Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-09 / 82. szám
1990. július 9. hétfő SPORT 5. A szpartakiád végnapjai? A dobogósok A döntő dobogós helyezettjei. Nők. Atlétika. 100 m: 1. Gál Nikolett (Atkár), 2. Tóth Andrea (Bélapátfalva), 3. Szabó Melinda (Gyöngyössolymos). 400 m: 1. Vitéz Henriett (Verpelét), 2. Benei Beáta (Atkár), 3. Véreb Orsolya (Tamazsadány). 1500 m: 1. Hegyi Mónika (Bélapátfalva), 2. Juhász Andrea (Atkár), 3. Oravecz Szidónia (Atkár). Szpartakiád-váltó: 1. Makiár, 2. Bélapátfalva, 3. Verpelét A. Távolugrás: 1. Tóth Andrea, 2. Szikszai Enikő (Bélapátfalva), 3. Bessei Beáta (Atkár). Súlylökés: 1. Kelemen Beáta (Atkár), 2. Lakatos Melinda (Bélapátfalva), 3. Hegedűs Zsuzsa (Heves). Gránáthajítás: 1. Nagy Nikolett (Gyöngyössolymos), 2. Doros Katalin (Szilvásvárad), 3. Tóth Andrea. Labdarúgás: 1. Tárnáméra, 2. Bélapátfalva, 3. Verpelét. Kézilabda: 1. Gyöngyössolymos, 2. Szilvásvárad. Röplabda: 1. Egerszólát, 2. Bükkszék, 3. Atkár. Férfiak. Atlétika, 100 m: 1. Kovács Károly (Szilvásvárad), 2. Váradi Antal (Verpelét), 3. Tasnádi Mihály (Kömlő) és Bese- nyei István (Kömlő). 400 m: 1. Lakatos Róbert (Kerecsend), 2. Váradi Antal (Verpelét), 3. Dragony Zsolt (Kerecsend). 1500 m: 1. Garbacz Gábor (Bélapátfalva), 2. Czipó Gábor (Verpelét), 3. Szökény Béla (Tamazsadány). Szpartakiád-váltó: 1. Egerszalók, 2. Verpelét A., 3. Verpelét B. Távolugrás: 1. Székely Zoltán (Verpelét), 2. Kolozsvári Imre (Karácsond), 3. Tasnádi Miklós. Súlylökés: 1. Kolozsvári Imre, 2. Szabó Gábor (Atkár), 3. Molnár István (Kömlő). Gránáthajítás: 1. Liktor Károly (Bélapátfalva), 2. Tasnádi Mihály, 3. Molnár István. Labdarúgás: 1. Sírok, 2. Besenyőtelek, 3. Egerszalók. Kézilabda: 1. Sírok, 2. Gyöngyössolymos, 3. Kömlő. Röplabda: 1. Egerszólát, 2. Bükkszék, 3. Atkár. A legjobban mozgósító község, Gyöngyössolymos, a Bélkő étterem által felajánlott serleget érdemelte ki. Más, mint a többi — jutott eszembe a reklámszlogen a hét végi megyei szpartakiád-dön- tőn, Bélapátfalván. Nemcsak azért volt ez a másság, mert az elmúlt évekhez képest kisebb volt az érdeklődés, hanem valahogy úgy tűnt, mintha a hangulat is langyosabb lett volna. Az egész ott kezdődött, hogy a hatvani körzetben meg sem rendezték a körzeti selejtezőt. Mondván, hogy nincs rá igény. A megye- székhely térségében lakók körében még megvan a vonzereje a szpartakiádnak, ezt bizonyította a háromszázas részvétel. Ám Heves és Füzesabony körzetében már alig jöttek össze ötve- nen-hatvanan, a gyöngyösi régióban pedig közepesnek titulálható a sportolási kedv. Ilyen előzmények után került sor a fináléra. Árra a sporteseményre, amely a legtöbb megyében már feledésbe merült, ám Hevesben még mindig él. Vagy lehet, hogy csak mesterségesen tartják életben? — Ebben biztos, hogy közrejátszik ez is — felelte Varga István, a megyei' tanács ifjúsági és sportosztályának munkatársa. — Van még néhány megszállott ember, akik tűzön-vízen keresz- tülviszík az elhatározásukat. Úgy érzem, a nosztalgiának is szerepe van abban, hogy a szpartakiád még nem halt el a megyében. Kíváncsi voltam arra, hogy miként vélekedtek a szpartakiád jövőjéről a résztvevők. Kasza Jánosné, Tenk: — Nekünk, falusi embereknek ezenkívül alig van sportolási lehetőségünk. Én kivétel vagyok ugyan, hiszen korábban az Egri Lendületben fociztam. Erre a döntőre is rendszeresen készültünk a csapattal, szeretnénk megnyerni a tornát. Nekem az a véleményem, hogy nem szabad elsorvasztani a szpartakiádot. Tóth Csaba, Tamazsadány: — Sajnos, kevés az ehhez hasonló alkalom, ahol sportolhatunk. Nekünk, fiataloknak nincs módunk a rendszeres testedzésre, ezért is szeretjük a szpartakiádot, hiszen ott évente próbára tehetjük önmagunkat. Szabó Endre, Besenyőtelek: — Én még csak párszor voltam szpartakiádon, de úgy hiszem, meg kell újítani ezt a rendezvényt. Többek között azért is, mert egyre kevesebben vagyunk. Ez szerintem a szervezés hibája, sok faluban ugyanis nem is tudnak erről a sporteseményről. Persze, lehet, hogy tévedek, és az embereket már nem érdekli any- nyira a sportolás, mint régebben. Homonnai István, Besenyőtelek: — Nézze, uram, amikor már a tornatanárt is majdhogynem kinézik a tanári karból, mert ő csak testnevelő, akkor ott már nagy baj van... Gadanecz György, Verpelét: — Aki komolyan veszi, annak szüksége van a szpartakiádra, mert plusz versenyzési lehetőséget biztosít. A gondot abban látom, hogy a tizenöt és huszonöt év közötti korosztály az, amelyik nem képviselteti magát ezeken a sportrendezvényeken. Az érdektelenség is visszavetette a szpartakiád népszerűségét, továbbá úgy érzem, hogy a sportvezetők nagy része a húszéves kapcsolatai révén az idősebb korosztályt próbálja mozgósítani, és nincs kapcsolata az iskolákkal. Abban egyetértettünk Kovács Jánossal, a megyei tanács ifjúsági és sportosztályának vezetőjével is, hogy át kell festeni a cégtáblát, vagyis alapos megújításra szorul ez a tömegsportmozgalom. Mert egyre kevesebb az olyan „öreg róka,” mint az eger- szalóki Guba Miklós, aki a hét végén 36. alkalommal vett részt a szpartakiádon, igaz, ma már csak mint lelkes sportszervező. — Hoztam az utánpótlást, a kisunokámat. Tréfásan azt mondta, hogy Papa, ha nem viszel el, felrobbantom a házat. Ennek a kérésnek nem lehetett ellenállni. Úgy hiszem, ha Guba Miklóson és az unókáján múlna, nem kerülne végveszélybe a szpartakiád. Budai Ferenc Szántó György felvételei a megyei döntőn készültek Harmadik helyért: W fft ■■ uiaszorszaa—Annira 2:1 A döntőben: Araenl tína—NSZK fii Mvlll 0:1 uqo VB Üia aszorszag: A Hírlap kommentátora: Csank János A foci nincs válságban — A harmadik helyért vívott találkozó bebizonyította számomra, hogy nincsszakmai válságban a labdarúgás. Mind az iram, miiíd a felvonultatott taktikai variációk és technikai elemek megmutatták, hogy a csapatok képesek élvezetes futballt játszani. Csakhogy ezelőtt az óriási elvárás görcsössé tette az együtteseket, hiszen főként az egyenesági kiesésnél nem volt módjuk a javításra. Pszichésen ezt rettentően nehéz elviselni, s ezért voltak a korábbi meccsek a néző szempontjából unalmasak, szürkék. Az angolok a Mondiale során az olaszok ellen nyújtották a legjobb teljesítményt, vagy hogy pontosabban fogalmazzak, ekkor játszottak a legeurópaibb stílusban. Elsősorban a hadrendjükre gondolok, hiszen a Wright előtt két európai felfogásban játszó emberfogó védő szerepelt. Parker gyakorlatilag semlegesítette Baggiót, Walker pedig megfogta a kékek csodacsatáiját, Schillacit. így aztán az olaszok két reménysége nem tudott meghatározó egyéniséggé kinőni ezen a mérkőzésen. Az angolok középpályás sora hathatósan segítette a védelmet, s a támadások szövése már csak akkor lett volna eredményesebb, ha Lineker mellett még egy gólerős csatárral rendelkeznek. Hiszen bárkijátsszon is a négy évvel ezelőtti vb gólkirálya mellett, az inkább középpályás erényeket csillogtat, lásd Platt. Kitűnő csapat lenne az angol, ha ezt a hézagot be- töltenék, hiszen a játékosok technikailag nagyon jól képzettek, akik nem csinálnak világraszóló dolgokat, viszont ha álmukból felkeltik őket, a futball lényegi elemeit tízből tízszer pontosan végrehajtják. Az olaszoknak — hát, hogy is mondjam — dukált az ezüstérem, hiszen ha még a dobogóról is leszorulnak, az óriási katasztrófát jelentett volna Itália földjén. A felszabadultság miatt végig élvezetes volt a találkozó, amin az angolok egy peches gólt kaptak. Ha rajtam múlott volna, én S/ií/foní tettem volna meg a vb kapusának, hiszen kitűnően védett, és sokakkal ellentétben, én a németektől bekapott gólt nem írom az ő számlájára. Tudniillik, ha a lövés nem pattan meg egy védőn, akkor talán nincs az a gól, így viszont esélye sem volt arra, hogy hárítson. A véleményemet, mármint hogy ő volt a legkiegyensúlyozottabb, megingatta az olaszok első gólját megelőző jelenet. Durva hibát követett el Shilton, amikor Baggio elcsente előle a labdát. Igaz, ezután a bírónak egyből tizenegyest kellett volna fújnia, hiszen a kapus elhúzta az olasz lábát. A hibát csak tetézték a fekete ruhások azzal, hogy néhány másodperccel később nem ítéltek lest, ami után végül is megszületett a házigazdák vezető gólja. Az angolok dicséretére legyen mondva, hogy nem törte le őket ez a gól. Bár Vicini némileg átalakította a csapatot, ennek ellenére mindvégig ötletesen játszottak, egy friss együttes benyomását keltették. Nekik is hasonló problémájuk van, mint az angoloknak, nincs még egy Schillacijuk. Amikor már szinte minden mindegy alapon játszanak a csapatok, akkor tudják igazán kibontakoztatni tudásukat a futballisták. Persze, a nézőket a jó foci érdekli, aminek az eredményesség sokszor a kerékkötője. Hiszen főként egy ilyen monstre tornán, annak is az elején nehéz a kettőt összeegyeztetni. Vagyis ez a 22-es csapdája, amit a saját bőrömön is tapasztaltam Vácott. Mindenki elismerte, hogy jól játszottunk, csak közben sorra értek bennünket a kudarcok. Erre mondták a vezetők, hogy ne játsz- szunk jól, de nyerjünk. Vagyis nagyon nehéz egyszerre mindkét elvárásnak megfelelni. De hát ez már a jövő egyik nagy feladata lesz. Michels: Fő a biztonság Folyik a vita arról, hogy 1986- hoz, Mexikóhoz képest előrébb lépett-e a futballvilág elitje, vagy netán egy helyben topogott. Ri- nus Michels, az 1988-as Európa- bajnok holland válogatott akkori szövetségi kapitánya természetesen Rómában tartózkodik. A holland szövetség edző-tanácsadójaként a színhelyen kívánta látni, hogyan zár egymással a két finalista. Tőle is kérdezték a sajtóközpontban, szerinte van-e lényeges különbség a két egymást követő világbajnokságon látottak között? — A biztonság mindenekelőtt, ez a jelszó — válaszolta Michels. — A legtöbb együttes átvette a szigorú védekezésen alapuló taktikát. A söprögető előtt két védő helyezkedik, ők ellenőrzik az ellenfél ékjeit, ugyanakkor területet is biztosítanak. Innen felfelé öt középpályás sorakozik, elöl pedig két ék. A Mondialén szerepelt csapatok zömének óhaja az volt, hogy gólt semmiképpen sem kapni, és ha lehet, lőni egyet. Világos, ebből különös fejlődés nem fakadhatott, a válaszom tehát: Mexikó frissebb futballt hozott. Edbergé a „salátástál” Maratoni hosszúságú, drámai csatát vívott egymással a wimbledoni teniszbajnokságon a nyugatnémet Boris Becker és a svéd Stefan Edberg a férfi egyes döntőjében. A nem hivatalos, füves pályás világbajnokság zárónapján az volt a kérdés, vajon a 22 éves nyugatnémet címvédő meg- szerzi-e negyedik bajnoki rímét hat éven belül, vagy pedig a nála két évvel idősebb svéd dupláz rá 1988-as győzelmére. A három éve „megszokott” finálé úgy kezdődött, hogy Edberg simán győz. Mindössze 28 perc alatt, 6:2-re nyerte meg az első játszmát, úgy, hogy már a harmadik játékban elvette „Bum-bum” Becker adogatását. Á világranglista 2. helyén álló Becker azonban másképp gondolta, és felállt a „fűről”. A harmadik játszmában elnyerte Edberg szerváját és kiegyenlítette az állást. Végül is Edberg örülhetett, mivel 6:2,6:2,3:6, 3:6, 6:4 arányban nyert, s övé lett az ezüst „salátástál”. Vegyes páros, döntő: Rick Leach, Zina Garrison (amerikai, 3.) — John Fitzgerald, Elizabeth Smylie (ausztrál, 4.) 7:5, 6:2.
