Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-13 / 164. szám
1990. október 13., szombat Hírlap 3. A hadsereg a béke szigete? Kevés cukorrépa jutott a gyárakba — Bár többre szerződtek, a termésátlag jóval alacsonyabb — Októbertől 7 százalékos termelőiár-emelés — Mennyiben segített az import? — Ahány bolt, annyiféle ár — Lassan luxus lesz a mokka „Fölmegy a cukrunk!” (Fotó: Szántó György) (Folytatás az 1■ oldalról) — Nem egészen így van: bírálják a honvédséget is. A sajtóban elég gyakran. Nap mint nap odateszik az asztalomra azokat a cikkeket, amelyek a honvédséggel foglalkoznak. Elég tekintélyes mennyiség ez, s benne nagyon sok a kritikus hangvételű. En úgy érzem, hogy a hadsereg is belekerült a politikai élet előterébe, ha nem is a homlokterébe. Nem hiszem, hogy teljesen a béke szigete volna. Nem is szólva arról, hogy belül is folyik egyfajta átalakítás: egyrészt létszámcsökkentés, másként fegyverzetátalakítás. Tehát belül sincs abszolút nyugalom. — Mégis fontosnak érzem ezt a megfogalmazást. Az ország stabilitása szempontjából jelentős tényező, hogy nemzeti hadseregünk megőrizze nyugalmát, hogy még pontosabb fogalmat használjak: intaktságát, vagyis sértetlenségét, politikai érintetlenségét. On hogy látja ezt? — Önnek abban teljesen igaza van, hogy a honvédség ne kerüljön a politikai élet homlokterébe, hiszen az egyáltalán nem lenne jó. Az a kötelessége, hogy megőrizze az intaktságát mindenfajta politikai behatolással szemben, mert csak így tudja ellátni igazán küldetését, kötelességét. — Abban egyetértünk, hogy mostanában azért néhányszor a nyilvánosság elé kerülnek a hadseregben felmerülő ellentmondások. Legutóbb éppen lapunk, a Hírlap október 9-i, keddi számában jelent meg egy egri zászlós nyílt levele, aki nehezményezte, hogy katona létére személyi tulajdonú fegyverét be kellett szolgáltatnia. Szembesítették-e már ezzel a kérdéssel, mi a véleménye erről? — Igen, ezt fölvetették a tisztek is a Dobó István Laktanyában, ahol beszélgettünk. Megfogalmazták, hogy felesleges volt a tiszthelyettesektől is elvenni a fegyvert. Valóban, talán nem gondoltuk át eléggé, hogy ez milyen sérelmeket idézhet elő. Egyrészt nem egyforma mértékkel mértünk tiszt és tiszthelyettes esetében, másrészt miért éppen nekik kellene beszolgáltatniuk kézifegyvereiket? De sajnos ez a dolog megtörtént, legfeljebb megpróbálhatunk utólagosan valamilyen korrekciós lehetőséget találni, hogy ezt a sérelmet orvosoljuk. Hivatásos hadsereg? — Bár nemrégiben csökkentették a fiatalok katonai idejét, azonban mégis érdekelheti őket, hogy lehetséges-e további rövidítés, vagy elképzelhető-e hazánkban hivatásos hadsereg, mint néhány más országban? — A katonaidő további csökkentése szerintem irreális lenne. Már így is nagy gondokkal küzd a honvédség, hogy a kiképzést valahogy biztosítani tudja. A kérdés másik felét illetően távlatilag viszont elképzelhető — ha Európa arra halad, amerre most látszik —, hogy egy összeurópai biztonsági rendszer jön létre, s hazánk erőforrásai is izmosodnak. Ebben az esetben Magyar- országnak professzionális hadserege lehet, mint Európa több más országának. — Beszélt arról, hogy védelmj rendszerünknek szervesnek kell lennie, tehát diplomáciai téren és más vonatkozásban is ki kell építeni. Mégis, úgy tapasztaljuk, hogy létezik katonai diplomácia is. Feltűnő volt például, hogy a karácsonyi romániai véres események alatt milyen jó viszony alakult ki a román hadsereggel. Fenntartható-e ez? — Miután Magyarország békében kíván élni valamennyi szomszédjával, igazi jószomszédi viszony kialakítására törekszik, így a hadseregnek különösen kötelessége vigyázni erre az általános magyar politikai szándékra. Tehát konkrétan erre a kérdésre válaszolva: nagyon szeretnénk, ha jó kapcsolat maradna a két hadsereg között. — És úgy tűnik, meg is marad? — Én remélem, hogy igen. A legszebb magyar város — Öt éven keresztül volt óraadó tanár az egri tanárképző főiskolán. Mit jelent az ön számára ez a város? — Nekem a legszebb magyar város, talán csak Kőszeget tartom hozzá foghatónak. Számomra annál is fontosabb, mivel öt esztendőn keresztül dolgoztam és tanítottam itt. Nekem azok mindig felemelő napok voltak, amikor hetente egyszer eljutottam ide, s megtarthattam óráimat. Ebben a csodálatos, XVIII — XIX. századi városban sétálni lenyűgöző volt, mert harmonikus, és a lélek belső békéjét sugározza. Itt mindig felüdültem. — Most honvédelmi miniszterként tért vissza. Milyen lélekkel tette, s államférfiként hogyan látja Eger szerepét hazánkban? — Nekem e település elsősorban a főiskolát, s a történelmi hangulatot jelentette régebben. De ha továbbgondolom, Egernek ezt a funkciót kellene igazából betöltenie az egész magyar életben. Azt, hogy a közéletben, a politikában sugározza a harmonikus történelmi folytonosságot. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, mert szakmám mégiscsak a történészi munka, s nem pedig a honvédelem. De úgy érzem, hogy ez a szellemiség adott a városban, s ha ezt fölerősítenék, tudatosabban vállalnák, akkor olyan szerepet játszhatna, amelyet egyetlen magyar város sem, esetleg csak Sopron. Civilként a bársonyszékben — Ahogy említette, az ön foglalkozása történész. Mégis olyan szerepkörbe került, amelybe civil még a magyar történelem során nagyon ritkán. Talán Veres Péter, az író élhette meg ilyen módon a honvédelmi miniszterségét. Önnek milyen érzés ez? — Kezdetben nagyon szorongató volt. Ma már oldottan teszem a dolgomat, megbarátkoztam a katonákkal: tábornokokkal és közkatonákkal egyaránt, és mintha ők is kezdenének megbarátkozni velem. Most már nem olyan rossz érzés ezt a munkát végezni, mint az elején volt. — Azt hiszem, ez a honvédség szellemének átalakulását is jelenti, mert mint volt ellenzéki politikus, s a jelenlegi kormány tagja, egészen más elveket képvisel, mint azelőtt évtizedeken át a magyar hadsereg vezetői... — Bízom abban, hogy ezt az egész honvédség tudja rólam. De én azt hiszem, a tiszti állománynál, a tiszthelyetteseknél vagy a sorkatonáknál ez nem okoz olyan nagy különbséget, mert meggyőződésem, hogy sok mindenben egyformán gondolkozunk, ők és én. — Köszönjük az interjút! Gábor László Édes, mint a cukor — szól a hasonlat —, ám manapság ez mintha sántítana. Mert amint meglátjuk a boltban az árát, azon nyomban keserű lesz a szájízünk. Sajnos, ugyancsak mélyen bele kell nyúlni amúgy is lapos bukszánkba, ha egyáltalán megtaláljuk az önkiszolgáló boltok gondoláin. Gyakorta ugyanis — mint a mesében — el-eltűnik, s nemcsak az idei szüret idején. Mert akinek nincs szőleje, az is vakon hitt az elteijedt hírben: nem lehet majd kapni cukrot, felmegy az ára... S ahogy azt már napjainkban megszoktuk: ez igaznak is bizonyult. S hogy félnek az emberek az áruhiánytól, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy megyénkben is divattá vált: a munkahelyeken különböző akciókat szerveznek, történetesen sok más mellett a cukrot 50 kilós csomagokkal veszik, már csak abból a megfontolásból is: biztos, ami biztos. Az élelmesebb vállalkozók is bekapcsolódtak az árusításba, s több helyütt fel-fel- tűnnek, nagy mennyiségben árulva a nélkülözhetetlen élelmiszert. Nos, ezúttal profán dolog lenne szellemeskedni: „drága a cukor, nosza, fogyókúrázzunk.” De hogy miért kerül sokba, s helyenként miért hiánycikk? Kovács Andrástól, a hatvani cukorgyár igazgatójától ezt hallottuk: — Nemcsak megyénkre jellemző, hanem országos jelenség: kevés cukorrépa jutott a gyárba. Ezt valamelyest kompenzálja, hogy a mi üzemünk is több termelővel kötött szerződést, s míg tavaly 14 és fél ezer hektár területről kaptuk a cukorrépát, az idén már 17 ezerről. Igen ám, csakhogy 1989-ben 44 és fél tonna volt a hektáronkénti átlagtermés, most viszont csak 32 — 35 tonna között várható. így hát akárhogy nézzük is, maga a meny- nyiség bizony kevés. — Ez indokolja hát az áremelést? — Nem pusztán. A legfőbb ok az, hogy lényegesen megnövekedtek a termelési költségek. Nem kevesebb, mint 350 kilométeres körzetből jut el hozzánk a cukorrépa, még a jugoszláv határtól is kapunk. A szállítást, az üzemanyagot pedig nekünk kell fizetni. Október elsejétől mi 6,5 — 7 százalékkal emeltük a termelői árat. Ez annak is betudható, hogy alapvetően jelentős, mintegy 50 százalékos áremelés következett be az alapanyagból az elmúlt évekhez képest. Az évtized végére a répatermelés műszaki hattere leromlott, s nem pusztán szinten kellene tartani, hanem hathatósan fejleszteni. Mégis, a tizenegy vállalatból a szerencsi után a miénk adja aránylag olcsón e terméket. Az új cukrot október elsejétől gyártjuk. Érdekes, olyan tapasztalataink vannak, ahogy csökken az életszínvonal, jelentősen emelkedik a cukorfogyasztás. Nemcsak a gyárakra gondolok — az édesített üdítőitalokat, lekvárokat exportra termelik —, hanem a jelentős lakossági felvásárlásra is. Most már az energiahordozók drágulása miatt ott tartunk, hogy az 50 kilós kristálycukor kilónkénti termelői ára 30 forint 58 fillér. A Mátra Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat egri kirendeltségének helyettes vezetőjét is megkerestük e témában. Csuhái Albert arról tájékoztatott, hogy a hazai gyárak különböző, — eltérő — áron szállítják az édesítőszert. — Egyelőre főleg az importra támaszkodhattunk — mondta. — A lengyel, a jugoszláv és az NSZK-ból érkező élelmiszernek 34 — 38 forint a nagykereskedelmi ára. Az főképp a cukorkam- ány előtt volt jellemző, hogy ehozatalra szorultunk. Ám a hazai szállítóinknál is megoszlik, ki mennyiért adja termékét. Pillanatnyilag kristálycukorból nincsenek ellátási gondjaink, ha nem is minden boltban kapható egykilós csomagolásban. Sok helyütt 50 kilós zsákokban árulják. — A tapasztalatok szerint Heves megyében jó néhány boltot be kell járnia a vevőnek, hogy mokka- és porcukorra találjon... — Igen, mert az induláskor a gyárak elsősorban a kristálycukrot gyártják, hogy legalább ebből ne legyen hiány. Eger nagyobb áruházaiban azonban többnyire már kapható porcukor is, a községekben és a kisebb falvakban azonban egyelőre nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Ugyanez vonatkozik a mokkára is. — A Mátra Füszért emelte az árakat? — Október 15-től adunk ki új kalkulációt. A központban ösz- szesítjük, hogy a szerződés alapján milyen cukrot kapunk, s a tervek szerint egységes áron adjuk. Irányárakat közlünk a vevőközpontokkal, ám azt már például az Aroma Kereskedelmi Vállalat, a Mérleg, a Szalajka, a Tamóca vagy a Krajcár Kft. dönti el, milyen fogyasztói árat állapít meg. Megyénkben is számos olyan bolt van, ahol a vezető joga, hogy megállapítsa a szabadárat. De az új hazai szállítmányokból mindenképpen olcsóbb lesz, mint a külföldről behozottakból. Mi, vevők, mit tehetnénk mást, mint merjük remélni. Mert egyelőre azt tapasztaljuk, hogy ez az élelmiszer is egyre drágább. Csoda-e hát, hogy időről időre „fölmegy a cukrunk!?” Mikes Márta Ismeretlen erők nyomában CXX11/130 H 091 /au ipri ób ál ju ki ki isa. iá ti cé P ességünket? A kezünket helyezzük az a-b-c ábrán látható módon a vizet tartalmazó csésze fölé, s ha jó formában vagyunk, a víz lassú forgását tapasztalhatjuk A pszichokinézis képessége minden egészséges emberben megvan, persze rendkívül kis mértékben. Erről magunk is egyszerűen meggyőződhetünk úgy, hogy egy kb. 10 —15 cm átmérőjű (például kompótostálba vagy hamutartóba) vizet öntünk 1 — 2 cm mélységben. Lehetőleg vékony falú edényt használjunk, és majdnem színültig töltsük hideg vízzel. Legcélszerűbb persze petricsészét használni. Szórjunk ezután a víz felszínére például grafitport vagy kevés paprikát, még jobb, ha néhány alumínium- fólia-darabkát vagy műanyagdarabkát teszünk a víz felszínére. Ez csak azért szükséges, hogy lássuk a folyadék mozgásit. Ezután tegyük kezünket a folyadék fölé körülbelül fél, egy centiméterre, tartsuk kezünket az ábrán látható módon, mindig úgy, hogy ujjaink összezáródjanak, az izmok enyhén feszüljenek, és nagyon erősen próbáljunk valami olyasmire gondolni, hogy egyik kezünkből menjen át „energiánk” a másikba. Ha semmi külső inger, zaj nem zavarja a kísérletet, és jól tudunk koncentrálni, akkor hamarosan a folyadék lassú mozgásba fog jönni, elkezd forogni a tálkában, az ujjaink vége körül általában gyorsabban, míg azoktól távolabb lassabban. Azért célszerű folyadékot választani mozgatandó tárgynak, mert ebben az esetben viszonylag kis erő is nagy elmozdulást hoz létre, és a jelenség egyszerűen megfigyelhető, köny- nyen előállítható. A kísérletet több mint ezer magyar középiskolás is elvégezte, és néhány érdekes, általános tapasztalatot le lehet szűrni. A legfontosabb tapasztalat az, hogy a nem humán orientáltságú diákok nagy részénél sikertelen volt. Valószínűleg ez két oknak is betudható, egyrészt más az agyféltekék működése és működésük jellege: míg a humán orien- táltságúak esetében fejlettebb a jobb agyfélteke, a reál orientált- ságúaknál ez fordítva van. Azt viszont az eddigiekből már tudjuk, hogy ezek a furcsa paraje- lenségek inkább azoknál jelennek meg, akiknek a jobb agyféltekéjük fejlett, így tehát nem meglepő, hogy a matematika — fizika tagozatos középiskolásoknál ez a kísérlet általában sikertelen volt. Másrészt amiatt is sikertelen lehetett náluk a kísérlet, mert rendkívül erős belső gátlást éreztek, többször is elmondták, hogy ilyenről nem hallottak, nem tanultak. Tanulmányaikba, elképzeléseikbe, világképükbe ezek a jelenségek nem illeszthetőek be, és ez még az esetleges gyenge eredményt is tovább rontotta. Egyáltalán nem kizárt persze, hogy egy személynek mind a két agyféltekéje rendkívül erősen fejlett, azonban ma már szinte az általános iskola végén el kell kezdeni a pályaválasztást, valaki vagy humán, vagy reál irányba fejlődik tovább, és ez nagyban befolyásolja ezen képességeket is. Nemcsak egyszerű folyadékkal próbáltuk ki ezt a kísérletet, hanem egy olyan módosított változatban is, amikor a folyadékban vékony platinaszálak voltak kifeszítve, és elektromos impulzus segítségével a platinaszálak mentén a folyadékot meg lehetett festeni. Ilyenkor kirajzolódott különböző magasságokban és keresztmetszetekben a folyadék mozgása, és ezt filmre lehetett venni. Lehetővé vált annak vizsgálata, hogy milyen erő mozgatja a folyadékot, és ennek nyomán kiderült, hogy általában a folyadék teljes tömege mozgásba jön, azaz nemcsak a folyadék felszínén hat erő, hanem a teljes térfogatban. Még egy fontos, érdekes részeredményt hozott ez a kí- sérletsorozat: mérhetővé vált, hogy sikeres kísérlet esetén a folyadék elektromos ellenállása rövid időre lecsökkent — ugyanúgy, mint azt az asztaltáncolta- tásnál és a tárgymozgatásnál is meg lehetett figyelni. Ezek a jelenségek tehát újra- újra visszaköszönnek, és a folyadékmozgás felhasználása esetén rendkívül kis erőket is meg lehet mérni, ki lehet mutatni. Nem szükséges, hogy ezeket a jelenségeket sötétben, lezárt szeánszszobákban, csoportokban tanulmányozzuk, mert ez elkerülhetetlenül mellékvágányra viszi a keresést. Napfényben, jó megvilágításnál minden ember saját maga képes meggyőződni arról, hogy mekkora „ereje” van, milyen „bioenergia-szinttel” rendelkezik. Az asztaltáncoltatás, a vízforgatás, az apróbb tárgyak lebegtetése, mozogtatása úgy tűnik, hogy azonos fizikai jelenség- csoportra vezethető vissza, és ezek egyfajta, furcsa elektromos anomáliának tekinthetők — tehát meg lehet érteni a jelenséget, ha föltételezzük, hogy elektromos töltések mozognak, de ideiglenesen vezetővé tett, egyébként elektromosan szigetelő tárgyakon keresztül. Nincs szükség arra, hogy valamilyen természetfölötti vagy túlvilagi magyarázatot keressünk erre a jelenségcsoportra — attól persze még mindig távol vagyunk, hogy pontosan értsük a részleteket ennél a jelen ségcsoportnál. Még ma is az a helyzet, hogy ezeknek a kutatását nagyon erősen megnehezíti az a hivatalos ellenállás, amit a spiritizmus megjelenése váltott ki. Tisztelt Olvasó! Ha Önök közül valaki részt vett „asztaltán- coltatásban”, és pontos, részletes leírást tud adni, kérem, küldje el címemre: 2092 Budakeszi, Pf. 38. (Folytatjuk) Egely György
