Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-04 / 105. szám

10. SPORT Hírlap, 1990. augusztus 4., szombat A hullámlovas Még mielőtt bárki a szörfö­zőkre, vagy a hullámok taraját egy csupasz deszkán ördöngős ügyességgel megülőkre gondol­na, gyorsan megmondom, hogy a szóban forgó hölgy semmiféle segédeszközt nem használ mind­ehhez. Sőt, még annyit is eláru­lok, hogy „mestersége” gyakor­lásához nem annyira ügyesség, sokkal inkább kitartás szüksé­geltetik. Kölcsönözve a költő szavait, olyan „mint fán a kéreg”. Másképp nehezen lenne az el­képzelhető, hogy valaki 33 kilo­métert végigtempóz a nyílt ten­geren, ráadásul nem komótosan éviekéivé, hanem a lehető leg­gyorsabban, miközben az ellen­felekből nem is lát semmit, „tár­saságát” egyedül a kísérőhajó és az arra járó halrajok jelentik. A Capri-Nápoly közötti tá­volság legyűrése a hosszútávú- szók egyik legrangosabb verse­nyének számít az egész földke­rekségen. Az egri Lázár Rita, a „műfaj” Európa-bajnoka pedig a legismertebb nevek közé tarto­zik a nemzetközi porondon. Mi­vel ő is ott szelte a Földközi-ten­ger habjait, arra kértük, hogy osz- sza meg olvasóinkkal élményeit. — Amerikaiak, argentinok, spanyolok, indiaiak, ausztrálok, zimbabweiek, jugók, hollandu­sok. Mit mondjak, egészen tarka társaság. — A sor még korántsem tel­jes, hiszen 29 országból 51-en vágtunk neki a csak légvonalban 33 kilométeres távnak.'Én első­sorban az auszikra voltam kíván­csi, mert jövőre a kenguruk föld­jén lesz a világbajnokság. Koráb­ban jó hírek érkeztek róluk, és magam is meggyőződhettem, hogy tényleg tekintélyt paran- csolóan úsznak. — Mennyire elégedett a hato­dik hellyel? — Megmondom őszintén, hogy csodát nem vártam ma­gamtól, elsődleges célom a Perth-i vb-n kivágni a rezet, ad­dig minden verseny a felkészü­lést szolgálja. Egyébként kelle­mesen simogató, 24-25 fokos vízben versenyezhettünk, a szél viszont minden irányból fújt, a hullámok erről is, arról is, megle­hetősen kiszámíthatatlanul jöt­tek. Ami komolyan hátráltatott, nem sokkal a cél előtt egy erős áramlatba kerültem, úgy érez­tem, egy helyben toporgok. En­nek tudom be azt is, hogy csak­nem egy órával kikaptam a győz­tes ausztrál kislánytól. Ekkora különbség azért nincs köztünk. — Egészen elcsigázó lehet 8- 9 órát versenyszerűen úszni a sós tengervízben... — A mezőnyből heten felad­ták, egy ausztrál fiút eszméletlen állapotban húztak ki a vízből. Jó­magam különösebb fizikai fá­radtságot nem éreztem, sokkal inkább idegit. Némileg megviselt az egyhangúság és bezártság. Ilyen mosolygós lesz a yb után is? — Megelőzte Szlavitsek Gi­zellát, aki az első magyar nőként úszta át a La Manche-csator­nát. Ön nem tervez hasonlót? — A szándékon nem múlna, de a költségek akkorák, hogy nem tudom vállalni. — Honnan teremti elő a ver­senyzés nem csekély kiadásait? Kizárólag saját zsebből? — Az képtelenség lenne. Az egri színháznál dolgozom, mint segédrendező, a fizetésem nem éppen fejedelmi. Szerencsére hosszas keresés-kutatás után a Hungária Biztosító Rt. és a fővá­rosi Sziszifusz Kft. úgy gondolta, nem kidobott pénz a támogatá­som. — Példával is érzékeltetné a felmerülő költségek mértékét? — Azzal kezdeném, hogy a Magyar Úszó Szövetség egy huncut fillért sem ad a verseny­zésünkre, pedig csak úszódreszre évi 15 ezer forintot köttök, nem beszélve az utazások és a kinn- tartózkodások költségeiről. — Ennyire drága mulatság lenne? — Egy tengeri verseny után a vadonatúj úszóruhát is dobha­tom el, mert a só és a kenőcs szét­eszi a gumit. Egy dressz ára 2-2500 forint között mozog. — Mit vár magától az ausztrá­liai vb-n? — Egy ilyen hosszútávúszó vi­adal — a táv 25 km lesz — mindig kiszámíthatatlan, mert sok min­den közbeszólhat. Nincs fő esé­lyes, és a meglepetés sokkal in­kább bekövetkezhet, mint a me­dencében. Először még augusz­tus végén a válogató versenyen kell helytállni, amit Balatonfü- red és Siófok között rendeznek, oda-vissza. Utána, ha a föld alól is, de elő kell varázsolni azt a 150 ezer forintot, amibe a repülőjegy és azt az 1400 dollárt, amibe a kinti ellátásom kerül. Nem lesz könnyű, de ha törik, ha szakad, ki akarok jutni. A többit majd meglátjuk... Buttinger László Marlboro-kupa, augusztus 4-5. A magyar bajnok ellen kezd az Eger SE Előző számainkban már be­mutattuk a hétvégi nemzetközi labdarúgótorna, a Marlboro-ku­pa két külföldi vendégét, a Du- naszerdahely és a Szatmárnéme­ti együttesét. A sor most a ma­gyar bajnok Ú. Dózsára került. A focibarátoknak nehéz újat mondani a lila-fehérekről, erre nem is vállalkozunk. A klub 1885-ben alakult, jelenleg 16 szakosztállyal működik. Az egyesület fennállása óta a labda­rúgók 21 bajnoki címet szerez­tek, a legutóbbit éppen az 1989/ 90-es bajnoki esztendőben. Visz- szakanyarodva egy kicsit a múlt­ra, az újpestiek a hetvenes évek­ben szinte egyeduralkodók vol­tak labdarúgásunk élvonalában. 1970-78 között egymás után hétszer hódították el az elsőnek járó trófeát. A nemzetközi po­rondon kiemelkedően 1969- ben, 1973-ban és 1974-ben sze­repeltek, előbb az UEFA döntő­jébe, majd kétszer a BEK elő­döntőjébe jutottak. Számos egyéniséget adtak nemzeti válo­gatottunknak is, Zsengellér, Szu­sza, Bene, Göröcs, Fazekas, Tö- rőcsik neve mindenkinek isme­rősen cseng. A torna programja Szombat: Dunaszerdahely AC-FC Olimpia Szatmárnémeti Eger SE—Ú. Dózsa (16 ó) (18) Vasárnap: vesztesek a harmadik helyért győztesek (16) a Marlboro-kupáért (18) „Csépi” végleg búcsúzik Az utóbbi évek egri labdarú­gásának kétségtelenül egyik leg­nagyobb egyénisége int búcsút játékos pályafutásának. Csepre- gi János 182 alkalommal szere­pelt az élvonalban, és közel száz alkalommal bújt másodosztályú mérkőzésen egri mezbe. Utoljá­ra három évvel ezelőtt lépett pá­lyára az Eger SE-ben. Makacs porc- és szalagsérülése miatt azóta ötször műtötték, de még­sem vált játékra alkalmassá a tér­de. „Csépi” ma, az Ú. Dózsa el­leni mérkőzésen búcsúzik a hazai publikumtól. Sportműsor Szombat Modellezősport: Sebességi autómodellek Európa-bajnok- sága. Bervai pálya, 9. Sakk: Gyöngyös'90, nemzet­közi verseny. Gyöngyös, 214 sz. szakmunkásképző, 15. Szabadidősport: Bükkszéki úszónapok. Strandfürdő, 9-11. Teke: Agria-kupa. Eger, nép­kerti tekepálya, 8. Labdarúgás: Marlboro-kupa, nemzetközi torna. Eger, városi stadion, 16. Barátság-kupa, Bo- conád, sportpálya, 13. Vasárnap Modellezősport: Sebességi autómodellek Európa-bajnok- sága. Bervai pálya, 9. Sakk: Gyöngyös'90., nemzet­közi verseny. Gyöngyös, 214. sz. szakmunkásképző, 15. Szabadidősport: Bükkszéki úszónapok. Strandfürdő, 9-11. Labdarúgás: Marlboro-kupa, nemzetközi torna. Eger, városi stadion, 16. Eger, Bervai pálya: szombaton és vasárnap Sebességi autómodellek Európa-bajnoksága Együttgondolkodás és demokrácia A minap, a hagyományokhoz híven összeült a megyei labadarúgo-bajnokság rajtját megelőző li­gaértekezlet. Az előzetes várakozásnak megfelelő­en parázs vita zajlott a jelenlévők között. Nemcsak az elnökség állt a kérdések kereszttüzében, maguk a hozzászólok sem értettek mindenben egyet. Amo­lyan igazi, parlamenti hangulat uralkodott. Dr. Fass Géza a megyei labdarúgó-szövetség el­nöke elégedetten nyugtázta a hozzászólásokat. Mint mondta, a megszokott csendes egyet értés he­lyett végre ütközhettek a nézetek. Bár a sokszínű­ség megnehezíti a vezetőség dolgát, mégis a jövő­ben szívesebben tesznek eleget így kötelezettsége­iknek. Döntéseik nyomán ugyanis hívebben eleve­nedhetnek meg választóik érdekei. De lássuk, miből adódtak a korábbinál markán­sabb vélemény-eltérések, amelyek nem nélkülöz­tek érzelmi alapokat sem. Előbb az Eger SE tartalék csapatának indulása kavart indulatokat, főként a „kiscsapatok” képvi­selői sérelmezték a piros-kékek részvételét. Érvelé­sükben arra hivatkoztak, hogy a létszámgyarapo­dás további terheket ró szerény költségvetésükre, s félő, hogy a megnövekedett követelményeknek már nem lesznek képesek eleget tenni. Megoldás­ként felvetették azt, hogy a megyei labdarúgó-szö­vetség pótolja valamilyen forrásból a hiányzó forin­tokat. Az illuzórikus gondolatnál jóval ésszerűbb­nek, kivitelezhetőbbnek tűnt az a javaslat, miszerint a mezőnyt osszák ketté, s az alsóbb régióban tanyá- zók részvételével hozzák létre a megyei másodosz­tályt. Tovább növelte a feszültséget az a tény, hogy az ESEII. salakos játéktéren fogadja majd ellenfeleit. Csupán arról feledkeztek meg a berzenkedők, hogy ez pálya olyan sima, mint a biliárd asztal, ellentét­ben néhány hepehupás gyepszőnyeggel. Na és fi­gyelmen kívül nagyták azt, hogy a megyeszékhely egyesülete csak megtűrt bérlő, így nem rendelkez­het a pályával, mint saját tulajdonával. Nem beszél­ve arról, hogy az utánpótlás együttesekkel együtt nyolc gárdának kell edzéslehetőséget biztosítani a jelenlegi feltételek között. A délutáni kánikulában akadtak forrófejűek, nem palástolták indulataikat, ellenszenvüket az el­nökséggel szemben. Kis híján „bizalmatlansági in­dítvány” benyújtására került sor. A szövetség elnö­ke salamoni bölcsességgel előzte meg a parttalan vi­tát: mivel választottak bennünket, a bizalom meg­vonható. Miután lecsillapodtak a kedélyek, felvetődött: vajon nem teszi-e irreálissá a pontvadászat végső sorrendjét, ha az NB Il-es csapat focistái közül né- hányan a „fakóban” szerepelnek. Többen szorgal­mazták, hogy a bajnokság előtt meghatározott játé­koskereten menetközben már ne legyen mód vál­toztatni. Az ülést hosszúra nyúlt eszmecsere zárta. El­hangzottak érvek és ellenérvek amellett, hogy okos dolog-e a rajtot egy héttel előbbre hozni, s néhány találkozót szerdán lebonyolítani. A bélapátfalviak például helyeseltek, mondván, néhány nap ide vagy oda, nem számít. (Azóta NB Ill-asok — a szerk.) Mások viszont azért tiltakoztak, mert úgy vélték, felkészülésük így nem lehet kellően alapos, csorbát szenved a szakmai munka. A szerkesztőségbe bandukolva igyekeztem meg­érteni a véleménykülönbségek mozgatórugóit. íme a végső konklúzió: nemcsak Eger városának, ha­nem a megye és az ország labdarúgásának is hasz­nál, ha nem veszik el a sportág számára minden esz­tendőben tíz, húsz tehetséges fiatalember. Miként az sem kétséges, néhány klub képviselői ellentmon­dásba keveredtek önmagukkal. Amikor ugyanis szavazásra bocsátották, hogy döntsenek, jövőre maradjon-e a tizennyolcas létszám, igent mondtak. Ez a pálfordulásuk elvtelen. Nem sokkal előbb még kézzel-lábbal hadakoztak ez ellen, ám időközben rájöttek, hogy a kiesés könnyebben elkerülhető, s így az anyagiakról is gyorsan megfeledkeztek. Mi­kent a salakos pálya elleni tiltakozás sem fogható fel másnak, mint felesleges akadékoskodás- nak.(Évenként csak egyszer kell Egerben játszani­uk.) A startot is illdomosabb előrehozni, mivel de­cemberben, hóban, fagyban játszani nem leányá­lom. Végezetül, ismerve ebben az osztályban az edzések számát és intenzitását, nem valószínű, hogy ez hátráltatná a „szakmai munkát”. A tanácskozáson bebizonyosodott, a demokrá­cia akkor igazán hasznos, ha nem a pillanatnyi, részérdekek táptalaja, hanem az előremutató együttgondolkodás színtere. Molnár Zsolt Tegnap kaptuk a hírt: a Recski Ércbányász visz- szalépett az NB III. Mátra csoportjának mezőnyé­ből, s helyére újoncként a Bélapátfalvi Építők ne­vezett. Ismét vízben az egri pólósok Megkezdték a felkészülést a következő bajnoki esztendőre az egri vízilabdázók. Az erő­gyűjtés napjaiban előbb Görögországban edzőtáboroztak, majd itthon folytatták felkészü­lésüket. Arról már beszámoltunk, hogy Madarasi és Búza visszavonult, meglepetést keltett viszont, hogy a fiatal tehetséges hálóőr, Tűzkő Gyula is szögre akasztotta a sapkát. A Gyula- vári-Pócsik duó egyelőre keresi utódját, s lehet, hogy a képen látható Bük kapus személyé­ben megtalálják. Or. Irmes és Varga továbbra is a fővárosban tréningeznek, csak a bajnoki mérkőzésekre tartanak együtt a piros-kékekkel. Visszajött Klejmjonov, így ő is tagja lesz an­nak a gárdának, amelyik a következő hetekben több nemzetközi tornán méri fel erejét a baj­noki rajt előtt. Felvételeink az egyik edzés pillanatait örökítették meg. (Fotó: Molnár Zsolt)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents