Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-13 / 164. szám
4. Hírlap 1990. október 13., szombat dr. Asbóth Arthur Bajtai István Áruforgalmi, menedzseri és nyelvi ismeretek a KIT kínálatában Kisgergely János (Fotó: Perl Márton) A vendéget fogadni tudni kell A kereskedelem, a vendéglátás, de leginkább az idegenforgalom — kész kincsesbánya. Legalábbis a hozzáértőnek. Tudja ezt szinte mindenki. Nyilván még arról is van sejtés, hogy az olyany- nyira áhított haszon elérése nagyban függ az e területeken dolgozók felkészültségétől. Napjainkban egyre csak szaporodik az újonnan nyitott egységek száma. Sokan vágnak bele ilyen jellegű vállalkozásba — a meggazdagodás reményében. Ez természetes igény, ám nélkülözhetetlenek a szükséges ismeretek. Ha ugyanis egy üzletmenet híján van a szakértelemnek, akkor az előbb-utóbb csődhöz vezet. Segítség — főleg a nem szakavatottaknak — azért van. Két esztendeje létezik a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző (KIT), amely magára vállalta — előrelátóan — a tanító- mester szerepét az országban. Nyereséges oktatás — tőzsdeszeminárium — Az előző képzési rendszerből váltunk ki — világosít fel dr. Asbóth Arthur, a KIT főigazgatója, akit nemrég erősítettek meg kollégái egységesen, 1995-ig érvényesen, a tisztségében. — Még 1987 végén elhatároztuk, hogy olyan céget hozunk létre, amely nem költségvetési vállalat. 1988 áprilisától végezzük munkánkat. Országos hálózatot alakítottunk ki, hallgatóink száma 20 — 25 ezer, majdnem háromezer külsős oktató segít. Azt máris sikernek könyvelhetjük el, hogy két év alatt nyereségessé tettük ezt a tevékenységet. — Melyek a főbb területek, amelyeken az elmék csiszolását tűzték ki célul? A választ Bajtai Istvántól, a KIT vállalkozási és marketingigazgatóságának helyettes vezetőjétől kapjuk: — A privatizációs folyamathoz igazodva, hármas feladatot látunk el. Legfontosabbnak a vállalkozók felkészítését tekint-- jük. Szakmai tanfolyamokat indítunk felsőfokú áruforgalmi szakon, kurzust gazdasági társaságok közép- és felső vezetőinek. Jogi, pénzügyi, adózási és banki ismeretekkel igyekszünk segíteni — egyéni és társas formában — a boltvezetőknek. A menedzserképzésben is élen kívánunk járni. így információk nyújtásával az export-import tevékenységben, egyéb időszerű tennivalók meghatározásával és magyarázatával. — Különlegességek az oktatásban? — Annak nevezhető a tőzsdeszeminárium. A jelentkezők öt nap alatt kaphatnak képet a tőzsde felépítéséről, működéséről. A Price Waterhouse és az Ernst and Young Bonitas Rt. vezető képviselői a vagyonértékelés műveleteibe adnak bepillantást. A résztvevők két napig itthon készülnek, háromig pedig Bécsben. Ezt szeretnénk szélesíteni Londonnal és Zürichhel. Emberközpontú nyelvvizsga — A vendégfogadás sajnálatos fogyatékossága volt több helyen idáig a nyelvismeret hiánya. Soksok keményvalutás külhoni turistát késztetett ez megfontolásra: ide jöjjön-e a következő alkalommal is. Ebben várható-e előrelépés a KIT közreműködésével? — Nagy hangsúlyt fektetünk az idegen nyelvek tanítására! Az ország nyitottsága különösképp indokolja ezt. Iskolai rendszerben heti kétszer három-, illetve kétszer ötórás kurzusaink vannak a világnyelvekből. Tíz hét a tanulmányi idő. Létezik három szemeszteres, egy évig tartó képzés is. Ez utóbbi angolból, németből, franciából és olaszból. Egyedi kérések alapján speciális nyelvoktatást is szervezünk külön gazdasági vezetőknek, intenzív tanfolyamokat titkárnőknek. — Heves megyében kedveltek a nyelvtanfolyamok — kapcsolódik a beszélgetésbe Kisgergely János kirendeltségvezető. — Múlt évtől 250 órásat indítunk rendre — a lakosságnak is. Idén áprilisban a HungarHotels és a Panoráma, valdfnint az utazási irodák dolgozóinak szerveztük meg. Most három német és egy angol kurzus kezdődik az ősszel. Kedvező, hogy a vizsgabizottság helybe jön, s elsősorban a hallgató és a tudása kerül előtérbe! — A nyelvi képzéseink az élőbeszédre, a valóságos helyzetekre építenek — veszi vissza a szót Bajtai István —, s a vizsgáinkon is az emberközpontúság a jellemző. Országos érvényű szakképesítés — Visszatérve a szakmai tudás fontosságára: a mai változó körülményekhez hozzá kell igazítani a már megszerzett ismereteket is... — Az átképzés valóban szintén lényeges. Több elemből álló folyamat, hisz újat kell adni gondolkodásban, szakmai fogásokban, mentalitásban egyaránt. Az is új megoldásokra kell sarkallja a vállalkozókat, hogy az emberek mind kevesebbet tudnak költeni. A felszabaduló munkaerő megfelelő oktatására is törekszünk, ebben kirendeltségeinké a döntő szerep. Biztosítani tudjuk a szakmákon belüli, s azok közötti átformálást is. — Az sem mellékes, hogy a továbbképző kínálta lehetőségek mire jogosítják a jelentkezőket? — Szakmai tanfolyamaink hallgatói ténylegesen országos érvényű szakképesítésrőlkapnak bizonyítványt, azzal bárhol nyugodtan indíthatnak magánvállalkozást, illetve kérhetik felvételüket valamilyen, a kereskedelemmel, a vendéglátással és az idegenforgalommal kapcsolatos munkahelyre. Dr. Asbóth Arthur még kiegészíti az imént hallottakat: — Vannak szakmai szolgáltatásaink is, tagsági rendszerben. Újságunk, a Vállalkozói Híradó konkrét, profitra váltható információkat nyújt. Megszerveztük a jogi tanácsadást, s akik igénylik, azoknak könyvviteli, pénzügyi és adózási szaktanácsokat adunk. Rendezvényekre is meghívjuk a tagdíjat fizetőket, például az előprivatizációs törvényről szóló előadásra, s az időszerű más képzésekre. A KIT szakemberei még azt is elárulják, hogy Egerben igazán jó támaszra leltek Kisgergely János és a szervező Csallány Gézá- né, valamint az oktatásban segédkező Zay Zoltán személyében. Húsz kirendeltségük közül az egyik legjobb a Heves megyei. Szalay Zoltán Összeáll a régi csapat Előadói estek a Nyugat nemzedékeiről Lehet, hogy a nosztalgiák korát éljük: arról kaptunk ugyanis hírt, hogy ismét összeáll egy irodalmi előadói sorozat erejéig a régi csapat, az egykori Egri Megyei Színpad Szívós József vezetésével. — A mottót Márai Sándortól kölcsönöztük — informált Kocsis István, a hatvani Ady Endre Könyvtár és Közösségi Ház igazgatója. — Ez így szól: „Mindig Nyugatra menj, és ne feledd, hogy Keletről jöttél.” Szóval, kora nívós irodalmi folyóiratáról, a Nyugatról van szó, illetve annak híres nemzedékéről, amelynek munkásságát kívánjuk reprezentálni a régi színpadosok tolmácsolásában október 15-től rendszeres időközönként, márciusig bezárólag. — Említsük meg az egyes estek előadóit... — A műsorok szerkesztője: Kakuk Jenő. Közreműködnek még: Hornyák István, Jónás Zoltán, Juhász Csaba, Molnár Klára, Nagy Edit, Pászthy Mária, Suszter Ilona, Tóth István és Virágh Tibor. — Kiknek az írásai szerepelnek az első nemzedék bemutatásában? — Az októberi esten Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád legszebb remekeiből válogatunk. Majd novemberben, januárban és februárban folytatódik a sor Erdélyi Józseftől Füst Milánon és Bálint Györgyön át egészen Weöres Sándorig. Külön csemege lesz az irodalomkedvelők számára a márciusi előadóest, amelynek témája, illetve címe: A Nyugat nemzedékei az irodalmi paródiák „görbe tükrében”. (s) Már nyitottabbak a társaságok... Növekszik a vadászok száma Országszerte megkezdődött az őszi vadászszezon. Együttesen mintegy 700 vadászterülettel rendelkező társaság több mint 32 ezer tagja, továbbá 160 — 180 vadászterülettel nem rendelkező, úgynevezett bérkilövő társaság mintegy 11 — 12 ezer tagja járja az erdőket, mezőket. Mint a Földművelésügyi Minisztériumban elmondták, az egyesülési jogról szóló törvény megalkotása óta eltelt viszonylag rövid idő alatt, a törvény kedvező hatására, legalább háromezerrel nőtt a vadászok száma. Mindenekelőtt a bérkilövők száma emelkedett jelentősen. Mindez azt mu*. tatja, hogy a vadász- társaságok, egyesületek nyitottá váltak, és manapság már lényegesen könnyebb csatlakozni egy-egy társasághoz, vagy akár egy új vadászegyesületet létrehívni is, mint az utóbbi évtizedekben. Szeptember elsejével a gímszarvasszezon kezdődött, október 1-jétől dám- bikára is lehet vadászni, miközben szeptember végével befejeződik az őz- bakszezon. Ebben az évben is 23 — 24 ezer külföldi vendégre lehet számítani. A magyarországi vadászati lehetőség iránt ugyanis továbbra is nagy a nemzetközi érdeklődés. Mivel a már túlságosan elszaporodott vaddisznóállomány jelentős mezőgazdasági, erdészeti károkat okoz, a vadásztársaságokat külön felkérték arra, hogy szervezzenek a korábbinál több dú- vadvadászatot. Annál is inkább szükség van erre, mivel a mezőgazdasági nagyüzemek, amelyek korábban még sokfelé hajlandóak voltak eltekinteni a vadkárok megtérítésétől, újabban — már tavaly is és az idén is — könyörtelenül behajtották, illetve behajtják, akár peres úton is, a kiesett termény árát a vadásztársaságokon. A helyes tippek Ismerjük meg Erdélyt! A nyáron lapunkban kéthetente totókat közöltünk, melyeknek helyes megfejtésével támogatni lehetett a csapatokat, és könyvjutalmakat is nyertek. A hat totó helyes megoldásait olvasóink külön kérésére közöljük. Megjegyezzük még, hogy azoknál a feladatoknál, ahol több helyes megoldás volt, minden variációt elfogadtunk. Ezab- ból adódott, hogy a szakirodalom sem egységes (például a muszuj szó jelentése, vagy II. Rákóczi Ferenc nyilatkozata esetében). Tehát a helyes megfejtések: 1. a, c, b, a, c, b, a, b, b, b, c, b, b, b. 2. a, b, c, a, b, b, b, b, a, b, b, b, a, b. 3.1,1,1, x, 2,1, x, 2, x, 2, x, 1, 2,1. 4. a, b, b, c, a, c, a, b, a, c, a, a, c, a. 5. 2, 2, 2,1, 2, x, x, 2, 2, x, x, 2, 2,1. 6. 2, x, 1, 2, x, 1, 2, x, 2,1,1, 2, x, 1. Egy csésze tea A városkában mindenki csodálattal tekint a hajdani úri hölgy beilleszkedésére. A templomban meghagyták neki az oltár mellett a hajdani családi padot, ahol vasárnaponként misét hallgat, viszonzásképpen a régi kúria ispánházának ajtaja — amely lakásul szolgál — tárva-nyitva áll mindenki előtt. — Csinosak legyetek a bálban! — forgatja maga előtt a lányokat, és nem hagyja szó nélkül a rossz sminkelést, a rikító kozmetikát, ugyanakkor megdicsér minden kedvére varrott ruhát. — A fiúnak a lány nyújtson kezet! A napokban a szerencsés véletlen hozott össze Bella nénivel, a kíváncsiskodásra az apropót pedig az adta, hogy a húgom lánya hozzá jár zongorázni. A rég látott ember szívélyességével fogad, egyszerre kínálja a kávét és a teát, de bizonytalankodásom láttán mégis a teát ajánlja: — A teát válassza, kedvesem! Ó, az a finom tea... Tudja, a jól megválasztott tea felüdíti, ugyanakkor megnyugtatja az embert, hogy is mondjam: egy lélegzetvételnyi szabadidőt, ki- kapcsolódást nyújt a fogyasztója számára. A kávét sokan felhörpintik, aztán továbbrohannak... A két egymásba nyíló szobában hajdan szebb napokat látott öreg bútorok, a faliképekből egy picit visszahunyorog rám a múlt, a vitrinben megpillantom a kis ezüstcsengettyűt, amivel hajdan a szobalányt hívták. — Nézzen csak szét nálam, édes barátom! Itt minden régi, még tőlem is öregebb, mégis hozzám tartoznak, olyan jó velük. Látja, a „holdjaimat” nem sajnálom, de ha ezek közül egyetlenegy is elveszne, a szívem szakadna meg érte. Teaillat árad a szobában, a vén bőrfotel szinte magába zár, a zsúrasztal csipketerítőjén kínai minták. — És ha egy szép napon visz- szakapná a holdjait? Az ősz hajú matróna természetes, finom bája őszinte és lenyűgöző, egész lényéből megnyugvás és szeretet árad. — Szólítson Bella néninek. Sokan járnak hozzám. Idősek és fiatalok, akik okosak, értelmesek, sőt tanulékonyak is, de a viselkedésük, a kapcsolattartásuk — hogy is mondjam — sok kívánnivalót hagy maga után. Belátom, hogy a szülők nem érnek rá, de lehet, hogy az ő számukra is új lenne az, amire én a gyermekeiket oktatom. Az iskola, a tanárok túlterheltek! A legtöbbjük nem tud viselkedni, késsel-villá- val enni, köszönni sem, gyakran ízléstelenül öltöznek, emiatt sok a gátlásos fiatal... Bella néni szavai észrevétlenül dobnak vissza a régi „úri” világba, és — bizonyára észreveszi — dacot keltenek bennem. — Ne tartson tőle! Nem a régi úri allűrökre gondolok... Csör- ren a csésze alján az ezüst kiska- nál, magam előtt látom erdőőr apámat, aki feszes vigyázzállásban jelentette a bárónak, hogy elesett a megsebzett szarvasbika... — Értem én magát, kedvesem! De ne feledje, hogy gróf Zichy Bella is rangon alul ment férjhez, emiatt rebellis voltam a családban, megboldogult férjem ugyanis polgár volt, egy „senki”, ahogyan — Isten nyugasztalja — Zénó nagybátyám titulálta szegény férjemet... Bella néni a parányi lobbanás- ban szinte megszépül, szénfekete szeme, mint az ében, finoman púderozott arcán enyhe pír terjed, kezében remeg a teáscsésze. — A parasztillem egyszerű: úr előtt vedd le a kalapot... Bella néni elviszi a tálcát, aprósüteményt, hűsítő italokat hoz, amikor visszajön, már nyoma sincs az iménti fellobbanás- nak. — Nekem nincs hiányom semmiben! Nyelveket, zongorát tanítok, kézimunkázni járnak hozzám téli estéken az asszonyok, és még egy kevéske nyugdíjam is van... Szavai inkább ájtatosan, mint meggyőződéssel hangzanak, de rebbenő valóságukban mégis úgy érzem, hogy őszinte a beszéd. Érzem bennük a gondtalan múlt szakadt szálait, de a mához való őszinte kötődést és ragaszkodást is, sőt végtére meggyőződésemmé válik, hogy az idős hölgy — a környék egyetlen önként itt maradt grófi sarja — úgy beszél, amint érez. — Helyes kislány a maga unokahúga is! Szépen halad a zongorában, bár sohasem lesz belőle Fischer Anni, de a zenét, amíg él, szeretni fogja. — Köszönöm a felvilágosítást, és bánt, hogy az első vizitemen ilyen sokáig maradtam. Elmosolyogja magát, kezét az enyémre teszi, és szívesen marasztal. — Nem vagyok fáradt, inkább örülök, hogy megérti: a régi világnak is lehetnek még ma is használható viselkedés- és illemformái, amelyek egyébként az általános intelligencia keretei közé tartoznak, és amelyek nélkül a modern Európában nem lehet élni. Mennyi furcsaság van a világban? Ugye tudja, hogy Darwint — az egyház ellenségét — papok temették el, és hogy a mi Petőfinknek Fehéregyházán a Haller grófok építettek múzeumot. Manapság egyetlen hét alatt több minden történik, mint korábban évszázadok alatt. Nos, mindezek láttán kérdezheti-e tőlem bárki is, hogy én, a grófi sar- jadék miért oktatok „úri” illemet a parasztgyermekeknek? Az ősök képei ott sorakoznak a frissen meszelt falon, komoran és szigorúan tekintenek le az utódra, aki gyereklány fejjel és lángoló szívvel dobta oda rangját és főúri mivoltát egy ügyvédbojtárnak, és aki annyira elpolgária- sodott, hogy esze ágában sincs visszasírni a múltat. A vitrinhez lépek, megszólaltatom a kis ezüstcsengettyűt, amely olyan kedvesen szól, hogy a főhajtásom mellé köszönőszónak is beillik... Szalay István
