Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-01 / 153. szám
1990. október 1., hétfő Hírlap 3. Megbélyegzett hősök Tíz évvel ezelőtt büdös maszekok voltunk. Becstelen nyerészkedéssel vádoltak bennünket, a sajtó mesterségesen szította ellenünk a közhangulatot, másodrendű állampolgároknak számítottunk, lépten-nyomon falakba ütköztünk, mégsem hagytunk fel az iparral, a kereskedéssel — sorolja a régi sérelmeket nem kevés indulattal egy, a szakmájában jónevű mester. Mára eljutottunk ugyan oda, hogy elvben rehabilitáltak bennünket, de az elmúlt évtizedek igaztalan támadásaival olyannyira megbélyegezték ezt a réteget, hogy sokan továbbra is kényszerből tűrik létezésünket, ellenségesen szemlélik tevékenykedésünket. A keserűség nagyon is érthető. A panaszkodó igazságát támasztja alá az a tény is, hogy a sokat emlegetett vállalkozásbarát gazdasági környezet egész egyszerűen ma sem létezik hazánkban. Lassan örökzöld témának számít a vállalkozókat leginkább sújtó adórendszer, az elviselhetetlen mértékű társadalombiztosítási járulék, és még sorolhatnánk. Ilyen körülmények között jó adag dörzsöltségre és tapasztalatra van szüksége a rutinosabb magánzónak is ahhoz, hogy talpon maradjon. A kényszerszülte „jártasság”, azaz a jogi útvesztőkben való eligazodás, a még mindig sok helyen létező kiskapuk ismerete nélkül bizony ezek az emberek sem tudnának hosszabb ideig a felszínen maradni, nem még a kezdők, akik sokan úgy gondolják, hogy elegendő a tisztesség és a lelkesedés egy-egy ötlet megvalósításához. Ma még szinte törvényszerű, hogy az újdonsült vállalkozók jelentős része rövid időn belül „padlóra kerül”, ugyanis képtelen megbirkózni azzal az iszonyatos problématömeggel, amivel ma egy vállalkozás beindítása és felfuttatása jár. Nem segíti a kisiparosok, magánkereskedők pozitív megítélését az sem, hogy soha nem látott mértékben elszaporodott a vállalkozásra hivatkozó hazárdírozó szélhámosok, a gyors meggazdagodást remélő konjunktúralovagok száma. Senki előtt nem titok, hogy az újrakezdési kölcsönt jó néhányan merőben másra használták fel, mint amire az eredetileg adatott. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy a tisztes vállalkozók alaposan felháborodtak, amikor a szemük láttára folyt el a semmibe az a pénz, amit ők tapasztalataik révén valóban kamatoztatni tudtak volna nemcsak a saját, hanem áttételesen a köz javára is. Ők azonban nem juthattak hozzá a kedvezményes feltételekkel közrebocsátott hitelformához. A megbélyegzettek — akiktől mostanság egy ország sorsának jobbra fordulását reméljük — tehát változatlanul a „pálya szélén” toporognak. Ők azok, akik azt állítják magukról: hallatlan energiák feszülnek bennük, de ez idáig mindig meg kellett valamiért fékezni a lendületet. Mikor kapnak végre szabad teret? Mikor nyílik igazi lehetőségük a bizonyításra, arra, hogy elfoglalják az őket megillető helyet a társadalmi megítélésben...? Barta Katalin Kedvezőtlen a napraforgó és a kukorica hozama Ez az eső még nem az az eső Jót tett az eső a földeknek. Az elmúlt egy-másfél hét alatt — igaz, meglehetősen szeszélyes eloszlásban — az ország nagy része kapott csapadékot: a dunántúli talajokra 30-60 mm, az Alföldre és az észak-magyarországi területekre 10-30 mm eső hullott. Ily módon a hosszú aszályos időszak után különösen jelentős, hogy a laza talajú Duna-Tisza közi térségben is esett annyi eső, amely átáztatta a homoktalajt, így annak a nedvességgel való telítettsége elérte a 40 százalékot. A korábbinál jóval kedvezőbb a talajok vízháztartása az északkeleti megyékben is, ahol a szükséges nedvesség több mint a fele, 50- 55 százaléka most már adott, a Dunántúlon pedig a kétharmados telítettség mindenütt jellemző. Ez azonban még korántsem optimális helyzet, hiszen a talajok mélyebb rétegeiben, ahova a növények leeresztették gyökereiket, a talaj továbbra is igen száraz. A szeptemberi, aranyat érő eső viszont — amint azt Mezei János, a Földművelésügyi Mi=--------------------------------------nisztérium mezőgazdasági főosztályának helyettes vezetője elmondotta — igen nagy köny- nyebbséget jelent az egy héttel korábban még cserepes, kötött talajok szántásánál, az őszi vetések talajainak előkészítésénél. Nemcsak jóval kisebb energiával folyhat így a szántás, amit országosan mintegy 1.3-1.5 millió hektáron kell az őszi vetések előtt elvégezni, hanem a nedvesség hatására porhanyós, a magvak csírázásához kedvezőbb talajt lehet készíteni. Az őszi munkákat egyébként — nem kis anyagi nehézségek árán — folyamatosan végzik a nagyüzemek és a kisgazdaságok is. A minisztériumi vezető szerint a burgonya 50-55 százalékát, a cukorrépa 5-10 százalékát szedték fel, a rizs 25 százalékát, a szója 50 százalékát, a napraforgó több mint 90 százalékát takarították be eddig az üzemek. Túljutottak a szőlőszüret kétharmadán, az almaszedés felén. Az eredményekre az utolsó termésbecslések, illetve a szórványosan érkező adatok birtokában következtetnek. Szójából, ebből a fontos fehérjenövényből, közepes a termés. A napraforgó hozzávetőleg 1.67 tonnás átlaggal fizet, ami jelentős elmaradást jelezaz 1987. évi 2.09 tonnás rekordhoz képest, de még a tavalyi 1.95 tonnás átlagtól is. A kukorica több mint ötödét takarították be eddig az üzemek. A termés az aszályos időjárás miatt jóval kevesebb lesz a tavalyinál. A bevetett 1.1 millió hektáros területen .mintegy 60 ezer hektáron silónak minősítették vissza a kukoricát. Megkezdődött a vetés, s bizonyos szerkezetváltás tapasztalható. A szakminisztériumban valószínűsítik, hogy takarmányozási célra kevesebb búzát vetnek idén a gazdaságok, az idei 1 millió 280 ezer hektárral szemben legfeljebb 1 millió hektáron kerül földbe a mag. Növelik viszont a jövőre legkorábban betakarítható, szintén igen értékes abraktakarmánynak, az őszi árpának a területét. Ezt a növényt az idei 180 ezer hektárral szemben 200-205 ezer hektáron vetik el. Exkluzív interjú Németh Miklóssal Nem márkáért nyitották ki a vasfüggönyt! (Folytatás az 1. oldalról) Németh elmosolyodott: — Erről nem tudok, hiszen nem voltam ott. Annyi azonban biztos, hogy rendkívüli volt a feszültség. Fischer és Günther Mittag szörnyen idegesek lettek, Horn megőrizte nyugalmát... BamS: — Honecker személyesen is reagált az Önök döntésére, hogy megengedik az NDK-beli menekültek Nyugatra távozását? Németh: — Igen, de helytelen módon. Durva hangú levelet intézett Nyers akkori MSZMP-fő- nökhöz. Neki azonban semmilyen befolyása sem volt az általam vezetett magyar kormányra. Ezt azonban semmiképpen nem volt képes Honecker felfogni. Hiszen ez ellentétes volt a több évtizedes gyakorlattal, amely szerint a párt — és csak a párt — jogosult dönteni mindenben. BamS: — Hogyan reagáltak a szovjetek? Megkíséreltek befolyást gyakorolni az Önök döntésére? Németh: — Egyáltalán nem. Mi megfelelő időben tájékoztattuk a Budapesten akkreditált követeket. A szovjet nagykövet ezt ugyanúgy tudomásul vette, mint a többi, és kész. BamS: — Hogyan került sor a bonni villámlátogatásra? Németh: — Mi, akárcsak Ke- let-Berlin esetében, sürgős találkozót kértünk Bonntól, hogy közöljük döntésünket az Önök kancelláijával és Genscher külügyminiszterrel. BamS: —Akkoriban egy ma is terjesztett pletyka kapott lábra: állítólag milliókat ígért Önöknek Helmut Kohl ezen döntésükért... , Németh megmerevíti magát: — Remélhetőleg sikerül most ezt a rosszindulatú híresztelést egy- Szer s mindenkorra megcáfolnom: a pénz témáját egyetlen szóval sem érintettük. Bár Kohl megkérdezte tőlem, hogy mit akarok ezért cserébe. Azonban világos volt, hogy nem pénzről van szó, hanem csupán a jövőbeli jószomszédi kapcsolatokról Magyarország és Németország között. Bár a magyar kormány kért hiteleket, de ezek 1989. januárjából származtak, és akkoriban senki sem láthatta előre a késő nyári drámai fejleményeket. Ugyanez érvényes Bajorország és Baden-Württemberg szövetségi tartományok 250 millió DM összegű hitelnyújtására. (Később, a budapesti Parlament előtti téren Ebner Gabriella megesküdve rá: „Ezt el kell hinniük Németh úrnak. Ha tényleg pénzt fogadott volna el, ez súlyos sértés volna minden magyar számára.”! Mi a véleménye Németh Miklósnak — aki áprilisban átadta a miniszterelnöki posztot Antall Józsefnek — az első szabad magyar parlamenti választás után az újraegyesített Németországról, bizalmatlan-e, vagy egyenesen veszélyt lát benne? Németh habozás nélkül válaszolt: — Nem osztom sokak fenntartásait.»egy „Nagy Né- metország”-gal szemben. Ellenkezőleg: az egyesített Németország végre elfoglalhatja méltó helyét Európában, és az új Európa fejlődésének motorjává válhat. Azért nincs, mert tavaly volt... Októberben megszűnik a gyógyszerhiány Az utóbbi hónapokban egyre több olyan gyógyszer volt, (nem volt) amelyet hiába kerestek a rászorulók. Az országos sajtóban megjelent híradásokban az illetékesek elmondták, mi a hiány oka. Ezek szerint azért bővül a hiánycikkek listája, mert tavaly jó volt a gyógyszerellátás. Ugyanis az áremelés óta visszaesett a fogyasztás, így hatalmas készletek halmozódtak fel, ezeket pedig csökkenteni kellett. Igenám, de ezalatt a kereslet újból elérte a korábbi szintet, úgyhogy megint többet rendelt a gyógyszerkereskedelmi vállalat (Hungaropharma), viszont a gyárak csak szeptember végére, október elejére szállítják az árut. Ehhez járul még, hogy a volt szocialista országokból a jövőben — valószínűleg — csak jóval drágábban kapjuk meg a készítményeket. A megyei képről dr. Végh Miklós megyei főgyógyszerészt, a Heves Megyei Gyógyszertári Központ igazgatóját kérdeztük: — Az okokról én is csak a fentieket mondhatom. A kritikus időszak körülbelül egy hónapja volt, de ezt — egy-két szer kivételével — nem érezte meg a lakosság, hiszen száz napra volt készletünk. De mostanra már túl vagyunk a holtponton, és az elkövetkező két, esetleg három hétben mindenképpen javulás lesz. Ezt a pozitív változást tehát októberben már lehet érzékelni. — Elképzelhető-e, hogy fontos — mondjuk életfontosságú — gyógyszerekhez nem jut hozzá a beteg, azért, mert csúszik a szállítás, és hiány van? — Ezekre figyelnek az illetékesek. Például Inzulinnak mindig kell raktáron lennie, erre szigorú előírások vannak. A szív- és keringési rendellenességekre való készítményeknél egyszerűbb a dolog: ezeknél olyan széles a skála, hogy más, hasonló összetételű szerrel is pótolhatók. — Egyáltalán, emlékszik-e olyan évre, amikor zökkenő- mentes volt az ellátás? — Az elmúlt év ilyen szempontból jó volt. Meg kell jegyezni, hogy amíg az árak körül nem teremtenek rendet, addig nem lesz kínálati piac (hanem ahogyan most is, főként elosztás lesz), addig nem fog működni tökéletesen a gyógyszerellátás rendszere. így viszont olyan is előfordulhat, hogy a régebben törzskönyvezett gyógyszerekhez nagyon olcsó áron lehet hozzájutni, az újabbak pedig azért drágák annyira, mert néha a régi készítmények veszteségeit is abba próbálják beépíteni. A vitaminok például nagyon alacsony áron kaphatók minálunk. A gyógyszerhiány tehát — amint azt hallottuk — megszűnik októberre,de legalábbis javul a helyzet. Az előzetes jelzések szerint azonban egyes medicinák ára emelkedhet, s várhatóan januárban bevezetik az új támogatási rendszert. Ebből pedig az fog kiderülni, mennyit fedez majd a társadalombiztosítás a gyógyszer árából, és mennyit a beteg. (havas) Ismeretlen erők nyomában QCXH/2J Száz katona a levegőben A pszichokinézis legrégebbi formája: az asztaltáncoltatás. Felvételünkön teljes asztallebegés látható. A „mutatványtól’' el kell jutni a tudományos vizsgálatokig A parajelenségek és a már elfogadottjelenségek közötti határ megvonása nehézkes és esetleges. Amikor a régi görögök figyelték a természetet, számukra a villámlás egyértelműen az istenek műve, azaz csoda volt. Későbbi korokban -már nem tekintették ezt a jelenséget csodának, de azért még mindig féltek, tartottak tőle, sok-sok babona vette körül. Mindaddig így ment ez, amíg hosszú évek, évszázadok kutatómunkájával ki nem derült, hogy ez egy elektromos jelenség, és védekezni is lehet ellene. Általában mindaddig parajeienség- nek tartanak a kutatók valamit, amíg az „képünkbe” nem illeszthető bele, amíg meg nem ismerik, és le nem írják tüzetesen. Ha már a magyarázat is ismert, akkor a legfurább dolog sem tartozhat a parajelenségek közé. Vegyük például a hipnózis történetét, mint az egyik legegyszerűbb példát. A jelenség a természeti népek körében évezredek óta ismert, és sokféleképpen elő lehet állítani mind egyedi, mint tömeges méretekben. Egyes vallási ünnepeken a természeti népeknél a beavatandók tucatjai kerülnek hipnotikus hatás alá, és így akár órákon át tudnak szinte önkívületben táncolni, fájdalmas beavatási szertartásokat nagyobb megrázkódtatás nélkül kibírni. A nyugati orvostudomány valamikor a 17. században szerzett tudomást a jelenségről (érdekes módon először a tyúkok hipnoti- zálhatóságát írták le pontosan), és csak ezután kezdődött el az emberek hipnózisának vizsgálata. Mesmer és követőinek munkássága rendkívüli indulatokat váltott ki annak idején a Francia Akadémiából, és a hipnózissal végzett gyógyításaik, tanaik miatt menekülniük kellett Francia- országból. Mesmer módszerét „állati delejezésnek” nevezte, és a ma elfogadott értelmezések szerint nála még a kézrátételes gyógyítás és a verbális hipnózis összekeveredett, egymás mellett használta őket. Később ez a két irányzat szétvált, és a hipnózis ma már nem parajelenség, majdnem teljesen elfogadott tudományos irányzattá vált, lehetőségeit azonban messze nem használjuk ki. A jelenség másik részét, a kézrátételes gyógyítást — ami talán a legrégebbi gyógyítás — viszont „hivatalosan” sehol nem használják, és csak néhány természeti nép körében van nagymértékben elteijedve. Milliók láthatták Magyarországon, mi mindent tudnak a „parafenomének”, többek között Úri Geller vagy Ignatyenko. Nem a tanúk száma es a megbízható kísérletek jelentik annak a feltételét, hogy valamit paranor- málisnak vagy normálison túli jelenségnek nevezünk-e, vagy egy elfogadott jelenségnek, hanem pusztán csak az, hogy be tudjuk-e illeszteni a természetről alkotott képünkbe. Furcsa paradoxon, hogy általában pont az ilyen ismeretlen paranormál jelenségek kutatását tiltja a hivatalos irányzat, pedig pontosan itt lenne a legnagyobb szükség az objektív, érzelemmentes, higgadt kutatómunkának. Százszámra élnek a Földön Ignatyenko és Úri Geller képességeivel rendelkező emberek, néhányat ismerünk közülük, de többségüket nem. Ha a jelenségekről többet beszélhetnénk, akkor nem csak néhány száz kivételes képességű ember lenne, hanem ezrével, akár milliószámra is élhetnének, hiszen ezekkel a képességekkel szinte minden gyermek megvan áldva. Általában mindenki maga vergődik végig ezen az úton, és így nem véletlen, hogy olyan kevesen rendelkeznek például telepátia vagy fémhajlítási vagy gyógyító képességei. Ez nagy baj, mert jelenleg többé-kevésbé csak cirkuszi mutatványként lehet például szuggesztióval vagy fémhajlítással találkozni, holott ezek lényegesek lennének a természettudományokban, és számos új, fontos felfedezést lehetne tenni ezeken a területeken. Sajnos, szinte minden egyes természetijelenség ugyanezen a rögös úton jutott el az elfogadott, tudományos jelenségek közé. Hogy egy nagyon ismert példát idézzünk, ilyen volt az elektromosság is. Volta, amikor a híres békacombos kísérletét bemutatta, kollégái gúnyolódásainak céltáblája lett, rajta köszörülték nyelvüket korának tudósai. Azután az elektromosság cirkuszi mutatvány lett: francia szalonokban minden egyes gazdag polgár és előkelő nemes azon versengett, hogy kinek az udvari fizikusa tud nagyobb szikrákat előállítani. A királyok mulatta- tására például katonák százait ugráltatták egyszerre úgy, hogy amikor egymást kézen fogták, elektromos ütést kaptak, és emiatt egyszerre ugrottak fájdalmukban a levegőbe. Ezen mindig nagyon jót mulatott az előkelő udvari társaság, és álmukban sem gondoltak arra, hogy az elektromosságnak fontosabb szerepe lenne az életfolyamatok megismerésében, mint katonák vagy szerzetesek ugráltatásában. A következő részekben meg- . nézzük részletesebben ezeket a parajelenségeket, továbbá azt, hogy milyen kísérleti módszerekkel lehet őket vizsgálni, milyen gyakorlati tapasztalatok vezettek a jelenségek vizsgálatához. (Folytatjuk) Egely György
