Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-08 / 134. szám

1990. szeptember 8., szombat í- /:í'. in I a I isi Hírlap Nyugodt, kiszámítható jövőt akarunk Demokráciát mindenki számára Ha számba vesszük a tavaszi képviselő-választások során elhang­zott ígéreteket, nem nehéz megállapítani, az emberek nem azt kap­ták, amit elvártak. A nyugodt, biztos erő, az inflációellenes intéz­kedések sora, az emberek létbiztonságának valamilyen szinten való biztosítása csak ígéret maradt. Nő a drágaság, egyre elviselhetetle­nebb az infláció, alig van nap, mely ne hozna valamilyen újabb ár­emelést, megrendítve ezzel nemcsak a szegényebb réteg, de ma már a középjövedelmű családok, de különösen a nyugdíjasok és több- gyermekesek létét. Nő a munkanélküliség, utcára kerülnek évtize­de dolgozók, de nem jutnak álláshoz a pályájukat éppen megkez­dők sem. A lakások árai már szinte csillagászati magasságig érnek, a bérből élő fiataloknak egyszerűen elérhetetlenné válik. Romlott a közbiztonság, erősödött a fenyegetettség, ma már ilyen vagy olyan indítékokkal javasolt intézkedési tervek egy fél országot tartanak félelemben. És nemcsak a volt állampárt tagjait! Ilyen körülmények között készülünk az önkor­mányzati választásokra, melynek célja, hogy a sző­kébb környezetben rendezettebb, nyugodtabb éle­tet biztosítson az ottlakóknak. A tét nem kevés. Sodródunk-e tovább a kiszámíthatatlan úton, vagy legalább szőkébb környezetünkben nyugalmat te­remtünk, visszaadjuk az embereknek elveszett hi­tüket, bizalmukat, életkedvüket. Tisztában va­gyunk azzal, hogy az emberek fásultabbá lettek, s ebben része volt annak, hogy a régi MSZMP egyes vezetői nem álltak hivatásuk magaslatán, volt, aki saját hasznára használta ki beosztását, vagy képte­lenné válva a modem változtatásokra, hibás dönté­seket hoztak. Az újjáalakult MSZMP nem vállal közösséget ezekkel az emberekkel, intézkedésekkel, de valljuk, hogy sok minden történt az elmúlt négy évtized alatt, amit figyelmen kívül hagyni enyhén szólva is politikai vakság. Mi az ország fejlődését a négy évti­zeddel ezelőtti valósághoz mérjük, és akkor tagad­hatatlan a fejlődés. Ha megnézzük növekvő városa­inkat, a falvakban egymás mellett sorjázó új háza­kat, ha tudjuk, hogy ma már legalább minden har­madik családban gépkocsi van, nincs lakás, ahol ne volna világot közel hozó televízió, a nők munkáját segítő gépesítés, nem tagadhatjuk le, hogy nagyot léptünk előre. Mindamellett is tudjuk: kevesebb kötöttség és hibás gazdasági döntés esetében való­ban előbbre tarthatnánk. Ezek értékelésével és felismerésével lépünk ma választóink elé. Jelöltjeink között vannak idős, tapasztalt embe­rek, de fiatalok is. Munkások, akik ismerői a mai üzemi problémáknak, műszaki és agrárértelmiségi­ek, akik továbbra is a földből akarnak megélni, de megtalálhatók a rangsorban egyáltalán nem utolsó­ként számontartott humán értelmiségiek is, akik a kultúra fejlődését nem a könyvpiacot elárasztó por­nó- és ponyvaregényekben látják. Mit ígérnek jelöltjeink? Nem nagy dolgokat és azonnali változásokat, de szívós, a helyi sajátosságokat jól ismerő és azokat hasznosító aprómunkát, a jelenlegi problémák nem azonnali, de lehetőleg mielőbbi megoldását. Mi az, ami ellen fel kívánnak lépni, maguk mö­gött érezve a választókat? Az ellen a halogató, a döntéseket megkerülő, vagy éppen a hibás döntéseket szorgalmazó ten­dencia ellen, mely a mai közállapotok kialakulásá­hoz vezetett. Az önkormányzat lehetőségei alapján az embe­reket ma legjobban foglalkoztató problémákat óhajtjuk megoldani, és ehhez jogot ad a kialakult közhangulat, melyet az elmúlt két hónap intézke­dései váltottak ki. Tűrhetetlennek tartjuk, hogy a kormány nem­csak megkerülte és halogatta a társadalmat igazán foglalkoztató legégetőbb gazdasági és szociális kér­dések napirendre tűzését (infláció, ipari és mező- gazdasági termelés visszaesése, munkanélküliség), hanem kapkodó intézkedéseivel maga is hozzájá­rult ahhoz, hogy az ország helyzete tovább romlott. Tarthatatlannak tartjuk, hogy a megfelelő gazda­sági intézkedések helyett különböző politikai fogá­sokkal próbálja elterelni a figyelmet a hibákról. Gondolunk itt a vég nélküli, és sehova nem vezető parlamenti szócsatákra, a lázas, de az ország hely­zetét nem javító, hanem rontó külpolitikai aktivi­tásra, a nacionalista, irredentista hangulatok szítá­sára. Egyre erőteljesebben bontakoznak ki a leszá­molások különböző tervei, a B-listával való fenye­getőzés, az emberek világnézeti alapon történő megkülönböztetése, a faji előítélet lépten-nyomon történő kinyilatkoztatása, a kormányhivatalok után a rendőrségnél, a hadseregnél, a közhatalmi szer­veknél beígért, és részben már megkezdett úgy­mond tisztogatás, az egyes, valóban korrupciós ügyekből való eltávolítások, melyek joggal sérte­nek több százezer becsületes dolgozót, százezrek létalapját fenyegetik. Az önkormányzati választá­sok a közigazgatási apparátus átszervezésével kí­vánja a kormány teljessé tenni e folyamatot. A munkáspárt feladatának tekinti, hogy felvál­lalja a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok, a fia­talok, a termelőszövetkezeti parasztság érdekeinek védelmét. Véleményünk, hogy az emberi jogok, a törvényesség, az egyesülési és gyülekezési jog, a pluralista képviseleti demokrácia, a lelkiismereti szabadság mindenkit megillet! Tiltakozunk a demokratikus jogok akármilyen módon történő megnyirbálása, a politikai önkény, a hatalmaskodás, a megfélemlítés minden formája, a politikai leszámolások, a törvénytelen elbocsátá­sok, a lelkiismereti terror ellen. Segíteni kívánjuk az önkormányzati jogok kitel­jesítését, a szakszervezetek érdekvédelmi munká­ját, védeni kívánjuk az évtizedes munkájukkal érté­keket teremtő termelőszövetkezeti parasztság joga­it. Elítéljük a kormánynak a sajtószabadság meg­nyirbálását szolgáló intézkedéseit, törekvéseit. A régi kézi vezérlés helyébe nem léphet egy másik ugyanilyen gyakorlat, még ha más színekben tör­ténne is. Olyan demokráciát akarunk, amely a társada­lom minden területén és szintjén biztosítja, hogy a dolgozók köz vef/enú/beleszólhassanak a közügyek intézésébe, érvényre juttathassák érdekeiket, aka­ratukat, ellenőrizhessék a kormányzatot és a közi­gazgatást. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy demokrácia címszó alatt önjelölt politikusok, demagóg pártve­zetők, politikai akarnokok szűk csoportja sajátítsa ki a hatalmat, akik a politikát a tömegek háta mö­gött, a dolgozók rovására alakítják. Tiltakozunk az ellen, hogy a dolgozók kiszoruljanak a politikai közéletből. Azt kívánjuk e választásokon elérni, hogy a bal­oldali érzelmű emberek ott legyenek, ahol a lakosok sorsát eldöntik — ez esetben a helyi közigazgatá­sokban. Egyetértünk azzal, hogy az ipar fellendítéséhez, műszaki fejlesztéséhez szükség vdn a külföldi tőké­re, de e tőke bevonása nem szolgálhatja a társadal­mi tulajdon áron aluli eladását. Nem tudunk egyet­érteni azzal, hogy a majdani modernizálás címén emberek tízezrei maradjanak munka nélkül. Olyan tőkére van szükség, mely nyeresége nagy részét eb­ben az országban használja fel, vállalva további munkahelyek megteremtését. A dolgozó emberek érdekeit ugyanis ez szolgálja! Támogatjuk a magánvállalkozásokat az ipar­ban, és támogatjuk a többszektorúságot a mezőgaz­daságban is, de feltétlen segíteni kívánjuk a terme­lőszövetkezeteket az általuk létrehozott vagyon megvédésében. Jónak tartjuk a szövetkezetek tulaj­donjogi és szervezetei keretek között történő meg­újulását, és természetesnek a magángazdaságok ki­alakulását. De csak azok jogát ismerjük el a föld­höz, akik abból élnek, akik megművelik. Elismer­jük a kártalanítások jogosságát — az állam tehervi­selési képességéhez mérten —, de azt mondjuk, a föld legyen azé, aki valóban megműveli. Visszauta­sítjuk a visszarendezést, az 1947-es állapotok olyan visszaállítását, mely sokak részére csupán spekulá­ciós lehetőséget jelent. Elutasítjuk a kormány munkásellenes politiká­ját, és azt, hogy a terheket a bérből élők, a nyugdíja­sok vállára rakja. A munkáspárt megkülönböztetett figyelmet kí­ván fordítani a fiatalokra, akiknek problémái a tár­sadalmi problémákban gyökereznek. Egyetértünk követelésükkel, hogy nem segélyre, hanem munká­ra van szükségünk! Támogatunk minden olyan kez­deményezést, mely könnyíti a fiatalok lakáshoz jut­tatását. Tesszük ezt azért, mert a fiatalság problémá­inak elhanyagolása az egész nemzet jövőjét fenyege­ti. Egyetértünk a magán-és egyházi iskolák létesíté­sével, de olyan mértékben, hogy ez ne veszélyeztesse az ezekhez megfelelő anyagiakkal nem rendelkező családok gyermekeinek továbbtanulását. Vállaljuk a nyugdíjasok gondjait, hiszen a két­millió nyugdíjas többsége több évtizeden át becsü­lettel dolgozott ezért a pénzért, vállalva az új nem­zedék nevelésének költségeit is, és értéket terem­tett. Jogos követelésük, hogy nyugdíjuk leértékelő­dése miatt ne kerüljenek a nyomor szintjére. Jelöltjeink vállalják, hogy a helyi lehetőségek is­meretének, elemzésének alapján a helyi lakosok közérzetének javítását szolgáló intézkedéseket tá­mogassanak. E programunk jegyében kérjük jelöltjeink támo­gatását, akik között szép számmal találhatók párt- onkívüliek, mert egy szempontot tartottunk fontos­nak: hozzáértők, tapasztalatokkal rendelkezők, a dolgozók érdekei iránt elkötelezett emberek legye­nek. Nyitottak vagyunk minden csoporttal, párttal szemben, ahol hasonlóan a dolgozók érdekeit tart­ják fontosnak. E programunkat lényegében egyetlen mondat­ban összefoglalhatjuk: boldog, elégedett embere­ket kívánunk látni hazánkban. MSZMP megyei koordinációs bizottsága A helyi hatalom erényei és gyengéi Beszélgetés Schlett István politológussal, az önkormányzati esélyekről Amint közeledik az önkor­mányzati választások időpontja, értelemszerűen egyre több szó esik róluk. Furcsa mód ezt az ügyet a közvélemény számára el­sősorban valamiféle vidéki kér­désnek mutatják a tömegkom­munikációs eszközök, nolott nem erről van szó. Ezért most ar­ról kérdezem önt, hogy milyen változások következhetnek be ott? Tehát azoknak az emberek­nek a világában, akik az utóbbi néhány évtizedben tették a dol­gukat, élték az életüket, és vi­szonylag keveset politizáltak. Az önkormányzat fogalma — Kezdjük egy rövid, az utób­bi évtizedeket illető történeti visz- szapillantással. Az a szisztéma, amelyet tanácsrendszernek ne­veztünk, roppant ellentmondá­sos jelenség volt. Részint rendkí­vül sok helyi jog fogalmazódott meg, úgyhogy ha azokat komo­lyan lehetett volna venni, akkor a tanácsok valóban fontos önkor­mányzati szervek lehetettek vol­na. Másrészt viszont annyi állami és egyéb feladatot ruháztak a ta­nácsokra, hogy azok szükség­képpen az állami centralizáció jellegzetes megtestesítőivé vál­tak. így azután e szerveknek nem sok kózük maradhatott az ön­kormányzatisághoz, jóllehet, bi­zonyos nelyi érdekek képvisele­tére alkalmasak voltak. — Hogy azonban azt, amiről eddig esett szó, s gondolom, a to­vábbiakban esik, valamelyest is érteni lehessen, szeretnék egy­két dolgot tisztázni. A legfonto­sabbnak az önkormányzat fogal­mának körülhatárolását tartom. — Igen lényeges, hogy e fogal­mat a „hatalommegosztás” szem­pontjából vizsgáljuk. A liberális gondolatkörben az önkormány­zat az állami hatalom, a centrali­záció egyik ellenpontjaként jele­nik meg. Eötvös Józsefnek, a ma­gyar liberalizmus tálán legkivá­lóbb képviselőjének nagy fontos­ságú munkájából, az Uralkodó eszmékből a második kötet jósze­rivel arról szól, hogy hogyan lehet az önkormányzat megszervezé­sével az állam centralizációs tö­rekvéseit megfékezni. — A hatalommegosztás kér­désén túl azonban ott van a „ra­cionalizálás” problémája is. — E kérdés megértéséhez azt a közhelyet kell felidéznünk, amely szerint az ügyeket ott lehet leghatékonyabban intézni, ahol azok felbukkannak. Ebből vi­szont egyértelműen következik, hogy létre kell hoznunk azokat a szerveket, amelyek a legalkal­masabbak a különféle helyi problémák megoldására. Ma­gyarán szólva: bármely faluban, helységben az ott élő emberek a legjobb ismerői saját gondjaik­nak, egyszersmind ők képesek a velük kapcsolatos legjobb meg­oldások kiötlésére. — De van itt egy harmadik dolog is. Ez az úgynevezett „civil társadalom” megszerveződésé- nek kérdése. Itt persze szó lehet kulturális, gazdasági, politikai és az isten tudja még hányfajta szer­veződésről. A lényég az önszer­veződés, és nem a felülről irányí­tott szervezkedés. Summa-sum- márum: az önkormányzati tö­rekvések igen sok irányból érke­ző impulzusok hatására, nagyon sokszínűén érvényesülhetnek. — Tudjuk, sokak véleménye szerint Magyarországon nincse­nek igazi hagyományai az ön- kormányzatnak. Önkormányzat és demokrácia — Ez valóban kényes kérdés, amire talán „igen is, meg nem is”-sel lehetne válaszolni. Hiszen a nemesi vármegye például léte­ző önkormányzati szerv volt, csakhogy mindössze egy bizo­nyos réteg számára, azaz a politi­záló népesség, a nemesség szá­mára. De hát e probléma bonyo­lultabb annál, hogysem kijelent­sük: a nemességnek voltak joga­ik, másoknak nem. Gondoljunk például a mezővárosi autonómi­ára, amely a hatalommegosztás dimenziójában is jelen volt. Az­után említhetők a hegyközségek, legeltetési, erdőtársulások, ame­lyek így vagy úgy valamiféle de­mokratizmust testesítettek meg. Azonban mindehhez rögtön hozzáteszem azt is, hogy amikor önkormányzatot mondok, nem értek rajta feltétlenül demokrá­ciát. — Ez eléggé különös, mert mai szóhasználatunkban az ön- kormányzat a demokrácia szino­nimájának számít. — Talán abból kellene kiin­dulnunk, hogy egy liberális de­mokrácia nem képzelhető el ha­tékony önkormányzat nélkül. Azonban amikor én önkor­mányzatot mondok, egyszers­mind arra is gondolok — s ez óhatatlan —, hogy egy önkor­mányzat esetleg keményebb dik­tatúrát testesíthet meg, mint a legdurvább központi diktatúra. Mar csak azért is, mert közvetle­nebbül képes rátelepedni a helyi közösségre, mint bármi más. Egyszerűen nem lehet elbújni előle, mert ott van az emberek nyakában, és csúnyán szólva nincs előle menekülés. — Már ne is haragudjék, de mindarról, amiről ön beszél, egy kukkot nem lehet hallani, egy szót nem lehet olvasni sehol. Az önkormányzat manapság csak mint természeténél fogva szép és jó, demokratikus dolog jelenik meg. Ugyanakkor rengeteg szó esik arról, hogy a központi hata­lom — egyebek között a főispán- ság intézményén keresztül — maid szépen likvidálni fogja a helyi kezdeményezést. A helyi diktatúra esélye — Ne legyünk naivak. Ha egy négy esztendőre megválasztott helyi hatalmi gárda azt tehet, amit akar, akkor mindegy, hogy önkormányzati hatalomról van szó vagy nem, megvan a korrup­ció és a hatalmaskodás lehetősé­ge. Éppen ezért elengedhetetlen, nogy az önkormányzatnak is le­gyen hatalmi ellensúlya. — Mi lenne az? — Hát éppenséggel a közpon­ti hatalom. — Ez az a probléma, ami fel sem bukkan az önkormányzattal kapcsolatos vitákban. — Bizony, épp az nem lát nap­világot a vitákban, hogy a köz­ponti hatalom szerepe egyebek között épp abban áll, hogy meg­akadályozza: a helyi hatalom ne lehessen diktatórikus. A köz­ponti hatalomnak ugyanis épp az a feladata, hogy számos emberi jogot ő biztosítson az állampol­gárok számára a helyi hatalom­mal szemben. Hogy egy példával éljek: az állampolgárok alapjo­gának kell lennie, hogy a bíró­sághoz fordulhassanak egy ön- kormányzati döntés ellenében. Ez a demokráciának sine qua non-ja. Hiszen az egyéni szabad­ságot mindenféle — így a helyi — hatalommal szemben is biztosí­tani kell. Magyarán szólva: mű­ködnie kell annak a logikának, amelynek értelmében hatalmi ágakat állítunk egymással szem­be, hogy megakadályozhassuk a jogsértést. Vagyis az önkor­mányzatokkal szemben is szük­ség van az egyén számára garan­ciákra. Éppen ezért figyelem csodálkozással az utóbbi idők vi­táit, amelyek oly módon láttatják a helyzetet, mintha ez a problé­ma nem is létezne. Megint mon­dom: igenis korlátok közé kell szorítani a helyi hatalmat, amely mostanában valóságos varázs­szóként jelenik. meg a nyilvános­ságban. Országos politika, helyi adottság — A magyar társadalomban szemmel láthatóan megy végbe egyfajta polarizációs folyamat. Sokan szegényednek, keveseb­ben gazdagodnak. Az önkor­mányzati politika világában is óhatatlanul meglesz ennek a kö­vetkezménye. Nem lát olyan ve­szélyt, hogy néma szegények fog­nak majd pozícióhoz, befolyás­hoz jutni, hanem a módosab­bak? -\ — Az ilyen típusú konfliktu­sok rendezésére, kezelésére az önkormányzat nem alkalmas. Ezek „kihordására” a nagypoli­tika hivatott, ezek a liberális de­mokrácia elvei szerint rendeződ­nek. Ennek a jegyében alakultak ki a különböző érdekcsoportok, érdekképviseletek. Magyaror­szágon ezeknek majd ezután kell megszerveződniük. És hát ha tetszik, ha nem, tudomásul kell vermi, hogy párt típusú szerveze­tekkel szemben — vagy velük együtt — ott kell lenniük az ér­dekvédelmi típusú szervezetek­nek, az önsegélyező szervezetek­nek, stb. — Milyenek lehetnek a be­avatkozási lehetőségei az önkor­mányzati szervezetekkel szem­ben? — Meglehetősen nagyok. Hi­szen a partok a parlamenten, a kormányon, a különféle bizott­ságokon keresztül képesek befo­lyásolni az önkormányzatokat, az országos érdekvédelmi szer­vezetek pedig igen komoly erőt jelenthetnek egy helytelenül mű­ködő önkormányzattal szem­ben. Itt említenék meg még egy fontos dolgot. Az ország úgy ké­szül az önkormányzati választá­sokra, mintha a helyi és az orszá­gos politika azonos típusú lenne. Az országos politikában valóban nehezen képzelhető el más haté­kony forma, mint a pártpluraliz­mus. Helyileg azonban másról van szó. Egy néhány ezer lakosú faluban nem biztos, hogy ugyan­azon pártoknak van mondaniva­lójuk, amelyeknek országos szinten. Félő, hogy értelmezhe­tetlenné válnak pártprogramok, kérdés, hogy egy MDF — SZDSZ-konfliktus értelmezhe- tő-e bármelyik faluban. És még valamit: lehetséges, hogy sokan tragikusnak tartják, ha esetleg az önkormányzati választásokon alacsony lesz a részvétel. Én ettől óvnék. Ugyanis az utóbbi évtize­dekben — a Kádár-korszakban — kialakult egy olyan informális társadalmi-politikai viselkedési forma, amely „nem normális” úton kívánja az ügyeit intézni. Ha tehát valami baja van valaki­nek a hatóságokkal, az nem a ha­tóságokhoz fordul, hanem a ba­rátaihoz. Ennek a mentalitásnak a megváltoztatására van szükség, ha demokráciát, igazi rendszer- váltást akarunk. — Mennyi időt tart ön ehhez szükségesnek? — Sokat. — Az én tapasztalataim sze­rint évtizedes léptékben kell szá­molni. — Én nem vagyok ennyire pesszimista, de azt niszem, nem megy a dolog az egyik napról a másikra. Hovanyecz László Az MSZMP-kormány lelőtte, az MSZP-kormány kisütötte, az MDF-kormány felfalja Bizony, ez az igazság az egri volt városi pártbizottság épületé­vel (hajdani Angol — Magyar Bank), s a noszvaji pártüdülő esetében. Míg a választások előtt az ak­kori ellenzék azért küzdött, ne­hogy az MSZP-kormány eladja ezeket az ingatlanokat, kisem- mizve Noszvajt és Egert, addig most — nesze nekünk — az An- tall-kormány teszi ugyanezt. Változatlanul veszi át a Németh- kormány helyi érdekeket semmi­be vevő rendeletét. Még az indok sem különb. A költségvetés hiánya. Eger, Nosz- vaj egy fillért sem kap. Szép nyi­tány ez az önkormányzáshoz. Ennyi. W. Zoltán Iván SZDSZ, Eger A jelölteket a szakértelem jellemezze Koalíciós megbeszélés Egerben A helyhatósági választások sikere érdekében választási koalíciót kötött Egerben az MDF, a KDNP, az FKgP. Csendes, korrekt légkö­rű, pozitív kampányra törekszenek. A héten összegyűltek jelöltjeik, hogy megbeszéljék a közös elképzeléseket. A találkozón részt vett az 1. sz. választókerületben indított Várkonyi György, aki egyben a há­rom pártpolgármesteijelöltje, a 2. sz. vk-ben dr. Generál Héra (MDF, KDNP, FKgP), a 3. sz. vk-ben dr. Nagy Péter (MDF, KDNP, FKgP), 4. sz. vk-ben dr. Kohajda László (MDF, KDNP, FKgP), az 5. sz. vk- ben Előházi Kálmán (MDF, FKgP), a 6. sz. vk-ben Harsányi Jenő (MDF), a 7. sz. vk-ben Kovács IstvánnálMDF, FKgP), a 8. sz. vk-ben Radnóti 7í2>or(MDF, KDNP, FKgP), a 9. sz. vk-ben dr. Bánhidy Pé­ter (MDF, KDNP, FKgP), a 10. sz. vk-ben dr. Molnár Miklós (MDF, KDNP, FKgP), a 11. sz. vk-ben Mondák Attila (MDF, KDNP), a 12. sz. vk-ben Bukucsné Eperjesi Zsuzsa (MDF), a 13. sz. vk-ben Sóvári Tivadar (MDF), a 14. sz. vk-ben tír. Löffler Erzsébet (MDF, KDNP, FKgP), a 15. sz. vk-ben Patkó József) MDF), a 16. sz. vk-ben Thum- merer Vilmos (MDF, KDNP). Mint a megbeszélésen elhangzott, nemcsak az MDF-es vagy a másik két koalíciós párt tagjai, tisztségviselői közül választottak jelöl­teket. A legfontosabbnak a szakértelmet tartják, s azt, hogy a jelölt méltó és alkalmas legyen. az MDF egri szervezete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents