Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-04 / 105. szám
Hírlap 1990. augusztus 4., szombat Az Akropolisz tetején Az Agóra kertjében £|| ü, 'S • • • m | PfjMATX h KAI 8Y2AfrtfrlA NOM11 m © • 1 Megmaradt pénz és Pálmafák árnyékában kerámiaedények az Agóra múzeumában % A legtöbb hazai turista Görögország északi részén üdül, épp ezért kevesen vágnak neki a Szalonikitől több mint 500 kilométerre fekvő fővárosba, Athénbe, ahol a hőmérséklet ezekben a hetekben a 40 fokot is eléri, így az utazás és a városnézés is igen fárasztó. Beérkezve — a pireuszi kikötő és az elővárosokkal együtt — közel 3 és fél milliós fővárosba, előtűnik az Akropolisz látványa. Felérve a fennsíkra, a klasszikus kor fő műve tárul elénk, a szűz Athéna temploma, a Parthenon. Restaurálása az 1850-es években elkezdődött, de napjainkban is dolgoznak rajta. Sajátos műemlékként tekinthető a 160 méter hosszú fríz, amely a cella külső falán húzódik. A visszafelé vezető úton tekinthető meg az Agóra, a piactér, az ókori város, amelyet több nap alatt sem lehet bejárni. Ezenkívül még időt kell szakítani a négy legnagyobb múzeum valamelyikére is. A legjelentősebb a Nemzeti Múzeum, amely egyedülálló áttekintést ad az ókori görög művészetről. Ahhoz, hogy Athént és Görögországot igazán megismerjük, kevés egy nap, egy hét. Ezért is döntenek sokan úgy, hogy amint idejük és pénzük engedi, ismét felkeresik e csodás országot. (Szántó György képriportja) Görög tájakon (111/3.) Még a világkiállítás előtt... Tiszta szívvel leírható, hogy nincs ma sem irigylésre méltó helyzetben a belügyi tárca és annak vezetése. Munkatúlzsúfoltságuk közismert. Csak úgy hirtelenjéből az idén is két választás lebonyolítása szakadt a nyakukba olyan tanácsi apparátussal, amelynek napjai már meg vannak számlálva, miközben hatékony és látványos eredményeket is el kellene érniük a bűnüldözésben, a közrend, a közbiztonság megszilárdításában. Úgy látszik azonban, hogy az utóbbival egyre nehezebben birkózik meg a létszámában, tekintélyében eléggé megtépázott fegyveres szervezet. Az elmúlt hetek, hónapok tapasztalatai, statisztikái arra engednek következtetni, hogy gyökeres, látványos fordulatra a közeljövőben nemigen számíthatunk. Bár a számokkal manapság senki sem bűvészkedik szívesen — nem mindig takarja a realitásokat —, mégis van, amikor elengedhetetlen használatuk. Az tény viszont, hogy tavaly 225 ezer bűncselekmény vált ismertté, közülük több mint 11 ezer 200 személyek ellen irányult. Mértékadó források szerint az év első felében több mint másfélszeresére emelkedett az ismertté vált bűncselekmények száma az előző évihez viszonyítva. A felderítési eredményesség mutatói pedig tovább csökkentek. Félő, hogy ha ez így folytatódik, akkor az év végére átlépjük a 350 ezres számot is. Persze, ezek az adatok csak a keményebb eseteket, ügyeket takarják. Arról még elképzeléseink is nehezen lehetnek: mennyi a kisebb lopások, dézsmálások összessége, mert ezeket már be sem jelenti a lakosok egy része. Napirenden vannak a verekedések, az útonál- lások, a drasztikus ijesztgetések, fenyegetőzések, közlekedési és más köztárgyak rongálása, frissen festett falak, házak átpingálása, stb. Nem is nagyon mernek beavatkozni a tettenérők, hiszen a galeris társaság nemegyszer ittas állapotban jól helybenhagyja az egyénileg bátran ellenük fellépőket. Ezért van az is, hogy egyre több helyen alakítanak önvédő csoportokat, magánnyomozó irodákat, foglalkoztatnak „gorillákat”. Pedig nem ez az igazi megoldás. A hivatásosak dolga ez elsősorban, akik tisztában vannak a törvénnyel, jogaikkal, kötelességeikkel. Kizárják az önbíráskodás veszélyes lehetőségét. De hát kevés a rendőr. A még mindig átszervezés alatt álló állományból sokan elmentek nyugdrjba, vagy különböző okok miatt leszereltek. Az utánpótlás viszont kevés, nem státusszimbólum ez a pálya annak ellenére, hogy a központi rendőriskolába az idén örvendetesen több volt a jelentkezők száma a tervezettnél. De belőlük jó esetben is négy év múlva lesznek szakemberek. Addig mi lesz? Közhely, hogy egy ország bűnügyi helyzete nem a minisztériumban, a központban, a főkapitányságokon áll vagy bukik, hanem kint az utcán, a településeken. Ott kevés a rend őrzője, általában mindig ott kezdődik a „balhé”, ahol ők nincsenek. Onnét indulnak a tiltott beszerző utak is. Magának a rendőrnek a feltűnése, jelenléte meg- gondoltságra intheti a bűnre szövetkezőket. S itt nem akar a helyzet javulni, sőt, itt romlik rohamos gyorsasággal. Pedig a rendőri munka egyre csökkenő teljesítményei mögött nem valamiféle passzivitás áll, hanem egyszerűen a bénító bizonytalanság húzódik meg. Ezért első lépésként alapfontosságú lenne a rendőri állomány tekintélyének, önbizalmának a visszaállítása. Rendezni kellene már bérüket, mert az ilyen ígéretekből még egy fillért sem láttak, tettek zsebre. Fel kellene szerelni őket gyors, hadra fogható autókkal, korszerű technikával, ruházattal. El kellene sajátíttatni velük a legkorszerűbb bűnüldözési tudományt. Kifizetendőnek mutatkozna az anyagi ráfordítás. Enél- kül a mai világban ugyanis csak a szerencsére, ösztöneikre, hivatástudatukra hagyatkozhatnak. Ma már ez kevés. A nyitott határok, a megnyílt börtönajtók, a viszonylag enyhe ítéletek, az életszínvonal további romlása sem az ő malmukra hajtja a vizet... A bűnözés érzékeli ezeket a remélhetően csak átmenetinek mondható visszásságokat, és érzéktelenül, tudatosan, könyörtelenül kihasználja az adandó alkalmat. Gazdasági és egyéb bűnözés, tőzsdei csalások, a feketevaluták tisztára mosása, kábítószer és tiltott fegyverkereskedelem, a prostitúció, a maffiáskodás nálunk is jelen van, nemcsak a szocializmusban volt, és sokáig számolni kell további jelenlétével is. A nyugati államokban sem ismeretlenek a fenti fogalmak. Minden mondat oda lyukad ki tehát, hogy mindenképpen előre kell lépni. Gondoljuk csak el, milyen erőfeszítéseket kíván a jövő rendőrétől az élet? A növekvő pénz- és festménylopások, a gyors, megszervezett orgazdaváltások, csempészkedések, adótrükkök, a külföldi titkosszolgálatok (Securitate) beépülési kezdeményezéseinek feltárása, eltűnt személyek felkutatása, avagy a likvidáltak megtalálása mennyire felkészült, tudással, önállósággal, fantáziával bíró teljes embert kívánnak. Hamarosan megrendezzük a világkiállítást is, ami újabb kihívást jelent majd rendőreinknek. Tízmilliók fordulnak meg hazánkban, s ezek között lesz sok olyan személy, aki nem csodálkozni, turistáskodni érkezik hozzánk, hanem alantas szándékkal. Érdekelni fogja őket mások vagyona, titka, s igyekszik a tumultust a maga javára kihasználni. Ezért kell időben felkészülni erre a nagy eseményre, meg egyáltalán, az idő is sürget. Sok a gond. Legalább ezen könnyítsünk ha lehet, ha tudunk. Rend és bizalom nélkül a munka sem halad a megkövetelendő színvonalon. Igyekezzünk, nehogy a végén azon vegyük magunkat észre, hogy ellopták már az Erzsébet hidunkat, és a csillagos eget is a fejünk felől. Levél Budai Tanár úrhoz! Mottó; „Hogy mi az igazság, az nagyon fontos. De, hogy kinek van igaza, az csaknem érdektelen. Mégis e körül folyik a vér.” (Ancsel Éva) • Kedves Tanár úr! Talán emlékszik még rám; 1971-től 1983-ig az Egri IV. Sz. Általános Iskolában tanítottam angolt. Friss diplomával, a főiskola angol tanszékének megalakulása után szakvezető tanár, a hallgatók szakmai gyakorlatának irányítója lettem. A „vak vezet világtalant” szokásos esete. Sok fontosat és szépet tanultam az egyetemen, de arról, hogyan kell, lehet és érdemes tanítani, addig nekem senki sem beszélt. Ekkor ért a szerencse: a Tanár úr — először, mint a tanszék mód- szertanosa, később mint tanszékvezető — az iskola és az óráim mindennapos látogatója lett. Innen kezdődik tanárrá válásom története. Szakmai tudása, könnyedsége, humora, nagyvonalú nyitottsága elbűvölte a gyerekeket, a hallgatókat és engem. Megtudtuk, hogy a nyelvtanulás nemcsak nyögvenyelős szótanulás, dolgozatírás, magnóhallgatás, hanem párbeszéd, önkifejezés, önmagunk és egymás felfedezése, szabályok és törvényszerűségek megismerése, játék: öröm. Azt mondta: „... A tanítási óra 45 perce szent, eleje, vége, célja, íve van. Előre pontosan megtervezendő még akkor is, ha a terv ritkán betartható, hiszen emberek vagyunk. Minden óra közös élmény, többfelvonásos dráma, amit zavarni tilos. Aki tehát késve érkezik, be nem léphet a terembe, legyen az hallgató vagy főigazgató.” Tünemény volt a középszerűség langyos semmitmondásában. Vezető, akinek szakmai és emberi hitele van. Kandidátusként és tanszékvezetőként a tanárjelöltek kérésére bemutató órát tartott ötödikes kisdiákoknak — minden felhajtás nélkül. Emlékszem, azt kérte a tanszék tanáraitól, hogy minden évben hospitál- janak egy-két órát a gyakorlóiskolában a hallgatók óráin, hiszen a tanárképző főiskola célja a tanárképzés. Igazi antikarrierista volt. Az egyenrangúakkal és feljebbvalóival saját, magas mércéje szerint volt szigorú, lefelé igényes türelemmel buzdított kisdiákot, hallgatót. 1983-ban elkerültem Egerből. Kalocsán, a Szent István Gimnáziumban tanítok. Sok új módszertani elmélettel, eljárással találkoztam azóta: a humanisztikus gyakorlatokkal, Hu- tchinson-nyelvtanításával, a Total Physical Response eljárásmódjával, de egy sem volt közülük, amelynek bizonyos elemeit, .ötleteit nem említette volna Tanár úr megbeszéléseinken, vagy könyveiben, cikkeiben ne találtam volna rájuk utalást. Sok új, pazar kiállítású angol nyelvkönyv jelent meg nálunk az utóbbi években, de számomra most is a Budai szerkesztette középiskolás angol nyelvkönyv jelenti a tankönyvet. Biztos, hogy nem tökéletes, lehetnek hibái, de gyerekközpontú. Felépítésével, logikájával kreativitásra serkent tanárt és diákot, hiszen a tankönyv csak segédeszköz, a nyelvet kell tanítani, nem a könyvet. Azt tanultain a Tanár úrtól, hogy minden módszertani vizsgálódás, tudományos elmélet végső célja a pedagógus számára a diák, akit tanít. Tankönyvének is ez a vezérelve. Biztosan nem véletlen, hogy az elsőként megtanítandó főigéje a „szeretni” ige. Te mit szeretsz, és mit nem? — itt kezdődik a kommunikáció, nem a szállodai szobafoglalással, mint sok nyelvkönyv sugallja. Kedves Tanár úr, szeretném, ha tudná, hogy munkájának hatása óriási. Sok nyelvtanárt ismerek az ország minden részéről, de sehol olyan módszertani igényességet, a sokszínűség iránti érzékenységet nem tanítanak, mint Ön Egerben. Én csak egyetlen ember vagyok, de pályám során százakhoz, talán ezrekhez igyekeztem eljuttatni, továbbadni azt a tanári magatartást, amit Öntől tanultam. Nagyszerű érzés volt, hogy 1988-ban a Soros-alapítvány ösztöndíjasaként az USA-ban, amerikai kollégáim között sem volt szégyellnivalóm szakmai tájékozatlanságom miatt, és örömmel fedeztem fel egy Budai angol nyelvtankönyvet a Brown University könyvtárában. New Yorkban pedig az ösztöndíjasok búcsúvacsoráján — teljesen véletlenszerűen — a Tanár úr két volt tanítványával és egy fiatal főiskolai tanárkollégájával ültem egy asztalnál. Miért írom most ezt a levelet? Elolvastam az Egri Újság június 29-i számában az angol tanszék belső csatározásairól és az Önt ért támadásokról szóló cikkeket, és megrémültem. Ön valóban „nehéz” ember, akivel fárasztó együtthaladni. De ki marad velünk az úton, ha a serdületlen demokrácia sáncai mögül elsőként az ilyen, jó értelemben vett nehéz embereket lövik ki, diktatúrának kikiáltva a minőség követelményét? Tisztelettel üdvözli: Dargay Lajosné magyar — angol szakos tanár Közhírré tétetik! Ad, vesz, cserél, szakembert keres, nincs állása? Mi segítünk! A Hírlapban megjelent hirdetések a leghatásosabbak. 48 órán beiül eleget teszünk kérésének. Pontosan és gyorsan dolgozunk! Az Axel Springer világhírneve bennünket is kötelez! Legyen a partnerünk! Jól jár! Lapunk hirdetéseit olvassák a megye valamennyi nagyvárosában, községében és kistelepülésén. Hirdetésfelvételt idegen nyelven is vállalunk. Amióta az Axel Springer-család tagja vagyunk, a Hírlap eljut a nyugat-európai üzletemberekhez is, de leginkább Ausztriába, s az NSZK-ba! Vegye igénybe szolgáltatásainkat! Ne feledje, mi vagyunk Önökért! Színvonalas hirdetnivalóját színvonalas formában jelentetjük meg. Minden külön kérést, extra igényt teljesítünk. Befektetés nélkül nincs üzlet! A Hírlap-hirdetés a legjobb befektetés. Mert olcsó, s gyorsan meghozza a remélt hasznot! Hirdetésfelvevő helyeink: a megye összes takarékszövetkezetében, valamint a Hírlap szerkesztőségében: Eger, Beloiannisz u. 1 - 3. Telefonunk: 13-644. Telefax: 12-333. ^_______________________________________________J Fazekas István
