Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-01 / 128. szám

1990. szeptember 1szombat Hírlap 3lJ Az önkormányzatok, a föld*, vagyontulaj dón és a polgárosodás A Független Kisgazdapárt választási programjában A Független Kisgazdapárt olyan történelmi magyar párt, amely a nemzeti sajátosságok, a nemzeti kultúra, a nemzeti független­ség értékeit, valamint az emberi és polgári szabadságjogok teljes körű érvényesülését állítja politikai eszmerendszerének a köz­pontjába. Az Európához való felzárkózás útján átvenni kívánja a polgári demokrácia értékeit, segíti és szervezi a polgárosodás fo­lyamatának felgyorsulását. Pártunk keresztény értékrend alapján áll, világnézetünk a ke­reszténydemokrácia eszmerend­szerét vallja magáénak. A Kis­gazdapárt — hűen történelmi ha­gyományaihoz — a magyar pa­rasztság és a polgárság pártja. A magántulajdonra épülő mező- gazdaságból élő parasztságot, a vállalkozói magán- és társasági tulajdonban lévő szolgáltatások, az ipar, továbbá az értelmiségi munkaterületeken dolgozó vá­rosi és falusi embereket kívánja soraiban tömöríteni. Eszme- rendszerünk és politikai céljaink a magántulajdonon alapuló szo­ciális piacgazdaságot, továbbá a teljes vállalkozói szabadságot té­telezik" fel. Ezen az úton az el­érendő célunk a nyugat-európai típusú polgári demokrácia és az Európához való teljes politikai és gazdasági felzárkózás. Engedje meg a Kedves Olva­só, hogy e cikk bevezetője után — közelebbi hazánk — megyénk kisgazdáiról néhány adatot kö­zöljek. Minden nagyobb város­ban és községben működnek szervezeteink. Jelenleg a törvé­nyes követelményeknek megfe­lelően megyénk 70 településén van szervezetünk, bejegyzett taglétszámunk 2.200 fő. A ve­lünk együtt dolgozó, baráti kö­rünkhöz tartozó szimpatizánsok száma 4.000-5.000 főre tehető. Ez az az erő, amelyre most az ön- kormányzati választások idősza­kában közvetlenül támaszkodni tudunk. Az is nyilvánvaló bizonyára mindenki előtt, hogy a kisgazdák szoros együttműködésben — az MDF és a KNDP szervezeteivel — dolgoznak, közös koalíciós politikánk megvalósítása érde­kében. Örvendetes, hogy együtt­működésünk a választási kam­pány első napjaiban falun és vá­roson erőteljesebbé, határozot- tabbá vált. KÉSZÜLÜNK A HELYHA­TÓSÁGI VÁLASZTÁSOKRA ÉS AZ ÖNKORMÁNYZA­TOK KIALAKÍTÁSÁRA. A Magyar Köztársaság alkot­mánya 42. paragrafusában meg­fogalmazza „... a helyi önkor­mányzás a választópolgárok kö­zösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.” Ä népfelség elve alapján a helyi ön- kormányzáshoz való jogot a köz­ségek, városok, megyék válasz­tópolgárai kapják meg és gyako­rolják. A helyi önkormányzás alapjogai történelmileg már egy fél évszázaddal előbb kialakul­tak, ezt a fejlődést szakította meg a pártállam 40 éves uralma. És a népünktől idegen tanácsrend­szer. Az önkormányzás alkot­mányunkban és az önkormány­zati törvényben elfogadott jo­f ok, az Európa Tanács 1985. év­en megfogalmazott Helyi Ön- kormányzatok Európai Kartájá­ban közreadott alapelvekre épülnek. Ezek igazán szép elvek, szép szavak, bizonyos, hogy iga­zak is. Kívánjuk mindannyian, hogy valóra váljanak. Ma azonban azt a kérdést sze­gezik nekünk az emberek, hogy miből élünk meg a jövőben? Hi­szen sorozatos áremelkedések vannak, infláció van, gazdasági válságban élünk. Nem hisztéri­kus ez a kép. Reális aggodalom ez, amely az embereket, a közvé­lemény figyelmét eltereli — az egyébként sem felhőtlen — napi politika eseményeitől. A pártok, társadalmi csoportok feszülnek egymásnak. Vélemények, ellen- vélemények kusza összevissza­ságban jelennek meg, személyi érdekekkel, ellenérdekekkel tor­zítva. Mi ebben a közegben élünk ma, ahol az utóbbi hetekben a Kis­gazdapárt — tágabb értelemben a kormány — volt politikai ellen­feleink céltáblája. A Kisgazdapárt a támadássoroza­tot különösen vidéken jól állta, mert nem vette figyelembe az el­lene irányuló gyalázkodást. így tettünk mi is. Megyénkben növe­kedett a taglétszámunk, politikai szándékaink egységesebbé vál­tak, javult szervezettségünk. Bátran, becsületesen akarunk kiállni az önkormányzati válasz­tások politikai arénájába úgy, hogy nem kívánunk „övön aluli ütéseket” adni egyetlen ellenfe­lünknek sem. Nyilván ezt a kor­rektséget politikai ellenfeleink­től is elvárjuk. Vágjunk a dolgok közepébe. Ma nekünk az a politikai fő fel­adatunk, hogy megyénk vala­mennyi településén, minden vá­rosban és községben keressük meg azokat az embereket, akik a Kisgazdapárt — a koalíciós pár­tok —politikai céljait, a település érdekeit a legjobban tudják kép­viselni a helyhatóságokban. A dolgoknak most következik a neheze. A kiválasztás, illetve a kiválasztódás. Erre a munkára az elmúlt évtizedek „történelmi ha­gyományai” teljesen alkalmatla­nok. Eltehetjük ezeket a hagyo­mányokat a múló idő lomtárába. Újra kell tapasztalni és tanulni mindent a demokrácia e hétköz­napi gyakorlatában. A jelöltek megkeresésénél nem kerülhető el a politikai aprómunka. Ezt a munkát a teljesség igénye nélkül csak címszavakban lehet jelezni: a múlt és a jelen megítélése, a po­litikai hovatartozás vélelme, a vi­lágnézeti hovatartozás, a falu vagy a város társadalmi rendjé­ben elfoglalt hely, a képzettség, stb. és sok más olyan tényező, amelyet a jelölésnél a pártok, a választók elismernek vagy ta­gadnak. Nagy gondunk, hogy az ala­csony lélekszámú falvak egy ré­szében nincs pártszervezetünk. Jelölteket állítani itt is kell. Kér­jük támogatóinkat, keressék meg a szomszéd faluban lévő szerve­zeteinket, esetleg megyei köz­pontunkat (Eger, Széchenyi u. 18.), hogy a szükséges támoga­tást, politikai segítséget megad­hassuk. — Ebben az időszakban falun még mindig az a legnagyobb gondunk, hogy az emberek nem mernek megnyilatkozni. Mi ez vajon? Történelmi beidegződés­ből adódó félelem? A kérdést bárhogy válaszoljuk is meg, a fé­lelem tényként megmarad. Ezt a kérdést meg lehet kerülni, de ez nem vezet sehová. Beszélni kell róla itt is és mindenhol, mert en­nek a tudati „görcsnek” az oldá­sa nyugodt, emberi szóval lehet­séges. Ezzel a választással érkezünk el a társadalmi és politikai rend­szerváltás legjelentősebb állo­másához, a demokratikusan megválasztott önkormányzatok­hoz. Lehetőségünk nyílik arra, hogy a városokban és falvakban rátermettségük, emberségük alapján megválasszák a hatalom képviselőit. Menjen el tehát min­denki szavazni és szavazatával segítse elő, tegye teljessé és befeje­zetté a rendszerváltást. Álláspontunk a termőföld és a vagyontulaj dón helyzetéről: Ma a városi és a falusi emberek szántóföldjeinkre szegezik te­kintetüket. Látják az idei nyár mindent kiszárító aszályának következményeit. Látják a nagy­üzemi kukoricatáblákat, amelyet kiszárított a tűző nap és ennek következtében tömegtakar­mánynak takarították be. Kérdé­sek tömegét teszik fel. Kell-e ku­koricát behozni külföldről? Vár- hatók-e zavarok az élelmiszer- ellátásban? A kisgazdák aggo­dalma közös mindenkivel. Lesz-e a födkérdésben a többség számára kielégítő konszenzus? A termőföldek tulajdoni hely­zetének rendezéséről megálla­podtak a koalíciós pártok. Jelen­leg a Földművelésügyi- és az Igazságügyi Minisztérium a ko- difikációs munkát végzi. Ennek befejezése után kerül a törvénye tervezet a kormány elé. Bízunk abban, hogy a kormány a terve­zetet elfogadja és szeptember közepén a Parlament ele terjesz­ti. Továbbra is fenntartjuk a koa­líciós pártok képviselői által a törvénytervezetben megfogal­mazott alapelveket. A tervezet a lényegét illetően már széleskö­rűen ismert, hiszen megyénkén belül már két alkalommal társa­dalmi vitán esett át. A földtörvénytervezet az utóbbi hetekben országos sajtó­vihart kavart. A Kisgazdapárt és annak egyes személyiségei, akik a kérdésben megnyilatkoztak — egyes országos lapokban — tá­madásoknak lettek kitéve. Is­mertek az egyes kitételek, me­lyek szerint végveszélyben a Kis­gazdapárt, pezsgős fogadást köt­nek arról, hogy a Kisgazdapárt augusztusban megbukik, némely kisgazdavezetőnek „diliflepni” kiállítása szükséges, egyeseknek ajánlották a „csörgősipka” vise­lését is. Választ adni ezekre a kitéte­lekre szükségtelen. Ezek nem politikai érvek és ellenérvek, ha­nem tipikus példái a vitakészség teljes hiányának. Úgy is meg le­het fogalmazni, hogy ezek a kité­telek a sajtó által prezentált sze­génységi bizonyítványok. Meg­győződésem, hogy megyénkben a kampány idején hasonló meg­nyilvánulásokra nem kerül sor. Felmerülhet a kérdés, hogy ha a termőföldet visszaadják, akkor a régi tulajdonosok is visszakér­hetik az elvett boltot, gyógyszer- tárat, kocsmát, lakóházat is. Elő­ször úgy véltük, hogy az állami­lag kormányozott kereskedelem életképtelen, tehát magántulaj­donba adással minden gondunk megoldható. Szükséges és indo­kolt a meglévő vagyontárgyak visszaadása, vagy ha ez nem le­hetséges, akkor annak méltányos kártalanítása. A kormányban és a parlamentben e kérdésről ke­mény viták folynak. Közben a privatizáció megy a maga ún. magyar módján. Kft-ék alakul­tak, új jogállások jöttek létre, új nevet adtak a vállalkozásnak, vállalkozók vettek meg vesztesé­gesnek kikiáltott egységeket, ügy tűnik, hogy az egyes va­gyontárgyak jogi és értékrende­zése bonyolult feladat lesz. Általános politikai törekvé­sünk, társadalmunkban meglévő és leendő polgári rétegnek pár­tunk politikájába való bekapcso­lása. Kikről is van szó, akikre a jövőben számítunk? Tömör fel­sorolásban: kisiparosok, keres­kedők, alkalmazottak, pedagó­gusok, mezőgazdasági szakem­berek, műszaki értelmiség, vál­lalkozók, nyugdíjasok. A kisgaz­dapárt soraikból akarja létrehoz­ni a városokban és a falvakban a polgári tagozatokat. Azzal a cél­lal, hogy társadalmunknak az a rétege, amelyek a jövőben szelle­mi és anyagi értékeiben létrehoz­hatják az ún. polgári középosz­tályt, amely ma még társadal­munkban hiányzik. Úgy vélem, ezen a forró nyár végén ezek a politikai és gazda­sági kérdések foglalkoztatják az embereket. Hiszem azt, hogy az előttünk lévő egy hónap alatt a pártok — közöttük mi is — bizo­nyítani tudják politikai érettsé­güket, tevékenységüket, a politi­kai bölcsesség és az emberi tisz­tesség fogja jellemezni. Dr. Somodi Miklós a Független Kisgazdapárt Megyei szervezetének elnöke Önkormányzatokat választunk (IV/2.) Hogyan működnek? Az új törvény új módon szabályozza a testület tisztségviselőinek hatáskörét. Már a polgármester megválasztásánál is teljesen új sza­bályozás érvényesül, amikor a törvény kimondja, hogy a 10.000 fő­nél kisebb településeken a választópolgárok külön szavazó lapon szavazhatnak a pártok és a társadalmi szervezetek által polgármes­ternek jelöltek közül arra, akit legalkalmasabbnak ítélnek erre a feladatra. A tízezernél több lakosú településeken a polgármestert a képviselő-testület fogja megválasztani a testület alakuló ülésén. Új szabály, hogy a testület nemcsak a saját tagjaiból választ­hatja a polgármestert, hanem a képviselők 1/3-ának javaslatára bárki felkerülhet a jelölőlistára. A jelöltek közül a képviselő-tes- tület titkos szavazással választ. Az lesz a polgármester, aki a megválasztott képviselők több mint felének szavazatát elnyerte. A megválasztott polgármester — ha korábban nem volt képviselő — a választással a képviselő-tes­tület tagja lesz. A polgármester amellett, hogy a képviselő-testü­letnek politikai felelősséggel tar­tozik, államigazgatási tevékeny­séget is végez. Ezzel végre pont került arra a régóta tartó vitára, ami eddig szétválasztotta a poli­tikai és a szakmai felelősséget a tanácselnök és a vb-titkár kö­zött. Az új törvény szerint ugyanis a polgármester a testület és egyben az apparátus vezetője, aki a jegyző útján irányítja a kép­viselő-testület hivatalát. A kép­viselő-testület a polgármester helyettesítésére, vafamint á szer­vezeti és működési szabályzat­ban meghatározott önkormány­zati feladatok ellátására polgár- mestert (al-polgármestereket) is választhat. Az új törvény megszünteti a vb-titkári beosztást es az általa ellátott feladatokat. Helyette nyilvános pályázat kiírásával jegyzőt fog a képviselő-testület kinevezni. A jegyző feladata lesz, hogy a polgármester irányí­tásával gondoskodjon az önkor­mányzat működtetésével járó adminisztratív feladatok ellátá­sáról, a polgármester döntési ha­táskörébe tartozó államigazgatá­si ügyek előkészítéséről. Törté­nelmileg kialakult igazgatási ha­gyományainkat eleveníti fel a törvény azzal, hogy az 1000-nél kevesebb lakosú, megyén belül határos településeknef — kör­jegyzőség felállítását rendeli el úgy, hogy a köijegyzőség székhe­lye lehet nagyobb lakosságszámú település, sót város is. A köijegy- zősegek alakításáról az érintett önkormányzatok képviselő-tes- tületei állapodnak meg. A tör­vény ezekben a kérdésekben ru galmasan szabályoz, mert arra is lehetőséget biztosít, hogy 1000 lakosnál kisebb lélekszámú tele­pülés is létrehozhat önálló hiva­talt, amennyiben a képesítési előírásoknak megfelelő jegyzőt tud kinevezni. A közügyek gyakorlásában való közvetlen részvételt bizto­sítja a törvény, amikor a helyi népszavazás és népi kezdeménye­zés intézményével lehetővé teszi az állampolgárok részére a dön­tésben való közvetlen részvételt. A törvény garanciát biztosít arra, hogy a legfontosabb kérdések­ben a képviselő-testület kötele­zően úja ki a népszavazást. Erre az alábbi esetekben kerülhet sor: — Községegyesítés és a köz­ségegyesítés megszüntetésének kezdeményezése, új község ala­kításának kezdeményezése, kö­zös képviselő-testület alakítása vagy abból kiválás, ezeken felül az önkormányzati rendelet is tar­talmazhat olyan ügyeket, amikor kötelező a helyi népszavazás ki­írása. Nem lehet elrendelni helyi népszavazást: költségvetésről való döntésre; helyi adónemek és azok mértékét megállapító rendelet elfogadásáról; képvise­lő-testület hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben. Helyi népszavazást kezdemé­nyezhet a helyi képviselők 25 százaléka; a képviselő-testület bizottsága; helyi társadalmi szer­vezet vezető testületé; helyi ren­deletben meghatározott számú választópolgár, ami nem lehet kevesebb a választópolgárok 10 százalékánál. Az, hogy a törvényalkotó ko­molyan gondolja a helyi népsza­vazás intézményét, mi sem bizo­nyítja jobban, minthogy a tör­vény kategorikusan úgy rendel­kezik, hogy a népszavazás ered­ménye a képviselő-testületre néz­ve kötelező. Említésre méltó vív­mánya a törvénynek, hogy a tele- ülési önkormányzatoknak al- otmányos jogot biztosít az ille­tékességi területükhöz. Egy-egy adott település határait ugyanis senki nem változtathatja meg. Erre csak akkor nyűik lehetőség, ha megfelelő előkészítő eljárás­ban kialakult többségi véle­ményt elfogadva a képviselő-tes­tület úgy határoz, hogy kezde­ményezi az eljárást községalakí­tás, egyesítés vagy szétválasztás ügyében. A kezdeményezésről végső soron a Köztársaság Elnö­ke dönt. A jogalkotó azonban ezt a kérdést sem hagyta nyitva oly módon, hogy most már korlátla­nul alakulhatnak ki önálló tele­pülések. A településeknek ugyanis el kell látni egy funkciót, nevezetesen az ott élők részére megfelelő életkörülményeket kell biztosítani. Korábban már utaltam arra, hogy a törvény kö­telezően ellátandó feladatokat ró a településekre és ezt minden településnek teljesíteni kell. Községalakítás feltétele tehát az, hogy a településen legyen helyi közszolgáltatás, de legalább alsó tagozatos általános iskola és kör­zeti orvosi rendelő. Tekintettel azonban arra, hogy az állami tá­mogatás normatív módon van szabályozva, kétségesnek tűnik, hogy egy kis település ebből fönn tudni tartani egy általános iskolát akkor, ha csupán 10-20 tanuló létszámmal rendelkezik. Ráadá­sul, ha a település lakosság össze­tétele olyan, hogy sok a nyugdí­jas, akkor alig lehet számítani"be­vételre, például a személyi jöve­delemadóból és nyilván ezeken a településeken a gazdasági háttér is olyan, hogy számottevő saját bevételre nem lehet számítani. A törvény VIII. fejezete rész­letezi a megyei önkormányzatok feladat- és hatáskörét. Az állam­párti viszonyok között a felülről irányított tanácsrendszerben a megyék szerepe mind gazdasági, mind politikai értelemben eltúl­zott volt. Nem vitás a megyei a központi akarat végrehajtója volt és ezen szerepköre mellett nem tudta felvállalni a települé­sek korrekt képviseletét. A megyék kezében volt a pénz és az elosztással, valamint az el­vonással kellő tiszteletre tudták nevelni a községeket, városokat. Az új törvény értelmében a me­§ yei önkormányzat csak annyi­an különbözik a helyi önkor­mányzatoktól, hogy azokat a te­rületi szolgáltatásokat kell bizto­sítani, amire a települési önkor­mányzat nem kötelezhető. Pél­dául egy megyeszékhely város­ban működő nagyobb korház ál­talában megyei intézményként működik. Az új körülmények között is maradhat megyei intéz­mény, mert végül is nemcsak vá­rosi feladatokat lát el. A törvény azonban arra is biztosít lehetőse­f et, hogy a megyeszékhely ön- ormányzata sajat önként vállalt feladatkörébe vonja a kórház irányítását, fejlesztését, ameny- nyiben biztosítani tudja, hogy az elmúlt négy év átlagában a kór­házat igénybe vevők többsége városi lakos volt. A megyei önkormányzat köz­gyűlési formában fog működni és tagjait a települési önkormányzat fogja küldöttként megválasztani a lakosságszám arányában. Dr. Gyula Zoltán Választási kérdezz — felelek Az országos választási bizott­ság a hozzá beérkezett kérdések alapján elvi állásfoglalásokat ad ki. Ezekből válogatjuk ki a legér­dekesebbeket, s kérjük, hogyha valamilyen probléma merül föl a választópolgárokban, szerkesz­tőségünket keressék meg azok­kal; igyekszünk megadni a pon­tos választ. * — Mikori lakossági adatot kell figyelembe venni — a válasz­tási rendszer kialakításánál — a lakosságszám megállapításá­hoz? A lakosság számának meg­állapításakor az ideiglenes lako­sokat is figyelembe kell-e venni? — A lakosság számának meg­állapításánál — összhangban az ezzel kapcsolatos jogszabállyal — az 1990. augusztus 1-jei adatokat kell figyelembe venni. Vita esetén az adatokat az Országos Népesség­nyilvántartó Szolgálat közli. A la­kosok számának a megállapításá­nál az adott településen állandó la­kóhellyel rendelkező személyeket kell figyelembe venni. — A választókerület válasz­tópolgárainak 1, illetve 3 száza­lékának megállapításánál mi­kori állapotot kell figyelembe venni? — A választók nyilvántartá­sa kifüggesztésekor tartalmazza a választópolgárok számát is. A helyi választási bizottság az 1, illetve 3 százalékot ehhez a számhoz viszonyítva állapítja meg. — Egy településen belül a képviselő és a polgármester le­het-e azonos személy? — Egy településen belül kép­viselő és polgármester lehet ugyanaz a személy, mivel sem az alkotmány, sem más törvény ösz- szeférhetetlenséget, illetőleg ilyen tilalmat nem állapít meg. * — Lehet-e valaki az egyik te­lepülésen képviselő, a másik tele­pülésen polgármester? — Az egyik településen képvi­selő, a másik településen polgár- mester ugyanaz a személy nem lehet. Ennek oka az, hogy a pol­gármester — tekintet nélkül arra, hogy megválasztották-e képvise­lőnek — tagja a képviselő-testü­letnek. A törvény előírása szerint ugyanaz a választópolgár nem lehet tagja két különböző telepü­lés képviselő-testületének. — Kétszavazatos választási rendszerben csak az állandó lakó­hely szerinti egyéni választókerü­letben induló jelöltre, vagy a tele­pülés bármely egyéni választóke­rületi jelöltjére adható-e ajánlás? — Kétszavazatos választási rendszerben csak a választópol­gár állandó lakóhelye szerinti egyéni választókerületi jelöltre adható ajánlás. A törvény 25. paragrafus (1) bekezdésében megjelölt választókerületen az egyéni választókerületet kell ér­teni. * — Az 5 éve folyamatosan egy településen ideiglenes lakóhely- lyelrendelkezők ideiglenes lakó­helyükön igazolással választó­jogukat gyakorolhatják 2. pa­ragrafus (4) bek. A választójog gyakorlásába beletartozik-e a jelölés joga? — A választójognak — ezzel ellentétes törvényes rendelkezés hiányában — része a jelöltaján­lás joga, a szavazás joga, a vá­laszthatóság joga, valamint a választási eljárásban való köz­reműködés joga is. Ennek meg­felelően, ha az a választópolgár, akinek ideiglenes lakóhelye 5 éve folyamatosan egy települé­sen van, igazolást kért, és kapott az állandó lakhelye szerinti ta­nács vb-titkárától, akkor ideig­lenes lakóhelyén a jelölési jogát is gyakorolhatja. A törvény ugyanakkor előírja azt is, hogy bármely választópolgár — a vá­lasztás rendszere szerint — csak egy jelöltet ajánlhat. Az állandó lakhely szerinti tanács vb-titká- ra az igazolás kiadásakor köte­les ellenőrizni, hogy az érintett választópolgár élt-e a jelölt- ajánlás jogával. Ha a választó- polgár állandó lakhelyén jelöl­tet ajánlott, ezt a tényt az igazo­láson fel kell tüntetni.

Next

/
Thumbnails
Contents