Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-02 / 76. szám

1990. július 2., hétfő SPORT 5. Ősztől Búza és Madarasi nélkül A nehezebb jobban ment... A magyar vúilabdázás első vendégmunkása a szovjet Alekszandr Klejmjonov Egerben marad (Fotó: Szántó György) A tavasz úgy általában a re­ménykedés évszaka. Lesz még jobb, lesz még szebb, lesz még Í melegebb. Az egri vizilabdások is így gondolták, amikor az őszi idény végeztével a nyolc idegen­beli mérkőzés dacára kilenc pon­tot gyűjtöttek. Mi lesz akkor ta­vasszal? Hiszen nyolcszor hazai környezetben játszanak és csak háromszor kell utazniuk. A biza­kodás annál is inkább indokolt­nak tűnt, mivel tavasszal egri szí­neket öltött magára Alekszandr Klejmjonov a CSZKA Moszkva világbajnok pólósa. Aztán vala­hogy leragadt a csapat ennél a ki­lencesnél, ami bűvös számnak : bizonyult a fiúk számára. A tava­szi szezonban ugyanúgy kilenc i pontot szereztek, mint ősszel és a végelszámolásnál ugyanúgy a ki­lencedik helyet könyvelhették el, mint tavaly. Pócsik Dénessel, az ESE úszó és vízilabda szak­osztályának igazgatójával be­szélgettünk a vártnál gyengébb szereplés okairól. — Ha tömören akarok fogal­mazni: a nehezebb jobban ment^ viszont az egyszerűbbnek tűnő feladatok előtt megtorpantunk — kezdte a szakosztaly-igazgató. — Amikor elkezdődött a pont- vadászat, még egy-két hellyel előbbre vártam a csapatot. A bi­zakodást élesztette, nogy a rajt előtt vérátömlesztés történt, a fővárosból tehetséges fiatalok — Lőrincz, Horváth, Varga és dr. Irmes — érkeztek. Menet köz­ben csatlakozott hozzánk az FTC-ből Pulay Gábor. Azzal tisztában voltam, hogy a csúcso­kat nem ostromolhatjuk, de — bevallom őszintén — ennél azért többreszámítottam. — ősszel még nem kapott lé­ket a hajó... — Sót, az eredmények kifeje­zetten derűlátást keltettek, i Olyan értékes sikerek kerültek a tarsolyunkba, mint a Vasas elleni győzelem, vagy a pontszerzés Szegeden. Ekkor meg úgy fes­tett, hogy legalább a hatodik hely áll nekünk, hiszen tavasszal csaknem valamennyi mérkőzé­sünket az egri uszodában vívtuk, és leigazoltuk Szása Kleimjono- vot, aki csak hasznára lenetett az együttesnek. Egyszóval, az opti­mizmus igazán megalapozottnak látszott. — Utólag mégis bebizonyoso­dott, hogy délibábokat kergettek. — Csalódást szerzett, hogy — noha az összes riválisunkkal Egerben mérkőztünk — mégis rapszodikusan szerepeltünk. Ki hitte volna, hogy miután az FTC-t kétvallra fektettük, ide­haza kikapunk az OSC-től, a BVSC-től és a Szegedtől. Ezzel .már a kiesés szempontjából ve­szélyes zónába kerültünk, de ez furcsa módon jót tett a társaság­nak, nem bénított, hanem ser­kentőleg hatott. A jó hajrá szá­momra azt igazolja, hogy feltét­lenül több volt ebben a csapatban. — Akkor miért maradt benne az eredmény? — Több összetevője is van en­nek. Klejmjonov közvetlenül a tavaszi iaénv előtt érkezett, be kellett illeszkednie, egy új játék­stílust kellett megszoknia. Jó kezdés után a Fradi ellen megsé­rült és már nem talált igazán ma­ára. Mellette a csapat két meg­atározója Búza Gabor és Nagy István passzivitásával tűnt ki, jó­formán semmi kockázatot nem vállaltak magukra. Márpedig ré­gi aranyszabály, hogy gól csak lövésből eshet. Ráadásul ez a tét­lenség pontosan arra az időszak­ra esett, amikor Áncsánnak és Szásának is gyengébben ment a játék. Tűzkőtől is többet vártam, ő is csak átlagosat nyújtott. Sokat javult viszont Tóth Kálmán cen- teriátéka és Madarasi megmoz­dulásai a hajrában a régi szép na­pokat idézték. Ancsán különö­sen a végére lendült bele és ma­gasan a csapat legjobb góllövőjé­nek bizonyult. — Mi szükség volt a szovjet já­tékosra, ha vele is csak azt sike­rült elérni, mint tavaly? — Helytelen csupán helyezés­ben gondolkodni, az ő megítélé­sében ez tévútra vezet. Szasa bár világbajnok, mégsem megváltó, és nem rajta múlott, hogy nem végzett előrébb az E$E. A mun­kabírása és küzdenitudása pél­dás, jó lenne, ha a fiatalok őt Kö­vetnék. Ebben a tekintetben jól egymásra találtak Áncsánnal. — A többiek viszont nem vet­ték át ezt a felpörgetett ritmust, sőt úgy fest, hogy felbomlóban a csapat. — A bajnokság befejeztével a szakosztályvezetes mindenkivel külön-külon elbeszélgetett. En­nek során kiderült, nogy Hor­váth János visszaköltözik a fővá­rosba. Búza bejelentette, hogy munkahelyi elfoglaltsága miatt — a Zellervár panzióban pincér — a napi két edzést nem vallatja. Madarasi önálló betéti társasá­got alapított, ő sem tudja vállalni az edzeseket. Jelenleg úgy néz ki, hogy az ősztől nélkülöznünk kell őket. A szovjet fiúval új szerző­dést kötünk, s eszerint nem egész évben, hanem csak a szezonra kap tiszteletdíj at. A fiatalok kö­zül Katona József és Kemenesi Imre kerül fel a felnőtt keretbe. — Milyen tervek szerint ké­szülnek az új bajnokságra? — A felkészülést a múlt héten kezdtük. Még ebben a hónapban Görögországba utazunk, a baj­nokcsapat Glyfadától erkezett meghívás. Augusztus elején Po­zsonyban, majd Topolcsányban veszünk részt nemzetközi tor­nán. Az utolsó megméretés az Agria-kupa lesz Egerben au­gusztus 24-26-án, amelyen töb­bek között itt lesz az FTC és a CSZKA Moszkva is. Buttinger László Bal spirál, jobb spirál, hátra szaltó... Stílusgyakorlatok a le­vegőben, kétezer méter maga­san, majd néhány másodperc után sorra nyílnak a színes er­nyők. A három éve alakult egri Repülőbarátok Klubjának ifjú­sági ejtőernyős csapata — 12 bá­tor, elszánt lány és fiú — ütött ta­nyát a makiári repülőtéren. A négy napos tábor — amelynek kapuit tegnap zárták be — egy­ben felkészülés volt a július 14- én, Szekszárdon megrendezésre kerülő II. osztályú, utánpótlás nemzeti bajnokságra. A fiatalok Banga Attila oktató irányításá­val naponta 4-5 ugrást hajtottak végre. Kameránkkal a legérde­kesebb pillanatokat örökítettük meg a felszállástól a megérkezé­sig. (Fotó: Gál Gábor) THottdúde 90 Lej átszőtték... Szombat: Argentína — Jugoszlávia 0-0 (büntetőkkel 3-2) Olaszország — Írország 1-0 Vasárnap: Cseh és Szlovák SZK - NSZK 0-1 Anglia — Kamerun 3—2 A Hírlap kommentátora: Csank János Magasan az argentinok szerencsecsillaga A szombat délutáni Argentína-Jugoszlávia mécs­esén megdöbbenve tapasztaltam, hogy a világbaj­nok milyen nyögvenyelősen vette ezt az akadályt. Képtelenek voltak kihasználni azt a ritkán adódó lehetőséget, hogy Sabanadzsovics kiállításával lé­nyegében az egész mérkőzésen és a hosszabbítás­ban is létszámfölénybe kerültek. Ez bizony sze­génységi bizonyítvány, és csak aláhúzza azt a véle­kedést, hogy ezen a vb-n magasan állt az argentinok szerencsecsillaga. Vannak ugyan jó játékosaik, de nincs csapatuk, ahogy azt a szövetségi kapitány Bi- lardo is elismerte: csapnivaló volt a felkészülésük. Az előző találkozókon Maradona klasszisa húzta ki őket a csávából, a szombati 11-es rúgásoknál vi­szont a tartalékok Troglio és Dezotti nyúltak a sztár hóna alá, aki kimondottan ellezserkedte a büntetőt. Egyébként most sajnálom csak igazán, hogy ez a harmatos támadójátékot bemutató argentin együt­tes elbúcsúztatta a brazilokat, akiknek mindenféle­képpen ott lett volna a helyük a négyes döntőben. Az argentinok szerintem taktikailag is csődöt mondtak, továbbra is a teljesen elavult, gólszegény­séggel párosuló dél-amerikai focit művelik. Noha nem kis szerencsével továbbjutottak, bennem rendkívül gyenge csapat benyomását keltették. A plávikra jellemző érzelmi túlfűtöttség ezúttal is megmutatkozott. A kiállítás sorsára jutott játékos előzőleg feleslegesen adatott magának sárga lapot, mivel egy szabadrúgásnál nem akart beállni a sor­falba. Később Maradonát elkaszálta, és a bíró jogo­san húzta elő a piros lapot. Ezután a jugoszlávok tényleg hősiesen ellenálltak, bemutattak néhány jó megoldást is. Számos helyzetük akadt, de ezekkel nem tudtak élni, vagyis csak magukat hibáztathat­ják a vereségért. Még sokáig vitatéma lett volna az az eset, amikor a bíró kezezés címén nem adta meg az argentinok véleményem szerint szabályos gólját. Ha nem ők jutnak tovább. Csak a három közelben álló jugoszláv tette fel a kezét, amivel sikerült elbi- zonytalanítani a játékvezetőt. Egészen biztos, hogy a kispadon sem volt minden rendben, s ez is hozzá­járulhatott a bukásukhoz. A közeli képeken jól lát­ható volt a cserejátékosok sértődöttsége, rosszalló gesztusaik, amint az edző Ivica Oszim felé muto­gattak. Valahol az egység hiánya, az állandó szét­húzása is jellemző déli szomszédaink válogatottjá­ra, ezért aztán ez a kétségkívül többre érdemes csa­pat sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az esti mérkőzésen az írek meglepően bátran kezdtek a házigazdák ellen. Meg merték ugyanazt csinálni, amit eddig, vagyis letámadtak. Igaz, nem az egész pályán, csak a felezővonalig, de ez a taktika mindenképpen merészségről és magabiztosságról árulkodik. A hagyományost jól ötvözték a korsze­rűvel. A brit stílus régi receptje szerint négy hátvéd állt fel egyvonalban, de a két belső gyorsan előre- mozgott, és ezzel gyakran lesre állították az olaszo­kat. A legszebb és legrokonszenvesebb volt az egészben, hogy nem rettentek meg nagynevű ellen­felüktől. Egy harcos, bátor kis nép képviselői vol­tak ők, akiken kezdettől fogva látszott: mindent megtesznek a sikerért. Nem is okoztak csalódást. Ha nincs Bonner óriási kapushibája, másképp is alakulhatott volna az eredmény. Az ír hálóőr olyan lövést akart megfogni, amit inkább oldalt kellett volna kiütni, mert túlságosan erős volt. Ráadásul meg is botlott, és Schilaccinak igazán nem volt ne­héz dolga. Az írek így is remekül helytálltak, szom­bat este nyújtották a legjobb teljesítményüket. Az olaszok rendkívüli iramot diktáltak, időnként látványos dolgokat produkálva. Mint a jobb csapa­tokat általában, az olaszok játékát is kötetlen moz­gás jellemezte, ami ösztönösnek tűnik ugyan, de nem az. Még ennél is fontosabb, hogy nem csap át fejetlenségbe, megvan a megfelelő forgás a csapa­ton belül. A harcmodorukról elmondható még, hogy komoly lélektani hadviselést folytatnak, meg­lehetősen kíméletlenek a közelharcokban, de ugyanakkor személyes sértésnek veszik, ha ellenük fúj a játékvezető. Szépen teszik-veszik a labdát, mégis érzek valami bizonytalanságot náluk, talán még nem elég érett ez a gárda. Ettől függetlenül vi­lágbajnokok lehetnek. Visszhangok a negyeddöntőről Andreotti jóslata Giulio Andreotti olasz kor­mányfő biztosra veszi, hogy a ha­zai csapat legyőzi Argentínát az elődöntőben: — Maradonáék a jugoszlávok elleni 120 perc után fáradtan ér­keznek Nápolyba, s nem tudom elképzelni, hogy legyőzzék válo­gatottunkat. Maradona újra veszített... Drágán/vkoWcs jugoszláv ka­pus a mindent eldöntő 11-es rú­gások előtt fogadást ajánlott az argentin Diego Maradonának: a „plávik” portása 100 dollárt kockáztatott, mondván, kivédi a dél-amerikai sztár büntetőjét. — Nem lett volna szabad be­leegyeznem a játékba... — mondta Maradona, aki nem bír­ta elviselni a lelki nyomást, s va­lóban elhibázta a 11-est. Pofonok az öltözőfolyosón Az argentin újságírók Firen­zében összeverekedtek a dél­amerikai csapat öltözőjét őrző olasz rendfenntartókkal. A dél­amerikai zsurnaliszták megpró­bálták áttörni a rendőrkordont, s az ideges hangulatban több po­fon is elcsattant. Az incidenstől eltekintve szerencsés napként vonult be az argentin labdarúgás történetébe június 30-a: 1986- ban ezen a napon lettek világbaj­nokok, most pedig 11-esekkel verték a jugoszlávokat a negyed­döntőben... Rummenigge bízik az utódokban Karl-Heinz Rummenigge, az 1986-os vb-ezüstérmes nyugat­német válogatott volt csillaga szerint a mai csapat többre ké­pes, mint a négy évvel ezelőtti: — Védelmünk akkor sem volt qrossz, de nem rendelkeztünk olyan kitűnő csatárral, mint ami­lyen Jürgen Klinsmann. Persze, egy vb-döntőn sok múlik a sze­rencsén, mi például négy éve egy taktikai baklövés miatt veszítet­tünk az argentinok ellen. Az ünneplés áldozata Szombaton késő este Olaszor­szág több városában az utcán ün­nepelték a szurkolók csapatuk Írország elleni győzelmét. Az éj­szakai „karnevál” sajnálatos mó­don halálos áldozatot is követelt. Aversában, a Nápolyhoz közeli kisvárosban az autók is „felvo­nultak” az utcán, s egy figyelmet­len vezető elütötte Giovanna Orabonát. A 86 éves hölgy a kórházba szállítás után meghalt. A tettes a nagy forgatagban el­tűnt... Elődöntők a képernyőn Kedd 20 óra TV1: Argeirtína-Olaszország Szerda 20 óra TV 1: NSZK-Anglia Bukina bájai Rövid hír adta tudtunkra: Ljubov Bukina, az elmúlt baj­nokságban még az Eger SE röp- labdázója második lett. Nem is valamiféle sportvetélkedésen szerezte a rangos helyezést, ha­nem a Koginform Számítástech­nikái Kisszövetkezet szépségki­rálynő választásán, amelyet az idén először rendeztek meg női röplabdázók részvételével. A rögtönzött közvélemény­kutatás alighanem az egri szur­kolók köreben is hasonló ered­ményre vezetett volna. Kiegé­szítve azzal, hogy ők nem lenné­nek egészen pártatlanok, hiszen nem csupán a kétségtelenül von­zó külsejű Ljuba kellemét és bá­jait díjaznák. Tudat alatt egészen biztosan „beugranának” fifikás adogatásai, leheletfinom ejtései és — ha formában volt — hajszál­pontos feladásai is. Vagyis aligha tudnák egymástól elválasztani a sportembert és a csábos megjele­nésű nőt. Ezért is, azért is csak sajnálhatjuk, hogy az ősztől már nem tapsolhatunk neki... _____ T OTÓ 1,1,1,2,2,2,2, X, 1,1, X, X, pótmérkőzés: 1___________ É g és föld között

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents