Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-01 / 128. szám

Sabrina: „Előző életemben egy hal megevett engem...” Sabrina igazi szépség. Nem fér hozzá kétség. Tizennégy éves ko­rában elnyerte a Miss Lido cí­met, egy ragyogó olasz koronát, amelyet előtte olyan latin királya nők viseltek, mint Sophia Loren és Gina Lollobrigida. Sabrina két hatalmas kebel tulajdonosa­ként otthonos ebben a társaság­ban. De azért nem ejtették fejére a leányzót! Hogy a bájain túl a fe­jében is van valami, ez kiderül a Wochenend riporterével készí­tett beszélgetéséből. A riporter kérdésére, hogy miről társalog­hatnának, Sabrina így kezdte in­terjúját: — Istenről, természetesen. Én erősen hiszek benne. Amiben vi­szont egyáltalán nem hiszek, az a templom. Úgy gondolom, hogy akkor is tudok imádkozni, ha magamban vagyok. Ahhoz, hogy Istennel kapcsolatot tudjak teremteni, nincs szükségem arra, hogy templomba menjek. — Milyen a te Istened? — Azt hiszem, nem tudom meghatározni. Kell lennie vala­minek, ami több nálunk, ami megalkotta ezt a világot. Ha azt kérdezed, miért élünk, miért van ez a világ, miért van élet — mind­ezekre a kérdésekre kell, hogy le­gyen válasz! Valami, ami felet­tünk áll. — Soha nem gondoltál arra, hogy Isten nem létezik? — Hiszek a karmában, és... nem hiszem, hogy csak egyetlen életünk van. Hogy is mondják ezt? — A reinkarnációra gon­dolsz? — Igen, ez az! A karma azt mondja, hogy ami most történik az életedben, az annak az ered­ménye, amit az előző életedben tettél. így mindenre van logikus magyarázat. Például van egy problémám. Utálom a halat. Még a szagát se bírom, megenni meg pláne! Ha meg kellene en­nem, biztosan kórházban kötnék ki. Rettenetes... Azt hiszem, elő­ző életemben egy hal megevett engem. Azért utálom. Nem tu­dom, lehet, hogy most hülyesé­get mondtam. — Nem, nem, egyáltalán! Az­előtt foglalkoztál ezzel az elmé­lettel? — Találkoztam egy olyan em­berrel, aki képes a jövőt és a múl­tat látni, ó mondta, hogy az elő­ző életemben férfi voltam. És emlékszem rá, hogy gyermekko­romban mindig nagyon szeret­tem volna fiú lenni, és amikor a srácokat láttam, borzasztóan fél­tékeny lettem. Soha nem akar­tam lány lenni! Később aztán megértettem, hogy mindez azért volt így, mert bennem még él a férfi-énem. És azt is megfigyel­tem, hogy néha olyan a viselke­désem, mintha nem nő lennék. Ezt nem tudom megmagyarázni. Teljesen szokatlan és rendkívüli. — Térjünk vissza a földre egy kérdés erejéig. Soha nem érez­ted, hogy az emberek jobban is­merik a... szóval a bájaidat, mint a dalaidat? — Nézd, én tudom, hogy min­denki szexszimbólumnak tart. És rendes körülmények között azt hiszik, hogy a szép lányok hü­lyék, és a szép fiúk ostobák. Én azt gondolom, ha valaki szép, at­tól még intelligens is lehet! Tu­dom, hogy szép vagyok, de nem érzem magam hülyének. És lát­tam már egészen csúnya embere­ket, akik ráadásul még tök osto­bák is voltak. Még csak huszon­egy éves vagyok, és egyáltalán nem érdekel ez az egész macera. Nem sietek el semmit. Szerintem az idő majd megmutatja az em­bereknek, milyen is az igazi Sab­rina. Ezért nem érdekel, hogy mit mondanak rólam. — Merem remélni. De még egy utolsó kérdés. Kívántad-e valaha, hogy ne legyél ilyen gyö­nyörű, mint amilyen most vagy? — Nem. Nagyon örülök an­nak, hogy ilyennek születtem... z. I. A moszkvai és leningrádi pénzverdében háromféle arany­érme készül „Glasznoszty” fel­irattal. Az érme kibocsátásának ötlete az 1988-ban alakult szov­jet — nyugatnémet Mezsnumiz- matika közös vállalattól ered. Szergej Ribakov vezérigazga­tó-helyettes elmondta az APN munkatársának, hogy az érmé­ket 50,100 és 200 rubeles címle­tekben készítik el. A legnagyobb átmérője 33 milliméter, és egy uncia 999-es aranyból készül. A „Glasznoszty” érmék 90 száza­lékát a Mezsnumizmatika hozza forgalomba, és 100 millió dollár bevételre számítanak. A külföldi forgalmazás joga az angol Gol­den Daw részvénytársaságé. Az érméket Alekszandr Bak­lanov leningrádi ötvösművész tervezte. A 200 rubeles érmén a Vaszilij Blazsennij-székcsegy- ház, a százason a Szenátus kupo­lája — a mai legfelsőbb tanács — és Mihail Gorbacsov kézjegye látható. Az érméken öt nyelven olvasható a Béke, a hátlapon pál­maágat tartó galamb látható, va­lamint egy angol nyelvű felirat: „Mihail Gorbacsov, peresztroj­ka, glasznoszty.” 6. Hírlap 1990. szeptember 1., szombat UFO-lesen Csillaghajó vagy szúnyogfelhő? Feltevések a Tunguz-meteorról Bizonyára sokan ismerik a „csillaghullás” látvá­nyos jelenségét, amikor apró fénytünemények pil­lanatok alatt suhannak át a sötét égbolton. Ilyen­kor a Naprendszer térségeiben mozgó kozmikus testek jutnak le a Föld légkörébe, amelyek a lég­kör sűrűbb részeibe érve felizzanak. Ezek a mete­orok. Aki látta már a meteorok elhaladásának nyomvonalait, akkor aligha gondolt arra, hogy va­lami különleges jelenséget lát. De már a nagy fény­nyel rendelkező meteorok sokkal ritkábban for­dulnak elő, melyek a megfigyelőkre rendkívül erős hatást gyakorolnak. Ilyenkor sokan gondol­hatták már azt, hogy valamilyen titokzatos objek­tumot látnak, esetleg valamilyen földönkívüli szerkezetet. Több mint 80 év telt el a Tun- guz-meteor lezuhanása óta. Az eset a maga nemében annyira rendkívülinek számított, hogy számos vitának és fantasztikus regénynek adott témát. Az el­múlt évtizedekben rengeteg fel­tevés látott napvilágot a jelen­séggel kapcsolatosan. A feltéte­lezések meghökkentő változa­tosságot mutatnak ugyan, de a legszenzációsabb elképzelések mára már nem állták ki az idő próbáját. Még ma is találkozha­tunk folyóiratokban, könyvek­ben megjelenő különböző elgon­dolásokkal. A Tunguz-meteorra vonatko­zó feltevések katalógusát 1969. január elsején zárták le. (P. I. Privalov alapján.) A katalógus összeállításához 390 cikket, 180 referátumot, 580 tudományos ismeretterjesztő dolgozatot, egyéb feljegyzést, 60 regényt, el­beszélést, 10 monográfiát, 5 fil­met, rádió- és televíziójátékot, valamint levéltárak és magánle­velezések anyagát, sőt még né­hány festményt és grafikát is fel­használtak. A katalógus első helyén szere­pelnek a technikai eredeten ala­puló feltételezések. Ezek közül nézzünk meg néhányat. (Az év­szám a közzététel időpontját jel­zi.) 1. A Marsról érkező atoműr­hajó felrobbanása. (1946.) 2. Űrhajó érkezése a Vénusz­ról. 3. Kémautomata a Vénuszról. 4. Sikeres start a Földön tett rövid látogatás után. 5. Nukleáris robbanás isme­retlen okból. 6. Repülő csészealj lezuhaná­sa, vagy leszállása és szétrobba­nása. 7. A Hattyú-61 csillagképből a Földre bocsátott óriási lézersu­gár. 8. Két vagy három űrhajó ösz- szeütközése. 9. A Föld környezetében ma­nőverező űrhajó balesete üzem­zavar következtében. Valljuk be őszintén, eléggé gyermekded feltételezés már számunkra az, hogy bolygó- szomszédainkon értelmes lények civilizációja létezik. Ma már tel­jes biztonsággal állíthatjuk, hogy ezek a régi elképzelések nem áll­ják meg a helyüket. A Vénusz bolygóra leszálló Venyera-szon- dák a felszínen pokoli hőmér­sékletet, 450 Celsius-fokot mér­tek. Ilyen hőmérsékleten még az ólom is megolvad. Ebben a mos­toha világban még az élet egysze­Nem UFO! Az 1954. évi nagy Hor- werth-üstökös ábrázolása üvegfestmé­nyen rűbb formája sem alakulhatott ki. A Marson pont ellenkező a helyzet, legfeljebb nyáron, az egyenlítő környékén emelked­het a hőmérséklet 10 Celsius-fok fölé. Nehezíti még a helyzetet, hogy a Mars felszínén alacsony légnyomás miatt a víz nem ma­radhat folyékony halmazállapot­ban. Márpedig a víz az élet kelet­kezéséhez és fenntartásához nél­külözhetetlen. Nemcsak anyag­csere-folyamatok közege, ha­nem nélküle már a kémiai evolú­ció során sem alakulhattak volna ki. Egyéb technikai feltevésekről bővebben olvashatunk Nemere István: Tények és talányok köny­vében, ahol a szerző nagy alapos­sággal elemzi a problémát. A következő csoportot az an- tianyagos feltevések képviselik. Ez az elmélet feltételezi azt, hogy valahol a világegyetemben van olyan anyag, amelynek atomjai­ban a részecskék elektromos töl­tései ellentétesek a mi anyagunk részecskéinek töltéseivel. így, ha a két anyag egymással érintkezne — még kis mennyiségben is —, óriási detonáció következne be. Néhány érdekesebb feltevés ezek közül: 1. A Föld összeütközött egy antianyag-darabkával. (1947.) 2. Nagy tömegű antianyag an- nihilációja (szétsugárzása) a lég­körben. (1958.) 3. Óriási sűrűségű törpecsillag anyagának darabkája került a Föld légkörébe. (1966.) 4. Közönséges meteorit, kis antianyag hold kíséretében (1968.) Az első, akinek ez a gondolat az eszébe jutott, L. La Paz volt. Már tudjuk, hogy az antianyag és az anyag összeütközésekor óriási energiának kell felszabadulnia, és az a körülmény, hogy a Föld talajában nem alakult ki kráter, azt a meggyőződést sugallja, hogy a robbanás a levegőben tör­tént. Több kémikus ezt azzal akarta bizonyítani, hogy a kali­forniai fák 1908-as évgyűrűiben a C-14 jelzésű szénizotóp meny- nyiségének a növekedését észlel­ték. De később pontosabb szá­mításokkal kimutatták, hogy ez a C-14 mennyiség elenyésző a tun- guz robbanás energiájához ké­pest. Akármennyire is hihetetlen, még vallásos feltevések is szület­tek. 1. Tűzokádó sárkány repült át az égen (1908.) 2. Annak a katasztrófának a megismétlődése, amely annak idején Szodoma és Gomora vá­rosát sújtotta. (1950.) A katasztrófa idején az ott élő őslakosság hiedelme az volt, hogy a meteorit nem más, mint egy égi sárkány, amely tüzet okádva, nagy mennydörgés kísé­retében repül át az égen. A geofi­zikai feltevések sorában elsőként egy gömbvillám kisülését jelölik meg (1908.) 3. Hatalmas földrengés, me­lyet levegőrengés követett. (1908.) A legérdekesebb felte­vés: 4. Öt köbméter térfogatú szú­nyog- és légyfelhő felrobbanása. (1960.) Ez a magyarázat bizo­nyára úgy született, hogy a tajgán dolgozó expedíció tagjait a szú­nyogok agyongyötörték csípése­ikkel. így elméletben lehetséges az, hogy a szúnyogfelhő elégjen a levegő oxigénjében, ha sűrűsége és tömege elég nagy. Persze a ge­ofizikai feltevések sorát ezzel még nem lehet befejezni. 5. Izzó meteor hatására az örök fagy birodalmában durra­nógáz keletkezett. (1962.) Ez utóbbi lényege a következő. A Föld felszíne és az ionszféra kö­zött hatalmas kisülés történt, vagyis a Drake-átjáróban, mely a Tűzföld és az Antarktisz között húzódik, óriási robbanás zajlott le, melyet senki sem figyelt meg. A robbanás következtében ke­letkezett légrengés vagy szeizmi­kus hullám megkerülte a Földet és összeütközött saját magával, és ez okozta az irtózatos pusztu­lást a Tunguzka mentén. Nagyon változatos képet mu­tatnak a meteorral kapcsolatos feltevések. Itt csak a legfonto­sabbat tudjuk megemlíteni. 1. Hatalmas meteor zuhant le a Podkamjennaja Tunguzka medrébe. (1922.) Ebben az eset­ben természetesen óriási krátert kellett volna találniuk még évek múltán is az arra járó szakembe­reknek. De senki sem talált krá­tert, vagy ehhez hasonlót. Még a detonáció epicentrumában is csak sugarasan kifelé dőlő fák hevertek. Mindebből arra követ­keztethetünk, hogy a robbanás a térség fellett néhány kilométerre következett be. így aztán egyre újabb következtetések láttak napvilágot a tunguzi rejtély meg­oldására. Egy régebbi feltevés szerint a levegőben széthulló me­teor légrengést keltett. (1925.) 2. Sajátos összetételű (jégből és gázokból álló) meteor okozta a katasztrófát. (1958.) 3. A Földre becsapódó mete­ort nem jó helyen keresik: nyu­gati irányból repült, és az alsó Tunguzkában zuhant le. (1960.) 4. A Tunguz-meteor nem volt más, mint kozmikus porfelhő ősz-, szesűrűsödése. (1962.) Tudósaink napjainkban legin­kább hajlanak arra az elképze­lésre, hogy a tunguz katasztrófát az Enke-üstökösrőllevált agyag­darab okozta, melynek tömegét több mint 50 ezer tonnára becsü­lik. Sőt, egyes csillagászati szaki­rodalmakban arról is olvasha­tunk, hogy a katasztrófa színhe­lyén több tucat kisebb krátert is találtak, melyben meteoritikus anyagszilánkok nem voltak, de az egyik kráterben mégis fellel­tek csekély mennyiségű, olvadt szilikátokból és fémekből álló anyagmintát. A tunguz katasztrófával kap­csolatos feltevések sora szinte végeláthatatlannak bizonyult. Hogy melyik lehet a felsoroltak közül az igazi? Nem meglepő az sem, hogy még napjainkban is születnek egészen új keletű teóri­ák. 68 évvel a robbanás után a Vaska folyó partján két horgász egy másfél kilogramm súlyú ezüstös fémdarabot talált. A lele­tet Moszkvában a tudósok meg­vizsgálták, kiderült, egy olyan szokatlan ötvözettel állnak szemben, amelyet földi technoló­giákkal nem tudnak előállítani. Mindez persze 1976-ban tör­tént, de erről a szovjet sajtó csak a vizsgálatok után, kilenc évvel később tett említést! Vas né Tana Judit West-üstökös. 1976-ban szabad szemmel is jól látható volt. Miköz­ben a csillagászok figyelték és fényképezték, az üstökös magja több darabra esett szét. Ez igazolja azt a régi elméletet, mely szerint a meteorrajok régen széthullott üstökösök maradványai. 1970. január 3-án ragyogott fel ez a fényes meteor Oklahomában. A jelenség 9 másodpercig tartott. A fényjelenséget okozó meteor két darabját meg is találták, a nagyobbik mintegy 10 kilogramm, a kisebbik 30 dekagramm tömegű volt. (A halványabb, de többé-ke- vésbé párhuzamos vonalak a képen ferdén elhelyezkedő horizont felé közeledő csillagok nyomai.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents