Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-07 / 107. szám
6 SPORT 1990. augusztus 7., kedd Számvetés a labdarúgó NB III. Mátra-csoportjában Szerény körülmények és szürkeség Ha számbavesszük a labdarúgó NB III. Mátra-csoportjában szereplő megyei csapataink eredményeit, örömre semmi okunk. Csupán a hatvaniak szerepeltek a hagyományokhoz méltóan, igaz tőlük csak a bajnoki cím elnyerése volt az elfogadható. A többiek viszont nem szaggatták az istrángot, meglehetősen szerény produkciókkal rukkoltak elő. Pedig a Borsod megyei együttesek távozása miatt alaposan felhígult a mezőny. Igaz, ez csak az érem egyik oldala. Ugyanis az egyesületi vezetők többsége örül, ha az előző években megszokott körülményeket képes biztosítani. így aztán szó sem lehet színvonalemelkedésről. Futottak az eredmény után Az Apci Vasas labdarúgói a második esztendőt tudhatják a hátuk mögött a harmadik vonalban. Az első évben nagyszerűen helytállt együttesnek mindjárt a rajt előtt gondokkal kellett küzdenie, hiszen Fodor és Szőkevisz- szavonult, Orosz, Jambrik ésAu- gusztin pedig klubot cserélt. Kovács J.-t sérülése akadályozta. A szakvezetésnek hosszas erőfeszítésekbe került, amíg a hiányzókat pótolta. Bár a szurkolók többsége biztos volt abban, hogy megállíthatatlanul elindultak a lejtőn, a pontvadászat félidejét mégis a középmezőnyben, a 10. helyen zárták. A téli felkészülést tíz napos hajdűszoboszlói edző- táborozással kezdték. Majd sorra játszották az előkészületi találkozókat, s időközben Tóth és Kovács S. személyében űj focisták csatlakoztak.a kerethez. A szorgos munka gyümölcse beérni látszott, hiszen a tavaszi szezonjói kezdődött. Később azonban fokozatosan kiütköztek a hiányosságok. Nem akadt vezér- egyénisége az együttesnek, ezért „arctalan” volt a játékstílusuk. Kétszer egymás után ugyanabban az összeállításban nem lépett pályára az Apci Vasas, s ez nehezítette Kiss János edző dolgát. Nézeteltérések támadtak a tréner és a szakosztályvezetés között, amelynek gyökerei nem voltak ujkeletűek. Mindezt csak tetézte, hogy lazult a fegyelem, néhányan sportszerűtlen életmódjukkal hívták fel magukra a figyelmet. Az utolsó hetekben az edzéseken végzett munka is csorbát szenvedett. Mindezek együttesen eredményezték, hogy az utolsó nyolc mérkőzésen, írd és mondd, öt pontot szereztek, így a befejezés előtt még a kiesés réme is fenyegetett. Kiss János edző a következőképpen summázta véleményét: — Nem várt, kitűnő őszi szezont produkáltunk. A téli hónapok után több sérülés hátráltatott bennünket, és a csapat gyenge pontja, a középpályás sor teljesen szétesett. Kapusaink sem álltak helyzetük magaslatán. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy rendszerint csupán egy góllal maradtunk alul. Több ízben egy játékrésznyi előnyt adtunk ellenfelünknek, és futottunk az eredmény után. Dicséretet csak Farkas, Nagy, Tur- csányi és Fekete érdemel. A következő idényre július közepén kezdték el a felkészülést. Német és Nagy visszavonult, Tóth és Kovács pedig ott hagyott csapot, papot. Az ifjúságiaktól Szabó és Makó készül együtt a felnőttekkel. Kiss János lejárt szerződését nem hosszabbították meg. Jelenleg Rezsnyák László, Fodor Lászlóval az oldalán a szakmai munka felelőse. A célkitűzések idén sem változnak, azaz szerények. Meg szeretnék őrizni NB III-as tagságukat. Megszűnt a prémium A gyöngyösiek már évek óta vérmesebb reményekkel vágtak a bajnokságnak. Nem titkolták, igyekeznek a mátraaljai városban második vonalbeli gárdát formálni. Eddig a nagy akarásnak nyögés lett a vége. Csak egyszerre sikerült kivívniuk az osztályozó lehetőségét, de azon elbuktak. Treiber Rudolf edző is azzal a szándékkal látott neki munkájának, hogy a fentieket megvalósítsa. A korábbiakból okulva, s az egyesület anyagi lehetőségeit felmérve a kiöregedett, magasabb osztályt megjárt labdarúgók helyett elsősorban a saját nevelésű fiatalokra alapozott. A generációs konfliktusokat azonban nem tudta áthidalni. Hátráltatta munkáját az is, hogy a klub vezetése az NB Il-es álmok meghiúsulása után hitét vesztette. Nagy volt a jövés-menés is, az elmúlt két esztendő során tizennégyen érkeztek, és huszonötén távoztak. így aztán minden mondható, csak az nem, hogy összeszokott együttes verbuválódott. Örömtelibb tény viszont, hogy az ifjúsági csapatból Nagy, Majzik, Baranyi, Tóth, Márkus, Szerdahelyi, Bezzeg és Labancz rendszeres lehetőséget kapott a kezdők között. S ha figyelembe vesszük, hogy ezek a srácok még utánpótláskorúak, az elért eredmény mégsem lebecsülendő. A sportegyesület vezetése a nehezedő körülmények között is biztosította azokat a feltételeket, amelyek elengedhetetlenek voltak. így segített állást találni, lakásproblémákat rendezni, és eljutottak a fiúk edzőtáborba is. Az anyagi ösztönzés sem hiányzott. Gond volt viszont a pálya milyenségével és minőségével. A felelősség néhány hanyag ember nyakába varrható. Szakmai szempontból akadtak biztató jelek. A gyöngyösiek erőnléte nem hagyott maga mögött kívánni valót. A futógyorsaság és a fejjáték egyaránt fejlődött. A rúgótechnikán azonban van még mit csiszolni. A játékosok korából fakadóan az egészséges csibészség és bölcsesség, valamint a higgadtság még hiányoznak. Erre valószínűleg még éveket kell várni. A szakosztály vezetése hibaként róta föl a vezetőedzőnek, hogy a meglévő értékeket nem becsülte meg kellőképpen. Túl sok játékost menesztett, véleményük szerint, indokolatlanul. Mint arról már korábban beszámoltunk, az eddigi pályaedző Ács János foglalta el Treiber Rudolf helyét. A fiatal szakember többnyire az elmúlt évben szereplőkre számíthat, így La- banczra, Nagyra, Tóth Sz.-re, Tóth A.-ra, Kunra, Borsányira, Vonára, Vajdára, Nagy II.-re, Törökre, Márkusra, Baranyira, Kovácsra, Majzikra, Szerdahelyire, Patócsra, Bezzegre és Molnárra. Újdonság, hogy a jövőben nem jár anyagi juttatás egy-egy győztes találkozó után. Persze a premizálás nem szűnik meg, de csak akkor vándorol pénz a zsebbe, ha a „félidőben” dobogós helyen végeznek. Ebből a célok is következnek... Szokásos nyári bizonytalanság Mint újoncnak, nem lehetett más feladata a H. Gáspár SE- nek, mint a megkapaszkodás. Az első fordulókban 50 százalékosan szerepeltek a katonák, majd jött a vesszőfutás. Sorban szenvedtek vereséget, még pontot is alig gyűjtöttek. A hosszas meddőséget Oláh Ferenc szakosztályvezető azzal magyarázta, hogy lassan szokták hozzá a megnövekedett követelményekhez. Ráadásul a szokásos nyári bizonytalanság miatt a bajnoki mérkőzéseken kellett összeko- vácsolódnia a csapatnak. A télen viszont rendezték a sorokat. Az erőgyűjtés napjai Hajdúszoboszlón teltek. Az előkészületi mécsesek már szebb tavaszt sejtettek. Kalló, Nagy, Sima, Szűcs, Au- gusztin és Ádamovics vezérletével szorgos méhecske módjára gyűjtögették a fontos pontokat, s ha nehezen is, de feljebb araszoltak a táblázaton. Bár nem kerültek messzire a veszélyes zónától, mégsem lebegett fejük felett Damoklész kardja. Stupek István edző alapjában véve nem volt elégedetlen, de azért elmondta, hogy néhány embertől többet várt. Adós maradt a középpályás Sűrű, s a csatársor egésze. Az elkövetkezőkről nehéz volt bármit is mondania Oláh Ferencnek, mivel Nagy, Kalló, Szabó, Augusztin, Mikó leszereltek. Az újak neveit még nem ismerik, csupán a bevonulás után lesznek bizonyosak: erősödtek avagy sem. Mindenesetre a meglévő labdarúgók nagy elánnal készülnek, hogy jövőre se kelljen búcsúzniuk az NB III. Mátra-cso- portjától. Molnár Zsolt Nagydíj: lelkes szakma, érdektelen közönség Megyei labdarúgócsapatok— figyelem! Kérjük a megyei labdarúgó-bajnokságban szereplő csapatok vezetőit illetve edzőit, hogy csütörtökön 8-11 óra között hívják fel lapunk sportrovatát a 36- 13-644-es telefonszámon. A hét végén induló bajnoksággal kapcsolatban szeretnénk információkat kérni. Előre « köszönjük! íbtí nyeremények A Sportfogadási és Lottóigazgatóság tájékoztatása szerint a Totó 31. játékhetére 5 064 133 darab szelvény érkezett be. A nyeremények: 13 plusz egy találatos szelvény 449 darab, nyereményük egyenként 12 740 forint, 13 találatos szelvény 258 darab, nyereményük egyenként 8355 forint, 12 találatos szelvény 12 545 darab, nyereményük egyenként 314 forint, 11 találatos szelvény 95 138 darab, nyereményük egyenként 103 forint. Tekintettel arra, hogy a 10 találatot elértek nyereménye 20 forint alatt van, ezért a rájuk eső részt a 11-esek kapják. Régóta visszatérő vitatéma magyar atlétikai körökben, hogy szükség van-e a korábban Hun- galu Budapest, az idén pedig elő-' szőr Hungalu Mentor Nagydíj néven megrendezett IAAF Mobil Grand Prix-viadalra. Nos, a kérdésre a vasárnapi verseny után is nehéz választ adni. Újra bebizonyosodott, hogy a magyar közönséget ez a sportág még akkor sem vonzza igazán, ha a legnagyobb sztárok állnak rajthoz a Népstadion rekortán- ján. Szakmai szempontból viszont feltétlenül hasznos, ha a fiatal magyar atléták is lehetőséget kapnak a megmérettetésre egy rangos nemzetközi mezőnyben. Ugyancsak a nagydíj melletti érv lehet, hogy a verseny propagandaszempontból sem utolsó: a nemzetközi sajtó, a világ legtekintélyesebb hírügynökségei nagy terjedelemben számoltak be az eseményről. Szigorú kritikát kapott a 400 méteres férfi síkfutás világcsúcstartója, Harry Butch Reynolds, ő ugyanis inkább amolyan edzésnek tekintette a Hungalu Mentor Nagydijat, mintsem a GP-soro- zat egyik állomásának. Az amerikai futó mentségére szolgál, hogy Achilles-ínsérülése miatt május óta nem indulhatott versenyen,- s a budapesti találkozó egyfajta „bemelegítést” jelenthetett számára. Eredménye említésre sem érdemes, 46.89 mp- es idejével a vert mezőnyben végzett. De hogy Reynolds egészség- ügyi okok miatt „lelazsálta” a nagydijat, tulajdonképpen magánügynek is lehetne tekinteni, ha a hozzá hasonló sztárok fellépési dija nem emelkedett volna dollártízezrekre az utóbbi években. Az amerikai atléta is kínosnak ítélheti a helyzetet, erre utal legalábbis, hogy egyelőre nem jelentkezett tiszteletdijáért a magyar szervezőknél... Becsületesen megdolgozott viszont a pénzéért a jamaicai Merlene Ottey (200 m), aki az ellenszélben is nemzetközileg jegyzett időt, új stadioncsúcsot futott (22.16 mp). A 3000 méteres akadályfutás győztese, a kenyai William Mutwol pedig akár a nagydíj felfedezettjének is tekinthető, miután remek idővel (8:15.47 p), hatalmas egyéni csúccsal győzte le honfitársát, a táv olimpiai bajnokát, Julius Korirt. (MTI) Gyöngyös ’90 Szovjet és német fölény Félidejéhez érkezett a Gyöngyös ’90 elnevezésű nemzetközi sakkverseny, amelynek a Mátraalji város Kócsag úti oktatási központja ad otthont. Két csoportban ötvenheten ülnek nap mint nap asztalhoz. A versenyzők nyolc országból érkeztek, s az eddig lejátszott partik után az egyik csoportban szovjet, a másikban német fölény alakult ki. Az elmúlt napok mérkőzései közül emelünk ki néhányat: Jacob (nyugatnémet) — Lengyel 1-0 Pesina (szovjet) — Félegyházi 1-0 Fradkin (szovjet — Dovzsik (szovjet) 0-1 Sápi — Fradkin 0,5-0,5 Vaulin (szovjet) — Pesina 1-0 Zimmersmann — Horváth 1-0 Az ”A” csoport állása: Vaulin 4,5, Dovzsik 4, Fradkin, Forgács, Lengyel, Félegyházi, Zimmersmann 3,5-3,5 pont. A ”B” csoport állása: Röhl (nyugatnémet) 4,5, Németh J., Rabinovics (szovjet) 4-4, Gunnarson (svéd), Bak (dán) 3,5-3,5 pont. A mérkőzések délután három órakor kezdődnek. Megyesi Ferenc a recskiek új edzője Kényszer- szülte visszalépés A hír már nem hír. Hiszen a megyei bajnokságot nyert Recski Ércbányász visszalépése az NB III-tól futótűzként teijedt. S ezzel együtt az is, hogy helyüket a harmadik vonalban a Bélapátfalva foglalja el. Jogos örökösként, mivel a pontvadászat során ők végeztek a másodikként, így őket illeti ez a jog. A hír tehát már nem hír. Arról viszont még nem esett szó, hogy Recsken miért döntött így — szinte az utolsó pillanatban — a vezetőség. — Ma is az a személyes véleményem — fejtegeti Maruzs András a klub elnöke —, hogy az első helyet szerzett csapatunk sem ütötte meg az NB III-as szintet. Ráadásul a bajnoki címet nyert társaság nem maradt együtt, így komoly vérveszteségek értek bennünket. Sorolom. Bódi és Bencsok befejezte aktív pályafutását, s ugyancsak szögre akasztotta a cipőjét Forgó Balázs is, aki vállalkozásba fogott. Pádár és Soós kölcsönjátékosként szerepel nálunk, s bár az ESE-vel úgy állapodtunk meg, hogy maradhatnak, Soósnak állást kellett volna biztosítanunk, ami ugye nálunk, a bányánál manapság egy bűvészmutatvánnyal ér fel. Nagylakit már korábban kiadtuk a Hatvannak, és Csanálosi is a biztosabb jövőt választotta, ő már a bélapátfalviak futballistája. Bartuska is bejelentette, hogy még egy évet nem focizik a megyeiben, ha nincs NB III., akkor ő is veszi a kalapját. Hát jelen pillanatban így állunk. Azt hiszem mindenki belátja, hogy ebben a szituációban ez volt a legokosabb, amit tehettünk. — Szóba került egy esetleges fúzió gondolata is. Érről miért mondtak le? — Mi csak egyet szerettünk volna: az NB III-as tagságot megmenteni a megyének. Korábban az volt az MLSZ állásfoglalása, hogy a visszalépett csapat helyét a hat csoport legjobb kiesője foglalhatja el. Vagyis ha mi közvetlenül az idény végén, a befejezés után pár hétre bejelentjük, hogy nem indulunk, a megye nem kapta volna meg a mi NB III-as helyünket. Ezért gondoltunk a fúzióra. Megkerestük a Si- rokot és a Bélapátfalvát, hogy fel tudnák-e vállalni a harmadosztályt. A Vasas nemmel az Építők igennel felelt. Vagyis papíron létrejött volna az egyesülés, a bélapátiak a mi tagságunkkal élve játszottak volna az NB Ill-ban, mi pedig a megyeiben maradtunk volna. Tehát a községi labdarúgást nem volt szándékunkban elsorvasztani. Végül is az imént említett feltételes mód az elmúlt héten kijelentőre változott, mivel az amatőr liga úgy döntött, hogy a visszalépett csapatok helyét automatikusan a másodikok tölthetik be. — Az a tény, hogy egy héttel a megyei bajnokság rajtja előtt jelentették be a szándékukat, én arra következtetek, hogy az utolsó pillanatig reménykedtek, hátha bedobnak valahonnét egy mentőövet. — Való igaz, megmozgattunk minden követ, de hiába volt. A döntő lökést az elhatározáshoz az adta, hogy a bánya igazgatója végérvényesen bejelentette: szeptemberben nyugdíjba vonul. Ez idáig Szigeti Károly személye nekünk garancia volt, a cég erejéhez mérten támogatta a labdarúgást. Hogy az utódja ki lesz, és a szívén viseli-e a focit még nem tudjuk, ám nem mertünk kockáztatni. Az NB Ill-hoz legalább 1,7-2 millió forintra lett volna szükségünk. A megyei ennek csupán a harmadrészébe kerül. — A csapat megmaradt játékosai hogyan fogadták a hírt? — Nem tapsoltak örömükben, de belátták, hogy még mindig jobb egy stabil megyei csapatban rúgni a labdát, mit sem pofozógépnek lenni az NB Ill- ban. Mi nem akartunk a Nagybá- tony sorsára jutni. — Kiss Tibor edzőnek lejárt a szerződése. Meghosszabbították? — Az ő kérésére nem kötöttünk újabb szerződést. A csapat munkáját a jövőben az NB I-et megjárt volt futballista Megyesi Ferenc irányítja. A hét végén kezdődő szezonban mi egy olyan, a középmezőnyhöz tartozó együttest szeretnénk, amelynek nem lesznek kiesési gondjai. Ez a cél úgy hiszem elérhető — még ezzel a pillanatnyilag foghíjas csapattal is. (budai) Befejeződtek a Jóakarat Játékok Egy magyar arany született Vasárnap a Washington állambeli Seattle városában befejeződtek az idei Jóakarat Játékok. A zárónapon a legnagyobb érdeklődés a jégkorongozók és a női kosárlabdázók döntőjét kísérte. Mindkét sportágban a szovjet és az amerikai válogatottak mérték össze tudásukat. A hokisoknál a szerencse főszerepet játszott: az amerikaiak ugyanis az utolsó pillanatokig vezettek az esélyesebbnek tartott szovjetek ellen, 21 másodperccel a befejezés előtt azonban Valerij Kamenszkij egyenlített. A hosz- szabítás következett, de miután a tízperces ráadás alatt egyszer sem zördült a háló, a labdarúgásból ismert módon, büntetőkkel döntötték el, melyik csapat kapja az aranyérmet. A szovjetek valamivel jobban összpontosítottak, s négy kísérletből kétszer a kapuba találtak, míg az.amerikaiaknak ez egyszer sem sikerült. A múlt hónapban világbajnoki címet szerzett amerikai női kosárlabda-válogatott a Jóakarat Játékokon újra bizonyította egyeduralmát. A fináléban a tengerentúliak fölényesen, 82:70 arányban győzték le a „szboma- ját”, méghozzá olyan játékkal, hogy a mérkőzés után Jevgenyij Gomelszkij&zo\\et vezetőedző is elismerte: az amerikai együttes ma kétségkívül a legjobb a világon. Az éremtáblázat élén 66 első helyezéssel a szovjetek végeztek a zárónap után, az Egyesült Államok sportolói 60 alkalommal győztek. A magyar küldöttség hét éremmel térhet haza Seattle- ből, a dobogó legfelső fokára azonban egyedül Egerszegi Krisztina állhatott.
