Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-02 / 154. szám

1990. október 2., kedd

Hírlap

3.

Jogosítvány nélkül a munkástanácsok

„Térdig érő szélben, két kapura kalapot lengetünk”

Megyénkben először a gyöngyösi tejüzemben alakult munkástanács ez év januárjában. Az elnök, Fülöp Béla akkor nagy elszántsággal beszélt erről, sok elképzelése volt, amelyet véghez kívántak vinni. Mára rengeteget vesztett optimizmusából, s nem is titkolja, hogy csalódott.

— A sok ígéretből nem lett semmi — mondja. — A munkás- tanácsoknak ugyan megvan arra a lehetőségük, hogy működjenek, ám ez szinte minden, igazi törvényadta jogosítványaink nincsenek a beleszólásra. Félre ne értsenek, nem mi akaijuk kinevezni és leváltani a vezetőket, de szeretnénk, ha legalább ilyen esetekben kikérnék a véleményünket. De hát ahhoz sem közeledtünk, hogy a dolgozók tulajdonosok is legyenek a saját munkahelyükön, így pedig elég nehéz hatékonyabb munkára sarkalli őket.

— Ezek szerint az eltelt időben nem is tudott tevékenykedni a munkástanács?

— Ezt nem mondom. Ha valakit jogtalan sérelem ért, akkor mindig szót emeltünk, s a problémákat mindig orvosolták is. A baj csak az, hogy ennek akár az ellenkezőjét is tehették volna, hiszen nekünk nincs mozgási lehetőségünk. Illetve végső esetben kivihetnénk az embereket az utcára, de én azt vallom, hogy ilyenre csak az vállalkozzon, aki vissza is tudja őket hozni onnan. Ráadásul mi nem viccelődhetünk a sztrájkkal, többszörösen meg kell gondolnunk, amíg erre a lépésre szánjuk magunkat. Hiszen élelmiszer-termelő vállalatnál dolgozunk, ha mi beszüntetjük a munkát, nem lesz tej a városban.

— Gondolom, így a dolgozók körében is vesztett a népszerűségéből a munkástanács.

— Hogyne. Hiszen a tevékenységem abban kimerül, hogy fórumokra járok, s megpróbálom védeni a kollégáim érdekeit.

De vannak sokan, akik hőbörög- nek, hogy ezt meg azt a vezetőt el kell küldeni. Kérdeztem tőlük, hogy odaülnek-e a helyébe? Erre alábhagyott a lelkesedés. Miért ne maradhatna valaki a székében, ha egyszer szakember? Úgy látom, hogy itt most nem is rendszerváltás van, hanem a sokat emlegetett hatalomváltás. Kirúgják a régieket, és olyan újakat tesznek a helyükre, akik ugyanúgy alkalmatlanok. Itt van az új nómenklatúra. Azt szoktam mondani, hogy mi most ebben a helyzetben térdig érő szélben két kapura kalapot lengetünk.

— Tudnának megoldást a saját helyzetükre?

— Persze. Az ilyen üzeméknek, mint a miénk is, le kellene válniuk az anyavállalattól, önállóan gazdálkodni, s akkor tudnánk, hogy mennyi pénzünk van, miből élünk. A munkástanácsoknak pedig helyes lenne alkotmányos jogokat biztosítani. Nem hiszem, hogy visszaélnénk vele. Csak a parlamenti pártok közül is a kampány idején sokan hangoztatták, hogy a munkásokért is vannak, de ez most valahogy nem látszik.

— Ha ez így marad, mikorra fogy el a türelmük?

— Úgy gondolom, hogy ez év végére. Ha a munkásoknak továbbra sem lesz módjuk saját sorsukba beleszólni, akkor ugyanúgy unottan fognak dolgozni mint most, és nem lesz megint semmi. A munkásnak iszonyúan nagy a tűrőképessége, de annak is van határa. Hogy akkor mi történik, ha odáig érünk, arra jobb nem gondolni.

Kovács Attila

Téli fürdőzőknek

Új fedett medence Zsófiban

Elkészült a közkedvelt Zsóri- fürdő új fedett medencéje Mezőkövesden, ahol — mint kaptuk az információt — öt éve dédelgetik az építés tervét. Ez most valóra vált, a BÁÉV és a Mélyépterv együttes munkájával felújítottak egy régi medencét, s modern tetőteret húztak fölé. A fürdőcsarnok, amelynek medencéje 33 1/3-os, télen is üzemeltethető, ezt egy korszerű padló- és légfű- tő-berendezés biztosítja. A friss levegőről pedig egy ugyancsak modem szellőztető gondoskodik. A valóban elegáns kivitelű és berendezésű, felszerelésű csarnok az elmúlt ötven év egyik legnagyobb beruházása volt a Zsórifürdőben, miután kereken 90 millió forintba került. Mind az építők, mind pedig a strand üzemeltetői remélik, hogy a november 30-ig tartó próbaüzem után is megállja majd a helyét a vendégcsalogató építmény.

Ezzel a létesítménnyel nem fejeződött be a gyógyfürdő fejlesztése — tudtuk meg —, ugyanis a közeljövő tervei között szerepel a régi fedett medence rekonstrukciója, de szó van egy külföldi támogatással épülő új gyógyszálló alapjainak lerakásáról is.

Ismeretlen erők nyomában (XXII/3.)

Az agy működése a koponyán túl?

Néhány évvel ezelőtt, amikor először találkoztam Úri Gellerrel egy érdekes, bár nem előre megtervezett kísérletet végeztünk el. Úri éppen úszáshoz készülődve a medencéje szélén arra kért, hogy gondoljak valamire nagyon erősen, és ő majd ezt megpróbálja kitalálni. Az első feladvány rendkívül könnyű volt számára, egy asztalra gondoltam, amit pillanatok alatt kitalált. Amásodik esetben egy jóval nehezebb dolgot választottam, egy hatalmas nagy fekete táblára gondoltam, aminek éppen e közepére gondoltam. így végül is semmi más nem volt az agyamban, csak feketeség látóhatártól látóhatárig. Úri ekkor idegeskedve vagy csodálkodva mondta, hogy „nem látok semmit bárhová gondolok, semmit sem látok, semmit sem érzek.”

Néhány hónappal ezelőtt Zel- ki Jánossal, a Magyar Rádió riporterével együtt újra találkoztunk Úri Gellerrel. A szkeptikus Zelki János egy újabb kísérletre bírta rá Úri Gellert, mert nem hitte, hogy valóban képes kitalálni azt, ami csak az ő agyában játszódik le. A Kongresszusi Központ egyik zugába jókorán félrevonult, és lerajzolt egy papírlapra valamit, amiről senki sem tudta, hogy mi az, és senkinek meg sem mutatta. Utána, a riport készítése közben arra kérte Úrit, hogy gondoljon arra az alakra, amit rárajzolt a papírjára, és gondolatban kövesse végig a kontúrjait. Körülbelül fél perc alatt lerajzolta Úri Geller azt az amőbára hasonlító alakzatot, amiről a Zelki János azt állította, hogy egy pillangó. (Mindenesetre kellett bizonyos mennyiségű fantázia, hogy az ember arra a rajzra rámondja, hogy pillangó.) A dolog lényege szempontjából viszont nem ez a fontos, hanem az, hogy Úri Geller milliméterre pontosan lerajzolta ugyanazt az alakzatot, ami a Zelki Jancsi papírján már ott volt összehajtogatva.

Néhány héttel ezelőtt pedig a magyar tévénézők szeme láttára a Déri János által lerajzolt szívet tudta Úri Geller lerajzolni — újra milliméter pontosan.

Gyakorlatban sokszor jelenik meg így a telepátia, azaz valaki gondol valamire, és ezt egy másik ember kitalálja, esetleg le is tudja rajzolni. A megfigyelések tanúsága szerint azonban nemcsak hogy kevés ember tudja ezt a különleges dolgot, de átvinni sem lehet akármit. Ha Úri Geller épp a legjobb formában van, akkor sem tudja kitalálni mondjuk azt a két- vagy háromjegyű számot amire éppen gondolunk. A telepátia segítségével átvihető egy érzés, például düh, félelem, jóllakottság, szeretet érzése, néha melódiákat is át lehet vinni, néhány taktust, de számokat, képleteket, elvont logikai összefüggéseket soha.

Valami nagyon szokatlan, nagyon fura dolgot mond nekünk ez a sok megfigyelés, mégpedig azt, hogy az agy tevékenysége nem zárható be a koponyaüregbe, valami nagyon fontos része a koponyaüregen kívül is történik. Ez szöges ellentétben áll azokkal a felfogásokkal, amiket ma az agy működéséről általában hisznek, vélnek a kutatók, mégpedig azt, hogy az valamilyen bonyolult elektromos és kémiai folyamat. Ha csak így lenne, ha csak ilyen egyszerű lenne a dolog, akkor már jelenlegi tudásunk határain belül meg lehetne oldani a gondolkodás régi problémáját. Ha viszont igaz, hogy létezik telepátia, akkor a feladat jóval nehezebb, mint sejtjük, mert akkor valami olyan furcsa fizikai folyamatokat is meg kellene ismernünk, amelyek segítségével gondolatok terjedhetnek. Persze mindenkinek az jut eszébe, hogy valószínűleg elektromágneses hullámok, rádióhullámok segítségével is terjedhetnek a gondolatok. Természetesen ezt a feltételezést már régen kipróbálták, ellenőrizték, azonban (semmilyen nyomát nem lehetett) ezt egyáltalán nem lehetett igazolni. Egyrészt nem találtak olyan rádióhullámokat az emberi agy körül, ami magyarázhatná, hogy a telepátia több száz, esetleg több ezer kilométeres távolságon is működik, másrészt a telepátiakísérletek rendre azt mutatják,

Csitt*

csatt

Németországért

A lipcsei posztó- és zászlógyár munkásnői néhány napja ollóval cserélték fel varrógépeiket Az NDK felségjelét — a kalászokkal övezett kalapácsot és körzőt — távo- lítják el a fekete-vörös-arany színű zászlóról. A művelet során szövetségivé változtatott lobogóból kereken háromszáz darabot tűznek ki a vásárvárosban október 3-án, az egyesülés napján a középületekre, az utcákon és tereken.

(Z. L.)

Fotó: Bild

Átveszik-e valahol a használt akkumulátorokat?

Autós olvasónk panaszolta: nem tudja hová vinni járműve használt akkumulátorát, mert sehol nem akarják azt átvenni. A problémával kapcsolatban elsőként a MÉH egri telepén érdeklődtünk, ahol megerősítették olvasónk állítását. Kiderült, hogy a használt akkuk átvétele országosan „le van állítva”, környezetvédelmi szempontok miatt nem foglalkoznak vele. (A gyöngyösoroszi HAF nem épült meg, és le kellett állítani más feldolgozóüzemeket is).

A másik kérdezett, az Agria Volán sem folytat felvásárlást, nem veszi át a kimerült akkumulátorokat. Kizárólag a náluk vásárolt akkumulátorokat cserélik ki, vagyis a selejt helyett adnak újat.

Pszichokinézissel készített kézlenyomat, amely jóval kisebb volt, mint egy igazi emberi kéz, és alakja is

különbözött

hogy akkor is sikeres kísérleteket végezhetünk, ha mind az adó, mind a vevő olyan lezárt helyiségben ülnek, amelyeken nem hatolhatnak keresztül rádióhullámok, vagy pedig csak extrém, nagy veszteségek árán úgy, hogy gyakorlatilag már semmilyen hatással nem lehetnek az anyagra. Ha sikerült volna valamilyen kapcsolatot találni a rádióhullámokkal, a telepátia ma már egy régóta elfogadott, közhelyszámba menő dolog lenne, de ennek hiányában ma még mindig a pa- rajelenségek közé tartozik.

A telepátiának az a sajátossága, hogy számokat, bonyolult, elvont képleteket nem lehet átvinni, azt sejteti, hogy az agynak általában csak a jobb féltekéje képes ilyen módon információkat átadni és átvinni, a bal félteke, ami inkább analitikus dolgokkal foglalkozik, az nem. Talán emiatt van az is, akik képesek mind átvenni, mind átadni gondolatokat, azok elsősorban humán-orientáltságú, vidám, nyitott emberek, akik általában a művészeteket szeretik, ezek az emberek erős, fejlett jobb-agyféltekével rendelkeznek.

Ez a tény azonban természetesen a telepátia felhasználásának az erős korlátáira is rámutat: nem lehet bárkinek bármilyen információt eljuttatni, éppen ezért csak töredékes, szűrt információk juthatnak át így egyik emberből a másikba.

A telepátia módszeres vizsgálatát már a múlt században elkezdték, és érdekes módon azt találták, hogy a hipnózis rendkívüli módon felerősíti a kísérletek eredményét, és nagyban javítja azok minőségét is. Hosszan tartó

kísérletsorozatokkal próbálták a jelenséget vizsgálni, méghozzá úgy, hogy különböző alakokat rajzoltak kártyára és azt kellett kitalálni, hogy mi is van ezeken a kártyákon. Ezek a hosszadalmas, iffialmas kísérletek azonban általában ritkán jártak kimagasló eredménnyel, s ez nem is csoda, hiszen az egész nem volt más, mint szellemi robotmunka. Az első pár kísérletnél általában még jók voltak az eredmények (amíg a jelenség érdekes és izgalmas volt a kísérlet résztvevőinek), azonban a kísérletek egy idő múlva annyira unalmassá váltak, hogy elveszítették érdeklődésüket, és ilyenkor már a hatás kimutathatatlanná vált.

(Folytatjuk)

Egely György