Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-11 / 111. szám

1990. augusztus 11., szombat Hírlap 5 Még egy talpalatnyit se... Nem kell a verejték... (Fotó: Perl Márton) Másokról és rólunk... (Egy építőtáborban) (Fotó: Fazekas Nándor) Hírlap-stúdió Már egy jó órája sarlózom a füvet. Csalárd célzattal teszem, nem valami szépérzéktől vezé­relve: azt akarom, hogy kapjon némi fényt a szomszéd kerítése alól a telkünkre átbújó eper. Újat ültetni, kapálni lusta voltam, mös't „léárátöm” a készet, csak egy-két nyisszantás, és szabad az út a fény és a gyümölcs közöttv Valahogy hasonló lehet a kor­osztályom — húsz-harminc kö­zött — és a föld viszonya. Soha­sem tekintettük a magunkénak, sohasem szenvedtünk érte, aján­dékait talán elfogadtuk, de meg nem háláltuk. És valljuk be: iga­zából földünk sincs, legfeljebb az anyánknak, a nagyanyánknak, néhány hold, amin némi zöldség, krumpli megterem. A szőlő! — nagy dolog, szívet melengető büszkélkedés az a néhány tőke, de szüretelni is inkább csak bo­hóckodásból jártunk, vagy, mert a gimnáziumban ez adatott, őszi munkaként. Most lehetne földünk... Kilá­tásba helyezték, hogy esetleg visz- szakapjuk. Hogy esetleg kapunk valamennyit. Ha... De vajon kell-e nekünk a föld, és ha igen, mire kell? * * * Ülök az egyik téesz irodájá­ban, velem szemben egy fiatal srác, lehet vagy huszonöt éves. A jogász éppen arról beszél, hogy ez a termelőszövetkezet egyelőre egy deka földet nem adott el — pedig állítólag megtehette volna, azzal is növelve a nyereségét — mégpedig azért nem, hogy ké­sőbb ne legyen botrány a tulaj­donviszonyokkal, az újrafelosz­tással. A srác az elnökre vár — ál­lítólag földet akar venni. — Minek neked a föld? — szólítom meg. Vonakodik válaszolni, inkább arról beszél, hogy nem most van itt először, de senki nem tudja, mit lehet, és mit nem, a főnökök valamiféle rendelkezésre vár­nak, mindenki a másikra mutat — neki viszont kell a föld. Akár meg is venné. — Minek neked a föld? — kérdezem mégegyszer. — Gaz­dálkodni akarsz? — Akar a fene. Házat akarok építeni, és a téesz földjei vannak a városban a legjobb helyen — mondja, és látom, hogy teljesen naivnak tart, amiért ilyeneket kérdezek. * * * A takarítónő épp azt ecseteli, hányszor kapálta meg a hétvégén a knimplit, hogy elfárad estére, amikor bejön a céghez porszí­vózni, kieszi a föld az erejéből, és hiába készül el ezzel, vagy azzal, másnap újból mennie kell. A takarítónőnek két felnőtt gyereke van. Mind a ketten falun laknak. Amikor szóba került az új földtörvény, szinte egyszerre mondták az anyjuknak: nehogy kéijen a hajdani tulajdonból, ők ugyan egy gyomot ki nem húz­nak belőle. Persze, ha el lehet ad­ni, az más: akkor jogot formál­nak az örökségre... * * » Főiskolás ismerősömnek elő­ször elkerekedik a szeme a kér­dés hallatán: mit tenne néhány hold legelővel vagy réttel, de ha akarja, lehet szántóföld is? Gon­dolkodik, gondolkodik, aztán incselkedve rámnéz és azt mond­ja: — Jó nagy legelő kéne, akko­ra, hogy ne lássam a két végét, ha leülök a közepére. Ott ücsörög­nék — vinnék ki magammal egy hokedlit vagy sámlit (ezt olyan ízesen megrágva mondja...) — és tudod mit csinálnék? Verseket írnék. Szép, romantikus, magyar verseket... * » * Nagyanyám csak szomorúan néz rám, mikor azt mondom: ne­kem bizony ingyen se kéne, akár­mekkora földet adnának. Már attól is szorongásaim vannak, amikor a családban hobbitelke­ket emlegetnek: ülni két ágy ás között, húzogatni mindenféle dudvákat — szörnyű. Persze egy darabig el lehet játszadozni az ér­zékekkel: milyen kellemes illata van ennek a kapornak! Óh, az a szőrös disznóparéj, hogy abból micsoda erő sugárzik, és a rög, hogy simogatja a talpamat, érde­sen, mégis lágyan... Nézem a nagyanyám szomorú szemét. Szeretnék a kedvére va­lót mondani, olyat, hogy „ve­szünk mama egy kisgépet, aztán azt ültet a földjébe, amit akar...” De nem tudok hazudni neki. Megsimogatom az érdes, kiszá­radt, a földtől fekete kézfejét, és csak magamban mormolom hal­kan: „ilyen kézfejet nem... ne­kem ilyen nem kell... ilyen meg­szenvedett kézfej... átkozott föld...” Rókus bácsi Rókus bácsi kilétét teljes homály fe­di. Éppen ezért nekünk félnünk kell Rókus bácsitól. Rókus bácsit nem Rókus bácsinak hívják, csak én ismeretlenül is annyira félek tőle, mondhatni napok óta nem té­rek magamhoz, hogy inkább megvál­toztatom a nevét, ne csináljon országos botrányt, csak rajtam álljon bosszút, ha magára ismer. Volt az elmúlt hét végén Ózdon egy blues-rock fesztivál, tolongott a fiatal­ság a helyi strandon, fellépett a ricse, a hobó, a bill, a pálutca, meg sokan má­sok, szólt a zene, nyűgösködtek a hol­land kempingezők. Eközben egyik ba­rátom fittyet hányva bluesra, rockra, a medence melletti pádon üldögélve vi­gyázta pancsikáló fiát, s egyszer csak rá­gyújtott egy szimfóniára, mert a stran­don csak azt lehetett kapni. — Én nem bánom ha cigizik, csak Ró­kus bácsi meg ne lássa! — szólt az úszó­mester, s ijedten röppent tova, nehogy Rókus bácsi meglássa, hogy bizalmas­kodik a vendéggel, ahelyett, hogy letö­rülne neki egy akkorát, hogy szétmen­jen a feje. Attól a ponttól kezdve vigyázva lép­kedtünk a füvön, nem hangoskodtunk, a csikket a táskánkba raktuk, nehogy szemeteljünk. Volt rend, nem mondhat­ni, hogy nem volt. Egy fiú például, ki fi­neszesen megkerülte a tavat, úgy pró­bált bejutni a csápoló tömeg közé a rendőrség markaiba került, és volt is haddelhadd. Az őrmester úgy gondolta, ő nem csak lefülel, hanem mindjárt az igazságszolgáltatás fáradtságos munká­ját is magára vállalja, s ráengedte kutyá­ját az elvetemült bűnözőre. Hiába jajga­tott az, az őrmester csak nevetett, s he­lyeselt a szép számmal egybegyűlt kollé­gasereg is, jól megcsinálta a Jani. De egy óvatlan pillanatban a srác kiszabadult, s úgy ahogy volt, ruhástól a vízbe vetette magát, s átúszott a túlpartra. Rókus bácsi bizonnyal remekül szó­rakozott, rend van a strandon, a kihágá­sokat szigorúan megtorolják. De Rókus bácsi továbbra sem jelent meg, már töb­ben suttogtak róla, feltételezték, hogy itt neki emberei vannak, halkabban be­szélgettünk egymással, és ha Feró paj­zánt mondott a színpadon, ijedten néz­tünk körül: mit szól ehhez Rókus bácsi? De Rókus bácsi nem szólt semmit, úgy hagytuk ott a fesztivált, hogy egyszer sem láttuk, csak érezzük azóta is, hogy Rókus bácsi most is van, mert mindig lennie kell, az ember nem engedheti el magát csak úgy egy strandon, miközben dübörögnek a hangfalak. Kovács Attila A meredek hegyoldalon egy egész nemzetközi tábor liheg, egymást érik az angol, dán, fran­cia indulatszavak. Néha egy-egy magyar szó is felhangzik, de mint a lépések zaját, ezeket is elnyeli lassan az erdő... A felsőtárkányi volt KlSZ-tá- borból indult a túra, ahol július 14-től július 28-ig táboroztak a Magyarországra látogató fiata­lok, a DEMISZ szervezésében. Angliából, Hollandiából, Dániá­ból és Franciaországból érkez­tek. Volt, aki repülővel London­ból, mások vonattal Párizsból, de van, aki kerékpárral Amszter­damból. Vannak a táborban ma­gyar középiskolások is, nekik ez jó lehetőség arra, hogy nyelvtu­dásukat gyarapítsák. A város és a környéke nagyon szép Még jóval az említett éjszakai túra előtt első beszélgetésünk Hilda Jensen-nel, egy 16 éves dán kislánnyal, akinek a mamája hívta föl a figyelmét erre az épí­tőtáborra. Nem sokat gondolko­zott, csábította az ajánlat, hogy a szállás és az ellátás ingyenes, mert a kétheti teljesítményével fizetheti ki. Erről a munkáról azonban határozott véleménye van: — Eléggé unalmas, de na­gyobb baj, hogy nem látom sem­mi eredményét! Az egri Csebok- szári-lakótelepen a gereblyézés, tisztogatás nagyon könnyű. Még azt sem bánnám, ha valami nehe­zebbet végeznénk, csak látszatja lenne! Rossz tapasztalatai voltak a Budapest — Eger közötti vona­ton: — Mosatlan volt az ablak­üveg, és rosszszagú a peron. Mi­kor ilyen előzmények után Eger­be értünk, kellemesen megle­pődtem, mert a város és a kör­nyéke egyaránt nagyon szép. Imádom Kelet-Európát! A vacsoránál egy elegáns fia­talember, David Newberyd asz­talához ülünk, aki az Egyesült Királyságból érkezett. London­ban tanít művészettörténetet. S hogy miért jött Magyarországra? Meglepő választ kapunk: — Imádom Kelet-Európát! Tavaly Csehszlovákiában voltam ugyanilyen jellegű építőtábor­ban, de már akkor is Magyaror­szág vonzott. Vannak magyar barátaim, akikkel levelezem, így Nemrégiben került a hevesi városi tanács asztalára az a vizs­gálati jelentés, amelynek témája a helyi gyermek- és ifjúságvéde­lem. Ebből kiderül: az óvodás ko­rúak körében javult a hátrányos, illetve veszélyeztetett gyerekek felderítése. Az általános iskolá­sok körében pedig csökkent a hátrányos, viszont nőtt a veszé­lyeztetett tanulók száma. Ez azon túl, hogy javult a gondosko­dás eredményessége inkább azt jelenti, hogy több család eseté­ben rosszabbodott, veszélyesbbé vált a helyzet. Az adatokból ki­derül az is, hogy a cigánytanulók az összlétszám 14 százalékát ad­ják, míg az eleve hátránnyal in­dulók több mint fele (58 százalé­ka) is belőlük kerül ki. Az okok — némi leegyszerűsítéssel — négy területe vezethetők vissza, úgy mint: családi környezet, anyagi, egészségi okok, valamint azt hiszem, a jövőben még elláto­gatok ide. Az unalmas munka még job­ban elkeseríti Dávidot, mint Hil­dát, mert egyszer megemlíti, ha tudta volna, hogy ezt kell csinál­niuk, lehet, meggondolja, hogy eljön-e. Megkérdezzük, hogy ér­zékenyen érintené-e, ha ki kelle­ne fizetnie a szállást, ellátást, de nem olyan választ ad, mint amire mi számítunk: — Igen, meglehetősen! Hét­száz fontos tanári fizetésemből minden hónapban 420 font nyu­gat-londoni lakásom fenntartá­sa, így a maradékkal jól kell gaz­dálkodnom. Az, hogy eljöttem Magyarországra, nemcsak kí­váncsiságomnak köszönhető, hanem annak is, hogy olcsón ki­jön ez a két hét, leszámítva a re­pülőjegyet. De az ingyenes ellá­tás nagy segítségemre volt. To wait and to hurry! A pénz nem volt szempont Ezrah-nál, akivel már a vacsora után beszélgettünk. Ezrah hol­land egyetemista, aki kerékpár­ral jött Felsőtárkányba. — Bár diák vagyok — az amszterdami közgazdasági egye­temen tanulok —, nem okozna nagy gondot, ha fizetni kellene az ellátásért. Számomra ebben az országban az árakkal nincs probléma. A holland fiú már sokat olva­sott hazánkról, szépnek és érde­kesnek tartja, ezért jár már itt másodjára. Ezeken az útjain eléggé mélyrelátó tapasztalato­kat is szerzett: — To wait and to hurry! — magyarázza élénken. — Az em­berek nagyon sokat várakoznak különböző hivatalokban, így az­tán később mindig sietnek! személyiségzavar. Ezen okok in­kább együtt, mint külön-külön jelennek meg. A gondozói tevékenység, a napközis nevelés, a szülőkkel va­ló kapcsolattartás mellett alap­vető szerep hárul a gyámható­ságra. Ők különböző védő- és óvintézkedéseket alkalmaznak a helyes életmód „kikényszeríté­sére”, befolyásolására. Az ilyen intézkedések száma több százra tehető, de eredményességük igencsak változó. Ez mondható el az alkoholelvonó kezelésekről is: a szülők nagy része ugyanis visszaeső, s ez gyakran váláshoz is vezet. A rosszabbodó körülmények mellett viszont nem nőtt, hanem csökkent a segélyezésre fordít­ható összeg. Mindezt igen szem­léletesen mutatja a következő adat: míg tavaly 542 gyerek ré­szére 976 ezer forintot tudtak ki­utalni, addig az idén csak 242 Nagy probléma szerinte, hogy sokan nem beszélnek idegen nyelveket. — Legalább öt embert kellett megkérdeznem, amíg útba tud­tak igazítani Egerből Felsőtár­kányba. Ezrah ezenkívül sok minden­nel nincs megelégedve, úgy mint a többiek, a munkával sem. De erről csak annyit mond, hogy dolgozni is az elmaradhatatlan biciklijével jár. Ó, well! De már régen lejárt a munka­idő, már este nyolc óra van, in­dulhatunk az éjszakai túrára. Ekkor megyünk oda Anne- Sylvie-hez, aki Franciaországból érkezett, ó szinte csak nyaralni jött, neki sem okozna nehézsé­get, ha fizetnie kellene. De hoz­záteszi, amilyen olcsó az ebéd, olyan menzaszerű... A munkáról már nem is kérdezzük, és így a tá­borról faggatjuk: — Szerintem nagyon szép környezetben van. Eddig szinte csak a szervezésben találtam né­mi kifogásolnivalót... Anne-Sylvie utóbbi gondola­tához csupán annyit fűzünk hoz­zá, hogy a túrát nagyon is meg­szervezték... Talán harmincán csörtetünk a Bükkben, harmin­cán, szerte Európából. Csörte­tünk hegynek föl, hegynek le, igen szép ez a kilátás, de azért, éj­jel?!... Egy igen hosszú emelke­dő után igen hosszú megjegyzé­seket teszünk túravezetők és he­gyeket illetően, miközben a sze­rény Dave angolosan csak annyit mond: — Ó, well!... ezer áll rendelkezésre. Sokan ke­rültek nehéz helyzetbe akkor, amikor megemelkedtek a nap­közi térítési dijak, s többen ezt már nem is tudták kifizetni. A ta­valyi keretből csak erre a célra 453 ezer forintot költöttek. A szakemberek szerint elengedhe­tetlen az idei segélykeret növelé­se, hiszen az igények ugrásszerű­en nőnek (ami érthető), ám az anyagi lehetőségek hiánya miatt képtelenség kielégíteni a kérel­meket. Gyakran előfordul azonban, hogy minden segítség hiábavaló és eredménytelen. Ilyenkor a gyerekek intézetbe kerülnek. Az adatok itt is beszédesek: Heve­sen az állami és intézeti neveltek száma 1987-ben 135 volt: 1988- ban már 160, tavaly pedig 193. Gazdasági kilátásainkat nézve valószínű, hogy ez a tendencia a jövőben még rovább romlik. (havas) Itt a nyár, és itt egy újabb slá­gerlista, amely bőven okoz meg­lepetéseket. Hiszen a külföldi lis­tánkon jelenleg öt újdonság ta­lálható. Olyan ismeretlen nevek mellett, mint például a most fel­tűnt Twenty 4 Seven, vagy Guru Josh, aki Hollandiában készíti lemezeit, ott található egy ismert név is: Madonna. Az énekesnő új sikere, a Breathless című film betétdala, egy amerikai divatlap nevét vette kölcsön. Ott van még a listán egy másik régi „motoros” is, ReginaldKeneth Dwight, alias Elton John egy csodálatos meló­diával... Persze, a legnépszerűbb ebben a hónapban — és ez nem véletlen — az angol fehér reagge csapat, az LJB 40. A hazai ber­kekben nem nagy a mozgolódás, Külfüldi^sikerek 1. ( 3.) KINGSTON TOWN 2. (1.) DUB BEE GOOD TO ME 3. ( - ) I CAN STAND IT 4. (10.) SACRIFICE 5. ( 6.) O. K. CORRAL 6. ( - ) MOVE YOUR BODY 7. ( - ) INFINITY 8. ( 2.) THE POWER 9. ( - ) ITS ON YOU 10. ( - ) VOUGE Hazai sikerek 1. (1.) TRABANT 2. ( - ) NÉHA BÁNT 3. ( 3.) INDULJON A BANZAJ 4. ( 8.) DÚDOLÓ NYÁR 5. ( 9.) TEMESVÁRI VASÁRNAP 6. ( - ) NYUGI DOKI 7. ( 2.) AZOK A BOLDOG SZÉP NAPOK 8. (5.) ÁLMODOZÁS 9. ( 7.) MAJDNEM MONROOE 10. ( 6.) ROCK AND ROLL PARTY I. EXOTIC DOLLY ROLL BONANZA BANZAI DOLLY ROLL BIKINI SZANDI BEATRICE SZANDI SZANDI HUNGÁRIA Sallai Ferenc lemezbemutató Július havi nyertesünk: Barkóczi Adolf Tarnalelesz, Kossuth út 35. Nyereménye a NAPOLEON BLD műsoros kazettája. Tovább­ra is várom a Hírlap olvasóinak sikerlistáját, minden szerdán estig a következő címre: Sallai Ferenc 3300. Eger, Faiskola út 8. 4/43. úgy látszik, az első helyről még az orkán sem tudja lefújni az oda áprilisban bedöcögött csodama­sinát, a Trabantot, az Exotic jó­voltából. Az új Dolly Roll-le- mezről viszont — és ez nem vé­letlen — két új siker is szerepel listánkon. A „Néha bánt” első alkalommal egyből a második helyet „lőtte ki” magának. A Hírlap olvasói inkább a hazai si­kerekre küldik el szavazataikat, és ennek köszönhető, hogy újra visszatért a legjobbak közé az „örökzöld” Fenyő Miklós által vezetett csapat, a Hungária Rockn and roll party-ja. Az értékelő sorok után lássuk a havi sikerlistánkat, amelyen zá­rójelben a múlt havi helyezések találhatók: UB 40 BEATS INTERNATIONAL TWENTY 4 SEVEN ELTON JOHN ICE MC SYDNEY FRESH GURU JOSH SNAP MC sar and the real McCOY MADONNA Doros Judit 10 a csúcson A Heves Megyei Hírlap júliusi slágerlistája Kácsor Zsolt Nehéz helyzetben a hevesi ifjúságvédelem Rosszabbodó körülmények, kevesebb pénz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents