Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-28 / 99. szám

4.

Hírlap

1990. július 28., szombat

Leomlott a Omlik, a bástya is?

A hely, amelyről már írni kell, valamikor igen fontos helye volt a város északi részének. Fontosságát éppen területi fekvése határozta meg. A Cifrában a legmagasabb volt, és onnan végig lehetett látni a Mária utca hosz- szában végighúzódó városfalat. Akik gondolatban vagy romjaiban végigjárták a törökök által megerősített városfalat, amely körülölelte és védte a régi, kicsiny várost, észrevehették, hogy forduló helyeken különösen

megerősített bástyákat emeltek, hogy szemmel tarthassanak egy- egy falrészletet. Példaként maradt egy omló bástyarész a mai Városfal utca sarkán. Onnan végig lehetett látni a nagytemplomig és a Kisvölgyig húzódó falakat. Kár, hogy olyan jellegtelenül állították helyre, ahogyan az megtörtént.

Mindenképpen fontos őrhely volt ez a romló bástyának látszó hely. Csinos ház állt rajta, s olykor megjelent apró kertjében egy

tiszteletre méltó farkaskutya, és le-leugatott az alant járkáló emberekre. A házat azonban utolérték azok a rengések, amelyeket az északi városrészt építő teherautók okoztak. Végül is olyan repedések keletkeztek rajta, hogy le kellett bontani. Amíg állt, Darvas utca 44. volt a neve, s egy töredezett lépcsősor futott föl hozzá a városfal mentén (ma is megvan) a régi Felnémeti (Cifra) kaputól, amely a mai iskolaépület északi végében állt, és arról is nevezetes volt, hogy azt bontották le legkésőbb, 1878-ban.

Maga az őrhely nemcsak nyugat felé őrködött, a Mária utca felé, hanem a Tetemvár utca felé is, ahová benéztek a várat kelet felől támadók. így a terület kelet felé hosszan elnyúlik. Lehetséges, hogy innen indultak tovább a városfal építményei, a Darvas utca vonalában a vár északi nagy kapujáig, a néhai huszárvárig, amelynek helyén ma a Sánc utcái és lakóházai épültek meg. Külön .figyelmet érdemel az a fűvel-fá- val benőtt faltömeg, amely a Vé- csei utca elején figyelhető meg, és amelynek bontására, felfedezésére nem vállalkozott senki.

A Darvas utca 44. számú bástya ma már rendkívül rossz állapotban van, megjavítása nemcsak kívánatos, hanem sürgős is, mivel az alatta lévő Pázsit utca 10. számú ház közvetlen közelében áll, s azt veszélyezteti.

És ha már a városfalnál tartunk, figyelnünk kell arra, hogy a fal szárhontartott részének közvetlen közelében kiterjedt építkezés folyt és folyik még ma is. A néhai Mária utcai Földműves Olvasókör, majd a tejipari központ helyén kisebb lakótelep létesült — a fal mellett, hozzátá- masztva-hordva az építőanyagok tettek-e kárt a fal állapotában. Mert ritka építészeti emlékről van szó, tehát ritka megbecsülést érdemel. A Mária utca 19/A és néhány mellette lévő ház kertjének falához építve látható az a falmaradvány (helyesebben a városfalhoz építették a kertfalat). Ideje volna — ha még nem késő — beillesztett kőtáblával megjelölni, mint építészeti emléket, különösen figyelmébe ajánlva az arra járóknak, a jövendő ottlakóknak.

Kapor Elemér

Emberségből (is) jeles!

Szolnoki gyorsposta egy rendőrhadnagy címére

Élményekben, frissen kötött barátságokban gazdagon hazakészült 28 kisdiák két vezetővel Flatvanból Erdélybe. Az egyhetes vendégeskedést előkészítő Tőkés László Mozgalom tagjai és a helyi fogadó családok igazán tnindent megtettek, hogy kellemesen emlékezetessé váljék a lányok, fiúk hazánkbap eltöltött ideje. És most ygy tűnik, mégsem kenik igazán az alma, vagy inkább megsavanyodott annyi gyermekszájban. S ennek legfőbb oka a hatvani MÁV-pálya- udvar egyik informátora, aki a szervezőket félretájékoztatta, mondván: a kézdivásárhelyieket hazaszállító Kárpáty expresszen nincs szükség helyjegyre Varsótól Szófiáig, ezen belül persze Hatvantól az erdélyi Brassóig sem, ahová majd a kézdivásárhe- lyi szülők a diákok elé autókáz- nak.

Nos, a félreinformálás felháborító, és ez tumultolózus jelenethez vezetett a hatvani állomáson 26-án, a kora délutáni órákban. Befutott ugyan Hatvanba a Kárpáty expressz, de jóformán elejétől végéig lezárt, bedrótozott kocsiajtókkal, s a búcsúztatásra kivonult szülők a vendégdiákokkal együtt előbb döbbenten fogadták a hírt, miszerint a vonat helyjegyes, s a vagonok aj- tajait pedig ugyanakkor eltorlaszolták testükkel a kényelmüket féltő lengyel, román, bolgár utasok, hogy szinte közelharc árán sikerült csak a síró, kiáltozó lányokat, fiúkat, vezetőiket fölerőszakolni a vagonokra. Mi több: néhány rúgás, kemény ökölcsapás is kijárt nekik, miközben egy szülő a vonatkerekek közé vetette magát, nehogy közben tovább indulhasson a szerelvény.

Az órává növekvő percek feszültségében ezalatt az állomás menetirányító központjából telefonhívások mentek a budapesti MÁV-igazgatósághoz, s a legközelebbi állomás, Szolnok pályaudvara rendészeihez, vasúti rendőrségéhez: segítenének legalább, hogy az oda érkező vonaton csináljanak rendet, biztosítva egyben a diákcsoport elhelyezését, rettegéstől mentes továbbutazását Brassóig. Mégpedig — ha már a vasút elpuskázta a dolgot, végzetesen elrontotta a diákok szája ízét, emlékeiknek szépségét — fejezzük be e gyors tudósítást a szolnoki pályaudvar rendőrségének hatékony, példás beavatkozásának hírével. Többszöri szócserénk nyomán ugyanis Kiss hadnagy — csak így jelentkezett a drót túlsó végén — arról informált bennünket feszültségben átélt negyedórák múltán: a Kárpáty expressz vagonjaiban

renitenskedő külföldi polgárok között rendet teremtettek, soraikból durva ellenállása miatt egy részeg, bocskoros férfit őrizetbe is vettek.

Az erdélyi, kézdivásárhelyi kisdiákokat helyhez juttatták, Lőkösházán, a magyar határállomáson pedig különkocsit is kap a diákcsoport.

Nos, kedves Kiss hadnagy, úgy vélem, ön most nemcsak szolgálatát teljesítette kötelességszerű- en, hanem emberségből, humánumból is jelesre vizsgázott, s érdemes arra, hogy megannyi család, gyermek rokonszenvével együtt e nyilvános elismerést is továbbítsam önnek.

Moldvay Győző újságíró a Nemzetközi Tőkés László Mozgalom ügyvezető elnöke

A sajtó ördöge?

Petőfi napjai Egerben

A Hírlap június 30-i számában, az ötödik oldalon jelent meg Sugár István írása "Hol szállt meg valójában Petőfi 1844 februárjában Egerben? címmel. Jól idézett, és minden részletében történeti hűséggel feldolgozott forrásanyagával, lényeglátó részletességgel adta elő azokat a napokat, amikor is az akkor még Viperina József — a későbbi Tár- kányi Béla — és teológustársai, maguk is szorgalmas és tehetséges irodalmárok, szeretettel fogadták, vendégelték meg a költőt a szemináriumban. Tette ezt mindazért S. I., mert röviddel az írás megjelenése előtt újságunkban információs anyag jelent meg arról, hogy a Kubisch János szobrász által alkotott Petőfi-re- liefet a szerkesztőség a Tárkányi Béla utca sarkán lévő ház keleti homlokzatán kívánja elhelyeztetni. A téves indokolás serkentette írásra cikkünk szerzőjét. A helyreigazítás alapos, hasznára szolgált mindenkinek. Főleg annak az újságírónak, aki a kis hírt fogalmazta és leadta, mert abból a tényből indult ki, hogy a szerkesztőségi szándék nyilván abból az apropóból keletkezett, hogy Petőfi Tárkányinál és csakis a Tárkányi Béláról elnevezett utcában szállhatott meg, ha már a kanonokká emelkedett papköltő ott építtetett magának palotát. A kis hírt közreadó kolléga saját irodalmi tájékozatlanságának az

áldozata. De annak az irodalom- történeti, oktatási szemérmességnek is, amely Egerben is eltakarta azokat a vonzatokat, adatokat, amelyek valamilyen módon — még egy Petőfit is! — ösz- szefüggésbe hozhatták a klérussal, még akkor is, ha az esemény a XIX. században, tehát a magyar szocializmust megelőző időszakban történt. Ez a sajtóbaki annál is kiugróbb, mert nem is oly rég, más ok, más évforduló kapcsán csaknem kolumnás terjedelemben írtunk az újság hasábjain Tárkányi Béláról és koráról, hangsúllyal emlegetve az 1844-es esztendőt, az Egri Hangokat és Petőfit.

S ha már tévedésünket beval- lottuk, ki is egészítjük információnkat egy kis összefoglalóval, magyarázattal, amely elgondolásainkat is megalapozottabbá teszi. Emlékeztetnénk arra, hogy bizonyos mértékig már a diadalmasnak hirdetett internacionalizmus ellenpróbájaként — minden a levegőben lógott már akkor is — a Népújság szerkesztősége 1988 — 1989 fordulóján elhatározta, hogy bronzba önteti azt az arcmást, amelyet Petőfiről őriz az utókor, egy viszonylag használt dagerrotip nyomán. A művészi kivitelezéssel Kubisch János fiatal szobrászművészt bízta meg, aki már a zsűri által is hitelesített alkotást nemrég öntésre kész állapotba hozta.

Az első helykeresési felmérés idején még létezett a pártállam, a pártsajtó, a kézi vezérlés. A szerkesztőség olyan falat, falfelületet keresett, szemlélt meg, ahol még csak véletlenül sem merült fel az a gyanú vagy gondolat, miszerint a pártsajtó emberei az egyház kezében lévő épületet gazdagítanák egy műalkotással, amely százezrekbe kerül.

így találta-találhatta megfelelő felületnek a Tárkányi Béla utca saroképületét, amely a név és a környezet hatására — hiszen Petőfi megjárta a Líceumot is — alkalmasnak, illőnek látszott a nagyméretű, 165x115 cm nagyságú képmáshoz. Művész és megrendelő, az épület kezelői és a hatóságok egyező akarata nyugvópontra is jutott, bár a szerkesztőségi folyosón nemegyszer elhangzott — főleg az utóbbi hónapokban — a vélemény: ha a pártállam irányítása megszűnt, ha a pártsajtóból az Axel Springer Kft.-hez származott át a lap, nem kellene-e megváltoztatni az eredeti döntést, amikor még a régi reflexek működtek, és odatenni a „jelzetet”, ahová az való. Ezt a sokáig magánvéleményként forgalmazott ideát el is mondtuk a helyi egyházi hatóságok képviselőinek, többek közt a teológia rektorának is, akik nem emeltek kifogást a gondolat és annak végrehajtása ellen. Ekkor jött a S. I. által leírt históriai adatsor.

Az ügyek jelenlegi állását az alábbiak szerint rögzítjük. A művésznek adott megbízás és az ő teljesítése alapján az öntésre leszerződött a szerkesztőség, mert a Népújság által elindított akciót a Springer is átvette. A szponzorok is megmozdultak. Reményeink szerint a költő születésnapján az idén avathatjuk a műalkotást. (Annak most nem mennénk közelebbi taglalásába, miért nem helyi művész kapta a megbízást a bronzrelief megmintázására!) A bronz a teológia homlokzatát fogja díszíteni.

Azt előzetesként említjük meg: a S. I. által is kifogásolt baki, a tarthatatlan irodalomtörténeti indok visszavonására mi magunk is — ha a mainál későbbi időpontban is — kényszerültünk volna, mert elképzeléseink szerint nemcsak méltó ünnepi műsorral szeretnénk emlékezetessé tenni a felavatás tényét és időpontját, de mert az újság ilyen irányú feladatot is ellát, a lapban a szilveszteri esemény előtt írásokat jelentetünk majd meg, amelyek a szakma és a megbecsülés hangján szólnak majd Petőfi egri napjairól, s arról a forró- an hazafias fogadtatásról, amely akkor, 1844-ben, Egerben, az egri papneveldében, a szemináriumban a gyéren öltözött, csalódott színészjelöltet, alias Petőfi Sándort fogadta.

Farkas András

150 éve született Luga László

Megjelenik 1 évfolyam 12 íven, egyen szám a hónap 1-én. ElSlfcetéii ilijn:

1 ft 20 kr.

Irodalmi Szemle.

KIADÓ KB S'/KUKKSZTÖ: LUGA LÁSZLÓ.

Hirdetések kétszer iininbozolt petitioroukint C krajozárral számíttatnak.

Eger. I. évfolyam.

1. szám.

Január 1-én, 1876.

Széplxod.a.lKn.’U.rxlr.

(>. j.) A'/, irodalom számos ágai közölt alig van oly fontos, mint az, moly szopnék neveztetik. Kontos lényegében és kihatásában, tekintve azon óriás tömeget, mely szomjazik utána, mely nemcsak szórakozást, «le ismeretüket is korcs benne.

A szépirodalom liivatásszoríHog felölelni tartozik az Ízlésnek, erkölcsnek nemesit ésél: hatásában odáig kell mennie, bogy a gondolkozás, beszéd, modor, a vélemények nyilvánítása a szép szabályai szerint történjék, hogy a jónak nyilatkozata no legyen darabos, mert a tiszta forrás iiditő kristály vizét ki ftritciió ki szívesen szony- nyes pohárból V

Egyetlen ága az irodalomnak sem dicsekszik oly roppant számú olvasó közönséggel, mint a s z é p i r o d a 1 0 m. A paloták ragyogó termeiben épen úgy, mint a nyárspolgárok homályos lakaiban, sót még a padlás-szobák nyomorult szegénységében is feltaláljuk a szépirodalom termékeit, melyek az olső helyütt unaloműzők, a másodikon sovárgva élvezott mulatság, a harmadikon az elégedetlenség, gyakran az irigység kia- padhatlan forrása; mert a nyomor áldozatai az öröm, gazdagság fénylő képeiről olvasva, utálattal tekintenek az ínség piszkos rongyaira, melyek őket körfilveszik s a szorult mell kiszáradt ajtaján, a halvány ajkon sokszor ellebben eme sóhaj : mért nincs nekem ngy ?

A szépirodalomhoz átalán csak a regényeket, beszólyeket, költeményeket számítják azok, kik a tudományos rendszerrel nem törődve, a szépről csak azt hiszik szólani, ki az emberi élet egyéni, vagy társadalmi Iragoeiliúil, eomociliáil rajzolva, sokszor valótlant kover össze az igazzal, rútat a széppel, gonoszát a jóval.

S e vélemény az én kiindulási pontom 0 szemle megírásánál, nem azért, mert e vélemény correct, do mert legtöbb hívőt számlál s mert a regényirodalom tengor-bősegií termékeivel minden osztály, minden helyzet felett uralkodik, s mint ilyen leginkább felkölti a kíváncsiságot, mely eme kérdésben ad kifejezést tudvágyának.

— Mogfelol-e a regényirodalom hivatásának ?

E kérdés így ogyoncsen feltéve, határozott feleletet .követel s a felelet egy komoly n 0 m lesz, melyet a társadalmi, családi álét erkölcsi mozzanatai igazolnak,

lla a szépirodalomnak álalán hivatása: az Ízlés nemesítése, erkölcsök szoliditéso, az illem, a linóm modor terjesztése, az erény magasztaláén, a bűn kipelengérozésc, e hivatás a kizárólagos regényirodalomnak is hivatása, melyet szem elöl tévesztenie soha nem szabad, mert kiszámithntlan az erkölcsi kár, mely o téren iw irány tévesztése állni okoztálik.

S fájdalom ! sehol nem észlelhető a hivatás iránti hűtlenség annyira, mint a regényirodalomban,- mely nem többé a szépnek, igaznak, érdemesnek, hanem a rútnak, hamisnak, és aljasnak terjes/hője, az erkölcstelenség pestisének gazdag odúja; mely irodalom terén n szent és igaz, a jó és nemes ellenségei aljas, gyakran a hitetlenségig nemtelen képzeletük torzszülötleit bocsátják napfényre oly olvasóközönség elé, melynek kilenc/, tized része minden gondolkozás nélkül mohón szívja magába a mérget, moly eszét, szivét, lóikét mélelyozi meg, képtelenné. tövén gyakran legegyszeiübb kötelmek teljesítésére s képessé a legezégéresebb gazságok elkövetésére.

Aki ezt merész állításnak véve, megbotrán- koznék e szavakon, kérem, lek intse azou tondou- liosus irányzatokat, mélyek újabb időben a regényirodalom terén észlelhetők. Egyiknek a vallásosság, másiknak kizárólag a szemérem, a szív eme ragyogó gyöngye, a harmadiknak a jogérzet, negyediknek a polgári hűség, ötödiknek a családi kötelmek — megtörése különös czélja s mert valamint Mohamed a lesti k«\jek féktelen élvezhe- tési szabadsága s a paradicsom hetvenkét hunjának megigézéso állal liovilé fel követőit ama vad Iánál izmusra, mely gátat szakított vizárkénl rohant szét óriási terűlolekeu s honosilá meg a kegyetlen rabszolgaságot; úgy a regényirodalom eme válfajai czéljok eléréséro Mohamed eszközét használják fel, az érzéki gönyörök mesteri, gyakran majdnem meztelen oesetcléso által, minek ellonállani több erő • kívántatik, mint mopnyivel az emberek nagy része rendelkezik, mely rész a hit nyújtotta gyámol nélkül, pusztán illemérzet- ből nőin rohant még az erkölcstelenségnek himes. virágszönycggel borított feneketlen posványába.

Az érzéki gyönyörök emo képei delejes vonzalmat gyakorolva a sovárgó, gyenge szívre, feladja a regény állal megtámadott, eddig szentnek hitt igazságot, hogy annak büntető hatalmától felszabi)Eger még feltáratlan múlt századi irodalmi hagyományainak jeles részét alkotja Luga László munkássága, akire 150. születésnapján emlékezünk.

1840. július 24-én született az Abaúj megyei Fonyban. Kassán kezdte gimnáziumi tanulmányait, majd Egerben fejezte be, ahol 1856-ban elkezdte a teológiát. 1862-ben szentelték áldozópappá. Ezt követően egy ideig a szomszédos Egerszalókon káp- lánkodott a neves papköltő, Orosz Ádám mellett. Innen Diósgyőrbe került,, majd Hevesre ment. Makacs torokbaja miatt még fiatalkorában abba kellett hagynia a papi pályát. Hevesről Egerbe jött, ahol rendkívül aktív munkásságot fejtett ki.

1870-től 1893-ig szerkesztette és kiadta az Egri Népújság című politikai és vegyes tartalmú hetilapot. Az általa szerkesztett lap az ország legolcsóbb és legelterjedtebb újságja volt. 1871-ben a Népújság könyve címen a falusi lakosság számára könyvet állított össze a népet „oktatva mulattató” olvasmányokból és versekből. 1872-től 1886-ig szintén a nép számára kiadott népszerű Egri Képes Naptár szerkesztői teendőit is ellátta. 1876-ban havi „folyóiratot indított Irodalmi Szemle címen, amely 1893-ig látott napvilágot. Ennek fő feladata a hazai és a külföldi katolikus irodalom legjobb alkotásainak bemutatása, s ezenkívül tudósított a magyar irodalmi élet nevezetesebb eseményeiről is.

1878-ban bekapcsolódott az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egylet által a nép felvilágosítására, művelődésére, vallásos és hazafias érzésének ápolására alapított Egri Népkönyvtár című könyvsorozat szerkesztésébe és kiadásába. A sorozatnak 1878 és

’80 között hét kötetét szerkesztette meg, s néhányat ezek közül maga írt, illetve állított össze.

1878-ban került ki keze alól a „Téli esték, olvasmányok a nép számára” című könyv, a Népkönyvtár első számaként, amely saját és mások tollából elbeszéléseket, életképeket, verseket és életrajzokat tartalmaz. Szintén ebben az évben látott napvilágot a Népkönyvtár második füzeteként: „Róma. Ismeretterjesztő olvasmány az örök városról” című könyve. Az érdekes anyagban Róma múltjának egészét mutatja be, különös tekintettel a kereszténység történetére.

A sorozat negyedik kötetét szintén ő állította össze: „Olvasmányok a nép számára” címmel. E munka gerincét a népnek szóló olvasmányok alkotják az ésszerű életmódról, az emésztésről, az italokról.

Említésre méltó műve még az „Egyháziakat érdeklő újabb törvények kézikönyve” című kötete, amelynek első kiadása 1873- ban, második kiadása pedig a következő évben jelent meg. 1874-ből való a „Választási törvény a magyar nép használatára” című munkája is, amelyben az ebben az évben kiadott új országgyűlési képviselő-választási törvényeket magyarázta katéti- kus formában.

Luga László életének javát a falusi nép, általában a kétkezi munkások felvilágosítására készített írások alkotására, különböző újságok, kiadványok szerkesztésére áldozta. Munkássága megbecsülendő része a hazai is- meretteijesztő irodalomnak és a sajtótörténetnek.

1905-ben halt meg Egerben.

Szecskó Károly

1 -------- ------------ 1 ' ■ .. 1 ■ A falusi turizmust szolgálja majd

Később adják át az erdőtelki kastélyt

Ot éve, 1985 őszén az adminisztratív teendők elvégzésével kezdődtek meg az erdőtelki kastély rekonstrukciós munkálatai. 1987 második felében már gyakorlatilag is hozzáfogtak az épület felújításához, s mostanra min- egy 30-40 millió forint értékű munka „fekszik” a kastélyban, amelynek rekonstrukciója körülbelül 60 százalékban készült el.

Ahogy azt Oszlánczi István, az erdőtelki községi tanács elnöke elmondta, a felújítás befejezésére, vagyis a kstély átadására eredetileg 1990 december 31-ig került volna sor, azonban a feltárási munkák miatt valószínűleg egy évet csúszik az átadási határidő. Az épület egyébként a falusi turizmust szolgálja majd, 60 személyes szálloda fog benne üzemelni, amellett egy 100 személyes konyhát is kialakítanak, a hozzá tartozó kiszolgáló - magyarul éttermi - résszel együtt. A tervek között szerepel egy nagyobb, illetve kisebb tanácskozó- terem kialakítása is.