Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-29 / 152. szám

1990. szeptember 29., szombat Hírlap Szakmai szemmel 99A bírói kar nem érdemtelen a működésre 99 (Folytatás az 1. oldalról) — Megerősítené a hírt, misze­rint a bírói karhoz „nem nyúlnak hozzá”...? — Tény, hogy politikailag a bírói kart nem tartom érdemte­lennek arra, hogy tovább mű­ködjön. A kar egészét illetően: jó bizonyítvánnyal rendelkeznek. Az elmúlt rendszerhez kötődő szempontok szerinti ítélkezési gyakorlatot tekintve: nincsenek a bírói karban olyanok, akiknek a működése politikailag megkér­dőjelezhető lenne. Ha mégis len­nének konkrét ügyek, azokat természetesen kivizsgáljuk, de általános takarítást nem indokol semmi... A jövőbeni bírói ön- kormányzatok felállításával az a tervünk, hogy a bírói állásokat — beleértve a vezető beosztásokat is — pályázati rendszerrel töltjük be nem ismételhetően, vagy ta­lán egyszer ismételhetően, ez még döntés kérdése. — ...S természetesen döntésre vár még jó néhány kérdés, mint példáulaz, hogy jogilag van, gya­korlatilag viszont nincs halál- büntetés Magyarországon. Med­dig ez a kettősség? De választ vár a közvélemény arra is, hogy meny­nyire vitatható jogilag az önvé­delmi fegyverek begyűjtése a je­lenlegi bűnözési hullám közepet­te. — Bizony vitatott témák: gya­korlatilag azért nincs halálbünte­tés, mert a korábbi igazságügyi kormányzat — s osztom a néze­tüket — azon az állásponton volt, hogy az ilyen ítélet alkotmányos szempontból megkérdőjelezhe­tő. Európában Magyarország az utolsó, ahol békeidőben halál- büntetés kiszabására ad lehető­séget a Btk. E pillanatban az Al­kotmánybíróság döntését várjuk e kérdésben, az viszont már tény, hogy halálos ítélet több mint egy éve nem került kiszabásra, végre­hajtásra még kevésbé. Ha az Al­kotmánybíróság úgy minősíti, hogy alkotmányellenes a halál- büntetés, akkor módosítani kell a Btk-t. Tudomásom szerint a döntés őszre várható... Ami pe­dig a fegyverek begyűjtését illeti: egyetértek az intézkedéssel, minden demokratikus párt, vagy korábbi mozgalom egyöntetű követelése volt az, hogy magán- személyek kezében ne legyen fegyver. A belügyminiszter jól tette, hogy begyűj tette azokat, az pedig más kérdés, hogy a közbiz­tonsági állapotokkal ez nincs kapcsolatban, mert soha nem ke­rült sor ezeknek a fegyvereknek a közbiztonságot sértő használa­tára. Öngyilkosságra annál in­kább, de ezt hagyjuk, más téma... — Ha már a közbiztonság ke­rült szóba... Egyre inkább át­csapnak a hullámok a rendőrök, a bíróságok, az igazságügyben dolgozók feje fölött. Vajon ezzel a ténnyel összefügg-e, hogy ismét önálló bíróságokat kapnak a kis­városokká „érett” egykori járási székhelyek, mint például Füzes­abony? — Az egyik legutóbbi kor­mányülésen tizenhárom bíróság felállítását javasoltuk a Parla­mentnek. Olyan helyeken, ahol már volt bíróság — mint koráb­ban Füzesabonyban is —, s ott, ahol az igény most szülte a dön­tést. Ez azzal a törekvésünkkel függ össze elsősorban, hogy az esélyegyenlőség szempontjából azonos helyzetet kell teremte­nünk a jogot igénylő állampolgá­rok számára... — Van nekünk egy másik tele­pülésünk, Magyarország legki­sebb városa, Pétervására... — Ott még nem került szóba — úgy tűnik — a bíróság felállítá­sának igénye. Vagy talán a felté­telek — bírósági épület, a bírák lakásellátása — nem érettek még meg a kialakítására, bár céljaink között szerepel a helyi bíróságok létrehozása. — Miniszter úr! Ön sokat sze­replő ember: tárgyal, beszédeket mond, előadásokat vállal. Nem tart attól, hogy egy esetleges „nyelvbotlás”, félreérthető mon­dat, netán népszerűtlen intézke­dés miatt utoléri az úgynevezett „ Jeszenszky-jelenség ”, s fejét kö­vetelheti az ellenzék? Manapság a kormányzati vezetői székek — példa rá Horváth Balázs avagy Raffay Ernő esete — meglehető­sen labilisak... — Nézze, ez a miniszterelnök úr kormánya. A jogi és közjogi helyzet az, hogy a miniszterelnök vállalja a kormányát, s ez tagjai útján nem buktatható meg, csak a miniszterelnökön keresztül. Tehát ahhoz, hogy a vázolt bizal­matlansági indítványra vonatko­zó szabályozás szerint miniszteri csere történjen, magának a fele­lősséggel vezetett kormánynak kell megváltoznia... Ez nem je­lenti azt — de ez független a kér­déstől —, hogy a miniszterelnök nem változtathat a hivatali ideje alatt a kormány ilyen vagy olyan beosztásán. — Az említett miniszteri tá­madások, a megkérdőjelezett ve­zető személyiségek helyzete nem tépázza meg a kormány tekinté­lyét? — Az ilyen esetek a nyugati demokráciákban mindennapo­sak, ez a parlamentáris stílus, ez­zel együtt kell élni. Az más kér­dés, hogy egyik vagy másik párt stílusa eltérő. A kormány mun­káját ez nem zavarja, úgy érzem, a kormány egységes mind a munkát, mind pedig a koalíciós szempontokat illetően. A tár­gyalt kérdésekben soha nem volt olyan nézeteltérés a kormányon belül, amelyet nem lehetett vol­na mindjárt az ülésen tisztázni. Ezt nyugodtan mondhatom, pe­dig meglehetősen hosszú, s em- bertpróbáló kormányülésekre kerül sor gyakorta. A tekintély romlását nem tapasztaltam, mi több, azt mondhatom, hogy a na­pi „csatározások”, feladatmeg­oldások még erősítik is a kor­mány egységét... — Köszönjük a beszélgetést. Szilvás István A beszélgetés óta történt... Összetett feladatnak tekintik a bírók jogállásának rende­zését és a bíróságok tarthatatlan helyzetének megszüntetését. Erre tekintettel a tárca vezetése közeli megoldásként tervezi a bírók és más bírósági dolgozók nj bér- és előmeneteli rendsze­rének bevezetését, valamint a bíróságokról szóló törvényjavas­lat Országgyűlés elé terjesztését — jelentette ki dr. Balsai Ist­ván igazságügy-miniszter a fővárosban tartott összbírói érte­kezleten. Az elképzelések szerint a kezdő bírói fizetéseket a je­lenleginek kétszeresére, a bírói fizetés felső határát pedig a kezdők bérének 2-2,5-szeresére javasolják emelni. A miniszter ezen a fórumon is kijelentette: személyes fe­lelősséget érez a bíróságok legégetőbb problémáinak viszony­lag gyors megoldásáért, s ennek megfelelően képviseli a búrók érdekeit a kormány és az Országgyűlés előtt. A bírósági önkor­mányzatok kialakításával kapcsolatban megjegyezte, hogy a kormánynak nem érdeke ellenőrzés nélküli bírósági önkor­mányzatok kiépítése. Fortuna látogatásai „Tessék már olyan lottót adni, amelyik nyer is!” Mutassanak nekem egy em­bert, aki hátat fordít a szerencsé­nek! Van, kérem, aki hajszolja, van, aki kényelmesen kivárja, míg ráköszön..., de olyan nincs, aki ne fogadná szívesen. A szemüveges kisöregnek ugyancsak hinni lehet: ő maga is szakértelemmel nyálazza a no­teszlapokat, hogy biztosnak hitt tippjeit rávezesse a szelvényre. Kár is erre szót vesztegetni. Csak körül kell nézni például az egri „lottózóban”, ahol néha tenyér­nyi hely sem marad üresen, s a gondterhelt homlokok mögött bűvös számok kavarognak. Megannyi — Fortuna kegyeire áhítozó — próbatévő. De vajon készséges-e hódoló­ival a szeszélyes hölgy? Annyi már bizonyos, hogy megyénkben tavaly és az idei első hónapokban sokan jókedvében találták. Az elmúlt évben például hatmillió 268 ezer totót és lottót vásárol­tak Hevesben, az idén már az év első négy hónapjában ugyancsak megnőtt a szerencsét próbálók száma: hétmillió 700 ezer szel­vényt vettek az emberek. A játék­kedvet az is fokozta, hogy a lot­tónál az elmúlt évtől „halmozó­dást” vezettek be, magyarul: ha nincs ötös találat az egyik héten, a pénzösszeg a következőre te­vődik át. Kis honunkban a lottó­játék történetében kifizetett leg­nagyobb nyereményt is az idei évben kapta meg a szerencsés, a 22. játékhéten, amikoris több mint 20 millió forint talált gazdá­ra. S az már igazán kuriózum, hogy a 14 darab 5 találatos szel­vényből 10 darab egy fogadóé lett. Az illető nagyon bízhatott Fortuna istenasszonyban, hiszen tíz szelvényt egyformán töltött ki egyazon héten. A hatoslottót tavaly bocsátot­ták ki először, az idén már min­den hónapban vásárolhatják a szerencsét próbálók. Például a főnyereményt júniusban Eger­ben fizették ki, több mint 7millió forintot. Ennél a játékmódnál ez év július elsejétől vezették be a már említett „halmozódást”, és nemcsak a hattalálatosnál, ha­nem minden nyerőosztályban, kezdve a hármastól. Az elmúlt hónapokban a Bon­gó-játék népszerűsége valame­lyest csökkent ugyan de — amint azt Barta Jenőnétől, az OTP me­gyei igazgatóságának szervező­jétől megtudtuk —, még most is kedvelik a fogadók. A nyeretlen szelvények közül a szerencsések­nek még nyugati autókat is sor­soltak ki nemcsak tavaly, hanem az idén is. Azok közül, akik tavaly gép­kocsira fizettek be megyénkben, 27 játékost ért szerencse. Július 17-én volt a sorsolás Budapes­ten, s Heves megyében volt, aki Ford-Escort, Wartburgot, lakás- nyereménybetétet, OTP-pénz- táijegyet, magnósrádiót, televí­ziót, avagy más értékes tárgyakat nyert. Megyénkben 84 darab ilyen nyeremény talált gazdára. Gyöngyösön például az idén huszonötén értek el négyes talá­latot, volt két darab öttalálatos a hatoslottón, és egy 5+1 találatra fizettek tetemes összeget. 13 plusz 1 találatot a totóban né­gyen, 13-ast pedig kilencen értek el. Az idei szupersorsjegy-akció- ban Heves megyében már két al­kalommal húztak 500 ezer forin­tos nyereményt a fogadók. Esdeklünk Fortuna kegyeiért, persze, azt nem tudhatjuk előre, lesz-e szerencséje annak a falusi néninek, aki imigyen fohászko­dott a postai alkalmazottnak: „Kérem szépen, én már húsz éve játszom, és még soha nem nyer­tem semmit. Tessék már olyan lottót adni, amelyik nyer is!” Mikes Márta Ismeretlen erők nyomában CXXII/ 1.) A no rmál is 01 n tű ilij el ler íség ek Néhány hete egy kémiatanár furcsa jelenségsorozatot tapasz­talt, amikor fia tizenéves lett — teli feszültséggel, gonddal, prob­lémával. A fiú nehezen tudott beilleszkedni környezetébe, szá­mos családi veszekedés követke­zett, és ilyenkor egymásután durrantak ki a villanyégők, égtek ki a biztosítékok a televízióké­szülékükben. Véletlen lenne mindez? Ha egyedi lenne az eset, valószínűleg azt mondanánk, hogy ez a pech, vagy ez hálózati ingadozás, ami éppen egybeesett a családi veszekedéssel. A gond azonban az, hogy akkor a szom­szédoknál is be kellett volna kö­vetkeznie hasonló események­nek, ott viszont semmi ilyesmi nem történt. Ehhez hasonló esetek azonos körülmények között viszont százszámra előfordulnak. Né­hány héttel ezelőtt például egy kecskeméti fiatal esztergályos, miközben idegeskedett, hogy nem fejezi be időre a munkáját, egyszer csak azt vette észre, hogy leáll a gépe, kiment a 16 amperes biztosíték. Gyorsan és ideges­kedve kicseréltette, ekkor egy újabb biztosíték ment ki. Termé­szetesen késett, így egyre növek­vő feszültséggel tért haza, ahol azon nyomban kidurrant egy 40 W-os izzó az előszobában. Ezek a furcsaságok, amelyekről nem sokat tudunk, és amelyek alig vannak összegyűjtve, rendsze­rezve — életünk kísérőjelensé­gei. Általában paranormális, azaz normálisan túli jelenségek­nek nevezzük őket, és számtalan variációban fordulnak elő. Az életben leggyakrabban az úgynevezett telepátiával vagy gondolatátvitellel találkozunk. Általában persze csak különle­ges krízis-helyzetekben találko­zunk vele, de előfordulhatnak olyankor is, amikor valaki csak elmélázva ül otthon, zenét hall­gat, vagy egyszerűen elmereng, és beugrik egy rég-rég látott is­merős képe — aki azután nemso­kára becsönget, vagy levélben, vagy telefonon jelentkezik. A hétköznapi életben így működik a gondolatátvitel. Tíz- és tízezer, az életben megtörtént gondolat- átvitelt gyűjtöttek már össze, és rendkívül gondosan elvégzett la­boratóriumi kísérletsorozatok tucatjai erősítik meg a jelenség létét. Hivatalosan azonban a leg­több kutató hallani sem akar a j e- lenségről, bár magánemberként el szokták mondani, hogy velük is előfordult már ilyesmi. Mivel a jelenség nehezen megfogható és még nehezebben magyarázható, mindeddig a hivatalos elismerés várat magára. Ugyancsak az úgynevezett pa- rajelenségek közé tartozik a tisz­tánlátás (clairvoyance) azaz, amikor valaki elrejtett, vagy el­veszett tárgyak, eltűnt emberek helyét, sorsát tudja elmondani. Gyakorlati felhasználása is van ennek a képességnek, segítségé­vel például vízereket, ásványi le­lőhelyeket lehet eredményesen kutatni, furcsa módon akár több ezer kilométeres távolságról is. Magyarországon néhány tucat ember rendelkezik ilyen képes­séggel, de mindeddig nem sok szó esett róluk és furcsa tehetsé­gükről. Sokkal ismertebb a jóslás vagy prekogníció képessége, amikor egyes emberek azzal a képesség­gel vannak áldva — vagy meg­verve —, hogy a csak jóval ké­sőbb bekövetkező eseményeket előre meg tudják mondani. Gyakran lehet hallani olyan konkrét esetekről, amikor példá­ul fiatal mama tolja csecsemőjét, és hirtelen valami azt súgja neki belülről, hogy álljon meg, húzza vissza a babakocsit, s így marad néhány másodpercig dermedten, s ezután egy nagy teherautó pont ott csörömpöl el szabálytalanul, ahol egyébként eltolta volna a kocsiját. Hasonló esetek tucat­jairól hallottam már, de a jelen­ség kísérleti módon is vizsgálha­tó laboratóriumi körülmények között. Léte a legnagyobb gon­dot okozza a fizikában, úgy tű­nik, hogy az ok-okozat biztosnak tűnő kapcsolata fordul meg. Ép­pen ezért a legtöbb kutató halla­ni sem akar róla, hiszen a legna­gyobb zavart okozhatná világké­pünkben a jelenség elfogadása. Ezeket a jelenségeket általá­ban egy csokorba fogva ESP- nek, vagy érzéken túli érzékelés­nek szoktuk nevezni, ami megle­hetősen szerencsétlen elnevezés. Úgy tűnik, hogy a jelenségeknek valami közös fizikai hátterük, alapjuk van, minden ok megvan annak feltételezésére, hogy ezek valamilyen módon egy tőről fa­kadnak, de hogy mi lehet az, azt ma még nem tudjuk. A cikksorozatban ezekről a je­lenségekről lesz szó és a paraje- lenségek másik nagy csoportjá­ról, amelyeket (általában) egy szóval pszichokinézisnek szok­tak nevezni... Ez is egymástól tá­volinak és függetlennek tűnő je­lenségek sorát öleli föl: idetarto­zik legismertebb néven a „kanál- hajlítás”, vagy „fémhajlítás”, amiről majd látni fogjuk, hogy egyáltalán nemcsak erről van szó; idetartozik a tárgyak moz­gatása „akaraterővel”, azaz a pszichokinézis és talán a legbiza- rabb parajelenség, ahol tárgyak tűnnek el, tárgyak jelennek mega szemlélő számára gyakorlatilag a semmiből — ez a teleportáció. A paraj elenségekről — ha egyáltalán hallani lehetett ezek­ről az utóbbi évtizedben — min­dig csak negatív, elítélő módón- hangnemben lehetett beszélni eddig, az idősebb generációban pedig valahogy a sötét szeánsz­szokáshoz és spiritizmushoz kapcsolódtak a jelenségek. Rendkívül nehéz eligazodni e sok-sok szokatlan, bizarr jelen­ség között, a megfigyelések nem mindig precízen dokumentáltak, és nem minden jelenség állítható elő tetszés szerinti módon és tet­szés szerinti időben laboratóriu­mi körülmények között. Rendkí­vül erős társadalmi előítéletek tapadnak ezekhez a jelenségek­hez, az ateisták azért vetik el, mert véleményük szerint ezek természetfeletti, vagy természet- felettinek beállított jelenségek, tehát elvileg nem lenne szabad foglalkozni velük. Az idealisták, a vallásos emberek számára pe­dig a szentségtöréssel határos, és a sátáni erőkkel hozható kapcso­latba ez a jelenségcsoport, és kö­zülük sokan ezért utasítják el ezeknek a vizsgálatát, tanulmá­nyozását. Akárhová is nézünk, kevés olyan jelenségcsoport van a tudományban, ami ekkora vi­tákat, indulatokat váltott volna ki már csak a téma előbukkaná­sakor is. Nagyon kevesen vizs­gálták meg indulatok nélkül, hig­gadtan, úgy, ahogy ezt a többi természeti jelenség vizsgálatánál már megszoktuk és ahogy elvár­juk. A sorozat további részeiben pont ezt a higgadt, rendszeres vizsgálatot kíséreljük meg vég­hezvinni, természetesen — a szűk lehetőségek miatt — a tel­jesség mindennemű igénye nél­kül. Egyúttal arra kérem azokat az olvasókat, akik maguk is tapasz­taltak ilyen jelenségeket, írják le megfigyelésüket, és küldjék el cí­memre: 2092 Budakeszi, Pf: 38. Segítségüket előre is köszö­nöm! (Folytatjuk) Egely György A „csodatévő” kéz simogatására ez lesz a kanalak Ami hihetetlen, megtörténhet: tárgylebegtetés belső energiával...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents