Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-07 / 107. szám

1990. augusztus 7., kedd Hírlap Üzen a szerkesztő B. L. Közérdeket szolgáló és megfontolásra érdemes javaslatot tartal­mazó leveléből idézünk:”Gyöngyösön, a 80-as lakótelepen, az Olimpia étterem előtt található a személygépkocsi-parkoló. Az utób­bi időben alig lehet igénybe venni, amikor valaki az ABC-ben akar vásárolni. Ott áll ugyanis hat-nyolc gépkocsi, amelyekkel oktatják a gépkocsiforgalomban részt venni akarókat. Az egyik oktató viszi a tanulót, de jön a másik, és ebben a közlekedési rendben éppen azok nem parkolhatnak a kijelölt helyen, akik bevásárolnának.Ráadásul az ABC előtt vau a helyi járatú autóbusznak a megállója, sőt közvet­len közelben egy igen forgalmas útkereszteződés. Mindezek növelik a baleseti veszélyt is, a forgalmat lassítják, zsúfoltabbá teszik minden­képpen. Nem hiszem, hogy a közlekedés oktatásának éppen egy ilyen forgalmas csomóponton kellene történnie. Kéréssel fordulok a varos illetékeseihez, hogy ezt a panaszt vizsgálják ki: jelenjen meg a lap ha­sábjain ez a panasz és a hivatalos döntés is — ez lenne az orvoslás szá­momra.” Azt mondanunk sem kell, hogy a teljes név és cím a szerkesztőség­ben, minket a titoktartás kötelez a panaszosra nézve. A levél kapcsán váijuk a választ az arra illetékestől, hiszen a panaszt közérdekből tette papírra olvasónk. Hisszük, hogy hamarosan rendezik — talán már időközben rendezték is? — ezt a kényelmetlen zsúfoltságot, a forgal- milag allergikus helyen. Mi azért tennénk egy észrevételt: még min­dig aggályosak az emberek, félnek a nyilvánosság előtt megjelenni. Ne féljenek véleményt nyilvánítani, ettől oszlik a köd és a hatalomról alkotott sok félreértés! V. K. Tanulságos levelét, akkurátus, pontos, tényfeltáró nyomozásának eredményit szószerint közöljük: „Hevesi Hírlapnak! Kérem a tisztelt Üzletvezetőt, hogy nézze meg a szabadár és tolóár közötti különbsé­get, mert amit önók csinálnak, az nem igen fog a vásárlóknak tetszeni. A Csepel Autógyárral szemben lévő falatozó a Kuckó. Kértem 1/2 del. kevert pálinkát, és ezért önöknél 25 forintot fizettem. Minden más III. osztályú üzemben csak 16 forintot kell fizetni. A szatmári szilva pálinka sem kerül ennyibe. A kiszolgáló hölgy arra hivatkozott kérdésemre, hogy ő alkalmazott, és nem tudja, miért huszonöt forint a féldeci kevert pálinka. A vásárlás július 14-én, 10 órakor történt, írásomat eljuttatom a Hm. Hírlaphoz is, hogy közölje, ne látogassák sokan az önök által üzemeltetett üzeletet. Tehát nem lehet egy liter kevertet adni 500 Ft-ért.” Ha summázni akarjuk a lényeget: a Kuckó drága üzem, már dél­előtt tízkor felemelt hely-, illetve pultárakkal kell számolni annak, aki oda belép. És hogyan is lehet egy harmadosztályú „üzemben” egy utánajáró szakembert megfizettetni, hogy egy kevertet majdnem úgy és majdnem annyiért mérnek ki, mint egy szatmári szilvát. (Ez a mi­nőségi szint ezen a tájon, a szatmári?) Feíre a tréfával, az árdrágítás ti­los, a Kuckóban nézzenek utána, igazat írt-e panaszosunk. D. J. Utánaérdeklődtünk szalma-ügyének: a tagoknak valóban díjmen­tesen jár a szolgáltatás. Ez a különbségtétel zavarja önt, de hát ha az erre illetékes fórum ezt a kategóriát így kezeli, így rendelkezett, ezt tudomásul kell vennie. A föld eladása nem aktuális A Hírlap július 9-i számában közöltünk egy cikket: Nem fúj­nak az új szelek Sarudon címmel. Kiss István tanácselnök-helyet­tes az írásra a következőket vála­szolta: "Varga László és felesége a kemping felépítmény ét vásárol­ták meg és nem a földterület bér­leti jogát, amelynek tulajdonosa a magyar állam, kezelője pedig a községi tanács. Az első megbeszélésen is ki­hangsúlyoztuk a tanács részéről, hogy a föld eladása egyelőre nem aktuális, az ismert és várható földtörvény-módosítások miatt. Erre vb. határozat is van. Varga László a szentendrei vá­rosgazdálkodási vállalattal az adás-vétel tárgyában külön álla­podott meg, és mivel a szerződés érvényességéhez a községi tanács hozzájárulása szükséges, kész té­nyek elé akarta állítani a taná­csot. A területet szándékában állt megvásárolni, a saját maga által meghatározott áron és fizetési fél­té telek kel (csak 3 millióért, és csak hároméves részletfizetés­sel). Amikor tájékoztattuk, hogy jelen időszakban csak bérleti jog­ról tudunk tárgyalni, a bérlettől és a bérleti díjfizetésétől mereven elzárkózott. Mivel nincs eladó terület, értel­metlen dolog ezzel kapcsolatban bármilyen összegű vételár felve­tése. Kifogásolom, hogy Havas András a beszélgetésünkben el­hangzottakat nem pontosan, és nem megfelelő hangsúllyal idézi. A föld és a kemping eladásával kapcsolatban az hangzott el, hogy „azokat nem a barátokkal, kocsmai beszélgetéseken kell rendezni, hanem a tanács vezető­ivel folytatott hivatalos tárgyalá­sokon. „ Rendkívül méltányta­lannak tartom, hogy a témához szervesen nem tartozó részből kí­vánja az újságíró a cikk alap­hangját megadni, és azt a címlap­ra kiemelni. Havas András jó szándékát nem kétségbe vonva sajnálatosnak tartom, hogy a kö­rülményeket nem eléggé ismerve is vállalkozik következtetések le­vonására, amely már nemcsak jogi, hanem politikai kérdés is. Hangulatkeltés a községi tanács, annak testületéi, vezetése, vala­mint a községben működő négy politikai párt ellen, amelyekkel megbeszélve, velük teljes egyet­értésben hoztuk meg a területtel kapcsolatos minden döntésün­ket. Néhány személy véleményét nem szerencsés közvélemény­ként feltüntetni. Az 1660 lakosú községünkben az utóbbi időben az idegenforgalom fellendítése érdekében a tanács a következő­ket tette, hogy csak a fontosabba­kat említsem: kiépült a szabadví­zi strand, megfelelő kiszolgáló lé­tesítményekkel. Huszonöt válla­lat épített üdülőt az általunk biz­tosított területen. Új üdülősort alakítottunk ki 35 telekkel, teljes közművesítéssel. A vízellátás ja­vítása érdekében a téesszel közö­sen új kutakat fúrattunk. Folya­matban van a tóparton az autó­parkoló kiépítése. Üzemel egy if­júsági tábor, vízimentő szolgá­lattal. Elősegítettük, hogy a tsz a tározó mellett üdülőterületet ala­kítson ki. Tisztségem a községi tanács­nál, a pontosság kedvéért: társa­dalmi tanácselnök-helyettes.” Kedves Uram! Elolvasva levelét, és még egy­szer az általam írt cikket, meg kell mondanom, hogy a két dol­gozat között egyáltalán nem lá­tok ellentmondást. Az persze elő­fordulhat, hogy önnek ezügyben más az érdeke, más a véleménye, mint nekem. Hogy a kemping ve­zetője kész tények elé akarta állí­tani a tanácsot, meg hogy én a be­szélgetést „nem megfelelő hang­súllyal” idéztem — az megint csak az ön véleménye. Például a kocsmai beszélgetéssel kapcso­latban is azt írtam le, amit akkor hallottam, (még egyszer megnéz­tem a jegyzeteimet) sajnálom, hogy nem tudtam előre, mit fog ön írni most. Az pedig, hogy a szerkesztő mit emel ki a címolda­lon, az egyelőre még nem az ön dolga. Megjegyzem: a cikk egyálta­lán nem vonja kétségbe, hogy a községi tanács milyen sokat tett az idegenforgalom fellendítése érdekében. Ha kezébe veszi írá­somat, erről mégis győződhet: 3. hasáb, 5. bekezdés, 1-6. sor. Tisztelettel: Havas András Köszönjük Egy velem történt, és emiatt számomra j elentős, de talán köz­érdekű eseményről szeretnék az alábbiakban hírt adni. Az egri Finomszerelvénygyár 46 éves dolgozója vagyok. Fiatal korom óta részt vettem a véradó mozga­lomban, 25-ször adtam már vért. Különös örömet okozott nekem az a gondolat, hogy véremmel a bajban lévő, súlyos betegeken tudok segítem. Úgy történt, hogy ez év elején megbetegedtem, és nemrégen szívműtétet végeztek rajtam a Debreceni Orovostudományi Egyetem Tüdő és Szív Kliniká­ján. Ehhez a műtéthez meglehe­tősen sok friss vér szükséges, me­lyet tekintettel arra, hogy ritka vércsoportú vagyok, Debrecen­ben nem tudtak biztosítani. Az operációhoz szükséges vért egri és Eger környéki donoroktól vették le a vérellátóban, majd el­küldték Debrecenbe. Többek között ennek köszönhetően a beavatkozást sikeresen elvégez­ték, most újra egészséges va­gyok. Ezúton fejezem ki hálás köszönetemet annak a kilenc azonos csoporttá (”0”Rh-nega- tív) véradó társamnak, akik hoz­zájárultak ahhoz, hogy meggyó­gyultam, hogy élek. Külön kö­szönöm Veres László munkatár­samnak baráti segítségét, aki a vért saját gépkocsijával Egerből Debrecenbe szálh'totta. És végül köszönetét mondok az egri Vér­ellátó Állomás orvosainak és asszisztenseinek, akik mindent időben és kifogástalanul meg­szerveztek. Gaál József Eger A Heves Megyei Vesebetegek Egyesülete köszönetét fejezi ki Fejes Istvánnak önzetlen segítsé­géért. A TINET utazási iroda ve­zetőjeként saját autóbuszával, saját költségén szálh'totta az egri Műveseállomás betegeit és dol­gozóit egy vasárnapi sástói ki­rándulásra. Nagyon jól esett ez az önfeledt kikapcsolódás, egy napon át szinte egészségesnek érezhettük magunkat. Köszön­jük! Dr.Ignácz Piroska Eger A többség akaratával... Lapunk és az Egri Újság is foglal­kozott az andomaktályai hősök em­lékművel kapcsolatos lakossági beje­lentéssel. A Történelmi Emlékmű Bi­zottság válaszából — amit 673-an ír­tak alá — kiderül, hogy a többség aka­rata alapján született meg a döntés az emlékmű helyével kapcsolatosan. ’’Bizottságunk hivatalos felkérés alapján alakult, és kezdte meg mun­káját. Első lépésként több községben látogatást tettünk tapasztalatszerzés céljából. Decemberben megbeszélést tartottunk, ahol 30-an vettek részt. Is­mertettük az elképzeléseket, javasla­tokat kértünk az emlékmű helyére és kivitelezési formájára vonatkozóan. A tanácstagok közreműködésével közel 900 példány bizottsági felhívást juttattunk el a lakossághoz. Ezt köve­tően szövetkezeti közgyűléseken, fa­lugyűlésen is részletes tájékoztatást adtunk, az építési rajzot is bemutat­tuk. Ellenvetés nem volt, egyetértés igen. Az emlékmű rajzát a községben legalább 15 helyen kifüggesztettük — a takarékszövetkezetben a mai napig is látható —, így is széles körű tájékoz­tatást kívántunk adni. Az építés ügyé­ben felkerestük a katolikus és a refor­mátus lelkészeket is. A tervezetet és az elképzeléseket részletesen ismer­tettük, ők egyetértésükről és támoga­tásukról biztosítottak bennünket. Egyházi szertartásokon tájékoztatták a hívőket, és kérték, hogy segítsenek az emlékmű-együttes építésében. A lakosság 60 százaléka, akik anyagia­kat is felajánlottak a munkákhoz, alá­írásukkal tanúsítják, hogy a kijelölt helyen kérik az emlékmű felépítését. Több, mint százan pedig társadalmi munkájukat is felajánlották a közös ügyért. Éppen ezért nem szabad a nép nevében hangoskodó személyek véle­ményére alapozni, akik egyébként semmit sem tettek eddig. Végezetül: nem a temetőárokba kerül az emlékmű, hanem rendezett, tiszta, kiépített területre. Bízunk ben­ne, hogy az új emlékmű-együttes gon- dozottabb lesz, mint a korábbi. Sokan járnak ugyanis a temetőbe, és virág­gal, gyertyával leróják majd kegyele­tüket. Az első világháborús emlékmű, ami szintén közösségi pénzből ké­szült, 2-2,5 méterre volt az árok szélé­től. Ügy gondoljuk, hogy felújításá­val, a tragikus kapcsolódás következ­tében az együttes megépítésével nem sértünk senkit. A bontási összeg pe­dig mindössze 1006 forinttal növeli a költséget. Az újságban közölt levél­ből egyetlen szóra, éspedig a „levi- szik”-re szeretnénk utalni. A helyi is­merettel nem rendelkezők számára ez csak annyit mond, hogy fentről leke­rül valami, míg az itt élőknek ennek a szónak jelentése sokkal mélyebb. (Évtizedekkel ezelőtt összevont két községet takar!) A levélírókat nem a kegyeleti érzés vezérelte, számukra az a legfontosabb, hogy az emlékmű „fent” épüljön. A 673 aláírás is bizo­nyítja, hogy nem néhány ember és „elvtárs” önkényeskedése, hatalmas­kodása, hanem a többség álláspontja, akarata alapján épül az emlékmű­együttes.” Vissza kell állítani Felnémet önkormányzatát A Hírlap július 30-i számának Üzen a szerkesztő rovatában közlik B. Gy. és N. I. levelét, amely Felnémettel foglalkozik. A szerkesztőség a végén meg­jegyzi: „Ugyan mit csináltak a felnémeti tanácstagok, amikor a terület és községrendezés kon­cepcióját megszavazták?” Mit csináltak? Mit kellett vol­na csinálniuk? Felnémetet eddig, ha jól tudom 7 tanácstag képvi­selte a városi tanácsban, a 70 fős testületben, közülük egy volt a vb tagja. Talán szavazták volna le a testületet, vagy az az egy felné­meti vb-tag szavazta volna le a többséget? Emlékszünk arra az időre is, amikor a szót kérő felné­meti tanácstagot a tanácsülésen azzal a megjegyzéssel engedték szóhoz: „mar megint Felnemet”. De az is megtörtént, hogy meg­vonták a szót a szólásra jelentke­zőtől. A tanácstagok tették dol­f ukat, és becsülettel képviselték örzetük választóit. A cikkben szóban forgó esetnél sem az bántja a tanácstagokat és a lakos­ságot, hogy a búcsú árusainak helyét adtak el, hanem az, hogy a tanácstagokat meg sem kérdez­ték erről. Ki kérdezte meg őket, kivel beszélték meg az illetéke­sek a Felnémetet érintő többi kérdéseket is? Kit kérdeztek meg akkor, amikor a „lépcsőhidat” elbontották, kivágták a jegenye­fákat, lebontották a volt Sánc ut­cai orvosi rendelőt, amit pedig kisebb átalakítással még kulturá­lis célra is (könyvtár, klub) hasz­nálni lehetett volna. Sorolhat­nánk tovább is a felnémetiek sé­relmét. Az egyesítés szerintünk csak arra volt jó, hogy az EGER város táblát tegyék a falu szélére a fel­németi helyett. így lett a falu vá­ros. Vissza kell állítani Felnémet önkormányzatát, ne legyen to­vább teher a város hátán. Felné­met is jobban fog fejlődni — vé­leményem szerint —, és a város­nak sem kell majd nélkülözni a fejlesztésnél miattunk. Van Fel­németen annyi adózó állampol­gár, üzem és vállalat, hogy el tud­ja magát tartani. (Fűrészüzem, kőbánya, kőőrlő, erdészet). Eny- nyivel kívántam hozzászólni a szerkesztőség megjegyzéséhez. Németh András Eger (Felnémet) Lelki Leveles Láda „Levelezzünk” A Lelki Leveles Láda rövid élete során azt tapasztalja, hogy az emberek lelki békéjét, nyugal­mát leggyakrabban a „családot” érintő események bontják fel. Veszélyben a családi Éppen ezért arra gondoltam, hogy tár­sul hívom kedves olvasóimat. ír­janak, telefonáljanak és adjanak tippeket, tanácsokat: hogyan és miként őrizhető meg a család nyugalma, harmóniája? írjanak azok, akiknek már vannak szo­morú tapasztalataik, de azok is, akiknek sikerült elkerülniök a buktatókat! Természetesen úgy, és arról, amiről akarnak. Névvel, név nélkül, sőt ha óhajtják, szíve­sen le is közlöm jól sikerült írásai­kat! Többen már tippeket is ad­tak a témaválasztáshoz: lehet-e hű feleség egy több műszakos ápolónő? Hűséges férj egy ten­gerész? Meddig terjedhet a mun­katársi viszony? Igaz-e, hogy a főnöknek minden nő lefekszik? Mind gyakoribb a szerelmi há­romszög, ezért már nem az a kér­dés, hogy van-e, hanem, kitudó­dik-e, vagy sem? Ki kezelje a csa­ládi kasszát? Ezek a témák! Tes­sék közülük választani, netán másról írni. Ne feledjék a Heves Megyei Hírlaphoz címzett borí­tékra ráírni a három „L” betűt. Ez ugyanis az Ön rovata, és Urá- nus várja a levelét, vagy szerda délutánonként a telefonját 2-5- ig. (13-644) * Köszönöm a gyors válaszokat, a megtisztelő bizalmat lapunk és a magam nevében. „Reménytelen” A főnökkel kapcsolatosan nem szabad engedékenynek len­ni! Én „gyenge” voltam, és an­nak vagyok az áldozata ma is. Tudom, sok nő rá van kénysze­rülve anyagiak és egyebek miatt, de kérem ne tegyék! Álljanak el­lent! Én kaptam tőle egy súlyos betegséget, és azóta rám sem néz, felém sem jön. A beteg és öreg ugyan-ugyan melyik főnök­nek kellene, amikor körülra­jongják őket a lányok! „Bűnbak” Arra miért nem kíváncsi sen­ki, hogy a hölgyek hány főnököt hálóztak már be, és tették tönkre a karrierjét. Még hogy kitudó­dik-e? Ebben az országban nincs titok, de mindenki hallgat, a botrányig. A családi békét ne csupán a férfiaktól féltsék. Fi­gyeljenek csak a „tisztességes” családanyákra is, akik ma már jobban isznak, cigarettáznak és csábítanak, mint a férjeik... „Ámor” A Lelki Leveles Ládának nincs „pikáns” témája, így a sze­xuális élet bármely kérdése kér­dezhető és válaszolható. A sze­xuális kielégülés, a boldogság egyik alapkérdése, így miért ne kíváncsiskodhatna róla? Más dolog, hogy — nem lévén sem or­vos, sem pszichiáter —, tudok-e rá válaszolni? A hosszú telefon­jából ítélve Önnek inkább az a kérdése, hogy ahogyan most csi­nálja a férjével, az-e a leggyö- nyörkeltőbb? Nincs „felsőbb” fok? A „klasszikus” helyzetek valóban sokakat nem elégítenek ki, különbözőségeiket és fokoza­taikat bármely szexlapban vagv könyvben olvashatja, láthatja. Á mondást bizonyára ismeri: ízlé­sek és pofonok különbözőek! Nem tudom, barátnője — aki az érdeklődését felkeltette — mit tanácsolt, de az bizonyos, hogy a szexben valamennyi együttléti forma és helyzet megengedett, amennyiben a párok egyetérte­nek. Mert ugyebár, kettőn áll a vásár! Ha netán többeken is! Az előzetes megegyezés illő, és nem mellőzhető. Ugye érti? Es, hogy mibe viheti bele a kissé tartózko­dó férjét? Az szerintem az Ön le­leményességén, asszonyi „ügyességén” is múlik; Hogyan is mondják viccesen? A harminc körüli nő mindent tud, és semmit sem felejt. Arra azért ügyeljen, hogy a retje rá ne kérdezzen: ezt honnan „tudod”? Uránus Heves Megyei Munkaügyi Hivatal állás­ajánlatai: MÁTRAI ÁLLAMI GYÓGYINTÉZET, Mátraháza: Felvételt hirdet az alábbi munkakörökben: műhelyvezető (épületgépész/— techni­kusi minősítéssel), dísznövénytermesztő, szakács (nő), vagy főzni tudó konyha­lány, konyhai kisegítő, takarítónő, ápolónő (felnőtt és gyermek szakápolói képesí­téssel), klinikai laborasszisztens, jogosítvánnyal rendelkező belső szállító. FÜZESABONYI ÁLLAMI GAZDASÁG, Pusztaszikszó: Felvételre keres gyakorlattal rendelkező szakácsot vagy főzőnőt, valamint erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkező mezőőrt. EVILL, Eger, Trinitárius u. 1.: Változó vidéki munkahelyre alkalmaz munkagépkezőlőket jó kereseti lehetőség­gel. Jelentkezni lehet a fenti címen. FIGYELEM! A Heves Megyei Munkaügyi Hivatal 1990. szeptemberétől FELSŐ­FOKÚ MUNKAÜGYI szaktanfolyamot szervez. Jelentkezni lehet 1990. augusztus 15-ig a Heves Megyei Munkaügyi Hivatalban Eger, Kossuth u. 9. sz. alatt, Tamasi Györgyné főelőadónál. Tele­fon: 36/14-922. A tanfolyammal kapcsolatos tudnivalókról felvi­lágosítást lehet kérni a Heves Megyei Munkaügyi Hivatal Egri Iro­dájánál, Eger, Klapka u. 9. sz. alatt. Telefon: 36/13-149.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents