Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-22 / 146. szám

A harmadik az igazi! Fiona Goote sydneyi modell még alig húsz éves, de már két dologról is híres. Az egyik az, hogy Ausztrália egyik leggyö­nyörűbb modellje, aki számtalan reklámban és filmben kapott már szerepet, másrészt pedig ar­ról, hogy immáron a harmadik szív dobog a mellkasában. Fiona még tizennégy éves volt, amikor is állandó fáradtságra és rosszul létre panaszkodva orvos­hoz került. Megállapítást nyert, hogy szíve igen rossz állapotban van, s csak az azonnali szívátülte­tés mentheti meg életét. Az első alkalommal egy balesetben el- húnyt tizenöt éves fiú szívét ül­tették a szervezetébe, amire a műtétet végző sebész, dr. Vidor Chang így emlékezik vissza: „Versenyt futottunk az idővel. Fiona élete egy hajszálon füg­gött, s mindannyian fellélegez­tünk, amikor a megfelelő szív az utolsó pillanatban végre megér­kezett. Azt azonban nem gon­doltuk volna, hogy nem ez az utolsó szív Fiona testében.” Az 1984 áprilisában beültetett szervet ugyanis két év múlva már ki akarta vetni magából a szerve­zet. Az orvosok újabb szívátülte­tés mellett döntöttek, ami 1986 januárjában meg is történt. Ek­kor egy huszonhét éves férfi szí­vét ültették Fiona mellkasába. A páciens a műtét előtt ezt írta a naplójába: „Az emberek zöme egyetlen szívátültetést sem él túl. Nekem egyszer már sikerült, no­ha úgy néz ki, nem hosszú időt kaptam az élettől. Most azonban minden reményemet elvesztet­tem. Azt hiszem, már sosem fo­gok többé felébredni. Szegény drága szüleim...” Fiona azóta, hogy a második szívátültetése is remekül sikerült, naponta két kilométert úszik, fut, edzi magát, és ugyanúgy él, mint bárki más. „Azt hiszem, az egyetlen orvosság az életkedv” — vallja a gyönyörű hölgy, aki azóta nagy sikereket ért el tv- és filmszerepléseivel is. „A szíve­met azonban még nem adtam oda senkinek” — mondta nem­rég tréfásan, majd így folytatta: „Túl sokat szenvedtem azért, hogy az enyém legyen. Persze ami késik, az nem múlik.” (zahemszky) Török heroincsempészek A spanyol rendőrség az elmúlt hét végén török kábítószercsem- pész-bandát göngyölített fel, és lefoglalt 80 kiló tiszta heroint is — közölték Madridban. A rend­őrség szóvivője szerint all elfo­gott csempész között van Iszmail Onmaz és Nadir Oszkan, a ve­szedelmes kábítószer európai forgalmazásának két irányítója is. A szabadpiacon 60-80 millió dollárt érő heroin minden bizony­nyal szárazföldi úton jutott Tö­rökországból az ibériai államba, s a szállítmányt a madridi belvá­rosban egy parkoló gépkocsiban találták meg. Nem egészen há­rom hete bukkantak hasonló mennyiségű heroinra, s a rendőr­ség szerint ez a tény is megerősíti, hogy Spanyolország az utóbbi időben a kábítószerek egyik leg­fontosabb európai piaca lett. 6. Hírlap 1990. szeptember 22., szombat FILM - VIDEO - SIKERLISTA Az egri videotéka augusztusi sikerlistája Újra Tver a város neve Kalinyin város történelmi ne­vének visszaállítását öt évvel ez­előtt vetették fel a város lakói. A közvélemény-kutatás eredménye szerint a 21.300 megkérdezett közül 19 ezren az ősi Tver név mellett voksoltak. Akik pedig a névváltoztatás ellen szavaztak, attól tartottak, hogy a vele járó átállás túlzottan költséges lesz. A számítások szerint ez azonban lakosonként nem kerül többe harminc kopejkánál. Mostantól a Volga felső fo­lyásvidékén fekvő város ismét régi nevét viseli. Rambó a Szovjet­unióban A szovjet nézők végre megte­kinthetik az egész világon ismert szuperhős, Rambó filmjét, az El­ső vért. A vetítés külön érdekes­sége, hogy a várhatóan sok ér­deklődőt vonzó film bevételének egy részét a központi idegrend­szer bénulásában szenvedő gye­rekek gyógyítására létrehozott Remény alapítvány gyarapításá­ra fordítják — jelenti a Novosz- tyi. Ufonauta újság­írók? Lehet, hogy a Leningrádban Anomália címmel most megje­lent lap tudósítói között ufonau- ták is lesznek? Ha nem, az nem a szerkesztőkön múlik, hiszen ők az első oldalon együttműködésre kérik fel a más bolygókról szár­mazó jövevényeket, azzal az egyetlen feltétellel, hogy a cikk valamilyen földi nyelven íródjék — közli a Novosztyi tudósítója. A szerkesztőség arra kéri az olvasókat, mondják el a ma még szokatlannak tűnő, hihetetlen észleléseiket és gondolataikat, hiszen azok holnapra talán már érthetőek lesznek. Ma ugyanis még rendkívül keveset tudunk a környező világról. 1. (-) IKREK (TWIS) DUNA 4,5 Nagy ötlet volt Shcwarzeng- gert és Danny De Vitot együtt szerepeltetni ebben a mulatságos történetben. A film azzal kezdő­dik, hogy a Julius Benedict test­őréül szolgáló tudós felvilágosítja a védencét származásáról; hogy fogantatását egy kísérletnek kö­szönheti, s azt is megtudja, Ame­rikában él egy ikertestvére. A ge­netikai turmixból Julius (Shcwarzenegger) csak előnyös, Vincent (Devito) pedig csak hát­rányos tulajdonságot kapott. Közösen felkeresik a mamát, de a folytatás nem szokványos... Az érzelmes témához jól illenek a friss tréfák, a helyzetkomikum nehezen felejthető percei. Schwarzenegger kellemes meg­lepetés mint komédiás, alakítása azonban messze esik a törpe, de színészóriás De Vito tündöklésé­től. 2. (-) AMERIKÁBA JÖTTEM DUNA 3,5 Afrikában kezdődik a film cselekménye. A mese hőse egy királyfi, akit pazar pompa vesz körül. Elhatározza, olyan her­cegnőt választ magának, aki őt önmagáért szereti. Át is kel Amerikába, hogy feleséget ke­ressen. Eddie Murphy elbűvölő játéka a film nagy érdeme. 3. (-) A DZSUNGEL KÖNYVE VICO 5,0 Kipling gyönyörű regényének rajzfilmváltozata videón is hódít. Maugli története megható, az ál­latok segítsége a fiúnak felejthe­tetlen. Walt Disney produkciója ma is hatásos, most is tiszta érzé­seket sugall. Jó érzés, ha a gyere­kek ilyen filmekkel gazdagítják látókörüket, ha a világ ilyen mű­vekkel nyűik ki a számukra. 4. (-) BEVERLY HILLS-I ZSARU n. DUNA 3,5 A detroiti Alex Folely, a feke­te bőrű, nyughatatlan, de kissé nagypofájú zsaru egy merénylet hírére visszatér Beverly Hills-be, — ahol bűnözők garázdálkod­nak —, hogy segítsen barátainak, akik annak idején megmentették az életét. A veszély most is nagy, a kábítószermaffiát kell felgön­gyölíteni. A történetet inkább a szöveghumor lendíti előre, nem pedig a cselekmény. Eddie Murphy kissé egysíkú, gesztusai kiismerhetőek, visszaköszönnek az eddig bemutatott filmjeiből. A magyar szinkron azonban fan­tasztikusan jó: a nagyvárosi va­gány zsaru stílusát briliiánsan ad­ja vissza, Dömer György pedig Murphyként nagyszerű... És itt van még Brigitte Nielsen a tehet­séges énekesnő, a jó fotómodell, s az agyonreklámozott „színész­nő”. 5. (1) KARATE KÖLYÖK II. (KARATE KID II) MOKÉP 3,5 6. (-) ÉJSZAKAI ROHANÁS DUNA 4,5 Robert de Niro az egyik legje­lentősebb amerikai filmszínész. Nem sztár ő, hanem igazi, sokol­dalú tehetség. Ezerarcú, aki azonban vígjátéki szerepben rit­kán látható, ó volt a Szarvasva­dász főhőse, a Bertolucci által fémjelzett Huszadik század felejt­hetetlen szereplője, a Kereszt­apa — fiatal korában. Most végre egy fergeteges humorú könnyed történet mozgatórugója. Ó Jack Walsh,a magándetektívvé fel­csapott egykori zsaru. A film ele­jén bizalmi feladatot kap: kutas­sa fel a békés, de kissé hóbortos könyvelőt, akinek az a furcsa öt­lete támadt, hogy 15 millió dol­lárt jótékony célra fordítson. Ez a pénz azonban a chicagói alvilág egyik főnökének a tulajdona. Jacknek egykor, éppen a szóban forgó góré miatt kellett megvál­nia a rendőrségtől... Ritka szelle­mes a film humora, Robert De Niro szinte lubickol a szerep kí­nálta lehetőségekben. 7. (3) KARATE KÖLYÖK I. KARATE KID L MOKÉP 4,5 8. (-) BEVERLY HILLS-I ZSARU I. DUNA 4,0 A most is alig 30 éves Eddie Murphy ezzel a filmjével futott be véglegesen a sztárok sorába. Hat éve forgatta a Beverly Hills-i zsarut, amelynek immáron a 3. részét készíti jelenleg. Alex Feley ő a néger detroiti zsaru, aki Be­verly Hills-ben kezd el nyomozni. Az ottani rendőrség bizalmat­lanul fogadja, s ő pedig mindent megtesz, hogy bosszantsa kollé­gáit. A film azért érdekes, mert az emberi kapcsolatok fázisait mutatja be hitelesen, kellemes humorral. 9. (-) FRANCIA REGGELI STÚDIÓ SALDO 2,5 A sorozat megindulása óta először szerepel a listán pornó. Óvatosságból a hazai forgalma­zók forró szexet használnak mű­faji megjelölésként. Pedig pornó ez, mégpedig igazi kemény por­nó. A francia reggelit természe­tesen nehéz más műfaji alkotá­sokhoz hasonlítani. Nézzük meg azonban, hogy saját kategóriáján belül milyen helyet foglal el! Saj­nos messze van a legjobbaktól... Szerkezete szétesik; a három lány karrierje naív módon bemu­tatott, a szereplők a tomamutat- vánnyá degradált aktusokat kö­zömbösen produkálják. A film magyar hangalámondásos, a szöveg kellően közönséges a fel­nőtt néző számára, de akkor már inkább az Erotika című folyóirat érdekesebb, vonzóbb e témában. Remélem, a pornó műfajában is eljutnak hozzá a legszínvonala­sabbak a kölcsönzőkbe is, hiszen Oscar-díjat e műfajban is oszta­nak. Sztárok itt is vannak... Sőt olyanokat is ismerünk, akik így. kezdték. Gondoljunk csak Stal- lonéra (filmje a videotékában megtalálható) vagy Don John- sonra... és Madonnára. 10. (4) ROBOTZSARU I. VICO 3,0 Zárójelben közöljük a július havi sorrendet. A filmek sor­rendjét nem az érték, hanem a ki- kölcsönzés gyakorisága határoz­za meg. A filmek pontozása azonban művészi értéket jelez. A toplistán öt helyet a Duna- filmek foglalnak el. Valamennyi nagy mozisiker volt, s a videósok körében is messze a legnépsze­rűbbek. Bebizonyosodott, nincs vetélytársa azoknak a filmeknek, amelyek 1-2 éve már hódítottak. Érdekes megfigyelni, a Duna vígjátékokkal rukkol ki, felis­merve, mennyire ki vagyunk éhezve a humorra, a nevetésre. Hernádi Ferenc Meddig élnek a nagy írók? Goethe 82 évesen fejezte be a Faustot — Voltaire után tízezer értékes levél maradt — Schiller 46 évesen sem halt meg korán? — Mi válhatott volna Petőfiből? „ Toldja meg hát kegyelmes ég A csüggedt költő életét, Hadd öntse ki Érzelmei Zengő-zsibogó tengerét!” (Reviczky Gyula) Irodalomtörténeti összeállítá­sunk ezúttal a nagy írók, költők életét, életpályáját kísérli meg bemutatni a teljesség igénye nél­kül. Azokét, akiket „halhatatla­noknak” nevezünk, akik nagy idők távlatából is géniuszként vi­lágítanak. Mindezek ellenére a kérdés kérdés marad és erre a kérdésre talán éppen Hebbel Fridrik né­met költő és drámaíró adta meg a választ, amikor e sorokat írta hí­res naplójában: ’Minden író, vagy költő addig él, amíg a rája kiszabott munkát einem végezte." A történelem számtalan olyan írót ismer, aki hosszú élete végéig sikeresen alkotott, és szinte ki­esett a kezéből a toll. Akadtak olyanok, akik hosszú életet kap­tak a sorstól, de annak „hasznát” már nem vették. . Kezdjük talán a sort Reviczky Gyulával, akinek hattyúdalából az imént idéztünk. A költőt a déli tenger partján tüdővész fojtogat­ta, és ő nem akart meghalni, mert tele volt azzal az öntudattal, hogy szellemi kincseket hordoz magá­ban. A Sorstól kért halasztást, hogy el nem dalolt verseit még kidalolhassa a világba. Hebbel Fridrik német költő bölcsen je­gyezte meg, írta le a már említett szavakat, amely tulajdonképpen a Sors nevében beszél: az írók addig élnek, amíg a reájuk kisza­bott munkát el nem végzik. Bi­zony akadtak, kerültek olyanok, akik életük deléig remekműveket alkottak, de később — bár az élet kegyes volt hozzájuk — írásaik egy fabatkát sem értek. Ennek természetesen bizonyítható sok­oldalúan az ellenkezője is. Goethe 82 esztendős volt, amikor hatvan évi küzdelmes gyötrődés után végre valahára befejezte a Faustot. Ó aztán iga­zán addig élt, ameddig alkotni tudott! Embernek és költőnek nálánál aligha van nagyszerűbb harmóniája. Válogatásaink közül említsük talán Voltairet, akinek négy féle halálos betegsége volt, és ötven­három éves koráig, mint dráma­író volt nevezetes. Ebből a szín­padi poggyászból viszont az utó­kor szinte semmit nem volt haj­landó átvenni! A Comédie Fran- caise három század drámairodal­mának eleven múzeuma, de Vol- tairenek egyetlen világhírű szín­művét sem tartja, illetve tartotta műsoron. Drámaíróként annyira „gyenge”, hogy még doktori dis­szertációkat sem írtak munkás­ságáról. Ha meghalt volna 53 éves korában, ma senkisem em­legetné, elfelejtett író lenne. Ám életének utolsó „harminc" esz­tendeje alatt — betegségei ellené­re—az európai szellem irányító­ja lett, és nevét mindörökre beírta a szellemtörténetbe. Ágyba fek­ve diktált napi tizenkét-tizenhá- rom órát, több, mint tízezer érté­kes levél maradt utána, hiszen az ó agya nem hiába égett eszme- tűzben. A Sors „harminc” évvel toldotta meg az életét, hogy be­tölthesse és elvégezhesse a reája kiszabott munkát. Voltak természetesen olyan géniuszok is, akik tudatosan osz­tották be életüket, vagyis tudták, hogy életművükkel elkészültek, és minden más már „ajándék”. Shakespeare ötven körül, Ibsenn hetvenedik éve felé írta meg epi­lógusát, mindketten jelezve, hogy elmondtak mindent, nincs már semmi üzenetük tovább a vi­lágnak. „Ha mi holtak feltáma­dunk” Ibsen-darab, illetve drá­ma Shakespeare „Vihar”-ja szá­mít epüógusnak, amely össze­foglalás, végső búcsú a világtól, fölöttük az öregség filozófiája, az alkony varázsa fényesedik. A régi irodalomtörténet ide­sorolja a nagy zeneköltők között is a legnagyobbikát Wagnert, ezt a kemény kötésű germánt, aki utolsó munkájában a latin vallási kultusz lágyságát vegyíti a zené­be. Verdi a goethei kor határán egy éjszakai robosztus vígjáték szövegét önti a déli báj és közvet­lenség elragadóan kedves formá­iba. Búcsúzás valamennyi, elkö- szönés a világtól, a közeli halál megsejtése, a munka bevégzése. Az irodalom és zenetörténé­szek sok évtizedes visszaemléke­zései szerint is felidézendőnek tartjuk a legcsodálatosabb epiló­gust, a „Varázsfuvolát”. Néme­tül Tündérsíp-nak fordítják, ám Déryné szerint is mily gyöngén pótolja a megnevezés a magyarul oly igazán és csodálatosan hang­zó címet. Mozart 35 éves korában írta a Varázsfuvolát, amely soha nem halványodik el, mert hangokban ily fennkölten sohasem filozofál­tak a világon, éppen ezért ez a darab egy egyetemes remekmű, amelyben a szerző a legalanta- sabb indulattól, a legfennköltebb- ig mindent, de mindent kifeje­zett. Sokan kérdezték korábban is: ily fiatalon vajon miként jut­hatott ennyi bölcsességhez és élettapasztalathoz, hogy kifejt­hesse nagyszerű filozófiáját? ta­lán igaza lenne Hebbelnek, aki azt állította, hogy a nagy író, a nagy költő, lett légyen bármilyen is a sorsa, amire elhivatott, úgyis elvégzi... Sok példa igazolja a német költő mondását, de mennyi és mennyi a kivétel... Higyjük el, hogy a 46 éves Schiller nem halt meg idő előtt? Rengeteg töre­dék, és egy félbe maradt dráma maradt utána: „Demetrius”. E mű inkább fölfelé ívelést muta­tott, mint hanyatlást, ezért is ne­héz elhinni, hogy már „bevégez­te” volna amúgyis művészi pá­lyáját. Ki tudja? Számunkra, magyarok számá­ra — az irodalomtörténészek szempontjából is — a nagy talány Petőfi Sándor. Csak 26 éves volt, amikor elesett! Vajh, mi lett vol­na belőle, ha addig él és ír, mint Jókai vagy Arany? Folytatódott volna e az üstökös pályája, ugyan mit és milyen színvonalon alko­tott volna az öreg Petőfi? Talány, kérdés, balga kíváncsiság! Annyi azonban bizonyos, hogy Petőfi rövid „hat” év alatt a fejlődésnek több évtizedes útját futotta be, és ettől a futástól káprázik az értő szem és szív. Lehet, hogy nem csupán fiatal zseni volt, sokkal inkább a fiatalság zsenije. Hat év alatt tehetsége virágba borult, és húsz évet fejlődött, sőt gyümöl­csöket termett életének és költé­szetének rohamszerűségében a kutatói meteor szerű megjelenést és eltűnést hasonítanak. Ma már ki tudná megmondani, hogy fel­bukkanása és hirtelen eltűnése nem volt-e az ő egész életformá­jának és költői tehetségének leg­igazibb kifejezése? Azon világritkaságok közé számítják, aki rövid földi életét és dús költői termését kerek egész­ként nyújtotta át a világnak, az irodalomnak. Sokak szerint ne­héz lenne őt elképzelni öregnek, az árnyas fák alatt versikéket fa­ragó aggastyánnak... Előfordul, hogy egyik-másik költő túl is éli önmagát! Ezt a francia Musset esete bizonyítja. Musset túl volt a negyvenen, amikor meghalt, de minden költői értékét kiadta már a harmincadik esztendejének a betöltésével. Keats 24 éves volt, amikor meghalt, Rómában vitte el a tüdővész, de ha tovább is él, néhány szonettjénél és egy görög vázához írott strófáinál nem tu­dott volna többet felmutatni, no­ha korai éveiben ezt írták róla a kritikusok: Shakespeare óta sen­ki más nem írt ilyen szép verse­ket... . Thomas Mann írja: az illúzión kívül a legnagyobb erőt az ad az írónak, ha akaratának végső megfeszítésével befejezheti az igazi remekművét. Ezeket az okoskodásokat a tudomány alapján bizony már nem lehet ér­tékelni, mert valójában már túl­lépik a megfigyelés, a tapasztalat határait. Itt már csak hinni lehet, tudni nem... Sz. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents