Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-04 / 105. szám
1990. augusztus 4., szombat Hírlap 11. Elüldözték a favágókat Nem feküdtek le a plébánosnak Szerda reggel egy féltucatnyi cserzett arcbőrű, látszólag sok mindent megélt ember érkezett a fallőskúti Mária-kápolna bevezető útjához. Kezükben a legjobb márkájú villanymotoros gépekkel, körbesétáltak a Gyertyános utca hepehupás útján, és a fákkal sűrített hegyoldalt figyelték fürkésző szemekkel. Favágók voltak. A gyöngyössolymosi erdészet munkatársai. Beindították a fűrészeket, a motorok bugása elnyomta a rigók énekét. Munkához láttak volna a kijelölt fák kidöntésével, azonban megzavarták tervüket. Mintegy tíz ember tűnt fel az úton, fiatalok és idősek egyaránt. Az utca üdülőházainak tulajdonosai. Bejelentés nélkül érkeztek. Mint a partizánok, így lepték meg és fogták körbe a fakitermelő munkásokat. Nem bántották őket. Szavakkal és mondatokkal érveltek. A favágók többsége szitkozódott és csodálkozott. A brigád vágásvezető erdésze konzultált a munkát meggátolókkal. Megértette őket, és úgy határozott, hogy nem végzik el a kijelölt feladatot. Hazamennek, és holnap ismét eljönnek. Győztek tehát az utca üdülőinek tulajdonosai. Azonban még csak csatát nyertek, a háború végkifejlete mégodább van. Miről is van szó tulajdonképpen; A Mátraszentimrei Községi Tanács egy parkolót szeretne létesíteni a Gyertyános utca melletti hegyoldalban. Az ötlet kezdeményezője a község plébánosa. Tervének indítéka könnyen követhető: Fallóskúton található a Mária-kápolna, ami az utóbbi években Heves megye egyik leglátogatottabb zarándokhelye lett. A vallásos érzületű emberek elsősorban a csodavízként, gyógyító erejűnek tartott forrása miatt látogatnak el ide. A hétvégeken sok hívő árasztja el a festői szépségű települést. Autóikkal, autóbuszokkal felhajtanak, ameddig csak tudnak. A Gyertyános utcáig. Ott parkolnak. Az út mentén vagy az üdülők kapujánál. Hely hiányában pedig azok kertjeiben, az ott élők nem kis bosszúságára. Hiszen az állandó motorzúgás, az ajtócsapkodás és dudálgatás a pihenést nem teszi lehetővé, sőt felidegesíti őket. És a tanács itt akar parkolót létesíteni. A tanácselnök szerint 15 férőhelyeset. A plébános több kijelentése szerint ennek többszörösét. A terület tisztítását vállaló erdészet egyik illetékese véleménye alapján több száz kocsit befogadó parkolóhelyet. A vélemények különbözősége nem zavarja a telektulajdonosokat, ők nem akarnak itt kijelölt parkolóhelyet. Van jobb ötletük. A település határánál javasolnak egy óriási területet. A zarándokok pedig majd felsétálnak az onnan 500 méterre fekvő kápolnához, így az üdülőtulajdonosok is békében pihenhetnek. Bármennyire logikus és ésszerű az érvelésük, a községi tanács köti az ebet a karóhoz. A parkolónak meg kell épülni, méghozzá a Gyertyános utca felett. Az ellenvéleményen lévők erre azt mondják, hogy ameddig a hivatal nem fogadja el ellenjavaslatukat, addig tüntetnek. Ha kell, minden nap megakadályozzák a fakitermelők munkáját, védelmezve ötletüket. Már levelet is küldtek ez ügyben a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumnak. Onnan továbbították panaszukat a Heves Megyei Tanácshoz. A levél most ott kering. Várja az elbírálást. Az üdülőtulajdonosok által nehezményezett parkoló „tervezője”, a plébános félreértelmezhető kijelentéseket tesz lépten- nyomon. A vitát például azzal zárja, hogy ha nem lesz parkoló, akkor drótkötélpályát épít az egyház... Az egyház, ami a plébános által kitalált parkoló várhatóan 150 ezer forintos költségvetéséhez busásan hozzájárulna. Az üdülőtulajdonosok által kitalált parkolóhoz viszont nincs elég pénz. Mert ahhoz az egyház nem adna támogatást... Ma reggel várhatóan ismét megjelennek a favágók a fallós- kúti Gyertyános utcában. Kezükben a legjobb márkájú villanymotoros gépekkel. És beindítják a fűrészeket. Lesz alkalmuk használni is? Mert az üdülőtulajdonosok éberen figyelnek. Vigyázzák az erdőt és az igazukat. Szilágyi Norbert Könyvet ad ki, támogat Tanúságtételalapítvány Az utóbbi években vált széles körben nyilvánvalóvá, hogy nem ismerjük valósághűen és kellő alapossággal közelmúltunk történelmét. E felismerés hívta életre Salgótarjánban a Tanúságtétel elnevezésű alapítványt, amely a közeljövőben jelenteti meg Sulyok László újságíró „Recski rabszolgák” című riportkönyvét. Hat egykori internált mondja el a negyven évvel ezelőtt történteket, letartóztatását, fogvatartá- sának keserű, tragikus élményeit, szabadulása utáni társadalmi beilleszkedésének nehézségeit. Hetedikként megszólal egy ÁVH-s sorkatona is, aki az internáltakhoz hasonlóan büntetésből került Recskre. A drámai erejű, személyes vallomásokat névmutató — benne több olyan személy nevével, aki nem szerepel a hivatalos jegyzékben — egészíti ki, míg a függelék két törvényt tartalmaz a törvénytelen elítélések semmissé nyilvánításáról, illetve az elítéltek és jogtalanul üldözöttek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről. Az alapítvány létrehozói célul tűzték ki a salgótarjáni művese- állomás létrehozásának és a salgótarjáni Gagarin Általános Iskola angolnyelv-oktatási alapítványának anyagi támogatását. A Tanúságtétel-alapítvány nyitott: az eddigi tizenkét gazdasági egység mellé további egységek, intézmények, szervezetek és magánszemélyek csatlakozhatnak, egyetértve az alapítvány céljával. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságának salgótarjáni fiókjában nyitott bankszámlaszám a következő: 750 05036 6. Az alapítványt támogatni kívánók erre a számra fizethetik be támogatási összegüket. A borostyánszoba nyomában Az utóbbi időben többször j elentek meg sajtóközlemények arról, hogy a nyomára bukkantak a németek által elrabolt, híres Carszkoje Szeló-i nyári palota borostyánszobájának. Aztán elveszítették a nyomot és szertefoszlottak a remények. Most újabb reménysugár csillant fel. A Donyeckban élő Nyikolaj Szajenko azt állítja, tudja, hová rejtették el a kincset. — 1943-ban, tizenhét évesen németfogságba kerültem és egy Dortmund melletti lágerba szállítottak. Egy Dortfeld nevű kisvárosban az 1314-es számot kaptam... 1944 végétől, úgy három kilométernyire a lágertől egy bányában dolgoztam. Útközben, egy alkalommal a német őr a horvát nemzetiségű, ezért némileg kivételezett helyzetben lévő, de úgyszintén a bányában dolgozó Ivan gondjaira bízott, s ezután mindig ő kísért a munkahelyemre. Ő mondta el nekem egy alkalommal, hogy valószínűleg nemsokára hazamehetek, mert az oroszok már Kelet-Poroszor- szágban harcolnak. Tőle tudtam meg azt is, hogy a németek kincseket és okmányokat rejtegetnek a bányában, különlegesen kiképzett cellákban. Ivan jól tudott németül és kihallgatta a német tisztek beszélgetését arról, hogy hamarosan újabb szállítmány érkezik Kő- nigsbergből. Akkor nem tulajdonítottam különleges jelentőséget ennek a közlésnek. Kisvártatva átköltöztettek a bánya melletti lágerba. Itt két némettel dolgoztam együtt, bunkert építettünk. Az egyiket, a pi- perkőcképűt Ottónak, a másikat, az alácsonytermetű rokkantat Franznak hívták. Egyszer, amikor éppen a bunkerban voltunk, odarohant hozzám Franz és közölte, hogy három magasrangú tiszt közeleg a bányaparancsnok kíséretében. Ottó odarohant hozzájuk, én is felálltam. Amikor elmentek Ottó közölte, hogy másnap a föld alatt fogunk dolgozni. Másnap lementünk a bányába, a tartalék szellőzőjárat közelébe. Ottó felkapcsolta a villanyt és úgy 6 méternyire tőlünk megpillantottam egy ajtót. A német elmondta, hogy oda tilos belépnünk, ő azonban bement. Amikor kinyitotta az ajtót, látta, hogy a helyiségben polcokon akkurátus rendben bőrmappák sorakoztak. Nemsokára egy építőkövekkel megrakott csille érkezett. Ottó megparancsolta, hogy rakjuk a tárolóhelyiség közelébe, ő maga pedig az irattartók tartalmával ismerkedett. Néhány napig dolgoztunk ezen a helyen, aztán újra lejött a három tiszt és a bányaparancsnok. Bementek a raktárhelyiségbe. Megpróbáltam belesni legalább az első helyiségbe. Ez egy 12 méter hosszú, 8 méter széles és 5 méter magas terem volt, amelyből egy ajtó vezetett a következő helyiségbe. Oda csak főnökségnek volt joga bemenni. Hamarosan mindnyájan kijöttek és Ottóval együtt felmentek a felszínre. Ottó néhány perc múlva visszatért, kinyitotta a tárolóhelyiséget és felkiabált a csövön, hogy adjanak le valamiből egyet. Amikor leért a kas, egy láda volt benne. Ahogy toltuk a ládát, Franz fennhangon olvasni kezdte a feliratot: „Königsberg. Jan- tarzimmer.” Ottó rákiáltott, hogy azonnal fogja be a száját. Aztán leért a következő láda. Franz újra leolvasta a feliratot: „Königsberg. Jantarzimmer.” Ottó dühösen rárivallt és megfenyegette, hogyha nem hagyja abba a „felolvasást” átadja a rendőrségnek. Franz elhallgatott. Még napokig hordtuk a ládákat. Amikor kettesben maradtunk Franz elmondta, hogy a németek elrabolták a borostyánszobát. Egyszer aztán Ottó hátrakül- dött bennünket az egyik keleti vágatba és ránkparancsolt, hogy oltsuk el a villanyt és maradjunk csendben. Nemsokára tíz egyenruhás érkezett a bányaparancsnokkal. Egyikükről Franz elmondta, hogy „nagy ember”, Erich Koch barátja. Bementek a raktárba, körülnéztek, majd távoztak. Ottó előrehívott bennünket, hogy segítsünk neki a bejárat elfalazásában. Másnap visszakerültem horvát rabtársam mellé. Szenet rakodtunk vagonokba. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a dolog rosszabbul is végződhetett volna a számomra. Iván célozgatott is rá, hogy általában nem hagyták életben azokat, akik ilyen helyen titkok birtokába jutottak. Nekem valószínűleg azért volt szerencsém, mert a szövetségesek már bombázták a várost. A pánikba esett németek egyszerűen elfeledkeztek rólunk... Eddig tartott Nyikolaj Szajenko elbeszélése. De miért hallgatott eddig? — Nem nagyon akartam nagydobra verni, hogy Németországban voltam kényszermunkán, meg az igazat megvallva, nem gondoltam, hogy az a bizonyos borostyánszoba olyan nagy érték. Csak akkor hoztam szóba, többnyire rokoni, baráti körben, — amikor olvastam róla az újságban. Valószínűleg ma is meg tudnám mutatni azt a helyet. V.Saulszki — ÁPN — Új IBUSZ-iroda Mezőkövesden Vadonatúj épületben, vadonatúj IBUSZ-iroda várja a mezőkövesdieket és bárkit, aki a 3-as főúton Mezőkövesd központjában közlekedik: a Tanács- köztársaság út 101. szám alatt nyílt meg 200 négyzetméter alapterületű, luxuskivitelezésű új irodánk. Szolgáltatásai széles körűek, bármilyen utazással kapcsolatos ügyben szívesen várják az ügyfeleket Mezőkövesden. Gyetvai Sándornéirodavezető tájékoztatása szerint tevékenységük felöleli a szállásfoglalást a közeli Zsóri fürdő magánvilláiban, továbbá utak szervezését a környék mezőgazdasági és ipari üzemei részére. Pl. évek óta utaztatják a tibolddaróci termelőszövetkezet munkatársait — ez évben Isztambulba —, de IBUSZ-szobákat biztosítanak például a bükkábrányi Külszín- fejtési Bányaüzem dolgozói részére a környező településeken: üdülőcsoportokat szerveznek Zakopanéba, zarándokutakat Mari^zellbe és Medjugoréba. A miskolci IBUSZ-irodával közösen 1991-ben hollandok fogadását tervezik Zsóri fürdőn. Már készítik a Zsóri-villákat tartalmazó kiadványukat, hogy holland partnerük jövőre küld- hesse Matyóföldre a gyógyvizet kereső holland turistákat. Eger vagy Miskolctapolca, valamint a Bükk-hegység ugyanúgy szerepel a mezőkövesdiek által ajánlott programok között, mint a Matyó Múzeum a híres népművészet bemutatásával. így magyar utasok is sok program- és szállás- lehetőség közül választhatnak, ha felcsöngetik az új irodát a 06-40- 12-481-es telefonszámon. . Z Fájó szívvel tudatjuk, N hogy szeretett édesanyánk, nagymamánk, dédnagymamánk SZARVAS JÓZSEFNÉ sz.: Szabó Anna * f. hó 2-án rövid szenvedés után 81. évében elhunyt. Hamvasztás utáni temetéséről később intézkedünk. A gyászoló család V Az Épület-karbantartó N Szövetkezet, az ÉKSZÖV Szolgáltató Kft.és a gyászoló család fájdalommal tudatja, hogy LUKÁCSI JÓZSEF a Kft. ügyvezető igazgatója életének 45. évében váratlanul elhunyt. Temetése 1990. augusztus 6-án 15 órakor lesz az egri Hatvani temetőben. Zsíros Lajos 1909-1990. Mély megrendüléssel értesültünk róla, hogy Zsíros Lajos, az Egri Dohánygyár egykori főmérnöke 1990. június 22-én, életének 81. évében elhunyt. Az Egri Dohánygyárban, — ahol 1929. áprilisától dolgozott — valamennyi technológiai folyamatot a gyakorlatban is elsajátított. 1952. decemberétől 1963. végéig volt a vállalat főmérnöke, ezt követően — nyugdíjba vonulásáig — a Dohánykutató Intézetnél dolgozott. Azon kevés emeberek közé tartozott, akik a dohányfeldolgozás minden területén kimagasló ismeretekkel rendelkeztek. Irányítása alatt kezdődött meg az Egri Dohánygyár rekonstrukciós munkája. Nevéhez fűződik a dohánygyártás alapját képező cigaretta-előkészítés technológiájának lényeges módosítása; a hideg technológiáról a meleg technológiára való áttérés. Ekkor kerültek a vállalathoz az első nagyteljesítményű dohányvágógépek, a cigarettacsomagolásra a korábbinál jóval modernebb gyártógépek. Az 1950-es évek második felében kezdeményezésére indult meg egy új technológiai épület kialakítása, amely ma a cigarettaágazat jelentős területét képviseli. Új kazánház építése kezdődött, kialakította a lakatos műhelyt, melyből önálló csoportként kezdett funkcionálni a TMK. Merész, hozzáértő kézzel nyúlt az 50-es években bekerült ambiciózus fiatalokhoz és belőlük olyan vezetőket nevelt, akik ma is magját képezik a műszaki-technológiai vezetőgárdának. ^Tudását megosztotta és közreadta az érdeklődőknek. Számos szakcikke jelent meg. Ő volt az egyik szerzője az Anyag- és gyártásismeret című tankönyvnek, mely szakmai alapját ivépezte az 1950-es évek elején beindult Dohányipari Technikumnak. Közvetlensége, emberi varázsa miatt dolgozóink tisztelték és szerették. Emlékét megőrizzük. Egri Dohánygyár Mély fájdalommal értesítjük mindazokat, akik ismerték és szerették FÜLEP LENKE az EGERVIN volt dolgozója szeretett testvérünket, hogy életének 69. évében 1990. augusztus 1-jén tragikus körülmények között elhunyt. Temetése 1990. augusztus 4-én szombaton 17 órakor lesz a noszvaji református temetőben. A gyászoló testvérek és családjaik. y Az Egri Dohánygyár főenergetikus munkakörbe gépészmérnököt vagy gépész-üzemmérnököt keres. Jelentkezés szakmai önéletrajzzal a vállalat Személyzeti- és Oktatási it^ Osztályán, tíz pluszt ad. Százezer forint nyeremény hetenként. A család lapja a
