Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-21 / 145. szám

2.

Hírlap

1990. szeptember 21., péntek

Mi lesz a helyi járattal?

Válás után a Mátra Volánnál

Gyöngyösi eredmények és tervek

(Folytatás az 1. oldalról)

Ián az hozhat változást, hogy legújabban már a helyi közlekedésben nincs meg a megkülönböztető támogatás, csakis a tanuló- és nyugdíjasbérletek élveznek kedvezményt, illetve a 70 éven felüliek utazhatnak ingyen. Egyszóval, a továbbiakban itt is szó lehet valamiféle jobb megoldásról. Persze, ha tíz új önkormányzat is így akarja.

— Mekkora ma a Mátra Volán, s mit tervez még?

— A kft.-ken kívül négyszázötvenen vagyunk, s 250 gépjárművel dolgozunk. Árbevételként pedig

éves szinten 400 millió forintot

szeretnénk elérni az idén. Úgy érezzük, hogy együtt van a „csapat”, s jobbára meg is marad. Főleg, ha további elképzeléseinkkel sikerül még nagyobb kedvet teremteni kollektívánk számára a munkához, s biztosabbá tesszük jövőjét. A terveink közätt szerepel — többi között — jókora, 43 ezer négyzetméteres gyöngyösi

forgalmi telepünk megnyitása a kívülállók előtt is. Szeretnénk, ha a közhasznú gépjárművek javítása mellett már a kocsik műszaki vizsgája is nálunk történhetne. Ugyanekkor tanműhelyünket alkalmassá tesszük például a személyautók különféle diagnosztikai ellenőrzésére, futómű-beállítására. A pályán így önállóan is tudunk haladni, bármennyire nem egészen sima számunkra sem az „út”.

Gyóni Gyula

Margaret Thatcher

o

elutazott

Hivatalos látogatását befejezve, csütörtökön reggel elutazott Budapestről Margaret Thatcher. Nagy-Britannia és Észak-írország Egyesült Királyságának miniszterelnöke — aki Antall József magyar kormányfő meghívására mintegy 38 órán át tartózkodott Magyarországon — európai kőrútjának következő állomására, Bembe indult. A brit miniszterelnök-asz- szonyt és férjét, Denis Thatchert a magyar és angol zászlókkal díszített Ferihegyi repülőtéren Alföldy Tádé külügyminisztériumi államtitkár-helyettes búcsúztatta. Jelen volt John A. Birch nagykövet.

(MTI)

Válságos szüret

(Folytatás az l. oldalról) rolja fel a szőlőt, akikel szerződéses kapcsolatban van. Ez döntően Heves megye borvidékeire vonatkozik. Mindez >250 ezer mázsát tartalmaz, melyhez megvannak a feldolgozási, a piaci, az értékesítési lehetőségek. Ez mennyiségben több a tavalyitól, de a kilenctonnás hektáronkénti átlagtermést figyelembe véve kevesebb. A kombinát részt vállal abban, hogy segítséget nyújt azoknak is, akikkel nincs szerződéses kapcsolatban a feldolgozáshoz, az áru biztonságos elhelyezéséhez. Tehát nem technológiai, hanem a pénzügyi feltételek rendezetlensége okozza a legnagyobb gondot. Az ágazat képviselőinek véleménye szerint preferált hitelre, a piaci lehetőségeket meghaladó termés átvételéhez úgynevezett állami intervenciós alapra lenne szükség. Szomorú ténynek számítana, ha ez a mostani átmeneti időszak olyan nagy múltú történelmi borvidékeket, mint az egri és a mátraalji, őrölne fel, ahol a termelési szerkezet már korábban is a piaci viszonyokhoz igazodott. Ezért lenne szükség mihamarabb a szőlő- és borágazat egységes áttekintésére, túlélése érdekében.

Az Egervinnél egyébként hosz- szabb előkészítés után elkészítették az átfogó privatizációs programot, a Földművelésügyi Minisztérium teljes egyetértésével. A létrejövő részvénytársaság állami támogatás nélkül, külföldi tőke bevonásával működne. A cél az, hogy az Egervint, illetve az állami vagyont döntően vagy teljes egészeben az egri, illetve a mátraalji történelmi borvidéken dolgozók szerezhessék meg részvényként. A kombinátnál remélik, hogy a következő szüretre már az említett gondok megszűnnek, és célkitűzésüket megvalósíthatják majd.

Mentusz Károly

Reflexió egy Hírlap-beli írásra

De ki nem szereti itt a kultúrát?

A Hírlap 1990. szeptember 13-án megjelent „De ki nem szereti itt a kultúrát?” című cikk kérdésére az alábbiakban válaszolok:

Hogy jelen időben ki nem szereti és fogja a jövőben nem szeretni, azt még nem tudjuk, de hogy ki nem szerette, arról már van néhány évtizedes tapasztalatunk:

1. Azok nem szerették itt a

kultúrát, akik a kényelmi érdekeiket — önző hatalomparádé- zók lévén — előtérbe helyezték a nagyközösség, az embertízezrek érdekei elé. Lásd példa gyanánt szűk környezetünkben a megyei pártbizottság reprezentatív, pénzt nem kímélő felújítását, azt a márványlépcsős rézfánfütyülő- set. A városi pártbizottság meg szintúgy. Az oktatási igazgatóság sem a tarlón való guberálásból épült. A KISZ-nek is jutott néhány péterfillér, megemlítendő még a noszvaji hétvégi viskó, a felsőtárkányi KISZ-extábor,

stb., stb. És akkor ezek után, mikor valamelyik intézmény pénzt akart kérni a költségvetéstől, hogy minimális működését alapszinten elvégezhesse, akkor „valakik”, pedig többnyire „senkik” voltak, mindig azt mondták: „nincs rá pénz”. Ugye, ismerős szavak. Nekem meg, gondolom, néhány milliomod magammal, úgy tűnik, a pártállam mindig meg tudta oldani pénzügyi gondjait saját portáján belül.

Tudom, döglött oroszlánba belerúgni nem ildomos, de a feltett kérdésre válaszolni kell, mármint hogy ki nem szereti itt a kultúrát?

2. Azok nem, akikkel hónapokon át vitatkozni kellett az oktatási igazgatóság elárvult épületének jobb sorsra derítésén. Milyen nehezen értették meg „egyesek”, hogy a kultúra az oktatással kezdődik.

3. Azok nem szeretik itt a kultúrát, akik hagyták, hogy a megyeszékhely közintézményei így leromoljariak, hogy a megyei könyvtár kénytelen volt raktározási gondjai enyhítésére Szarvaskőben könyvet tárolni, és onnan behordani az olvasók kérésére a kért művet. Hogy a Megyei Művelődési Központ első emeletén négyféle cementlap burkolja a folyosót, hogy nincs egy tisztességes kiállítóhely (a színház előcsarnoka egy abszolút szükségmegoldás), hogy a kiállítási paravánok 10 évesek, és jobb helyen kerítésnek használnák építkezésnél, átmeneti jelleggel.

4. Azok nem szeretik itt a kultúrát, akik szinte semmit sem tettek a „zene legyen mindenkié” kodályi testamentum hathatós anyagi támogatásáért. Sziszifuszi küzdelemre kárhoztatva a magára maradt néhány lelkes zenei szakembert, hivatástudatának és elkötelezettségének maximális kihasználásával.

5. Azok nem szeretik itt a kultúrát, akik két évig nem válaszoltak képzőművészeti oktatási programomra, de élénk érdeklődéssel fordultak az új „privatizációs” lehetőségek, ügyvezető igazgatói állások, pénz nélküli „fantombankok” zsíros állásai felé.

6. Azok nem szeretik itt a kultúrát, akik, mint az utóbbi időben hallom, egy főiskola, illetve egy egyetem alapításának lehetőségét elugrasztották más városok javára. Szellemi fogadókészség híján sok, nagy tudású ember (szakember) hagyta itt az elmúlt években Egert, és keresett máshol lehetőséget képességének kibontására. Az utóbbi időben néhányszor megütötte a fülemet, hogy amíg az ország egy része, úgy vélem, lehet, hogy pár millió ember, szépen csendesen elszegényedett, magyarul legatyáso- dott, addig az MSZMP — MSZP pártvagyonról beszélünk, meg annak kincstárnokáról. Komolyan van ilyen állás? Mert ez döbbenet. Ki beszél itt kultúrvagyonról? Paradoxikus igazság: nem elég szeretni valamit, áldozni is kell érte. A pártállamért elég sok áldozatot hozott a nép, pedig mint kiderült, nem is szerette any- nyira.

Gyerekkorom kedvenc meséje jut eszembe a kincsről... Ali Baba meg a... Istenem, ha itt csak negyvenen lettek volna, ma is vígan élnénk, míg meg nem halunk. Ebből a negyvenből csak az évek száma stimmel.

No csak ennyit szerettem volna felelni az Egerben tartott szeptember 12-i, a Líceum előtti nyilvános kultúrfórumunkhoz kapcsolódó kérdésedre, kedves Gábor Laci.

Csont István

Mert az oroszlánok korán halnak?

Kedves Csont István!

Jelen idejű kérdésemre, mely szerint „De ki nem szereti itt a kultúrát?”, múlt idejű választ kaptam, azaz ez a bizonyos felelet arról szól, hogy ki nem szerette. Ezek szerint egy néhány évvel megkésett „kulturális demonstráció” tanúja voltam szeptember 12-én, Egerben? Bennem is volt ilyen érzés, jó hogy ez az írás kerek perec kimondja. Lám, az oroszlánok korán halnak, mire elérné őket a rúgás, békésen jobblétre szenderülnek.

Ez az állítólagos felelet számba veszi, hogy mit nem adott az úgynevezett pártállam a kultúrának, s helyette mit fordított a saját javára. Ez különös beállítás, mert az előző rendszer az általa értéknek tartott „szellemi kincsekre” igenis áldozott. Ráadásul nem is keveset. Csak körül kell nézni: közismertek a köztéri szobrok, a hivatalosan megvásárolt műalkotások. A fentebb felsorolt épületeket is alkotók tervezték, művészek díszítették. Tessék csak végigmenni Eger városán, benézni a vállalatok tanácstermeibe, a tanácsok irodáiba! Nem is szólva a sok világnézetünk alapjai óráról, vagy a marxista — leninista kurzusokról, amelyeknek „fenséges emlékműve” az a bizonyos emlegetett oktatási igazgatóság. Nemzedékek kulturális horizontját határolta be mindez. Szigorúan működött a szűrő, de a tiltások mellett megvolt a tűrés, sőt a támogatás is. Igaz, soha nem akkora mértékben, mint néhányan szerették volna, de volt zsíros megbízatás, ingyen juttatott művészlakás, hivatalos műalkotás-vásárlás, stb.

Az akkoriban pártos művészek jelentős része ma a pártatlanság mezét húzza magára, mondván, hogy mától fogva politikai befolyástól mentesen óhajt tevékenykedni. De valójában igyekeztek-e tisztázni azt a felhívásban oly magabiztosan megfogalmazott egri kultúra mibenlétét, szembenézve minden fájdalmas és kétséges egykori és mai jelenséggel?

Senkit nem akartam elmarasztalni ezért, csak szomorú voltam, amikor a Csont István által vitatott glosszámat megírtam. Ezen a egri rendezvényen sok kiüresedett szó, frázis hangzott el, miközben vitákra, értelmes emberi gesztusokra volna szükség. Mit jelenthet ma például a transzparensen hirdetett „alapigazság”, hogy „A mindennapokból kultúra nélkül nem lesz jövő”. Mit takar itt a mindennapok, a kultúra vagy a jövő fogalma? Hogyan lehet futóhomokra demonstrációt szervezni?

Kis cikkem címében fogalmazódott meg az igazi kérdés, amelyre — ezt Csont István válasza igazolja — nem lehet így felelni. A kultúra jelentőségét ma mindenki elismeri, sőt az „antivilágban” is kitüntetett szerepet kapott az úgynevezett szocialista kultúra. Az igazi probléma, hogy mi jön ezután. A tét az, hogy létezhet-e a régi módon az állami mecenatúra, jönnek-e az újabb hivatalos megrendelések, vagy netán a kultúra még inkább ki lesz téve a megrendelők, a piac igényeinek. Valószínűleg nem tartható tovább az a fajta állami támogatási rendszer, ami eddig volt. Ha mégis, csak egy újfajta protekcionizmust szülne, s ugyanaz a művész, aki mondjuk eddig Lenint álmodta olajba, valamelyik szent arcmását örökítené meg. Sajnos, valóban vékony még az a módosabb polgári réteg, amely kulturális fogyasztóként jelenne meg a „piacon”, s megvásárolná azt, ami személy szerint neki tetszik.

Mi következhet tehát ezután? Megértem a félelmeket, de jobban szeretném, ha kibeszélnénk aggodalmainkat, nem pedig a pártállam adósságait igye- kezné bárki bevasalni az önkormányzat üres kasz- száján. Az oroszlánt (még az élőt) úgy kell megfogni — a régi és buta vicc szerint —, hogy el kell kapni kettőt, és egyet szabadon kell engedni. Magyarán, több, érdektagozódást kifejező párttal, társadalmi szervezettel vitába lehet szállni, mert valamelyikük úgyis mértékadó lesz abban a bizonyos önkormányzatban.

Erre az érvelésre, csatározásra azonban sem az a bizonyos szeptember 12-i fórum, sem pedig ez a levél nem vállalkozott. Megmaradt a döglött oroszlán rugdosásánál, amely részben nem túl veszélyes, részben pedig nem is túl hatékony.

A kérdésem tehát változatlanul válasz nélkül lebeg: De ki nem szereti itt a kultúrát?

Gábor László

Békét akarunk!

(Folytatás az 1. oldalról)

Azzal a közös szándékkal érkeztek, hogy véget vessenek a várost rettegésben tartó háborúskodásnak, s elejét vegyék a további ellenségeskedésnek, s a rémhírek terjedésének. Ennek érdekében az alábbi közös nyilatkozatot tették:

1. Mi cigányok, skinheadek és más ifjúsági csoportok képviselői közös álláspontra jutottunk, amely, úgy érezzük, hogy az általunk képviselt közösségek, illetve a város, s az ország közvéleménye számára megnyugtató. Elhatároljuk magunkat minden olyan cselekménytől, amit nem mi követtünk el, melyek nem történtek meg, vagy mások követtek el, de ennek ellenére nekünk tulajdonítottak. Ezenkívül elhatároljuk magunkat azoktól a rémhírektől is, amelyek szerint a hét végén más városokból érkeznek cigányok és skinheadek Egerbe, hogy e város harctérré váljon. A jelenlévők szerint semmiféle összecsapástól nem kell tartani.

2. A csoportok között fölmerülő problémákat tárgyalás útján rendezzük, a Heves Megyei Hírlap közvetítésével.

3. Eger közbiztonsága érdekében kéijük azt, hogy a szórakozásnak meglegyenek a kulturált feltételei, s a vendéglátó- és szó- • rakozóhelyek vezetői az érvényes előírásoknak megfelelően szolgálják ki a vendégeket, mindenféle faji megkülönböztetést kerülve.

4. A jelenlévők által képviselt közösségek arra törekszenek, hogy elejét vegyék a város köz- biztonságát sértő cselekményeknek, s ne adjanak okot további mendemondák terjedésének, sőt kérik, hogy ne adjanak hitelt ellenőrizhetetlen, pletykaszintű, pánikkeltő információknak.

5. A meg rjem jelent, de ezekben az összeütközésekben érintett csoportokat is felszólítják, hogy minden olyan cselekménynyel hagyjanak fel, amivel a város nyugalmát háborítják.

A jelenlévők megegyeztek abban, hogy ezt a közleményt megerősítik, s fölkérik a Heves Megyei Hírlapot közlésére, egyben eljuttatják az országos sajtóhoz is, illetve saját — mind helyi, mind országos — közösségeikhez, illetve szervezeteikhez.

Európa nyitva áll, és váija, hogy befogadhassa a magyar népet

(Folytatás az 1. oldalról) szonyt, az Európa Tanács főtit- kámőjét kértük fel, aki ezt örömmel el is vállalta. Erre az alkalomra Magyarországról díszvendégként jeles személyiségek mellett a köztársaság elnökét, Erdélyből pedig Tőkés Lászlót és Sütő Andrást, és más közéleti vezetőket hívtunk meg.

— A háromhetes rendezvény- sorozatban helyet kapnak többek között a belföldön és Nyugaton élő magyar festők, szobrászok, grafikusok és fotóművészek kiállításai. Bemutatásra kerülnek ezenkívül a magyar írók francia nyelvre lefordított művei. A könyvek szerzőivel, így például Eszterházi Péterrel író-olvasó találkozón ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Meghívtuk a magyar filmművészet néhány képviselőjét is.

— A látogatók megtekinthetik majd a velemi és a herendi porcelánfestő művészek alkotásait, s ízelítőt kapnak a magyar élelmiszeripari termékekből, a honi gasztronómia remekeiből is. Nem marad el az ipari termékek bemutatója sem.

— Új műsorral mutatkozik be a Győri Balett, a kecskeméti Bóbita Bábegyüttes, a Szentesi Líceum tanulói pedig francia nyelvű színielőadásokkal lépnek pódiumra. Koncertet ad Majtényi András zongoraművész, Binder Kű'ro/yjazz-zongorista, valamint a szentesi Choral Kórus. A sportrendezvényeken a női asztalitenisz képviselői, fiatal sakkozók mutatkoznak be. A szentesi vízipólócsapat pedig a Stras- bourgi SNS csapatával mérkőzik meg.

— A számos előadás közül érdekesnek ígérkezik a trianoni békeszerződéssel foglalkozó, valamint a francia — magyar kapcsolatokat taglaló értekezés.

— A műsorsorozatot a november 30-án tartandó gálaest záija, amelyre a Strasbourgban tartózkodó valamennyi diplomata és közéleti személyiség hivatalos lesz. Ennek keretében az Erdélyi Népitánc- és Énekegyüttes lép fel és mutat be egy olyan műsort, amelyik Erdély csaknem valamennyi tájegységének népművészetét tartalmazza.

— Milyen szempontok vezérelték önöket a programok összeállításában?

— Azt szeretnénk, hogy a Magyar Hetek keretében minél több tájegység és város ismertté váljon. Ügy érezzük, hogy a francia közönség részéről nagy a szimpátia és az érdeklődés önök iránt, másrészt ezek a programok arra is lehetőséget nyújtanak, hogy a múlt mulasztásait részben pótolni lehessen. Véleményünk szerint a közeljövőben Magyarországnak nagy szerepe és jelentősége lesz Európában, s mi azt szeretnénk, hogy végérvényesen is tagja legyen a tanácsnak. Épp ezért nem mindegy, hogy milyen lesz a bemutatkozás.

— Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek látogatásuk során?

— Számunkra érthetetlen, hogy a magyarok közül most is sokan borúlátók, csüggedtek és reménytelenek. Pedig büszkék lehetnének, hiszen megmutatták a világnak, hogyan lehet nagy társadalmi-történelmi átalakulást véghezvinni. Meggyőződésünk, hogy csak a nagy népek képesek ilyen tettekre, ugyanis egy nép nagysága nem a lélekszámútól, vagy az ország területének nagyságától függ, hanem elsősorban kultúrájától, és az ebből fakadó önbecsülő és mások jogait tiszteletben tartó magatartásától. Önök számára is itt az alkalom, hogy erős akarattal, újult erővel lássanak az országépítéshez, s hogy megmutassák a világnak, mire képesek. A Magyar Hetek keretében nemcsak a strasbourgi polgárokkal, hanem az egész világgal meg akarjuk ismertetni Magyarországot. Legyen ez egy nagy találkozó a többi néppel, és a magyarok találkozása önmagukkal is! (M.S.)

A Revü Táncstúdió a következő csoportokban várja a táncolni vágyókat: akrobatikus Rock and Roll, Boogie Woo- gie, Salsa Mambó, Formáció, Tánc- és Illemtan iskola (kezdőknek). Jelentkezni lehet: Eger, Münnich F. úti vívócsarnokban, minden hétfőn 17-20 óráig, október 15- ig- (*)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy

DORKÓ PERGŐ LAJOSNÉ sz. Csuhaj Borbála életének 85. évében elhunyt.

Temetése szeptember 21-én 13 órakor az egri Kisasszony temetőben.

A gyászoló család