Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-01 / 153. szám
2 Hírlap 1990. október 1., hétfő Önkormányzati választások ’90 A Mátra községeiben (Folytatás az 1. oldalról) Délelőtt fél tizenegy tájban érkeztünk a mátraszentimrei — akkor még — tanácsházára, az 1. számú szavazókor helyiségébe. Ahogy a szavazatszedő bizottság elnökétől, Búzás Zoltántól megtudtuk, a kb.70 százalékban szlovákok lakta falu lakosságának több, mint kétharmada ekkorra már leadta a voksát, az emberek állást foglaltak, hogy kit támogatnak a két polgármesterjelölt közül, illetve hogy kiket juttatnak be az önkormányzat öt testületi helyére. Utóbbiakra egyébként nyolcán pályáztak, köztük öt nemzetiségi jelölt, mindannyian függetlenek, a polgármesterjelöltekhez hasonlóan. Ami még fontos: Mátraszentim- rével közös önkormányzata lesz Mátraszentistvánnak, Mátra- szentlászlónak, Galyatetőnek, Bagolyirtásnak és Fallóskútnak. Búzás Zoltán arról is tájékoztatott, hogy a reggeli órákban érkezett a legtöbb szavazó. Akik eljöttek, általában tudták, hogy kire kívánnak voksolni, ismerték a jelölteket, de ez persze nem csoda egy néhány száz fős községben. Talán csak a Bagolyirtásról, a Fallóskútról érkezők voltak kissé tanácstalanok: kire is szavazzanak. Mindenesetre a kétharmados részvételi arány elég szép eredmény, bár itt tavasz- szal is majd mindenki az urnákhoz járult. Másik beszélgetőtársunk, Stuller György megfigyelőként vett részt a szavazatszedő bizottság munkájában. Az volt a feladata, hogy képviselje a szlovák nemzetiségi érdekeket, ügyeljen a nemzetiségi jogok érvényesítésére. Mint kiderült, semmiféle szabálytalanságot nem tapasztalt, s ez nem véletlen, hiszen — Stuller György szavai szerint — Mátraszentimrén soha nem volt nemzetiségi probléma. A jelöltek nagy része most is kidolgozott nemzetiségi programmal indult; a tervek között szerepel például a szlovák ősök felkutatása, egy tájház létrehozása, valamint a minden évben megtartott „szlovák nap” hagyományának folytatása. A Mátra egy másik kis falujában, Parádsasváron már szombat este izgalomban tartotta az embereket a vasárnapi szavazás. Nagy viták folytak arról, hogy a jelöltek közül ki volt régebben kommunista, börtönőr, vagy éppen KISZ-titkár (a kocsmában történt kisebb ordítozás ez ügyben). Mindez persze szinte várható is volt, mert egyrészt Parád- sasvár eddig a parádi tanács fennhatósága alá tartozott, s most nehéz a döntés az önállóság kérdésében is, másrészt pedig sok a jelölt — a polgármesteri tisztségre például kezdetben heten pályáztak, később ketten visz- szaléptek, így is maradt viszont még öt jelölt. A kedélyek azonban a választás napjára megnyugodtak, s a sasváriak csaknem negyven százaléka már reggel elment szavazni a művelődési házba, az 5. számú szavazókor helyiségébe. Mint azt Vanó Ferencné, a szavazatszedő bizottság elnöke elmondta, 9-10 óra körül érkeztek a legtöbben. Ottjártunkkor — 11 óra — még a kora délutáni voksolók jöttében bízott az elnök, s arról is beszámolt, hogy négy lakáshoz szállnak majd ki mozgóurnával. Sírokban, az 1. számú szavazókörben a választásra jogosult állampolgárok több mint 50 százaléka leadta sza vazatát délig. I tt is főleg reggel, 10 órakor jöttek sokan a szavazóhelyiségbe, az általános iskolába. A községben egyébként 3 szavazókört alakítottak ki (ezekből az egyik Sírok - Kőkútpusztán volt), két polgár- mesteij elölt és 26 önkormányzati képviselőjelölt indult, vegyesen függetlenek és szabad demokraták. Borics József, a szavazatszedő bizottság elnöke szerint tájékozottak voltak az emberek, legfeljebb az idősebbek szorultak segítségre, informálásra. Mozgóumát 11-en igényeltek. Gond, probléma nem merült fel, az elnök mindössze attól tartott, hogy hosszú időt vesz majd igénybe az eredmény megállapítása a jelöltek magas száma miatt. A kis kíváncsi... A legtöbb helyen a már megszokott rendben éltek választójogukkal az állampolgárok. Odaadták személyi igazolványukat a szavazatszámláló bizottságnak, megkapták a szavazólapokat, a fülkében a maguk gondolta névhez rajzolták a két egymást metsző vonalat, a borítékba zárt voksol bedobták az urnába, majd távoztak. Karácsondon Tóth Zoltán, a községi választási bizottság elnöke ettől eltérő esetről adott számot. — Az egyik választópolgárunk azzal a kívánsággal állt elő, hogy szolgáltassunk neki adatokat. Tulajdonképpen azt akarta megtudni délelőtt, hol tart a szavazás, kire, mennyi szavazatot adtak már addig. — Mit tettek önök? — Természetesen udvarias formában elutasítottuk a kérését. Felvilágosítottuk, hogy a választójogi törvény előírásai erre nem nyújtanak lehetőséget... Hatvan év után... Kora délután sétált szavazni Andornaktályána kultúrházba Bez- zegh János és felesége. Útközben állítottuk meg őket. — Kit szeretnének támogatni? — Nekünk tulajdonképpen már mindegy — felelte az asszony. — Elvettek tőlünk mindent, amikor a kommunisták kerültek hatalomra... Dehát most a keresztlányunk is ajelöltek között van, hát csak szavazunk. A rövid beszélgetés alatt az is kiderül, hogy János bácsi jócskán túl van már a nyolcvanadik életévén. Hat évtizeddel ezelőtt volt az első alkalom, hogy az urnához járult. Az bizony még a Horthy- rendszer idején történt. Akkoriban a 24. életév elérése után lehetett csak a magyar állampolgárnak szavaznia. Arra nem emlékszik már, kire-mire is voksolt hajdanán. Mivel azonban 1948-ig igen hosszú időt volt kénytelen Oroszországban eltölteni, s a katonáskodás is sok évébe került, abban bizonyos, hogy ez a mostani valódi választás számára itthon. Hatvan év után... Füzesabony, Gyöngyös, Heves térségében A már mandátumát vesztett Heves Megyei Tanács szakapparátusával folytatott vita volt előzménye Kompodon az önkormányzati választásnak. Az eredetileg a faluhoz tartozó terület Káltól való visszanevesítésétszerették volna, legalábbis az ott élők egy része. Erre azonban már nem kerülhetett sor. — Emiatt adódott is némi félreértés — hallottuk a kompolti általános iskolában kialakított 2. számú szavazókor szavazat- számláló bizottságának elnökétől, dr. Nagy Zoltántól. — Néhá- nyan idejöttek voksolni megszokásból arról a tájról, kénytelenek voltunk átküldeni őket a káli 4. számú szavazókörbe. Ezzel együtt is jó hangulatban végezték munkájukat a megbízottak a szavazóhelyiségben, hiszen délelőtt 10 óráig a választó- polgároknak már a 22 százaléka járult az urnákhoz, hogy a 18 jelöltből megválasszák a kilenc képviselőt, s a kettő személy közül a polgármestert. Csaknem bizonyosak voltak, hogy meglesz Boka Lászlóné estére az érvényességhez szükséges 40 százalék. Kálban egyébként jócskán volt dolga az adatok feldolgozásakor az erre illetékes testületnek: 34-ből kellett megszavazni all képviselőt. Egy órával később Gyöngyösön a Jeruzsálem utcai napközis óvodában Hencz István szavazatszámláló bizottsági elnök arról tájékoztatott, hogy az 1472 szavazásra jogosult közül addig 263-an jelentek meg. Ez az arány épp elérte a 20 százalékot. Kilenc párt listájából kellett válogatniuk, s hat egyéni jelöltből. Érdekesség, hogy ebben a gyöngyösi 16-os szavazókörben indult a Magyar Cigányok Igazság Pártjának egyetlen városbeli támogatottja. Karácsondon — ahol a 11 képviselői helyre harminc jelölt jutott, s három állampolgár közül kellett kiválasztani a leendő polgármestert — páran igencsak korán érkeztek a szavazóhelyiségekhez. Fél órával előbb, mint hogy azok megnyitották volna kapuikat. Szó sem volt késlekedésről, mindössze a hajnali ébredők elfelejtették átállítani az óráikat... A községben mellesleg — tudtuk meg Tóth Zoltántól, a helyi választási bizottság elnökétől — mozgóurnát is használtak délután három órától. Addigra készült el azok listája, akik betegség vagy más ok miatt nem mehettek voksolni. A tanácsháza lépcsőjén üldögélve többen várakoztak hajnalban Erken is. Ők is eltévesztették az új időszámítást. Ez a viszonylag gyors tempó későbbre is megmaradt: a választók egy- harmada adta le szavazatát a település egyetlen szavazöhelyisé- gében fél 11-ig. A szavazatszámláló bizottság elnöke, Bóka Lászlóné elmondta, hogy hét képviselőjük 16 jelölt közül kerül ki, kilencüket az MDF helyi szervezete támogatta, a többi független. A demokrata fórum különben Er ki Hírek című kiadványával vett részt a választás előkészítésében. Mivel ími-ol- vasni nem tudók is jöttek szavazni, nekik a bizottság a nevek felolvasásával segített. A délelőtt és kora délután gyűjtött információk szerint általában jellemző volt, hogy a kisebb lélekszámú településeken nagyobb a választópolgárok aktivitása, mint például a városokban. Érthető is, hiszen a községekben jól ismerik egymást az emberek, míg a nagyobb helységekben sok a teljesen új név... Voksolóvárás Pétervására környékén Amerre csak megfordult a tudósító Pétervására környékén, a szavazatszedő bizottságok tagjai a kora délelőtti órákról mondhatták el csupán, hogy „élénk volt a forgalom”. Amint az lenni szokott, az idősebb korosztály tagjai érkeztek az első „hullámmal”, majd a templomjárók jöttek a reggeli mise végeztével. Talán ennek is volt betudható, hogy Bükkszéken hangos ’’Dicsértessék a Jézus Krisztus!’’köszöntéssel lépett a szavazóhelyiségbe a nyugdíjas éveit taposó Juhász Kálmán, aki később nem rejtette véka alá: kire is voksolt a hét polgármesteijelölt közül. — Rátermett emberek ezek mindannyian — szögezte le —, de én a függetlenként induló Huszár Istvánra szavaztam. Ismerem, s állíthatom, mindig a község érdekeit képviselte. Most úgy mondják á „régi rendszerben”, szóval korábban vb-titkár volt itt, csak akkor mennie kellett... No, hát, ő a mi emberünk. S hogy mit várunk tőle? Van itt tennivaló: gyógyszertár kellene, szebbé szeretnénk varázsolni a fürdőt, bővíteni az ABC-üzletet, hogy jobb ellátást találjanak az idecsalogatott turisták, külföldiek. Hallottam, a programjában az is szerepel, hogy létesíteni kellene egy szép szállodát... Az idős férfi ezzel lezárta a témát. Siet, mondta, mert más ünnep is van a faluban: a templom bejáratánál felavatják a két világháború áldozatainak emlékszobrát. Osztafin Miklós, a szavazatszedő bizottság elnöke a továbbiakban elmondta: a 989 lakosú faluban 811 voksolásra jogosultat tartanak nyilván, legutóbb 57 százalékuk szavazott az ország- gyűlési választásokkor. Zömük délelőtt 11 óráig „letudja” a szavazást, ezúttal is így volt, a délutáni órák már inkább a „voksolóvárás” jegyében zajlanák le. Érdekességként említették meg özv. Huszár Gyuláné esetét, aki 82 éves létére már a hajnali pirkadatkor ott várakozott a szavazóhelyiség előtt. Igaz: a „feledé- kenysége” miatt, ugyanis elkerülte a figyelmét a most esedékes óraigazítás... Pétervásárán — mint Holló Istvántól, a választási bizottság tagjától megtudtuk — ezúttal három körzetben szavazhatott a 2800 lakosú kisváros 1954 jogosult polgára. A helyi önkormányzatba jelölt képviselők neve mellett két polgármesteri pályázó is döntésre késztette a pé- terkeieket: ottjártunkkor még csak jóslatokba sem bocsátkozott egyetlen helybeli sem, hiszen — ahogy fogalmaztak — mind az MDÉ-es Czenthe Huba tanárnak, mind pedig a függetlenként indult korábbi tanácselnöknek, Pál Lászlónak nagy támogatóserege van. Egyébként a városi választási munkacsoport „látókörébe” tartozott a körzetben fekvő Erdőkövesd, Váraszó, Ivád és Kisfüzes is. Az utóbbi — mindössze 280 lakosú — kistelepülésen 170 választópolgár járulhatott az urnák elé, s nem kis feladat várt rájuk: négy jelölt közül kiválasztani a falu leendő polgármesterét. A tegnap déli órákban egyébként errefelé biztosra vették, hogy második fordulóra is szükség lesz, hiszen ugyancsak „elaprózódik” az a kevéske szavazat a négy jelölt között... Tudósítás: Gábor László Kénes Marcell Szalay Zoltán Szilvás István (Fotó: Perl Márton)
