Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-22 / 146. szám
Hírlap 1990. szeptember 22., szombat 4. Egy szabad város arcai A világ nagyvárosai az idegenek számára általában kifürkész- hetetlenek. Ha valaki egy metropoliszban nem őslakos, eltölthet heteket-hónapokat az adott helyen, mégsem fogja annak igazi arcait megismerni. Már akkor láttam mindezt, midőn a nyáron Hamburg utcáit róttam, s azon gondolkodtam, élményeimből mit is osszak meg olvasóinkkal. Mert az Elba-parti óriási település nem csupán szabad, illetve Hanzaváros, hanem az NSZK legnagyobb városa, egyben pedig önálló tartomány is. Hamburgról az ember napokon át áradozhatna... Elmondhatná például, hogy területe 755 négyzetkilométer, legnagyobb átmérője 42 kilométer. Meg azt, hogy jelentős gazdasági központ: az ipar és kereskedelem ötszáz legnagyobb forgalmú német vállalkozása közül minden tizedik itt található. S azt is, hogy — bár a IX. században alapították —, a XIX. és XX. század városa, hiszen a régi korszakok építészeti emlékeinek többsége az 1842. évi tűzvész, valamint a második világháború bombázásai miatt megsemmisült. S akkor még semmit sem szóltunk a gyönyörű bevásárlóutcákról, az Alster folyó adta víziparadicsomról, a hatalmas parkokról — Hamburg területének csaknem a felén erdők, parkok, kertek, rétek találhatók —, a konyhaművészetről, a kis sörfalvakról, a kikötőről — noha ez a kikötő jócskán a szárazföld belsejében van, hiszen egy hajónak több mint száz kilométert kell megtennie az Elbán, mire az Északi-tengerhez ér —, a vasárnaponkénti halpiacról, s a kulturális élet ezernyi csemegéjéről. S mivel mindezekről a dolgokról egyszerűen képtelenség egy rövidke írásban beszámolni, úgy gondolom, inkább három apró — de talán jellemző — élményemet mesélem el... Ima közben nem lehet dolgozni Aki délelőtt sétálgat Hamburgban — legalábbis ha magyar az illető —, bizonyosan meglepődik. Ugyanis a majd kétmilliós város utcáin nincsenek tömegek. Világos — mondhatnánk —, az itt élők dolgoznak. Mit kell hát ezen csodálkozni? Nos, tényleg nem kell, csakhogy aki Budapest hétköznap délelőtti forgalmára gondol, az mégis nagy szemeket mereszt. Mert hát kies fővárosunk lakóinak is van munkahelyük. S ha már a hamburgiak kerültek szóba... Akinek alkalma nyílik arra, hogy az emberekkel szót váltson, azonnal rájön, hogy az itteniek rendkívül kedélyesek, toleránsak, kiegyensúlyozottak, ugyanakkor öntudatosak. Érthető persze, hiszen az üzletek telve vannak áruval, amiket ráadásul a vásárlók képesek is megvenni. A választék hatalmas, s a pénztárcák sem vékonykák. Hja, kérem, jóval két százalék alatti inflációval lehet mosolyogni... Mielőtt azonban irigykedni kezdenénk, hadd tegyek annyi megjegyzést: e jellemzők mögött komoly munkafedezet áll. Merthogy a város polgárainak jóléte a szorgoskodásra épül. A munka becsülete mélyen ivódott a lel- kekbe. Talán még azokban az időkben keresendők ennek gyökerei, amikor a Hanza városok boldogulásukért küzdöttek a versenytársakkal. Jóllehet, azért ma is akadnak furfangosabbakis, olyanok, akik úgy vélik, pénzt nem feltétlenül csak egyetlen úton lehet keresni... A hatalmas áruház előtti járdán egy férfi kuporog. Az arcát nem láthatjuk, mivel azt összekulcsolt kezeibe temeti. Mellette kicsiny faládika — benne néhány pénzérme —, amit jókora vaslánc erősít a bokáihoz. Amikor közelebb megyünk, megpillantunk egy papírlapra írt szöveget is, amely arról tudósít, hogy az illető rájött: egyedül a vallas az üdvözítő a világon, ezért ő most folyamatosan imádkozik, s mivel így tesz, nincs ideje dolgozni. Er- ' go: jó lenne, ha a járókelők — megértve a helyzetét — némi pénzzel kisegítenék. Nem tudom, mennyire eredményes ez a módszer, azt viszont igen, hogy roppant fáradságos. Végtére is egész nap arcra borulva görnyedni — nem túlzottan szórakoztató. Hosszú perceken át figyeljük, szaporodnak-e a márkák a dobozban. Hát, nem nagyon. Talán mások is észrevették azt, amit mi: hogy az ájtatos férfiú fején egy Walkman fejhallgatója van, s hogy a kazettán nem egyházi ének pereg. Hanem valami jó kemény rock... Remegő lábakkal a gyorsvas úton Minek tagadjam, ritkán éreztem olyan félelmet, mint azon az éjszakán, amikor gyorsvasúton utaztunk lakóhelyünkre. Ez a jármű, ami leginkább a HÉV- nek felel meg, nappal meglehetősen biztonságos. De éjszaka...! Úgy tűnik, tolmácsnonk okosabb volt nálunk, mert kikötötte — hiába győzködték —, ő bizony az istennek sem hajlandó éjnek évadján ezt a közlekedési eszközt igénybe venni. Igaza volt. Persze, amikor a kellemes vacsora végeztével hazafelé indultunk, még semmit sem sejtettünk. Gyanakodni csak akkor kezdtünk, amikor egyik vendéglátónk — a gyorsvasút megállóhelye felé kísérve minket — azt magyarázta el nekünk, hogy melyik utcákba ne menjünk be... Azért, mert ott narkósok és egyéb kétes elemek tanyáznak, akik könnyen kést szorítanak az egyszerű halandó torkának. Hát, ami azt illeti, az állomás sem bizonyult valami megnyerőnek. Indiaiak, arabok, a legfeketébb afrikai négerek, s ki tudja, még hányféle náció képviselői lepték el a termeket és a peronokat... A többségük a földön ült vagy hevert, s majd mindegyikükön látszott, hogy már boldogan „utazik” a kisebb-nagyobb adag kábítószer következtében. Mások meg — akik még nem tudták a nélkülözhetetlen dózis megvásárlásához szükséges pénzt megszerezni — ide-oda sétálgatva keresték azokat az áldozatokat, akiktől némi aprót lehet kunyerálni, esetleg lopni. így aztán érthető érdeklődés fogadta a jegykiadó automatánál bemutatott produkciómat. Mert két márkásom nem lévén — ennyibe került a jegy —, egy húszast dobtam a gépbe, ami aztán a jeggyel egyetemben a visszajá- rót is kiadta. De olyan pénzcsörgés kíséretében, ami a legszelídebb lelkű narkóst is gyanús tervek kovácsolására késztette. Szerencsére a tervek csak tervek maradtak, annyi viszont tény, hogy azon néhány másodperc alatt, amíg csilingeltek a márkáim — nekem ez az idő óráknak tűnt —, csuromvíz lett a hátam. Ezek után az utazást hadd ne részletezzem. Elég annyi, hogy a „kék fényes” Szabó László egész pályafutása alatt összesen nem látott olyan sok kétes alakot, mint ahany a mi vagonunkban ült. Hálistennek, a fiúk aznap nem voltak formában. Ha nem így lett volna, most aligha írhatnék kedélyes élménybeszámolót a szerkesztőségben... Mindent szabad, ami csak jólesik Aki Hamburgban járva nem látogat el St. Pauli városrészbe, pontosabban a Reeperbahnra, rosszul teszi, hiszen itt található a világ egyik legnagyobb szórakozónegyede. Errefelé tabu nem létezik, hiszen azt vallják, mindent szabad, ami csak jólesik, ami szórakoztat. Természetes hát, hogy a mi kis csoportunk is úgy döntött — főleg a férfiak unszolásának engedve —, megnézzük a lányokat. Az örömlányokat. .. Mi tagadás, az első impresz- sziók nem voltak a legkedvezőbbek. Az utcákon egymástól két- három méternyire álldogáló „pillangók” öltözéke ugyan csábos volt — a testhez simuló harisnyák és a falatnyi bugyik vonzottak a szemet —, de egészében véve meglehetősen lepusztult benyomást keltettek. Nem úgy azok a lányok, akik a Herbert strassén ügyködnek. Utóbbi egy aprócska utca — ide egyébként hölgyek és 18 éven aluli férfiak nem tehetik be a lábukat —, amelynek két oldalán kivilágított kirakatok helyezkednek el. S a kirakatokban ülnek-állnak a lányok. Akik gyönyörűek... Hiába, itt harc van, piaci verseny... A lányok egy pillantással felmérik bámészkodó csapatunkat, s máris látják, mi aligha vagyunk az igaziak. Úgy latszik, napidijas mivoltunk a kirakatokból is pontosan felmérhető. Megyünk még vagy két-három kört az utcában, aztán elindulunk sörözni. Merthogy alaposan kiszáradt a torkunk... Sárhegyi István Hogy forgattak-e pomómmet Besenyőtelken ••• (Folytatás az 1. oldalról) Keressük a legilletékesebbet, Varga Endrét, a városi televízió műszaki vezetőjét. Semmit sem tagad, ugyanakkor állítani sem állít határozottam Igaz ugyan, hogy tárgyalt egy bizonyos kft.- vel a filmforgatásról, sót, akkor még fényképfelvételek is szerepeltek a megállapodásban. De aztán csak a helyszín megtekintéséig) utót tak el: tiszai tájra volt szükségé az „íróként” bemutatkozó tárgyaló félnek. — Tehát üzlet nem köttetett... — Nem, és a Vasárnapi Hírek cikkét sem értem, mert ilyen szintekre egyáltalán nem jutott el a megbeszélésünk. A forgatásból végül is semmi nem vált valóra, állítólag pénzhiány miatt. — És ha valóra vált volna, a városi televízió milyen szerepet kap az üßyben? — Szó nem volt a városi televízióról, teljesen függetlenül vettem volna részt a munkában. Mint ahogy egy szexfilmet forgattunk már az egerszalóki hőforrásnál — egy külföldi érdekeltségű csoporttal, érdekes, hogy erre senki nem harapott rá. Pedig ott legalább történt is valami, nem úgy, mint Besenyőtelken... És akkor most a csattanó. Az Egri Városi Televízió egyik, könyvelésben érintett munkatársa (a nevét egyelőre nem hozzuk nyilvánosságra) eskü alatt állítja: látta a szerződést, amely az Éros-Coop és a helyi tévé között köttetett. Eszerint három napra — az egyik hétvégén — bérbe adták a stúdiót, felszerelé- sestől, mindenestől. A számlán már a pénz is beérkezett: 75 ezer forintot jelentett az üzlet a tévé számára. Az említett munkatárs azt is elmondta, hogy amikor tudomást szereztek a dologról, néhányan írásban is szerettek volna elhatárolni magukat ettől a bulitól. Nem tettek meg... Hogy most Besenyőtelken, vagy egy másik környéken forgatták azt a pomófilmet (apró csemege, hogy egy folyóparti, „meglehetősen erotikus” részletet véletlenül megnéztem, szintén a városi televízió kazettáinak egyikéről...), szóval, hogy hol készült, az most lényegtelen. Az is tény, hogy jogilag nem lehet belekötni a bérleti szerződésbe, hiszen egy szabályos megállapodás jött letre két cég között. Pusztán az a furcsa: miért kell ezt elhallgatni, miért kell erről hímezni-hámozni... miért kell megijedni attól, hogy a tények nyilvánossságra kerülnek. Nem értjük... Doros Judit Ki lesz a Kedves Olvasó! Reméljük, hogy az elmúlt időszak alatt örömmel tapasztalta kedvenc megyei napilapja, a Heves Megyei Hírlap megújulását. A lap kiadója és szerkesztősége azon fáradozik, hogy minél közelebb kerüljön az olvasókhoz, s megismerje a lappal kapcsolatos véleményüket és elvárásaikat. Ezért, amennyiben a lap jövője szempontjából fontosnak tartja saját véleményét, kérjük, töltse ki az alábbi kérdőívet és postai úton juttassa vissza a kiadó címére (Eger, Beloiannisz u. 3.) 1990. szeptember 27-ig. A kérdőív kitöltésének megkönnyítése érdekében több esetben válaszlehetőségeket soroltunk fel. Ezeknél csak az a dolga, hogy az ön véleményével egyezőt, egy vagy több választípust aláhúzzon. A megadott válaszoktól eltérő véleményét a kipontozott helyre írja be. A válaszokat bizalmasan kezeljük, s csak összesítve használjuk fel. A kérdőív kitöltői között 40 darab 500 forint értékű vásárlási utalványt sorsolunk ki. Munkánkhoz nyújtott értékes segítségét előre is köszönjük! Az AS-B Heves Megyei Hírlap megyei kiadója és szerkesztősége KÉRDŐÍV 1. Hogyan vásárolja meg a megyei lapot? — előfizetője — újságstandon naponta veszi — újságstandon hetente többször veszi — újságstandon hetente egyszer veszi — újságstandon ritkábban veszi — egyéb, éspedig ............................................. 2. Amennyiben újságstandon vásárolja a napilapot, előfordult-e, hogy nem kapta meg? — igen, nagyon gyakran — igen, elvétve (ritkán) — nem, mindig meg tudta venni 3. Mely újságcikkek érdeklik Önt? Kérjük azokat a típusokat jelölje be, amelyeket majdnem minden alkalommal elolvas! — napi külpolitikai jellegű cikkek — napi országos belpolitikai jellegű cikkek — országos gazdasági eseményekről szóló cikkek — helyi, megyei gazdasági eseményekről szóló cikkek — helyi, megyei társadalmi eseményekről szóló cikkek — kulturális, irodalmi jellegű cikkek — sportjellegű cikkek — olvasók írták, ill. válaszok az olvasói kérdésekre (vitafórum) — mezőgazdasági (kiskertművelésről, állattartásról stb.) jellegű cikkek — reklám, hirdetés — apróhirdetés — műsorismertető (mozi, tv, rádió) 4. Véleménye szerint milyen arányban foglalkozzon a megyei újság országos és helyi események ismertetésével? — az országos események ismertetése legyen többségben e— egyforma arányban legyenek országos és helyi hírek — a helyi, megyei események feldolgozása legyen többségben — egyéb vélemény ........................................... 5 . Véleménye szerint tapasztalható-e pozitív változás a napilapban? igen — nem Ha igen, melyek ezek? Kérjük, válassza ki az Ön számára legfontosabb ötöt, s aláhúzással jelölje! — tartalmasabbak a cikkek — rövidebbek a cikkek — hosszabbak a cikkek — figyelemfelhívóbbak, frappánsabbak a címek — kedvező, hogy több oldalon jelenik meg — kellemes ajándék a Tv-Extra melléklet — figyelemfelhívóbbak a reklámok megjelenése, kivitele — a cikkek nyelvezete egyszerűbb, olvashatóbb — a fotók élesebbek — színesebb — több a reklám, hirdetés — nagyobbak a betűk — egyéb, éspedig ............................................. 6. Véleménye szerint milyen negatív változás tapasztalható a napilapban? Kérjük, szabadon fogalmazza meg véleményét! 7. Véleménye szerint hogyan kellene javítani az újság színvonalát? Hogyan lehetne közelebb kerülni a megye lakosságához? 8. Milyen más napilapot szokott rendszeresen ol» vasni? A válaszoló neve: ..................................................., ........................ L akóhelye: ....................................................................................... Foglalkozása: .................................................................................. É letkora: — 19 év 20 — 29 év 30 — 39 év 40 — 49 év 50 — Köszönjük válaszait!
