Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-28 / 99. szám

1990. július 28., szombat Hírlap 5. Egri főiskolások az érmindszenti temetőben Egy üldözött költővel Ady Lőrinc sírjánál Egy 1984-es felvétel: Ady Lőrinc sírjánál Gellért Sándor idéz egy művéből egri főiskolásoknak Agria Játékok ’90 Lehotka Kedves levelet hozott nyáron a posta. írója Ligeti László, a szatmárnémeti magyar tannyel­vű középiskola nyugalmazott igazgatója. <5 vállalta az idegen- vezetői szerepet 1984-ben, mi­kor magyar szakos hallgatóim­mal egyik kirándulásunk során odaát szomszédoltunk. Feled­hetetlen élményekkel tértünk haza. A táj, az irodalmi-törté­nelmi emlékhelyek, s vendéglá­tóink gondos, értő kalauzolása, óvó szeretete lélekemelő (sok­szor megdöbbentő) volt. Az ak­kori nehéz körülmények között Balassi sorai illettek rájuk: Em­berségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak. Utunkon elkísért Gellért Sán­dor is. A költő, aki fiatalon nap­számosból küzdötte fel magát az egyetemi diplomáig. Verseit mindig szókimondás, őszinteség jellemezte. A szerzőt a népi rea­lizmus és a historizáló szándék vezette. írt esszéket, foglalkozott rímelmélettel, sőt nyelvészeti kérdésekkel is. Olvasóink láthat­ták őt a Don-kanyarról szóló Pergőtűz című filmben. A sok ro­konszenves riportalany közül is kitűnt szuggesztív egyéniségével, szenvedélyes, igazságkereső em­lékezéseivel, lebilincselő előadá­sával. De hadd adjam át a szót ked­ves levélírónknak. Részlet a le­vélből: „Némi magyarázatot sze­retnék adni a cikk megszületésé­vel kapcsolatban. Halálának év­fordulóján itt igen szép megem­lékezések voltak: sajtóban, rá­dióban, szavalóversenyeken. Mi, akik valóban utolsó író-olvasó találkozóján vehettünk részt, utólag értékelhetjük igazán a nagy élményt. Tanulsága a régi: kortársainkat általában haláluk után szoktuk megbecsülni. De hogyan született a találko­zó ötlete? Véletlenül. »Amikor felkértetek az idegenvezetésre; megtudván, hogy kikről és miről van szó, rögtön Gellért Sándorra gondoltam. No, még nem az ér­mindszenti külön műsorra, csu­pán a Sándor mindenkit lekötő jelenlétére. Először nem akart kötélnek állni, de mikor tréfásan megjegyeztem neki, hogy az egri vitézek lesznek a vendégek, meg M. is itt lesz, örömmel mondta: komám, ezt nem szabad kihagy­ni... Persze a lelkesedés okáról azt is tudni kell: kamasz diákko­rában — Dabolcon — minket, 7 — 8 éves csupa fül gyermekeket egy nagy malomkőre ültetve, az Egri csillagok hősi történeteivel fanatizált. Drága jó zabszalmá­ból megépítettük az egri várat, még alagutat is fúrtunk alá, s kez­dődhetett az ostrom. Török sen­ki sem akarózott lenni, főleg Ju- murdzsák. De Sanyi a török csa­takiáltásokat, még a török szere­peket is megkedveltette, ordítot­tuk hát: "Allah, Akhbar! Ja Ke­rim! Ja Rahim! Ja Fettah! lleri, Ileri! — A szalmavárból pelyva lett; jöhetett nagymama a seprő nyelivel szétzavarni a fél falu gyermekseregét. Ahogy azt a ka­maszköltő annak idején diák­eposzában megénekelte: Hár­mat elpüföltek, kik bújtak az ól­ba, Nagy Sanyi, Tóth Jenő, Et Iu- liu Kónya... Különösen ez az et Iuliu Kónya tetszett nekünk an­nak idején; latin, román, magyar szókeveréséből _a későbbi költő internacionalizmusát véltük ki­tapogatni. No, de hagyjuk a tréfát! A lé­nyeg az, hogy a régi emlékek fel­elevenedése, az egri hallgatók Szatmáron való megjelenése késztette Gellért Sándort utolsó író-olvasó találkozójára. Hát ezek voltak az előzmé­nyek, a továbbiak — mármint az Ady Lőrinc sírjánál történtek — útközben eszelődtek ki, minden­féle cenzúrát kijátszó lelemény­nyel. De hogyan emlékezik veze­tőnk a találkozásra? Egy másik levelében így vall: „ Az egri főis­kola hallgatói szeretettel küldik köszönetüket és köszöntésüket. Kirándulásunkon egész életre szóló élményeket szereztünk. Leendő magyar tanári tarisz­nyánkba rakjuk, hogy másokat is gazdagítsunk majd velük.” — 1984. május 21-én ezekkel a so­rokkal köszönték meg az egykori egri főiskolai hallgatók a szatmá­ri idegenvezetést. Az emlékeze­tes napon Kohót és Érmindszen- tet látogattuk meg. Gellért Sándor mellőzött, a mindenkori hatalom részéről ül­dözött költő volt. Minek köszön­hette ezt a keserű balsorsot? Örök ellenzékiségének, az igaz­ság melletti konok kiállásának. Kevés elismerésben volt része. Hatalmas tudása nem mikolai, de egyetemi katedrát érdemelt volna. Költői munkássága na­gyobb megbecsülést, hisz írói ha­gyatékának jelentősebb része még mindig kiadatlan. Egri Barátaim! Ennek a költőnek az utolsó tragikusan romantikus író-olva­só találkozóján vettetek részt hat évvel ezelőtt. Gellért Sándor ak­kor már betegeskedett, nem szí­vesen állt kötélnek, hiszen jól tudta, hogy még mindig minden lépését figyelik. S mégis, akkor, ott olyan volt, mint mindig: le­nyűgöző, hátborzongatóan sá- máni, olyan, akit hallgatósága ítéletnapig is elhallgatja. . De miért érdemes felidézni e találkozót? Mi az, ami egyedi je­lenséggé teszi Gellért Sándort? Erre csak az tud válaszolni, aki már hallotta egyszer „dübörgő hangjait szavának”. Köztudott, hogy a leírt irodalom és az élőszó közt nagy a különbség. Orgánum és beszédmodor tekintetében Gellért éppen utánozhatatlan eredetiségében volt utolérhetet­len. Karácsony Sándor — akit a költő példaképének, tanítómes­terének tartott — jegyezte meg egyik írásában. A jelrendszer testi beágyazottságának látszó­lag nem sok köze van a leírt, könyvekbe zárt irodalomhoz. Ez azonban csak a látszat. Gondol­junk csak a kísérő jelenségekre, azonnal kiviláglik, milyen súlyos tényező a magyar jelrendszerben a hang, az időbeliség és a beszélő ember, meg a beszélő embert hallgató másik ember. A költé­szetben mindig is fontos volt ná­lunk a hang, a hangok időbeli egymásutánja; az orgánum és a beszédmodor. Kossuth Lajos érthetetlen je­lenség külső megjelenése és hangjának zenéje nélkül. Eötvös Károly óriásira nő, ha kiszaba­dítjuk köteteinek börtönéből, és belehelyezzük bölcs szavait haj­nalig szomjasan dőzsölő hívei­nek karéjába. E megállapítások Gellért Sán­dorra is érvényesek. Az ő igazi jelentőségét is csak az mérheti fel igazán, aki, mint ti akkor, fiatal barátaim, ott az érmindszenti te­metőben, láttátok őt testi mivol­tában szikrázni, lobogni, csonkig égni. Amikor abból a bizonyos ta­risznyából szerteszórtok, ne fe­ledkezzetek meg őróla sem!” Közreadta: Dobóné dr. Berencsi Margit A bazilikában megrendezett orgonahangversenyek második estéjén Lehotka Gábor Liszt-dí­jas érdem es m űvész adott műsort. Lehotka Gábor visszatérő mestere évek óta az Agria Játé­koknak. Most három Bach-szá­mot, két darabot C. Francktól szólaltatott meg, és befejezésként a saját partitúráját, amit évekkel ezelőtt is hallottunk tőle. Az él­mény hatására nem is az a köszö­net, hogy ez az érett egyéniség, karakterisztikus előadóművész méltatást kapjon, mert kiváló: minden hangversenyének indító eleme a Bach-muzsika, vezérlő motívuma a nagy barokk zseni világából eredeztethető. Ezért is hálás lehet napjaink közönsége, hiszen annyi más hatás, annyi zaj, annyi türelmetlenség, a har­móniától, az összhangtól, a lelki örömöktől annyira idegen hatá­sok, események zavarják benne össze az igazodási készséget, a jó­ra való hajlamot. Nem is egyszer mintha el akarnák torlaszolni a mindennapi történések, az em­ber előtt a lélek boldogúlásának, megérlelődésének az útját. Lehotka úgy szerkeszti meg •műsorát, hogy a művekből fel­szálló erő, sodrás hangulati ára­dásba, érzelmi mozgásba hozza a hallgatóságot. Nemcsak abban egyéni, ahogyan az orgona re­gisztereit kihúzza, beosztja, de a belső, a lelkének, a hangoltságá- nak azokat a billentyűit — ma­radjunk az orgonánál —, pedál­jait is lenyomja, amelyek az adott óra, az adott este, az adott művé­szi történés tónusát meghatároz­zák. Lehotka derűvel, jókedvvel muzsikál. Nemcsak azért, mert egy atmoszféra bűvöletében él, és nem is csak azért, mert tudja, hogy mintegy ezer embert most ő kormányoz, vezet, visz el valaho­vá, ahol mindenki — személyi adottságai szerint — megélheti azt, amit neki az igazgató, a soha meg nem unható zene, a hangok végtelenig variálható csodálatos számsora jelent. Hangversenyre járó múltam­ból idézhetnék eseteket, érzése­ket, a zene szuggesztív hatásának kifárasztó mozzanatait, amikor a sok ember együttléte a zenében és a zenével tapintható nagy kö­zösséggé olvasztotta, olvasztja az embereket. A Lehotka-esten is­mét valami ilyesminek lehettem egyik elviselője. A Bach-hangza- tok áradnak, felőrölnek minden ellenállást. Nem egy a hallgató­ságból a kemény templomi padra rakja a fejét, behunyja a szemét, mert nem akarja, hogy a bazilika vizuális élménye zavarja ott, ahol a zene befelé, a lélek felkavart, vagy felkavarható mélységei felé irányítják a mozgást. A toccata, a korái, a fúga, az improvizációk­nak tűnő fordulatok — ez Lehot- kánál — külszínre lehetnek a mű- formák változásai, de amit — ép­pen egymásra következésükben — végbevisznek, az a zene és a lé­lek törvénye; szakaszolhatunk érzelmi életünkben így vagy úgy, magyarázhatjuk ezzel-azzal- amazzal, miért is vetjük alá ma­gunkat a szépség és a harmónia zsarnokságának, fegyelmének, alázatának — tesszük, mert az ember méltósága a kottafejek­ben is vagyon. És amíg írom ezt a szabályta­lan híradást, amely esetlen dado­gás egy nagy élményről, ahol Bach futamai, Franck elmélke­dései mellett és mögött a Lehot­ka által művészi alkotássá cizel­lált karácsonyi ének meghatott, motoszkál a fejemben a hír­anyag: napokkal ezelőtt avatta a Francia Becsületrend lovagjává Lehotka Gábort Francois Mit­terrand, a francia elnök. Egy mű­vészt, innen, Közép-Európából. (farkas) Testvérvállalati kap­csolat a nimesiekkel — Üzleti tárgyalásokat folytatnak — A szak­main kívül kulturális együttműködés Egri borokról — francia lapokban Májusban Egerben járt a fran­ciaországi Nimesi Bortermelők Szindikátusának küldöttsége, annak érdekében, hogy testvár- vállalati kapcsolatról tárgyaljon az Egervin Borgazdasági Kom­binát vezetőivel. Nos, nemrég egri delegáció is járt a franciák­nál, és létre is jött a két cég körú­ti nagy jelentőségű kapcsolat. Tulajdonképpen ismerkedéssel kezdődött, de elhatározták, hogy a szakmain kívül kulturális együttműködést is teremtenek Egerrel. Ennek része volt a megye- székhelyiek látogatása Nimes- ben, az ottani hagyományos nép­ünnepélyen, ahol többek között karnevált, jelmezes felvonulást és bikaviadalt is rendeztek. A népünnepélyen nyilvános bor­kóstolást is tartottak, ahol a helyi nevezetes italokon túl először mutatták be és kínálták az Eger­vin termékeit, így a bikavért, az olaszrizlinget, a leánykát és a chardonnay-t, jelentős sikerrel. Olyannyira, hogy a kapcsolatok­ról azóta több francia lapban, mint a Nimes Matin-ban, a Le Paysan du Midi-ben, a Midi Lib- rie-ben, továbbá a Lawigne- ben, a L. Exploiton Agricole du Gard mezőgazdasági, illetve bo­rászati szaklapokban mutatták be és méltatták az egri borvidé­ket, a termelt szőlőfajtákat, és ezen keresztül az Egervin jelen­tőségét is. A kapcsolatteremtést követő­en üzleti tárgyalássorozat kezdő­dött. A kombinátnál nem titkol­ják, szeretnék, ha boraik közül néhány mihamarabb megjelenne a nagyon igényes francia piacon. AZ 1990/91-ES ÉVAD MŰSORA BÉRLETI ELŐADÁSOK Carlo Goldoni: Juliusz Slowacki: Jókai Mór: Jery Bock: A KÁVÉHÁZ MAZEPA THÁUA SZEKERÉN HEGEDŰS A HÁZTETŐN tragédia (THESPIS KORDÉJA) musical vígjáték Móricz Zsigmond: ÚRI MURI színmű (THESPIS KORDÉJA) sorsjáték Spiró György: William Shakespeare: AZIMPOSZTOR VÍZKERESZT, VAGY AMIT AKARTOK komédia vígjáték AZ 1990/91-ES ÉVADRA A FELSOROLT MŰVEKBŐL 5 ELŐADÁSRA SZÓLÓ BÉRLETET BOCSÁTUNK KI, MELYEK A FELSOROLTAKBÓL KERÜLNEK BEMUTATÁSRA BÉRLETEN KÍVÜLI ELŐADÁSOK Sütő András: KALANDOZÁSOK IHAJCSUHAJDÁBAN mesejáték Paul és Franz Schönthan — Kellér Dezső: Csokonai Vitéz Mihály: AZ ÖZVEGY KARNYÓNÉ énekes bohózat Halfner — Szalkay Antal: A SZABIN NŐK ELRABLÁSA PIKKÓ HERTZEG ÉS JUTKA PERZSI zenés bohózat szomorú vigopera stúdiószínházi bemutatók Határ Győző: APATKÁNYKIRÁLY kamaradráma Pozsgai Zsolt: VIASZMADÁR játék (ősbemutató) GYERMEKSZÍNHÁZI BEMUTATÓ Benedek Elek: TÖBBSINCS KIRÁLYFI magyar népmese zenével TOVÁBBRA IS MŰSORON MARAD Csiky Gergely: Mich Leigh: INGYENÉLŐK LA MANCHA LOVAGJA színmű Arthur Miller: musical Hegedűs Géza: A SALEMI BOSZORKÁNYOK MÁTYÁS KIRÁLY DEBRECENBEN dráma történelmi játék A SZÍNHÁZ A MŰSORVÁLTOZÁS JOGÁT FENNTARTJA!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents