól) Az előző évekhez hasonlóan az idei szezonban is aktívan kive­szik részüket a munkából Hat­van és környéke vasutas nyugdí­jasai, a Mátravidéki Cukorgyá­rak üzemeiben. Hatvanban né­gyen, Selypen pedig tizenöten végeznek sorompókezelő, rak- támok, mérlegelő, bárcázó és hasonló területeken feladatokat, akik a vasútnál is évtizedeken ke­resztül ilyen munkakörökben voltak foglalkoztatva. A gyárak vezetői mindkét he­lyen elégedettek a vasutas nyug­díjasok munkájával, és a követ­kező kampányokban is számíta­nak rájuk. A Hatvan és Környéke Ipartestület tervei A cél: segíteni a vállalkozókat A KIOSZ Országos Központ­jának megszüntetésével a hatva­ni kisiparosok úgy döntöttek, hogy maguk veszik kézbe sorsuk alakítását. így alakították meg — még május elején — közel ötszáz fős tagsággal új érdekvédelmi szervezetüket, a Hatvan és Kör­nyéke Ipartestületet. Megváltoz­tatták a testület alapszabályát, melynek leglényegesebb pontja — a régi KIOSZ-hoz képest — az önkéntes tagság. A megválasztott elnökség a szervezet működésének fenntar­tására javaslatot tett az új tagdí­jak elfogadására is. így a főfog­lalkozásúak havonta 250 forin­tot, a mellékfoglalkozásúak 150, míg a nyugdíjasok 50 forintot fi­zetnek. Időközben mintegy hatszázra emelkedett a létszámuk, s az ipartestület sok más terve mellett meg kell említenünk, hogy jövő év január elsejétől minden ipa­ros, kereskedő, vállalkozó náluk könyveltethet. Ennek személyi, tárgyi feltételeinek megteremté­sét már megkezdték, s így a jövő­beni számítógépes könyvelés je­lentősen könnyítheti a tagság, a kívülállók munkáját, s nem utol­sósorban bevételt is jelent. Olyan alapítvány létrehozásán is fára­doznak, amelyből a rászoruló vállalkozókat, alkalmazottakat és tanulókat is segíthetnék. Mint Makó Sándor termelési igazgatóhelyettestől értesültünk, három fajtával foglalkoznak, amelyek hazaiak, a Szarvasi Ön­tözési Kutatóintézetben nemesí­tették. Az aszály ellenére is ör­vendetesen jó termést takaríta­nak be, amely hektáronként meghaladja a négy tonnát, tehát nyereséges! Ez elsősorban azzal magya­rázható, hogy már tavaly száz, és az idén újabb száz hektárnyi rizs­termő területen folytattak melio­rációt. Ehhez a Nádudvari Ku­korica és Ipari Növények Terme­lési Együttműködésétől béreltek olyan speciális műszert, amely lézert bocsát ki. Ennek nagy elő­nye, hogy segítségével sikerült egyenletessé tenniük a termőte­rület felületét. Ez megtérült a művelés során. A termelést egyébként japán technológiával végzik, amelyet szintén a KITE biztosított már korábban. A nö­vényvédelmet pedig repülőgép­pel oldották meg, a hevesi Ag­roplan segítségével. A learatott rizsből naponta 8-10 vagonnal szállítanak a Szolnok Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat karcagi hántolójába. A megállapított felvásárlási alapár mellett, miután az idén a kísérleti jelleggel termelt Karolina-fajta kedvező eredményeket hozott, minőségi felárat is kapnak a he­vesiek. Ennek alapján 14,5 milli­ós árbevételre számítanak, amely két és féllel több a tavalyi­tól. Eredményeik alapján várha­tó, hogy országosan is az első há­rom között lesznek 1990-ben a rizstermelő gazdaságok körében. Egyébként jövőre is folytatják a termelést, melynek része lesz, hogy az említett 320-ból még hátralévő száz hektáron is elvég­zik a terület meliorációját. Sőt, az ágazatot privatizálni akarják, melynek már keresik az útját a hevesiek. Gyöngyösi templom­sorsok Még nincs befejezve a munka, de máris tetszetősebb Gyöngyös alsóvárosi —ferences — templo­ma. S mint a névadó Szent Berta­lan nemrég tartott ünnepén beje­lentették: két esztendő múlva a felsővárosi ősi imahely is szebb lesz. Mivel bizony ez utóbbira is alaposan ráfér egy jelentősebb felújítás. Hiszen a kopottságá­ban is megragadó, tekintélyes építmény máig magán viseli a II. világháború nyomait, legutóbb a nevezetes 1917-es hatalmas tűz­vész után lett helyreállítva, fel­szentelve. Két év múlva lesz hét évtizede az utolsó rendbetételnek, s ezt szeretnék most köszönteni a ha­sonló törekvéssel. Értesülésünk szerint mindenekelőtt kijavítják a „Nagytemplom” esőcsatornáit s tetőzetét, majd — előrelátható­an a jövő nyáron — a homlokzati feladatokhoz is hozzálátnak. A program biztosabb, sikere­sebb megvalósításához — mint tervezik — alapítványt is létre­hoznak. S remélik, hogy az indu­ló tőkét a hívők majd érezhetően gyarapítják. Régi gond a város ma még ke­vésbé ékességének számító Szent Erzsébet-templom igen siralmas állapota. Tragikus sorsára nem­csak a mostani kinézése, hanem a története is szüntelen emlékez­tet. Kicsinosításának — amely­hez nem kis mértékben járultak hozzá az országos hírű Márton Lajos festményei — ugyanis 1944 augusztusában örülhettek újra a gyöngyösiek, de a világégésnek már az ősszel áldozatául esett. Csak a négy fala és a teteje ma­radt a mára, s egykori kórushe­lyét lehet felismerni valamelyest. Ahhoz, hogy a diákság egyko­ri temploma ismét régi fényében tündököljék, nagyon sok pénz kellene, amire jelenleg sajnos gondolni sem tudnak Gyöngyö­sön. Egy szerényebb költséggel azonban talán még mindig lehet­ne valamit kezdeni a szerencsét­len épülettel. Az egyház és a helyhatóság közös megegyezésé­vel alkalmassá tehetnék például valami kevésbé kegyeletsértő múzeum, hangversenyterem, ki­állítóhelyiség céljaira. Ám erre egyelőre még konkrét terv sincs... (-ni) Ismeretlen erők nyomában (XXII/20.) i AI Fül öp-szigeti gyógyí tők ti tka Azonban „drasztikusabb mó­don is” föl lehet használni ezt a jelenséget gyógyításra, és né­hány helyen igazi „profi” szintre emelték a módszer használatát. A Fülöp-szigeteket évente tízez­rével keresik föl külföldiek is, akik ezzel a módszerrel keresnek gyógyírt a máshol gyógyíthatat­lan betegségeikre. Ä Fülöp-szi- geteken és Brazíliában több száz olyan gyógyító él, akikben any- nyira erős ez a hatás, hogy nem­csak kézrátétellel tudnak gyógyír tani, hanem a bőrt föl is nyitják — és sérült, beteg testrészeket, szö­vetdarabkákat tudnak így eltá vo- lítani anélkül, hogy utána vala­milyen fertőzés a beteget megvi­selné. Külön érdekessége a do­lognak, hogy miután a bőr ilyen furcsa módon kinyílt, a kezelés után ugyanúgy összezáródik. Ez az a dolog, amit nagyon sokszor lefilmeztek már egészen közelről is, mégis a legnagyobb vitát ká­vaija. Ez a dolog pedig egyálta­lán nem ismeretlen, Magyaror­szágon is megtanulta már né­hány ember, hogy vágott sebet pillanatok alatt saját magán ösz- szeforrasszon. Sokan láttak már bizonyára olyan fakírmutatvá- nyokat, ahol az illető megvag­dossa magát üvegcseréppel, vagy átszúija késsel, tűvel arcát, kezét. Ha megfelelő meditativ tudatál­lapotban van, akkor még csak vér sem serked ki, s miután eltá­volítják a vágószerszámot, a seb nagyon hamar nyom nélkül eltű­nik. Ez a módszer nem más, mint a bioenergia, vagy ahogy Kíná­ban nevezik: a Chi, ahogy Indiá­ban nevezik: a Prána energiájá­nak tudatos irányítása és fölhasz­nálása. Sajnálatos, hogy ezeket a fakírokat sem vizsgálták idáig tu­dományosan, nem nézték meg, hogy mitől olyan hihetetlenül gyors a seb regenerálódása. Leg­jobb esetben is csak cirkuszi mu­tatványként engedik a jelensé­get, és nem vették még észre or­vosi, tudományos jelentőségét. Áz is ismert pedig, hogy né­hány ember vallási elmélyedésé­ben ún. stigmákat mutat, azaz sebek nyílnak kezein és lábain, vagy homlokukon, ugyanott, ahol Jézust annak idején megse­bezték. Ezek a stigmák valószí­nűleg pszichés alapon jönnek létre, az illető tudatalattijában azonosul Jézussal, és így keletke­zik a nyílt seb, sérülés. A lényeg az, hogy ezek a jelenségek nem­csak gyógyítás közben fordulnak elő, hanem megfigyelhetők más formában is. Mi is történik ilyenkor, mi tör­ténhet a bőrrel, hogy ennyire pu­hává válik, és fölnyílik? Valószí­nűleg ugyanolyan szerkezetvál­tozás megy végbe, mint amivel már találkoztunk, például a fém- hajlítás esetében. Az eddigi szór­ványos kísérletekből tudjuk, hogy a gyógyító emberek bőrén az elektromos ellenállás nagy­mértékben megváltozik, és tölté­sek is mozognak. Tudunk olyan kísérletekről, amikor EEG-ké- szüléket raktak a gyógyítóra, és amikor azt kérték, hogy most koncentráljon, tegyen úgy, mint­ha gyógyítana, az EEG összes biztosítéka kiégett, a készülék használhatatlanná vált, tönkre­ment. Nemcsak ezek a jelensé­gek, hanem más, mért adatok is erősen megváltoznak a gyógyító és gyógyított között az energiaát­adás folyamán. így a pulzus, a légzés, a szívritmus. Mérhető, ki­mutatható fizikai változások so­rával van tehát dolgunk, nem va­lamiféle homályos, misztikus, megfigyelhetetlen jelenségsoro­zattal. Az is ismeretes, hogy ezzel a különleges képességgel, tudás­sal, ezzel a furcsa hatással, a bio­energiával nemcsak emberek, nemcsak élettelen tárgyak, ha­nem egyszerűbb élőlények fejlő­dését is befolyásolni lehet: több olyan kísérlet ismert, ahol bakté­riumkultúrák növekedését vagy növénykultúrák növekedését le­hetett befolyásolni. Ezzel a mód­szerrel laborkörülmények között meg tudták csinálni, hogy azo­nos fajhoz tartozó növények egy csoportja lassabban vagy gyor­sabban növekedjen, mint az el­lenőrző csoport. Ezt a hatást persze nemcsak gyógyításra tudják fölhasználni, hanem az ellenkezőjére is, harc- művészetre. Valószínűleg nem véletlen, hogy megint csak Ázsi­ában, elsősorban Kína déli ré­szén fejlődött ki az a harcművé­szeti módszer és modor, ami ezt az epergiát használja a küzde­lemhez. Ezt a módszert a Kung- Fu, ún. belső erős vagy lágy irányzatának nevezik, és sok ti­tok lengte és lengi körül még ma is a kívülállók, a nem beavatot­tak előtt. Különleges iskolákban éveken, évtizedeken át, gyerek­kortól kezdve tanulják azt, hogy az ún. belső energia, az életener­gia, hogyan geijeszthető, hogyan irányítható, és hogyan lehet küz­delemre fölhasználni. Ha nagy ritkán bemutatókat tartanak, ak­kor furcsa dolgokat lehet megfi­gyelni: nemcsak köveket vagy nagyobb tárgyakat lehet így el­törni, hanem ütéseket is lehet az ellenfélnek átadni anélkül, hogy hozzáérnének. Akik pedig mes­terei ennek a módszernek, azok apróbb állatokat, például tyúko­kat tudnak szinte szabályosan fölrobbantani néhány méter tá­volságból anélkül, hogy hozzáér­nének. Ha valaki ilyen módon kap egy ütést, akkor egészen fur­csa betegségtünetek lépnek föl rajta, és a nyugati orvostudo­mány általában teljesen tehetet­len ilyen esetben. Nehéz segíteni a betegen, csak akkor, ha tudják a beavatottak, hogy hol és milyen módon kapta a bioenergia- „átömlesztést” vagy „sokkot”. Ez az egész terület ismét csak egy hatalmas, föltáratlan fehér folt, ahol nagyon egyszerű eszkö­zökkel és viszonylag gyorsan ér­dekes, fontos eredményeket le­hetne elérni, ha a társadalom, a tudomány vezetői tolerálnák, el­tűrnék a kutatást ezen a terüle­ten. (Folytatjuk) Egely György Az európai, technokrata kultúra szerint ilyen egy műtét. A Fülöp- szipeti pvópvítók viszont segédeszköz s vér nélkül dolgoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents