Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-21 / 145. szám

HEVES MEGYEI I. évfolyam. 145. szám ÁRA: 1990. szeptember 21., péntek 4,30 FORINT Az egri háborúskodók közös nyilatkozata Tegnap délután a Heves Megyei Hírlap szerkesztősége adott helyet annak a találkozónak, amelyet dr. Lukács Tamás, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának alelnöke kezdemé­nyezett. A meghívottakon kívül részt vett az indulatos vitán — amely a végén megegyezést hozott — a kormány két cigány származású kormánytanácsosa is. Békét akarunk! Az Egerben napok óta dúló viszálykodásban részt vevő felek képviseletében a Heves Megyei Hírlap szerkesztőségében meg­jelentek a cigányság és a magu­kat skinheadeknek vagy más csoporthoz tartozónak vallók képviselői. (Folytatás a 2. oldalon) Európa nyitva áll, és váija, NYERŐ 12, 18, 30, 42, 46 heti radio­es tv-musor 16 oldalon! Negyvennyolc órán belül kézre került hogy befogadhassa a magyar népet Az Erdélyi Szövetség Heves Megyei Szervezetének meghívá­sára a közelmúltban Egerbe láto­gatott Wassmer Fabienne, az Emberi Jogok Franciaországi Szervezetének strasbourgi elnö­ke, a Francia — Magyar Társaság elnöke. Az ő nevéhez fűződik az idén november 12 — 30. között Strasbourgban megtartandó Magyar Hetek rendezvénysoro­zat előkészítése, s irányítása. Ve­le tartott Hegedűs László, a Franciaországi Emberi Jogok Magyar Ligájának elnöke, az El­zászi Szocialista Párt elnökségi tagja, a kelet-európai országok­kal való kapcsolatok felvételé­nek megbízottja is. Vendégeinkről érdemes tud­ni, hogy amikor Erdélyben Sütő András és Tőkés László ellen fordult a Ceausescu-rendszer dühe, ők igyekeztek először mozgósítani a világ közvélemé­nyét. Nemzetközi felhívást tettek közzé és juttattak el az ENSZ- hez, s valamennyi lehetséges fó­rumhoz. Ittjártukkor rövid interjút kér­tünk a két jeles személyiségtől. — Milyen alkalomból láto­gattak Egerbe, s mi teszi idősze­rűvé a strasbourgi Magyar Hetek megrendezését? — A rendezvénysorozat prog­ramjainak előkészítésével kap­csolatban immáron harmadik al­kalommal jöttünk Magyaror­szágra. A fővároson kívül több vidéki várost is felkerestünk. Örömmel tettünk eleget az egri meghívásnak is, annál is inkább, mert fontos kérdéseket kell meg­tárgyalnunk az Erdélyi Szövet­ség itteni szervezetének elnöké­vel, aki többek között az erdélyi népművészeti csoportot szervezi és vezeti Strasbourgba. Jelenleg azon munkálkodunk, hogy nagyszabású rendezvényekkel és ünnepségekkel hívjuk fel a világ figyelmét az önök országára ab­ból az alkalomból, hogy a közép- kelet-európai államok közül el­sőként Magyarországot veszik fel az Európa Tanács tagjai közé. — Milyen részleteket ismerhe­tünk meg az előkészítés alatt álló rendezvényekről? — A Magyar Hetek fővédnö­kéül Madame C. Lalumiere asz­(Folytatás a 2. oldalon) Mi lesz a helyi járattal? Válás után a Mátra Volánnál Gyöngyösi eredmények és tervek Megosztották megyénk autóközlekedési vállalatát. Előbb az egri, majd a gyöngyösi üzemegység törekvéseire az idei nyáron önálló­sodtak a területi gazdasági szervezetek, július 1-jétőlmár külön-kü- lön folytatják munkájukat. Az lett a Mátra Volán, amely­nek székhelye valóban a jól is­mert hegység központjában van. Megbízott igazgatójával, Tóth Bélával beszélgetünk a változá­sokról Gyöngyösön. — Hogyan tovább? — Változásaink tulajdonkép­pen még jóval a szétválás előtt, az idei év kezdetén indultak — mondja. — Mindennapi mun­kánkat, gazdálkodásainkat ele­mezgetve ugyanis egyre nyilván­valóbbá vált, hogy az áruszállítá- si tevékenységünk gyengélkedik, feltétlenül valamiféle átalakítás­ra, korszerűsítésre, határozott ja­vításra szorul. Nosza, élve a társasági törvény lehetőségeivel, létrehoztuk hát első kft.-nket, a Colortours nevűt. Ez még a régi, a közös vállalatnál is. eléggé új­nak számított akkoriban, hiszen csupán a'Hevessped működött eddig. Próbálkozásunkkal ide­genforgalmi ágazatunkat igye­keztünk elkülöníteni az egyéb munkáktól, s mindenképpen eredményesebbé tételét állítot­tuk célul. S jó fél esztendő után is elmondhatom, hogy biztatóak a tapasztalataink. Mi több: a ne­héz idők ellenére is reményked­hetünk a további sikerekben. Azokban, amelyeket a közel­múltban Mátraházán — a bu­szállomáson kialakított — négy­szobás miniszállónkkal, Gyön­gyösön 15 szobásra éppen most bővülő, 100 adagos konyhájú, 50-50 személyes éttermű és bo- rozójú panziónkkal s talán már jövőre Egerben, a vagyonme­gosztással hozzánk került, központi elhelyezésű emeletes épületünkben szeretnénk hason­ló fejlesztéssel biztosabbá tenni. Jellemző a lépésváltásra, hogy a különjárati utazások szervezé­sét, a csoportok indítását és foga­dását végző kis csapat a 7-8 tagú korábbi létszámról is tovább apadt, s ma három dolgozóvale 1- végzi növekvő feladatát. A Co­lortours után a Gránitsped Kft. megalakítása következett bille­nős és fixplatós gépkocsijaink­ból, illetve személyzetükből, az előbbivel azonos, 50 százalékos vállalati tőkeérdekeltséggel. Ez a társaság is bérli tőlünk, illetve „lízingeli” az eszközeinket, és a nagyobb érdekeltség mellett tö­rekszik adottságainak, képessé­geinek legjobb hasznosítására. Greensped Kft. -nk a nemzetközi fuvarozásra alakult, s korábbi kamionosjártasságára alapozva kíván gazdaságosabb lenni. Ta­xiszervezetünk a tavaly tavaszi átalakítás óta 9-ről három kocsi­ra csökkent, s a korábbi kettő he­lyett ma már csak egy-egy pilóta bérleményében van. A fiúk ma­gánautósként dolgoznak, hoz­zánk csak gépjárműveik kötik már őket. Visontai földmunka- gépeink még a tavasszal Egeré lettek. Fő profilként csak az au­tóbusz maradt igazán vállala­tunknál. — Mi történt ez utóbbival? — Természetesen a hagyományos vállalati szervezetben sem elégszünk meg azzal, ami volt. Szeretnénk itt is előbbre lépni. Egyelőre azonban még csak keressük ennek a módját. — Tehetnek, tesznek-e többet a városhoz bizony meglehetősen méltatlan helyi járatokért. Hi­szen — hogy csak a megyében maradjunk — nagyon messze áll még az egritől, ahol, legalábbis a fő vonalon és csúcsidőben, a ko­csik ötpercenként, legrosszabb esetben is félóránként közleked­nek. S például a Mátrafürednél sokkal messzebb eső Finomsze- relvénygyár a jegy árában is mu­tatja, hogy a városhoz tartozik. — Kézenfekvő lenne, hogy most, amikor már mi vagyunk a gyöngyösi helyi járat gazdái, akár látványosan is javítsunk az áldatlan állapotokon. Ez azon­ban korántsem ilyen egyszerű. Ehhez elsősorban olyan városi utak, közlekedési feltételek kelle­nének, amelyek jelenleg sajnos még hiányoznak. A helyzet javí­tásának gondolata, szándéka persze már régóta foglalkoztat bennünket. A tanáccsal együtt szeretnénk valamiféle okos re­formot, ami a gyöngyösi közön­séget kiengesztelné, megnyug­tatná. Ha sikerül közös nevezőre hozni az érdekeket, talán már nem is kell túl sokáig várni a ja­vulásra. Azon leszünk az új ön- kormányzattal, hogy legalább a városközpont s az úgynevezett „80-as lakótelep” között mi­előbb megteremtsük a kényel­mesebb utazás körülményeit. Ami pedig a mátrafüredi témát illeti, csak annyit mondhatok — még ha bosszantó is az egri példa —, annak idején a város eme ré­szét, zöldövezetét — miért, miért nem? — távolsági helyiként épí­tették a díjszabásba. Úgy ítélték, hogy nem élvezhet dotációt, bár­milyen fájdalmas is az itt élő pol­gároknak, az Árhivatal hallani sem akart a díjmérséldésről. Ta­(Folytatás a 2%ldalon) Ifjú lány a csecsemőgyilkosság gyanúsítottja Lapunk szerdai számában adtuk hírül, hogy Ecséden, a Szél-tanya közelében, a pedagógusparcellában hétfőn délután egy újszülött holttestére bukkantak. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldözési, gazdaságvédelmi és vizsgálati osztályának nyomozói azonnal a helyszínre siettek, s alapos munkájuk eredményeként a megtalálástól számítva 48 órán belül sikerült kézre keríteni azt a sze­mélyt, aki alaposan gyanúsítható a bűntett elkövetésével. A részle­tekről dr. Orosz Gyula r. századost, a HRFK vizsgálati osztályának vezetőjét kérdeztük. — Az ilyen bűncselekmények esetében gyakran hosszú időnek is el kell telnie, a szerencsének is közre)átszan ia, h ogy felderúh ető legyen az elkövető. Ecséden is meglehetősen nyomszegény- volt a feltalálási hely. Ezután magá­tól adódik a kérdés: mégis, mi­ként jutottak ilyen gyorsan a tet­tes nyomára? — A helyszíni szemle során gyűjtött adatok arra engedtek következtetni, hogy a holttestet falubeli rejthette el a kukoricás­ban. Azzal is szűkült a kör: való­színűsítettük, hogy a parcella vé­gében lévő házak valamelyiké­ben lakhat a gyanúsított. Még hétfő éjjel meghallgattuk a kör­nyéken lakókat, a védőnőket, a Szél- és Csala-tanyán dolgozó lányokat és asszonyokat is ellen­őriztük. A szűrő-kutató munka közben került látókörünkbe Ambruzs Marianna, aki 18 éves, hajadon, s a Kossuth úton lakik. — A lány is csak egy volt a szó­ba jöhetők közül. Mi irányította a nagyobb figyelmet pont az ő sze­mélyére? — A lakásán nem találták munkatársaink, de az otthagyott idézésre megjelent. Először ta­gadta, hogy bármi köze lenne az egészhez. A gyanú kizárása ér­dekében meghallgatása után fel­kérték, vesse alá magát nőgyó­gyászati vizsgálatnak. A hatvani kórházban azután a szakorvos megerősítette, hogy Ambruzs Marianna körülbelül egy héttel ezelőtt szült. — Hogyan reagált erre a hír­re? — Amikor elé tárták az orvosi vizsgálat eredményét, teljes körű feltáró, őszinte beismerő vallo­mást tett. Egyébként a kihallga­táson jelen volt ügyész és ügy­véd, s videóra is vették az egé­szet. (Folytatás a 8. oldalon) Levél a miniszterelnökhöz, képviselői interpelláció szőlő- és borügyben Válságos szüret íme, a francia segítséggel Egerben készített konténeres palackozó mintadarabja, amely újdonságnak számít (Fotó: Szántó György) A szőlő- és borágazatban rend­kívüli ellentmondások tapasz­talhatók. Ezek gyökerei mélyek, régi eredetűek. Döntően arra vezethetők vissza, hogy a mező- gazdaság és az élelmiszeripar soha nem volt megfelelő tőkével ellátva gazdálkodásához. A ter­melést és a feldolgozást egya­ránt döntően hitelből finanszí­rozza ma is. A szőlő-bor piac meghatározó része volt az úgy­nevezett szocialista országokba irányuló export, amely állam­közi szerződéseken alapult. Ez szinte összeomlott egyik napról a másikra. A tőkés értékesítés­ben pedig gondot jelent, hogy nem ismerik el a magyar infláci­ót. Közben évek óta csökken a belföldi fogyasztás, amely eb­ben az esztendőben tovább fo­kozódott. Mindezek összessé­gében az ágazat érdekeivel el­lentétesek. Ilyen körülmények között kezdődött a szüret az egri és a mátraalji történelmi borvidéken, ahol hektáranként kilenctonnás termésre számítanak a gazdasá­gok. Mindez csaknem duplája az országosnak. Ez örvendetes do­log, ám rendkívül nagy a bizony­talanság, és nap mint nap szinte megoldhatatlan problémák je­lentkeznek a termelésben, a fel­vásárlásban. Ezek meghaladják az említettek lehetőségeit. A pia­ci problémákon túlmenően az inflációval összhangban a ka­matlábak jelenleg elérték a 35 százalékot, és nem lehet kiszámí­tani, hol állnak meg addig, amíg palackokba és értékesítésre kerül az új bor. Mindezeket látva és mérlegel­ve, az Egervin a termelőkkel, a Heves Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Érdekképviseleti Szervezetével, a Heves Megyei Mezőgazdasági Kamarával együttesen levelet intéztek dr. Antall Józse/miniszterelnökhöz. Szarvas Béla és Kelemen József országgyűlési képviselők pedig írásban interpelláltak a Parla­mentben a szőlő- és borágazat válságos helyzete miatt. (Ennek ismertetésére és a pénzügymi­niszter válaszára későbbi lapszá­munkban visszatérünk.) A konkrét helyzet az, hogy so­ha ilyen bizonytalanság nem volt a szőlőtermelésben és a borgaz­dálkodásban, mint mostanság. Mint Váradi Jánostól, az Eger­vin vezérigazgatójától megtud­tuk, a vállalat csak azoktól vásá- (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents